Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)
1969-12-03 / 228. szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG OQnPflBAfl A gazdasági reform egyre nagyobb hatást gyakorol a szovjet gazdasági életre, fokozatosan átfogja az összes népgazdasági ágazatokat, többek között a kereskedelmet is. Ebben a speciális népgazdasági ágazatban a reform célkitűzése, hogy javítsa a lakosság áruellátását, növelje a vásárlók kiszolgálásának színvonalát és jövedelmezőbbé tegye az üzletek és éttermek tevékenységét. Az elszámolás új rendszerére eddig csaknem tízezer üzlet tért át. Mi újat jelent ez a kísérlet az anyagi ösztönzésben? Azt, hogy a premizálás legfontosabb forrása a béralap mellett, a vállalati jövedelem. A kereskedelem évről évre teljesíti áruforgalmi tervét. Az anyagi ösztönzés új rendszere elősegíti, hogy egyre kevesebb a tervet nem teljesítő kereskedelmi egység. De az áruforgalom tervezése és ösztönzése terén még nem oldottak meg minden problémát. Az áruforgalom növelését ma még nem ösztönzik kellő mértékben. Az üzletek az áruforgalmi terv teljesítéséért nem kapnak prémiumot, csak a túlteljesítésért, így abban érdekeltek, hogy alacsony tervszámokat harcoljanak ki maguknak, amelyeket könynyen túlteljesítenek. Az ilyen fajta tervezés ellentmond a gazdasági reform szellemének, mely szerint a tartalékok és lehetőségek maximális kihasználását kellene biztosítani. Feltételezhetnénk, hogy amennyiben az üzlet több árut ad el, több haszonra tesz szert. Ez a gyakorlatban nem mindig így van. Egy sor áru forgalmának növelése csökkenti a vállalat jövedelmét, veszteséget jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági ösztönzés a nyereségtől is függ, a kereskedelmi egységek gyakran abban érdekeltek, hogy csak olyan árukat adjanak el, amelyek magas jövedelmet biztosítanak. Ez azonban egyáltalán nem felel meg a lakosság érdekeinek. A gazdasági reform alátámasztja azt az alapvető elvet, hogy ami a társadalom egészére nézve szükséges és előnyös, előnyös kell, hogy legyen minden vállalatnak és a vállalati dolgozóknak is. Az üzletek és éttermek sem képezhetnek kivételt. Jelenleg azonban olyan fontos kör A VILÁGSAJTÓBÓL A gazdasági reform fehér foltjai szükségleti cikkek eladása, mint a burgonya, tojás, szappan, szövet, több száz milliós veszteséget jelent a kereskedelmi vállalatok számára. Ezért a kereskedelem árelszámolásának rendezése halaszthatatlan feladat. A kereskedelmi rabat helyes felhasználása elősegítheti a vállalati önelszámolást és lehetővé teszi a hatékonyság növelését. Az áruforgalom és a nyereség kérdésében az alábbi következtetésre juthatunk: az áruforgalom növekedését a nyereség útján kell ösztönözni. Az áruforgalom meghatározott növekedéséért és a beruházási terv teljesítéséért a jövedelem bizonyos része felhasználható a dolgozók jutalmazására. Ezt a tételt szabályként fogadhatjuk el. De minden szabály alól van kivétel. Nem kell minden üzlet forgalmi tervét minden évben emelni. Vannak olyan határok, amelyek túllépése veszélyezteti a kereskedelem kultúráját. Emellett egyes üzletekben az áruforgalom még csökkenhet is. Ez leggyakrabban a vidéki települések lakosságának csökkenése következtében fordul elő. Az ilyen fejlődési törvényszerűségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Szociológusok kiszámították, hogy jelenleg a vásárlók árubeszerzésre évente körülbelül 30 milliárd órát fordítanak. A közgazdaságtudomány és különösen a gazdasági gyakorlat hoszszú ideig nem vette számításba ezeket a veszteségeket. Ez az egyes emberek magánügye. Valójában azonban ez fontos társadalmi probléma. A vásárlásokat az emberek szabad idejükben végzik, és a szabad idő nagyon drága. Ésszerű felhasználása a kommunizmus építésének egyik fontos feladata. A gazdasági ösztönzés új rendszere a korábbinál kedvezőbb eredményeket mutat fel mind a társadalom egészére, mind a kereskedelmi dolgozókra vonatkozóan. Amennyiben ezt az új rendszert kísérletnek tekintjük, megállapíthatjuk, hogy ezt a kísérletet ki kell terjeszteni lehetőség szerint valamennyi gazdaságosan dolgozó üzletre. De meg kell azt is jegyezni, hogy az anyagi ösztönzésnek a reform által létrehozott új mechanizmusa még javításra szorul. (1969. november 23.) Janeelsblatt A román—nyugatnémet kereskedelmi egyezményről folytatott bukaresti tárgyalások kissé elhúzódtak ugyan, de végül is mindkét fél megelégedésére zárultak. A két ország megbízottai kézjegyükkel látták el az áruforgalomról és a gazdasági együttműködésről szóló ötéves egyezményt. Az NSZK eleget tett Románia kívánságának, amikor az áruforgalom keretét hosszabb időtartamra állapították meg. A tervgazdálkodást folytató Románia így az egyezményt jobban be tudja építeni tervébe. Minthogy a Közös Piac Brüsszelben székelő bizottsága a közösség tagjainak csak egy évre szóló árulista rögzítését engedélyezi szocialista országokkal, a nyugatnémet fél Bukarestben tartotta magát ehhez, de az árulistáénál hoszszabb időtartamra határozták el a kereskedelem bővítését. Az egyezmény aláírását még az év vége előtt tervezik. Az NSZK kormánya szokás szerint előzőleg tanácskozik az EGK-val. Bonnban bíznak abban, hogy a most parafárt egyezmény könnyen leküzdi az esetleges brüsszeli nehézségeket. A tárgyalások légköre a résztvevők szerint jó volt, és a megértő együtt A román—nyugatnémet kereskedelmi egyezményről működés szelleme hatotta át. Románia legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, amellyel 1965 óta változatlan méretű árucsere-forgalmat bonyolít le. A többi KGST-országgal is nagyjából állandó méretű Románia külkereskedelme. A nyugati országok viszonylatában az utóbbi években növekedett a román külkereskedelmi forgalom, és az NSZK ma már a második helyen áll a Szovjetunió mögött az ország partnereinek sorában. Tavaly Nyugat-Németország 416 millió márka értékű árut importált Romániából és 741 milliót exportált oda. Az idei első félév 214 millió márkás importjából és 305 milliós exportjából az NSZK számára 91 milliós aktív egyenleg adódik, ami a tavalyinál kisebb ugyan, de Románia érthetően sokallja. A bukaresti tárgyalások során együttműködési jegyzőkönyvet is írtak alá. E téren kétségtelen nehézségeket jelent a két ország társadalmi rendszerének különbözősége. Románia nem tűrheti, hogy tőkés tulajdon vesse meg a lábát az országban és befolyást gyakoroljon a KGST keretében összehangolt termelésre. (1969. november 25.) THE TIMES R. Kroc, a kongói nemzeti bank vezérigazgatója ismerteti az ország gazdasági helyzetének alakulását. Több évi inflációs időszak után Kinshasa- Kongó valutáját 1967-ben stabilizálták. Ennek következtében az ország fizetési mérlege és tartalékpozíciója jelentősen javult. A javulásban része volt a kivitel fokozódásának, a réz- export kedvező helyzetének. Az állam pénzügyi helyzete azonban 1968 és 1969 között romlott, annak ellenére, hogy az adóbevételek az előirányzatot jóval felülmúlták. A költségvetési kiadások fedezetlensége következtében az árszint újból emelkedni kezdett; a kormány a hitelexpanzió megfékezésére korlátozó intézkedéseket léptetett életbe és gondoskodott a folyósított hitelek produktív felhasználásáról. Az import liberalizálása és a belföldi termelés emelkedése folytán a közellátási helyzet, javult, bár a közvetítő kereskedelem nagy nyereségei következtében a fogyasztók számára a beszerzés jelentékenyen megdrágult. A kormány részben liberalizálta a külföldre irányuló átutalásokat és 1968- tól kezdve megengedte a külföldi vállalatok nyereségeinek transzferálását is.Az eredmények ellenére a gazdasági egyensúly még gyenge lábakon áll; a Kinshasa-Kongó gazdasági helyzete kormány intézkedéseinek csak igen csekély hatása lesz mindaddig, míg az állami kiadásokat sem sikerül jelentős mértékben leszorítani. Jelenlegi magas szintjüket az ország gazdasága nem bírja el. Az ország közigazgatása költséges, emellett pedig fogyatékos működésével gátolja a gazdasági fejlődést is. Szükséges volna az igazgatási létszám csökkentése és kisebbre méretezett adminisztráció munkájának javítása. A gazdasági növekedést és az életszint javulását csakis a termelés folyamatos fejlődése képes biztosítani. Kongónak fokozott mértékben kell saját erőforrásai fejlesztéséről gondoskodnia. A kormány a magángazdaság tevékenységét igyekszik előmozdítani és egyben ösztönözni kívánja a külföld kongói tőkebefektetéseit is. Tervbe vették egy gazdaságfejlesztési hitelintézet létesítését, továbbá újból meg kívánják indítani a hosszú lejáratú hiteleket finanszírozó intézet működését is; ez utóbbinak a Világbank égisze alatt működő International Finance Corporation (IFC) is részt vállalna. A kormány a legközelebbi időben be akarja vezetni a kellően megalapozott gazdasági tervezést, ezenkívül elő fogja segíteni a beruházási tervek készítését, elsősorban a mezőgazdaság, valamint az infrastruktúra megerősítésére. (1969. november 24.) AZ 1970. ÉVI FELKÉSZÜLÉSRŐL Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes a HUNGAROTEX-nél Baczoni Jenő a külkereskedelmi miniszter első helyettese 1969. december 1-én látogatást tett a HUNGAROTEX-nél. Dr. Oblath György vezérigazgató tájékoztatást adott a vállalat 1969. évi gazdasági tevékenységéről, s az 1970. évi felkészülésről. Elmondotta, hogy a HUNGAROTEX a textil-világpiac kedvező helyzetét kihasználva, eleget tesz vállalt kötelezettségeinek. A dollár-elszámolású viszonylatokban az utóbbi tíz esztendő legkedvezőbb teljesítése várható. Az 1970. évi felkészülésről szólva kifejtette, hogy a szocialista államközi szerződések alapján létrejött magánjogi kötelezettségeinek a vállalat eleget fog tenni. A tőkés piacon jelentkező igények kielégítése — pillanatnyilag — árualap oldalról problematikusnak látszik. A vállalat azonban mindent elkövet, erősítve az ipari üzemekkel kialakított jó együttműködést, hogy a kedvező piaci lehetőségeket kihasználja. Dr. Oblath György az adminisztráció és számvitel fejlesztéséről is szólt, amit az is bizonyít, hogy az iparvállalatok részéről elhangzott korábbi panaszok megszűntek. Ennek a sikernek egyik összetevője, hogy az adat-ügyintézés jelentős részét ma már elektronikus gépi adatfeldolgozással végzik el. A kedvező eredmények a vállalati nyereségterv teljesítésénél is megmutatkoznak. Az 1969. évi gazdálkodás mutatói kedvezőbbek, mint az előző évben voltak. A HUNGAROTEX nagy figyelmet fordít a külföldön létesített vállalati irodákra. 1970-ben már 16 országban működik önálló HUNGAROTEX vállalati kiküldött. Nagy reményeket fűznek a nemrég létrehozott marketing-csoport munkájához is. A problémák között említették, hogy az eredetileg 850 főre tervezett irodaházban ma már 1300-an dolgoznak, s a munkakörülmények ezért nem a legkedvezőbbek. Baczoni Jenő megköszönte a tájékoztatást és elmondotta, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium vezetői valamennyi vállalatot felkeresik, hogy személyesen folytassanak eszmecserét az 1969. évi terv teljesítéséről. A hely i marketingről December 2-án tartotta első tagvállalati ülését a Kamara marketing szakbizottsága. A szakbizottság elnöke, Végh László, beszámolt a februári alakuló ülés óta végzett munkáról. Elmondotta, hogy albizottságokat alakítottak a szakemberképzés és a tájékoztatás megszervezésére, valamint a devizagazdálkodás problémáinak tanulmányozására. Júniusban a Külkereskedelmi Minisztérium A gazdasági reform hatása a külkereskedelemben című előterjesztését tárgyalták. Októberben kerekasztalkonferenciát rendeztek a marketingtevékenységről. A konferencia anyagát megküldik a tagvállalatoknak. A bizottság elnöke képviseltette magát az Esomar kongresszusán és a Management Centre Europe tanfolyamán. A marketing szakbizottság feladatának tekinti, hogy összehangolja a hazai marketing-oktatást. Az elnöki beszámoló után Fülöp Sándor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára, szervezeti kérdésekről szólt és a marketingtevékenység jelentőségét méltatta, színen ismerkednek meg a mechanizmusreform tapasztalatairól és informálódnak a vállalatok 1970. évi felkészüléséről. Külön kiemelte a miniszterhelyettes, a vállalatnál dolgozó fiatalok lelkes munkáját. A HUNGAROTEX-nél jelenleg 51 fiatal közgazdász végez igen értékes munkát, amihez a vállalatvezetés részéről sok hasznos segítséget kapnak. Baczoni Jenő tájékoztatást adott a népgazdaság, azon belül a külkereskedelem 1969. évi várható eredményeiről, de szólt a meglevő hiányosságokról is. Mint mondotta, erről tanácskozott legutóbb az MSZMP Központi Bizottsága és a hozott határozatok végrehajtása komoly feladatokat állít az egész külkereskedelem elé. A külkereskedelem az elmúlt két évben a népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata volt. Az elért eredmények mellett akadtak problémák is — így a szocialista gépimport területén —, de intézkedések vannak folyamatban, amelyeknek a segítségével várható, hogy ezen a területen is pozitív előrehaladás születik. Az 1970. évi feladatokról elmondotta, hogy a elmúlt két esztendő tapasztalatainak figyelembevételével, az eredmények és a hiányosságok elemzése után határozták meg a külkereskedelem jövő évi tervfeladatait. A fejlődés ütemének meghatározásakor figyelembe kellett venni, hogy az export dinamikája úgy fejlődjön, hogy a belső fogyasztási piac ne szenvedjen sérelmet. Külkereskedelmi vállalatainknak az elért eredmények konszolidálására, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére , kell a hangsúlyt helyezni, úgy, hogy a külső piacokon levő versenyben is helyt tudjanak állni. A tőkés piacokon jelenleg mutatkozó konjunktúra kihasználása — különösen árufedezeti oldalról — komoly erőfeszítéseket követel. Ugyanakkor a tőkés piacok ármozgását is állandóan figyelemmel kell kísérni és rugalmas árpolitikát kell folytatni. Tartós sikereket csak akkor érhet el a külkereskedelem, ha a vállalatok tovább javítják kapcsolataikat a termelő szektorokkal. A közös jó munka eredménye a vállalati gazdálkodásban az év végi nyereségben mutatkozik majd meg. Minden olyan nyereséget, amely mögött érdemi munka van, amely a kedvező piaci lehetőségeket kihasználva jött létre, üdvözölni kell, de nem kívánatos az olyan nyereség, amely belföldi spekulatív ügyletekből minden különösebb erőfeszítés nélkül keletkezett. Befejezésül szólt a KKM és a vállalatok kapcsolatairól, amelyet jónak ítélt meg. Problémát jelent azonban, hogy még mindig nem kielégítő a kölcsönös tájékoztatás, és az információáramlás javításra szorul. Nem a menynyiséggel van baj, talán túl sok is a papír, az információ mennyisége túlhaladja az olvasási kapacitást. De az érdemi konkrét információ, amely orientál a döntésben, még kevés. A tájékoztatás utáni vitában 15 hozzászólás hangzott el, melyekre Baczoni Jenő válaszolt. Hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a vitában elhangzott javaslatok, észrevételek gondos tanulmányozását, elemzését. A vita arról győzte meg, hogy még sok a kihasználatlan tartalék. A legfontosabb, hogy a soron következő tennivalókat gondosan határozzák meg. A Külkereskedelmi Minisztérium minden segítséget megad a HUNGAROTEX-nek, hogy feladatainak — mint az elmúlt években is — eleget tudjon tenni — mondotta Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese. R „ in Magyar Kereskedelmi Kamara /~ll■llllllIllllllllll•■ll■ll■■i■■l■■■l■›■■l››■■■■l■‹■■ο■l ο■■›l■l■■■›■llllll■■lllllllll■l■il■l■l■ril■■■ll■ A szakmai bizottságokról A Magyar Kereskedelmi Kamara által létrehozott szakmai bizottságoknak elsődleges feadatuk, hogy fórumot teremtsenek az egyes szakmák speciális problémáinak és ezáltal az egyes szférák érdekképviseletéhez az alapvető és hasznos információkat biztosítsák. Ezt követően kerülhet sor a bizottságok munkája és „kollektív bölcsessége” segítségével olyan javaslatokra, intézkedésekre, amelyek révén az érintett terület problémáinak megoldása elősegíthető. A kamarai bizottságok munkája tehát az „információ-robbanás” mai korszakában, amikor az irányítószervek általában a jelentésekre, statisztikai és számviteli adatokra, operatív kimutatásokra támaszkodnak, hiánypótló szerepet tölt be a gyakorlati életből közvetlenül érkező impulzusok gyűjtésével és továbbításával. Ennek az összekötő munkának hasznossága vitathatatlan. Lehetőséget nyújt a tagvállalatoknak a problémák exponálására és számos gondolatébresztő kérdés széles körű megvitatására. Ez azonban csak a bizottsági munka könnyebbik része. A nehezebb feladat a felvetett kérdések megfelelő értékelése és felhasználása. Tekintettel arra, hogy gazdasági életünk folyamatait ma a közgazdasági és pénzügyi szabályozórendszer determinálja, a vállalati szférából a bizottságokhoz érkező információk túlnyomórészt a szabályozók működéséről tartalmaznak jelzéseket. Ezek a jelzések lehetnek megalapozottak. Valóban a szabályozórendszer pozitívumaira és negatívumaira utaló közlések. De lehetnek vállalati hibákra utaló, a mechanizmus helytelen alkalmazásának bizonyítékai is. A kamarai bizottságok egyik feladata a mechanizmus kibontakoztatásának, érvényesülésének elősegítése. Ezenkívül a hasznosítható jelzések közgazdasági összefüggésekben történő áttekintése és továbbítása az illetékes hatóságokhoz. A gazdasági szabályozókat az irányítószervek, ezek közül is elsősorban a funkcionális szervek, tehát Országos Tervhivatal, Országos Anyag- és Árhivatal, Pénzügyminisztérium, Magyar Nemzeti Bank, Külkereskedelmi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium alakítják ki, vagy szükség esetén módosítják azokat. A kamarai bizottságoktól befutó, megfelelően rendszerezett és előkészített jelzések az irányítószervek informáltságát kiegészítik, s így munkájukban azt hasznosíthatják. Különösen fontos ez most, a negyedik ötéves tervidőszak gazdasági szabályozórendszere kialakításának előkészítő szakaszában. A Magyar Kereskedelmi Kamara vezetősége már elérte, hogy a külkereskedelmi miniszter a fontosabb döntések előkészítő szakaszában a Kamara részvételét, hozzászólási jogát biztosította. Más tárcáknál hasonló miniszteri állásfoglalásokra lehet számítani. Ahhoz azonban, hogy a kamara ezeken a szinteken hathatósan képviselni tudja a tagvállalatok érdekeit, szükség van a kamarai bizottságok további aktivizálódására és a tagvállalatok fokozott támogatására. A mechanizmus eddig eltelt időszakának tapasztalatai alapján elsősorban a „pénzügyi” szabályozók álltak a vállalatok érdeklődésének középpontjában. Gondolok itt elsősorban a jövedelemszabályozás kérdéseire, ideértve a vállalati alapok képzési és felhasználási szabályait is, továbbá a hitelpolitikára és hitelrendszerre az állami visszatérítés kérdéseire, a vám és import forgalmiadó rendszerre stb. Eddig a bizottsági munkának ez az „alulról-felfelé” tendenciája volt jellemző az érdekképviseleti funkcióból kifolyólag. De ugyanilyen szükség lenne az irányítószervi elgondolásoknak a kamarai bizottságokon keresztül a vállalatok felé történő közvetítésére is. A bizottságok tehát komoly segítséget nyújthatnának az irányítószerveknek a különböző szabályozások bevezetése előtt. De a vállalatok szempontjából is hasznos lenne az irányítószerveknél folyó munka megismerése. Így időben látnák — még az előkészítés szakaszában — mindazokat a népgazdasági szempontokat, amelyek egy szabályozás megváltoztatását igénylik. Számos egyéb területen is felvilágosító munka vár a bizottságokra. A műszaki fejlesztés kérdései, az állami költségvetés helyzete, a tőkés és a szocialista fizetési mérleg alakulása, a nemzetközi munkamegosztás — elsősorban a hazánk szempontjából létfontosságú szocialista integráció — kérdései, a belföldi tőkeáramlás előkészületben levő szabályozása mind-mind olyan kérdések, amelyek a vállalati munka távlati fejlesztése szempontjából értékes információk. Ezért a kamarai bizottságok előtt komoly feladatok állnak, mind a hatóságoktól, mind a vállalatoktól megértést és támogatást kell kapniuk. Hiánypótló szerepüket, amelyet elsősorban a vállalatok érdekképviselete determinál, de amely hatósági szempontból is értékes és hasznos, csak ilyen feltételek mellett képesek érdemben ellátni. Ghillány Zoltán Az ELEKTROIMPEX szerződést írt alá a XViene Stadthalle igazgatójával magyar gyártmányú eredményhirdető tábla szállítására. A berendezést, amelynek értéke 60 ezer dollár, a Villamos Automatika Intézet tervezi és gyártja, a bécsi Prater stadionban szerelik fel és a jövő évi augusztusi évadnyitáskor már ezen közlik a mérkőzések eredményeit. © 100 ezer dollár értékben 2000 tonna ammóniát szállít Ausztriába az év végéig a Tiszai Vegyi Kombinát. Sokoldalú műszaki technológiai együttműködés alakult ki a miskolci December 4. Drótművek és a jugoszláv szarajevói Drótgyár között. A jugoszláv vállalat elsősorban a magyar üzem szabadalmai iránt érdeklődik. O NSZK-rendelésre az ARTEX közreműködésével gazdagon díszített óratokokat szállít az év végéig a Hollóházi Porcelángyár. Speciál varrógépeket, valamint vasalóberendezéseket vásárolt a Szovjetunióból a békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet. © Egy tonna kötelet szállított a közelmúltban Ciprusba a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kötélüzeme. © A Boglári Állami Gazdaság 1,3 millió szőlőoltványt exportált az idén a Szovjetunióba. 1969. DECEMBER 3. 3 IlilIIII RÖVIDEN . A METRIMPEX exportálta komplett laboratóriumok értékesítési köre rövidesen tovább bővül. A vállalat jelenleg széles körű piackutatást folytat a közelkeleti és afrikai országokban a Gépexport Iroda fővállalkozásában készülő datelyafeldolgozó laboratóriumok elhelyezése érdekében. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI kamara lapja Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IVem Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központ* Hírlap Irodánál, az MNB 8 sz. egyszámlára vagyo 61 066 sz csekkszámlára Előfizetési díj egy évre ?*00 Tenewto Mooro* 69.4322 3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Fe'elvere» u- ••• *■ INDc X : 2008