Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)

1969-09-11 / 171. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDA­SÁG illene jiiráer Zeitung Peruban mélyreható szociális és poli­tikai változás van folyamatban. Az új kormány legfőbb célja, hogy gazdasági­lag függetlenítse az országot a külföld­től, elsősorban az Egyesült Államoktól. Az állam azokon a területeken akar a gazdasági életbe bekapcsolódni, ahol a nemzetközi vagy magánérdek nem egyezik a kormány célkitűzéseivel. En­nek során arra törekszenek, hogy az oligarchiát megfosszák hatalmától. Az új rendszer nagyobb stabilitásra számít­hat, mint amilyen az előző ingatag rendszeré volt. Az International Petroleum Com­pany ügye befejezettnek tekinthető. Ez a vállalat húszéves működése alatt hi­bát hibára halmozott, amelyekkel álta­lános ellenszenvet váltott ki, úgyhogy államosítása közmegelégedést váltott ki. Előreláthatólag az USA is hajlandó to­vábbi engedményekre. Az elmúlt év júniusában bejelentett mezőgazdasági reform jelenti az egyik legnagyobb változást a perui gazdaság szerkezetében. A őrségváltás, amelynek során a földmunkásokból alakult szö­vetkezetek veszik át a földet, kétség­telenül hosszabb ideig tartó nehézség­gel jár majd. A rendkívül termelékeny perui cukoripar világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé számít. Ha ennek termelése átmenetileg akár 20 százalék­kal is csökken, ez még mindig kisebb veszteség, mint a profit külföldre áram­lása. Perunak rendkívül sok a bányakincse. Bauxit és uránérc kivételével csaknem mindenféle érccel rendelkezik, főleg azonban rézzel. Közepes lejáratú egyez­mények alapján a nagy bányavállala­tok lényeges adókedvezményeket élvez­ A perui gazdaság átalakulásá nőm, amelyek lejárata után az állam nagyobb részesedést kíván kapni a nye­reségből. Előkészítik a hitelrendszer reformját és korszerűsítését. A hitelmegszorítások­kal korlátozzák a magánkézben levő kereskedelmi bankok funkcióit, úgyhogy a súly mindinkább az adóktól és köte­lező tartalékoktól mentes állami­­­fej­lesztési bankok felé tolódik el. Most dolgoznak az új banktörvény terveze­tén, amely előreláthatólag a magán­bankok államosításának valamilyen formáját is tartalmazza. A távközlési hálózatot is fokozottabb állami ellenőrzés alá vonják, aminek során vegyes vállalatok is alakulnak. A nagyvonalú építési programok és a józan tarifapolitika eredményeként a nagy erőművek önállóságát nem fenye­geti veszély, de a további kapacitás­­fejlesztésnél az állam nagyobb bele­szólást kíván biztosítani magának, anél­kül, hogy a jelenlegi státusban alap­vető változások következnének be. A többi magánvállalkozásban is tervezik a fokozottabb állami ellenőrzést és a munkásoknak a vállalatokban való köz­vetlen részesedést kívánnak biztosítani. Nem kétséges, hogy a lakosság több­ségének rokonszenvére támaszkodó új kormány helyzete megszilárdult, de a feladatok adminisztratív lebonyolításá­ban még lehetnek zökkenők. A kormány reformprogramja az ország szolid gaz­dasági struktúrája miatt is sikerrel ke­csegtet, különösen addig, amíg a keres­kedelmi és fizetési mérleg aktív marad és biztosítani lehet a költségvetés egyen­súlyát. Gondot csupán az előző kormány örökségeként maradt munkanélküliség okoz. (1969. augusztus 30.) Die Presse A bécsi len­gyel követség kereske­delmi tanácsosa a sajtónak adott nyi­latkozatában megállapította, hogy az utóbbi években növekedőben van a két ország közötti kereskedelmi forgalom volumene. Az 1968. évi 91,5 millió dol­láros teljes forgalomból az osztrák kivitelre 50,9 millió, a lengyel export­ra pedig 40,6 millió dollár jutott. Az 1965. évi eredmények megfelelő adatai 42,1, illetve 40,7 millió dollárra voltak tehetők. A kölcsönös árucsere az 1968—1972. évekre érvényes hosszú lejáratú meg­állapodás alapján bonyolódik, aminek keretében az Ausztriába irányuló len­gyel kivitel 70—80 százalékát liberali­zálták. Ez elsősorban gépekre, beren­dezésekre, vegyi anyagokra és az ipari fogyasztási javak egy részére vonat­kozik. Az Ausztriába irányuló lengyel ex­port 50 százaléka a szénre, a fenn- Lengyelország növeli kereskedelmét Ausztriával maradó másik fele nyersanyagokra, féltermékekre, iparilag feldolgozott élelmiszerekre, valamint mezőgazdasági termékekre jutott. A lengyel kereske­delmi tanácsos megítélése szerint hosz­­szabb távra kívánatos volna a liberali­zációnak további exportjavakra tör­ténő kiterjesztése. A 90. Nemzetközi Bécsi Őszi Vásáron Lengyelország 16 kiállítóval képvisel­teti magát. A lengyel vásárigazgató megállapítása szerint különösen gazdag a választék mezőgazdasági cikkekben és élelmiszerekben. Az osztrák piacon főleg a lengyel tojásnak és baromfi­nak van kedvező elhelyezési lehetősége. Ez év első felében 46 millió tojást ex­portált Lengyelország partnerének. Ez a mennyiség 7 millióval haladta meg az 1968-as év szállításait. Jelentős nö­vekedést sikerült ugyanekkor a baromfi értékesítés terén is elérni. (1969. szep­tember 3.) A HOBOE BPEMFI____ Romániai tanulmány út­jár­ól beszá­molva N. Stimmel, a hetilap munka­társa közli Marcel Popescu román olaj­ipari miniszterhelyettes nyilatkozatát, amely szerint az ország nyersolaj­termelése az ötvenes években erősen felszökött, majd a folyó évtized első éveiben némileg mérséklődött és az utóbbi esztendőkben a terv szerinti 13,5 millió tonna körül állapodott meg. Minthogy az olajfinomítók és a petrol­vegyészeti ipar kapacitása folyamatosan növekszik, a nyersanyag-ellátás némi gondot okoz. Ennek leküzdésére az egész országra kiterjedő geológiai vizsgálatot folytat­tak. A próbafúrások meghaladták a hat­ezer métert. A tenger medrében eddig még nem kutattak olaj után, de való­színűleg rövidesen erre is sor kerül. A fúrást belföldi készítésű fúrófejekkel végzik; gyémánt-fúrófejek nem állnak rendelkezésre, ezeket importálni kelle­ne. Az olajat gáz vagy víz bepréselé­­sével hajtják a felszínre és viszkozi­tását a felszín alatt történő hevítéssel növelik.. A vizsgálatok kimutatták, hogy Románia nyersolaj-készletei korlátozót- VILÁGSAJTÓBÓL A román olajipar növekvő igényei­ nak és ezért a kitermelést évi 13—14 millió tonnában állapították meg. A kitermelt olajat maradéktalanul a belföldi finomítók dolgozzák fel magas oktán számú benzinné, diesel-olajjá, kenő- és műszaki olajokká. A belföldi igény kielégítése mellett a finomítók termelésének 60 százalékát 37 országba exportálják, túlnyomórészt a szocialista országokba, de szállítanak Ausztriába, Belgiumba, Olaszországba, Svédország­ba és az Egyesült Államokba is. A petrolvegyészeti ipar körülbelül évi 1 millió tonna olajat használ fel nyers­anyagként szintetikus rostok és mű­trágya előállításához. Az egyre terebé­lyesedő petrolvegyészeti ipar szükség­lete azonban folyamatosan növekszik, és ezért a finomítók és a nehéz vegy­ipar nyersanyag-ellátásának biztosítá­sára meg kellett kezdeni az olaj impor­tálását Iránból, Libanonból és Izraelből. A tartályhajók Constanza kikötőjébe futnak be, ahonnan az olajat a nem­régen épült 300 kilométeres csővezeté­ken Ploestibe továbbítják. Úgy tervezik, hogy fokozatosan növelik az olajimpor­tot. (1969. 34. szám) KÜLKERESKEDELMI, BELKERESKEDELMI VÁLLALATOK FIGYELEM! RiP Ruhaipari K. Sz. Budapest Vill. Leonardo da Vinci u. 45. Termel, ajánl korszerű anyagból, fejlett gyártási technológiával, saját modellezésű konfekcióterméket. SPORTRUHÁZAT RiP Férfi, női, bakfis, nagykamasz kabátokat, tékéket, zakókat, pan­tallókat. Várjuk önöket bemutatótermünkben, szövetkezetünk központjában. Ruhaipari K.Sz., Budapest, Vill., Leonardo da Vinci u. 45. TELEX: 34—36 Telefon: 342—130, 343-794 Növekvő export — csökkenő devizaköltségek I. A külkereskedelmi vállalatok — mint mások is —, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt elsősorban az éves tervük teljesítésére, illetve túltel­jesítésére törekedtek. E törekvésükben gyakran figyelmen kívül hagytak, vagy nem jelentőségüknek megfelelő módon értékeltek olyan népgazdaságilag is fontos szempontokat, mint például az exporttevékenység gazdaságossága, a szállított áru minősége, bankszerű biz­tonság, devizaforgási sebesség, költség­­viselés stb. A Magyar Nemzeti Bank ezért 1968 előtt olyan devizaellenőrzési tevékenységet gyakorolt, amelynek — többek között — feladata volt a terv­érdekeltség miatti irreális kockázatok vagy veszteségek vállalásának megaka­dályozása. Ezt a cél szolgálta az előze­tes ellenőrzés és az engedélyezés koráb­bi, ismert rendszere, így például a tő­kés viszonylatokba irányuló export elő­feltétele volt, hogy a kiszállítás előtt a vállalat igazolja a Magyar Nemzeti Banknál, az adott viszonylatra a bank által előírt feltételek (bankári biztosí­ték, importlicenc, stb.) betartását. A Magyar Nemzeti Bank előzetes engedé­lyére volt szükség továbbá: a deviza­­terhes megállapodások (ügynöki juta­lék, bérmunka, bizományi raktár, stb. szerződések) megkötéséhez, minőségi, mennyiségi engedmények nyújtásához. A bank devizaforgalmi főosztálya (ke­reskedelmi banki funkciója mellett) de­vizahatósági feladatokat is ellátott, amennyiben a kamatveszteséget okozó vagy az exportdeviza befolyását veszé­lyeztető vállalati gestió — pl. késedel­mes vagy nem megfelelő okmánybe­nyújtás — esetén a külkereskedelmi vállalatra bírságot vetett ki. Az új gazdasági mechanizmusban a külkereskedelemben részt vevő vállala­tok anyagi érdekeltsége a realizált devizabevételhez kapcsolódik. Abból a tényből, hogy az áru átjutott a határon, még nem származik előnyük. Ez a vál­tozás fokozta a vállalatok devizaérzé­kenységét. Azáltal, hogy a külkereske­delemben­ a sajátszámlás lebonyolítást döntő többségében a bizományosi, illet­ve a társulásos alapon létrejött meg­állapodások váltották fel, a termelő­, a­­felhasználó és a külkereskedelmi válla­latok közvetlenebb kapcsolatba kerül­tek. Ez a nyereségérdekeltségen keresz­tül a gazdaságosabb termelésre és a jobb külkereskedelmi munkára ösztö­nöz. Az új gazdasági környezetben —, amelyre a koordinált szabályozók érvé­nyesülése jellemző —, nyilvánvaló, hogy a bank devizaellenőrzési módsze­rei is megváltoztak. A bank a Külkeres­kedelmi Minisztériummal egyetértésben kiadott — és az érdekelt vállalatoknak megküldött — körlevelében (121/1967. sz. MNB körlevél) tette közzé a deviza­­hatósági ellenőrzésről szóló új szabá­lyozást. Ezzel egyidejűleg az e tárgy­ban korábban kiadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Az új szabá­lyozás általában megszünteti az előze­tes banki engedélyezés rendszerét és he­lyette meghatározott esetekben bejelen­tési kötelezettséget ír elő és az utólagos ellenőrzést teszi általánossá. Új vonásoknak tekinthetők ezen a té­ren például a következők: A bank — rendeltetési országra tekintet nélkül — megszüntette a kiviteli tanúsítványok előzetes láttamozását, illetve ellenőr­zését. A devizabeszolgáltatási kötele­zettség vállalásának alapját képező számla-árukiviteli bizonylat (kiviteli tanúsítvány) kiállítása, ellenőrzése és cégszerű aláírása a külkereskedelmi te­vékenységre feljogosított vállalatok joga és feladata. Ugyancsak megszün­tette a bank a devizakihatású megálla­podások előzetes engedélyezési rendsze­rét. Ennek helyébe az utólagos bejelen­tés kötelezettsége lépett. A bank a de­vizában felmerülő közvetlen és közve­tett áru-mellékköltségek kiegyenlítésé­hez szükséges devizaösszegeket — a fo­rintfedezet előzetes térítése ellenében — minden devizakeret-kötöttség nélkül bocsátja a külkereskedelmi tevékeny­séget folytató vállalatok rendelkezésére, utólagos ellenőrzés mellett. Egyes közvetett devizaköltségekre — mint például külföldi utazások, vál­lalati külföldi képviseletek de­vizakölt­­ségei — a Külkereskedelmi Miniszté­rium és Pénzügyminisztérium, együttes utasítása az áruforgalom értékéhez iga­zodó százalékos normatívát állapított meg. A normatíva azonban nem jelent a korábbiakhoz hasonló keret-megkö­töttséget — előzetes banki engedély sem kell az átutalásokhoz —, rubel­­devizáknál is túlléphető a normatíva, de ennek már anyagi konzekvenciái vannak. A bank a külkereskedelmi te­vékenységet folytató vállalatokkal kap­csolatos feladatainak ellátásánál súlyt helyez a bankári és a devizahatósági funkció elkülönítésére. Ennek megfele­lően a devizaforgalmi főosztály az elő­zőekben említett bírságok kivetését megszüntette. Fő feladatává a kereske­delmi bankári funkció maradéktalan ellátása vált, beleértve ebbe a külkeres­kedelmi vállalatok munkájának tanács­adással történő támogatását is. Tóth László a Magyar Nemzeti Bank osztályigazgatój­a Ennyire gazdagok vagyunk... ? Egymilliárd forint értékű faanyagot importálunk évente, elsősorban a Szovjetunióból és kisebb mennyiség­ben Ausztriából, valamint Csehszlo­vákiából. Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság tanulmánya sze­rint 1980-ig fabehozatalunk tovább emelkedik. Mindezt részben indokolja közismert faszegénységünk, noha szá­mos telepítés most válik vágáséretté, de döntő többségük gyönge minőségű nyárfa és akác. Nekünk pedig első­sorban­­fenyőfára van szükségünk. Ugyanakkor a behozatalt indokolja még valami. „Az a fa, amelyet csemetekorától vágásérettségig 6—8 évtizeden át ne­vel az erdészet, kitermelve hat-nyolc hónapi hanyag kezelés mellett telje­sen tönkremehet” — Gyarmati Béla, a Fatelítő Vállalat főmérnöke szerint. És tönkre is megy. Pedig éppen a növekvő faigény eredményeként vi­lágszerte felvették a harcot a fát pusztító rovarok, gombák és a tűz ellen. Az eljárások nálunk sem isme­retlenek, hiszen a Fatelítő Vállalat újjászervezett formában már húsz éve csak ezzel foglalkozik, illetve foglal­kozna, mert kapacitása alig 50 szá­zalékban van lekötve. Ugyanakkor csupán a mezőgazdaság területén épü­letekben körülbelül hét millió, és ha az épületekben megsemmisült javak értékét is hozzászámítjuk, mintegy 70 millió forint lesz évente a tűz mar­taléka. A faanyagazdálkodás problémájával a kormány is foglalkozott és a fa­védelemhez szükséges fatelepítést a 2026/1965. (X. 3.), valamint a 21/1966. (VII. 16.) sz. rendeletekkel kötelező­nek írta elő az érintett területeken. Ugyanis modern tartósító eljárások­kal műszakilag 30—40 évig felhasznál­ható faanyag készíthető. Miért mégis a pazarló gazdálkodás? Mert fafeldol­gozással az erdészetek és a termelő­­szövetkezetek is foglalkoznak, de a telítéshez szükséges állóeszköz-igényes beruházásokat már nem vállalják. A felhasználók helytelen értékszemlélete pedig a mai nyereségét helyezi elő­térbe, ezért inkább az olcsó,­­de rövid élettartamú telítetlen fát veszik meg. Ez egyúttal a kínálkozó exportlehe­tőséget is gátolja. Az ÉRDÉRT hét­végi faházai iránt például komoly ér­deklődés mutatkozik Európa-szerte, de a megoldatlan tűzbiztonsági probléma miatt idáig üzletkötés szinte alig szü­letett. A három telephellyel dolgozó, nagyüzemi eljárásokat alkalmazó Fa­telítő Vállalatnak ugyanakkor évente 100 ezer köbméter fa telítésére alkal­mas kapacitása kiaknázatlanul ma­rad. Azért ennyire gazdagok mégsem vagyunk! .. A. JAVASLATOK N­D­K :MAGYAR GYÁRTÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE Az NDK-beli DIA-Invest-Export komplett hengersorokat, öntödei beren­dezéseket, kőtörő gépeket, vegyipari be­rendezéseket, műanyagipari gépeket, valamint üvegházakat, kultúrházakat és színpadi berendezéseket exportál-im­­portál. A vállalat magyarországi exportja 1966 óta­­ megháromszorozódott. Eb­ben az évben eléri a 37 millió márkát — mondotta Horst Luber, az NDK-beli vállalat budapesti kirendeltségének ve­zetője. — Jelentősen növekedett magyar partnereink exportszállítása is. 1939- ben közel 20 millió márka lesz. A NIK­­EX-en, a TECHNOIMPEX-en, a CHE­­KOKOMPLEX-en és az AGRO­­TRÖSZT-ön kívül jó kapcsolatokat ala­kítottak ki vállalataink a Csepeli Vas­es Fémművekkel, az Ózdi Kohászati Művekkel, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művekkel. Ennek eredménye, hogy a nehézipari gépgyártásnál jó együttmű­ködés jött létre magyar partnereinkkel. Karl Marx-Stadt-i gyárunk gumiipari gépeket készít. Ehhez az Országos Gu­miipari Vállalat alkatrészeket szállít. A Diósgyőri Gépgyár és a magdeburgi VEB Schwermaschinenbau kombinát között szakosítási tárgyalások folynak. Eddig mindkét gyár párhuzamosan gyártotta a kábelkészítő gépeket. Amennyiben a megbeszélések ered­ménnyel zárulnak, közösen és nem mint versenytársak szállíthatnának e termék­ből harmadik piacra. Annak ellenére, hogy eredményeket értünk el a szakosításban és a koope­rációban is, még sok a kiaknázatlan lehetőség. Műanyag-extrudereket is mindkét országban gyártanak. Vélemé­nyem szerint megállapodhatnánk, hogy magyar partnereink készítsék ezekhez a csigákat, az utókezelést elvégző be­­­­rendezéseket. Karl Marx-Stadt-i gyá­runk szívesen leállítaná a gumiipari gé­pek termelését, ha valamelyik magyar vállalat átvenné a gyártást. Ebben az esetben természetesen rendelkezésükre bocsátanánk a licenceket, a gépeket és berendezéseket, valamint átadnánk gyár­tási tapasztalatainkat. Ilyen megállapo­dás Magyarország számára is rendkí­vül előnyös, mert így komplett gumi­gyárakat exportálhatna. A további magyar export növeléséért szükséges lenne, ha a mi budapesti iro­dánkhoz hasonlóan az NDK ipari köz­pontjaiban a magyar vállalatok önálló irodákat létesítenének. A külkereskedel­mi szakembereken kívül mérnökök, technikusok is jelen lennének és fel­világosítással szolgálhatnának a magyar termékekről. Jóval több szakmai elő­adást és szimpoziont kellene rendez­niük, hogy jobban megismertessék a kü­lönböző magyar gépeket, berendezése­ket. Továbbá növelni kellene a magyar propagandát is — mondotta befejezé­sül Horst Luther kirendeltségvezető, F. A. Magyar gyümölcskivitel a Szovjetunióba A szocialista országok piacaira a HUNGAROFRUCT 1968-ban egymil­liárd 700 millió forint értékben ex­portált friss zöldség- és gyümölcsfé­­léket. A szállítmányok 45 százaléka a Szovjetunióba, 25—25 százaléka Cseh­szlovákiába és az NDK-ba, 5 száza­léka pedig Lengyelországba jutott — mondotta dr. Bartha István, a válla­lat igazgatója. A Szovjetunióba ebben az évben előreláthatólag 120 ezer tonna almát, 5 ezer tonna körtét, 4 ezer tonna zöldpaprikát és mintegy ezer tonna őszibarackot exportálunk. A szovjet piacon igen keresettek kon­zervipari készítményeink is. Az el­múlt évben például közel 30 ezer tonna lecsót, 65 ezer tonna paprika­készítményt és 15 ezer tonna befőt­tet szállítottunk. Az idén e terméke­ken kívül már jelentős mennyiségű paradicsom­paprika-készítményeket is küldünk szovjet partnereinknek. Új áruféleségek — elsősorban mély­hűtött termékek, szárítmányok — be­vezetésére is gondolunk a szovjet piacra. A mélyhűtött áruk kivitelének jelenleg az az akadálya, hogy a szál­lítási hűtőlánc kérdése még megol­datlan. Hiányoznak a megfelelő mély­hűtő vagonok, kocsik. Exportunk további növelése érdeké­ben évente 3—4 bemutatót rendezünk a Szovjetunióban, de nemcsak Moszk­vában, hanem a köztársaságok fő­városaiban is. Legutóbb részt vet­tünk a nagy sikerrel zárult moszkvai mezőgazdasági és élelmiszerkiállítá­son is. Azért, hogy szovjet partne­reink még jobban megismerjék ter­mékeinket, a fogyasztók számára 3—4 éve már különböző recepteket készí­tünk orosz nyelven. 1969. SZEPTEMBER 11. 3 HSWIPEL © A SZIM esztergomi marógépgyárá­ban elkészült 13 hidraulikus másoló­gyalugép, amelyet a brazil iskolák­nak szállítanak. © Háromezer méter hevedert expor­tál még ebben az évben Marokkóba a szegedi EMERGE gumigyár. E ter­mék iránt újabban holland érdeklő­dés is mutatkozik. © Három NDK-gyártmányú szövő­gépet helyeznek üzembe még ebben­ az évben a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárában. © Kiállításra készül a Csongrád- Bács megyei Élelmiszer Nagykeres­kedelmi Vállalat. Szovjet, NDK, len­gyel és román édesipari, konzervipari, háztartási és kozmetikai cikkeket mutat be. A kiállítás szeptember 11-től 21-ig van nyitva. IGOAIBASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3724/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next