Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-30 / 123. (368.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1970. JÚNIUS 30., KEDD II. ÉVFOLYAM 123. (368.) SZÁM A LUXEMBURGI TANÁCSKOZÁS ELÉ Ma délelőtt Luxemburgban a tárgyalóasztalhoz ülnek a Közös Piac és­­Anglia, illetve Dánia, Norvégia és Írország képviselői, hogy megkezdjék tanácskozásaikat az Európai Gazdasági Közösség kibővítéséről. E fejlemények — amelyet törté­nelmi határkőnek mond a nyugat-európai sajtó — az lesz végeredménye, hogy létrejön tíz ország 250 millió lakost felölelő közös piaca. E végeredmény elérésére azonban minden bizonnyal hosszú időre lesz szük­ség, még akkor is, ha sikerül a ma még jócskán eltérő álláspontokat közös neve­zőre hozni. A nagy kérdés persze az: meg tud-e egyezni Anglia a Hatokkal. Legutóbb — hét esztendővel ezelőtt — De Gaulle vétója miatt az Anglia csatlakozásáról folytatott tárgyalások félbeszakadtak. A mai tárgyalás, igaz, fontos határkő, de inkább csak jelképi ereje van; kifejezésre juttatja, hogy a Hatok állták a szavukat és még 1970 első felében megkezdődnek a tárgyalások a Közös Piac és a jelentkező országok között. Az érdemi megbeszélések Brüsszelben kezdődnek: Angliával július 21-én, a többi jelentkezővel szeptember 21-én. Hétfőn a Hatok külügyminiszterei részletekbe menően kidolgozták a mai ünnepélyes megnyitó „forgatókönyvét”, a földművelésügyi miniszterek pedig, akik ugyancsak Luxemburgba érkeztek, megállapodtak az 1970—71-es idény mező­­gazdasági árairól.­ A mai tanácskozáson a Közös Piac­­részéről a miniszteri tanács elnöke, Harmel belga külügyminiszter tesz ün­nepélyes nyilatkozatot. Nagy-Britannia nevében Barber, az európai ügyek minisztere nyilatkozik. Az angol küldöttség vezetője azonban Douglas­ Home külügyminiszter lesz. Felszólal Jean Rey, az Európai Kö­zösségek Bizottságának elnöke is. Rey és Harmel utoljára szerepelnek a nyil­vánosság előtt ebben a minőségükben. Július 1-től Scheel nyugatnémet külügy­miniszter lesz a miniszteri tanács el­nöke, a brüsszeli bizottság elnöki székét pedig az olasz Malfatti foglalja el. Ami a későbbi tárgyalásokat illeti, a hírek szerint azok élénk ütemben foly­nak majd. Valószínűleg negyedévenként két miniszteri szintű tanácskozást tar­tanak, hogy ily módon is ösztönözzék a részleteket kimunkáló szakértők tevé­kenységét. A tárgyalásokon, amelyeknek­­tarta­mát az optimális becslések 18 hónapra teszik, a borúlátóak viszont 3—4 esz­tendőre­­becsülik,­­bonyolult és nehéz kérdések várnak tisztázásra — írja Luxemburgba küldött tudósítónk. — A legnagyobb viták a következő kérdések­ből várhatók: Az új tagoknak engedé­lyezendő átmeneti időszak tartama és azok a jogok, amelyekkel ez alatt az idő alatt az új tagok rendelkeznek. Anglia, mint ismeretes, ragaszkodik ah­hoz, hogy az első pillanattól kezdve teljes joggal vehessen részt a közösség döntéseiben. A közös mezőgazdasági politika fi­nanszírozása. A mezőgazdasági politika jelenlegi formája Anglia számára elfo­gadhatatlan, mert mint a­ világ egyik legnagyobb élelmiszer-importáló orszá­ga, aránytalanul nagy teher hárulna rá, s mivel kevés mezőgazdasági terméket exportál, a közös alapból nagyon ke­vés jutna neki. A nemzetközösségi országok helyzete. Ausztrália, Új-Zéland és Kanada me­zőgazdasági exportjának nagy részét elvesztené, ha Anglia beáll a Hatok me­zőgazdasági rendszerébe, ezért külön kedvezményeket követel magának. A volt angol gyarmatok pedig olyanféle rendezést szeretnének elérni, mint a volt francia gyarmatok a Yaounde-i Konvenció keretében. Anglia részvétele a másik két nyu­gat-európai szervezetben, az Euratom­ban és a Montánunióban. A Hatok sze­retnék, ha Anglia minél teljesebben ki­venné részét a nukleáris kutatásokból A brit kormány ennek kilátásba helye­zésével próbálja elérni, hogy a mező­­gazdasági politika terén engedménye­ket kapjon. Együttműködésének azon­ban határt szab az amerikai Macma­­hon-törvény, amely tiltja az USA nuk­leáris titkainak továbbadását. Ebben a fejezetben a másik nehézség a British Steel Corporation. Az angol állami óriás konszern konkurrenciáját az eu­rópaiak sokallják és szeretnék elérni a felaprózását. Anglia fizetési mérlege és a font sterling nemzetközi szerepe. Párizsi vélemények szerint a Hatok jelenleg jobban félnek Anglia fizetési nehéz­ségeinek kiújulásától, mint a brit ipar konkurrenciájától.­ Az EFTA kimaradó tagjainak sorsa. Itt különösen a semleges országoknak, például Ausztriának vannak különle­ges igényei. Ezek az országok is sze­retnének megállapodásra jutni a leg­nagyobb Közös Piaccal. Utoljára említjük a fogas kérdések sorában, de korántsem a legkisebb jelentőségű az, hogy csakugyan akar-e még csatlakozni Anglia a Közös Piac­hoz. Hétfő este tette közzé nyilat­kozatát az a brit csoportosulás, amely hozzávetőleg 80 képviselőt és más köz­életi személyiséget tömörít. A nyilat­kozat kifejti: „Az összes jelek arra vallanak, hogy a brit közvélemény túlnyomó része elveti a csatlakozást mindaddig, amíg a Közös Piac meg­őrzi jelenlegi formáját és politikáját. A belépés ellenőrzőinek vezetője, Jay volt kereskedelmi miniszter megálla­pította : A közvéleménykutatások sze­rint az angolok 72 százaléka szembe­fordult az Európai Gazdasági Közös­séghez való csatlakozás gondolatával. Franciaország szerepe Európában POMPIDOU ST RASBOU RG-IBESZÉDE Pompidou francia köztársasági elnök vidéki körútja során beszédet mondott Strasbourgban, s ebben körvonalazta Franciaország Európa-politikáját. A be­széd élénk feltűnést keltett a nyugat­európai fővárosokban. Nyugat-Európa csak úgy töltheti be a világban az őt megillető szerepet, ha az óvatosság és a fokozatosság jegyében megvalósítja egységét. — jelentette ki. — Az egységes Európához vezető úton lépésről lépésre kell összehangolni a kü­lönböző államok mezőgazdasági, ipari, valuta- és társadalompolitikáját. Ugyan­akkor Nyugat-Európa megerősödéséhez elengedhetetlenül szükséges szoros és baráti kapcsolatok fenntartása minden országgal, „különösen a kontinens keleti részével” — hangoztatta az elnök. Londonban a nyilatkozatnak az a ré­sze váltott ki érdeklődést — írja az MTI tudósítója az angol fővárosból —, amely­ben szívélyesen beszélt az új angol mi­niszterelnök törekvéseiről. Londoni brit kormánykörökben fel­tételezik — folytatódik a tudósító kom­mentárja —, hogy Pompidou ma már szívesen látná a konzervatív vezetés alá került Angliát a Közös Piacban, mert úgy véli, hogy ez ellensúlyozhatná a túlságosan elhatalmasodott nyugatné­met gazdasági és politikai befolyást. Ezzel kapcsolatban örömmel mutatnak rá, hogy a Pompidou-beszéd egyetlen szót sem tartalmazott azokról a nehéz­ségekről, amelyek Angliára várnak, ha majd bele kel­l illeszkednie az Európai Gazdasági Közösség rendjébe. Mindez­­kétségtelen hangsúlybeli eltolódást jelez rá francia álláspontban. Bár a Heath-kormány alig tíz napja van hatalmon, máris kétségtelenné vált, hogy a Wilson-kabinet és a Brandt­­féle nyugatnémet szociáldemokrata-sza­bad demokrata kormány közötti szívé­lyes, különleges­­viszony a múlté, s a Heath-kormány sokkal inkább Párizs felé tekint. A Pompidoui beszéd londoni fogadtatásából, írja az MTI tudósító­ja , arra lehet következtetni, hogy a régebbi angol—francia „entente cor­­diale” feltámasztását mindkét főváros­ban befolyásos körök szorgalmazzák. A jelek szerint azonban Párizs nem kívánja veszélyeztetni az NSZK-val ki­alakult jó kapcsolatait sem. Legalábbis ez derül ki Pompidounak az új nyu­gatnémet nagykövet megbízólevelének átadásakor tett kijelentéséből. „A Pá­rizs és Bonn közötti megértés lehet csak az alapja a Közös Piac kibővíté­sének és minden más, Nyugat-Európa fejlődését hosszú távon meghatározó fejleménynek” — hangoztatta. Egyben hozzátette: Franciaország támogatja az NSZK kelet-európai közeledését. Strasbourgban a francia elnök ugyan­akkor nem hagyott kétséget afelől, hogy az ország európai szerepének be­töltésére csak úgy vállalkozhat, ha gyorsan fejleszti gazdaságát és meg­oldja a gazdasági és szociális problé­mákat. Az országnak a következő tíz év során duplájára kell emelnie ipari termelését — hangoztatta. A mezőgaz­daság korszerűsítése és a piaci struk­túra átalakítása mellett társadalmi té­ren is jelentős átalakításokra lesz szük­ség. Elsősorban a dolgozók „participa­­tion”-ját, részvételét kell fokozni a vál­lalati ügyekben és döntésekben, ily módon növelve felelősségérzetüket. Sík­­raszállt az ország igazgatási reformja és a közigazgatás decentralizálása mel­lett is. A FAO FELHÍVÁSA A LUXEMBURGI TANÁCSKOZÁS RÉSZTVEVŐIHEZ A 2. Élelmezési Világkongresszus egyik bizottsága hétfői ülésén fel­szólította a Közös Piac tagállamait és a négy felvételt kérő országot, hogy a ma kezdődő tárgyalásaik eredménye­ként ne érje hátrány a fejlődő orszá­gokat. A felszólítást egy jelentésében az állami szektor segélyezésének tá­mogatására alapított bizottság tette. A bizottság ugyanakkor javasolta, hogy a FAO tagságát növeljék, töb­bek között a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Jelentésé­ben az a felhívás is szerepel, hogy 1972-től valamennyi fejlett ipari or­szág juttassa bruttó nemzeti termé­keinek egy százalékát segély formájá­ban a fejlődő országoknak. A bizott­ság hasznosnak vélné, ha a FAO jövő­beni munkájában olyan szakszerveze­tek és csoportok is részt vennének, amelyek a mezőgazdasági dolgozókat, valamint a fogyasztókat képviselik. (Reuter) NAPRÓL NAPRA MEGKEZDŐDNEK A TÁRGYALÁSOK LUXEMBURGBAN A KÖZÖS PIACI ORSZÁGOK és Nagy-Britannia, Dánia, Írország és Norvégia képviselői között. A tanácskozások előtt tudósítónk áttekinti azokat a témákat, amelyek a hosszú és bonyolult csatlakozási tárgyalások során valószínűleg a­ legnagyobb vitákat váltják ki. BORÚLÁTÓAN NYILATKOZOTT AZ OLASZ PÉNZÜGYMINISZTER országa gazdasági helyzetéről. Csak lassan növekszik a termelékenység, és a szociális ellentétek újabb feszültségeket rejtenek magukban. Sza­vait alátámasztja a fizetési mérleg rosszabbodásáról kiadott jegybanki jelentés, valamint a valutatartalékok rohamos megcsappanásáról szóló hír. FRANCIAORSZÁG EURÓPA-POLITIKÁJÁT határozta meg újból Pompidou elnök strasbourgi beszédében. Kedvező hangnemben nyi­latkozott az új angol kormány törekvéseiről. Londoni megfigyelők az angol—francia közeledés esélyeit latolgatják. Pompidou másik beszé­déből viszont kitűnik, hogy Párizs továbbra is súlyt helyez a­zonnal való jó viszony fenntartására. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK MEZŐGAZDASÁGÁNAK HELYZETÉ-­­ RŐL adott hírösszefoglalónkban az egyes fővárosokból érkezett jelen­téseket ismertetjük. A KŐOLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK ALGÍRI KONFERENCIÁJA befejeződött. Határozatait még nem hozták nyilvánosságra, de a Reuter szerint elfogadták azt a javaslatot, hogy a jelenlegi árszintet fenn kell tartani, s a kőolajtermelést a kereslet növekedéséhez kell igazítani. 1 . Lassul a gazdasági növekedés Olaszországban Nehéz helyzetbe kerül­t az olasz gazdaság — jelentette ki Preti pénz­ügyminiszter. Az 1969 vége óta tartó kedvezőtlen társadalmi klíma követ­keztében csak lassan növekszik a ter­melékenység. Ez viszont az ipari ter­melés és a nemzeti jövedelem növeke­désére fékezően hat. A nyugati ipari államokban tartó drágulási folyamat lehetővé teszii Olasz­ország számára, hogy növelje kivitelét, mutatott rá a pénzügyminiszter. A be­hozatal mégis sokkal­­gyorsabban nö­vekszik és valószínűleg romlik a keres­kedelmi mérleg. Az olasz ipari termelés stagnálása és a béremelkedések olyan inflációhoz vezethetnek,­­amelynek ve­szélyességét nem szabad lebecsülni és amely az olasz valuta iránti bizalom megrendüléséhez vezethet. A magán­­szektor alacsony szintű beruházásai és a kormány halogatása a pénzellátás ja­vítását illetően, megkövetelik a magas jövedelmű rétegek adóinak emelését, hogy ily módon az alacsony keresetűek adóit csökkenteni lehessen — vélte Preti pénzügyminiszter. A kormány már előzőleg nyilvános­ságra hozta a tervbe vett adóügyi re­formintézkedéseket, ezek azonban nem találkoztak a szakszervezetek helyeslé­sével. A dolgozók radikálisabb adóre­formokat követelnek, de változásokat kívánnak a lakásépítkezések, a közle­kedés és a szociális ellátás más terüle­tein is. A három legnagyobb olasz szak­­szervezeti szövetség közös közlemény­ben jelentette be, hogy július 7-re 24 órás általános sztrájkot hirdet. A fel­hívással figyelmeztetni kívánják a kor­mányt, hogy gyorsabban cselekedjék a gazdasági és a szociális reformok vég­rehajtásában. Az olasz fizetési mérleg romlására vet fényt a jegybank legutóbbi jelentése. Ebben megállapítja, hogy az év első négy hónapjában több mint 580 mil­liárd lírára nőtt az ország fizetési­­mérleg-deficitje, szemben a múlt év hasonló időszakában kimutatott 350 milliárd lírával. Ennek elsősorban a kereskedelmi mérleg rosszabbodása az oka: az importált áruk és szolgáltatá­sok csaknem 450 milliárd lírával ha­ladták meg az export értékét Javult ugyanakkor a tőkeforgalmi mérleg. A múlt év azonos időszakában 600 milliárd lírás passzívummal, idén viszont a májusig tartó periódusban csak 250 milliárd líra deficittel zárult. Nemcsak az Olaszországba vissza­áramló líra-bankjegyek értéke növeke­dett, hanem bankhitelek és értékpapír­jegyzések formájában is jelentős kül­földi tőke érkezett az országba. A tőkekiáramlás lassulása összefügg az Olaszországban érvényes magasabb kamatlábakkal és a szűkös likviditás­sal. Mindez azonban kevés volt ah­hoz, hogy egyensúlyozza a kedvezőt­len kereskedelmi mérleg kihatásait. A hivatalos tartalékok az év első felében rohamosan apadtak. Az első negyed­évben több mint egymilliárd dollárral csökkentek, s a folyamat a második negyedben sem lassult. Róma kényte­len volt külföldi támogatás után nézni és azonkívül igénybe venni a Nemzet­közi Valuta Alapnál részére biztosított papírarany-kvóta egy részét. Felkérte Japánt, hogy „vegye át” és lejárat előtt térítse meg a Nemzetközi Valuta Alappal szemben fennálló 250 millió dolláros követelését. Róma még 1966-ban nyújtotta e hitelt a Nemzet­közi Valuta Alapnak. Hírügynökségi jelentések szerint Japán, felduzzadt dollártartalékai miatt szívesen vállal­kozik azok egy részének változatos formában történő lekötésére. Olasz­ország emellett 50 millió dollár érték­ben lehívta a számára biztosított külön­leges lehívási jog­kvóta egy részét is. (Reuter) JELENTÉS AZ ÉRTÉKTŐZSDÉKRŐL A New York-i részvénypiacon múlt héten tovább folytatódott az előző he­tek kedvezőtlen irányzata. A gyengülés ezúttal a vállalatok pénzügyi szilárdsá­gába vetett bizalom megrendülését tük­rözte. Mint lapunkban beszámoltunk róla, csődöt jelentett a legnagyobb amerikai vasúttársaság a PENN, és hí­rek terjedtek el, hogy más jelentős amerikai vállalatok is hasonló sorsra jutnak. Tovább súlyosbította a helyze­tet, hogy egyes spekulációk szerint a második negyedévi profitok alacso­nyabbnak bizonyulnak, mint ahogy eredetileg várták. A pénzszűke miatt, illetve lélektani okok miatt folyó eladások a hét máso­dik felében kissé alábbhagytak, miután a Federal Reserve Board intézkedésé­vel kedvezőbb lehetőségeket teremtett a kereskedelmi bankok rövid lejáratú hitelnyújtásaihoz. Végső soron az ipari részvények átlagát jelző Dow Jones in­dex több mint 30 ponttal esett vissza, és ismét a 700-as szint alá került. Londonban a választások eredményé­nek hatására a hétfői nyitáskor igen magas szinten álltak a részvényárfolya­mok, miután, előző pénteken — tükröz­ve a tőkés körök váratlan örömét — a második világháború óta nem tapasz­talt mértékben emelkedtek. Hétfőre azonban kijózanodott a hangulat, s a kormány előtt álló gazdasági nehézsé­gek óvatosságra késztették a befektető­ket. A Wall Street is hozzájárult, hogy ismét gyengült a piac irányzata Hét végére jobban visszaestek az árfolya­mok, miután híre terjedt, hogy a dokk­munkások általános sztrájkja fenyeget. Zürichben is, egyenlőtlen volt az irányzat, bár az árfolyam-ingadozások mindkét irányban korlátozottak marad­tak. Részben a konjunktúrapolitikai fej­lődés bizonytalansága, részben a tőke­piac feszültsége nyomta rá bélyegét a piacra. A hét második felében itt is éreztette hatását a New York-i tőzsde lanyhulása. A párizsi tőzsde tendenciája is ha­sonlóan alakult. Az induláskor emelke­dő árfolyamok nem tudták kivonni ma­gukat a Wall Street lefelé menő irány­zata alól, és egyenetlenné váltak. A frankfurti tőzsde visszaesésében a nyári kánikula is szerepet játszott. — írja az WPI hírügynökség. A befektetők érdeklődése szinte a nullára esett visz­­sza, és az árfolyamok széles fronton hanyatlottak. A Közös Piac kereskedelmi megállapodása Spanyolországgal és Izraellel Miközben a Hatok miniszterei már Luxemburgba sereglenek a britekkel, norvégokkal, dánokkal és írekkel foly­tatandó csatlakozási tárgyalások meg­nyitására, a Közös Piac lelépő vezető­sége két fontos kereskedelmi szerződést írt alá. Június 29-én megszületett az EGK kereskedelmi megállapodása Spanyolországgal és Izraellel. A spanyolokkal kötött megállapodás — írja a Reuter — hat évre szól: két hároméves szakaszból áll, s lejárta után meg kell hosszabbítani. A szerződés alapján az ibériai ország ipari termé­keinek vámját az első szakaszban 30 százalékkal, a második szakaszban to­vábbi 30 százalékkal mérséklik. Spa­nyolország kezdetben 25—30 százalék­kal, később 60 százalékkal szállítja le a Közös Piacból származó áruk vám­jait, és kötelezi magát, hogy a kül­földről vásárolt sűrített tej és tejpor 90 százalékát a Közös Piactól szerzi be. Bár az EGK tagállamaiba irányuló spanyol citrusgyümölcs vámját 40, és más mezőgazdasági termékek vámját 62 százalékkal szállítja le az EGK, a szerződést spanyol részről aláíró Lopez Bravo külügyminiszter­­ azt mondotta, hogy a mezőgazdaság az egyetlen te­rület, amelyet a szerződő felek elha­nyagoltak. A miniszter ugyanakkor hozzátette, hogy a mostani megállapo­dás lehetővé teszi Spanyolországnak, hogy növelje a termelékenységet és fejlessze külföldi kapcsolatait. Az Izraellel kötött szerződés öt évre szól. A közel-keleti országból a Közös Piacba irányuló gyümölcs vámját kez­detben 40 százalékkal, az iparcikkekét pedig 30 százalékkal mérséklik. A mér­séklés 1974-re eléri az 50 százalékot. Izrael kedvezményes vámfeltételek mel­lett évi 300 tonna pamuttextíliát szál­líthat az EGK tagállamainak. Az Iz­raelbe irányuló közös piaci termékek beviteli vámtételét kezdetben 5—10 százalékkal, egyes árukét 1974-re 30 százalékkal csökkentik. Az Európai Gazdasági Közösség ed­dig Libanonnal, Tunéziával, Marokkó­val és Jugoszláviával kötött hasonló jellegű preferenciális egyezményeket. Más arab államok és a Közös Piac kö­zötti kapcsolatok még csak kezdeti fo­kon állnak. Az AP hírügynökség sze­rint a Spanyolországgal kötött megál­lapodást több európai állam helytelení­ti. Az Egyesült Államok, saját érdekeit tekintve, mindkét szerződést ellenzi. Amerikai üzleti körök azon a vélemé­nyen vannak, hogy ilyen jellegű szer­ződések diszkriminálják a Közös Piac­ba irányuló kivitelüket. LENGYEL-SPANYOL MEGÁLLAPODÁS Tudósítónktól: Lengyelország és Spanyolország több évre szóló megállapodást írt alá Mad­ridban. A megállapodás a két ország közötti árucsereforgalmat, a hajózási, szállítmányozási, valamint a gazdasági és ipari együttműködés kérdését öleli fel.

Next