Világgazdaság, 1969. március (1. évfolyam, 42-60. szám)
1969-03-01 / 42. szám
VILÁGGAZDASÁG 1969. MÁRCIUS 1., SZOMBAT I. ÉVFOLYAM 42. SZÁM Nixon gazdasági tárgyalásai Nixon már Párizsban tárgyal, de előző tanácskozásairól csak most kezdenek szivárogni a részletesebb értesülések. A jelentésekkülönösen a bonni tárgyalások fontosságát emelik ki. A Reuter idézi az elnök kíséretének egyik tagját, aki azt mondotta, hogy az amerikai—nyugatnémet kapcsolatok történetében a Nixon—Kiesinger-megbeszélés volt eddig a leggyümölcsözőbb. Az amerikai diplomata szerint Nixon és útitársai szilárdan hiszik, hogy az elnök bonni megbeszélései lényegesen hozzájárulnak annak a kedvetlenségnek az eloszlatásához, ami ez idő szerint a csatorna két oldalán kialakult, a Nyugat-Európa gazdasági és politikai jövőjével kapcsolatos nézeteltérés miatt. Az amerikai források hangoztatják, hogy a nyugatnémet vezetők és Nixon igen messzemenő egyetértésre jutottak abban, miképp történjen a nyugati politika kialakítása, melyek az ésszerűen kitűzhető célok, és milyen témákban munkálható ki megállapodás. Londonban Wilson brit miniszterelnök a parlamentben nyilatkozott. Üdvözölte Nixon felhívását a világkereskedelem szabadabbá tételére, és azt állította, nem tárgyalnak mélyebben De Gaulle elgondolásairól. A brit kormány változatlanul fenntartja a Közös Piachoz benyújtott felvételi kérelmét. Az amerikai elnök és az olasz vezetők — jelentik Rómából — egyetértettek abban, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket Európa egyesítéséért, de egyszersmind meg kell akadályozni, hogy Franciaország és közös piaci partnerei hátat fordítsanak egymásnak. A két fél szerint „szilárdan és józanul” tovább kell haladni a „nyitott Európa felé”, amely magába foglalja Nagy-Britanniát is. A tanácskozáson Colombo olasz pénzügyminiszter síkra szállt a kereskedelem szabaddá tételéért, Nixon pedig közölte, ellenáll minden olyan kísérletnek, ami protekcionista gátakat emelne a kereskedelem útjába. Colombo kifejtette, hogy Olaszország támogatja a speciális lehívási jogok rendszerének bevezetését, az ún. „papírarany-tervet”, de ellenzi, hogy nemzetközi pénzügyi értekezletet hívjanak össze, többek között az arany áráról — mert az — úgymond nem gyümölcsöző a jelenlegi időpontban. (Nixon hasonlóan gondolkodik. A londoni Financial Times idézi kijelentését, amely szerint szükségtelennek tartja monetáris csúcsértekezlet összehívását.) Colombo azt is Nixon tudomására hozta, hogy Olaszország helyteleníti a rögzített devizabeváltási rendszer módosítását, „flexibilissé” tételét. Ez könnyebbé tenné ugyan az Egyesült Államok számára, hogy felszámolja fizetési mérlegének deficitjét, de ugyanakkor az USA-ban elszigetelődési tendenciákat, Európában pedig pénzügyi problémákat idézhetne elő. (A rugalmasabb rendszer keretében a devizák egymáshoz viszonyított árfolyama szélesebb határok között ingadozhatna, s ezért kevésbé lennének kitéve a drasztikus kiigazítások, például a leértékelés veszélyének.) Colombo megjegyezte: „A Közös Piac hat országának ki kell tartania egymás között a rögzített deviza-árfolyamok mellett, különben összeomlás következik be. Az olasz politikusok tájékoztatták az amerikaiakat arról is, hogy Olaszország ellenzi az aranyár felemelését. Közben folytatódik a vita a Nyugateurópai Unió szerepéről és hatásköréről. A szervezet állandó tanácsa munkacsoportot alakított jogi szakértőkből annak tisztázására, hogy miképp történhet a testület összehívása. Bonnban Klaim külügyi államtitkár kijelentette: az NSZK a Nyugat-európai Unió kínálta kooperációs lehetőségek „aktív és intenzív” hasznosítását óhajtja. Közölte, e kérdés fontos téma lesz a jövő havi francia—nyugatnémet tárgyaláson, amikor Kiesinger De Gaulle-hoz látogat. Londoni jelentés szerint a diplomáciai megfigyelők a szenvedélyek lecsillapulására számítanak az angol—francia vitában. A csatorna másik oldalán, Párizsban, a külügyminisztérium szóvivője bejelentette: a francia kormány rövidesen válaszol a brit üzenetre, amely üdvözli a gondolatot, hogy a két kormány kezdjen megbeszélést Európa gazdasági és politikai jövőjéről. (Reuter) Megkezdte munkáját a magyar-francia gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság Ülést tartott a magyar—francia gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság magyar tagozata Budapesten. A vegyes bizottság létrehozására Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a múlt év tavaszán Franciaországban tett látogatásakor állapodott meg a francia miniszterelnökkel. A vegyes bizottság 1968 decemberében tartott alakuló ülésén a két ország kormányainak megbízottai aláírták a kormányközi gazdasági-ipari együttműködési megállapodást. A megállapodással kedvező feltételeket igyekeznek teremteni a két ország gazdasági kapcsolatai fejlődéséhez, egyúttal a megállapodás megkönnyíti a kooperációban előállított termékek, gépek és felszerelések, alkatrészek stb. kölcsönös szállítását, kereskedelmi forgalomba hozatalát, esetleg közös márka használatát a két ország piacán vagy harmadik piacon. Elősegíti és megkönnyíti továbbá a dokumentációcseréket, a licenvásárlásokat, s azok felhasználását. A kooperációban készülő termékek mennyiségi korlátozások nélkül, illetve kontingensen felül szállíthatók. A megállapodás megjelölte, milyen termékek gyártására alakítható ki kooperáció, így például a színes tv-rendszer kialakítása, a gépkocsiipar, ipari és egészségügyi járműgyártás, orvosi és sebészeti berendezések, elektromos készülékek, elektronikus,, kibernetikai számító- és számológépek gyártása, továbbá a kohászat és a gépipar, a gyógyszeripar, a petrokémia, az alumíniumipar, a könnyűipar, valamint a mezőgazdaság. A vegyes bizottság magyar tagozata a megállapodás létrejötte után, azonnal megkezdte működését. Legutóbbi ülésén megállapította: a vállalatoknak maguknak kell kezdeményeznie a kooperációkat és ezt követhetik a hivatalos szervek megállapodásai. Ennek elősegítésére, áprilisban a Külkereskedelmi Minisztérium, valamint a KGM illetékes főosztályainak szervezésében magyar sparc vezetőkből, szakemberekből álló küldöttség látogat Franciaországba és még idén a francia gyárosok szövetségének és a kereskedelmi központnak bevásárló küldöttségét fogadja a Magyar Kereskedelmi Kamara. Az együttműködésben érdekelt magyar és francia iparágak, gyárak képviselői egy-egy témakör szakembereiből munkacsoportokat hoznak létre, hogy tanulmányozzák a francia, illetve magyar vállalatoktól érkező, az együttműködésre vonatkozó javaslatokat. A munkacsoportok tavasszal tartják első üléseiket. HÖCHERL A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKÁRÓL Anglia közös piaci belépése mellett foglalt állás a Bundestag szerdai ülésén az NSZK földművelésügyi minisztere, Höcherl és hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság területén sincsenek ennek áthághatatlan akadályai. A miniszter elmondotta, hogy a vezetése alatt álló minisztérium máris kontingenslistákat dolgoz ki, melyeket a közös agrárpolitika keretein belül alkalmaznának. Az angol csatlakozás nem valósítható meg csupán jóakarattal —, közölte a miniszter. A vita során Höberl sajnálatát fejezte ki — anélkül, hogy megnevezte volna Franciaországot az Anglia belépésével kapcsolatos huzavona miatt, de mint mondotta, Nyugat-Németország nem tud közvetítőként fellépni. Az angol mezőgazdasági miniszter áprilisi látogatása alkalmat nyújt majd a csatlakozás következtében felmerülő mezőgazdasági problémák közös tanulmányozására — fejezte be nyilatkozatát a miniszter. (Reuter) SZOVJET-URUGUAYI KERESKEDELMI ÉS HITELEGYEZMÉNY Moszkva, február 26. — A Szovjetunió és Uruguay kereskedelmi és hitelegyezményt kötött. Az egyezménytől a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fellendülését remélik. A Szovjetunió az egyezmény keretében Uruguaynak 20 millió dollár hitelt biztosít szovjet gépek és berendezések vásárlására, elsősorban a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztéséhez. A Szovjetunió az elmúlt négy napban Argentínával, Brazíliával és Chilével is hitelegyezményt (kötött, (Reuter) KONJUNKTÚRAFÉKEZŐ INTÉZKEDÉSEK AZ NSZK-BAN A nyugatnémet gazdaság túlfűtöttsége szükségessé teszi, hogy a bonni kormány a Szövetségi Bankkal közösen tervet dolgozzon ki a konjunktúra lefékezésére — ebben állapodott meg az NSZK három gazdasági vezetője, Strauss pénzügyminiszter, Schiller gazdasági miniszter és Blessing, a Jegybank elnöke. A három gazdasági vezető megbeszéléséről ezen kívül nem hoztak nyilvánosságra részleteket, de Strauss a nyugatnémet Kereskedelmi és Iparkamara évi közgyűlésén a közületek kölcsönfelvételének korlátozását, a közületi tartozások törlesztésének meggyorsítását és különleges tartalékalap létesítését említette, mint lehetséges intézkedést. Kijelentette, hogy nem gondolnak az adók emelésére, de figyelmeztette a nyugatnémet ipart, hogy a korlátozó intézkedések terhének nagy részét vállalnia kell. A gazdasági minisztérium egyébként bejelentette, hogy napokon belül felfüggeszti a rendkívüli pénzügyi intézkedéseket, amelyeket tavaly novemberben hoztak a spekulációs pénz beáramlásának lassítása érdekében. A novemberben beáramlott rövid lejáratú külföldi fizetőeszközök ugyanis időközben újra eltávoztak és így megszűnt az a veszély, amely e spekulációs mozgás következtében a nyugatnémet fizetési mérleg egyensúlyát és a nemzetközi valutarendszert fenyegette — mondja a gazdasági minisztérium közleménye. (Reuter) A CSEHSZLOVÁK IPAR VERSENYKÉPESSÉGE A NYUGATI PIACOKON Cernik csehszlovák miniszterelnök február 27-én a cseh területein működő vállalatok alapfokú pártszervezeti elnökei előtt mondott beszédében az ipar versenyképességével is foglalkozott. A termékek minőségét javítani kell — mondta a Reuter-iroda jelentése szerint —, hogy Csehszlovákia keményvalutához jusson és ezen új gépi berendezéseket vásárolhasson. Jelenleg Csehszlovákia ipari termelésének csak 12 százaléka felel meg a minőségi követelményeknek, amelyek a világpiaci versenyképességhez szükségesek. További 73 százalék csak átlagos minőségű, a fennmaradó 15 százalék pedig elavult cikkeket termel. Megjegyezte Cernák, hogy az Angliába exportált csehszlovák gépeket csak fele annyiért lehet eladni, mint a hasonló angol vagy nyugatnémet gyártmányú gépeket és csak negyedéért a Svájcban gyártott gépek árának. A SZOVJET OLAJIPAR FEJLŐDÉSE Az elmúlt évben a Szovjetunióban 310 millió tonna nyersolajat hoztak felszínre, s a folyó évben a kihozatal előreláthatólag 326,5 millió tonnára emelkedik. Tekintélyes növekedést várnak a nyugat-szibériai és kazahsztáni új olajterületek termelésében. A nyugatszibériai olajtermelés 57 százalékkal emelkedik az idén, és meghaladja a 19 millió tonnát. A második világháború előtt a használható olajkészletek 80 százaléka a Kaukázusban volt található, főként az Apseron-félszigeten. Jelenleg az Ural—Volga terület szolgáltatja a teljes termelésnek több mint 70 százalékát. Az olajipari minisztérium közlése szerint 1961—1965 között 907 olajelőfordulást fedeztek fel a Szovjetunióban, főként új területeken. 1966 óta újabb 218 előfordulást találtak. A Szovjetunió évi teljes termelése évenként átlagban 19—20 millió tonnával nő. Az 1969. évi tervek elősegítik a finomított termékek mennyiségének, növelését és minőségének megjavítását. A magas oktánszámú benzin termelése 19 százalékkal emelkedik, a kénszegény Diesel-olajé pedig 10 százalékkal. Az olajfinomító-kapacitás már 1966—67- ben figyelemreméltó mértékben nőtt és az autóbenzinre, Diesel-olajra, mazutra és bitumenre vonatkozó terveket túlteljesítették. Növekedett a magas minőségű termékek mennyisége is. Így például 2,4-szeresére emelkedett az A—75 típusú autóbenzin termelése és 1,3-szeresére a kénszegény Dieselolaj-termelés. A Tyumen környékéről és Mangyilakból érkező olaj áradata 1969-ben várhatóan nőni fog. Ezt az anyagot a volgográdi, orszki és igurjevi finomítóban fogják feldolgozni. Az ország legjelentősebb olajkészletei keleten találhatók, ezért azoknak a fogyasztókhoz való eljuttatása egyre nagyobb fontosságúvá válik. A folyó évben 8300 kilométer hosszúságú olaj- és gáz fővezetékek létesítését vették tervbe. Szakértők véleménye szerint igen lényeges, hogy a termelési eljárásokat tökéletesítsék és ezzel is elősegítsék a szovjet olajipar további műszaki fejlődését. A teljesítménynövelés műszaki eszközei között fontos szerepet játszik az olajtartalmú rétegekbe való vízbefecskendezés, amelynek révén a rétegekben uralkodó nyomást állandósítani lehet, így az olaj felszínre hozását elősegítik. A Szovjetunió olajtermélíkénarc 70 százalékát ezzel a módszerrel nyerik. Hamarosan bevezetik a Szovjetunióban is az Egyesült Államokban, Mexikóban és Venezuelában már alkalmazott módszert, amelynek segítségével több egymás alatt fekvő olajréteget egy fúrólyukon keresztül lehet kitermelni. Ennek a módszernek a szélesebb körű alkalmazását akadályozza azonban a szükséges mélyfúrófelszerelések hiánya, az olajipart tehát sürgősen el kell látni kellő mennyiségű berendezésekkel. Fűtőberendezések gyártásában a Szovjetunióban már jelentős eredményeket értek el. Az országban ez idő szerint túlnyomórészt a turbófúrási eljárást alkalmazzák, amelytől igen sokat vártak az Ural és Volga környéki olajmezők minél előbbi hasznosítása érdekében. Több ország szovjet licencet vett át ilyen turbó-fúróberendezések gyártására. Legújabban ötvözött alumínium és műanyag csöveik kiterjedt használata révén módosítják és korszerűsítik a forgófúrófejes (úgynevezett „Rotary”) fúrási módszert. A szovjet berendezésekkel 7000 méter mélységig lehet fúrólyukat készíteni. A Szovjetunió távlati tervei az olajipar még intenzívebb fejlesztését irányozzák elő. Az olajkihozatalt 1975-ig évi 450—460 millió tonnára kívánják emelni. Az 1971—75. évek során összesen 2,1 milliárd tonna olaj termelését tervezik. Érdekes szembeállítani ezt a teljesítményt azzal a ténnyel, hogy az egész országban az elmúlt 50 év alatt összesen 3 milliárd tonnát termeltek ki. Szovjet geológusok becslése szerint az egész világon 32 millió négyzetkilométer a kiterjedése azoknak a területeiknek, amelyek alatt gáz- és olajkészletek várhatók. Ebből a területből 11 millió 800 ezer négyzetkilométer fekszik a Szovjetunió területén, 6 millió 400 ezer négyzetkilométer tartozik az USA-hoz és 13,8 millió négyzetkilométer egyéb államokhoz. A szovjet olaj jelentős része az Uralhegység, a Volga területe és az északi Kaukázus környékén nyerhető. Út hatalmas és több mint 4 ezer méter mélységben fekvő olajkészleteket találtak Grozny környékén, továbbá a Kospi-tó partjai közelében. A legkedvezőbbek a kilátások Nyugat-Szibériában, ahol az olaj- és gázkészletek sokkal nagyobbak, mint az ország összes egyéb részeiben együttvéve. A kutatóintézetek szerint az innen származó olaj önköltségi ára lényegesen alacsonyabb lesz az országos átlagnál, ezért rendkívül fontossága van a nyugat-szibériai olaj és gáz bázisán nagy ipari létesítmények mielőbbi kiépítésének. A legnagyobb olajmezők közé tartozik Mangyilak is, ahol magas parafintartalmú olaj előfordulások vannak. E területek a potenciális évi kapacitása több tucat millió tonnára tehető. A belföldi kereslet emelkedése ellenére a Szovjetunió évről évre növeli £ c vm³■_jó + 'CTf C-1 ^in 5 s clsjtjgPiben. Az utolsó tíz év alatt ennek az exportja hatszorosára nőtt és 1967-ben elérte a 77,5 millió tonnát. A szovjet olajat több mint ötven ország vásárolja, e téren Olaszország vezet, amely 1967-ben 10 és fél millió tonna nyersolajat és 1,4 millió tonna olajterméket vett át. A Szovjetunió exportjában a gépek és berendezések után második helyen áll a nyersolaj és az olajtermékek. A fejlett tőkésországok felé irányuló exportban ezek a termékek képviselik a legnagyobb értéket. (Ekotassz) WASHINGTON EXPORTKAMPÁNYRA KÉSZÜL Stans amerikai kereskedelmi miniszter az Egyesült Államok exportjának nagyszabású fellendítését sürgette, nehogy a fizetési mérleg 1969-ben „jelentős” deficittel záruljon. A kormány hozzávetőleges előirányzata szerint 1973-ra el kell érni az évi 50 milliárd dolláros exportot. Tavaly az Egyesült Államok összes exportja 16,2 milliárd dollárral maradt el ettől az összegtől. A miniszter néhány héten belül európai útra indul, hogy igyekezzék új piacokat feltárni az amerikai iparcikkek számára. A kongresszus két házának közös gazdasági bizottsága előtt tett nyilatkozatában kifejtette, hogy új erőfeszítések kellenek az import „abnormális növekedésének” megállítására. A miniszter utalt arra, hogy 1968-ban az Egyesült Államok fizetési mérlege mintegy 190 millió dolláros, tehát igen szerény aktívummal zárult. Az előző évben azonban több mint 3 és fél milliárd dollár volt a deficit. Azok a körülmények amelyek 1968-ban lehetővé tették az aktív fizetési mérleget, „nem olyan tartósak, hogy a mérleg javulását véglegesnek tekinthessük. Fel kell tételeznünk, hogy 1969-ben, ha csak speciális tranzakciókra nem kerül sor, ismét deficit, sőt talán jelentős deficit mutatkozik.” A miniszter megjegyezte, hogy az import növekedése, amely nagyrészt a magas belföldi áraknak a következménye, komoly nehézségeket okoz több amerikai iparágban, különösen az acél- és a textiliparban. Nixon elnök azonban ellenzi az importkontingensek bevezetését és más protekcionista intézkedéseket Felszólalt a közös kongresszusi gazdasági bizottság ülésén Roth volt kereskedelmi különmegbízott is, s hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kereskedelempolitikájának egyik fő céljául a mezőgazdasági cikkek kereskedelmének liberalizálását kell kitűzni. A mezőgazdasági kereskedelem korlátozásainak kiküszöböléséhez szerinte az szükséges, hogy átfogóbbá tegyék a belföldi mezőgazdasági programokat. Nagy feltűnést keltett Roth azzal a kijelentésével, hogy megváltoztatta véleményét az önkéntes exportkorlátozási megállapodásokról. Amikor még a kormány tagja volt, helyeselte az olyan programokat, mint például a japán és a nyugat-európai acéltermelők megállapodása, amellyel önként korlátozták az Egyesült Államokba irányuló acélexportot. Most azonban arra a meggyőződésre jutott, hogy az ilyen és hasonló megegyezések gátolják a szabad kereskedelmet, megszegik a GATT előírásait, megkerülik a törvényes intézkedéseket, s végeredményben a fogyasztók számára drágább termékeket, az USA gazdasága számára pedig nagyobb inflációs veszélyt jelentenek. (Reuter) SVÁJC KÖVETELÉSEI ANGLIÁTÓL Nagy-Britannia egyelőre nem hívta le azt a 100 millió dollárt, melyet a nyugati vezető központi bankok múlt év szeptemberi megállapodása alapján a kétmilliárd dolláros hitel keretében Svájc bocsátott a rendelkezésre. A svájci Nemzeti Bank most közzétett évi jelentése szerint az angol kötelezettségek Svájccal szemben 1968 végén még mindig 82 millió dollárt tettek ki, bár a szigetország 98 millió dollár hitelt az év folyamán már kiegyenlített. Anglia tartozik még Svájcnak az 1966 júniusában igénybe vett 50 millió dolláros készenléti hitel teljes összegével, és az 1965-ben rendelkezésére bocsátott 40 millió dollárból 25 millió dollárra. Svájc mindkét alkalommal a tíz vezető nyugati pénzügyi hatalom Anglia megsegítésére kötött swap-hitelmegállapodása értelmében nyújtotta a hiteleket. Továbbá 7 millió dollár tartozása van Angliának az 1967-ben felvett arany svájci frank készenléti hitelből. Annak idején Svájc 15 millió dollárral sietett Nagy-Britannia megsegítésére, hogy visszafizethesse az IMF-nél fennálló adósságát. A bank évi jelentése beszámol arról is, hogy december 31-ig Franciaország sem vette igénybe 100 millió dolláros kvótáját, amivel Svájc járult hozzá a francia frank megsegítésére nyújtott 2 milliárd dolláros nemzetközi hitelhez múlt év novemberében. A l ó Megszakadt a GATT tejtermék-értekezlete • Ismét a limitárakról • Csehszlovák cég részesedése külföldi vegyes vállalatokban