Világgazdaság, 1970. március (2. évfolyam, 42/287-61/306. szám)
1970-03-26 / 59. (304.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Ázsia, Afrika és Latin-Amerika „harmadik világ” néven ismert fejlődő országai egyre inkább megszűnnek az imperialista politika játékszerei lenni. A szocialista országok megadnak nekik minden tőlük telhető segítséget teljes nemzeti felszabadulásukhoz, gazdasági függetlenségük elnyeréséhez és társadalmi fejlődésükhöz. A szocialista közösség országai az egyenjogúság elve alapján több tucat fiatal független állammal tartanak fenn kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat. Ezekben az országokban mintegy 2500 különböző tervezetet valósítanak meg szocialista segítséggel. Ezek elkészülte után a fejlődő országok acéltermelésüket az 1960. évi duplájára, olajtermelésüket 130 százalékkal és energiatermelésüket 33 százalékkal emelhetik és csaknem 1,5 millió hektárt tesznek öntözhetővé. A szocialista és fejlődő országok kereskedelme lényegesen gyorsabban fejlődik, mint a világkereskedelem általában. Már 1966-ban a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem a szocialista tömb külkereskedelmének 12,5 százalékát tette ki, míg az utóbbi 7,1 százalékkal részesedett a harmadik világ áruforgalmában. A kölcsönösen kicserélt javak értéke mintegy 4,5 milliárd rubel volt. Külföldi szakértők becslése szerint a két csoport árucseréjének értéke 1980-ig elérheti a 15—20 milliárd rubelt. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy mindkét részről a gazdasági kapcsolatok hatékonysága A VILÁGSAJTÓBÓL A szocialista és a fejlődő országok kapcsolatainak növelésére törekszenek. Ez a többi között úgy érhető el, ha a fejlődő országokban olyan megbízható jövedelemforrásokat teremtenek, amelyek lehetővé teszik a szocialista országok által nyújtott hitelek és egyéb beruházások időben történő visszafizetését. Az egyik ilyen forrás olyan hagyományos exporttermékek — beleértve fél- és készgyártmányokat is — termelésének fokozása, amelyek iránt a szocialista piacon állandó kereslet nyilvánul meg. Egy másik út a természeti erőforrások fejlesztése és a nyersanyagexport fellendítése. A kooperáció számára tág teret nyújt a nyersolaj, amelyet valamennyi európai szocialista ország kíván importálni, sőt megfelelő feltételek mellett a legnagyobb olajtermelő szocialista ország, a Szovjetunió is. Közgazdászok véleménye szerint a következő 15—20 év alatt a szocialista és a fejlődő országok együttműködésének alapja az a típusú árucsere lesz, amelynek keretében a szocialista országok gépek, felszerelések és egyéb cikkek ellenében nyersanyagokat, trópusi élelmiszereket és a fiatal országok gyorsan fejlődő iparának termékeit — főleg fogyasztói cikkeket — kapnak. A fejlődő és szocialista országok gazdasági kapcsolatai máris kézzel fogható hasznot hajtanak mindkét félnek. A harmadik világ iparának fejlődése az egyes termelési ágazatokban a nemzetközi munkamegosztás, a specializálás és a kooperáció mindig újabb lehetőségeit tárja fel. (1970. évi 9. szám) H9B9E BREMS! The Economist Ha az amerikai külpolitika változik — mint mondják — ezt követnie kell a külföldi segélypolitika változásának, amely 1940 óta az USA külpolitikájának hatásos eszköze. Már régebben is javasoltak új segélyprogramokat. Ezek rendszerint új adminisztratív szerveket hívtak életre, amelyek többnyire nem bizonyultak tökéletesnek. Mintegy tíz éve Kennedy elnök kijelentése, hogy „elindítottuk a fejlesztés évtizedét”, hívta életre a Nemzetközi Fejlesztési Hivatalt (AID), amelynek felszámolását javasolja most a Peterson vezette bizottság. Az lett volna a hivatása, hogy hosszú lejáratú terveit függetlenítse a kongresszus évenkénti jóváhagyásától és egy kézben fogja össze a nem katonai jellegű segélyprogramok irányítását. A kongresszus azonban nem adott szabad kezet és évről évre megnyirbálta az elmaradott országoknak nyújtható fejlesztési kölcsönök keretét. A külpolitikai helyzet még támogatta is ezt az irányzatot és a Peterson-jelentés kimutatta, hogy az 1968—69-es költségvetési évben az amerikai segélyek 52 százaléka ún. „biztonsági” célokat szolgált, vagyis részben más országok politikai céljának támogatását, főleg azonban Dél-Vietnam hadianyag-ellátását. Mindössze 42 százalék volt a fejlesztési segély hányada, bár ide soroltak sok hitelben szállított élelmiszert is. Sürgős szükség elhárítására és emberbaráti célokra csupán a maradék 6 százalék jutott. Mindez persze nem az AID hibája és a most javasolt átszervezés csupán a különböző segélyezési fajták egymástól történő elválasztását szolgálná. A Peterson-jelentéssel egyidejűleg, de Megjegyzések a Peterson-jelentéshez attól teljesen függetlenül a külügyminisztériumban E. M. Kerry, Johnson egykori tanácsadója kidolgozott egy jelentést az amerikai segélypolitikáról, amelynek célja, hogy az elnöknek szabad kezet biztosítson. Mindkét jelentés nagyjából ugyanazt a célt követi: az amerikai segélypolitika felülvizsgálását Peterson többek között azt javasolja, hogy a fejlesztési segélyek ügyét teljesen válasszák külön a másfajta segélyektől és helyesnek tartaná, ha az előbbiek kezelésébe jobban bevonnák a nemzetközi testületeket. A bilaterális kapcsolatokat azokra az országokra korlátoznák, ahol ezt az USA érdekei kifejezetten megkívánják. Az elképzelés szerint hármasan tagozódó segélyezés — amelyet lapunk március 18-i számának Világsajtó rovatában ismertettünk — egyik nehézsége a rendelkezésre álló anyagi alapok korlátozottsága. Másrészt nehézségek származhatnak abból is, hogy a kormány különböző szerveinek intézkedései befolyásolhatják a fejlesztési politikát. Peterson és Kerry jelentése egyetért abban, hogy az amerikai segélyezés túlzottan nagy bürokráciát vesz igénybe. Ha a kongresszus enyhítené a segélyezési összegek felhasználásának ellenőrzését, sokkal kisebb apparátusra volna szükség és egyes feladatokat át lehetne hárítani nemzetközi szervezetekre. Az még egyelőre bizonytalan, hogy a fejlesztésnek végül is több vagy kevesebb pénz jut-e így, de több természetesen jobb volna. Nem kétséges, hogy a nemzetközi szervezeteket abban a mértékben kell bővíteni, ahogy az amerikai erőfeszítések veszítenek bilaterális jellegükből. (1970. március 20.) W NACHRICHTEN A külföldi cégek FÜR AUSSEN HANDEL képviselete Bulgáriában Új rendelkezések nagyobb jogkört biztosítanak a bolgár képviseleti irodáknak. Az eddigi hat képviseleti cég (Vitosa, Rila, Pirin, Murgas, Ljulin és Bulpharma) a BULET külkereskedelmi vállalat felügyelete alá tartozott, a jövőben viszont a közelmúltban alapított Sredne Gora és Strandusa cégekkel együtt az Interpred nevű csúcsszervükön keresztül közvetlenül a külkereskedelmi minisztérium igazgatása alatt működnek majd. A korábban önálló IAR képviseleti cég kilencedik vállalatként ugyancsak csatlakozott hozzájuk. Az Interpred cégben tömörült képviseleti vállalatok monopolhelyzetet élveznek Bulgáriában. Magánszemélyeknek változatlanul nincs joguk külkereskedelmi tevékenységet folytatni, illetve bármilyen külföldi cég képviseletét elvállalni vagy üzletet közvetíteni. Az 1969. november 20-i új külkereskedelmi törvény ezt a tilalmat újból megerősítette. Külföldi cégeknek elvileg szintén megtiltották e képviseleti irodák létesítését. Gyakorlatban azonban mégis működnek „quasi-képviseletek” Bulgáriában, mégpedig kétféle módon: külföldi cégek utazói a szokásos, két hónapig érvényes vízumok meghosszabbítását kérik. A másik lehetőség, hogy eleve speciális tartózkodási engedélyt kérnek. Ez utóbbi esetben azonban feltétele, hogy a külföldi képviselő az egyik Bulgáriában működő képviseleti cég valamelyik munkatársát is foglalkoztassa és valamennyi folyamatban lévő üzletét az irodán keresztül bonyolítsa le. Külföldi cégek a képviseleti megbízás feltételeiről az Interpreddel kötelesek tárgyalni, amely meghatározza a fizetendő honoráriumok, a Bulgáriában szükséges utazások esetén járó napidíjak és jutalékok nagyságát. A bolgár képviselő paradox módon elsősorban a kisebb üzletek közvetítésében érdekelt, mivel 250 000 dolláros értékhatárig 5% jutalékot kap, egymillió dollár feletti .üzletért viszont csak 1%-ot. A képviseleti munka fontosságának elismerését bizonyítja, hogy felemelték a képviseleti irodák dolgozóinak fizetését, nyelvpótlékát és prémiumát is. A korábbi gyakorlattal szemben lényeges változást hozott az új rendelkezés atekintetben, hogy a külföldi cégek beleszólási jogot kaptak a képviseleteiket ellátó személy kiválasztásába, sőt személyre szóló javaslatot is tehetnek. Egy külföldi cég ügyeit a jövőben lehetőleg ugyanez a képviseleti iroda intézi. Megszüntették a képviseleti irodák országonként felosztott illetékességét s így a megbízások elnyeréséért versenyezhetnek egymással. Az Interprednek kell viszont arról gondoskodnia, hogy ugyanaz a képviseleti iroda ne kaphasson megbízást két külföldi konkurrens cég megbízásainak teljesítésére. (1970. március 17.) MIKOR ELŐNYÖS A KOOPERÁCIÓ? A vegyipar az a terület, ahol manapság önellátásra nem lehet törekedni. A nagy ütemben fejlődő vegyipari technológia, a nyersanyagbázis átalakulása, az üzemnagyságok növekedése a vegyipar területén olyan termékbőséget eredményezett, ami szükségessé teszi a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást. JM Felkerestük Gaál Endre főosztályvezetőt és megkértük, ismertesse a CHEMOLIMPEX kooperációs eredményeit, valamint a nemzetközi együttműködés nehézségeit. — A kooperáció ma igen divatos kifejezés — mondotta —, de azt igen sok esetben nem helyénvalóan alkalmazzák. Kooperációról valójában csak akkor beszélhetünk, ha az az együttműködő partnerek gyorsabb gazdasági fejlődését, a nyersanyagbázis jobb, komplexebb kihasználását, a legkorszerűbb technológia megvalósítását segíti elő. Az ilyen megállapodások általában hosszabb időre kijelölik az együttműködő felek technikai, gazdasági, termelési fejlődését. Erre klasszikus példaként lehetne megemlíteni a már ismert magyar—szovjet timföld—alumínium-egyezményt. Ez lehetővé teszi, hogy Magyarország nagyobb mértékben hasznosítsa bauxitkincseit. Ugyanakkor a Szovjetunió — mivel több és olcsóbb elektromos árammal rendelkezik — fokozottabb mértékben fejlesztheti alumíniumkohászatát. Természetesen nemcsak államközi, hanem vállalatok közötti kooperációs megállapodásra is jó néhány példa van. A CHEMOLIMPEX közreműködésével a magyar vegyipari vállalatok az elmúlt évben mintegy 25 nyugati céggel folytattak sikeres együttműködési tárgyalásokat. Ezek közül csak néhányat emelnék ki. A Budapesti Vegyiművek és az osztrák Stickstoffwerke közötti megállapodás értelmében Magyarországon állítanak elő egy, hazánkban is használt növényvédőszer gyártásához szükséges alapanyagot. Ezt a magyar vállalat Ausztriába szállítja és ellenértékként kész növényvédőszert kapunk. Hasonló jellegű és célú szerződést kötött a NITROKÉMIA a svájci Ciba céggel. Ennek keretében a Svájcból érkező alapanyagokból a NITROKÉMIA Magyarországon állít elő eddig importált növényvédőszereket. Ebből a svájci céggel való megállapodás értelmében a hazai igények kielégítésén túlmenően tőkés piacokra is szállít a CHEMOLIMPEX. Együttműködik az írószerkészítő Ktsz és az angol Scripto cég is. Az angol vállalat átadta a licencét, és a termék előállításához szükséges szerszámokat, valamint lehetővé tette, hogy a magyar szövetkezet szakemberei egyik vállalatuknál elsajátítsák a szükséges termelési tapasztalatokat. Az írószerkészítő Ktsz az így gyártott tollakat szocialista és tőkés piacokon is értékesíti. Hasonló kooperáció van a magyar ktsz és az osztrák Sachs cég között. Az osztrák cég a technikai know-how-t, a szerszámokat a magyar partnerek rendelkezésére bocsátotta, ugyanakkor közreműködik a hazánkban előállított tollak tőkés értékesítésében. A kooperáció égisze alatt gyakran olyan üzleteket is javasolnak, amelyek nem feltétlenül előnyösek mindkét félnek. Nem mindig szolgálja hazánk gazdasági érdekeit például az olyan törekvés, hogy a vásárolt gépeket, beruházási javakat, technikai know-how-t annak a terméknek egy részével fizessék viszsza, amelyet ezek felhasználásával állítanak elő. A találmányokat, gépeket értékesítő vállalat ugyanis általában nem kereskedik ezekkel a termékekkel. Nehézséget jelent számára tehát a megvásárlás és az értékesítés. Ha erre az üzlet létrehozása érdekében mégis rákényszerítik, akkor legtöbbször közvetítő „kezeket” kapcsol be, amelyek az árakat és kereskedelmi kondíciókat rendkívül lerontják. Tekintettel arra, hogy ezek az üzletek csak a beruházások megvalósulása után — tehát sok év múlva — realizálódnak, általában olyan árakon kívánják tőlünk a terméket megvásárolni, amelyek nyilván nem állnak arányban a tényleges piaci értékesítési lehetőségekkel. Különösen indokolatlan a kooperációra való törekvés akkor, amikor a piacon keresett, eladható termékről van szó. Ilyen példaként lehetne megemlíteni az amerikai Goodreach gumigyár és egy hazai vállalat között tervezett együttműködést. Ennek keretében a magyar gyár az amerikai cégtől gyártási eljárásokat, gépi berendezéseket vásárolt volna. Az elképzelés szerint az amerikai gépeket, berendezéseket, know-how-t a hazánkban gyártott Goodreach-pneuk egy részével egyenlítették volna ki. A tárgyalások hónapokon keresztül folytatódtak és amikor ahhoz a ponthoz értek, hogy a gumikat milyen áron kívánják tőlünk megvásárolni, kiderült, hogy ezek a kínált árak 20—25 százalékkal a reálisan várható piaci árak alatt vannak. Egy az üzlet meghiúsult. A helyes megoldás az, hogy a beruházó a legjobb feltételek figyelembevételével köti meg a gépek, a technikai know-how-k vételére szóló szerződést, ugyanakkor a külkereskedelmi vállalat a legkedvezőbb kondíciók mellett a legalkalmasabb piacon értékesíti az exportra rendelkezésre álló termékfelesleget. Csak látszólag csökken a beruházási kockázat az ilyen „kooperációban”, amely ellenkezőleg jelentős árveszteségek forrása lehet. Ezek a valóságban természetellenes, erőszakolt üzletek. Előfordulhatnak természetesen esetek, amikor olyan alkatrészről vagy speciális termékről van szó, amelynek exportja meghaladja az illetékes külkereskedelmi vállalat erejét. Azonban nagyobb volumenű és normális piaci forgalom tárgyát képező cikkeket piaci módszerekkel kell értékesíteni — fejezte be nyilatkozatát Gaál Endre főosztályvezető. Faragó András A MINERALIMPEX szerződése a NAFTAGAS-zal A MINERALIMPEX március elején szerződést kötött a jugoszláviai NAFTAGAS-zal az Algyőtől Százhalombattáig húzódó kőolajvezeték egy szakasza és a szegedi kőolajlétesítmények egyes tartályait összekötő csőrendszer építésére. A tárgyalások decemberben kezdődtek. Az ezt megelőző időszakban az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt és a MINERALIMPEX közösen folytatott megbeszéléseket az újvidéki vállalattal. A választás azért esett a NAFTAGAS- ra, mert mint az újvidéki kőolajipari vállalat Jugoszláviában lefektetett vezetékei is mutatják, a jugoszláv hegesztők és szerelők kiváló munkát végeznek. Volt azonban egy közgazdasági meggondolás is: a MINERALIMPEX 1969-ben és most nemrégen, 1970-ben is szerződést kötött a NAFTAGAS-zal, amelynek alapján Magyarország bérmunkára vállalkozik. Ez körülbelül 320 ezer dolláros munkát jelent évente, és idén már részben ebből fedezzük a magyar csőanyag jugoszláv összeszerelését. A március 6-án aláírt szerződés értelmében a munkálatokat a NAFTAGAS zrenjanini szerelőrészlege, a MONTAZA kivitelezi, amely gázfinomítóvezetékek és más kőolajipari berendezések szerelésére szakosodott. A MONTAZA építette többek között a bánáti és a horvátországi kőolaj- és földgázvezetékeket is. Az Algyő-Százhalombatta csőrendszernek ez a szakasza 54 kilométer hosszú lesz és a jugoszláv cég vállalta, hogy szakemberei naponta körülbelül 1 kilométernyit fektetnek le belőle. A kőolajlétesítmények tartályait összekötő csővezetékek megépítésére kötött szerződés értéke körülbelül 43 ezer dollár, a kőolajkutaktól a finomítóig vezető csőrendszer érintett szakaszának megépítésére kötött szerződése körülbelül 540 ezer dollár. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt eredeti tervei szerint az Algyő—Százhalombatta vezeték csak 1971-ben készült volna el. A NAFTAGAS-zal kötött szerződés alapján lehetőség nyílik arra, hogy a szegedi olajkutak és a százhalombattai finomító között közlekedő 20—50 tonnás tartálykocsik helyét már ez év októberében a csővezeték vegye át. .. A. IKARUS-HELYZETKÉP Budapesten — Mátyásföldtől Sashalomig — és Székesfehérvárott vannak az IKARUS gyártelepei. Elnevezése: karosszéria- és járműgyár. A cég őse — az Uhri Testvérek — 1895-ben létesült és 1910-től itt készültek a városi autóbuszok. Világhírű az IKARUS—55 lett, de már 1954-ben a genfi és a párizsi autószalonon. Ez a típus annak idején a legkorszerűbb volt: farmotoros és önhordó-karosszériás — igen nagy feltűnést keltett Nyugat- Európában. Ennek a típusnak az ikre lett a 66-os —, majd 1959-ben jött a városi és távolsági járatokon az IKARUS 620, 630. A vállalat — amelynek nincs önálló export joga — ma több világrészt szolgál ki. Tízezer autóbuszt gyártott 1960-ig, s miután megszülettek a csuklós és kéttengelyes típusok is — 1970-től évi 6400 autóbuszt állít majd elő. A vezérigazgató — Toldi József — elmondta, hogy a közúti járműfejlesztési program egymilliárd 800 millió forintot biztosított a gyári rekonstrukciónak. Új szerszám- és készülékgyártó, nagyméretű új szerelőcsarnok épülhetett és korszerűsíthették a gépi berendezéseket. A vállalat termékeinek 80 százaléka exportáru. Erről beszélgettünk a vezérigazgatóval. — Hány magyar autóbuszt szállítottak ki eddig? — Több mint harmincezret 1969 végéig, legnagyobbrészt a Szovjetunióba és az NDK-ba. Most új konstrukciók kerülnek forgalomba, a 200- asak. A városi közlekedésre a 120 személyes 242-es, távolsági forgalomra a légkondicionált 250-es. Azután a 192 lóerős Rába—MAN-motorral felszerelt IKARUS—280. — E 200-asok már bemutatkoztak külföldön? — Igen. Az IKARUS—250 a 19. nizzai autóbuszhéten a francia karosszériagyártók szövetségének ezüstserlegét nyerte. A Lipcsei Őszi Vásáron az IKARUS—242, a plovdivi vásáron az IKARUS—252 kapott aranydiplomát. A most következő években, 1975-ig meghonosítjuk a legkorszerűbb technikát, a folyamatos szerelést, aminek révén a kiváló motorral ellátott 200-asokat minden tekintetben versenyképessé tesszük a nemzetközi piacon. — Az autóbuszeladásokon kívül milyen más kapcsolataik vannak külföldi cégekkel? — Kooperációs megállapodásunk van a Saurer és Volvo vállalatokkal, az ő alvázaikra építjük autóbuszainkat. S folyamatban vannak további kooperációs tárgyalásaink a franciákkal meg az angol Byungs céggel, de ezek még nem értek meg Az IKARUS-nak az utóbbi évtizedben csak a hatvanas évek elején volt némi megtorpanása: nem tudta kielégíteni a vásárlók összes mennyiségi igényét. E zökkenőn már túl vannak. Most egyre több autóbusz kerül ki a csarnokokból és egyre változatosabb szériákban és színekben. M. T. A Magyar Kereskedelmi Kamara műszaki szellemi termékek szakbizottsága szerdán ülést tartott. Dr. Tasnádi Emil a szakbizottság elnöke közel 100 tagvállalat képviselője előtt számolt be a tavaly végzett munkáról és ismertette a szakbizottság előtt álló feladatokat. Az ülés résztvevői előzőleg körlevelet kaptak kézhez, ebben a szakbizottság elnöksége kéri, hogy a tagvállalatok április 30-ig közöljék: milyen műszaki szellemi terméket szándékoznak külföldön értékesíteni, illetve külföldről megvásárolni; milyen információkat és milyen propagandát tartanak szükségesnek és miben látják műszaki szellemi termékeink fejlődésének akadályait. 0 800 000 hőpalackot szállít idén az NSZK-ba a Nagykanizsai Üveggyár. Az első tételeket már útnak indították Hamburgba. 0 Újabb nyolc vagon emmentált sajtóit exportált márciusban Franciaországba a Zala megyei Tejipari Vállalat. 1970. MÁRCIUS 26.3 Magyar alumínium radiátorok Bécsben A Bécsi Tavaszi Vásáron két pavilonban képviseltette magát a LEHELEX. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a bécsi egyedárusítójuk kiállításán szereplő alumínium radiátor. Összesen 13 cég jelentkezett ezen a vásáron radiátorokkal, de a mienkhez hasonlót nem találhattak a látogatók. A Schneider& Söhne cég vezetőjének megállapítása szerint a magyar üzem 10 évvel előzte meg ezzel a termékével a világot. Harminc évvel ezelőtt ugyanis csak öntöttvas radiátort lehetett vásárolni, most lényegében még csak acéllemezből készült fűtőtestet —, de 10 év múlva már csak alumínium radiátorra lesz igénye a vevőknek. Érthetően — a termék egyedülállósága miatt — rendkívül nagy érdeklődéssel találkozott a LEHELEX. Megnyilvánult ez az ajánlatkérések mértékében is: 50 ezer négyzetméternyi fűtőtestre kell kidolgozniuk rövidesen ajánlatokat. Ugyanakkor a vásáron kötést is létrehoztak. Minimális kötelezettségként erre az évre 12 ezer négyzetméter radiátor szállítását vállalták osztrák ügyfelük számára. Ez a mennyiség azonban minden valószínűség szerint eléri az 50 ezer négyzetmétert. A másik pavilonban az alumínium szifont állították ki. Ugyancsak érdeklődést váltott ki ez a cikkük is, megállapodást kötöttek az egyik osztrák céggel egyedárusításra, a kötés értéke 20 ezer dollár, idei szállításra, de ajánlatot is ki kell dolgozniuk, mintegy 150 ezer dollár értékű szállításra. . . VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. env. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.2402/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008