Világgazdaság, 1969. február (1. évfolyam, 22-41. szám)

1969-02-01 / 22. szám

■ MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL A letéti rendszer FINANCIAL TIMES és a liberalizálás C. Gordon Tether, az ismert angol közgazdasági szemleíró a Financial Times hasábjain kifejti, hogy az an­gol hatóságok kétségtelenül nagy erőfe­szítéseket tesznek majd a GATT és a Nemzetközi Valutaalap által lefolyta­tandó eljárás során annak bizonyításá­ra, hogy az angol importletéti rendszer nem sérti meg a kereskedelem libera­lizálásának szabályait. Saját magukkal szemben azonban be kell vallaniuk, hogy ez az intézkedés nehezen külön­böztethető meg az importkorlátozás más formáitól, és ha egészen becsüle­tesek akarnak lenni, nemcsak be kel­lene ismerniök „vétküket”, hanem rá is kellene mutatni arra, hogy voltaképpen olyan szabályok — nem egészen meg­engedett — megkerüléséről van szó, amelyek megértek a felülvizsgálatra. Tény, hogy alapjában véve a letéti rendszer éppen annyira ellenkezik az importkorlátozásokról szóló nemzetközi jog szabályaival, akárcsak a kontingen­­tálás. Könnyen bizonyítható ez, ha meg­fontoljuk, milyen következményekkel jár az importletét erőteljes alkalmazása, amire sor is került néhány országban, ahol erősen kellett korlátozni a külföldi kiadásokat. A pénzt egy-két évre lekö­tő többszáz százalékos letéttel az im­portot oly nehézzé lehet tenni, hogy az már felér a teljes tilalommal. Anglia esetében a viszonylag enyhe megszorítás is egyenértékű egy 4—5 szá­zalékos illetékkel, mert hozzávetőleg ennyibe kerül a pénz féléves tartaléko­lása. A letéti rendszer hasonlít a Nem­zetközi Valutaalap és a GATT alap­okmányai szerint helytelenített intéz­kedésre, mert az importot nemcsak a letétre fordított pénz költségei fékezik, hanem az a nehézség is, amely a pénz előteremtésénél az angol valutakorlá­tozó intézkedések mellett felmerül. Ezek szerint Anglia megszegte a mul­tilaterális kereskedelem játékszabályait. És vajon olyan szörnyű bűn ez? Hiszen a hitelmegszorítások közvetve ugyanezt a­ célt szolgálják. A szándék és az ered­mény mindkét esetben a külföldi áruk beáramlásának korlátozása. De a nem­zetközi kereskedelmi szabályok meg­sértését hangoztató vád ellen egyéb ér­vekkel is lehet védekezni, így például kétségtelen, hogy minden lépés, amely az angol fizetési mérleg helyzetének ja­vítására irányul, szolgálatot tesz a vi­lágkereskedelem liberalizálásának is, hiszen a font sterling szűnni nem akaró krízise már nemzetközi mumus lett. Nem kevésbé helytálló az az érv, hogy a nemzetközi szabályokat most már olyan mértékben kerülik meg, hogy he­lyesebb lenne indokoltságukat vizsgál­ni, mint elítélni egy országot, amely valamelyest eltér tőlük. Tulajdonképpen Nyugat-Németország is megszegi a Nemzetközi Valutaalap­nak az egységes devizaárfolyamokra vonatkozó szabályait az export meg­adóztatásával és az import támogatá­sával. A franciák hasonló gyakorlatot követnek. Nem vitás, hogy a kereskedelem és a fizetések liberalizálásának szabályait évek óta megkerülik. Igen lényeges kö­­rülmény, hogy ez az egyes országokban mind gyakoribbá válik. Jellemző a töb­bi között, hogy az Egyesült Államok­ban tavaly külön vizsgálatot indítottak a kereskedelem nem tarifális jellegű sorompóival kapcsolatban. Elérkezett a szabályok felülvizsgálá­sának ideje, s ennél két szempontra kell tekintettel lenni. Egyrészt le kell szűkíteni a korlátozások elterjedésének körét, másrészt tisztázni kellene, hogy az olyan liberalizálás, — amely egyes országokat a letéti rendszerhez hasonló intézkedésekre készteti —, valóban szolgálja-e bárkinek is az érdekeit. Nem alaptalan az az állítás, hogy a világot meg lehetett volna kímélni sok izgalomtól és Anglia is hamarabb ke­rült volna olyan helyzetbe, amelyben teljes erővel vehet részt a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésében, ha az import kontingentálását nem minősítik csapásnak. (1969. január 23.) ­ NACHRICHTEN Növekszik FURAUSSENHANDEL Líbia gyógyszerimportja Líbiában még nem gyártanak gyógy­szert. Pár évvel ezelőtt belföldi érde­keltségek megkísérelték, hogy egy olasz vállalattal együtt gyógyszergyárat léte­sítenek, de ez a próbálkozás a nyers­anyag nehézkes beszerzése, valamint a műszaki felkészültség hiányosságai foly­tán nem sikerült, így aztán az ország a gyógyszerimportra van utalva. E célra az engedélyt könnyen megadják, az úgy­nevezett „gyógyszer-különlegességek­nél” azonban olyan bizonyítványt kí­vánnak, amely szerint a készítményt a gyártó országban bejegyezték és ott el­adható. A gyógyszert nagykereskedők­ importálják, akik több külföldi gyár kizárólagos képviselői és a líbiai gyógy­Olaszország uralkodó helyzetét az olasz gyarmatosítás idejéből maradt kapcsolatok magyarázzák, valamint az, hogy a két ország között igen kedvezők és olcsók a szállítási lehetőségek. Svájc SnoUfiuiar^dlnq BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Lin Hai-yun kínai külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével múlt év végén küldöttség tárgyalt Pakisztánban, majd január elsején tovább utazott Cey­lonba. Pakisztánban új gazdasági segély­egyezményt írtak alá, amely szerint Kí­na Pakisztánnak (átszámítva) kb. 170 millió DM értékű áruhitelt és műszaki segítséget nyújt. A többi között új gá­tat építenek a kínai Szinkiang tarto­mány és Kasmír Pakisztán által igazga­tott része között. Az út nemcsak straté­giai célokat szolgál, hanem a helyi köz­lekedést is javítja és fokozza. Az emlí­tett két határterület árucseréjéről már tavaly novemberben egyezményt írtak alá. Ceylonban december közepén készült el a fővárostól mintegy 100 km-nyire a kínai segítséggel épített textilgyár. Ja­nuár elején Liu Hay-yun aláírta Colom­­boban a két ország új kereskedelmi egyezményét az 1969. évre. Benne Cey­lon, a várakozások ellenére, hajlandósá­gát jelenti ki, hogy 150 000 tonna rizst vásároljon Kínától. szertárak szállítói. Az eladási árakat államilag ellenőrzik. A gyógyszertárakon kívül gyógyszer­vásárló még­ az egészségügyi miniszté­rium és az országos társadalombiztosí­tási intézet egészségügyi osztálya is. Ezek látják el a kórházakat és évi szük­ségletüket nyilvános versenytárgyalá­sok útján fedezik. A bírálóbizottságok az ajánlatoknál nemcsak az árat veszik figyelembe, hanem az ajánlattevő vál­lalat jó hírnevét, valamint a konkur­­rensek által felajánlott garanciákat is. Amint az alábbi táblázatból is ki­tűnik, az egészségügy fejlődésével évről évre növekszik a gyógyszerszükséglet, az NSZK-t az utóbbi két évben kiszo­rította a harmadik helyről. A nyugat­német lap igen jóknak és tartósaknak ítéli a gyógyszer líbiai eladási lehető­ségeit (1969. január 14.) Kína szerződései Pakisztánnal és Ceylonnal Kína ugyanis ez idő szerint új piaco­kat keres rizse számára, tekintve, hogy régi vevője ma már a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségű rizst termel saját országában. Japán például az utóbbi há­rom évben 300 000-ről 100 000 tonnára csökkentette kínai rizsvásárlásait, az idén pedig egyáltalán nem kíván onnan rizst importálni. Ceylon 1966-ban és 1967-ben még évente 200 000 tonna rizst vett át Kínától, az utolsó gazdasági év­ben azonban saját termése az előző év­hez képest mintegy 25%-kal emelkedett. Kína az utóbbi években átlagosan évente 1 millió tonna rizst exportált. Ez hozzávetőlegesen 1,5%-a rizstermésének. Ceylon a kínai rizsért nem devizával, hanem nyersgumival fizet, de ennek Kí­na számára ugyakkora az értéke, mint a kemény valutának: nem kell növelnie gumivásárlását Malaysiából és Szinga­púrból kemény deviza ellenében. Pa­kisztán 1966-ban még csaknem 100 000 tonna rizst importált Kínából, az 1966/67 gazdasági évben azonban már kb. 1,7 millió tonnával több rizst takarított be, mint az előző évben. (1969. január 24.) Líbia gyógyszerbevitele (érték 1000 líbiai fontban)­­ 1968. I. félév% 1967% 1966% összesen 1500 100,0 2680 100,0 2131 100,0 Ebből: Olaszország 563 37,5 1300 48,5 968 45,4 Anglia 287 19,1 370 13,8 354 16,6 Svájc 184 12,3 290 10,8 144 6,8 NSZK 150 10,0 283 10,6 274 12,9 A KGST ÁLTALÁNOS SZÁLLÍTÁSI FELTÉTELEINEK HATÁLYBALÉPÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1968. évi 35. számú tör­vényerejű rendelete 1968. december 24-én közzétette a KGST 1968. évi Általános Szállítási Feltételeit és ez­zel a magyar vállalatoknak 1969. január elsejétől ezeket kell alkal­­mazniok. Az Általános Szállítási Feltételeket a törvényerejű rendelet előírásainak meg­felelően akkor kell a magyar vállala­toknak külkereskedelmi szerződéseikre alkalmazniuk, ha a magyar féllel szer­ződő külföldi fél székhelye olyan or­szágban van, amely a magyar féllel kötött szerződésekre ugyancsak a ,,KGST 1968. évi Általános Szállítási Feltételek” rendelkezéseit alkalmazza. Minthogy ugyanis a KGST általános szállítási feltételei KGST-ajánlásként kerültek elfogadásra, alkalmazásuk az egyes relációkban feltételezi, hogy a polgári jogi szerződést kötő felek álla­mai az említett ajánlást elfogadják és vállalataik számára kötelező alkalma­zásukat előírják. Már eddig megállapítható, hogy Bul­gária, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió illeté­kes állami szervei az új általános szál­lítási feltételek alkalmazását előírták. Csehszlovákia is elfogadta az általános szállítási feltételeket és a vonatkozó törvény kihirdetése a közeljövőben várható. (A fentiekből következően az 1968. évi általános szállítási feltételek 1969. január 1-e után változatlanul alkalma­zandók az Albán Népköztársaság vál­lalataival kötött polgári jogi szerződé­sekre is.) Visszamenőleges kikötés Az Általános Szállítási Feltételeket közzétevő törvényerejű rendeletünk le­hetővé teszi, hogy a vállalatok az 1969. január 1-e előtt megkötött külkereske­delmi szerződéseikre is az 1968. évi ál­talános szállítási feltételek alkalmazá­sát kössék ki, ha a magyar féllel szer­ződő külföldi cég országának joga ugyanezt lehetővé teszi. Ez a rendel­kezés azt a célt szolgálja, hogy egysze­rűsítse a vállalatok szerződéseinek, szerződéses rendelkezéseinek áttekinté­sét. Ez idő szerint ugyanis más általá­nos feltételek egészítik ki az 1969. ja­nuár 1-e előtt és ez időpontot követően kötött polgári jogi szerződéseket. Ez az évek során sok zavart okozhat és en­nek elkerülésére a vállalatoknak lehe­tőségük van arra, hogy az elkövetke­zendő hónapokban azokat a hosszabb, esetleg több évig még alkalmazandó polgári jogi szerződéseiket, amelyeket 1969. január elseje előtt kötöttek az új, korszerűsített általános szállítási felté­telekkel összhangba hozzák, és ugyan­akkor ezekre is az új általános szállítási feltételekben állapodjanak meg külföldi partnerükkel.­­Ez az eljárás persze nem minden szerződés esetében célszerű, csupán olyan esetekben, ahol a szerző­dést még hosszabb ideig alkalmazni kell. Több éves szerződések, hosszabb időn keresztül történő teljesítés rész­szállításokkal stb.). Bilaterális kiegészítések A törvényerejű rendelet felhatalmaz­za a külkereskedelmi minisztert az ál­talános szállítási feltételeket kiegészítő bilaterális megállapodások kötésére. E megállapodások sorában az első, a ma­gyar—NDK megállapodás már létre is jött. (A bilaterális megállapodások ki­egészítik egy-egy országgal való kap­csolatunkban az általános szállítási fel­tételeket, rendelkezései ugyanúgy köte­lezőek.) Mindaddig, amíg valamennyi reláció­ban létre nem jönnek bilaterális meg­állapodások, vitás lehet, hogy a korábbi általános szállítási feltételek kiegészíté­seképpen kötött bilaterális megállapo­dások érvényesek-e az új feltételekre. Indokoltnak látszik az az álláspont, hogy ezeket értelemszerűen alkalmazva, az új feltételek kiegészítéseképpen irányadók, elképzelhető azonban ezzel ellentétes álláspont is. Ezért célszerű a szerződések szövegezésekor arra is fi­gyelemmel lenni, hogy a szerződés ab­ban az esetben is megfelelő legyen, ha utóbb az esetleges vitákat elbíráló vá­lasztottbíróság a korábbi bilaterális ki­egészítéseket nem alkalmazná. (Pl. im­port esetén célszerű a kötbérfizetési kö­telezettség kezdő időpontjának a szer­ződésben való rögzítése.) A korszerűsített általános szállítási feltételek külkereskedelmi áruforgal­munk jelentős részére irányadók. Míg a korábbi feltételek miniszteri utasítás formájában jelentek meg, a korszerű­sített feltételek már az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében kerültek köz­zétételre. Dr. Szász Iván ________KERESKEDELEMTECHNIKA A brit adó- és hitelpolitikai kormányintézkedések Nagy-Britanniában az 1967 novemberi fontleértékelés nem hozta meg 1968 őszéig a kormány remélte hatást, nem sikerült ugyanis az export oly mértékű növelése, amivel a kereskedelmi mérleg deficitje szűkebb határok közé szorít­ható lett volna. Nem mozdította elő sok vállalat exporttevékenységét a belföldi piac konjunkturális helyzete, ahol ugyanis az emelkedő árak mellett könnyebb volt az áruk nyereséges el­helyezése, mint az erős konkurrencia­­harcot követelő külföldi piacokon. A minden területen megnövekedett belső kereslet erős importáramlást idézett elő, amelyet a leértékelés egymaga fékezni nem tudott. Az utolsó hónapok során nyilvánvalóvá vált, hogy az 1968. évi fizetési mérleg az 1967. évihez ké­pest nem hogyy alacsonyabb, hanem ma­gasabb, mintegy (6—700 millió font) deficittel fog zárulni. Mindez sürgős intézkedések beveze­tését tette szükségessé, amelyek egy­részt visszafogják a belföldi kereslet és az import további növekedésének ütemét, másrészt az exportőröket na­gyobb erőfeszítések megtételére és a font-leértékelés eredményeként — külö­nösen egyes árucsoportoknál — még meglevő előnyösebb helyzetük és ver­senyképességük kihasználására sar­kallja. Az új restriktív hatású adó- és hitel­­politikai rendelkezések — közöttük új jelenség az „import-letétfizetési rend­szer” — segítségével a kormány a ma­gánfogyasztás növekedését mintegy 1 százalékkal kívánja csökkenteni, mi­közben a létfenntartási költségek mint­egy 1,5 százalékos emelkedésével szá­mol. A bevezetett intézkedések a kö­vetkezők­ : — 1968. november 23-tól 10 száza­lékkal felemelték a luxuscikkek — melyek nagy része importáru — fo­gyasztási adóját (Excise duty), ami így eléri az 55 százalékot; 10 száza­lék pótilletékkel növelték a sör, bor, dohány, ásványolaj-termékek fo­gyasztási adóját. — 1968. november 13-tól felemel­ték a forgalmi adó (purchase tax) egyes kategóriáit: bútor, ruházat 12,5 százalékról 133­ százalékra; szőnyeg, édesség, alkoholmentes italok: 20-ról 22; személygépkocsik, háztartási gé­pek, elektronikus cikkek: 33­3 szá­zalékról 362/3 százalékra; fényképe­zőgép, bizsu stb.: 50-ről 55 száza­lékra. Megjegyzendő, hogy a (pur­chase tax) forgalmi adót importált áruk esetén a vámmal növelt összeg után vetik ki, így az adónövelés gyakorlatilag egyidejű vámemelésnek minősíthető. Az adóemelésekből évi 250 millió font többlet-bevételre szá­mít a kormány. — 1968. november 27-ével léptet­ték életbe az,,importletét-rendszert”, mely egyévi időszakra tervezett in­tézkedés (1968. XII. 27—1969. XI. 26.) értelmében az angol importőrnek be­léptetéskor az áru elvámolatlan ér­tékének 50 százalékát visszatéríten­dő „vámilleték címén” hat hónapra (180 napra) kamatmentesen a vám­hatóságnál letétbe kell helyeznie. (A 180 nap letelte után a letétet az im­portőrnek automatikusan visszafize­tik.) Az importőr tehát féléves idő­szakra kamatmentes kölcsönt nyújt az államnak. A jelenlegi kamatszint mellett a letétkötelezettség átlagban mintegy 2 százalékkal növeli az im­portáruk költségtényezőit (extrém esetekben 3 százalékkal). A letétfize­­tési kötelezettség nem érint egyér­telműen minden árucikket — első­sorban félkész- és készárukat (ezek képezik az import mintegy 2/5-ét). Ez a meghatározás sem teljesen pon­tos, mivel hogy sok olyan árucikket (pl. vegyitermékek), amelyek­ koráb­ban­ nyersanyagként szerepeltek — és így a letéti kötelezettség alól men­tesek lennének — átsorolták a fél­kész­ termékek kategóriájába. Nem érinti továbbá egyformán érzékenyen a brit importőröket sem. Elsősorban a kisebb, tőkeszegény, hosszabb hi­telekre vásárló cégeket sújtja, kö­vetkezésképpen nehezebbé válik az exportja azoknak a külföldi cégek­nek, amelyek nem a nagy brit kon­­szernnekkel, hanem a kisebb impor­tőrökkel bonyolítják forgalmuk nagy részét. —­ Bankhitel-korlátozások: az ex­portot és a hajóépítést előmozdító hitelek kivételével, 1968 október— 1969 március között a magángazda­ságnak nyújtott bankhitelek teljes összegét 2 százalékkal kell csökken­­teni, azaz a hitelplafont az 1967 no­vemberi szint 102 százalékára kell limitálni. Ez az intézkedés egyrészt a behozatal erős visszafogására, ille­tőleg a hazai erőforrások jobb ki­használására kényszeríti a brit im­portőröket, másrészt megpróbálnak­­ egyesek módot találni arra, hogy, a terhek egy részét a külföldi expor­tőrökre átháríthassák. A külföldi exportőrök pedig sok esetben, a piac megtartása érdekében, még áldoza­tokat is „szívesen” vállalnak. , ■— A brit kincstár 1968. december 18-i rendelkezése, válaszképpen e próbálkozásokra, megtiltja a külföldi szállítók részéről nyújtott hitelek után a kamat kifizetését, továbbá a brit importőrök részére letét céljait szolgáló külföldi bank- és egyéb köl­csönök felvételét. (Az új rendelkezés ugyanakkor nem tiltja meg, hogy külföldi szállítók 6—9 hónapos le­járattal normális kereskedelmi vál­tót intézményezzenek a brit impor­tőrökre, mely váltók Londonban diszkontálva letét fedezésére fordít­hatók.­­ 1969. január 1-től nyilvántar­tásba veszik minden más sterling­­­ ország értékpapírjában bonyolított tranzakciót. Eddig brit deviza­belföldiek külföldi sterling-érték­papírokat korlátlanul vásárolhattak, illetőleg adhattak el a Bank of Eng­land vagy a kincstár részére tett bejelentés nélkül. Az értékpapír­­invesztíciók nem voltak bejelentés­kötelesek. Nagy gondot okoznak azonban a kormánynak, mivel ezek az üzletek Nagy-Britanniából a fej­lett sterlingországokba irányuló tőkemenekítést jelentik. Az eddig bevezetett rendelkezésekre vonatkozó hír- és dokumentációs anya­gok, mint pl. az importletét-rendszerre vonatkozó törvény, továbbá az ezzel kapcsolatos eljárások pontos szövege, a letétfizetési kötelezettség alól mente­sülő, illetőleg részben mentesülő, vagy könnyítéseket élvező árucikkek felsoro­lását tartalmazó 481, 481/aes 482. számú vámkörirat és egyéb rendelkezések a Magyar Kereskedelmi Kamara Keres­kedelemtechnikai Osztályán megtalál­hatók. Amennyiben az­ angol font és a brit gazdasági helyzet megerősítése érdeké­ben a jövőben az angol kormány to­vábbi intézkedéseket tesz, úgy azokat a VILÁGGAZDASÁG hasábjain ismer­tetjük. Bánki Györgyné KONTÉNERSZOLGÁLAT A LIPCSEI VÁSÁRON 1969. január 1-vel a Lipcsei Vásár is bekapcsolódik a nemzetközi konténer­­forgalomba. A konténerszállítás elő­nyeit már a március 2-án megnyíló Tavaszi Vásár kiállítói is ki­haszn­álhat­ják. A VEB Ceutrans szállítmányozó vállalat egész konténervonatok, vagy egyes konténervagonok továbbítását vállalja a Műszaki Vásár területén levő standokhoz. 1969. FEBRUÁR 1. ANGOL ÁRUBEMUTATÓ BUDAPESTEN Az írószereket exportáló Royal Sove­reign Group és a Prestige Group Ltd. kiállítást rendez Budapesten a Divat­­csarnok Lotz-termében. A Royal Sove­reign most akar bejutni a magyar piac­ra, míg a Prestige cég már hat éve kapcsolatban áll a Konsumex-szel. A Konsumex eddig 10—15-féle háztartási eszközt szerzett be tőle. Az angol cég most a helyszínen végez közvélemény­kutatást és meggyőződik arról, milyen széles körben találhatnak vásárlókra exportcikkeik Magyarországon. A piac­kutatás nemcsak közvélemény-kutató ívekkel folyik, hanem a Divatcsarnok a helyszínen árusítja is az angol gyárt­mányokat és egymillió forint értékű készletről gondoskodott. A kiállítás megnyitása előtt meghívták az egész országból a kis- és nagykereskedelem képviselőit. Amennyiben igény jelent­kezik, nemcsak az áruházakban, hanem országos hálózatban is megtalálhatók majd az angol háztartási eszközök. ÜZLETKÖTŐK KIJELENTÉSEIBŐL A MEDIMPEX hosszas előzetes tár­gyalások eredményeképpen együttmű­ködési szerződést kötött a Janssen Pharmaceutica Beerse belga céggel, melynek értelmében a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a belga vállalat között a jövőben műszaki-gazdasági együttműködést alakítanak ki. A részt­vevők már a kifejlesztés időszakában kölcsönösen felajánlják egymásnak ké­szítményeiket, az átvett cikkekre pedig a teljes tudományos műszaki-gazdasági dokumentációt megküldik, beleértve a gyártási eljárás leírását is. A megálla­podás rögzíti, hogy a magyar fél­­szá­mára legalább a KGST-országok bizto­­sítandók a termékek forgalomba hoza­talára, s a Janssen cég esetről esetre megvizsgálja egyéb országokra vonat­kozó igényeinket is. (A belga vállalat a Közös Piac országain kívül elsősorban az Egyesült Királyság országainak pia­caira tart igényt.) A vállalatok között létrejött keretszerződés élettartama öt év, amely felmondás hiányában évről évre meghosszabbodik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULA­ ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 01 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 68.09073/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next