Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)

1969-11-01 / 208. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG 31fu­f 3u­rcher 3rstuttg A GATT létesítésének egyik alap­eszméje a legnagyobb kedvezmény elve volt. Az utóbbi években a nemzetközi kereskedelemnek ezen az általánosan elismert alapelvén a különböző orszá­gok és országcsoportok mind gyakrab­ban túltették magukat, úgy hogy az elv érvényének aláásásáról, alkalmazási te­rületének zsugorodásáról kell beszél­nünk. Ennek a folyamatnak kiindulópontja mindenekelőtt az Európai Gazdasági Közösség, mely sorban kezdeményezi a legnagyobb kedvezmény elvével össze nem egyeztethető preferenciális egyez­ményeket, így a Közösség miniszteri tanácsa éppen a múlt héten határozta el, hogy újból felveszi Spanyolországgal a tárgyalásokat preferenciális egyez­mény létesítésére vonatkozólag. Ezzel egy időben megbízta a miniszteri ta­nács az EGK bizottságát, hogy Izraellel kezdjen tárgyalásokat ugyanilyen egyez­mény megkötéséről, valamint, hogy folytasson tájékozódó megbeszéléseket Egyiptommal és Libanonnal ugyan­ebben az irányban. Ezeket a határozatokat a svájci lap po­zitívan értékeli és a nemzetközi keres­kedelem kibővítése, valamint a Közös Piac külgazdasági akcióképessége szem­pontjából örvendetesnek tartja. Kétség­telen viszont, hogy a kezdeményezések nem állnak összhangban a legnagyobb kedvezmény elvével, melyet pedig a GATT működése egyik oszlopának te­kintenek. Ugyanis a GATT-szabályzat II. cikkének értelmében a vámokkal és más irányú megterhelésekkel kapcso­latban bármelyik szerződő fél által nyújtott engedmények elvileg és auto­matikusan valamennyi szerződő félre kiterjednek. A legnagyobb kedvezmény gondolata annak a meggyőződésnek jegyében született, hogy a világkeres­kedelem pozitív irányban való fejlődé­sét mindenekelőtt a multilateralizmus biztosítja. Hogy a legnagyobb kedvezmény a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok terén nem érvényesült maradéktalanul, az részben a GATT-szabályzat rugal­masságával, részben pedig — úgymond — a körülmények kényszerítő erejével magyarázható, melyek minduntalan A VILÁGSAJTÓBÓL A legnagyobb kedvezmény elvének eróziója szükségessé tették az elv szigorú alkal­mazásától való eltéréseket. A GATT- szerződés XXV. cikke bizonyos körül­mények között megengedi kibúvó zára­dékok (waivers) alkalmazását, melyek mentesítenek a szerződés rendelkezé­seinek betartása alól. Ennek az elsők között a Montánunió látta hasznát a szénre és acélra vonatkozó preferen­ciális övezet életrehívása révén. A GATT kifejezetten sohasem egyezett bele az EGK és az EFTA preferenciális vám­területeinek létesítésébe, a gyakorlatban azonban megtűrte őket. Igaz az is, hogy a szerződés XXIV. cikke a vámuniókat és a szabadkereskedelmi övezeteket megengedi. Maga az Egyesült Államok is gátlás nélkül túltette magát a legnagyobb ked­vezmény elvén, amikor Kanadával a gépkocsik piacára vonatkozó szabad­kereskedelmi egyezményt megkötötte. Az USA és Kanada kijelentette, hogy az egyezmény ugyan nem felel meg betű szerint a GATT-szerződésnek, szellemé­ben mégis összhangban áll vele, ennél­fogva nincs szükség a GATT-szerződést aláíró országok jóváhagyására. Időközben az UNCTAD befolyása alatt fokozottan érvényesült a gondolat, hogy a fejlődő országok érdekében a legnagyobb kedvezmény elvét a GATT másik fontos alapgondolatával, a köl­csönösség (reciprocitás) elvével együtt elejtsék. Az EGK, mely ugyan afrikai társult tagországaival továbbra is pre­ferenciális szerződéses viszonyban áll, mégis elhatározta, hogy valamennyi fej­lődő ország részére globális preferenciá­kat engedélyez. Az ilyen preferenciák, jóllehet megvalósításuk nyilván nehéz­ségekkel jár, mégis hasznosak lehetnek a világkereskedelem szempontjából, ha az ipari és a fejlődő országok közti árucsere fokozásához hozzájárulnak. Ezzel szemben kereskedelempolitikai szempontból kétkedéssel kell fogadni az olyan bilaterális, kölcsönös preferen­ciális egyezményeket, melyeket az EGK most mind nagyobb számban szándé­kozik létesíteni. Ezek ugyanis megkü­lönböztetéseket teremtenek, melyeket a GATT-szerződés már bevezető szaka­szában elvileg elítélt. (1969. október 26.) ts Nyugat-Németország — pénze arany­­paritásának egyszerű megváltoztatásá­val — olyan deflációs intézkedést tett, amely önmagában véve szigorúbb, mint akár a francia gazdaság talpraállítá­­sának programja, akár az angolszász országok megszorító politikája. Nem mindennapi dolog — állapítja meg a párizsi lap —, hogy egy szociáldemok­rata irányítású kormány ilyen lépést vállal. A Közös Piac hat tagállama 1958-tól 1968 májusáig a nemzetközi monetáris rendszer bevehetetlen bástyájaként sze­repelt: devizatartalékuk minden évben növekedett és ők finanszírozták az an­gol és amerikai deficit legnagyobb ré­szét. Franciaország ugyan 17 hónapja az adósok sorába került, Olaszország és Belgium viszont több ízben tapasz­talhatta vitatott valutájának szilárd mivoltát. A nyugatnémet márka fel­­értékelésével egyrészt a tartalékvalu­tájú országok (USA, Nagy-Britannia), másrészt Nyugat-Európa között fennálló pénzügyi kapcsolatok új szakaszba lép­tek. Mivel a dollár devalvációja végül is nem következett be, a kontinens leg- Francia kommentár a márkafelértékelésről erősebb valutája sodródott ellenállha­tatlanul a felértékelésbe. Kétségtelen, hogy a német döntés sietteti a font sterling egészségének máris jó úton haladó helyreálltát és megadja azt a segítséget a francia kor­mánynak, amely elkerülhetetlenül szük­séges, hogy elismertesse a közvélemény­nyel a frank megerősítését célzó poli­tika helyességét. Így azután érthetővé válik az a ritka eset, hogy a washing­toni pénzügyminisztérium kommüniké­jében kiemeli a márkaparitás változá­sának konstruktív természetét. A fel­értékelés továbbá az aranyfelértékelés híveinek kudarcát is jelenti, hiszen az­­ arany nyugatnémet márkában kifejezett értéke csökkent. Végül az amerikaiak szabadabb teret kaptak a különleges lehívási jogok lehetőségeinek kihaszná­lására, amelyek szemléletükben a ne­mesfémet hívatottak helyettesíteni. .Kérdés azonban — méghozzá legfon­tosabb aktuális kérdés —, vajon az NSZK, az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság üzleti tevékenységé­nek remélt és szükséges lassulása nem fog-e világméretű recesszióba torkollni. (1969. október 27.) — FINANCIAL TIMES Charles Smith, a Financial Times távol-keleti levelezője szerint a közel­múltban készült tanulmányok arra mutatnak, hogy a kínai külkereske­delem, amely 1968 közepén kezdte kiheverni a kulturális forradalom okozta nehézségeket és az idei év eleje óta ismét jelentősen fellendült. A Japán Külkereskedelmi Szervezet kimutatta, hogy Kínának 23 fontosabb tőkésországokba irányuló exportja — amelyekkel egész külkereskedelmének 70 százalékát bonyolítja le — az idei év első felében 9,9 százalékkal növe­kedett, míg az ugyaninnen származó import, 9,5 százalékkal lett nagyobb. A Kína legfontosabb partnereivel lebonyolított árucsere-forgalom 1968 első felében a gazdasági tevékenység általános hanyatlása és a kikötők megbénulása miatt mintegy 16 szá­zalékkal esett vissza. Az év végéig azonban a forgalom eléggé emelkedett ahhoz, hogy elérje az 1967-es szintet és a fellendülés 1969-ben folytatódott. Kína idén igen sok acélt és műtrá­gyát vásárolt. A tavaszi Kantoni Vá­sáron e kétféle áruból megvették a nyugati országok által ott felkínált teljes mennyiséget, júniusban pedig rekordmennyiségű 3,2 millió tonna műtrágya átvételére szerződött Kína Japánnal. Búzát is nagy mennyiségben kötött Kína külkereskedelmének fellendülésé­ re Kína, de Anglia és néhány más európai ország szempontjából jelentő­sebb a színesfém-vásárlás. Anglia kí­nai exportja, amelynek értéke az idei év első 9 hónapjában 35,2 millió font sterling értéket képviselt, főleg az ugrásszerűen megnövekedett színes­fémszállítások eredményeként a tava­lyinak csaknem kétszerese. Kína Hol­landiából származó színesfém-importja az év első felében 180 százalékkal nőtt. .Kína tőkés külkereskedelmének bő­vítését erősen gátolják a szűkös de­vizatartalékok, amelyek becslések sze­rint aligha haladják meg a 300 millió dollárt. Nehéz kérdés volt annak a valutá­nak a megválasztása, amely a keres­kedelmi tárgyalások alapját képezi. Kína régi­­ szokás alapján font ster­lingben számolt el nyugati partnerei­vel, azonban nem meglepő, hogy bi­zalma megrendült, amikor két évvel ezelőtt éppen a Kantoni Vásár meg­nyitását követően leértékelték a fon­tot. E kérdés megoldása érdekében a kínai központi bank­ megkezdte a font sterling árfolyamának rendszeres jegy­zését. Így lehetőség nyílt arra, hogy az exportszerződéseket kínai nemzeti valutában kössék meg, de az elszá­molás bármely nyugati valutában tör­ténhessék. (1969. október 24.) 1969. NOVEMBER 1. 3 Nem használjuk ki a kooperációban rejlő előnyöket A háború után a felgyülemlett pol­gári szükségletek gyors kielégítése, a rohamos népességszaporulat, és az egy főre eső fogyasztás növekedése szük­ségessé, a tőkésországok gazdasági in­tegrációja, a szállítási lehetőségek gyors fejlődése stb. pedig lehetségessé tette az addig túlnyomórészt egy-egy állam területére korlátozott termelési kooperációk nemzetközi méretekre való kiterjedését. Az a tendencia, hogy a nemzetközi munkamegosztás­ban az árucsere-forgalom szinte mo­­nopolisztikus túlsúlya rovására a ter­melési kooperáció gyors ütemben tért hódít, egyre világosabban kirajzoló­dik. Az ipari finánctőke ki is alakí­totta az ezzel a fejlődési iránnyal számottevő, ahhoz alkalmazkodó vál­lalati formát, a nagy nemzetközi ipari­kereskedelmi konszernt, a konglome­rátumot. A szocialista országok együtt­működése során is több nemzetközi kooperáció valósult meg termelési és infrastrukturális területen egyaránt. Jelzi a nemzetközi kooperációk nö­vekvő jelentőségét az is, hogy a kül­kereskedelmet szabályozó hagyomá­nyos árucsere-forgalmi és fizetési megállapodások mellett a kormányok egyre gyakrabban kötnek kooperációt szabályozó, megkönnyítő megállapo­dásokat, ipari, termelési, technikai és tudományos együttműködést előmoz­dító államközi szerződéseket. Az ilyen megállapodások a szocialista és a tő­kés államok között sem ritkák. (Ma­gyarország 1968. XI. 15-én kötött Ausztriával hasonló egyezményt.) A nemzetközi kooperációk előnyeit egyre inkább felismerik vállalataink és ha­sonló tendencia figyelhető meg más szocialista országokban is. Számos információ mutatja, hogy napjaink­ban a baráti országok vállalatai mesz­­szemenően igyekeznek kihasználni a kooperációkban rejlő előnyöket. A termelési kooperáció egyértelmű meghatározását megnehezíti az a kö­rülmény, hogy a gyakorlatban szinte minden kooperációs megállapodás számos speciális, egyedi elemet tar­talmaz — nincs két teljesen egy­forma kooperáció. Van azonban né­hány, a legtöbb kooperációban meg­található olyan tipikus sajátosság, amelyet lényegében az ilyen megálla­podások közös ismérvének tekinthe­tünk. Ilyen például, hogy a nemzetközi termelési kooperációban két vagy több ország vállalatai a rendelkezésükre álló erőforrások egy részét valamilyen közös cél elérése érdekében egyesítik. Eredményes kooperáció csak akkor valósulhat meg, ha a részt vevők tisztában vannak azokkal a speciális előnyökkel, amelyekkel a többi szer­ződő partner rendelkezik és a meg­állapodás a kölcsönös kiaknázásra irányul. Ezek előzetes felmérése fel­tétlenül szükséges már a kooperációk előkészítésének idején, mert fontos szelekciós alapelv, hogy ahol ilyen közgazdaságilag indokolható és szám­szerűen kimunkálható kölcsönös előny­­nyújtás nincs, ott eredményes nem­zetközi kooperációra számítani nem lehet. A nemzetközi kooperáció az abban részt vevő vállalatok részére jelentős előnyöket biztosíthat, mégis azt ta­pasztaljuk, hogy hazai viszonylatban távolról sem használjuk ki eléggé a lehetőségeket. Bár az utóbbi években számos kisebb jelentőségű termelői kooperációs megállapodás született, ezek túlnyomó többsége csak egy-egy vállalati szűk keresztmetszet felszá­molására irányult. Nagyobb szabású, a népgazdaság egésze számára szá­mottevő előnyökkel járó kooperációs tevékenység kibontakozásáról eddig nem beszéltünk. A fejlődésnek ez a lassú üteme több tényezőre vezethető vissza. A nagyobb — egy adott vál­lalat érdekkörét meghaladó — volu­menű kooperációk előkészítése álta­lában rendkívül bonyolult és költsé­ges feladat és széles körű, hosszadal­mas tárgyalásokat, jelentős gazdasági és technikai erőfeszítést igényel. A vállakozás gazdasági eredményei gyak­ran nem a költségek felmerülésével párhuzamosan, hanem később, esetleg nem is a költségek felmerülésének helyén jelentkeznek. Nagyobb koope­rációk létrejöttének nem lebecsülendő akadálya az sem, hogy azok eredmé­nyeként legtöbbször új, az eddig gyár­tottnál korszerűbb, kelendőbb termék jelenik meg a piacon. Az így meg­induló egészséges verseny a fogyasz­tók szempontjából előnyös és kedvező hatású, de ellentétes lehet a piacot eddig uraló vállalat érdekeivel. Kü­lönösen, ha a régi módszerekkel is megfelelő nyereséget realizál. A vál­lalat nem érdekelt az új feladatok megoldását és bonyolult tárgyalásokat igénylő nemzetközi együttműködési megállapodás létesítésében. Vállalatainkat minél több és jobb kooperációs megállapodásra a fogyasz­tók megnyerésére és az önköltség csökkentése érdekében a piaci viszo­nyok által kikényszerített verseny lenne hivatott rászorítani. Ez azon­ban különböző okok miatt még nem bontakozhatott ki. Ennek a pótlására ösztönzésül alkalmazott preferencia­­rendszer azonban — a tapasztalatok szerint — nemigen vált be. A koope­rációk szerteágazó jellege folytán, nehezen képzelhető el olyan egységes és előre deklarálható, pontosan defi­niált feltételekhez kötött kedvezmény­­rendszer, amely a népgazdaságilag valóban előnyös kooperációkat támo­gatná. Tapasztalatok vannak arra nézve, hogy a jelenleg nyújtható vám- és egyéb kedvezmények nem minden esetben bizonyultak megfelelő és ha­tásos eszköznek az újjal szemben meg­mutatkozó közömbösség vagy esetle­ges ellenállás leküzdésére. Olyan kí­sérletekre is van példa, amikor ere­detileg nem kooperációs üzleteket utólag ruháznak fel a kooperáció egyik vagy másik ismérvével, prefe­renciák elnyerése érdekében. A nemzetközi munkamegosztásnak ezt a viszonylag új, de eredményes és nagyobb nemzetközi konfliktusok huzamosabb elmaradása esetén nyil­vánvalóan egyre inkább elterjedő for­máját az az ország lesz képes leg­jobban gyümölcsöztetni, amelyik ide­jekorán felkészül annak rugalmas alkalmazására. Ezen a téren még sok a tennivalónk. Eddigi eredményeink szerények, noha termelési struktú­ránk kis méretű belső fogyasztó­piacunk, földrajzi fekvésünk, tech­nikai színvonalunk, nyílt gazdaságunk egyaránt indokolttá teszi, hogy e kér­désnek nagyobb jelentőséget tulajdo­nítsunk. Az eddigiek során csak ritkán ta­pasztaltuk, hogy a kooperációk létre­jöttét megelőzően az adott terület alapos és nemzetközi szintű piacelem­zésére vagy a létesítendő kooperáció valamennyi gazdasági kihatásának komplex felmérésére került volna sor. Ez a hiányosság megmutatkozott a partnerekkel folytatott egyes tárgya­lások során is, amikor érezhető volt a külföldi fél előnye annak folytán, hogy a kezdeményezés tőle indult ki és tárgyalásokra alaposan felkészült. Fel kell számolnunk azt a szemléletet is, amely az előállítandó termékek szempontjából majdnem kizárólag a hazai vagy a kooperációs partner or­szágban jelentkező lehetőségekkel szá­mol és nem veszi figyelembe a több­letexport elérésének követelményét. Arra kell törekedni, hogy a vállalatok a jövőben ritkábban fogadjanak el kooperációs szerződéseinkben olyan piackorlátozásokat, amelyek már eleve kizárják vagy megnehezítik az együtt­működés során előállított termékek­kel a harmadik piacon való eredmé­nyes fellépést. A nemzetközi kooperációk megvaló­sításához csak­­ akkor fűződik érde­künk, ha azok valamely népgazdasági célkitűzés megvalósításának egyedüli vagy legkedvezőbb megoldási formái; ösztönzési rendszerünknek erre kell alapulnia. A kooperációk megítélése tekintetében pedig a külsőségek és formák rugalmasabb kezelése mellett következetesen ragaszkodnunk kell a legfontosabb követelményekhez. A megállapodás mozdítsa elő technikai és technológiai fejlődésünket, gyako­rijon kedvező hatást a devizamér­legre, bővítse termékeink választékát és fokozza azok exportképességét. Gál Endre Magyar Nemzeti Bank BEFEJEZŐDTEK A BÉCSI MŰSZAKI NAPOK A bécsi Magyar Műszaki és Tudo­mányos Napok alkalmával néhány osztrák szakember mondotta el véle­ményét a pénteken véget érő előadás­­sorozat és tanácskozás jelentőségéről. Anton Maschka professzor, a bécsi műszaki főiskola tanára magas szín­vonalúnak nevezte az előadásokat, ki­fejezte, hogy az új ismeretségek már­is sok új, érdekes kooperáció ötletét adták. Karl Rabus, a Steyr—Daimler— Puch részvénytársaság mérnök-vezér­igazgatója kijelentette, hogy legidősze­rűbbnek tekintette Samu Béla beszá­molóját, hiszen most akarják a 130 lóerős Dutra traktorok vezető­ szek­rényeire is kiterjeszteni a kooperációs együttműködésüket. Béla Samson, a bécsi Schrack elekt­­roipari részvénytársaság mérnök­­igazgatója elmondotta, hogy végre időkorlátozás nélkül tárgyalhattak azok, akiknek a közügy mellett sze­mélyes szívügyük is a gyümölcsöző kapcsolatok létrehozása. Vállalata vég­legesen perfektuálta az ipari koope­rációt a Bakony Szén- és Elektroipari Művekkel. A TRANSELEKTRO köz­vetítése útján már átadták a licencet a háztartási elektromos készülékek biztonsági automatakapcsolóinak gyár­tására, elküldték az alkatrészek első szállítmányait is és miután a Bakony Művek — részletes dokumentációjuk alapján — összeszereli a készüléket, nagy tételt azonnal meg is vásárol­nak. Ezt jó üzletnek tartja és követ­kező lépésnek már az alkatrészek magyarországi gyártását jelölte meg. Végül Georg Kemetterer, a bécsi Werner und Pfleiderer részvénytársa­ság igazgatójának nyilatkozatából idé­zünk. ..Rossz tapasztalataim voltak Magyarországgal kapcsolatban. Ugyan­is nem úgy képzelem a kooperációt, hogy eladom automatikus sütőberen­dezéseimet Magyarországnak, és sza­kasztott hasonmását rövid idő múlva magyar gyártmányként látom viszont a konkurrens piacokon. Persze ez már sok évvel ezelőtt történt és úgy hi­szem, hogy a korrekt nemzetközi együttműködésre és a kölcsönös hasz­nos kooperációra törekvő mai magyar gazdasági vezetők ezt már nem is en­gedik meg. De — mint ebből a ki­tűnően sikerült előadássorozatból ki­derült —, Magyarországnak erre már nincs is szüksége. Van már olyan licenc, amit érdemes megvennünk, ha tőlünk is vásárolnak a magyarok. Így indokolt a gyártásban is kooperálni és ilyen együttműködésre — a múlt ta­pasztalatai ellenére — én is mindig kész vagyok.” IMlllllllMIIMllllllllllllllllllllllllllSilllillWlllHIIIIIBIlBMIIIIIIIIIIWIMllllllllllIHlli RÖVIDEN © Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes átadta a Szegedi Szalámigyár, a Budapesti Konzervgyár, a HUNGAROFLOR, a TÁSZI és az ÉLGÉP képviselőinek a moszkvai mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari, valamint a lipcsei kiállításon el­nyert okleveleket, arany- és emlék­érmeket.­­ Kilencvenezer női kabátot és 50 ezer férfi atlétatrikót készít szovjet megren­delésre az év végéig a Habselyem Kö­töttárugyár kecskeméti gyáregysége. © A MEDICOR orvosi műszerek szál­lítására tett ajánlatot az ecuadori egészségügyi minisztérium részére. © Harminc vagon napraforgómagot ex­portált Olaszországba az Országos Vető­magtermeltető és Ellátó Vállalat Bács megyei kirendeltsége. © Ezer köbméter fűrészárut szállított az NSZK-ba, Görögországba és Olasz­országba a Nógrádi Szénbányák kis­­terenyei fűrészüzeme.­­ Angol, osztrák, NSZK-beli, és svéd vevőkkel kezdett tárgyalásokat a TANN­­IMPEX a Technika Házában pénteken bemutatott új szőrmekollekciók értéke­sítéséről. A közeli napokban még több külföldi üzletember érkezését várják 170 modelljük megtekintésére, majd ezt követően „világkörüli” útra indulnak a divatkreációk.­­ A CHEMOKOMPLEX szerződést írt alá az iraki nemzetközi olajtársaság­gal olajkutatás és feltárás területén folytatandó együttműködésről.­­ Új-delhi kirendeltségünk rádiótele­fonok és alkatrészek eladásáról tár­gyalt illetékes indiai hatóságokkal. Uszodám Kuwaitnak Hétfőn bocsátják vízre a Magyar Hajó- és Darugyár új, 100 tonnás úszó­­daruját, amelyet kuwaiti megrende­lésre készített az üzem. A Magyar Hajó- és Darugyár első ízben szállít a közel­­keleti országba. A megrendelést, neves világcégek előtt, versenytárgyaláson nyerte­s „győzelmének” hangsúlyt ad, hogy a Közel-Keleten jól bevezetett japán cégeket is kiszorított a megren­delésből. Az üzlet komoly anyagi sikert is jelent: a megrendelés értéke meg­közelíti a 700 ezer dollárt. Magyar közreműködéssel készült hűtőházat avattak Szlovákiában A szlovákiai Prievidza városban pénte­ken ünnepélyesen átadták rendeltetésé­nek azt a 100 vagon befogadóképességű hűtőházat, amelynek létesítésére a KOMPLEX csehszlovák partnerével, a Strojexporttal a múlt év júliusában kötött megállapodást. A DIGÉP és a SZÖVTERV közreműködésével az ala­pok kijelölése, valamint a tervek el­készítése után fél évvel ezelőtt kezdték meg az építést, amelyhez előregyártott paneleket alkalmaztak. A beruházás ér­téke 400 ezer rubel. Ezzel csaknem egy időben megkezdő­dött kulcsátadásra készen, hasonló hűtő­ház építése Stupován és Kassán. Az előbbit előreláthatólag még ez év vé­gén, utóbbit pedig a jövő év elején ad­ják át rendeltetésének. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3913/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next