Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)

1970-03-03 / 42. (287.) szám

1970. MÁRCIUS 3. Acélipar — Az AGECO című francia acélipari szaklap elemző cikket publikál, amelyben a múlt év acélipari helyzetének vizsgálata mellett rövid prognózist ad 1970 várható piaci és termelési eseményeiről is. Különleges év volt 1969, a termelésben, az eladásokban — akár az exportra, akár a belföldi forgalomra gondolunk — és az árakban is rekordokat hozott. Az év forgalma még a legoptimálisabb prognózist is túllépte: a vaskohászati világpiac 1969-ben egyszerűen telhetetlennek bizonyult. Az árak már januárban megkezdték szédítő emelkedésüket, de akkor még kérdéses volt, vajon tartós tendenciával állunk-e szemközt. Az 560—570 millió tonnára becsülhető 1969-es acéltermelés az előző évihez képest 6—7 százalékos emelkedést jelent. Az NSZK acélipari szakemberei 1968-ban mintegy 39 millió tonna nyersacél-termelést jósoltak a következő évre — a tényleges szám 45,3 millió tonna lett. A piac az eladók piacává vált, amelyen még a fekete árakat is megfizették. Az acélfelhasználó ipar korábbanjelentősen csökkentette raktárkészleteit, elősorban azért, mert a szállítási határidők néhány hétre csökkentek. A konjunktúrához hozzájárult még a hajóépítőipar és a nagy átmérőjű csöveket gyártó ipar váratlan növekedése is. Mindez magasabb árakhoz és hosszabb szállítási határidőkhöz vezetett, ami végső soron arra ösztönözte a kereskedőket és a fogyasztókat, hogy újra feltöltsék készleteiket. Ami az 1970. évi kilátásokat illeti, a szakemberek nagy része azon a véleményen van, hogy a jelenlegi kedvező helyzet nyárig változatlanul tartani fog. A rendelésállomány, valamint az ipari beruházási összegek 15 százalékos emelkedése teszik valószínűvé ezt a jóslatot. Ma igen jók az exportlehetőségek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó hónapokban az összrendelésnek csak 20 százalékát tették ki az új kötések, szemben az előző évek 30 százalékos arányával. Anglia acéltermelése 1969-ben 26 422 500 tonna volt,2,2 százalékkal (560 ezer tonnával) több, mint az előző évben. A szám azonban az előzetes prognózisnál 1 millió tonnával alacsonyabb, ami az évközi termeléskiesésekkel magyarázható. A szigetország szakemberei 1970-re a jelenlegi boom folytatódását remélik. Franciaország acélgyárai 22 510 000 tonna acélt termeltek — 10,3 százalékkal többet, mint 1968-ban. A beruházási költségek mintegy egymilliárd 600 millió frankot tettek ki, szemben az 1968-as egymiliárd 345 milliós összeg- 1969, 1970 nél. Úgy tűnik, hogy a belföldi kereslet — legalábbis 1970 első félévének végéig — magas szinten marad. Az esetleges csökkenést a második félévben az exportorientáció emelésével lehet majd kompenzálni. Az 1970-ben belépő új kapacitásokkal a francia acéltermelés további növekedése várható: a teljes gyártmánymennyiség várhatóan eléri a 24 millió tonnát. Az USA 1969-ben 140 896 000 short tonna acélt termelt — az emelkedés az előző évhez képest mintegy 8 ezrelék. Az évet a vaskohászati ipar minden vonalán élénk tevékenység jellemezte. Rendkívül nehéz lenne prognózist összeállítani az 1970-es évre — a világ többi országánál is több tényező befolyásolhatja az amerikai acélipart ebben az évben. A legfontosabb talán, hogy az amerikaiak a termelési költségek ijesztő növekedése előtt állnak: a múlt év augusztusában olyan mértékben nőttek a bérek, ami csak töredékében kompenzálható áremelésekkel vagy termelékenységnöveléssel. Pillanatnyilag a termelésre vonatkozó becslések meglehetősen tartózkodóak. Az év első negyedére mintegy2 millió tonna várható — ez, éves szintre vetítve, jelentősen alatta marad az 1969-es tényleges termelésnek. Ennek ellenére az év végére bizonyos raktározási tendencia várható, főként az 1971 nyarán sorra kerülő újabb bértárgyalások miatt. Japán acéltermelése 1969-ben 82 millió tonnára emelkedett. Ez a mennyiség 24 százalékkal magasabb az előző évinél. A távol-keleti ország üzemei új rekordot állítottak fel az exportban is. Az USA-ba irányuló kivitel önkéntes csökkentését bőségesen kompenzálta az Európába — főként a Közös Piac és a szocialista tábor országaiba — irányuló szállítások erős növekedése. Az új év kilátásai szintén kedvezőek. A japán acélipar programjában a fő helyet foglalja el a fokozottabb racionalizálás, az új gyártási eljárások meghonosítása és az export növelése. Nem is olyan távoli jövőre vonatkozik az a jóslat, amely Japánt a százmillió tonnás acéltermelők sorába állítja.. . A Montánunió nyersacéltermelése az év első negyedében 27,4 millió tonna lesz. Az üzemek termelési ritmusa az utóbbi hónapokéhoz hasonlóan alakul, s a kapacitás-kihasználás is kielégítő lesz. Az évi termelési kapacitásnövekedést hatmillió tonnára becsülik, s így végső soron az 1969. évi 90,2 százalékról 1970- ben 88,5 százalékra csökken a kapacitáskihasználás. A Közös Piac 1970-re 111,4 millió tonna nyersacél-termelést tervez — 1969- ben az össztermelés 108 millió tonna volt. • a WS JELENTI 0 Jenkins angol pénzügyminisztert Lengyelország a. A következő öt évben önkéntesenkorlátozza az Egyesült Államokba szállított pamut textíliák mennyiségét — jelentették be Washingtonban. Erről a két állam új egyezményt írt alá, amely az 1967— 1970. évi megállapodás szellemében született. Az új szerződés első évében 5,35 millió négyzetméter a szállítható maximális mennyiség. Fúzióra készül akét gumiipari óriás, az angol Dunlop és az olasz Pirelli. A Dunlop elnökének szavai szerint az egyesülés — ha a részvényesek jóváhagyják — azonos nagyságú partnerek között jön létre, a két vállalat megosztja értékesítési piacait, és gyártott termékeit. Bolgár—japán kereskedelmi és tengerhajózási egyezményt írtak alá Szófiában. Bolgár vélemény szerint az egyezmény igen nagy szerepet játszik majd a két ország gazdasági kapcsolatainak élénkítésében. A megállapodás, amely minden vonatkozásban érvényesíti a legnagyobb kedvezmény elvét, öt évre szól, de az automatikus meghosszabbítás jogával. Csehszlovákiában idén 850 000 tonnával több hús került piacra, mint tavaly. Az állami gazdaságokés élelmiszeripari üzemek 1970-ben 4 százalékkal több árut szállítanak a belföldi piacra, mint 1969-ben. Brazília 1976-ig üzembe akarja helyezni az első atomenergia erőművet. Brazília a kontinensen a második helyre szorult az atomenergia alkalmazásában, mivel Argentínában már 1972 júniusában megkezdi üzemelését az első, elektromosenergia-termelő atomerőmű. Az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) a jelenleg rendelkezésre álló összeg kétszeresét is hatásosan fel tudná használni — jelentette ki a szervezet egyik képviselője. Az UNDP, amelynek működéséhez az anyagi fedezetet az ENSZ-tagállamok önkéntesen adják össze, tavaly több mint 200 millió dolláros keretből gazdálkodhatott. Nixon elnök döntése szerint további két évre fenntartják az ablaküveg behozatalára hozott magas, 20 százalékos vámokat, hogy a belföldi ipart megvédjék a versenytől. Az elnöki rendelet értelmében az ablaküvegbehozatalra nem érvényesek a nemzetközileg hozott vámcsökkentési megállapodások. Párizsban tárgyal francia kollégájával, Giscard d’Estainggal. Jól értesült körök szerint a Közös Piac monetáris unió jellegéről folytattak eszmecserét. Megvizsgálták a világkereskedelem helyzetét és kilátásait is. Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke április 7-én Japánba utazik, hogy megtekintse az EXPO 70 világkiállítást Oszakában. A hírt a tokiói szovjet nagykövetség jelentette be. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külkereskedelmi szervei jegyzőkönyvet írtak alá a szovjet külkereskedelmi vállalatokkal az idei árucsereforgalomról. A kölcsönös szállítások értéke idén 33 százalékkal növekszik. A VDK készrujiát és más fogyasztási cikkeket szállít, ellentételként szovjet üzemanyagot, textíliákat és más árucikkeket kap. Az árak várakozáson felüli mértékben emelkednek Jugoszláviában — jelentette be a belgrádi nemzetgyűlés ülésén Miljanics, a kormány elnökhelyettese. A gazdaság helyzetéről szóló beszámolójában elmondotta, a jugoszláv kormány a következő időszakban az árak megfékezését tekinti egyik legfontosabb feladatának. Lengyel gazdasági küldöttség indult latin-amerikai körútra. A Strzelecki külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette delegáció meglátogatja Venezuelát, Kolumbiát, Perut és Ecuadort. A látogatás célja: növelni az árucserét, a műszaki és gazdasági együttműködést. Az NDK és Törökország képviselői az idei évre szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvi megállapodást írtak alá. Az NDK főleg fémfeldolgozó gépeket és vegyipari termékeket szállít Törökországnak, ahonnan déligyümölcsöt, textíliát, bőrfeldolgozó-ipari nyersanyagot és ásványokat importál . Az USA legnagyobb vasúttársasága jött létre három nagy társaság egyesülésével. A Burlington Northern nevű óriás vállalat tőkéje meghaladja a 2,8 milliárd dollárt, az elmúlt évben a felmérések szerint a három társ 844 millió dolláros forgalmat bonyolított. Körülbelül 300 angol vállalat állít ki a vasárnap megnyílt Lipcsei Vásáron. A BEA angol légitársaság 11 különjáratot indít Lipcsébe, hogy az angol üzletembereket odaszállítsa. A fejlődő országok munkaerőpiaca Az OECD fejlesztési segélyekkel foglalkozó bizottsága az elmúlt két évre vonatkozó jelentésében rámutat arra, hogy a fejlődő országokban a gazdaság egészséges növekedése érdekében munkahelyeket kell teremteni. Ezeknek az országoknak feltétlenül szükségük van arra, hogy termelésük növekedjék, ezt pedig elsősorban a termelésben foglalkoztatottak számának növelésével kell elérni, minthogy ott a munkaerők olcsó, a költséges termelési eszközöknek pedig szűkében vannak. A jelentés rámutat arra, hogy a jelenlegi magas munkanélküliség gazdaságilag óriási pazarlást jelent és sok szociális és politikai bonyodalomnak válik forrásává. A lakosság produktív tevékenységének megnövelése képezi a 70-es évek fejlesztési erőfeszítéseinek középpontját. Kétségtelen, hogy a javasolt gazdasági politika ritka szociális, gazdasági és politikai eredményeket hozna. Hiba volt, hogy a múltban a gazdasági segélyek nagy részét áruvásárlásokhoz és szolgáltatások igénybevételéhezkötötték. A munkanélküliség problémáját csak úgy lehet megoldani, ha a fejlődő országoknak nagyobb piacot biztosítanak mezőgazdasági és ipari termékeik elhelyezésére. Rámutat a jelentés arra is, hogy a segélyezett országokban a születési arányszámot jelentékenyen csökkenteni kell. (DPA, Reuter) Gyorsul az iparosítás Peruban A perui kormány idén 7 százalékos gazdasági növekedést tervez — jelentette be az ország gazdasági és pénzügyminisztere. A miniszter, aki országa 1970-es gazdasági programját ismertette, elmondotta, hogy idén meggyorsítják mind a magán, mind az állami kézben levő ipar fejlesztését. Szakítani akarnak a régebbi, külföldi függőségen alapult fejlesztési koncepcióval. Ennek nyomán kizárólag olyan nyersanyagok termelésére specializálódott az ország, amelyek a fejlett ipari országok szükségleteit elégítették ki. Mint a Reuter hírügynökség emlékeztet rá, Peru növekedési rátája a múlt évben mindössze felét tette ki a tervezett 4 százaléknak. Amszterdami—lipcsei kooperáció Az amszterdami Sea Transport Engineering mérnöki iroda és a lipcsei Leipziger Förderanlagebau vállalat megállapodást kötött, amely szerint a két cég közösen végzi a hajóépítés technológiájának továbbfejlesztését. A holland mérnöki iroda a hajógyártás és hajóforgalom területén üzemgazdasági, műszaki és termelési kérdésekkel foglalkozik. Ez az iroda fejlesztette ki a „Liberty” típust pótló úgynevezett UNITY hajót, és a 75 méter hosszú PORTER típusú hajót is. A lipcsei cég évek óta különböző találmányokkal járult hozzá a hajók sorozatban való gyártásának továbbfejlesztéséhez. Az üzem főként hajón alkalmazott árumozgató berendezések és hidraulikus hajófelvonók kifejlesztésével és előállításával foglalkozik. (Niederland, Wirtschaftsdienst) A nyugat-európai urándúsítási kísérletek A VILÁGGAZDASÁG régebben már beszámolt arról, hogy a három nyugateurópai ország, Anglia, Nyugat-Németország és Hollandia közösen foglalkozik új urándúsító eljárás kidolgozásával. Brüsszeli tájékozott források szerint most Belgium is jelentkezett azzal a kívánsággal, hogy ezekben a kutatásokban részt vehessen. A három ország azonban azt válaszolta, hogy először egymás között kíván hivatalos megegyezést kötni, csak azután tárgyalnak Belgiummal a csatlakozás feltételeiről Olaszország hasonlóképpen érdeklődést mutatott az elgondolásban való részvételre, de állítólag ugyanezt a választ kapta. A Közös Piac Végrehajtó Bizottsága az elgondolást először ellenezte, de az elmúlt napokban mégis hozzájárulását adta. A három érdekelt ország így a napokban aláírja formális megegyezését. Általában azt remélik, hogy az együttes kutatások folyamán kifejlesztésre kerülő gázcentrifugáló eljárás, amelyet eddig nagyüzemben még nem alkalmaztak, sokkal olcsóbbnak bizonyul majd az atomreaktorokhoz szükséges fűtőanyag előállításában, mint a már alkalmazásban levő gázdiffúziós módszer. (Reuter) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG-ban VILÁGGAZDASÁG AZ EGK ENERGIAGAZDASÁGA A Közös Piac energia-statisztikájából kiviláglik, hogy a tagállamok nyersolaj-importjukat tíz év alatt 244 százalékkal növelték s az 1959. évi 92,2 millió tonna helyett 1968-ban 317.2 millió tonna olajat hoztak be. Az olajárak időközbeni csökkenésére való tekintettel értékben a növekedés csak 172 százalékot tett ki. A világ olajtermelése az említett időszakban 977 millió tonnáról kétmilliárd tonnára emelkedett, tehát gyakorlatilag megduplázódott. Az EGK fogyasztása még a termelés ilyen rohamos növekedése mellett is a világ termelésének 9,5 százalékáról 16 százalékára emelkedett. Észak-Afrikából most sokkal több olaj érkezik a Közös Piac államaiba. Ez a líbiai olajtermelés hatalmas kifejlődésére vezethető vissza. Líbia ma az EGK teljes importjának több mint 25 százalékát szállítja, holott 1961-ben még semmit sem szállított. Ma az NSZK Líbia legnagyobb olajvevője, 1968-ban a egész export közel kétharmadát vette át. Az EGK saját nyersolaj termelése 1968-ban 14,3 millió tonnát tett ki, az összfogyasztás alig 4 százalékát. A Közös Piac földgáztartalékait a legutóbbi becslések szerint körülbelül 2700 milliárd köbméterre teszik. Ennek a mennyiségnek 75 százaléka Hollandiában, 88 százaléka pedig Franciaországban és Nyugat-Németországban található. A hat tagállam idén előreláthatólag 56 milliárd köbméter földgázt termel az 1969. évi 47 milliárd köbméterrel szemben. A fogyasztás pedig 48 milliárd helyett idén 59 milliárd köbmétert tesz ki. A Közös Piac államai 1968-ban 474,3 milliárd, 1969-ben pedig 517,1 milliárd kilowattóra elektromos energiát fogyasztottak. A teljes termelés 513,2 milliárd kilowattórát tett ki az előző évi 466,7 milliárddal szemben. Az összes energiatermelésből 11 milliárd kilowattórát szolgáltattak az atomerőművek. (Reuter) A bolgár—osztrák együttműködés bővítése Szófiában a múlt héten — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — összeült a bolgár—osztrák vegyes bizottság gépipari és elektrotechnikai, valamint könnyű- és élelmiszeripari munkacsoportja, hogy a két ország együttműködésének helyzetét tanulmányozza. A tárgyaló felek kölcsönösen kijelentették, hogy kívánatosnak tartják a kooperáció bővítését. A gépipari és elektrotechnikai munkacsoport ülésén javasolták, hogy osztrák vállalatok nyújtsanak segítséget a bolgár gyárak építéséhez. A segítségért a felépült gyárak termékeivel, esetleg az osztrák vállalatok által felhasználható alkatrészek szállításával fizetnének, így egyszerűsödne az osztrák gépek és műszaki dokumentációk ellenértékének elszámolása. A fizetés kérdésére különös figyelmet fordítottak a tárgyalásokon, mivel a bilaterális alapon történő elszámolásokban Ausztria többlete majdnem elérte a bolgár export értékét, amely tavaly körülbelül 300 millió dollárt tett ki. Az élelmiszeripari munkacsoport ülésein tárgyaltak továbbá arról a bolgár javaslatról, hogy építsenek közösen paprikaőrlőt Ausztriában. Szó esett arról is, hogy osztrák borokat szállítsanak Bulgáriába, majd hazai borokkal keverve, exportálják a többi országba. A megbeszélések napirendjén szerepeltek a bolgár—osztrák üzletkötések technikai részletkérdései is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a különböző gazdasági rendszerekből adódó nehézségeket a további megbeszéléseken el lehet simítani. A záróközlemény kiemeli az írásbeli információcsere és a további személyes kapcsolatok fontosságát, amelyek segítségével a jelenleg stagnáló bolgár—osztrák gazdasági kapcsolatokat újraéleszthetik. (APA) A KÍNAI MEZŐGAZDASÁG STRUKTÚRÁJA Hongkongból származó Reitter-jelentés szerint a Kínai Kommunista Párt elméleti folyóirata, a Vörös Lobogó legutóbbi száma figyelemre méltó cikket közöl a Népi Kína mezőgazdaságának felépítéséről. A cikket a Honan tartományi forradalmi bizottság „írócsoportja” jegyezte. A cikk megnyugtatja Kína 600 millió főnyi parasztságát, nincs szó a Mao Ce-tung elnök által 1958-ban bevezetett centralizált mezőgazdasági kommuna-rendszer visszaállításáról. Ennek a rendszernek újból való felépítése megfosztotta volna a parasztokat attól a kis önállóságuktól is, amellyel mostanában gazdaságaikat vezették és termelvényeiket értékesíthették. A sajtóban különféle elgondolások láttak napvilágot, arról, hogy a hatóságok a régebbi államfőnek, Liu Sao-Csi konzervatív támogatóinak a kulturális forradalom során elszenvedett veresége után vissza akarják állítani az említett rendszert. A most megjelent cikk hangsúlyozza, hogy a jelenlegi politika — amelyet még a leváltott államfő kezdeményezett —, változatlanul érvényben marad. Az a tény, hogy ez a cikk a párt hivatalos elméleti folyóiratában megjelenhetett, arra enged következtetni, hogy az abban foglaltakkal a pekingi vezetők egyetértenek. Hongkongi megfigyelők a változatlan politika leszögezését azzal magyarázzák, hogy a parasztokat meg akarják nyugtatni és ösztönözni kívánják termelési kedvüket. A cikk legfontosabb része a következőképpen hangzik: „Látni kellene, hogy a népi kommunák jelenlegi rendszere, amely háromszintű tulajdonviszonyokon épül fel (kommuna, termelő brigád, termelő részleg) és amelynek bázisa a termelő részleg, alapvetően megfelel a termelés mai fejlettségi színvonalának. Ez a rendszer jelenleg sokkal kevésbé centralizált, mint az az eredeti elgondolás, amelyet Mao Cetung elnök 1958-ban vezetett be. Eszerint ugyanis a kommuna körülbelül 5000 parasztháztartásból állt, és az egyetlen olyan elszámoló egység volt, amely a termékeiknek és a pénznek a tagok közötti elosztásáért felelt.” A parasztság szüntelen ellenállása és a termelés drasztikus csökkenése miatt a párt vezetői Liu hatására 1959 februárjában úgy döntöttek, hogy a kommunákat decentralizálják. További decentralizáció következett be 1960-ban és 1965-ben. A kommuna ma is kb. 5000 parasztcsaládból áll, de 2—300 családot összefogó termelői brigádokra oszlik, ezek pedig tovább bomlanak 20—30 családot magukban foglaló úgynevezett termelői részlegekre. Egy részlegre eszerint 90— 135 fő jut. Most a termelő részlegek az elszámoló egységek, ők osztják szét az élelmet és a pénzt. A kulturális forradalom folyamán egyes radikálisbaloldali körök mozgalmat indítottak a jelenlegi rendszer megszüntetéséért és az 1958-as elgondolások visszaállításáért, sőt elvétve a parasztok magánparcelláinak konfiskálásáról is érkeztek jelentések. Hongkongi körök úgy látják, hogy a Vörös Lobogóban megjelent cikk bizonyítéka annak az erős befolyásnak, amellyel gyakorlati körök bírnak a pekingi vezetőségben, amikor a belpolitika kialakításáról van szó. Jugoszláv kapcsolatok a két Németországgal Karl Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter a jugoszláv kormány meghívására háromnapos hivatalos jugoszláviai látogatás céljából március 3-án Belgrádba érkezik. A jugoszláv—nyugatnémet hivatalos tárgyalások témáit előre nem határozták meg, de a Tanjug értesülései szerint a megbeszélések felölelik majd a két ország kapcsolatának összes fontosabb kérdéseit. A nyugatnémet miniszter belgrádi látogatása idején megalakul a jugoszláv—s nyugatnémet gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság. Az alakuló ülésen Schiller részt vesz. Utána a bizottság Arndt államtitkár elnöklete alatt tartja meg első munkamegbeszélését — közölték Bonnban. * Gerhard Schürer, az NDK kormányának elnökhelyettese — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — egy héttel ezelőtt járt Belgrádban, s tárgyalásokat folytatott a két ország közötti gazdasági együttműködés feladatairól. Ezzel kapcsolatban Hakija Pozderac, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja a Privredni Pregled című belgrádi gazdasági napilapnak adott nyilatkozatában síkraszállt a Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok további erősítése mellett, amire „reális lehetőségek vannak”. A jugoszláv miniszter hangoztatta, hogy „a két ország gazdasági kapcsolatai jól fejlődtek, de bizonyos ingadozás mutatkozott”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár a jugoszláv NDK árucsere mennyisége viszonylag magas — évi 170 millió dollár —, tavaly mégis csökkent az NDK részesedése Jugoszlávia külkereskedelmi forgalmában. Pozdarec közölte, hogy nagyobb erőfeszítéseket tesznek az ipari termelési és más gazdasági formák fejlesztésére, s bejelentette: Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság megállapodást kötött az alumínium termelése és eladása terén megteremtendő együttműködésre. A jugoszláv miniszter szerint a jugoszláv S NDK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság soron következő belgrádi ülésszakán többek között megvitatják, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a két ország gazdasága közösen jelentkezzen harmadik piacokon. (MTI)