Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)

1969-10-09 / 191. szám

A szovjet—francia gazdasági együttműködésről Magyarország részvétele az AM­GA-n Adatok Jugoszlávia és Olaszország gazdasági kapcsolatairól EMELKEDIK A CSEHSZLOVÁK GÉPIMPORTUNK Az idei Brnói Nemzetközi Vásárt a minőség jegyében rendezték meg. Igaz, hogy egy vásár eredményességét nem csupán az­ ott kötött szerződések jelzik, ezúttal mégis jelentős eredménynek tartjuk, hogy a magyar vállalatok a csehszlovákokkal mintegy 25 millió ru­bel értékben hoztak létre magánjogi kö­tést. Ezen belül kiemelendő az Irodagép­­ipari Vállalat 1970—1972. évekre­­szóló, 5 millió rubeles szerződése szakosított pénztárgépekre és irodagépekre, a TRANSELEKTRO 1971—1975. évre szóló kötése 3 millió rubel értékű fényeső­­armatúrára, továbbá a TECHNOIMPEX jövő évre rögzített 2,5 millió rubeles szerszámgép-eladása. Vállalataink nagy része emellett meg­felelő munkát végzett behozatalunk nö­veléséért. A csehszlovák Külkereskedel­mi Minisztérium vezetőitől ígéretet kap­tunk 1000 darab Skoda személygépkocsi idei — kontingensen felüli — szállítá­sára. A jövő évre kötött főbb szerződé­sek: 300 darab tehergépkocsi 2,7 millió rubel értékben, továbbá 1,2 millió ru­belért Tesla-relé, 1,5 millió rubel értékű mezőgazdasági gép, építkezési felvonók, útépítő- és cementipari gépek és beren­dezések egymillió rubel értékben. Fi­gyelmet érdemel, hogy növelhetjük be­hozatalunkat azokban a termékekben is, amelyekben a hazai piac hiánnyal küzd: közel 2,5 millió rubelért Jawa motorkerékpárokat, 700 ezer rubelért magnetofont, lemezjátszót vásároltunk. Ez utóbbiakra további mintegy két­millió rubeles ajánlattal rendelkezünk. A vásár idején tárgyalt ügyletek közül a közeli hetekben várható a szerződések véglegesítése néhány jelentős árura: 100 darab D4K—B traktorra, „Hunor” asz­tali számológépre, 1,7 millió rubelért. Importban: közúti járműalkatrészek és mezőgazdasági gépalkatrészek (kb. 5,5 millió rubel), mezőgazdasági gépek, traktorok (2,5 millió rubel), irodagépek (1,8 millió rubel), motorkerékpár (1,5 millió rubel), szerszámgépek (1,2 millió rubel). A vállalati kötéstevékenység eredmé­nyességét különösen 1970. évi gépforgal­munk tükrében tudjuk értékelni. Az 1970. évre szerződött gépek, berendezések volumene (millió rubelben) Fentiek szerint a következő évi ma­gyar—csehszlovák gépipari termékcsere mintegy 65—70 százalékára az állam­közi tárgyalások megkezdése előtt szer­ződéseink vannak. A brnói tárgyalások arra is fényt ve­tettek, hogy a csehszlovák kereslet — különösen elektromos motorok, transz­formátorok, irodagépek, szerszámgépek, tranzisztorok, rádiócsövek világítótes­tek, ipari armatúrák terén — tovább nőtt. Jelentős a kereslet ipari csarno­kok, sertésfarmok, acél- és hídszerke­zetek szállítására, építkezések kivitele­­zézése. Ezeket az igényeket ugyancsak igyekszünk, lehetőségeinken belül, ki­elégíteni. Külkereskedelmi partnere­inkkel abban is egyetértettünk, hogy a vállalások nem növelhetik hazai építő­iparunk meglevő, ismert gondjait. Bár kétségtelen, hogy a vásár idején jelentősen bővítettük gépimportunkat, egyúttal tapasztaltuk, hogy egyes szer­számgéptípusokban, teher- és személy­­gépkocsikban, bőripari és textilipari gé­pekben, s néhány más termékcsoport­ban partnereink ajánlati készsége a mi igényeinkkel még nem tart lépést. Emel­lett a termékek egy részénél fennáll az exportár-növelési tendencia. Külkeres­kedelmi vállalataink jövőbeni munkájá­nak eredményességét fokozottan elő­segítheti az aktív ármunka. A kivitel­behozatal megfelelő koordinálása, a két­oldalú árucsere szabályainak rugalmas felhasználása. A vállalati tárgyalások a kétoldalú gazdasági együttműködés és kooperáció szempontjából is hoztak eredményeket Elegendő itt utalni a KOMPLEX és Csehszlovák megfelelőre, és természete­sen az érintett termelő vállalatok kö­zött, létrejött megállapodásra, melynek értelmében egy kombinált mezőgazda­­sági géptípus közös gyártására kerül a sor. Az erőgépeket a csehszlovák part­ner, míg a munkagépeket hazai gyártó­művünk állítja elő. A brnói vásár idején voltak a két ország külkereskedelmi minisztériuma vegyes bizottságának újabb tárgyalásai. Ezek keretében egyeztettük az idei áru­­szállítási kötelezettségek teljesítését. Előzetes megbeszéléseket folytattunk az 1970. évi árucsere-forgalomról. Magyar részről átadtuk a következő évre vonat­kozó importigények listáját, rögzítettük, hogy az 1970. évre szóló árucsere-for­galmi tárgyalások Prágában, október második felében kezdődnek. Szekeres Imre Export Import Augusztus végén 45­ 10 Szeptember végén 55 35 VILAGGAZDASAG 1969. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK I. ÉVFOLYAM 191. SZÁM Az NSZK felfüggeszti a külön exportadót A nyugatnémet minisztertanács úgy döntött, felfüggeszti az exportot sújtó 4 százalékos különadót, illetve az im­port könnyítésére hivatott 4 százalékos kedvezményt. A felfüggesztés december 1-ig lesz érvényben. A különilleték felfüggesztésére vo­natkozó javaslatot Strauss pénzügymi­niszter terjesztette elő azzal az indok­lással, hogy figyelembe véve a márka több mint 6 százalékos de facto fel­­értékelését és a 4 százalékos külön ex­portadót, a nyugatnémet ipar kényte­len túl nagy terheket vállalni. A szerdai minisztertanácsi ülés után, amely a Kiesinger-kabinet utolsó ta­nácskozása volt, Diehl szóvivő sajtó­­értekezletet tartott. Elmondotta: a kor­mány egyöntetűen arra a megállapí­tásra jutott, hogy a márka lebegő ár­folyamának és a külön exportadónak egyidejű fenntartása nem kívánatos. Ez több mint 10 százalékot jelent, tehát túlságosan megterheli az export jellegű nyugatnémet gazdaságot, s eredményei — kiviteli lemaradások formájában — már meg is mutatkoznak. De azt, hogy a különadót csak időle­gesen függesszék-e fel, avagy egyszer s mindenkorra, már nem sikerült egy­hangúan eldönteni. A kormány keresz­ténydemokrata tagjai azon az álláspon­ton voltak, hogy a különadó végleges megszüntetése lényegében egyet jelent a márka felértékelésével és azt mon­dották: nem vállalhatják­­ a felelősséget ezért a döntésért. Strauss pénzügymi­niszter azt ajánlotta, hogy csak no­vember 1-ig szóljon a felfüggesztés. Ezt azonban elvetették, azzal az indok­lással, hogy ilyenformán az október 21-én megalakuló új kormány haladék­talan döntésre kényszerülne. (Az MTI bonni tudósítója megjegyzi: Strauss nyilvánvaló célja az volt, hogy a gaz­dasági köröket bizonytalanságban tartsa, mert a november 1-i terminus lejárta után már az új kormánynak kell dön­tenie arról, hogy milyen utat óhajt követni.) Schiller azt javasolta, végle­gesen számolják fel a rendelkezést, de Schillert 11:7 arányban leszavazták. Végül is, kompromisszumos megoldás­ként, a december 1-i határidőben egyez­tek meg. A kabinet ülése után Schiller gazda­sági miniszter ugyancsak sajtóértekez­­letet tartott. Közölte: a szociáldemok­raták húzódoztak attól, hogy határidőt szabjanak a felfüggesztésre, mert egy ilyen, terminus kimondása elméletileg azt jelenti, ha nem történik semmi, visszaállítják az exportadót és az im­portilletéket. „Egyértelműen kifejezésre akartuk juttatni, ha egyszer megszün­tetjük ezt a dolgot, akkor már nem ál­lítjuk vissza, és el akartuk oszlatni az üzleti körök aggodalmait az exportadó későbbi visszaállítását illetően” — mon­dotta. Utalva arra, hogy valószínűleg tagja lesz az új kormánynak — Schiller kijelentette — „e kormány nyomban létrejötte után, tehát jóval november 30 előtt, világos, végleges és meggyőző megoldást talál az NSZK pénzügyi problémáira”. Schillernek feltették a következő kérdést: kielégítő-e a márka jelenlegi devizapiaci árfolyama ahhoz, hogy az exportadót végleg fel lehessen füg­geszteni? A miniszter azonban nem adott választ erre a kérdésre. Megta­gadta a választ arra a kérdésre is, hogy milyen árszinten kezdi majd meg a központi bank a márka támogatását. Kijelentette, hogy a szociáldemokraták arra törekedtek a szerdai miniszter­­tanácson, hogy végleg felszámolják a különadót és ugyanakkor meghirdes­sék a márka felértékelését. De­ azt már nem árulta el, milyen új paritást javasol. A gazdasági miniszter rámutatott arra, hogy az exportadó és az import­­illeték felfüggesztése a Közös Piac illetékes szerveinek jóváhagyására szo­rul. Közölte, hogy a tanácskozások a bizottsággal rövidesen — későbbi hír szerint 48 órán belül — megkezdőd­nek. Schiller kifejtette: az egyidejű adó­felfüggesztés és felértékelés szükség­telenné tette volna, hogy a Közös Piaccal konzultálni kelljen az export­adóról és aztán külön, későbbi idő­pontban a márka új paritásáról. Kö­zölte továbbá, a felfüggesztés a közös piaci hatóságok hozzájárulása után egy nappal lép életbe. A Kiesinger-kormány utolsó tanács­kozását eredetileg azért hívták össze, hogy felülvizsgálja a szövetségi és tartományi hatóságok béremelési aján­latát. Mint ismeretes, a közalkalma­s francia jegybank azonnali hatály­­lyal 7-ről 8 százalékra emelte az or­szág hivatalos kamatlábát — jelen­tették be szerda délután Párizsban. A francia fővárosban biztosra veszik, hogy az új hitelpolitikai döntést a francia kormány előzőleg megtartott ülésén hozták, ahol jóváhagyták az 1970 évi költségvetési előirányzatot is. A jegybank lépése következtében egy szintre kerülnek az angol, kana­dai és francia kamatok, írja a Reuter tudósítója. Figyelemre méltó, hogy 1968. júliusában még csak 3,5 százalékos volt a hivatalos kamatláb Francia­­országban. A ráta emelését párizsi körök a kormány újabb inflációellenes fegy­vereként értékelik. A kormány az utóbbi időben számos gazdasági intéz­kedést hozott, hogy megpróbálja — hasznot húzva a frank augusztusi le­értékeléséből — biztosabb alapokra helyezni a francia gazdaságot. Szep­temberben 3 milliárd frankkal csök­kentették az év hátralévő részére ere­detileg tervbe vett állami kiadásokat. A kormány által jóváhagyott jövő évi költségvetési előirányzat 950 millió frankos többletet irányoz elő, szem­ben az ideivel, amely jelentős hiány­nyal zárult. Giscard d’Astaing pénz­ügyminiszter a törvényhozás pénzügyi bizottságának benyújtott költségvetési javaslatában részletesen is foglalkozott a jövő évi takarékossági költségvetés­­sel. Az állami iparnak nyújtott szubven­ciókat 400 millió frankkal csökkentik,az állami kiadások mindössze 6,2 százalék­kal emelkednek, 1970-ben. A beruházási hitelek összegét 7,4­­százalékkal kurtít­ják meg és a katonai kiadásokat is mindössze 4,7 százalékkal növelik. A kormány jövő évi előirányzatai szerint a nemzeti jövedelem 4 száza­lékkal, az árak 3,9 százalékkal és a hazai fogyasztás 3,5 százalékkal emel­kedik. A kormány ülésén felszólalt Pompidou köztársasági elnök is. Többek között hangsúlyozta, hogy ellentétben a híresz­telésekkel, a frank ma nincs veszélyez­tetett helyzetben, nincs szükség a frank védelmére. A kormányülésen elfogadott intézkedések csak a francia valuta hely­zetének további megszilárdítását szol­gálják. Dicsérte a kormány előrelátását, amikor augusztus 8-i döntésével leér­tékelte a frankot és ezzel lehetővé tette, hogy könnyebben nézzen szembe a már­ka mozgó árfolyamából eredő problé­mákkal. Bár a kamatláb-emelés nem befo­lyásolja közvetlenül a pénz- és hitel­piaci kamatokat úgy, mint Angliában, közvetve azonban módosítja az ország egész kamatszerkezetét. A francia jegy­bank másik intézkedése, amellyel a lombard-hitelek kamatlábát 8,5-ről 9,5 százalékra emelte, biztosítja az intéz­kedés hatékonyságát. A hitelek megdrá­gulásával visszaesnek az inflációs jel­legű kiadások és a külföldön tartott spekulációs célokat szolgáló rövid lejá­ratú tőkék visszaáramlására is lehető­ség van. A francia pénzpiacon javult a frank a dollárhoz képest, Párizsban azonban nem számolnak e folyamat tartósságá­val. Reális értékmérőnek tekintik a kül­földi eredetű részvények eladásakor figyelembe vett „beruházási frank” pa­ritását, amely híven tükrözi a hazai és nemzetközi tőkés körök megrendült bi­zalmát a francia valutában. Jelenleg a­dottak 300 márka külön juttatást kö­veteltek az idei év utolsó negyedére, továbbá azt, hogy a kollektív szerző­dést a jövő év elején tárgyalják meg újra. A kormányzat a 650 000 közal­kalmazottnak 250 márkát ajánlott fel, ezt az összeget azonban a közalkal­mazottak szakszervezete elutasította. (Reuter) az irányzat, mert utoljára 3,7425—3,7475 márkáért vettek dollárt. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a jugoszláv Nemzeti Bank az MTI jelentése szerint 10 napon belül másod­szor emelte a nyugatnémet márka be­váltási árfolyamát. Október 8-tól kezd­ve 334 dinárt adnak 100 márkáért a legutóbbi 330 dináros és a szeptember végéig érvényes 312,50 dináros árfo­lyammal szemben. Az aranypiacokon általában nyugalom uralkodott. Londonban a nap folyamán 5 centtel leszállították a szabadpiaci jegyzést, de ezen az árszinten a szerény keresletet nem lehetett kielégíteni, mert az eladók még haboznak elfogadni az alacsonyabb árakat. Felemelték a francia kamatlábat külföldi részvények eladói 14 százalék­kal több frankot kérnek, mint amennyi a hivatalos paritás alapján megilletné őket. Pénzügyi körökben erősödik az aggodalom, hogy az augusztusi 11 szá­zalékos leértékelés nem volt elegendő, különösen akkor nem, ha a márkát csak 6 és 7 százalék között értékelik fel. Esti sajtóértekezletén Giscard d’Estaing bejelentette, hogy Franciaország arany - és valutatartalékai szeptemberben 225 millió dollárral 4 milliárd 6 millió dol­lárra emelkedtek. Ebben nagy szerepe volt az IMF készenléti hitel­keretből lehívott 500 millió dollárnak. Az ország rövid lejáratú adósságainak visszafizeté­sére 140 millió dollárt a folyómérleg veszteségeinek fedezésére pedig 136 millió dollárt fordított. A HOLLAND FORINT A SPEKULÁCIÓ ÉRDEKLŐDÉSÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN A nyugatnémet márka továbbra is mintegy 6­­ százalékkal a hivatalos paritás fölött „lebeg”, a spekuláció ér­deklődése pedig egyre inkább a hol­land forint felé irányul — ez a kép rajzolódik ki a nyugati devizapiacok szerdai alakulásáról beszámoló Reuter­­jelentésekből. Londonban a márka jegyzése 3,74— 3,75 között mozgott a dollárral szem­ben. Amikor megérkezett a jelentés, hogy a bonni kormány átmenetileg be­szüntette a 4 százalékos exportadó és hasonló importszubvenció érvényesíté­sét, ideges márkaeladás kezdődött és a dollárt átmenetileg 3,749—3,752 márkával jegyezték, majd 3,746—3,790 márka között állapodott meg az ár­folyama. A holland forint jegyzésének emel­kedését csak a holland központi bank intervenciója akadályozta meg. A bank becslések szerint 87,7 millió dollárt vá­sárolt fel a londoni piacon. Így sike­rült a dollár jegyzését 3,59375 gulden szinten tartani az előző napi 3,595 guldennel szemben. A nyugatnémet adóintézkedések az angol fontra is kedvezőtlenül hatottak, dollár­ jegyzése 2,3866—2,3868-ra ha­nyatlott a korábbi 2,3872—2,3873 dol­lárról. Később azonban tartottabbá vált és 0,01 centre megközelítette a korábbi szintet. A francia frank szilárdult, mert a piacon már számítottak a hivatalos bank-kamatláb emelésére. A dollárhoz képest 5,5855—5,5870 volt a jegyzése, s ez már nem is változott, amikor a ka­matlábemelés hírét hivatalosan megerő­sítették. A párizsi devizapiacon is hasonlóan alakult­ a frank árfolyama. Minthogy a Francia Bank hivatalos intervenciós szintje változatlanul 5,57—5,59 frank a dollárhoz képest, szerdán nem volt szükség arra, hogy vásárlással támo­gassa a francia valutát. Zürichben és Frankfurtban a deviza­piac csak kevéssé reagált a nyugatné­met adóintézkedések hírére. A márka­­dollár arány nagyjából változatlan ma­radt. Frankfurti pénzügyi körökben azonban megjegyzik, hogy a központi bank dollár-eladásokkal támogatta a márkát, s így érte el, hogy a dollár jegyzése változatlanul 3,75 márka kö­rül maradt. Különben 3,77 körül állapo­dott volna meg. Egyesek szerint a már­ka újabb szilárdulása várható. Úgy vé­lik, hogy a dollár jegyzése 3,74 márka körül fog kialakulni és a központi bank 3,71—3,77 márkában állapítja meg az intervenciós árhatárokat. Záráskor mint­ha már kezdett volna kibontakozni ez A bolgár—osztrák kereskedelem problémái A Bulgária és Ausztria közötti áru­csere-forgalom akadályairól ír a bécsi Die Presse. Múlt évben hanyatlott a két ország közötti kereskedelmi for­galom volumene. Ennek legfőbb oka az a bolgár törekvés, hogy eltüntesse kül­kereskedelmi mérlegének passzívumát a nyugati országokkal, köztük Ausztriá­val szemben. A Bulgáriába irányuló osztrák export 1967-ben még 801 millió schillinget tett ki, a múlt évben azonban 18 száza­lékkal visszaesett. Ez év első felében további 3 százalékkal csökkent az ex­port, míg az import 1967-ben 320, 1968- ban 310 millió schillinget tett ki, 1969 első felében pedig 5 százalékkal csök­kent. Osztrák részről hangoztatják, hogy a gazdasági kapcsolatok fellendítése ér­dekében nagyobb hiteleket kellene nyújtani a bolgár vásárlóknak, hasz­nos lenne továbbá az ellen­ üzletek szá­mának szaporítása is. A bécsi lap sze­rint a normális árucsere-forgalom mel­lett a switch-üzletek s — elsősorban a fejlődő országok bevonásával — az úgy­nevezett háromszög-üzletek tartogat­nak újabb lehetőségeket. Jobban ki le­hetne használni a két ország együttmű­ködését, ha nagyobb szerepet kapna a kelet—nyugati tranzitforgalom — mondják osztrák gazdasági körökben. A LEMP GAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK TANÁCSKOZÁSA Varsóban kétnapos tanácskozást tar­tott a LEMP KB gazdasági bizottsága. A bizottság a többi között az ipari egyesülések és vállalatok olyan pénz­gazdálkodási rendszerének bevezetését javasolja, amely növeli a központi tér­,­vezés hatékonyságát, s egyben csök­kenti a központi mutatók számát és az adminisztratív megkötöttségeket. Java­solják továbbá, hogy a vállalati tevé­kenység fő értékmérője a tényleges nyereség legyen. A bizottság véleménye szerint a gaz­dasági ösztönzőket úgy kell módosí­tani, hogy fokozottan serkentsék a vál­lalati tartalékok feltárását és a mű­szaki fejlesztést. (MTI) Tanzánia kapcsolatai a Szovjetunióval Tudósítónktól: Hivatalos látogatásra Moszkvába ér­kezett Julius Nyerere, az Egyesült Tanzániai Köztársaság elnöke. Ez al­kalomból Moszkvában közült: a Szov­jetunió összes külkereskedelmi forgal­mából csupán 4,5 százalékot képvisel Afrika, ezen belül is elég jelentékte­len Tanzánia szerepe. A két ország közötti forgalom elég rapszódikus. 1960-ban alig 100 ezer rubelt tett ki, amely 1964-re, elsősorban a szovjet vásárlások hatására, 2 millióra emel­kedett. 1966-ban érte el a csúcspontot, a 2­2 millió rubelt, amely a következő évben a felére zuhant vissza. A Szov­jetunió szállításának legnagyobb té­tele­ a búzaliszt, amellyel évente 5-6 ezer tonnával segíti Tanzánia élelme­zését, de a háztartási és mosószerek, illetve gyógyszerek ugyancsak jelentős tételt tesznek ki. A Szovjetunió ke­reskedelmi politikájának megfelelően a harmadik legnagyobb tétel az ipa­rosodást segítő gépek és berendezések eladása. A szovjet vásárlások közül a legnagyobb összeget évek óta a szizál jelenti, összes szükségletének 60—70 százalékát innen vásárolja. Néhány éve kávéból is említésre méltó mennyi­séget szállított Tanzánia, de azóta más afrikai és dél-amerikai országok kerültek előtérbe. Tavaly 500 tonna szegfűszeget is vásárolt a Szovjetunió 300 ezer rubelért.

Next