Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)
1970-01-14 / 8. (253.) szám
21 1970. JANUÁR 14. A VALUTA ALAP ÉVI JELENTÉSE Több mint negyedszázada működik a Nemzetközi Valuta Alap (IMF), a tőkés világ legnagyobb nemzetközi pénzügyi vállalkozása. Mint ismeretes, a különleges lehívási jogok (SDR) rendszerének bevezetésével — amelyet a tervek szerint a következő három évben 9,5 milliárd dollárra növelnek — a tagállamok tartalékai elérik a 28,9 milliárd dollárt. A tagországok kvótáinak emelése útján összesen további 7,5 milliárd dollárral bővítik az Alap valutaállományát, ha a kvótaemelési javaslatot hivatalosan is elfogadják. A szervezet 1947 márciusában kezdte meg a gyakorlati munkát és 1969 végéig a tagországok körülbelül 20 milliárd dollárt hívtak le a rendelkezésre álló alapból. A Valuta Alappal szemben fennálló tartozások 1969 végén 5,39 milliárd dollárt tettek ki, ezt az értéket csak az 1968 júniusi 5,62 milliárd dolláros rekord múlta felül eddig. Az elmúlt évben a tagállamok összesen 2,87 milliárd dollár értékben vásároltak valutákat az Alaptól, amelynél többet az Alap működése óta csak 1968-ban hívtak le, amikor 3,55 milliárd dollárt tett ki ez az összeg. Rekord értéket ért el 1,58 millárd dollárral a tavalyi viszszavásárlások szintje is. Tavaly Swaziföld, Kambodzsa, Dél-Jemen és Guinea csatlakozott az IMF-hez, ezzel a tagországok száma 115-re emelkedett. A múlt évbenkét alkalommal ült össze az Alap igazgatótanácsa, hogy a nyugatnémet márka és a francia frank értékváltozásait megtárgyalja. Mint ismeretes, a közelmúltban megegyezés született az IMF és Dél- Afrika között, amelynek értelmében a Valuta Alap aranyvásárlásait gyakorlatilag teljes egészében Dél-Afrikával bonyolítja le. 1969-ben az összesen lehívott 2,87 millilliárd dollár 85 százalékát, 2,46 milliárd dollárt, hat ország: Belgium, Nyugat-Németország, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia és Dél-Afrika vette fel. Ezek az országok a múlt év első felében 611,1 milliót, az év második részében pedig 1,8 milliárd dollárt hívtak le, így Franciaország szeptemberben, a frank leértékelése után a számára létesített készenléti (stand by) hitelkeretből 500 millió dollárt vett fel. A szövetségi köztársaság novemberben 540 millió dollárral terhelte meg hitelkeretét, ebből azonban 340 milliót még decemberben törlesztett. Készenléti keretéből Nagy-Britannia a múlt évben 850 millió dollárt vett fel, ezzel szemben fennálló adósságaiból 918,5 milliót törlesztett. A Dél-afrikai Köztársaság áprilisban 66,1 millió dollárt hívott le, ebből még 1969 végéig visszafizetett 50 millió dollárt, az aranyrészesedésének megfelelő összeget. A belga valutavásárlások összege 46,5 millió dollárt tett ki, ezt azonban még az év vége előtt törlesztették. Dánia májusban pedig 45 millió dollárnak megfelelő öszszeget hívott le az Alapnál rendelkezésre álló kvótájából. A fejlődő országok tavaly összesen 395,2 millió dollár értékben vették igénybe kvótájukat, szemben az 1968- as év 688,6 millió dolláros lehívásával. Ezen belül a latin-amerikai országok 177.2, az ázsiai fejlődő országok 126.8, a Közel-Kelet országai 54,5, és az afrikai országok 36,7 millió dollár értékben vásároltak valutát az IMF-től. (APA) Nyugatnémet beruházások Indiában Abs, a nyugatnémet Deutsche Bank igazgatója, aki 12 tagú gazdasági delegáció élén Indiában tartózkodik, nyilatkozott a küldöttség útjának céljáról. A küldöttség, amelynek útjáról már hírt adtunk, a beruházási lehetőségek jövőjét kutatja Indiában. Dr. Abs szerint Indiának és az Indiához hasonló országoknak minden lehetősége megvan arra, hogy a jövőben még nagyobb külföldi beruházásokhoz jusson. „A nemzetközi munkamegosztásnak olyan újfajta, jobb megoldásait keressük, amely nemcsak az ipari fejlesztést teszik lehetővé, hanem elősegítik a nép jólétét is” — mondotta. A küldöttség — amelyben részt vesznek a Siemens, a Daimler-Benz, a Dresdner Bank, a Kommerzbank, a Krupp, a Rheinische Stahlwerke, a Volkswagen és a Kreditanstalt für Wiederaufbau vezető tisztviselői — január 12-én tartotta első hivatalos megbeszélését az indiai ipari beruházási- és hitelkorporáció vezetőivel. Ez a korporáció nyolcféle hitelt kap a Deutsche Banktól. A résztvevők megvitatták India devizahelyzetét, a kötelező exportra vonatkozó hivatalos politikát, a külföldi szakemberek alkalmaztatását, a hátralékok és a licencek kérdését. Abs véleménye szerint a megbeszélés igen gyümölcsöző és sokat ígérő volt. Az indiai beruházások eddigi tapasztalatai igen pozitívan értékelhetők , ezért van az, hogy a mostani küldöttségben olyanok is helyet foglalnak, akiknek még nincs befektetésük Indiában. A nyugatnémet cégek 1967-ben mintegy 610 millió rúpiát fektettek be Indiába, ami „meglehetősen nagynak” mondható. A beruházást elősegíti az, hogy itt hossszú lejáratú piacra van kilátás és, hogy a beruházók biztosítékot kaptak arra, hogy Indiában nem támasztanak nekik vetélytársakat. A siker természetesen attól is függ, hogy megfelelő partnereket találjanak és kölcsönös bizalommal dolgozzanak. „Nem szeretném — mondotta végezetül Abs —, ha a beruházásoknak valamilyen jótékonysági színezete lenne.” A nyugatnémet delegációt az indiai beruházási központ hívta meg, amely reméli, hogy annak látogatása nyomán megkétszereződnek a nyugatnémet beruházások Indiában. (Reuter, APA) Négy kanadai szenátor Moszkvába érkezett, hogy kereskedelmi és politikai kérdésekről folytasson tárgyalásokat szovjet hivatalos szervekkel. A küldöttség a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására érkezett a szovjet fővárosba. A küldöttség vezetője kijelentette: meg van győződve arról, hogy a megbeszélések mindkét ország számára eredménnyel zárulnak. Bravo spanyol külügyminiszter Brüsszelben megbeszéléseket folytat Harmel belga külügyminiszterrel. Találkozik a Közös Piac Végrehajtó Bizottságának tagjaival is, hogy Spanyolország és a Hatok viszonyáról folytasson eszmecserét. 0 Luns holland külügyminiszter január 18-ától 22-ig hivatalos látogatást tesz Bulgáriában. Ezzel Basev bolgár külügyminiszter meghívásának tesz eleget. 0 A szovjet—angol kereskedelmi forgalom a múlt év első 11 hónapjában 13 százalékkal múlta felül az 1968 január—novemberi adatot és értékben 266,62 millió fontot tett ki. Az adatokat Londonban hozták hivatalosan nyilvánosságra. A líbiai forradalmi tanács új különadó bevezetéséről hozott rendeletet, amelynek feladata — a Reuter-iroda tripoli tudósítója szerint a háborús alap létrehozása. Olajat talált Algériában az amerikai tulajdonban levő El Paso Company. Az algériai állami olajvállalat, a Sonatrach a tavalyi 1,2 millió tonna kőolaj helyett idén 4 millió tonna kitermelését tervezi. (Algéria 1969-ben körülbelül 46 millió tonna kőolajat termelt.) Colombo olasz pénzügyminiszter angol kollégája meghívására február 4-én és 5-én Londonban tesz hivatalos látogatást. Találkozik Wilson miniszterelnökkel is, a megbeszélések napirendjén a nemzetközi monetáris együttműködés és Anglia közös piaci felvétele szerepel. Az Air France bejelentette, hogy 1 milliárd frankra emeli alaptőkéjét, hogy a következő öt évben szükséges beruházásokhoz a megfelelő pénzügyi fedezetet biztosítsa. Az állami tulajdonban levő társaság tőkéje eddig 500 millió frankot tett ki. JELENTI : A Nemzetközi Kávétanács január 14-re konferenciát hívott össze Londonba a kávétermelés és -eladás problémáinak megtárgyalására. A fogyasztókat Belgium, Svédország, az NSZK, Franciaország, Anglia és az Egyesült Álla-mok képviseli, termelői részről pedig Brazília, Kolumbia, Guatemala, Mexikó, Uganda és a volt afrikai francia gyarmatok küldöttsége vesz részt a tárgyalásokon. • A Volkswagen- művek igazgatósága január 19-i hatállyal személyautóinak és kereskedelmi járműveinek árát átlagosan 3,5 százalékkal emeli. Az ármódosítás csak a belföldi eladásokra vonatkozik, tehát az 1300-as modell ezentúl 5350 márkába kerül. • Anglia esetleges csatlakozása a Közös Piachoz erősíti azt a szükségszerűséget, hogy csökkenteni kell az európai cukortermelést — jelentette ki az angol liberális párt vezetője. Ez — nézete szerint — lehetőséget biztosítana a nyugat-indiai cukortermelőknek, hogy Európában értékesítsék a cukrot. Chile, Ecuador és Peru ragaszkodik ahhoz, hogy a part menti 200 mérföld széles vízsáv szuverenitásuk alá tartozzék — jelentette be Jarrin perui külügyminiszter. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közös felhívást bocsátott ki a világ országai számára, hogy csatlakozzanak a nemzetközi tengerjogi egyezményhez, amely 12 mérföldes parti vízsávot biztosítana az egyes országoknak. Tavaly az idegenforgalom Spanyolországnak 1,29 milliárd dollár bevételt jelentett, összesen 21 millió 678 ezer külföldi járt az országban, 13 százalékkal több, mint 1968-b ban. Növekszik a Nyugat-Németországba irányuló osztrák borexport, annak ellenére, hogy a magas vámok és a két hagyományos bortermelő, Franciaország és Olaszország, erős konkurrenciát jelentenek. 1967-ben az osztrák kivitel mindössze 46 000 litert tett ki, a következő évben viszont már 214 000 liter bort exportáltak az NSZK-ba. Tavaly — az előzetes becslések szerint — 912 000 liter osztrák bort vásárolt az NSZK. W. Szovjet tárgyalások Ausztriával és Olaszországgal Január 26. és 31-e között tartják Bécsben az osztrák—szovjet vegyes bizottság harmadik ülését, amely a két ország gazdasági, tudományos és technikai együttműködéséről tárgyal — jelenti az APA. A szovjet küldöttséget Patolicsev vezeti. Az ülés keretében megtárgyalják a következő hosszú lejáratú szovjet—osztrák kereskedelmi egyezmény (1971—75) főbb irányelveit és a gép- és berendezés munkacsoport beszámolóját. Az együttműködési vegyes bizottság ülése előtt néhány nappal január 19-e és 23-a között tartják ugyanis a gép- és berendezés munkacsoport üléseit is. Ezen az osztrák—szovjet együttműködésnek a gépipart érintő problémáiról, és a fejlesztési lehetőségekről lesz szó. A TASZSZ jelentése szerint egyébként Misasi olasz külkereskedelmi miniszter vezetésével szerdán kereskedelmi küldöttség utazik Moszkvába az 1970—74-re szóló olasz—szovjet hosszú lejáratú áruforgalmi egyezmény aláírására. Az egyezménnyel az 1969. december 31-én lejárt megállapodást újítják meg. A Daimler-Benz kooperál a Szovjetunióval? A nyugatnémet Daimler-Benz vállalat szóvivője megerősítette azokat a híreket, hogy a vállalat „érintkezésben van” a Szovjetunió gépkocsiiparával, s ezek a megbeszélések a műszaki együttműködés valamilyen formájára vezethetnek. A szóvivő azonban puszta híresztelésnek minősítette azokat a sajtójelentéseket, hogy a Daimler cég esetleg részt vesz egy szovjet teherautógyár építésében. Hozzátette a szóvivő, hogy a Szovjetunió gépkocsiiparának képviselői műszaki együttműködésről tárgyalnak, illetve ilyen együttműködést folytatnak a British Leyland, a Renault, a Saviem és a Fiat vállalatokkal. Ezúttal történik azonban először, hogy nyugatnémet gépkocsigyártó vállalattal kezdtek ilyen megbeszéléseket. (Reuter) Japán bulldózerek a Szovjetuniónak A japán Komatsu Manufacturing Co. bejelentette, hogy összesen 10 millió dollár értékben adott el a Szovjetuniónak 250 darab nagyméretű bulldózert, 100 darab építőipari talajgyarut és az ezekhez szükséges tartalékalkatrészeket. Ipari körök különösen figyelemre méltónak tartják, hogy sikerült a Szovjetuniónak is bulldózereket eladni, holott ezen a téren a szovjet ipar úttörő szerepet visz. A megrendelt gépek március végéig kerülnek leszállításra. Az ipar szerint a szerződés létrejötte a bulldózerexport növekedéséhez vezethet és egyengeti az utat Kelet-Európa és sok más terület felé. (Kyodo) A Szovjetunió bútorvásárlásai A Szovjetunió teljes bútorimportjának körülbelül 95 százalékát az európai szocialista államok szolgáltatják. Ez évben az NDK-ból 44 millió rubel, Romániából 42 millió rubel, Csehszlovákiából 18,5 millió rubel, Lengyelországból 20 millió rubel, Bulgáriából 18 millió rubel és Magyarországról 4 millió rubel értékű bútort vásárolt. A jövő évben esedékes szállításokra vonatkozólag is haladnak a tárgyalások. Bulgáriával 20 millió rubel értékű bútorrendelésről tárgyalnak. Aláírták továbbá a jövő évre szóló megrendeléseket az NDK-val (40 millió rubel), Romániával (19 millió rubel) és Csehszlovákiával (15 millió rubel). Lengyelországban már megrendeltek 10 millió rubel értékű lakószoba- és konyhabútort, Magyarországtól pedig 3 millió rubel értékű lakó- és hálószoba-bútort. (Ekotassz.) Áram nélkül működő légtisztító berendezés Stockholmiban a nemrégen megnyílt Skandináv Feltalálók Kiállításán feltűnést keltett az az új légtisztító berendezés, amely egyszersmind a levegő nedvesítésére és ionizálására is alkalmas, és nem igényel áramellátást. A légtisztító berendezés elektromossággal töltött apró vízcseppeket használ fel a por összegyűjtésére, a hagyományos elektrostatikus portalanító berendezésekben alkalmazott nagyméretű elektródák helyett. A feltalálók szerint a találmány további előnye, hogy ezzel a módszerrel gázszennyeződések is eltávolíthatók a levegőből, mint például a kéndioxid és a salétromos gázok, a füstgázokban eltávozó korommal és hamuval együtt. A készüléket egyformán meg lehet építeni kis- és nagyméretben és minthogy nincs áramforrásra szüksége, olcsóbb a szerelése és üzeme. A port lekötő vízcseppeket elektrostatikus indukció felhasználásával töltik, a Kelvin által 100 évvel ezelőtt feltalált alapvető elvek felhasználásával. (SÍP) VILÁGGAZDASÁG Az Eurodollár-piac fejlődése és működése Az Eurodollár-piac jelenleg a világnak alighanem legjelentősebb pénzpiaca. Ez a nagy nemzetközi piac autonóm módon, minden ellenőrzés nélkül, az országos pénzpiacoktól függetlenül működik, bár azokkal sokrétű kapcsolatban áll. Eurodollár-követelés úgy keletkezik, hogy az Egyesült Államok területén kívül működő pénzintézetnél dollárbetétet helyeznek el. Ezeket a dollárösszegeket az illető pénzintézetek a piacon kihelyezik. Az ilyképpen kihelyezett összegeket a hitelvevők vagy maguk használják fel, vagy pedig — dollárban vagy más valutára konvertálva — tovább hitelezik, úgyhogy azok gyakran a hitelnyújtások egész láncolatán futnak keresztül. Hasonló módon nemcsak Eurodollárra, hanem más Eurovalutára, így márkára, frankra, font sterlingre stb. szóló követelések is keletkeznek. Ezért elvileg helyesebb volna általában Eurovaluta-piacról beszélni, valójában azonban hatalmas volumene és gazdasági jelentősége miatt mindenekelőtt az Eurodollár-piac érdemel figyelmet. Megjegyzendő, hogy az Eurovalutapiac nemcsak Európára szorítkozik, hanem abban japán, kanadai és egyéb tengerentúli bankok is részt vesznek. Ennek a szupranacionális piacnak kialakulását mindenekelőtt a nyugati valuták 1958-ban megvalósult konvertibilitása tette lehetővé. Kifejlődését főleg az egyes országok között fennálló kamatszint-különbségek, valamint a több ország által életbe léptetett pénzügyi és adóügyi korlátozások indították meg. Ezen korlátozó rendszabályok közül megemlítjük az USA-nak a külföldi tőkebefektetéseket gátló, valamint a belföldi betéti kamatszintet maximáló intézkedéseit. Mindezek következtében a felhasználást kereső tőkék a kedvezőbb elhelyezés reményében a korlátozásoktól mentes Eurodollár-piac felé vették útjukat. Az Eurodollár-piacot a legkülönbözőbb források táplálják. Az ott kihelyezett hitelek magánbankoktól — esetenként jegybankoktól —, nemzetközi szervektől (ilyen mindenekelőtt a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja), továbbá nem bank-jellegű intézményektől és magántőkésektől erednek, így pl. az Eurodollár-piacon kihelyezik felhasználatlan pénzügyi eszközeiket a közel-keleti olajsejkségek, csakúgy, mint a nagy nyugati ipari konszernek, így az USA-ban érvényes pénzügyi korlátozásokat megkerülő amerikai vállalatok is. Kiemelkedő szerepük van az Eurodollár-piac ellátásában az Egyesült Államok fizetési deficitje folytán a nyugati országok központi bankjainál keletkező dollárköveteléseknek. Elmondható, hogy az Eurodollár-piac további fejlődése jelentős részben az amerikai fizetési deficit fennmaradásától függ. Az Eurovaluta-piac egy évtized leforgása alatt hatalmas terjedelmű nemzetközi piaccá fejlődött; volumene — a bankok által egymásnak nyújtott hiteleket nem számítva — az 1959. évi kb. 1,5 milliárd dollárral szemben 1968 végére elérte a 30 milliárd dollárt. Ennek mintegy 80 százaléka Eurodollár. Kezdetben az Eurodollár-piacot főleg amerikai pénzek táplálták, annak legfőbb hitelvevői pedig a nyugat-európai országok voltak. Azóta megfordult a helyzet, most ugyanis Nyugat-Európa a legjelentősebb hitelnyújtó, az USA pedig messze az első helyen áll az Eurodollár-hitelvevők sorában. Az Eurodollár-piac forgalma túlnyomó részben tíz — főleg nyugat-európai — ország erre specializált bankjai között bonyolódik le. Középpontja London, ámde ezenkívül szerepe van a zürichi, genfi, párizsi és frankfurti bankoknak, továbbá más nyugatnémet, valamint olasz városok pénzintézeteinek is. Az Eurodollár-piac működése eredetileg rövid lejáratú követelések kihelyezésére, illetőleg közvetítésére szorítkozott. A rövid lejáratok mellett fokozatosan sor került mind hosszabb — többéves — lejáratú hitelezésekre is. Ez idővel lehetővé tette az Eurodollárban és más Eurovalutákban történt kötvénykibocsátások megindulását és a rövid lejáratú Eurovaluta-piac mellett a hoszszú lejáratú Eurokötvény-emissziók piacának kialakulását. Ezúttal csak a rövid (egy naptól általában három évig terjedő), valamint a közép (legfeljebb öt évig terjedő) lejáratú hiteleket közvetítő Eurovaluta-piaccal foglalkozunk. Az Eurodollár-piac nem áll egyetlen központi bank vagy nemzetközi intézmény ellenőrzése alatt sem, ámde szoros kölcsönhatásban áll a nyugati országok — ezek közül döntő mértékben az Egyesült Államok — pénzpiacaival és mind a tőkeáramlások, mind pedig a kamatszint tekintetében fontos kiegyenlítő szerepet tölt be az országos piacok között. Így a kamatszint-különbség az országos piacokról az Eurodollárpiac felé, avagy ez utóbbiról az országos piacok felé irányuló tőkemozgásokat indíthat meg, avagy mozdíthat elő; ez pedig kihathat az illető országok belső pénzellátására és kamatszintjére. Másfelől az országos pénzpiacok és az Eurodollár-piac közti tőkeáramlások leszoríthatják, avagy felemelhetik az utóbbi piac kamatszintjét. Erre csupán egy-egy példát sorolunk fel. Egyfelől a nyugatnémet márkaspekuláció megszűnte után a piacra visszafolyt tőkék, illetve a spekulánsok által visszafizetett hitelek a piacon fokozták a kínálatot és csökkentették a kamatszintet. Másfelől az amerikai bankoknak — az ottani pénzpiaci korlátozások folytán — az Eurodollár-piacon jelentkező nagyarányú hiteligényei ezen piac kamatszintjét felhajtották és állandóan magasan tartják. Gyakorlatilag az Eurodollárpiac kamatszintje az amerikai pénzpiaci kamatszint után igazodik és annak mérséklődése nem várható mindaddig, míg az USA-ban ez a jelenlegi magas kamatszint fennáll. Ez utóbbi pedig aligha fog csökkenni mindaddig, míg az amerikai inflációs folyamatot megfékezni nem sikerül. Ezenkívül az Eurodollár-piac kamatszintje kölcsönhatásban áll a hosszú lejáratú Eurokötvény-piac kamatszintjével is, tehát kedvezőbb hozam esetén a tőkék az Eurodollár-piac helyett a kötvénypiacon kereshetnek elhelyezést és viszont. Az Eurodollár-piac forgalma nagyrészt bankok között, 1 nap és 5 év közti (leggyakrabban 3—6 havi) lejáratú hitelnyújtások formájában bonyolódik le A bankok közti forgalmat általában nagy összegű (1 millió dolláros és azon felüli) hitelezések és alacsony (kb. */-(%os) kamatrések jellemzik. A fizetőképes vállalati adósokkal szemben a kamatrés kb. */2%Az Eurodollár-piacon a hitelnyújtás történhet akár a központi bankok intézkedése alapján az országos szinten jelentkező fölös likviditás levezetésére, akár a bankok likvid eszközeinek, vagy más felhasználásra váró — olykor spekulatív — tőkéknek kihelyezésére; nagyszámú hitelezés történik a kamatarbitrázs-műveletek keretében is. A hitelek igénybevétele az azokat felvevő ország belső likviditásának javítására, pénzintézeti, vagy vállalati szükségletekre, külkereskedelmi ügyletek finanszírozására, valamint ugyancsak arbitrázs üzletekre, spekulációs célokra és számos egyéb, itt fel sem sorolható rendeltetésre szolgálhat. Az Eurodollár-piac nemzetközi jellege és az országos piacok közti kiegyenlítő szerepe révén módot ad az egyes államok pénzügyi, illetve valutáris előírásainak megkerülésére és ezáltal csökkenti az országos hatóságok pénzügyi, illetve gazdaságpolitikai intézkedéseinek hatékonyságát. Ezért egyes országok jegybankjai különböző rendszabályokkal korlátozzák magánbankjaiknak az Eurodollár-piacon való kihelyezéseit és megnehezítik, illetve drágítják a hiteligénybevételt. Biz azonban nem akadályozza a jegybankokat abban, hogy — a belső likviditás csökkentése végett, vagy más célból — esetenként közvetítők útján maguk is tőkéket helyezzenek ki az Eurodollár-piacon. Nem vitás, hogy ez a nagy nemzetközi piac természeténél fogva jelentős kockázatokat rejt magában, így a piacon kölcsönvett összegek más valutára való konvertálása még árfolyambiztosítás esetén is valutáris feszültségeket eredményezhet. Ezenkívül a rövid lejáratra kölcsönvett összegek hosszabb lejáratra való kihelyezése a hitelezések láncolatában fennakadást, illetve immobilizálódást okozhat. Ezen túlmenően a hitelezések áttekinthetetlen szövevényében nem állapíható meg, hogy egy-egy adósnak Eurovaluta-kötelezettségei adott időpontban milyen összegre rúgnak, ez pedig szintén hátrányosan érintheti a kihelyezések biztonságát. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni az Eurovaluta-piac nagy szerepét a spekulatív tőkék mozgásában is. Az Eurovaluta-piac szerepét a nemzetközi szakértők rendkívül eltérően ítélik meg. Legszigorúbban dr. Edwin Stopper, a svájci nemzeti bank volt elnöke vélekedik róla, aki szerint az Euro-piac „olyan szivacs, m illely a forró pénzeket felszívja”, hogy azokat bizalmi válság esetén újból kiadja magából és így még olajat öntsön a tűzre. Az ellenkező felfogás szerint viszont ezek a káros pénzmozgások a valuták átválthatóságából folynak és akkor is bekövetkeznének, ha Eurovaluta-piac nem létezne. H. E. Lengyel—pakisztáni árucsere-forgalom A Pakisztán fővárosában január 12-én aláírt szerződés értelmében Lengyelország és Pakisztán 1970. évi árucsereforgalma eléri a 115 millió rúpiát. A tavalyi árucsere-forgalom 110 millió rúpia volt. Az egyezmény értelmében Pakisztán nyers- és feldolgozott gyapotot és jutát, valamint bőr lábbelit szállít lengyel szén és koksz, elektromos berendezések, kábelek, vegyipari termékek és festékek, vas- és acéltermékek és hajómotorok ellenében. (Reuter) Bulgária gyógyszeripari gépeket vásárol Angliában Az UAIS hírügynökség jelentése szerint az illetékes bolgár állami külkereskedelmi vállalat egy négy vállalatból álló angol konzorciumtól 128 000 font sterling értékben vásárol sterilizáló, tablettaszámláló, palackozó és egyéb gyógyszeripari gépi berendezéseket. A konzorcium szóvivője szerint a megrendelést igen erős versenyben nyerték el, különösen a nyugatnémet konkurrensek voltak veszélyesek. A tárgyalások 18 hónapig tartottak.