Világgazdaság, 1969. szeptember (1. évfolyam, 164-184. szám)
1969-09-11 / 171. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG illene jiiráer Zeitung Peruban mélyreható szociális és politikai változás van folyamatban. Az új kormány legfőbb célja, hogy gazdaságilag függetlenítse az országot a külföldtől, elsősorban az Egyesült Államoktól. Az állam azokon a területeken akar a gazdasági életbe bekapcsolódni, ahol a nemzetközi vagy magánérdek nem egyezik a kormány célkitűzéseivel. Ennek során arra törekszenek, hogy az oligarchiát megfosszák hatalmától. Az új rendszer nagyobb stabilitásra számíthat, mint amilyen az előző ingatag rendszeré volt. Az International Petroleum Company ügye befejezettnek tekinthető. Ez a vállalat húszéves működése alatt hibát hibára halmozott, amelyekkel általános ellenszenvet váltott ki, úgyhogy államosítása közmegelégedést váltott ki. Előreláthatólag az USA is hajlandó további engedményekre. Az elmúlt év júniusában bejelentett mezőgazdasági reform jelenti az egyik legnagyobb változást a perui gazdaság szerkezetében. A őrségváltás, amelynek során a földmunkásokból alakult szövetkezetek veszik át a földet, kétségtelenül hosszabb ideig tartó nehézséggel jár majd. A rendkívül termelékeny perui cukoripar világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé számít. Ha ennek termelése átmenetileg akár 20 százalékkal is csökken, ez még mindig kisebb veszteség, mint a profit külföldre áramlása. Perunak rendkívül sok a bányakincse. Bauxit és uránérc kivételével csaknem mindenféle érccel rendelkezik, főleg azonban rézzel. Közepes lejáratú egyezmények alapján a nagy bányavállalatok lényeges adókedvezményeket élvez A perui gazdaság átalakulásá nőm, amelyek lejárata után az állam nagyobb részesedést kíván kapni a nyereségből. Előkészítik a hitelrendszer reformját és korszerűsítését. A hitelmegszorításokkal korlátozzák a magánkézben levő kereskedelmi bankok funkcióit, úgyhogy a súly mindinkább az adóktól és kötelező tartalékoktól mentes államifejlesztési bankok felé tolódik el. Most dolgoznak az új banktörvény tervezetén, amely előreláthatólag a magánbankok államosításának valamilyen formáját is tartalmazza. A távközlési hálózatot is fokozottabb állami ellenőrzés alá vonják, aminek során vegyes vállalatok is alakulnak. A nagyvonalú építési programok és a józan tarifapolitika eredményeként a nagy erőművek önállóságát nem fenyegeti veszély, de a további kapacitásfejlesztésnél az állam nagyobb beleszólást kíván biztosítani magának, anélkül, hogy a jelenlegi státusban alapvető változások következnének be. A többi magánvállalkozásban is tervezik a fokozottabb állami ellenőrzést és a munkásoknak a vállalatokban való közvetlen részesedést kívánnak biztosítani. Nem kétséges, hogy a lakosság többségének rokonszenvére támaszkodó új kormány helyzete megszilárdult, de a feladatok adminisztratív lebonyolításában még lehetnek zökkenők. A kormány reformprogramja az ország szolid gazdasági struktúrája miatt is sikerrel kecsegtet, különösen addig, amíg a kereskedelmi és fizetési mérleg aktív marad és biztosítani lehet a költségvetés egyensúlyát. Gondot csupán az előző kormány örökségeként maradt munkanélküliség okoz. (1969. augusztus 30.) Die Presse A bécsi lengyel követség kereskedelmi tanácsosa a sajtónak adott nyilatkozatában megállapította, hogy az utóbbi években növekedőben van a két ország közötti kereskedelmi forgalom volumene. Az 1968. évi 91,5 millió dolláros teljes forgalomból az osztrák kivitelre 50,9 millió, a lengyel exportra pedig 40,6 millió dollár jutott. Az 1965. évi eredmények megfelelő adatai 42,1, illetve 40,7 millió dollárra voltak tehetők. A kölcsönös árucsere az 1968—1972. évekre érvényes hosszú lejáratú megállapodás alapján bonyolódik, aminek keretében az Ausztriába irányuló lengyel kivitel 70—80 százalékát liberalizálták. Ez elsősorban gépekre, berendezésekre, vegyi anyagokra és az ipari fogyasztási javak egy részére vonatkozik. Az Ausztriába irányuló lengyel export 50 százaléka a szénre, a fenn- Lengyelország növeli kereskedelmét Ausztriával maradó másik fele nyersanyagokra, féltermékekre, iparilag feldolgozott élelmiszerekre, valamint mezőgazdasági termékekre jutott. A lengyel kereskedelmi tanácsos megítélése szerint hoszszabb távra kívánatos volna a liberalizációnak további exportjavakra történő kiterjesztése. A 90. Nemzetközi Bécsi Őszi Vásáron Lengyelország 16 kiállítóval képviselteti magát. A lengyel vásárigazgató megállapítása szerint különösen gazdag a választék mezőgazdasági cikkekben és élelmiszerekben. Az osztrák piacon főleg a lengyel tojásnak és baromfinak van kedvező elhelyezési lehetősége. Ez év első felében 46 millió tojást exportált Lengyelország partnerének. Ez a mennyiség 7 millióval haladta meg az 1968-as év szállításait. Jelentős növekedést sikerült ugyanekkor a baromfi értékesítés terén is elérni. (1969. szeptember 3.) A HOBOE BPEMFI____ Romániai tanulmány útjáról beszámolva N. Stimmel, a hetilap munkatársa közli Marcel Popescu román olajipari miniszterhelyettes nyilatkozatát, amely szerint az ország nyersolajtermelése az ötvenes években erősen felszökött, majd a folyó évtized első éveiben némileg mérséklődött és az utóbbi esztendőkben a terv szerinti 13,5 millió tonna körül állapodott meg. Minthogy az olajfinomítók és a petrolvegyészeti ipar kapacitása folyamatosan növekszik, a nyersanyag-ellátás némi gondot okoz. Ennek leküzdésére az egész országra kiterjedő geológiai vizsgálatot folytattak. A próbafúrások meghaladták a hatezer métert. A tenger medrében eddig még nem kutattak olaj után, de valószínűleg rövidesen erre is sor kerül. A fúrást belföldi készítésű fúrófejekkel végzik; gyémánt-fúrófejek nem állnak rendelkezésre, ezeket importálni kellene. Az olajat gáz vagy víz bepréselésével hajtják a felszínre és viszkozitását a felszín alatt történő hevítéssel növelik.. A vizsgálatok kimutatták, hogy Románia nyersolaj-készletei korlátozót- VILÁGSAJTÓBÓL A román olajipar növekvő igényei nak és ezért a kitermelést évi 13—14 millió tonnában állapították meg. A kitermelt olajat maradéktalanul a belföldi finomítók dolgozzák fel magas oktán számú benzinné, diesel-olajjá, kenő- és műszaki olajokká. A belföldi igény kielégítése mellett a finomítók termelésének 60 százalékát 37 országba exportálják, túlnyomórészt a szocialista országokba, de szállítanak Ausztriába, Belgiumba, Olaszországba, Svédországba és az Egyesült Államokba is. A petrolvegyészeti ipar körülbelül évi 1 millió tonna olajat használ fel nyersanyagként szintetikus rostok és műtrágya előállításához. Az egyre terebélyesedő petrolvegyészeti ipar szükséglete azonban folyamatosan növekszik, és ezért a finomítók és a nehéz vegyipar nyersanyag-ellátásának biztosítására meg kellett kezdeni az olaj importálását Iránból, Libanonból és Izraelből. A tartályhajók Constanza kikötőjébe futnak be, ahonnan az olajat a nemrégen épült 300 kilométeres csővezetéken Ploestibe továbbítják. Úgy tervezik, hogy fokozatosan növelik az olajimportot. (1969. 34. szám) KÜLKERESKEDELMI, BELKERESKEDELMI VÁLLALATOK FIGYELEM! RiP Ruhaipari K. Sz. Budapest Vill. Leonardo da Vinci u. 45. Termel, ajánl korszerű anyagból, fejlett gyártási technológiával, saját modellezésű konfekcióterméket. SPORTRUHÁZAT RiP Férfi, női, bakfis, nagykamasz kabátokat, tékéket, zakókat, pantallókat. Várjuk önöket bemutatótermünkben, szövetkezetünk központjában. Ruhaipari K.Sz., Budapest, Vill., Leonardo da Vinci u. 45. TELEX: 34—36 Telefon: 342—130, 343-794 Növekvő export — csökkenő devizaköltségek I. A külkereskedelmi vállalatok — mint mások is —, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt elsősorban az éves tervük teljesítésére, illetve túlteljesítésére törekedtek. E törekvésükben gyakran figyelmen kívül hagytak, vagy nem jelentőségüknek megfelelő módon értékeltek olyan népgazdaságilag is fontos szempontokat, mint például az exporttevékenység gazdaságossága, a szállított áru minősége, bankszerű biztonság, devizaforgási sebesség, költségviselés stb. A Magyar Nemzeti Bank ezért 1968 előtt olyan devizaellenőrzési tevékenységet gyakorolt, amelynek — többek között — feladata volt a tervérdekeltség miatti irreális kockázatok vagy veszteségek vállalásának megakadályozása. Ezt a cél szolgálta az előzetes ellenőrzés és az engedélyezés korábbi, ismert rendszere, így például a tőkés viszonylatokba irányuló export előfeltétele volt, hogy a kiszállítás előtt a vállalat igazolja a Magyar Nemzeti Banknál, az adott viszonylatra a bank által előírt feltételek (bankári biztosíték, importlicenc, stb.) betartását. A Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyére volt szükség továbbá: a devizaterhes megállapodások (ügynöki jutalék, bérmunka, bizományi raktár, stb. szerződések) megkötéséhez, minőségi, mennyiségi engedmények nyújtásához. A bank devizaforgalmi főosztálya (kereskedelmi banki funkciója mellett) devizahatósági feladatokat is ellátott, amennyiben a kamatveszteséget okozó vagy az exportdeviza befolyását veszélyeztető vállalati gestió — pl. késedelmes vagy nem megfelelő okmánybenyújtás — esetén a külkereskedelmi vállalatra bírságot vetett ki. Az új gazdasági mechanizmusban a külkereskedelemben részt vevő vállalatok anyagi érdekeltsége a realizált devizabevételhez kapcsolódik. Abból a tényből, hogy az áru átjutott a határon, még nem származik előnyük. Ez a változás fokozta a vállalatok devizaérzékenységét. Azáltal, hogy a külkereskedelemben a sajátszámlás lebonyolítást döntő többségében a bizományosi, illetve a társulásos alapon létrejött megállapodások váltották fel, a termelő, afelhasználó és a külkereskedelmi vállalatok közvetlenebb kapcsolatba kerültek. Ez a nyereségérdekeltségen keresztül a gazdaságosabb termelésre és a jobb külkereskedelmi munkára ösztönöz. Az új gazdasági környezetben —, amelyre a koordinált szabályozók érvényesülése jellemző —, nyilvánvaló, hogy a bank devizaellenőrzési módszerei is megváltoztak. A bank a Külkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben kiadott — és az érdekelt vállalatoknak megküldött — körlevelében (121/1967. sz. MNB körlevél) tette közzé a devizahatósági ellenőrzésről szóló új szabályozást. Ezzel egyidejűleg az e tárgyban korábban kiadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Az új szabályozás általában megszünteti az előzetes banki engedélyezés rendszerét és helyette meghatározott esetekben bejelentési kötelezettséget ír elő és az utólagos ellenőrzést teszi általánossá. Új vonásoknak tekinthetők ezen a téren például a következők: A bank — rendeltetési országra tekintet nélkül — megszüntette a kiviteli tanúsítványok előzetes láttamozását, illetve ellenőrzését. A devizabeszolgáltatási kötelezettség vállalásának alapját képező számla-árukiviteli bizonylat (kiviteli tanúsítvány) kiállítása, ellenőrzése és cégszerű aláírása a külkereskedelmi tevékenységre feljogosított vállalatok joga és feladata. Ugyancsak megszüntette a bank a devizakihatású megállapodások előzetes engedélyezési rendszerét. Ennek helyébe az utólagos bejelentés kötelezettsége lépett. A bank a devizában felmerülő közvetlen és közvetett áru-mellékköltségek kiegyenlítéséhez szükséges devizaösszegeket — a forintfedezet előzetes térítése ellenében — minden devizakeret-kötöttség nélkül bocsátja a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok rendelkezésére, utólagos ellenőrzés mellett. Egyes közvetett devizaköltségekre — mint például külföldi utazások, vállalati külföldi képviseletek devizaköltségei — a Külkereskedelmi Minisztérium és Pénzügyminisztérium, együttes utasítása az áruforgalom értékéhez igazodó százalékos normatívát állapított meg. A normatíva azonban nem jelent a korábbiakhoz hasonló keret-megkötöttséget — előzetes banki engedély sem kell az átutalásokhoz —, rubeldevizáknál is túlléphető a normatíva, de ennek már anyagi konzekvenciái vannak. A bank a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatokkal kapcsolatos feladatainak ellátásánál súlyt helyez a bankári és a devizahatósági funkció elkülönítésére. Ennek megfelelően a devizaforgalmi főosztály az előzőekben említett bírságok kivetését megszüntette. Fő feladatává a kereskedelmi bankári funkció maradéktalan ellátása vált, beleértve ebbe a külkereskedelmi vállalatok munkájának tanácsadással történő támogatását is. Tóth László a Magyar Nemzeti Bank osztályigazgatója Ennyire gazdagok vagyunk... ? Egymilliárd forint értékű faanyagot importálunk évente, elsősorban a Szovjetunióból és kisebb mennyiségben Ausztriából, valamint Csehszlovákiából. Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság tanulmánya szerint 1980-ig fabehozatalunk tovább emelkedik. Mindezt részben indokolja közismert faszegénységünk, noha számos telepítés most válik vágáséretté, de döntő többségük gyönge minőségű nyárfa és akác. Nekünk pedig elsősorbanfenyőfára van szükségünk. Ugyanakkor a behozatalt indokolja még valami. „Az a fa, amelyet csemetekorától vágásérettségig 6—8 évtizeden át nevel az erdészet, kitermelve hat-nyolc hónapi hanyag kezelés mellett teljesen tönkremehet” — Gyarmati Béla, a Fatelítő Vállalat főmérnöke szerint. És tönkre is megy. Pedig éppen a növekvő faigény eredményeként világszerte felvették a harcot a fát pusztító rovarok, gombák és a tűz ellen. Az eljárások nálunk sem ismeretlenek, hiszen a Fatelítő Vállalat újjászervezett formában már húsz éve csak ezzel foglalkozik, illetve foglalkozna, mert kapacitása alig 50 százalékban van lekötve. Ugyanakkor csupán a mezőgazdaság területén épületekben körülbelül hét millió, és ha az épületekben megsemmisült javak értékét is hozzászámítjuk, mintegy 70 millió forint lesz évente a tűz martaléka. A faanyagazdálkodás problémájával a kormány is foglalkozott és a favédelemhez szükséges fatelepítést a 2026/1965. (X. 3.), valamint a 21/1966. (VII. 16.) sz. rendeletekkel kötelezőnek írta elő az érintett területeken. Ugyanis modern tartósító eljárásokkal műszakilag 30—40 évig felhasználható faanyag készíthető. Miért mégis a pazarló gazdálkodás? Mert fafeldolgozással az erdészetek és a termelőszövetkezetek is foglalkoznak, de a telítéshez szükséges állóeszköz-igényes beruházásokat már nem vállalják. A felhasználók helytelen értékszemlélete pedig a mai nyereségét helyezi előtérbe, ezért inkább az olcsó,de rövid élettartamú telítetlen fát veszik meg. Ez egyúttal a kínálkozó exportlehetőséget is gátolja. Az ÉRDÉRT hétvégi faházai iránt például komoly érdeklődés mutatkozik Európa-szerte, de a megoldatlan tűzbiztonsági probléma miatt idáig üzletkötés szinte alig született. A három telephellyel dolgozó, nagyüzemi eljárásokat alkalmazó Fatelítő Vállalatnak ugyanakkor évente 100 ezer köbméter fa telítésére alkalmas kapacitása kiaknázatlanul marad. Azért ennyire gazdagok mégsem vagyunk! .. A. JAVASLATOK NDK :MAGYAR GYÁRTÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE Az NDK-beli DIA-Invest-Export komplett hengersorokat, öntödei berendezéseket, kőtörő gépeket, vegyipari berendezéseket, műanyagipari gépeket, valamint üvegházakat, kultúrházakat és színpadi berendezéseket exportál-importál. A vállalat magyarországi exportja 1966 óta megháromszorozódott. Ebben az évben eléri a 37 millió márkát — mondotta Horst Luber, az NDK-beli vállalat budapesti kirendeltségének vezetője. — Jelentősen növekedett magyar partnereink exportszállítása is. 1939- ben közel 20 millió márka lesz. A NIKEX-en, a TECHNOIMPEX-en, a CHEKOKOMPLEX-en és az AGROTRÖSZT-ön kívül jó kapcsolatokat alakítottak ki vállalataink a Csepeli Vases Fémművekkel, az Ózdi Kohászati Művekkel, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művekkel. Ennek eredménye, hogy a nehézipari gépgyártásnál jó együttműködés jött létre magyar partnereinkkel. Karl Marx-Stadt-i gyárunk gumiipari gépeket készít. Ehhez az Országos Gumiipari Vállalat alkatrészeket szállít. A Diósgyőri Gépgyár és a magdeburgi VEB Schwermaschinenbau kombinát között szakosítási tárgyalások folynak. Eddig mindkét gyár párhuzamosan gyártotta a kábelkészítő gépeket. Amennyiben a megbeszélések eredménnyel zárulnak, közösen és nem mint versenytársak szállíthatnának e termékből harmadik piacra. Annak ellenére, hogy eredményeket értünk el a szakosításban és a kooperációban is, még sok a kiaknázatlan lehetőség. Műanyag-extrudereket is mindkét országban gyártanak. Véleményem szerint megállapodhatnánk, hogy magyar partnereink készítsék ezekhez a csigákat, az utókezelést elvégző berendezéseket. Karl Marx-Stadt-i gyárunk szívesen leállítaná a gumiipari gépek termelését, ha valamelyik magyar vállalat átvenné a gyártást. Ebben az esetben természetesen rendelkezésükre bocsátanánk a licenceket, a gépeket és berendezéseket, valamint átadnánk gyártási tapasztalatainkat. Ilyen megállapodás Magyarország számára is rendkívül előnyös, mert így komplett gumigyárakat exportálhatna. A további magyar export növeléséért szükséges lenne, ha a mi budapesti irodánkhoz hasonlóan az NDK ipari központjaiban a magyar vállalatok önálló irodákat létesítenének. A külkereskedelmi szakembereken kívül mérnökök, technikusok is jelen lennének és felvilágosítással szolgálhatnának a magyar termékekről. Jóval több szakmai előadást és szimpoziont kellene rendezniük, hogy jobban megismertessék a különböző magyar gépeket, berendezéseket. Továbbá növelni kellene a magyar propagandát is — mondotta befejezésül Horst Luther kirendeltségvezető, F. A. Magyar gyümölcskivitel a Szovjetunióba A szocialista országok piacaira a HUNGAROFRUCT 1968-ban egymilliárd 700 millió forint értékben exportált friss zöldség- és gyümölcsféléket. A szállítmányok 45 százaléka a Szovjetunióba, 25—25 százaléka Csehszlovákiába és az NDK-ba, 5 százaléka pedig Lengyelországba jutott — mondotta dr. Bartha István, a vállalat igazgatója. A Szovjetunióba ebben az évben előreláthatólag 120 ezer tonna almát, 5 ezer tonna körtét, 4 ezer tonna zöldpaprikát és mintegy ezer tonna őszibarackot exportálunk. A szovjet piacon igen keresettek konzervipari készítményeink is. Az elmúlt évben például közel 30 ezer tonna lecsót, 65 ezer tonna paprikakészítményt és 15 ezer tonna befőttet szállítottunk. Az idén e termékeken kívül már jelentős mennyiségű paradicsompaprika-készítményeket is küldünk szovjet partnereinknek. Új áruféleségek — elsősorban mélyhűtött termékek, szárítmányok — bevezetésére is gondolunk a szovjet piacra. A mélyhűtött áruk kivitelének jelenleg az az akadálya, hogy a szállítási hűtőlánc kérdése még megoldatlan. Hiányoznak a megfelelő mélyhűtő vagonok, kocsik. Exportunk további növelése érdekében évente 3—4 bemutatót rendezünk a Szovjetunióban, de nemcsak Moszkvában, hanem a köztársaságok fővárosaiban is. Legutóbb részt vettünk a nagy sikerrel zárult moszkvai mezőgazdasági és élelmiszerkiállításon is. Azért, hogy szovjet partnereink még jobban megismerjék termékeinket, a fogyasztók számára 3—4 éve már különböző recepteket készítünk orosz nyelven. 1969. SZEPTEMBER 11. 3 HSWIPEL © A SZIM esztergomi marógépgyárában elkészült 13 hidraulikus másológyalugép, amelyet a brazil iskoláknak szállítanak. © Háromezer méter hevedert exportál még ebben az évben Marokkóba a szegedi EMERGE gumigyár. E termék iránt újabban holland érdeklődés is mutatkozik. © Három NDK-gyártmányú szövőgépet helyeznek üzembe még ebben az évben a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárában. © Kiállításra készül a Csongrád- Bács megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat. Szovjet, NDK, lengyel és román édesipari, konzervipari, háztartási és kozmetikai cikkeket mutat be. A kiállítás szeptember 11-től 21-ig van nyitva. IGOAIBASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3724/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008