Világgazdaság, 1969. március (1. évfolyam, 42-60. szám)
1969-03-01 / 42. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG PAGOTHHMECKO AEAO A mezőgazdaságban 1967 végén és 1968 elején számos intézkedést foganatosítottak a termelésnövekedésének és hatékonyságának fokozására. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, traktor- és gépállomások és traktorjavító állomások gépei által végzett munkák mennyisége 4 százalékkal növekedett 1967-hez viszonyítva. Az év folyamán 244 ezer dekár (1 dekár , 0,1 hektár. — A Szerk.) földet tettek öntözhetővé. A mezőgazdaság 1968-ban 842 ezer tonna műtrágyát kapott (hatóanyagban), vagyis 38,7 százalékkal többet, mint 1967-ben. Fokozódott a különböző vegyi eszközök felhasználása a mezőgazdasági fertőzések és kártevők ellen. A termés, bár valamivel kevesebb, mint az 1967. évi termés volt, mégis meghaladja több olyan utóbbi év termését, amikor az időjárási feltételek sokkal kedvezőbbek voltak. A mezőgazdaság bruttó termelése — előzetes adatok szerint — 8,7 százalékkal kevesebb az 1967. évinél, de 8 százalékkal több az 1965. évinél. Csökkent 1968-ban a búza, a kukorica, a bab, a napraforgó, a gyapot, a széna, a zöld és száraz siló, valamint egyéb takarmány- és zöldségfélék termelése. A termelés csökkenése mindenekelőtt az átlaghozam csökkenésének, egyes kultúrák vonatkozásában pedig a vetésterület csökkenésének a következménye. A növénytermesztés csökkenése kisebb lett volna, ha teljesítették volna a gazdaságok a vetésterveket. Nagyobb volt a terméshozam az 1967. évinél szőlőből, szilvából és számos zöldségféleségből. Az 1968. év eredményei azt mutatják, hogy a mezőgazdaság mind függetlenebbé válik az időjárás szeszélyeitől, így a rendkívül nehéz vegetációs időszak ellenére is 238,7 kg búzát takarítottak be 1968-ban 1 dekárral, ami több, mint amennyit 1965 előtt bármikor sikerült elérni. Ugyanez vonatkozik a szemeskukorica, a napraforgó, a cukorrépa stb. átlagtermésére is. Igen magas terméseredményeket értek el számos megyében: búzából Tolbuchin megyében 353,6 kg-ot, Várna megyében 268,2 kg-ot, Szliven megyében 268,4 kg-ot, Sumen megyében 263,8 kg-ot, kukoricából Tolbuhhin megyében 495,0 kg-ot, Pazardzsik megyében 425 kg-ot, Vidin m megyében 389 kg-ot. Növekedtek az átlagos hozamok 1968-ban 1967-hez viszonyítva a gyümölcsfélék többségénél. Az állattenyésztés fejlődése az elmúlt évben a kedvezőtlen feltételek miatt ugyancsak kedvezőtlenül alakult. Csökkent a termelés szénából és számos más takarmányféleségből, de ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolta az állattenyésztés hozamát a legelők produktivitásának csökkenése. Az istállózott tehenek átlagos tej hozama 1968-ban — 1967-hez viszonyítva — 1,6 százalékkal csökkent a termelőszövetkezetekben és 3,9 százalékkal az állami gazdaságokban. A tejtermelés a termelőszövetkezetekben 0,8 százalékkal, az állami gazdaságokban 0,7 százalékkal csökkent. Növekedett a szárnyasok hozama a termelőszövetkezetekben 5,1, az állami gazdaságokban 4,2 százalékkal. A tojástermelés a termelőszövetkezetekben 0,6 százalékkal, az állami gazdaságokban 0,8 százalékkal növekedett. A gyapjúnyírás átlaga ugyancsak növekedést mutat. A gyapjútermelés a termelőszövetkezetekben 10,5, az állami gazdaságokban 5,3 százalékkal növekedett. Érzékelhetően mutatkozik a mezőgazdasági állatállomány számszerű alakulásán a takarmánytermelés elmúlt évi csökkenése. A számos állat állomány 1969. január 1-én 3,2 százalékkal kevesebb a termelőszövetkezetekben és 3,6 százalékkal az állami gazdaságokban, mint egy évvel korábban volt. Ez a csökkenés nem vonatkozik a tehénállományra, amely 0,8 százalékkal nőtt a termelőszövetkezetekben és 0,7 százalékkal az állami gazdaságokban. Ez kedvező befolyást gyakorol a törzsállomány növelésére és a tejtermelésre 1969-ben. A sertésállomány a termelőszövetkezetekben 3,7 százalékkal csökkent, az állami gazdaságokban viszont 5,8 százalékkal növekedett. A juhállomány a termelőszövetkezetekben 0,9, az állami gazdaságokban 2,0 százalékkal csökkent. Mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban csökkent a szárnyasok száma, de növekedett a szárnyashús-termelés. Az 1 szárnyasra eső húshozam 36,2 százalékkal nőtt 1968- ban. (1969. január 28.) A VILÁGSAJTÓBÓL Illntcovesier Zeitung Szaúd-Arábia és a Petromin Szaúd-Arábiában 1962-ben alapították meg a független állami vállalatot, a Petroleum and Mineral Organization-t, röviden Petromin-t, azaz a céllal, hogy az olaj-, a földgáz- és az ásványi kincsek alapján biztosítsa az ország iparosodását. A Petromin nem kíván a magánvállalkozások helyébe lépni, hanem szoros kapcsolatot tart fenn nagyrészt külföldi tőkésekkel, hogy olyan nagy létesítményeket is kivitelezhessen, amelyekhez belföldön nem található elegendő tőke. Ez az állami szervezet igen hasznosnak bizonyult. Első és talán legfontosabb létesítménye a Dzsidda-i vas- és acélgyár, amely 1967-ben kezdett működni és első teméke, a Monier-vas, máris vásárolható a belföldi piacon. Most tanulmányozzák annak lehetőségét, hogy a gyár kapacitását 70 000 tonnára emeljék, ami 80 százalékkal növelné a jelenlegi 45 000 tonnás termelést. Hamarosan megkezdi működését az 52 millió rial költséggel épült Dzsidda-i olajfinomító is. Kezdő kapacitása napi 12 000 barrel lesz, s ezt 30 000 barrelre kívánják majd emelni. A Riad-ban építendő finomító kezdő kapacitása 15 000 barrel lesz. Az olajat 170 km hosszú csővezeték szállítja hozzá. Tőkéjét, 100 millió rialt a Petromin, valamint szaúdarábiai magántőkések szolgáltatják. A Petromin a Mobil Oil Company-val társulva Dzsidda környékén 75 000 hordó kapacitású kenőolajgyárat létesít és társaságot az olaj forgalomba hozatalára. Közös vállalkozás a műtrágyagyár is, amely az idén kezd működni: részvénytőkéjének kétharmada a Petromin és belföldi magánszemélyek, egyharmada egy amerikai vállalat kezében lesz. A kezdő tőke 45 millió rial. A napi termelés 600 tonna műtrágya lesz és ezzel a vállalat nagyságrendben a hetedik lesz a világon. Tervbe vették a Petromin Tankers Company megalapítását 5 millió hal kezdő tőkével. A társaságot az amerikai United Tankers fogja igazgatni. Egyelőre két tankhajót vásárol, egyenként 100 000 tonna kapacitással. Mindezek mellett a Petromin az a társaság, amelyik a külföldi olajvállalatokkal kapcsolatban áll. Szerződései nagyobb nyereségrészesedést biztosítanak a szaúd-arábiai kormánynak, mint a nagy olajtársaságok szerződései. A Petrominnak megvan a lehetősége arra is, hogy ha egy koncessziót élvező társaság olajat talál, betársul és közösen aknázzák ki az olajkészletet. A külföldi konceszsziós társaságok számára ennek az az előnye, hogy kereskedelmi elvek alapján vezetett, állami vállalattal működnek együtt, amely több megértéssel viseltetik a vállalatok gazdasági problémái iránt, mint ahogy egy hatóság tenné. (1969. febr. 19.) • NACHRICHTEN A kamat • FÜR AUSSEN HANDEL mint termelési költség A Schweizerische Bankgesellschaft által nemrégiben kiszámított globális kamatmérőszám (kamatláb-index), a tizenegy legfontosabb ipari államban 1960-ban átlagosan 4,79 százalék volt és ez 1967-ig 5,6 százalékra emelkedett. Ezzel szemben Svájcban a globális k kamatmérőszám 1960-ban csak 2,3 százalék, 1967-ben pedig 4,4 százalék volt. A tizenegy legfontosabb ipari ország közül 1960-ban a kamatszint — 6,31 százalékkal — Japánban volt a legmagasabb. Angliában viszont 1967-ben a globális kamatmérőszám 6,83 százalékkal mutatkozik a legnagyobbnak. A kamatnívó 1960 és 1967 között — Japán kivételével — minden országban emelkedett. A növekedés legnagyobb volt Angliában, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Bár Svájcban ez évek folyamán a kamatnívó erőteljesebben emelkedett, mint az említett tizenegy ipari államban, még ma is Svájcban a legalacsonyabb a kamatszint. Az egyes gazdaságok kamatnívója közötti eltérés, vagyis az országonkénti kamatszint-különbség csökkent. A legfontosabb ipari országok legmagasabb (Japán 6,31 százalék), és a legalacsonyabb (Svájc 3,23 százalék) kamatszintje közötti különbség 1960-ban 3,08 százalék volt. Hét évvel később az angliai 6,83 százalékos legmagasabb és a svájci 4,40 százalékos legalacsonyabb kamatszint közötti eltérés kereken egyötöddel 2,43 százalékra zsugorodott. A nemzetközi kamatnívó emelkedése a 60-as évek konjunkturális csúcsidőszakának különösen erőteljes tőkeszükségletét mutatja, a nemzetközi kamatszint-különbség szűkülése pedig a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok növekvő összefonódását tükrözi vissza. Ebben az összefüggésben jellemzőnek látszik, hogy a bankok kamatrései 1967- ben — 1,92 százalékkal — Svájcban voltak a legalacsonyabbak. Ugyanebben az évben Angliában és Belgiumban mind a kamatszint, mind a bankok kamatrései a legmagasabbaknak bizonyultak. Az említett tizenegy ipari ország átlagos kamatrése és a svájci kamatrés közötti eltérés igen jelentős. (1969. febr. 7.) Ismét a limitárakról . ? Már az új mechanizmus bevezetése előtt, az első 1968-as szerződések megkötésének időszakában hallani lehetett, hogy a limitárak megállapítása okozza a legtöbb nehézséget. A limitár problémájáról vita folyt a VILÁGGAZDASÁGban is (december 7., január 16. és 17.). Ebben a vitában közös mozzanata volt mindkét fél álláspontjának, hogy a limitárnak a nyereségelosztásban betöltött szerepét látva, káros tünetként értékelte ezt a nyereségelosztást. A Konjunkúra- és Piackutató Intézet a múlt év végén elemző tanulmányt készített az új gazdaságirányítási rendszer első tapasztalatairól. Az ehhez a tanulmányhoz végzett közvéleménykutatás során kapott válaszokból is kitűnt, szinte nem volt olyan külkereskedelmi vállalat, amely ne panaszolta volna, hogy a termelővállalatok túl magas limitárakat próbálnak szabni, ami nehezíti, egyes esetekben meghiúsítja a külföldi értékesítést. Elhangzott, hogy a limitár körül folytatott viták idő- és energiapazarlást jelentenek, hogy a magas limitárak akadályozzák a rugalmas piaci politikát. Az egyik külkereskedelmi vállalat arról számolt be, hogy perre ment a magas limitár miatt. Az ipari állásfoglalások azt hangsúlyozzák, hogy a magasabb limitárral külföldi áremelésre akarják szorítani a külkereskedelmet. Az intézet vizsgálatához felhasznált válaszokban azonban csak egy külkereskedelmi vállalat említette, hogy árat tudott emelni. Más források szerint sok sikeres áremelés fordult elő. Ennek ellenére valószínű, hogy azáltalános konjunkturális áralakulástól független széles körű áremelés lehetősége nem túl nagy. Igaz ugyanis, hogy a régi mechanizmus nem ösztönözte eléggé az exportot, de a azért a devizaforintban megszabott terv teljesítése hamarabb megvolt, ha a külkereskedelmi vállalat azt az árat, amelyet a szóban forgó áruval egyáltalán el lehetett érni, elérte. Ahol ez nem történt meg, inkább egyéni ügyetlenségről lehetett szó, ez pedig minden mechanizmusban előfordul. Az sincs kizárva, hogy a külkereskedelmi vállalat egyegy vevőt vagy közvetítőt — amennyiben ez az árujára rá van utalva — kényszeríthet, hogy kevesebb nyereséggel is megelégedjen. De ha ez a nyereség tartósan kevesebb, mint amenynyit azon a piacon a többi hasonló helyzetű vevő vagy közvetítő elér, a mi emberünk előbb-utóbb hátat fog fordítani nekünk vagy tönkre megy. Amennyiben tehát van tartalék a külföldi eladási árakban, úgy inkább azért van, mert a régi mechanizmusban a terv túlteljesítésére való állandó ösztönzés a könnyebb ellenállás irányába, az extenzív mennyiségi növelés felé terelt mindenkit, még akkor is, ha — mint a külkereskedelemben — a menynyiség pénzben volt megadva,tehát elvben az intenzív növelés lehetősége is megvolt. De éppen e lehetőség miatt az ártartalék bizonyosan nem nagy és elméletileg a külföldi árak adottnak tekinthetők! Mindezt nem azért írtam le, mintha az ipart le akarnám beszélni arról, hogy a külföldi piacokon tevékenykedő megbízottjával, a külkereskedelmi vállalattal szemben nagy követelményeket támasszon. Véleményem — azt hiszem — az általános felfogástól ott tér el, hogy a nyereség felosztása miatt folytatott vitákban nem az új mechanizmus tulajdonképpeni szégyellni való gyerekbetegségét látom, hanem a termelő és a közvetítő kereskedő természetes kapcsolatának megnyilvánulását. A kettő lényegében mint eladó és mint vevő áll egymással szemben. Ez még akkor is így van, ha nem a sajátszámlás kapcsolat egyértelmű viszonya fűzi össze őket, hanem az ún. „sima” bizományosi szerződés vagy a nyereségben való formális osztozkodás valamelyik változata. A termelő- és a külkereskedelmi vállalatnak ugyanis minden esetben meg kell állapodnia egymással abban, hogy az önköltség és az eladási ár közötti különbséget hogyan osztják fel. Mivel mindkét vállalat a saját nyereségének növelésére törekszik, s mivel a nyereségérdekeltség lényegéhez tartozik, hogy az önköltség csökkentésével és az ár emelésével elért eredmény között nem tesznek különbséget, ezért elkerülhetetlen, hogy a termelő az osztozkodásról folytatott alkuban ne a limitár (amely számára ár) növelésére, a külkereskedő pedig a limitár (amely számára költség) csökkentésére törekedjen. Csak akkor szűnne meg a limitáralkuban kialakult ár jellege, ha a termelő maga szabná meg a külföldi eladási árakat is, és abból állandó jutalékot adna vagy ha a külkereskedelem a termelő teljes tevékenységének eredményéből állandó arányban részesedne. Más nyereségérdekeltségi formáknál, már csak az állandó költségek felosztásának nehézségei miatt is, feltétlenül szükség van a két vállalat közötti elszámolási ár, azaz limitár megállapítására. Azt hiszem, nyilvánvaló, és nem kell bizonyítanom, hogy elkülönült nyereség esetén a termelő magas, a közvetítő kereskedő alacsony elszámolási árban érdekelt.A termelő csak adott külföldi eladási ár és egy külkereskedelmi vállalat esetén érdekelt egyértelműen magas árban. Máskülönben az ár függ a mennyiségtől és fordítva. A külkereskedelmi vállalat is csak addig érdekelt egyértelműen alacsony árban, amíg egyedül áll a termelővel szemben. De még ebben az esetben sem érdekeltek abban, hogy partnerük helyes tevékenysége lehetetlenné váljon.) Az adott körülmények között, vagyis amikor a vállalat az önköltségen és a termékösszetételein már nem tud változtatni, a külföldi ár pedig már adott, a termelő és a külkereskedelmi vállalat közötti nyereségelosztás vita csak annyiban érintheti az ország érdekeit, hogy egyik se tudjon a másikra olyan limitárakat kényszeríteni, amelyik már nem ösztönzi feladatának lehető legjobb megoldására. Azzal azonban, hogy az alku során nyomást gyakorolnak a másik fél nyereségszínvonalára (ha az egész nyereséghelyzeten pillanatnyilag nem is változtatnak már), távlatilag hasznos irányú hatást fejtenek ki, mert ezzel hozzájárulnak az általános nyereségszint alacsony nívón tartásához. (A nyereségérdekeltségen alapuló gazdaságirányításnak — mint ismeretes — ugyanis, az a paradoxona, hogy míg az egyedi vállalat számára hasznos a nyereség növekedése, országosan az az előnyös, ha árbevétel általában nem több a termelési tényezők jövedelménél, vagyis a költségeknél.) Az elmondottakból az tűnik ki, hogy ha a kereskedelmi és a termelő tevékenységet külön vállalat végzi, akkor közöttük az áralku elkerülhetetlen, s csupán annyit kell tenni, hogy a központi szabályozókkal és intézményes, szervezeti keretekkel az alku számára olyan gazdasági környezetet teremtsenek, hogy egyik vállalat se tudjon kényszert alkalmazni a másikkal szemben, s így mindegyik a lehetőségekhez képest a legjobban végezze feladatát. Ezzel kapcsolatban meg lehet még jegyezni, hogy a termelő és a külkereskedő vállalat feladatkörében mutatkozó különbségek azt jelentik, hogy elméletileg indolkolatlan a külkereskedelmi tevékenység javadalmazását a termelési önköltség és az eladási ár különbségének valamilyen százalékában megszabni. A külkereskedelmi vállalat bizonyos szolgáltatásokat értékesít és ezeknek éppen úgy megvan a maguk ára, mint a termelő vállalat által előállított áruknak. A külkereskedelmi monopólium miatt a magyar viszonyok között azonban indokolt, hogy a termelővállalatok a maguk nyereségével arányos összeggel is ösztönözzék a külkereskedelmi vállalatokat a termelésből származó nyereség növelésére. Kozma Géza KERESKEDELEMTECHNIKA IRAK Exportszállítmányok kísérő okmányainak záradékszövege Az arab országokba irányuló szállítmányokat kísérő számlákra és származási bizonyítványokra — melyeket a konzulátuson láttamozásra be kell nyújtani — az eddig érvényben volt záradékszöveget csekély módosítással az alábbiak szerint kell rávezetni: „We certify that the goods figuring in this invoice are of Hungarian origin and are not of Israeli origin nor do they contain materials of Israeli origin in their manufacture. The goods will not be leaded on a boat black-listed by the Arab Committee for Boycotting Israel or calling on any Israeli port.” Minden egyéb szövegezés ellen a konzulátus kifogást emel. SZUDÁN Adó- és vámemelések A Szudánban 1968. október 15-én kiadott költségvetési törvény az importpótilleték 8 százalékról 10 százalékra való felemelésén kívül jelentős vám-, luxus és fogyasztásiadó-módosításokat is bevezetett. Az 1967. december 27-től érvényes (Brüsszeli Nomenklatúrát követő) Szudán vámtarifában vámemeléssel sújtották főleg a szeszes italok, faféleségek, műszál-szövetek, kötöttáruk bevitelét. A vámemelések több esetben az ad valorem vámtételek 100 százalékos felemelését jelentik, így a vám magassága a szudáni vámtarifában 10 százalék és 500 százalék között mozog. A szudáni vámtarifa, valamint a részletes adó- és illetékjegyzékek a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Osztályán megtekinthetők. Importengedélyek Szerződéses országokkal szemben Szudán nem érvényesít átmeneti importkorlátozást. Több forrásból nyert értesülés szerint azokra a bevitelekre nem alkalmazzák az 1969. I. negyedére elrendelt importkorlátozást, amelyek klíringmegállapodással rendelkező országokból származnak. Magyarország és Szudán között az eredetileg 1963. május 9-én megkötött kereskedelmi és fizetési megállapodás van érvényben, így a többi szerződéses országgal (Csehszlovákia, EAK, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársasággal) együtt a Magyarországról származó árukra az importengedélyek kiadásának átmeneti leállítása nem vonatkozik. Vámraktározás A szudáni hivatalos vámraktárakban 6 hónapig lehet árut beraktározni. Hét napig költségmentesen tárolható, a 8. naptól kezdve 10 piaster, a 19. naptól 25 piaster, a 29. naptól 50 piaster raktárdíjat számolnak fel tonnánként és naponként. A szudáni rendeltetésű küldeményeket, amelyek Port Sudan kikötőn át érkeznek az országba, a kikötői hivatalos vámraktárban helyezik el, ha csak a hajóból való átrakásra vagy a kikötőből való továbbszállításra külön rendelkezés nincs. A címzett által át nem vett áruk, legfeljebb 6 hónapig tárolhatók a vámraktárban. Ezután a hivatalos lapban 3 héten át az árverezésre bocsátott árukat meghirdetik, az árverezést végrehajtják. A szudáni állami vasutak árverezik el a visszamaradt árut, az árujegyzéket a vasútállomásokon az ún. District Traffic Manager-nél közszemlére teszik. A raktározási és árverezési költségek levonása után fennmaradó bevételi öszszeg a jogosult (árutulajdonos) rendelkezésére áll 3 évig. EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁG Importkvóták felemelésének lehetősége Az egyiptomi iparügyi minisztérium engedélyezte a termelés növelése, illetve a minőség javítása érdekében, hogy magániparosok termelési eszközökből az eddigi 1000 egyiptomi font helyett 5000 egyiptomi font értékben importálhassanak (tartalékalkatrészeket és kisebb beruházási javakat is beleértve). Az importkvóta felemelésének előfeltétele, hogy a beszerzésekért nem lehet devizát átutalni (csak helyi pénznemben egyenlíthetők ki), továbbá, hogy az import bonyolítását állami kereskedelmi társaság, a Nasr, Export and Import Co., Cairo (34 Shake Adly) végezze. A társaság az áru ellenértékének 5 százalékát kitevő jutalék fejében vállalja az import-formalitások elintézését, így pl.: az importengedély beszerzését, a küldemény elvámoltatását, az áruknak alexandriai raktárakba való beszállítását. 1969. MÁRCIUS 1. WSr 3 _______RÖVIDEN © Nigériába szállított 266 ezer dollár értékű betonacélt a Csepeli Acélművek. E termékre egy román vállalattal 200 ezer rubel értékű szerződést kötöttek. © Az Atlas Copco svéd cég 55 ezer dollár értékben csavarkompresszort szállít a Chinoin gyár részére. Ugyanez a svéd vállalat 20 ezer dollárt árvízvédelmi gépeket exportál Magyarországra. Mindkét üzlet a Zenit külkereskedelmi ügynöki vállalaton keresztül bonyolódik. Termékeinek 70 százalékát exportálta 1968-ban a Pannónia Szőrmekészítő és Szőrmekonfekció Vállalat. Ebben az évben 10—12 százalékkal emelkedik a vállalat kivitele: 15 országba, köztük — a szocialista országokon kívül — az Egyesült Államokba, Hollandiába, Kanadába, Norvégiába és Svédországba jutnak el a Tannimpex közvetítésével a vállalat termékei. Százhuszonhárom agyáramvizsgáló készülék szállítására adtak fel megrendelést a szovjet külkereskedők az Elektronikus Mérőkészülékek esztergomi gyára részére. A Csehszlovák papírgyárak és a Ligna külkereskedelmi vállalat képviselői a Papíripari Vállalat és a Lignimpex vezetőivel folytatott tárgyalások eredményeképpen megállapodtak, hogy a kétoldalú árucsere-forgalomban szereplő termékekből kiállítást rendeznek a budapesti csehszlovák nagykövetségen. (Az államközi megállapodás értelmében a magyar külkereskedelem évente mintegy 2 millió rubel értékű papírárut, illetve alapanyagot — elsősorban cigarettapapírt, csomagoló- és rotációs papírt, valamint cellulózt — importál.) Háromszorosára növelik a Kőbányai Gyógyszerárugyárban a Perhepar nevű új készítmény gyártását, illetve exportját. Szerte a világon jelentős kereslet mutatkozik az egyéb májkészítmények iránt is, így a gyár további jelentős fejlesztési tervekkel is foglalkozik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat , Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.2169/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008