Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)
1969-11-01 / 208. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG 31fuf 3urcher 3rstuttg A GATT létesítésének egyik alapeszméje a legnagyobb kedvezmény elve volt. Az utóbbi években a nemzetközi kereskedelemnek ezen az általánosan elismert alapelvén a különböző országok és országcsoportok mind gyakrabban túltették magukat, úgy hogy az elv érvényének aláásásáról, alkalmazási területének zsugorodásáról kell beszélnünk. Ennek a folyamatnak kiindulópontja mindenekelőtt az Európai Gazdasági Közösség, mely sorban kezdeményezi a legnagyobb kedvezmény elvével össze nem egyeztethető preferenciális egyezményeket, így a Közösség miniszteri tanácsa éppen a múlt héten határozta el, hogy újból felveszi Spanyolországgal a tárgyalásokat preferenciális egyezmény létesítésére vonatkozólag. Ezzel egy időben megbízta a miniszteri tanács az EGK bizottságát, hogy Izraellel kezdjen tárgyalásokat ugyanilyen egyezmény megkötéséről, valamint, hogy folytasson tájékozódó megbeszéléseket Egyiptommal és Libanonnal ugyanebben az irányban. Ezeket a határozatokat a svájci lap pozitívan értékeli és a nemzetközi kereskedelem kibővítése, valamint a Közös Piac külgazdasági akcióképessége szempontjából örvendetesnek tartja. Kétségtelen viszont, hogy a kezdeményezések nem állnak összhangban a legnagyobb kedvezmény elvével, melyet pedig a GATT működése egyik oszlopának tekintenek. Ugyanis a GATT-szabályzat II. cikkének értelmében a vámokkal és más irányú megterhelésekkel kapcsolatban bármelyik szerződő fél által nyújtott engedmények elvileg és automatikusan valamennyi szerződő félre kiterjednek. A legnagyobb kedvezmény gondolata annak a meggyőződésnek jegyében született, hogy a világkereskedelem pozitív irányban való fejlődését mindenekelőtt a multilateralizmus biztosítja. Hogy a legnagyobb kedvezmény a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok terén nem érvényesült maradéktalanul, az részben a GATT-szabályzat rugalmasságával, részben pedig — úgymond — a körülmények kényszerítő erejével magyarázható, melyek minduntalan A VILÁGSAJTÓBÓL A legnagyobb kedvezmény elvének eróziója szükségessé tették az elv szigorú alkalmazásától való eltéréseket. A GATT- szerződés XXV. cikke bizonyos körülmények között megengedi kibúvó záradékok (waivers) alkalmazását, melyek mentesítenek a szerződés rendelkezéseinek betartása alól. Ennek az elsők között a Montánunió látta hasznát a szénre és acélra vonatkozó preferenciális övezet életrehívása révén. A GATT kifejezetten sohasem egyezett bele az EGK és az EFTA preferenciális vámterületeinek létesítésébe, a gyakorlatban azonban megtűrte őket. Igaz az is, hogy a szerződés XXIV. cikke a vámuniókat és a szabadkereskedelmi övezeteket megengedi. Maga az Egyesült Államok is gátlás nélkül túltette magát a legnagyobb kedvezmény elvén, amikor Kanadával a gépkocsik piacára vonatkozó szabadkereskedelmi egyezményt megkötötte. Az USA és Kanada kijelentette, hogy az egyezmény ugyan nem felel meg betű szerint a GATT-szerződésnek, szellemében mégis összhangban áll vele, ennélfogva nincs szükség a GATT-szerződést aláíró országok jóváhagyására. Időközben az UNCTAD befolyása alatt fokozottan érvényesült a gondolat, hogy a fejlődő országok érdekében a legnagyobb kedvezmény elvét a GATT másik fontos alapgondolatával, a kölcsönösség (reciprocitás) elvével együtt elejtsék. Az EGK, mely ugyan afrikai társult tagországaival továbbra is preferenciális szerződéses viszonyban áll, mégis elhatározta, hogy valamennyi fejlődő ország részére globális preferenciákat engedélyez. Az ilyen preferenciák, jóllehet megvalósításuk nyilván nehézségekkel jár, mégis hasznosak lehetnek a világkereskedelem szempontjából, ha az ipari és a fejlődő országok közti árucsere fokozásához hozzájárulnak. Ezzel szemben kereskedelempolitikai szempontból kétkedéssel kell fogadni az olyan bilaterális, kölcsönös preferenciális egyezményeket, melyeket az EGK most mind nagyobb számban szándékozik létesíteni. Ezek ugyanis megkülönböztetéseket teremtenek, melyeket a GATT-szerződés már bevezető szakaszában elvileg elítélt. (1969. október 26.) ts Nyugat-Németország — pénze aranyparitásának egyszerű megváltoztatásával — olyan deflációs intézkedést tett, amely önmagában véve szigorúbb, mint akár a francia gazdaság talpraállításának programja, akár az angolszász országok megszorító politikája. Nem mindennapi dolog — állapítja meg a párizsi lap —, hogy egy szociáldemokrata irányítású kormány ilyen lépést vállal. A Közös Piac hat tagállama 1958-tól 1968 májusáig a nemzetközi monetáris rendszer bevehetetlen bástyájaként szerepelt: devizatartalékuk minden évben növekedett és ők finanszírozták az angol és amerikai deficit legnagyobb részét. Franciaország ugyan 17 hónapja az adósok sorába került, Olaszország és Belgium viszont több ízben tapasztalhatta vitatott valutájának szilárd mivoltát. A nyugatnémet márka felértékelésével egyrészt a tartalékvalutájú országok (USA, Nagy-Britannia), másrészt Nyugat-Európa között fennálló pénzügyi kapcsolatok új szakaszba léptek. Mivel a dollár devalvációja végül is nem következett be, a kontinens leg- Francia kommentár a márkafelértékelésről erősebb valutája sodródott ellenállhatatlanul a felértékelésbe. Kétségtelen, hogy a német döntés sietteti a font sterling egészségének máris jó úton haladó helyreálltát és megadja azt a segítséget a francia kormánynak, amely elkerülhetetlenül szükséges, hogy elismertesse a közvéleménynyel a frank megerősítését célzó politika helyességét. Így azután érthetővé válik az a ritka eset, hogy a washingtoni pénzügyminisztérium kommünikéjében kiemeli a márkaparitás változásának konstruktív természetét. A felértékelés továbbá az aranyfelértékelés híveinek kudarcát is jelenti, hiszen az arany nyugatnémet márkában kifejezett értéke csökkent. Végül az amerikaiak szabadabb teret kaptak a különleges lehívási jogok lehetőségeinek kihasználására, amelyek szemléletükben a nemesfémet hívatottak helyettesíteni. .Kérdés azonban — méghozzá legfontosabb aktuális kérdés —, vajon az NSZK, az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság üzleti tevékenységének remélt és szükséges lassulása nem fog-e világméretű recesszióba torkollni. (1969. október 27.) — FINANCIAL TIMES Charles Smith, a Financial Times távol-keleti levelezője szerint a közelmúltban készült tanulmányok arra mutatnak, hogy a kínai külkereskedelem, amely 1968 közepén kezdte kiheverni a kulturális forradalom okozta nehézségeket és az idei év eleje óta ismét jelentősen fellendült. A Japán Külkereskedelmi Szervezet kimutatta, hogy Kínának 23 fontosabb tőkésországokba irányuló exportja — amelyekkel egész külkereskedelmének 70 százalékát bonyolítja le — az idei év első felében 9,9 százalékkal növekedett, míg az ugyaninnen származó import, 9,5 százalékkal lett nagyobb. A Kína legfontosabb partnereivel lebonyolított árucsere-forgalom 1968 első felében a gazdasági tevékenység általános hanyatlása és a kikötők megbénulása miatt mintegy 16 százalékkal esett vissza. Az év végéig azonban a forgalom eléggé emelkedett ahhoz, hogy elérje az 1967-es szintet és a fellendülés 1969-ben folytatódott. Kína idén igen sok acélt és műtrágyát vásárolt. A tavaszi Kantoni Vásáron e kétféle áruból megvették a nyugati országok által ott felkínált teljes mennyiséget, júniusban pedig rekordmennyiségű 3,2 millió tonna műtrágya átvételére szerződött Kína Japánnal. Búzát is nagy mennyiségben kötött Kína külkereskedelmének fellendülésé re Kína, de Anglia és néhány más európai ország szempontjából jelentősebb a színesfém-vásárlás. Anglia kínai exportja, amelynek értéke az idei év első 9 hónapjában 35,2 millió font sterling értéket képviselt, főleg az ugrásszerűen megnövekedett színesfémszállítások eredményeként a tavalyinak csaknem kétszerese. Kína Hollandiából származó színesfém-importja az év első felében 180 százalékkal nőtt. .Kína tőkés külkereskedelmének bővítését erősen gátolják a szűkös devizatartalékok, amelyek becslések szerint aligha haladják meg a 300 millió dollárt. Nehéz kérdés volt annak a valutának a megválasztása, amely a kereskedelmi tárgyalások alapját képezi. Kína régi szokás alapján font sterlingben számolt el nyugati partnereivel, azonban nem meglepő, hogy bizalma megrendült, amikor két évvel ezelőtt éppen a Kantoni Vásár megnyitását követően leértékelték a fontot. E kérdés megoldása érdekében a kínai központi bank megkezdte a font sterling árfolyamának rendszeres jegyzését. Így lehetőség nyílt arra, hogy az exportszerződéseket kínai nemzeti valutában kössék meg, de az elszámolás bármely nyugati valutában történhessék. (1969. október 24.) 1969. NOVEMBER 1. 3 Nem használjuk ki a kooperációban rejlő előnyöket A háború után a felgyülemlett polgári szükségletek gyors kielégítése, a rohamos népességszaporulat, és az egy főre eső fogyasztás növekedése szükségessé, a tőkésországok gazdasági integrációja, a szállítási lehetőségek gyors fejlődése stb. pedig lehetségessé tette az addig túlnyomórészt egy-egy állam területére korlátozott termelési kooperációk nemzetközi méretekre való kiterjedését. Az a tendencia, hogy a nemzetközi munkamegosztásban az árucsere-forgalom szinte monopolisztikus túlsúlya rovására a termelési kooperáció gyors ütemben tért hódít, egyre világosabban kirajzolódik. Az ipari finánctőke ki is alakította az ezzel a fejlődési iránnyal számottevő, ahhoz alkalmazkodó vállalati formát, a nagy nemzetközi iparikereskedelmi konszernt, a konglomerátumot. A szocialista országok együttműködése során is több nemzetközi kooperáció valósult meg termelési és infrastrukturális területen egyaránt. Jelzi a nemzetközi kooperációk növekvő jelentőségét az is, hogy a külkereskedelmet szabályozó hagyományos árucsere-forgalmi és fizetési megállapodások mellett a kormányok egyre gyakrabban kötnek kooperációt szabályozó, megkönnyítő megállapodásokat, ipari, termelési, technikai és tudományos együttműködést előmozdító államközi szerződéseket. Az ilyen megállapodások a szocialista és a tőkés államok között sem ritkák. (Magyarország 1968. XI. 15-én kötött Ausztriával hasonló egyezményt.) A nemzetközi kooperációk előnyeit egyre inkább felismerik vállalataink és hasonló tendencia figyelhető meg más szocialista országokban is. Számos információ mutatja, hogy napjainkban a baráti országok vállalatai meszszemenően igyekeznek kihasználni a kooperációkban rejlő előnyöket. A termelési kooperáció egyértelmű meghatározását megnehezíti az a körülmény, hogy a gyakorlatban szinte minden kooperációs megállapodás számos speciális, egyedi elemet tartalmaz — nincs két teljesen egyforma kooperáció. Van azonban néhány, a legtöbb kooperációban megtalálható olyan tipikus sajátosság, amelyet lényegében az ilyen megállapodások közös ismérvének tekinthetünk. Ilyen például, hogy a nemzetközi termelési kooperációban két vagy több ország vállalatai a rendelkezésükre álló erőforrások egy részét valamilyen közös cél elérése érdekében egyesítik. Eredményes kooperáció csak akkor valósulhat meg, ha a részt vevők tisztában vannak azokkal a speciális előnyökkel, amelyekkel a többi szerződő partner rendelkezik és a megállapodás a kölcsönös kiaknázásra irányul. Ezek előzetes felmérése feltétlenül szükséges már a kooperációk előkészítésének idején, mert fontos szelekciós alapelv, hogy ahol ilyen közgazdaságilag indokolható és számszerűen kimunkálható kölcsönös előnynyújtás nincs, ott eredményes nemzetközi kooperációra számítani nem lehet. A nemzetközi kooperáció az abban részt vevő vállalatok részére jelentős előnyöket biztosíthat, mégis azt tapasztaljuk, hogy hazai viszonylatban távolról sem használjuk ki eléggé a lehetőségeket. Bár az utóbbi években számos kisebb jelentőségű termelői kooperációs megállapodás született, ezek túlnyomó többsége csak egy-egy vállalati szűk keresztmetszet felszámolására irányult. Nagyobb szabású, a népgazdaság egésze számára számottevő előnyökkel járó kooperációs tevékenység kibontakozásáról eddig nem beszéltünk. A fejlődésnek ez a lassú üteme több tényezőre vezethető vissza. A nagyobb — egy adott vállalat érdekkörét meghaladó — volumenű kooperációk előkészítése általában rendkívül bonyolult és költséges feladat és széles körű, hosszadalmas tárgyalásokat, jelentős gazdasági és technikai erőfeszítést igényel. A vállakozás gazdasági eredményei gyakran nem a költségek felmerülésével párhuzamosan, hanem később, esetleg nem is a költségek felmerülésének helyén jelentkeznek. Nagyobb kooperációk létrejöttének nem lebecsülendő akadálya az sem, hogy azok eredményeként legtöbbször új, az eddig gyártottnál korszerűbb, kelendőbb termék jelenik meg a piacon. Az így meginduló egészséges verseny a fogyasztók szempontjából előnyös és kedvező hatású, de ellentétes lehet a piacot eddig uraló vállalat érdekeivel. Különösen, ha a régi módszerekkel is megfelelő nyereséget realizál. A vállalat nem érdekelt az új feladatok megoldását és bonyolult tárgyalásokat igénylő nemzetközi együttműködési megállapodás létesítésében. Vállalatainkat minél több és jobb kooperációs megállapodásra a fogyasztók megnyerésére és az önköltség csökkentése érdekében a piaci viszonyok által kikényszerített verseny lenne hivatott rászorítani. Ez azonban különböző okok miatt még nem bontakozhatott ki. Ennek a pótlására ösztönzésül alkalmazott preferenciarendszer azonban — a tapasztalatok szerint — nemigen vált be. A kooperációk szerteágazó jellege folytán, nehezen képzelhető el olyan egységes és előre deklarálható, pontosan definiált feltételekhez kötött kedvezményrendszer, amely a népgazdaságilag valóban előnyös kooperációkat támogatná. Tapasztalatok vannak arra nézve, hogy a jelenleg nyújtható vám- és egyéb kedvezmények nem minden esetben bizonyultak megfelelő és hatásos eszköznek az újjal szemben megmutatkozó közömbösség vagy esetleges ellenállás leküzdésére. Olyan kísérletekre is van példa, amikor eredetileg nem kooperációs üzleteket utólag ruháznak fel a kooperáció egyik vagy másik ismérvével, preferenciák elnyerése érdekében. A nemzetközi munkamegosztásnak ezt a viszonylag új, de eredményes és nagyobb nemzetközi konfliktusok huzamosabb elmaradása esetén nyilvánvalóan egyre inkább elterjedő formáját az az ország lesz képes legjobban gyümölcsöztetni, amelyik idejekorán felkészül annak rugalmas alkalmazására. Ezen a téren még sok a tennivalónk. Eddigi eredményeink szerények, noha termelési struktúránk kis méretű belső fogyasztópiacunk, földrajzi fekvésünk, technikai színvonalunk, nyílt gazdaságunk egyaránt indokolttá teszi, hogy e kérdésnek nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk. Az eddigiek során csak ritkán tapasztaltuk, hogy a kooperációk létrejöttét megelőzően az adott terület alapos és nemzetközi szintű piacelemzésére vagy a létesítendő kooperáció valamennyi gazdasági kihatásának komplex felmérésére került volna sor. Ez a hiányosság megmutatkozott a partnerekkel folytatott egyes tárgyalások során is, amikor érezhető volt a külföldi fél előnye annak folytán, hogy a kezdeményezés tőle indult ki és tárgyalásokra alaposan felkészült. Fel kell számolnunk azt a szemléletet is, amely az előállítandó termékek szempontjából majdnem kizárólag a hazai vagy a kooperációs partner országban jelentkező lehetőségekkel számol és nem veszi figyelembe a többletexport elérésének követelményét. Arra kell törekedni, hogy a vállalatok a jövőben ritkábban fogadjanak el kooperációs szerződéseinkben olyan piackorlátozásokat, amelyek már eleve kizárják vagy megnehezítik az együttműködés során előállított termékekkel a harmadik piacon való eredményes fellépést. A nemzetközi kooperációk megvalósításához csak akkor fűződik érdekünk, ha azok valamely népgazdasági célkitűzés megvalósításának egyedüli vagy legkedvezőbb megoldási formái; ösztönzési rendszerünknek erre kell alapulnia. A kooperációk megítélése tekintetében pedig a külsőségek és formák rugalmasabb kezelése mellett következetesen ragaszkodnunk kell a legfontosabb követelményekhez. A megállapodás mozdítsa elő technikai és technológiai fejlődésünket, gyakorijon kedvező hatást a devizamérlegre, bővítse termékeink választékát és fokozza azok exportképességét. Gál Endre Magyar Nemzeti Bank BEFEJEZŐDTEK A BÉCSI MŰSZAKI NAPOK A bécsi Magyar Műszaki és Tudományos Napok alkalmával néhány osztrák szakember mondotta el véleményét a pénteken véget érő előadássorozat és tanácskozás jelentőségéről. Anton Maschka professzor, a bécsi műszaki főiskola tanára magas színvonalúnak nevezte az előadásokat, kifejezte, hogy az új ismeretségek máris sok új, érdekes kooperáció ötletét adták. Karl Rabus, a Steyr—Daimler— Puch részvénytársaság mérnök-vezérigazgatója kijelentette, hogy legidőszerűbbnek tekintette Samu Béla beszámolóját, hiszen most akarják a 130 lóerős Dutra traktorok vezető szekrényeire is kiterjeszteni a kooperációs együttműködésüket. Béla Samson, a bécsi Schrack elektroipari részvénytársaság mérnökigazgatója elmondotta, hogy végre időkorlátozás nélkül tárgyalhattak azok, akiknek a közügy mellett személyes szívügyük is a gyümölcsöző kapcsolatok létrehozása. Vállalata véglegesen perfektuálta az ipari kooperációt a Bakony Szén- és Elektroipari Művekkel. A TRANSELEKTRO közvetítése útján már átadták a licencet a háztartási elektromos készülékek biztonsági automatakapcsolóinak gyártására, elküldték az alkatrészek első szállítmányait is és miután a Bakony Művek — részletes dokumentációjuk alapján — összeszereli a készüléket, nagy tételt azonnal meg is vásárolnak. Ezt jó üzletnek tartja és következő lépésnek már az alkatrészek magyarországi gyártását jelölte meg. Végül Georg Kemetterer, a bécsi Werner und Pfleiderer részvénytársaság igazgatójának nyilatkozatából idézünk. ..Rossz tapasztalataim voltak Magyarországgal kapcsolatban. Ugyanis nem úgy képzelem a kooperációt, hogy eladom automatikus sütőberendezéseimet Magyarországnak, és szakasztott hasonmását rövid idő múlva magyar gyártmányként látom viszont a konkurrens piacokon. Persze ez már sok évvel ezelőtt történt és úgy hiszem, hogy a korrekt nemzetközi együttműködésre és a kölcsönös hasznos kooperációra törekvő mai magyar gazdasági vezetők ezt már nem is engedik meg. De — mint ebből a kitűnően sikerült előadássorozatból kiderült —, Magyarországnak erre már nincs is szüksége. Van már olyan licenc, amit érdemes megvennünk, ha tőlünk is vásárolnak a magyarok. Így indokolt a gyártásban is kooperálni és ilyen együttműködésre — a múlt tapasztalatai ellenére — én is mindig kész vagyok.” IMlllllllMIIMllllllllllllllllllllllllllSilllillWlllHIIIIIBIlBMIIIIIIIIIIWIMllllllllllIHlli RÖVIDEN © Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes átadta a Szegedi Szalámigyár, a Budapesti Konzervgyár, a HUNGAROFLOR, a TÁSZI és az ÉLGÉP képviselőinek a moszkvai mezőgazdasági és élelmiszeripari, valamint a lipcsei kiállításon elnyert okleveleket, arany- és emlékérmeket. Kilencvenezer női kabátot és 50 ezer férfi atlétatrikót készít szovjet megrendelésre az év végéig a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregysége. © A MEDICOR orvosi műszerek szállítására tett ajánlatot az ecuadori egészségügyi minisztérium részére. © Harminc vagon napraforgómagot exportált Olaszországba az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Bács megyei kirendeltsége. © Ezer köbméter fűrészárut szállított az NSZK-ba, Görögországba és Olaszországba a Nógrádi Szénbányák kisterenyei fűrészüzeme. Angol, osztrák, NSZK-beli, és svéd vevőkkel kezdett tárgyalásokat a TANNIMPEX a Technika Házában pénteken bemutatott új szőrmekollekciók értékesítéséről. A közeli napokban még több külföldi üzletember érkezését várják 170 modelljük megtekintésére, majd ezt követően „világkörüli” útra indulnak a divatkreációk. A CHEMOKOMPLEX szerződést írt alá az iraki nemzetközi olajtársasággal olajkutatás és feltárás területén folytatandó együttműködésről. Új-delhi kirendeltségünk rádiótelefonok és alkatrészek eladásáról tárgyalt illetékes indiai hatóságokkal. Uszodám Kuwaitnak Hétfőn bocsátják vízre a Magyar Hajó- és Darugyár új, 100 tonnás úszódaruját, amelyet kuwaiti megrendelésre készített az üzem. A Magyar Hajó- és Darugyár első ízben szállít a közelkeleti országba. A megrendelést, neves világcégek előtt, versenytárgyaláson nyertes „győzelmének” hangsúlyt ad, hogy a Közel-Keleten jól bevezetett japán cégeket is kiszorított a megrendelésből. Az üzlet komoly anyagi sikert is jelent: a megrendelés értéke megközelíti a 700 ezer dollárt. Magyar közreműködéssel készült hűtőházat avattak Szlovákiában A szlovákiai Prievidza városban pénteken ünnepélyesen átadták rendeltetésének azt a 100 vagon befogadóképességű hűtőházat, amelynek létesítésére a KOMPLEX csehszlovák partnerével, a Strojexporttal a múlt év júliusában kötött megállapodást. A DIGÉP és a SZÖVTERV közreműködésével az alapok kijelölése, valamint a tervek elkészítése után fél évvel ezelőtt kezdték meg az építést, amelyhez előregyártott paneleket alkalmaztak. A beruházás értéke 400 ezer rubel. Ezzel csaknem egy időben megkezdődött kulcsátadásra készen, hasonló hűtőház építése Stupován és Kassán. Az előbbit előreláthatólag még ez év végén, utóbbit pedig a jövő év elején adják át rendeltetésének. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3913/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008