Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)

1970-05-23 / 97. (342.) szám

W( 1970. MÁJUS 23. Véget ért az OECD-tanácskozás­ ­Párizsban befejeződött az OECD mi­niszteri tanácskozása. A május 21-i megbeszélések középpontjában az a belga javaslat állt, hogy a tagállamok­­erősítsék gazdasági együttműködésü­ket, ,a miniszterek igyekezzenek job­ban megmagyarázni egymásnak gaz­daságpolitikájukat és tanácskozzanak hinél gyakrabban egymással. Bár a jelenlevők nagy része egyetértett Fay­at belga külkereskedelmi miniszterrel, nem haladták túl az általános egyet­értés kereteit s a konkrét javaslatok kidolgozását a következő" miniszteri "tanácskozásra hárították A miniszteri tanácskozás foglalko­zott a gazdaságpolitika rövidebb táv­lataival is és kitűnt, sokkal jobban félnek az infláció folytatódásától, mint a világrecesszió terjedésétől. A hat­vanas évek első felében az áremelke­dés átlagosan 2 százalék volt, tavaly pedig 5 százalék. Egyetértettek a tár­gyalófelek abban, hogy a valutapoli­tika már nem elegendő a konjunk­túra stabilizálásához, hanem sokkal inkább a költségvetés-politikához, a munkaerő-politikához és más eszkö­zökhöz kell nyúlni. A fejlődő országok problémáival foglalkozva az a vélemény alakult ki, hogy az iparilag fejlett nyugati or­szágoknak és Japánnak 1975-ben mint­egy 23 milliárd dollár fejlesztési se­gélyt kell nyújtaniuk, tehát 10 mil­liárd dollárral többet, mint 1968-ban. E cél érdekében a bruttó társadalmi termék 1 százalékát kell biztosítani. Minden ország küldötte azon a néze­tén volt, hogy emelni kell a hozzá­járulást, egyesek azonban ellenezték a határidő kitűzését. Az NSZK, Bel­gium, Franciaország, Hollandia és Svájc már meg is haladta az 1 szá­zalékos hozzájárulást, az USA — bár elvben elismerte a fejlesztési segély növelésének szükségességét — elle­nezte pontos összeg és határidő elő­írását. . ’ Samuels amerikai miniszterhelyettes országa gazdaságáról szólva kifejtette, hogy az Egyesült Államok — a lassúb­bodás szakasza után — újból a terme­lés növekedése elé néz. Egy éven belül, reálértékben kifejezve, stabilabb növe­kedési irányzat alakul ki. Az amerikai tőzsdék hanyatlása csak az üzleti körök sötéten látását tükrözi. Giscard d’Estaing francia pénzügy­­miniszter szerint az iparosodott nyugati országoknak arra kell törekedniük, hogy amint lehetséges, csökkentsék a kamatlábat. A kormányok természete­sen elsősorban az infláció ellen harcol­nak s ezt az érdeket szolgálja a magas kamatláb is. Ezért nem várható, hogy a közeljövőben bármilyen változás len­ne a kamattételekben. A francia pénzügyminiszter szerint egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy a nyugat-európai országok gazda­sága általános recesszióba kerüljön. Az európai országok gazdasági növeke­dése az amerikai gazdaság lelassu­lása ellenére továbbra is igen je­lentős. Minthogy a 22 tagállam több­ségében az infláció a legfenyegetőbb veszély, a kormányoknak — belpoliti­kai elgondolásoktól vezérelve — nem szabad az enyhítés mellett állást foglal­­niok. Ha azonban az USA-ban mégsem sikerül megfordítani a hanyatló irány­zatot, a lelassulás átterjedhet a nyugat­európai országokra is. (AP, Reuter, UPI, AFP) PUSZTÍTÓ EREJŰ ÁRVÍZ ROMÁNIÁBAN Szinte egész Romániát érinti a jelen­legi árvízkatasztrófa — írja a Scinteia. Mint a lap megállapítja: félő, hogy a román gazdaságot nemcsak idén, ha­nem a következő években is súlyosan visszaveti ez a természeti csapás. Noha a károk felbecsülése még nem történt meg, egyedül a mezőgazdaság­ban — előzetes becslések szerint — mintegy 1 milliárd lej értékű kár kelet­kezett. Az ország 650 000 hektárnyi te­rületét víz öntötte el, s az eddigi je­lentésekből kitűnik, súlyos kár érte az állatállományt is. Három erőmű be­szüntette működését és az ország szá­mos gyárában kellett megszakítani a munkát. Eddig 250 gyár, közöttük szá­mos ipari kombinát vált használhatat­lanná, vagy sérült meg súlyosan. Az áradás most már Románia leg­nagyobb vas- és acélipari központját, a 200 000 lakosú iparvárost, Galacot is fenyegeti. Szakértők úgy vélik, hogy június elejéig csak súlyosbodik majd az árvízhelyzet. Londonban a román nagykövetség szóvivője a külföldi segítség fokozását sürgette. Mint­­mondotta, idáig 14 or­szág küldött segítséget országának, de további gyógyszer-, élelmiszer-szállítá­sokra, ruhaneműre s a hírközlés helyre­­állítását biztosító eszközökre lenne szükség. (Reuter) • Robert McNamara Párizsban csü­törtökön , hivatalosan átadta a Világ­bank új székházát. Ebben az épület­ben kapnak helyet a Nemzetközi Va­luta Alap hivatalai is. • Az amerikai képviselőház költség­­vetési bizottsága jóváhagyta a követ­kező pénzügyi évre azt a 289,9 millió dolláros kiadási tételt, amellyel az amerikai szuperszonikus szállító-repü­lőgépet kívánják kikísérletezni. • A világ legnagyobb alagútjának az építését az idén kezdik meg Japánban. Az alagút hossza 54,2 kilométer lesz, s az ország két szigetét — Honshut és Hokkaidót —­ köti össze. Előrelátható­­lag 1977-re készül el. • A Közös Piac Végrehajtó Bizottsága arra kérte fel a miniszteri tanácsot, hogy négy hónapra hosszabbítsa meg egyes, főként Kelet-Európából érkező acéltermékek vámmentességét. A má­­jus­ 31-én lejáró intézkedés 1969 októ­bere óta biztosít vámmentességet a nyersvasnak, lemeztekercseknek és félkésztermékeknek. A döntés még nem ismeretes. • A belgrádi Nemzetközi Műszaki Vásáron csütörtökön tartották meg Ausztria napját. Nyugati szomszédunk húsz céggel képviselteti magát a be­mutatón, s elsősorban gépeket, moto­rokat, műszaki berendezéseket, fém­árukat és acéltermékeket állít ki. Ausztriának Jugoszláviába irányuló exportja 1969-ben 17 százalékkal, 2,3 milliárd schillingre emelkedett; a ju­goszláv export értéke 1,2 milliárd schillinget tett ki. • A Texaco Inc. leányvállalata enge­délyt kapott, hogy a Mali Köztársaság­ban 129 millió acre területen kőolaj után kutasson. A kutatási programot jelenleg készítik. • Eduardo Frei chilei elnök bejelen­tette, hogy a nagy rézvállalatok álla­mosítása ellenére országa több beru­házási szerződést kötött. A 650 millió dollár értékű szerződések lehetővé te­szik a chilei réztermelői kapacitás megkétszerezését. • A ghanai kakaóértékesítési egyesü­lés június 12-én kezdi meg a középter­mésű kakaó árusítását. A minimális ár valamennyi engedéllyel rendelkező eladási ügynöknél 60 librás szállítmá­nyonként 8 új cedi (kb. 3 font 5 shilling). • Ausztrália bruttó nemzeti terméke 10 százalékkal növekedett az év első negyedében, s elérte a 7 milliárd 203 millió dollárt, szemben a tavalyi 6 milliárd 530 millióval. A mezőgazda­­sági termelés 546 millió dollár helyett az idén 599 millió dollárt tett ki. A XMI- JELENTI # Trinidad és Tobago kormánya kor­látozásokat vetett ki valamennyi de­vizára. Az intézkedésekre az április 21-i rendkívüli állapotot követő súlyos tőkekiáramlás miatt volt szükség. Az ország központi bankja szerint mindez csak óvatosságból történt, s előrelát­hatólag addig lesz érvényben, amíg a helyzetet pontosan ki nem elemzik.­­ Olajat találtak holland és amerikai szakemberek kutatófúrások közben az Északi-tenger holland kontinentális talapzatában. A holland N. V. Laura en Vereeniging társaság képviselője közölte, hogy a jelenlegi próbafúrások során napi 2000 barrel olajat hoznak a felszínre.­­ Az amerikai képviselőház jóvá­hagyott három törvényjavaslatot, amelynek értelmében továbbra is vám­­mentességet élvez a réz bizonyos faj­táinak, a mangánércnek és az alu­mínium elektródáknak az importja.­­ Az Egyesült Államok cső formájú, felfújható műanyag ballonokat kísér­letezett ki, amelyeket süllyedő és zá­tonyra futott olajszállító tartályhajók olajának kimentésére használhatnak fel. Ezzel csökkenteni lehet a parti és felségvizek szennyeződését is.­­ A japán North Somalia Oil Com­pany megállapodást kötött az Egyesült Arab Köztársasággal, hogy mintegy 100 négyzetkilométernyi területen, Ras Chareb közelében, a Szuezi-csatorna mentén és a Szuezi-öböl vidékén Olajat kutat. A japán társaság kilátásba he­lyezte, hogy egymilliárd font alaptőké­vel az olajkitermelés fejlesztésére be­ruházási társaságot hoz létre.­­ Jugoszlávia és Bulgária között az év első négy hónapjában 48,5 millió dollár értékű üzletkötés történt, ami a folyó évi államközi megállapodásban elő­irányzott áruforgalom 84 százalékának felel meg. Az árucsere, különösen a vas- és színesfémkohászati, a közfo­gyasztási cikkek és a mezőgazdasági élelmezési termékek viszonylatában kedvezőbb a tavalyinál.­­ Az Unilever konszern Angliában és Ceylonban azzal kísérletezik, hogy a gumicserje magjából olajat és takarmá­nyozási célra szolgáló olajpogácsát ál­lítson elő. Malaysia gumiipari kutató­­intézetének igazgatója szerint az eddi­gi kísérletek arra vallanak, hogy ez a művelet nem gazdaságos.­­ Izland kormánya az elmúlt fél kitű­nően sikerült halászati szezonja után a kedvező gazdasági helyzetre hivatkoz­va, javasolta a korona felértékelését. Javaslatát azonban kénytelen volt el­ejteni, mivel a munkáltatók és a szak­­szervezeti vezetők részéről erős ellen­állással találkozott. Algériai—francia kőolajtárgyalások Az Algériában kibányászott kőolaj áráról tovább folyik a vita Algéria és Franciaország között. A két ország kormánya 1965 júliusában egyezett meg abban, hogy az 1969. január 1-től alkalmazott új ár megállapításánál te­kintetbe veszik a termelési és szállí­tási költségeket, a nyersolaj minőségét és összehasonlíthatóságát más kőola­jokkal. 1969. január 1-e óta az akkor ideiglenesen megállapított 2,08 dollár barellenkénti ár érvényes. Az e hó végén kezdődő tárgyaláso­kon Algéria azt szeretné elérni, hogy­ a 2,08 dolláros árat 2,65 dollárra emeljék. A két kormány erősen elté­rő álláspontját az eddigi tapogatódzó tárgyalásokon nem nagyon sikerült közelebb hozni. A két ország közötti egyezményt, amely 5 évre szól, jövő­re kell megújítani. (Reuter) Japán textilexportja az Egyesült Államokba Japán április folyamán 41 400 000 dol­lár értékű textíliát exportált az Egye­sült Államokba, 1,3 százalékkal többet, mint 1969 áprilisában. A növekedés üteme azonban sokkal kisebb volt a márciusban regisztrált 8,3 százaléknál. Az év első négy hónapjában az USA- ba küldött textil értéke 158 700 000 dol­lár volt, azaz 2,9 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában. Április folyamán a pamut- és gyapjútextíliák exportja 7,4, illetve 25,9 százalékkal csökkent, ugyanakkor a szintetikus anyagokból előállított elsődleges és má­sodlagos textíliák kivitele 3,3, illetve 1,7 százalékkal növekedett. Az egyre élesedő japán—amerikai textilvita megoldása vagy végleges ki­éleződése a jövő heti GATT-konferen­­cián várható. A vitával foglalkozott — a kulisszák mögött — az OECD Párizs­ban ülésező miniszteri tanácsa is, s a japán vegyiszál gyárak szövetsége el­­küldötte képviselőit Párizsba és Genf­be, hogy ott közelebbről megfigyelhes­sék a tárgyalásokat. A japán kormány Washingtonban alkudozó képviselőit ugyancsak Párizsba várják. (Kyodo) Kőolaj-értekezlet Algériában Algéria, Líbia és Irak kőolaj-, il­letve iparügyi minisztere csütörtökön megkezdte tanácskozásait a három or­szág olajpolitikájának összehangolásá­ról. Az értekezlettel kapcsolatban az El Mudzsahid algériai kormánylap rámutat arra, hogy mind a három országnak jelentős tapasztalt olajtár­saságokkal kellett felvennie a kapcso­latot. Az Algériában érdekelt Com­pagnie Frangaise de Pétroles együtt­működik az Iraq Petroleum Company­­vel. A Mobiloil Algériában és Líbiá­ban, a Shell pedig mind a három országban érdekelt. (Reuter, MTI) India mezőgazdasági tervei Az indiai parlamentben benyújtot­ták az 1973—74. évi termésterveket. Ezek egyúttal India negyedik ötéves tervének célkitűzései. A felsorolás sze­rint élelemgabonából 129 millió ton­na termesztését irányozták elő az 1968—69. évi 98 millió tonnával szem­ben. Az olajosmagtermesztést 10,5 millió tonnára szeretnék növelni a ta­valyi 8,5 millióról, cukornádból 15 millió tonnát akarnak aratni a tava­lyi 12 millió helyett, a jutatermesztést a tavalyi 6,2 millió báláról 7,4 mil­lióra, a gyapotot a tavalyi 6-ról 8 mil­lió bálára növelik. (Reuter) Újdonságok az NDK építőiparában Tudósítónktól: A WB Bauelemente und Faseball­stoffe szakemberei azbesztcement le­mezanyagokat és nagy felületű több ré­teges könnyűelemeket fejlesztettek ki az építőipar igényeinek megfelelően. Az iparági egyesülés tervei között szerepel egy ablakgyártó nagyüzem létesítése, amelynek kapacitása az egyesüléshez tartozó valamennyi ablakgyártó üzem jelenlegi termelési volumenével lesz egyenlő. Az Institut für Bauelemente und Faseballstoffe fejlesztési munkájá­nak eredményeképpen az ipar hamaro­san megkezdi a PVC idomokból készülő ablakok gyártását. Ennek előnyei: a színezés már a gyártás alatt történik, kedvezőbb a gyártási technológia, hosz­­szabb az élettartam, nincs szükség kar­bantartásra és kielégítő lesz az anyag­­ellátás is. A PVC idomokból készülő ablakok hátrányai, hogy drágábbak, kevésbé hőállóak, gyúlékonyak és nem eléggé rugalmasak. Ez utóbbi két ked­vezőtlen tulajdonság azonban korlátoz­ható, illetve megszüntethető. Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG­ban ­privredni Jugoszlávia közös piaci IPREGLED borexportjának sorsa A jugoszláv bortermelők elmúlt évi körülbelül 15 millió dollár értékű közös piaci exportja különlegesen jó eredménynek tekinthető. 1970-re a ter­vezett export 6767 vagon bor (értéke kb. 17 millió dollár), s ennek csak­nem a felét a Közös Piacra szándé­kozik exportálni. Jugoszlávia 1969-ben egyedül az NSZK-ba 2400 vagon bort vitt ki. Most azonban gondot okoz, hogy az új bor­piacrend hogyan fogja befolyásolni a jugoszláv kivitelt, kü­lönösen pedig az NSZK-ba irányuló exportot. A mennyiségi korlátozások megszün­tetése teljesen új helyzetet teremt, ami kívánatossá teszi, hogy Jugo­szlávia hosszú lejáratú együttműködés kiépítésére törekedjék az erős nyu­gatnémet partnerekkel. Az új felté­telek mellett, és a liberalizáció el­lenére — a szakértők véleménye sze­rint — a harmadik országok borszál­lításait még az eddiginél is nagyobb diszkrimináció fogja sújtani. Ez a konzum­borok exportját teljesen le­hetetlenné teszi számukra. Valószínűleg csak azoknak a jugo­szláv exportőröknek lehet esélyük, akik drága, minőségi borokat szállíta­nak, mint amilyen például a már híressé vált „Amzelfelder”. Annak el­lenére, hogy a jugoszláv borok világ­szerte ismertek, a mintegy háromszáz fajta közül mindössze egy a törvé­nyesen védett. Kívánatos lenne, a jugoszláv bor­előírásokat valamennyi­re a Közös Pincéihoz közelítve, más fajtákat is kiemelni a névtelenségből. Az új bor­piacrend úgynevezett védő rendelkezései aggasztják leginkább a jugoszláv szakmai köröket, mert pél­dául lehetővé teszik, hogy az impor­tot, ha az „a közösség termelőit ve­szélyezteti,” egyszerűen leállítsák. Gon­dot okoznak továbbá a közös piaci termelők számára garantált minimá­lis árak, amelyeket évente állapíta­nak meg és ugyancsak igen erős res­triktív intézkedést jelenthetnek. A ter­vek szerint a harmadik országok kü­­lönmegállapodást köthetnek az EGK- val arról, hogy e garantált árak alatt nem értékesítik boraikat a közösség­ben. Jugoszlávia számára egy ilyen megállapodás megkötése hasznos len­ne, mivel jó minőségű, a garantáltak­nál drágább borokat exportál. Mindent együttvéve, a lényeg az, hogy a közös piaci borforgalmi sza­bályozás életbe lépése változást jelent ezen a piacon és az első megítélések szerint a jugoszláv­­ bortermelőknek nincs okuk borúlátásra. Bizonyos azonban, hogy a közösségen belül gyakran merülnek majd fel külön­féle problémák, különösen Francia­­ország és Olaszország, a két legna­gyobb termelő, és néhány harmadik ország versenye következtében. Ezért ajánlatos, hogy a jugoszláv borex­portőrök komolyan orientálódjanak más, elsősorban kelet-európai piacok felé is. (1970. május 15.) 3teuf jiirdier JeitunQ Az elmúlt héten az amerikai keres­kedelemügyi minisztériumban a gazda­sági tárcák magas rangú tisztviselői megvitatták az exportgazdaság kérdé­seit. Jelen voltak a magángazdaság képviselői is, akik szintén előadták kez­deményezéseiket és kívánságaikat. Az értekezlet célja az államigazgatás és a magángazdaság közötti szorosabb együttműködés kiépítése volt, amelytől az amerikai export versenyképességé­nek megerősödését remélik. A kereskedelmi minisztérium kezde­ményezésének alátámasztására Ken­nedy pénzügyminiszter a kongresszustól adókedvezményeket kíván kieszközölni az exportőrök számára. A kedvezmé­nyeket nem export-adóvisszatérítés for­májában kívánják nyújtani. Ehelyett a pénzügyminiszter olyan megoldásra gondol, amely az exportbevételek szá­mára gyakorlatilag ugyanolyan kedvező elbánást biztosít, mint amilyet az ame­rikai vállalatok közvetlen külföldi be­ruházásaiból eredő bevételek élveznek. Ez utóbbiakat csakis az amerikai anya­ Amerikai törekvés az export fejlesztésére vállalatokhoz való repatriálásuk eseté­ben adóztatják meg. A pénzügyminiszter most „belföldi külkereskedelmi társaságok” (DISC) alapítását javasolja. Ezek az amerikai vállalatok belföldi leányvállalati ala­pításai volnának, melyeknek feladata, hogy az anyavállalatok exportját le­bonyolítsák. A DISC-vállalatok nyere­ségei adómentesek lennének, feltéve hogy bevételeiknek legalább 95 száza­léka exportból ered, és hogy nyeresé­geiket is olyan célra használják fel, mely az exportot előmozdítja. Minthogy a CISC-vállalatok adómen­tessége a kincstár számára az első év­ben 450—600 millió dolláros bevételi kiesést okozna, az új szabályozás csak a jövő év közepén lépne életbe. A pénz­ügyminiszter ennek megvalósítása ré­vén évi 1 milliárd dolláros számrendű­­ségű exportbevételt remél. A javaslatot a kongresszus iletékes bizottsága meg­vizsgálja és ennek eredményéhez ké­pest a törvényhozás plénuma elé ter­jeszti. (1970. május 16.) ® NACHRICHTEN Fű R AUSSEN HANDEL A világ gép- és berendezés-kivitele közel 29 milliárd dollárt ért el 1968- ban. A korábbi évhez képest ez 9 szá­zalékos növekedésnek felelt meg. A világkereskedelem legfontosabb áru­csoportjaként — az élelmiszerek után — 11 százalékos részesedéssel a gép­ipari termékek szerepelnek. A frankfurti Verein Deutscher Ma­­schinenbau-Anstelten (VDMA) gépipari egyesülés adataiból kitűnik, hogy 1968- ban csak némileg változott a világ gépipari értékesítésének megoszlása. A szállítások 54 százalékát a legnagyobb ipari országok vették át. Ezek a gépek és berendezések mindenkori legfonto­sabb piacai. A gépkivitel 24 százaléka a fejlődő, 16 százaléka pedig a KGST- országokba ment, a fennmaradó 6 szá­zalék Ausztráliára, Új-Zélandra és Dél- Afrikára jutott. Terjeszkedik a világ gépkereskedelme A legfontosabb gépbeviteli országok sorában 6,6 százalékkal változatlanul Kanada vezet, megelőzve Franciaorszá­got, az USA-t és a Szovjetuniót (6,3 százalék). Az ötödik helyet, 4,6 száza­lékkal az NSZK foglalja el. Gépbevitele 1968-ban 21,2 százalékát érte el az az évben kivitt gépmennyiségnek. A gépbevitelben 1968-ban az USA 6,0 milliárd, az NSZK 5,3, Nagy-Britan­­nia pedig 2,8 milliárd dollárral szere­pelt. Az USA részesedése a világ gép­kereskedelmében 22,5 százalékra csök­kent 1968-ban az 1968. évi csaknem 30 százalékról, Nagy-Britanniáé pedig 13,1 százalékról 10,4 százalékra. Az amerikai kivitelnél azonban nem hagy­ható figyelmen kívül, hogy az USA- vállalatok külföldi leányvállalatainak forgalma túlszárnyalta az anyaország gépkivitelét. (1970. május 16.) VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL Manielsblatt Nyugat-Németország licenc-mérlege A nyugatnémet Bundesbank havi jelentése szerint az NSZK-nak a kül­földdel szembeni licenc- és szaba­­dalmidíj-kiadásai 1968-ban és 1969- ben erősebben emelkedtek, mint a külföldről eredő hasonló bevételei. Ennek következtében az NSZK „licenc-mérlegének passzív egyenlege az 1967. évi 508 millió DM-ről 1968-ban 583 millió DM-re, 1969-ben pedig 726 millió DM-re emelkedett. A szabadalmakért, találmányokért, gyártási eljárásokért és műszaki szer­zői jogdíjakért külföldre kifizetett ösz­­szegek 1968-ban 1 milliárd DM-ra, 1969-ben pedig 1130 millió DM-ra rúg­tak. A bevételek 1968-ban még némi emelkedést mutattak és 420 millió DM-t értek el, viszont 1969-ben már 406 millió DM-ra mentek vissza. A Bundesbank ebből azt a követ­keztetést vonja le, hogy a nyugatnémet vállalatok műszaki vívmányaikat in­kább exportvonalon, mintsem szaba­dalmak és licenciák átengedése útján hasznosították. Az áruexportnak és a műszaki szellemi exportnak ezen „kom­binációja” folytán a licenc-mérleg passzív egyenlegéből nem lehet közvet­lenül a „technikai hézag” nagyságára következtetni. A külföldről eredő sza­badalmi és licencbevételek 87 száza­léka, a külföldnek fizetett hasonló kiadási tételeknek pedig a 75 száza­léka 150 vállalatnál összpontosul. Fi­gyelmet érdemel az a körülmény is, hogy 1969-ben a külföldi érdekeltségű nyugatnémet vállalatok 536 milliárd DM licenc-deficitet mutattak ki, míg a belföldi érdekeltségűek licenc-mérlege 119 millió DM felesleggel zárult. Legerősebb a külfölddel való licenc­­forgalma a nyugatnémet vegyiparnak; ezt sorrendben követi a fém­­gépipar, majd pedig a villamos ipar. Az 1969- ben Nyugat-Németország által fizetett licencdíjak csaknem 50 százaléka az USA-nak, 24 százaléka pedig Svájcnak jutott. Svájc viszont számos esetben csak közvetítőként szerepelt és a fizetések egy része más országok vál­lalatait illeti. (1970. május 16.)

Next