Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)

1970-01-14 / 8. (253.) szám

21 1970. JANUÁR 14. A VALUTA ALAP ÉVI JELENTÉSE Több mint negyedszázada működik a­ Nemzetközi Valuta Alap (IMF), a tőkés világ legnagyobb nemzetközi pénzügyi vállalkozása. Mint ismeretes, a különleges lehívási jogok (SDR) rendszerének bevezetésével — amelyet a tervek szerint a következő három év­ben 9,5 milliárd dollárra növelnek — a tagállamok tartalékai elérik a 28,9 milliárd dollárt. A tagországok kvó­táinak emelése útján összesen további 7,5 milliárd dollárral bővítik az Alap valutaállományát, ha a kvótaemelési javaslatot hivatalosan is elfogadják. A szervezet 1947 márciusában kezd­te meg a gyakorlati munkát és 1969 végéig a tagországok körülbelül 20 milliárd dollárt hívtak le a rendel­kezésre álló alapból. A Valuta Alap­pal szemben fennálló tartozások 1969 végén 5,39 milliárd dollárt tettek ki, ezt az értéket csak az 1968 júniusi 5,62 milliárd dolláros rekord múlta felül eddig. Az elmúlt évben a tag­államok összesen 2,87 milliárd dollár értékben vásároltak valutákat az Alaptól, amelynél többet az Alap mű­ködése óta csak 1968-ban hívtak le, amikor 3,55 milliárd dollárt tett ki ez az összeg. Rekord értéket ért el 1,58 millárd dollárral a tavalyi visz­­szavásárlások szintje is. Tavaly Swazi­­föld, Kambodzsa, Dél-Jemen és Guinea csatlakozott az IMF-hez, ezzel a tagországok száma 115-re emelke­dett. A múlt évben­­két alkalommal ült össze az Alap igazgató­tanácsa, hogy a nyugatnémet márka és a francia frank értékváltozásait megtárgyalja. Mint ismeretes, a közelmúltban meg­egyezés született az IMF és Dél- Afrika között, amelynek értelmében a Valuta Alap aranyvásárlásait gyakor­latilag teljes egészében Dél-Afrikával bonyolítja le. 1969-ben az összesen lehívott 2,87 mil­­lilliárd dollár 85 százalékát, 2,46 mil­liárd dollárt, hat ország: Belgium, Nyu­­gat-Németország, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia és Dél-Afrika vette fel. Ezek az országok a múlt év első felében 611,1 milliót, az év második részében pedig 1,8 milliárd dollárt hív­tak le, így Franciaország szeptember­ben, a frank leértékelése után a szá­mára létesített készenléti (stand by) hitelkeretből 500 millió dollárt vett fel. A szövetségi köztársaság novemberben 540 millió dollárral terhelte meg hitel­keretét, ebből azonban 340 milliót még decemberben törlesztett. Készenléti ke­retéből Nagy-Britannia a múlt évben 850 millió dollárt vett fel, ezzel szem­ben fennálló adósságaiból 918,5 milliót törlesztett. A Dél-afrikai Köztársaság áprilisban 66,1 millió dollárt hívott le, ebből még 1969 végéig visszafizetett 50 millió dollárt, az aranyrészesedésé­nek megfelelő összeget. A belga valu­tavásárlások összege 46,5 millió dollárt tett ki, ezt azonban még az év vége előtt törlesztették. Dánia májusban pe­dig 45 millió dollárnak megfelelő ösz­­szeget hívott le az Alapnál rendelke­zésre álló kvótájából. A fejlődő országok tavaly összesen 395,2 millió dollár értékben vették igénybe kvótájukat, szemben az 1968- as év 688,6 millió dolláros lehívásával. Ezen belül a latin-amerikai országok 177.2, az ázsiai fejlődő országok 126.8, a Közel-Kelet országai 54,5, és az af­rikai országok 36,7 millió dollár érték­ben vásároltak valutát az IMF-től. (APA) Nyugatnémet beruházások Indiában Abs, a nyugatnémet Deutsche Bank igazgatója, aki 12 tagú gazdasági dele­gáció élén Indiában tartózkodik, nyilat­kozott a küldöttség útjának céljáról. A küldöttség, amelynek útjáról már hírt adtunk, a beruházási lehetőségek jövő­jét kutatja Indiában. Dr. Abs szerint Indiának és az Indiához hasonló orszá­goknak minden lehetősége megvan arra, hogy a jövőben még nagyobb külföldi beruházásokhoz jusson. „A nemzetközi munkamegosztásnak olyan újfajta, jobb megoldásait keressük, amely nemcsak az ipari fejlesztést teszik lehetővé, ha­nem elősegítik a nép jólétét is” — mondotta. A küldöttség — amelyben részt vesz­nek a Siemens, a Daimler-Benz, a Dresdner Bank, a Kommerzbank, a Krupp, a Rheinische Stahlwerke, a Volkswagen és a Kreditanstalt für Wie­deraufbau vezető tisztviselői — január 12-én tartotta első hivatalos megbeszé­lését az indiai ipari beruházási- és hi­telkorporáció vezetőivel. Ez a korporá­ció nyolcféle hitelt kap a Deutsche Bank­tól. A résztvevők megvitatták India devizahelyzetét, a kötelező ex­portra vonatkozó hivatalos politikát, a külföldi szakemberek alkalmaztatását, a hátralékok és a licencek kérdését. Abs véleménye szerint a megbeszélés igen gyümölcsöző és sokat ígérő volt. Az indiai beruházások eddigi tapasz­talatai igen pozitívan értékelhetők , ezért van az, hogy a mostani küldött­ségben olyanok is helyet foglalnak, akiknek még nincs befektetésük Indiá­ban. A nyugatnémet cégek 1967-ben mintegy 610 millió rúpiát fektettek be Indiába, ami „meglehetősen nagynak” mondható. A beruházást elősegíti az, hogy itt hossszú lejáratú piacra van kilátás és, hogy a beruházók biztosíté­kot kaptak arra, hogy Indiában nem támasztanak nekik vetélytársakat. A siker természetesen attól is függ, hogy megfelelő partnereket találjanak és kölcsönös bizalommal dolgozzanak. „Nem szeretném — mondotta végezetül Abs —, ha a beruházásoknak valami­lyen jótékonysági színezete lenne.” A nyugatnémet delegációt az indiai beruházási központ hívta meg, amely reméli, hogy annak látogatása nyomán megkétszereződnek a nyugatnémet be­ruházások Indiában. (Reuter, APA) ­ Négy kanadai szenátor Moszkvába érkezett, hogy kereskedelmi és politikai kérdésekről folytasson tárgyalásokat szovjet hivatalos szervekkel. A küldött­ség a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására érkezett a szovjet főváros­ba. A küldöttség vezetője kijelentette: meg van győződve arról, hogy a meg­beszélések mindkét ország számára eredménnyel zárulnak.­­ Bravo spanyol külügyminiszter Brüsszelben megbeszéléseket folytat Harmel belga külügyminiszterrel. Ta­lálkozik a Közös Piac Végrehajtó Bi­zottságának tagjaival is, hogy Spanyol­­ország és a Hatok viszonyáról folytas­son eszmecserét. 0 Luns holland külügyminiszter január 18-ától 22-ig hivatalos látogatást tesz Bulgáriában. Ezzel Basev bolgár kül­ügyminiszter meghívásának tesz eleget. 0 A szovjet—angol kereskedelmi for­galom a múlt év első 11 hónapjában 13 százalékkal múlta felül az 1968 ja­nuár—novemberi adatot és értékben 266,62 millió fontot tett ki. Az adatokat Londonban hozták hivatalosan nyilvá­nosságra.­­ A líbiai forradalmi tanács új külön­adó bevezetéséről hozott rendeletet, amelynek feladata — a Reuter-iroda tripoli tudósítója szerint a háborús alap létrehozása.­­ Olajat talált Algériában az amerikai tulajdonban levő El Paso Company. Az algériai állami olajvállalat, a Sonatrach a tavalyi 1,2 millió tonna kőolaj helyett idén 4 millió tonna kitermelését tervezi. (Algéria 1969-ben körülbelül 46 millió tonna kőolajat termelt.)­­ Colombo olasz pénzügyminiszter an­gol kollégája meghívására február 4-én és 5-én Londonban tesz hivatalos lá­togatást. Találkozik Wilson miniszterel­nökkel is, a megbeszélések napirendjén a nemzetközi monetáris együttműködés és Anglia közös piaci felvétele szerepel.­­ Az Air France bejelentette, hogy 1 milliárd frankra emeli alaptőkéjét, hogy a következő öt évben szükséges beruházásokhoz a megfelelő pénzügyi fedezetet biztosítsa. Az állami tulaj­donban levő társaság tőkéje eddig 500 millió frankot tett ki. JELENTI : A Nemzetközi Kávétanács január 14-re konferenciát hívott össze London­ba a kávétermelés és -eladás problémái­nak megtárgyalására. A fogyasztókat Belgium, Svédország, az NSZK, Fran­ciaország, Anglia és az Egyesült Álla-­­mok képviseli, termelői részről pedig Brazília, Kolumbia, Guatemala, Mexi­kó, Uganda és a volt afrikai francia gyarmatok küldöttsége vesz részt a tárgyalásokon. • A Volkswagen- művek igazgatósága január 19-i hatállyal személyautóinak és kereskedelmi járműveinek árát át­lagosan 3,5 százalékkal emeli. Az ár­módosítás csak a belföldi eladásokra vonatkozik, tehát az 1300-as modell ezentúl 5350 márkába kerül. • Anglia esetleges csatlakozása a Kö­zös Piachoz erősíti azt a szükségszerű­séget, hogy csökkenteni kell az európai cukortermelést — jelentette ki az angol liberális párt vezetője. Ez — nézete sze­rint — lehetőséget biztosítana a nyu­gat-indiai cukortermelőknek, hogy Európában értékesítsék a cukrot.­­ Chile, Ecuador és Peru ragaszkodik ahhoz, hogy a part menti 200 mérföld széles vízsáv szuverenitásuk alá tar­tozzék — jelentette be Jarrin perui külügyminiszter. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közös felhívást bo­csátott ki a világ országai számára, hogy csatlakozzanak a nemzetközi ten­gerjogi egyezményhez, amely 12 mér­­földes parti vízsávot biztosítana az egyes országoknak.­­ Tavaly az idegenforgalom Spanyol­­országnak 1,29 milliárd dollár bevé­telt jelentett, összesen 21 millió 678 ezer külföldi járt az országban, 13 százalékkal több, mint 1968-b ban.­­ Növekszik a Nyugat-Németországba irányuló osztrák borexport, annak el­lenére, hogy a magas vámok és a két hagyományos bortermelő, Franciaor­szág és Olaszország, erős konkurren­­ciát jelentenek. 1967-ben az osztrák kivitel mindössze 46 000 litert tett ki, a következő évben viszont már 214 000 liter bort exportáltak az NSZK-ba. Tavaly — az előzetes becslések sze­rint — 912 000 liter osztrák bort vá­sárolt az NSZK. W. Szovjet tárgyalások Ausztriával és Olaszországgal Január 26. és 31-e között tartják Bécsben az osztrák—szovjet vegyes bi­zottság harmadik ülését, amely a két ország gazdasági, tudományos és tech­nikai együttműködéséről tárgyal — je­lenti az APA. A szovjet küldöttséget Patolicsev vezeti. Az ülés keretében megtárgyalják a következő hosszú lejá­ratú szovjet—osztrák kereskedelmi egyezmény (1971—75) főbb irányelveit és a gép- és berendezés munkacsoport beszámolóját. Az együttműködési vegyes bizottság ülése előtt néhány nappal január 19-e és 23-a között tartják ugyanis a gép- és berendezés munkacsoport üléseit is. Ezen az osztrák—szovjet együttműkö­désnek a gépipart érintő problémáiról, és a fejlesztési lehetőségekről lesz szó. A TASZSZ jelentése szerint egyéb­ként Misasi olasz külkereskedelmi mi­niszter vezetésével szerdán kereskedel­mi küldöttség utazik Moszkvába az 1970—74-re szóló olasz—szovjet hosszú lejáratú áruforgalmi egyezmény aláírá­sára. Az egyezménnyel az 1969. decem­ber 31-én lejárt megállapodást újítják meg. A Daimler-Benz kooperál a Szovjetunióval? A nyugatnémet Daimler-Benz válla­lat szóvivője megerősítette azokat a híreket, hogy a vállalat „érintkezésben van” a Szovjetunió gépkocsiiparával, s ezek a megbeszélések a műszaki együtt­működés valamilyen formájára vezet­hetnek. A szóvivő azonban puszta híreszte­lésnek minősítette azokat a sajtójelen­téseket, hogy a Daimler cég esetleg részt vesz egy szovjet teherautógyár építésében. Hozzátette a szóvivő, hogy a Szovjetunió gépkocsiiparának képvi­selői műszaki együttműködésről tár­gyalnak, illetve ilyen együttműködést folytatnak a British Leyland, a Re­nault, a Saviem és a Fiat vállalatokkal. Ezúttal történik azonban először, hogy nyugatnémet gépkocsigyártó vállalattal kezdtek ilyen megbeszéléseket. (Reuter) Japán bulldózerek a Szovjetuniónak A japán Komatsu Manufacturing Co. bejelentette, hogy összesen 10 millió dollár értékben adott el a Szovjetunió­nak 250 darab nagyméretű bulldózert, 100 darab építőipari talajgyarut és az ezekhez szükséges tartalékalkatrészeket. Ipari körök különösen figyelemre mél­tónak tartják, hogy sikerült a Szovjet­uniónak is bulldózereket eladni, holott ezen a téren a szovjet ipar úttörő sze­repet visz. A megrendelt gépek március végéig kerülnek leszállításra. Az ipar szerint a szerződés létrejötte a bulldózerexport növekedéséhez vezethet és egyengeti az utat Kelet-Európa és sok más terület felé. (Kyodo) A Szovjetunió bútorvásárlásai A Szovjetunió teljes bútorimportjá­nak körülbelül 95 százalékát az európai szocialista államok szolgáltatják. Ez évben az NDK-ból 44 millió rubel, Romániából 42 millió rubel, Cseh­szlovákiából 18,5 millió rubel, Lengyel­­országból 20 millió rubel, Bulgáriából 18 millió rubel és Magyarországról 4 millió rubel értékű bútort vásárolt. A jövő évben esedékes szállítások­ra vonatkozólag is haladnak a tárgya­lások. Bulgáriával 20 millió rubel ér­­té­kű bútorrendelésről tárgyalnak. Alá­írták továbbá a jövő évre szóló meg­rendeléseket az NDK-val (40 millió rubel), Romániával (19 millió rubel) és Csehszlovákiával (15 millió rubel). Lengyelországban már megrendeltek 10 millió rubel értékű lakószoba- és konyhabútort, Magyarországtól pedig 3 millió rubel értékű lakó- és háló­szoba-bútort. (Ekotassz.) Áram nélkül működő légtisztító berendezés Stockholmiban a nemrégen megnyílt Skandináv Feltalálók Kiállításán feltű­nést keltett az az új légtisztító beren­dezés, amely egyszersmind a levegő nedvesítésére és ionizálására is alkal­mas, és nem igényel áramellátást. A légtisztító berendezés elektromos­sággal töltött apró vízcseppeket hasz­nál fel a por összegyűjtésére, a hagyo­mányos elektrostatikus portalanító be­rendezésekben alkalmazott nagyméretű elektródák helyett. A feltalálók szerint a találmány további előnye, hogy ezzel a módszerrel gázszennyeződések is el­­távolíthatók a levegőből, mint például a kéndioxid és a salétromos gázok, a füstgázokban eltávozó korommal és ha­muval együtt. A készüléket egyformán meg lehet építeni kis- és nagyméretben és mint­hogy nincs áramforrásra szüksége, ol­csóbb a szerelése és üzeme. A port le­kötő vízcseppeket elektrostatikus in­dukció felhasználásával töltik, a Kel­vin által 100 évvel ezelőtt feltalált alap­vető elvek felhasználásával. (SÍP) VILÁGGAZDASÁG Az Eurodollár-piac fejlődése és működése Az Eurodollár-piac jelenleg a világ­nak alighanem legjelentősebb pénz­piaca. Ez a nagy nemzetközi piac auto­nóm módon, minden ellenőrzés nélkül, az országos pénzpiacoktól függetlenül működik, bár azokkal sokrétű kapcso­latban áll. Eurodollár-követelés úgy keletkezik, hogy az Egyesült Államok területén kí­vül működő pénzintézetnél dollárbetétet helyeznek el. Ezeket a dollárösszegeket az illető pénzintézetek a piacon kihe­lyezik. Az ilyképpen kihelyezett össze­geket a hitelvevők vagy maguk hasz­nálják fel, vagy pedig — dollárban vagy más valutára konvertálva — to­vább hitelezik, úgyhogy azok gyakran a hitelnyújtások egész láncolatán fut­nak keresztül. Hasonló módon nemcsak Eurodollár­­ra, hanem más Eurovalutára, így már­kára, frankra, font sterlingre stb. szóló követelések is keletkeznek. Ezért elvileg helyesebb volna általában Eurovaluta-piacról beszélni, valójában azonban hatalmas volumene és gazda­sági jelentősége miatt mindenekelőtt az Eurodollár-piac érdemel figyelmet. Megjegyzendő, hogy az Eurovaluta­­piac nemcsak Európára szorítkozik, hanem abban japán, kanadai és egyéb tengerentúli bankok is részt vesznek. Ennek a szupranacionális piacnak ki­alakulását mindenekelőtt a nyugati va­luták 1958-ban megvalósult konverti­bilitása tette lehetővé. Kifejlődését fő­leg az egyes országok között fennálló kamatszint-különbségek, valamint a több ország által életbe léptetett pénz­ügyi és adóügyi korlátozások indítot­ták meg. Ezen korlátozó rendszabályok közül megemlítjük az USA-nak a kül­földi tőkebefektetéseket gátló, vala­mint a belföldi betéti kamatszintet maximáló intézkedéseit. Mindezek következtében a felhasználást kereső tőkék a kedvezőbb elhelyezés reményé­ben a korlátozásoktól mentes Euro­dollár-piac felé vették útjukat. Az Eurodollár-piacot a legkülönbö­zőbb források táplálják. Az ott kihe­lyezett hitelek magánbankoktól — ese­tenként jegybankoktól —, nemzetközi szervektől (ilyen mindenekelőtt a bá­zeli Nemzetközi Fizetések Bankja), to­vábbá nem bank-jellegű intézmények­től és magántőkésektől erednek, így pl. az Eurodollár-piacon kihelyezik fel­használatlan pénzügyi eszközeiket a közel-keleti olajsejkségek, csakúgy, mint a nagy nyugati ipari konszernek, így az USA-ban érvényes pénzügyi korlá­tozásokat megkerülő amerikai vállala­tok is. Kiemelkedő szerepük van az Euro­dollár-piac ellátásában az Egyesült Államok fizetési deficitje folytán a nyu­gati országok központi bankjainál ke­letkező dollárköveteléseknek. Elmond­ható, hogy az Eurodollár-piac további fejlődése jelentős részben az amerikai fizetési deficit fennmaradásától függ. Az Eurovaluta-piac egy évtized le­forgása alatt hatalmas terjedelmű nem­zetközi piaccá fejlődött; volumene — a bankok által egymásnak nyújtott hite­leket nem számítva — az 1959. évi kb. 1,5 milliárd dollárral szemben 1968 vé­gére elérte a 30 milliárd dollárt. En­nek mintegy 80 százaléka Eurodollár. Kezdetben az Eurodollár-piacot főleg amerikai pénzek táplálták, annak leg­főbb hitelvevői pedig a nyugat-európai országok voltak. Azóta megfordult a helyzet, most ugyanis Nyugat-Európa a legjelentősebb hitelnyújtó, az USA pedig messze az első helyen áll az Eurodollár-hitelvevők sorában. Az Eurodollár-piac forgalma túlnyo­mó részben tíz — főleg nyugat-euró­pai — ország erre specializált bankjai között bonyolódik le. Középpontja London, ámde ezenkívül szerepe van a zürichi, genfi, párizsi és frankfurti bankoknak, továbbá más nyugatnémet, valamint olasz városok pénzintézetei­nek is. Az Eurodollár-piac működése erede­tileg rövid lejáratú követelések kihelye­zésére, illetőleg közvetítésére szorítko­zott. A rövid lejáratok mellett fokoza­tosan sor került mind hosszabb — többéves — lejáratú hitelezésekre is. Ez idővel lehetővé tette az Eurodollárban és más Eurovalutákban történt kötvény­­kibocsátások megindulását és a rövid lejáratú Eurovaluta-piac mellett a hosz­­szú lejáratú Eurokötvény-emissziók pia­cának kialakulását. Ezúttal csak a rövid (egy naptól általában három évig ter­jedő), valamint a közép (legfeljebb öt évig terjedő) lejáratú hiteleket közvetítő Eurovaluta-piaccal foglalkozunk. Az Eurodollár-piac nem áll egyetlen központi bank vagy nemzetközi intéz­mény ellenőrzése alatt sem, ámde szo­ros kölcsönhatásban áll a nyugati or­szágok — ezek közül döntő mértékben az Egyesült Államok — pénzpiacaival és mind a tőkeáramlások, mind pedig a kamatszint tekintetében fontos ki­egyenlítő szerepet tölt be az országos piacok között. Így a kamatszint-különb­­ség az országos piacokról az Eurodollár­­piac felé, avagy ez utóbbiról az országos piacok felé irányuló tőkemozgásokat in­díthat meg, avagy mozdíthat elő; ez pedig kihathat az illető országok belső pénzellátására és kamatszintjére. Más­felől az országos pénzpiacok és az Euro­dollár-piac közti tőkeáramlások leszo­ríthatják, avagy felemelhetik az utóbbi piac kamatszintjét. Erre csupán egy-egy példát sorolunk fel. Egyfelől a nyugat­német márka­spekuláció megszűnte után a piacra visszafolyt tőkék, illetve a spekulánsok által visszafizetett hite­lek a piacon fokozták a kínálatot és csökkentették a kamatszintet. Másfelől az amerikai bankoknak — az ottani pénzpiaci korlátozások folytán — az Eurodollár-piacon jelentkező nagyará­nyú hiteligényei ezen piac kamatszint­jét felhajtották és állandóan magasan tartják. Gyakorlatilag az Eurodollár­­piac kamatszintje az amerikai pénzpiaci kamatszint után igazodik és annak mér­séklődése nem várható mindaddig, míg az USA-ban ez a jelenlegi magas ka­matszint fennáll. Ez utóbbi pedig aligha fog csökkenni mindaddig, míg az ame­rikai inflációs folyamatot megfékezni nem sikerül. Ezenkívül az Eurodollár-piac kamat­szintje kölcsönhatásban áll a hosszú le­járatú Eurokötvény-piac kamatszintjé­vel is, tehát kedvezőbb hozam esetén a tőkék az Eurodollár-piac helyett a kötvénypiacon kereshetnek elhelyezést és viszont. Az Eurodollár-piac forgalma nagy­részt bankok között, 1 nap és 5 év közti (leggyakrabban 3—6 havi) lejáratú hi­telnyújtások formájában bonyolódik le A bankok közti forgalmat általában nagy összegű (1 millió dolláros és azon felüli) hitelezések és alacsony (kb. */-(%­­os) kamatrések jellemzik. A fizetőképes vállalati adósokkal szemben a kamatrés kb. */2%­Az Eurodollár-piacon a hitelnyújtás történhet akár a központi bankok in­tézkedése alapján az országos szinten jelentkező fölös likviditás levezetésére, akár a bankok likvid eszközeinek, vagy más felhasználásra váró — olykor spe­kulatív — tőkéknek kihelyezésére; nagyszámú hitelezés történik a kamat­arbitrázs-műveletek keretében is. A hi­telek igénybevétele az azokat felvevő ország belső likviditásának javítására, pénzintézeti, vagy vállalati szükségle­tekre, külkereskedelmi ügyletek finan­szírozására, valamint ugyancsak arbit­rázs üzletekre, spekulációs célokra és számos egyéb, itt fel sem sorolható ren­deltetésre szolgálhat. Az Eurodollár-piac nemzetközi jelle­ge és az országos piacok közti kiegyen­lítő szerepe révén módot ad az egyes államok pénzügyi, illetve valutáris elő­írásainak megkerülésére és ezáltal csök­kenti az országos hatóságok pénzügyi, illetve gazdaságpolitikai intézkedései­nek hatékonyságát. Ezért egyes orszá­gok jegybankjai különböző rendszabá­lyokkal korlátozzák magánbankjaiknak az Eurodollár-piacon való kihelyezéseit és megnehezítik, illetve drágítják a hi­teligénybevételt. Biz azonban nem aka­dályozza a jegybankokat abban, hogy — a belső likviditás csökkentése vé­gett, vagy más célból — esetenként köz­vetítők útján maguk is tőkéket helyez­zenek ki az Eurodollár-piacon. Nem vitás, hogy ez a nagy nemzet­közi piac természeténél fogva jelentős kockázatokat rejt magában, így a pia­con kölcsönvett összegek más valutára való konvertálása még árfolyambizto­sítás esetén is valutáris feszültségeket eredményezhet. Ezenkívül a rövid le­járatra kölcsönvett összegek hosszabb lejáratra való kihelyezése a hitelezések láncolatában fennakadást, illetve immo­­bilizálódást okozhat. Ezen túlmenően a hitelezések áttekinthetetlen szövevényé­ben nem állapíható meg, hogy egy-egy adósnak Eurovaluta-kötelezettségei adott időpontban milyen összegre rúg­nak, ez pedig szintén hátrányosan érint­heti a kihelyezések biztonságát. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni az Eurovaluta-piac nagy szerepét a spe­kulatív tőkék mozgásában is. Az Eurovaluta-piac szerepét a nem­zetközi szakértők rendkívül eltérően ítélik meg. Legszigorúbban dr. Edwin Stopper, a svájci nemzeti bank volt elnöke vélekedik róla, aki szerint az Euro-piac „olyan szivacs, m illely a forró pénzeket felszívja”, hogy azokat bizalmi válság esetén újból kiadja magából és így még olajat öntsön a tűzre. Az ellen­kező felfogás szerint viszont ezek a ká­ros pénzmozgások a valuták átváltható­ságából folynak és akkor is bekövet­keznének, ha Eurovaluta-piac nem lé­tezne. H. E. Lengyel—pakisztáni árucsere-forgalom A Pakisztán fővárosában január 12-én aláírt szerződés értelmében Lengyel­­ország és Pakisztán 1970. évi árucsere­forgalma eléri a 115 millió rúpiát. A tavalyi árucsere-forgalom 110 millió rúpia volt. Az egyezmény értelmében Pakisztán nyers- és feldolgozott gyapo­tot és­ jutát, valamint bőr lábbelit szál­lít lengyel szén és koksz, elektromos be­rendezések, kábelek, vegyipari termékek és festékek, vas- és acéltermékek és hajómotorok ellenében. (Reuter) Bulgária gyógyszeripari gépeket vásárol Angliában Az UAIS­ hírügynökség jelentése sze­rint az illetékes bolgár állami külkeres­kedelmi vállalat egy négy vállalatból álló angol konzorciumtól 128 000 font sterling értékben vásárol sterilizáló, tablettaszámláló, palackozó és egyéb gyógyszeripari gépi berendezéseket. A konzorcium szóvivője szerint a meg­rendelést igen erős versenyben nyerték el, különösen a nyugatnémet konkur­­rensek voltak veszélyesek. A tárgyalá­sok 18 hónapig tartottak.

Next