Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)

1969-12-03 / 228. szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG OQnPflBAfl A gazdasági reform egyre nagyobb hatást gyakorol a szovjet gazdasági életre, fokozatosan átfogja az összes népgazdasági ágazatokat, többek kö­zött a kereskedelmet is. Ebben a spe­ciális népgazdasági ágazatban a reform célkitűzése, hogy javítsa a lakosság áruellátását, növelje a vásárlók kiszol­gálásának színvonalát és jövedelme­zőbbé tegye az üzletek és éttermek tevékenységét. Az elszámolás új rendszerére eddig csaknem tízezer üzlet tért át. Mi újat jelent ez a kísérlet az anyagi ösztön­zésben? Azt, hogy a premizálás leg­fontosabb forrása a béralap mellett, a vállalati jövedelem. A kereskedelem évről évre teljesíti áruforgalmi tervét. Az anyagi ösztön­zés új rendszere elősegíti, hogy egyre kevesebb a tervet nem teljesítő ke­reskedelmi egység. De az áruforgalom tervezése és ösztönzése terén még nem oldottak meg minden problémát. Az áruforgalom növelését ma még nem ösztönzik kellő mértékben. Az üzletek az áruforgalmi terv teljesíté­séért nem kapnak prémiumot, csak a túlteljesítésért, így abban érdekeltek, hogy alacsony tervszámokat harcolja­nak ki maguknak, amelyeket köny­­nyen túlteljesítenek. Az ilyen fajta tervezés ellentmond a gazdasági re­form szellemének, mely szerint a tar­talékok és lehetőségek maximális ki­használását kellene biztosítani. Feltételezhetnénk, hogy amennyiben az üzlet több árut ad el, több ha­szonra tesz szert. Ez a gyakorlatban nem mindig így van. Egy sor áru forgalmának növelése csökkenti a vál­lalat jövedelmét, veszteséget jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági ösztönzés a nyereségtől is függ, a kereskedelmi egységek gyakran abban érdekeltek, hogy csak olyan árukat adjanak el, amelyek magas jövedelmet biztosítanak. Ez azonban egyáltalán nem felel meg a lakosság érdekeinek. A gazdasági reform alátámasztja azt az alapvető elvet, hogy ami a társa­dalom egészére nézve szükséges és előnyös, előnyös kell, hogy legyen minden vállalatnak és a vállalati dol­gozóknak is. Az üzletek és éttermek sem képezhetnek kivételt. Jelenleg azonban olyan fontos kör­ A VILÁGSAJTÓBÓL A gazdasági reform fehér foltjai szükségleti cikkek eladása, mint a burgonya, tojás, szappan, szövet, több száz milliós veszteséget jelent a ke­reskedelmi vállalatok számára. Ezért a kereskedelem árelszámolásának ren­dezése halaszthatatlan feladat. A ke­reskedelmi rabat helyes­ felhasználása elősegítheti a vállalati önelszámolást és lehetővé teszi a hatékonyság növe­lését. Az áruforgalom és a nyereség kér­désében az alábbi következtetésre jut­hatunk: az áruforgalom növekedését a nyereség útján kell ösztönözni. Az áruforgalom meghatározott növekedé­séért és a beruházási terv teljesíté­séért a jövedelem bizonyos része fel­használható a dolgozók jutalmazására. Ezt a tételt szabályként fogadhatjuk el. De minden szabály alól van kivé­tel. Nem kell minden üzlet forgalmi tervét minden évben emelni. Vannak olyan határok, amelyek túllépése ve­szélyezteti a kereskedelem kultúráját. Emellett egyes üzletekben az árufor­galom még csökkenhet is. Ez leggyak­rabban a vidéki települések lakossá­gának csökkenése következtében for­dul elő. Az ilyen fejlődési törvény­­szerűségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Szociológusok kiszámították, hogy jelenleg a vásárlók árubeszerzésre évente körülbelül 30 milliárd órát fordítanak. A közgazdaságtudomány és különösen a gazdasági gyakorlat hosz­­szú ideig nem vette számításba ezeket a veszteségeket. Ez az egyes emberek magánügye. Valójában azonban ez fon­tos társadalmi probléma. A vásárláso­kat az emberek szabad idejükben vég­zik, és a szabad idő nagyon drága. Ésszerű felhasználása a kommunizmus építésének egyik fontos feladata. A gazdasági ösztönzés új rendszere a korábbinál kedvezőbb eredményeket mutat fel mind a társadalom egészére, mind a kereskedelmi dolgozókra vo­natkozóan. Amennyiben ezt az új rendszert kísérletnek tekintjük, meg­állapíthatjuk, hogy ezt a kísérletet ki kell terjeszteni lehetőség szerint vala­mennyi gazdaságosan dolgozó üzletre. De meg kell azt is jegyezni, hogy az anyagi ösztönzésnek a reform által létrehozott új mechanizmusa még ja­vításra szorul. (1969. november 23.) Janeelsblatt A román—nyugatnémet kereskedelmi egyezményről folytatott bukaresti tár­gyalások kissé elhúzódtak ugyan, de végül is mindkét fél megelégedésére zárultak. A két ország megbízottai kéz­jegyükkel látták el az áruforgalomról és a gazdasági együttműködésről szóló ötéves egyezményt. Az NSZK eleget tett Románia kívánságának, amikor az áruforgalom keretét hosszabb időtar­tamra állapították meg. A tervgazdál­kodást folytató Románia így az egyez­ményt jobban be tudja építeni tervébe. Minthogy a Közös Piac Brüsszelben székelő bizottsága a közösség tagjainak csak egy évre szóló árulista rögzítését engedélyezi szocialista országokkal, a nyugatnémet fél Bukarestben tartotta magát ehhez, de az árulistáénál hosz­­szabb időtartamra határozták el a ke­reskedelem bővítését. Az egyezmény aláírását még az év vége előtt tervezik. Az NSZK kormánya szokás szerint elő­zőleg tanácskozik az EGK-val. Bonnban bíznak abban, hogy a most parafárt egyezmény könnyen leküzdi az esetle­ges brüsszeli nehézségeket. A tárgyalások légköre a résztvevők szerint jó volt, és a megértő együtt­ A román—nyugatnémet kereskedelmi egyezményről működés szelleme hatotta át. Románia legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, amellyel 1965 óta válto­zatlan méretű árucsere-forgalmat bo­nyolít le. A többi KGST-országgal is nagyjából állandó méretű Románia kül­kereskedelme. A nyugati országok vi­szonylatában az utóbbi években növe­kedett a román külkereskedelmi for­galom, és az NSZK ma már a máso­dik helyen áll a Szovjetunió mögött az ország partnereinek sorában. Tavaly Nyugat-Németország 416 millió márka értékű árut importált Romániából és 741 milliót exportált oda. Az idei első félév 214 millió márkás importjából és 305 milliós exportjából az NSZK szá­mára 91 milliós aktív egyenleg adódik, ami a tavalyinál kisebb ugyan, de Ro­mánia érthetően sokallja. A bukaresti tárgyalások során együtt­működési jegyzőkönyvet is írtak alá. E téren kétségtelen nehézségeket jelent a két ország társadalmi rendszerének különbözősége. Románia nem tűrheti, hogy tőkés tulajdon vesse meg a lábát az országban és befolyást gyakoroljon a KGST keretében összehangolt terme­lésre. (1969. november 25.) THE TIMES R. Kroc, a kongói nemzeti bank vezérigazgatója ismerteti az ország gazdasági helyzetének alakulását. Több évi inflációs időszak után Kinshasa- Kongó valutáját 1967-ben stabilizál­ták. Ennek következtében az ország fizetési mérlege és tartalékpozíciója jelentősen javult. A javulásban része volt a kivitel fokozódásának, a réz-­ export kedvező helyzetének. Az állam pénzügyi helyzete azon­ban 1968 és 1969 között romlott, annak ellenére, hogy az adóbevételek az elő­irányzatot jóval felülmúlták. A költ­ségvetési kiadások fedezetlensége kö­vetkeztében az árszint újból emelkedni kezdett; a kormány a hitelexpanzió megfékezésére korlátozó intézkedéseket léptetett életbe és gondoskodott a folyósított hitelek produktív felhasz­nálásáról. Az import liberalizálása és a bel­földi termelés emelkedése folytán a közellátási helyzet, javult, bár a közve­títő kereskedelem nagy nyereségei kö­vetkeztében a fogyasztók számára a beszerzés jelentékenyen megdrágult. A kormány részben liberalizálta a kül­földre irányuló átutalásokat és 1968- tól kezdve megengedte a külföldi vál­lalatok nyereségeinek transzferálását is.Az eredmények ellenére a gazdasági egyensúly még gyenge lábakon áll; a Kinshasa-Kongó gazdasági helyzete kormány intézkedéseinek csak igen csekély hatása lesz mindaddig, míg az állami kiadásokat sem sikerül je­lentős mértékben leszorítani. Jelenlegi magas szintjüket az ország gazdasága nem bírja el. Az ország közigazgatása költséges, emellett pedig fogyatékos mű­ködésével gátolja a gazdasági fejlődést is. Szükséges volna az igazgatási létszám csökkentése és kisebbre méretezett ad­minisztráció munkájának javítása. A gazdasági növekedést és az élet­szint javulását csakis a termelés fo­lyamatos fejlődése képes biztosítani. Kongónak fokozott mértékben kell saját erőforrásai fejlesztéséről gondos­kodnia. A kormány a magángazdaság tevékenységét igyekszik előmozdítani és egyben ösztönözni kívánja a külföld kongói tőkebefektetéseit is. Tervbe vet­ték egy gazdaság­fejlesztési hitelinté­zet létesítését, továbbá újból meg kí­vánják indítani a hosszú lejáratú hite­leket finanszírozó intézet működését is; ez utóbbinak a Világbank égisze alatt működő International Finance Corporation (IFC) is részt vállalna. A kormány a legközelebbi időben be akarja vezetni a kellően megala­pozott gazdasági tervezést, ezenkívül elő fogja segíteni a beruházási tervek készítését, elsősorban a mezőgazdaság, valamint az infrastruktúra megerősí­tésére. (1969. november 24.) AZ 1970. ÉVI FELKÉSZÜLÉSRŐL Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes a HUNGAROTEX-nél Baczoni Jenő a külkereskedelmi miniszter első helyettese 1969. decem­ber 1-én látogatást tett a HUNGARO­­TEX-nél. Dr. Oblath György vezér­­igazgató tájékoztatást adott a vállalat 1969. évi gazdasági tevékenységéről, s az 1970. évi felkészülésről. Elmondotta, hogy a HUNGAROTEX a textil-világpiac kedvező helyzetét kihasználva, eleget tesz vállalt kö­telezettségeinek. A dollár-elszámolású viszonylatokban az utóbbi tíz esztendő legkedvezőbb teljesítése várható. Az 1970. évi felkészülésről szólva kifej­tette, hogy a szocialista államközi szerződések alapján létrejött magán­jogi kötelezettségeinek a vállalat ele­get fog tenni. A tőkés piacon jelent­kező igények kielégítése — pillanat­nyilag — árualap oldalról problema­tikusnak látszik. A vállalat azonban mindent elkövet, erősítve az ipari üzemekkel kialakított jó együttműkö­dést, hogy a kedvező piaci lehetősége­ket kihasználja. Dr. Oblath György az adminiszt­ráció és számvitel fejlesztéséről is szólt, amit az is bizonyít, hogy az iparvállalatok részéről elhangzott ko­rábbi panaszok megszűntek. Ennek a sikernek egyik összetevője, hogy az adat-ügyintézés jelentős részét ma már elektronikus gépi adatfeldolgozással végzik el. A kedvező eredmények a vállalati nyereségterv teljesítésénél is megmu­tatkoznak. Az 1969. évi gazdálkodás mutatói kedvezőbbek, mint az előző évben voltak. A HUNGAROTEX nagy figyelmet fordít a külföldön létesített vállalati irodákra. 1970-ben már 16 országban működik önálló HUN­GAROTEX vállalati kiküldött. Nagy reményeket fűznek a nemrég létre­hozott marketing-csoport munkájához is. A problémák között említették, hogy az eredetileg 850 főre tervezett irodaházban ma már 1300-an dolgoz­nak, s a munkakörülmények ezért nem a legkedvezőbbek. Baczoni Jenő megköszönte a tájé­koztatást és elmondotta, hogy a Kül­kereskedelmi Minisztérium vezetői va­lamennyi vállalatot felkeresik, hogy személyesen folytassanak eszmecserét az 1969. évi terv teljesítéséről. A hely­­ i marketingről December 2-án tartotta első tagválla­lati ülését a Kamara marketing szak­­bizottsága. A szakbizottság elnöke, Végh László, beszámolt a februári alakuló ülés óta végzett munkáról. Elmondotta, hogy albizottságokat alakítottak a szakember­­képzés és a tájékoztatás megszervezé­sére, valamint a devizagazdálkodás problémáinak tanulmányozására. Jú­niusban a Külkereskedelmi Miniszté­rium A gazdasági reform hatása a kül­kereskedelemben című előterjesztését tárgyalták. Októberben kerekasztal­­konferenciát rendeztek a marketing­­tevékenységről. A konferencia anyagát megküldik a tagvállalatoknak. A bizott­ság elnöke képviseltette magát az Esomar kongresszusán és a Manage­ment Centre Europe tanfolyamán. A marketing szakbizottság feladatának te­kinti, hogy összehangolja a hazai mar­keting-oktatást. Az elnöki beszámoló után Fülöp Sán­dor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára, szervezeti kérdésekről szólt és a marketingtevékenység jelentőségét méltatta, színen ismerkednek meg a mechaniz­musreform tapasztalatairól és infor­málódnak a vállalatok 1970. évi fel­készüléséről. Külön kiemelte a mi­niszterhelyettes, a vállalatnál dolgozó fiatalok lelkes munkáját. A HUN­­GAROTEX-nél jelenleg 51 fiatal köz­gazdász végez igen értékes munkát, amihez a vállalatvezetés részéről sok hasznos segítséget kapnak. Baczoni Jenő tájékoztatást adott a népgazdaság, azon belül a külkeres­kedelem 1969. évi várható eredmé­nyeiről, de szólt a meglevő hiányos­ságokról is. Mint mondotta, erről ta­nácskozott legutóbb az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a hozott határo­zatok végrehajtása komoly feladatokat állít az egész külkereskedelem elé. A külkereskedelem az elmúlt két évben a népgazdaság egyik legdina­mikusabban fejlődő ágazata volt. Az elért eredmények mellett akadtak problémák is — így a szocialista gép­import területén —, de intézkedések vannak folyamatban, amelyeknek a segítségével várható, hogy ezen a területen is pozitív előrehaladás szü­letik. Az 1970. évi feladatokról elmon­dotta, hogy a elmúlt két esztendő tapasztalatainak figyelembevételével, az eredmények és a hiányosságok elemzése után határozták meg a kül­kereskedelem jövő évi tervfeladatait. A fejlődés ütemének meghatározása­kor figyelembe kellett venni, hogy az export dinamikája úgy fejlődjön, hogy a belső fogyasztási piac ne szenvedjen sérelmet. Külkereskedelmi vállala­tainknak az elért eredmények konszo­lidálására, a gazdálkodás hatékonysá­gának növelésére , kell a hangsúlyt helyezni, úgy, hogy a külső piacokon levő versenyben is helyt tudjanak állni. A tőkés piacokon jelenleg mu­tatkozó konjunktúra kihasználása — különösen árufedezeti oldalról — ko­moly erőfeszítéseket követel. Ugyan­akkor a tőkés piacok ármozgását is állandóan figyelemmel kell kísérni és rugalmas árpolitikát kell folytatni. Tartós sikereket csak akkor érhet el a külkereskedelem, ha a vállalatok tovább javítják kapcsolataikat a ter­melő szektorokkal. A közös jó munka eredménye a vállalati gazdálkodásban az év végi nyereségben mutatkozik majd meg. Minden olyan nyereséget, amely mögött érdemi munka van, amely a kedvező piaci lehetőségeket kihasználva jött létre, üdvözölni kell, de nem kívánatos az olyan nyereség, amely belföldi spekulatív ügyletekből minden különösebb erőfeszítés nélkül keletkezett. Befejezésül szólt a KKM és a vál­lalatok kapcsolatairól, amelyet jónak ítélt meg. Problémát jelent azonban, hogy még mindig nem kielégítő a köl­csönös tájékoztatás, és az információ­­áramlás javításra szorul. Nem a meny­­nyiséggel van baj, talán túl sok is a papír, az információ mennyisége túl­haladja az olvasási kapacitást. De az érdemi konkrét információ, amely orientál a döntésben, még kevés. A tájékoztatás utáni vitában 15 hoz­zászólás hangzott el, melyekre Baczoni Jenő válaszolt. Hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a vitában elhangzott javaslatok, észrevételek gondos tanul­mányozását, elemzését. A vita arról győzte meg, hogy még sok a kihasz­nálatlan tartalék. A legfontosabb, hogy a soron következő tennivalókat gon­dosan határozzák meg. A Külkereskedelmi Minisztérium minden segítséget megad a HUN­­GAROTEX-nek, hogy feladatainak — mint az elmúlt években is — eleget tudjon tenni — mondotta Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese. R „ in Magyar Kereskedelmi Kamara /~ll■llllllIllllllllll•■ll■ll■■i■■l■■■l■›■■l››■■■■l■‹■■ο■l ο■■›l■l■■■›■llllll■■lllllllll■l■il■l■l■ril■■■ll■ A szakmai bizottságokról A Magyar Kereskedelmi Kamara által létrehozott szakmai bizottságoknak el­sődleges feadatuk, hogy fórumot teremt­senek az egyes szakmák speciális problé­máinak és ezáltal az egyes szférák ér­dekképviseletéhez az alapvető és hasz­nos információkat biztosítsák. Ezt kö­vetően kerülhet sor a bizottságok mun­kája és „kollektív bölcsessége” segítsé­gével olyan javaslatokra, intézkedések­re, amelyek révén az érintett terület problémáinak megoldása elősegíthető. A kamarai bizottságok munkája te­hát az „információ-robbanás” mai kor­szakában, amikor az irányítószervek ál­talában a jelentésekre, statisztikai és számviteli adatokra, operatív kimuta­tásokra támaszkodnak, hiánypótló sze­repet tölt be a gyakorlati életből köz­vetlenül érkező impulzusok gyűjtésével és továbbításával. Ennek az összekötő munkának hasznossága vitathatatlan. Lehetőséget nyújt a tagvállalatoknak a problémák exponálására és számos gon­dolatébresztő kérdés széles körű meg­vitatására. Ez azonban csak a bizott­sági munka könnyebbik része. A nehe­zebb feladat a felvetett kérdések meg­felelő értékelése és felhasználása. Tekintettel arra, hogy gazdasági éle­tünk folyamatait ma a közgazdasági és pénzügyi szabályozórendszer determi­nálja, a vállalati szférából a bizottsá­gokhoz érkező információk túlnyomó­­részt a szabályozók működéséről tartal­maznak jelzéseket. Ezek a jelzések le­hetnek megalapozottak. Valóban a sza­bályozórendszer pozitívumaira és nega­tívumaira utaló közlések. De lehetnek vállalati hibákra utaló, a mechanizmus helytelen alkalmazásának bizonyítékai is. A kamarai bizottságok egyik feladata a mechanizmus kibontakoztatásának, érvényesülésének elősegítése. Ezenkívül a hasznosítható jelzések közgazdasági összefüggésekben történő áttekintése és továbbítása az illetékes hatóságokhoz. A gazdasági szabályozókat az irányító­­szervek, ezek közül is elsősorban a funkcionális szervek, tehát Országos Tervhivatal, Országos Anyag- és Ár­­hivatal, Pénzügyminisztérium, Magyar Nemzeti Bank, Külkereskedelmi Mi­nisztérium, Munkaügyi Minisztérium alakítják ki, vagy szükség esetén mó­dosítják azokat. A kamarai bizottságok­tól befutó, megfelelően rendszerezett és előkészített jelzések az irányítószervek informáltságát kiegészítik, s így mun­kájukban azt hasznosíthatják. Különö­sen fontos ez most, a negyedik ötéves tervidőszak gazdasági szabályozórend­szere kialakításának előkészítő szaka­szában. A Magyar Kereskedelmi Kamara ve­zetősége már elérte, hogy a külkeres­kedelmi miniszter a fontosabb döntések előkészítő szakaszában a Kamara rész­vételét, hozzászólási jogát biztosította. Más tárcáknál hasonló miniszteri állás­­foglalásokra lehet számítani. Ahhoz azonban, hogy a kamara ezeken a szin­teken hathatósan képviselni tudja a tag­vállalatok érdekeit, szükség van a ka­marai bizottságok további aktivizálódá­sára és a tagvállalatok fokozott támo­gatására. A mechanizmus eddig eltelt időszaká­nak tapasztalatai alapján elsősorban a „pénzügyi” szabályozók álltak a válla­latok érdeklődésének középpontjában. Gondolok itt elsősorban a jövedelem­szabályozás kérdéseire, ideértve a válla­lati alap­ok képzési és felhasználási sza­bályait is, továbbá a hitelpolitikára és hitelrendszerre az állami visszatérítés kérdéseire, a vám és import forgalmi­adó rendszerre stb. Eddig a bizottsági munkának ez az „alulról-felfelé” tendenciája volt jellem­ző az érdekképviseleti funkcióból kifo­lyólag. De ugyanilyen szükség lenne az irányítószervi elgondolásoknak a kama­rai bizottságokon keresztül a vállalatok felé történő közvetítésére is. A bizott­ságok tehát komoly segítséget nyújthat­nának az irányítószerveknek a külön­böző szabályozások bevezetése előtt. De a vállalatok szempontjából is hasznos lenne az irányítószerveknél folyó mun­ka megismerése. Így időben látnák — még az előkészítés szakaszában — mind­azokat a népgazdasági szempontokat, amelyek egy szabályozás megváltozta­tását igénylik. Számos egyéb területen is felvilágo­sító munka vár a bizottságokra. A mű­szaki fejlesztés kérdései, az állami költ­ségvetés helyzete, a tőkés és a szocia­lista fizetési mérleg alakulása, a nem­zetközi munkamegosztás — elsősorban a hazánk szempontjából létfontosságú szocialista integráció — kérdései, a bel­földi tőkeáramlás előkészületben levő szabályozása mind-mind olyan kérdé­sek, amelyek a vállalati munka távlati fejlesztése szempontjából értékes infor­mációk. Ezért a kamarai bizottságok előtt ko­moly feladatok állnak, mind a ható­ságoktól, mind a vállalatoktól megér­tést és támogatást kell kapniuk. Hiány­pótló szerepüket, amelyet elsősorban a vállalatok érdekképviselete determinál, de amely hatósági szempontból is ér­tékes és hasznos, csak ilyen feltételek mellett képesek érdemben ellátni. Ghillány Zoltán ­ Az ELEKTROIMPEX szerződést írt alá a XViene Stadthalle­­ igazgatójával magyar gyártmányú eredményhirdető tábla szállítására. A berendezést, amely­nek értéke 60 ezer dollár, a Villamos Automatika Intézet tervezi és gyártja, a bécsi Prater stadionban szerelik fel és a jövő évi augusztusi évadnyitáskor már ezen közlik a mérkőzések eredmé­nyeit. © 100 ezer dollár értékben 2000 tonna ammóniát szállít Ausztriába az év vé­géig a Tiszai Vegyi Kombinát.­­ Sokoldalú műszaki technológiai együttműködés alakult ki a miskolci December 4. Drótművek és a jugoszláv szarajevói Drótgyár között. A jugoszláv vállalat elsősorban a magyar üzem sza­badalmai iránt érdeklődik. O NSZK-rendelésre az ARTEX közre­működésével gazdagon díszített óra­tokokat szállít az év végéig a Hollóházi Porcelángyár.­­ Speciál varrógépeket, valamint va­salóberendezéseket vásárolt a Szovjet­unióból a békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet. © Egy tonna kötelet szállított a közel­múltban Ciprusba a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kötélüzeme. © A Boglári Állami Gazdaság 1,3 mil­lió szőlőoltványt exportált az idén a Szovjetunióba. 1969. DECEMBER 3. 3 IlilIIII RÖVIDEN . A METRIMPEX exportálta komplett laboratóriumok értékesítési köre rövi­desen tovább bővül. A vállalat jelenleg széles körű piackutatást folytat a közel­­keleti és afrikai országokban a Gép­export Iroda fővállalkozásában készülő datelyafeldolgozó laboratóriumok elhe­lyezése érdekében. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI kamara lapja Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV­em Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központ* Hírlap Irodánál, az MNB 8 sz. egyszám­lára vagy­o 61 066 sz csekkszámlára Előfizetési díj egy évre ?*00 Tenewt­­o Mooro* 69.4322 3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Fe'elv­­ere» u- ••• *■ INDc X : 2­008

Next