Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)
1970-07-15 / 134. (379.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Ahogy a VILÁGGAZDASÁG folyó hó 4-i száma már beszámolt róla, Bettencourt francia tervezésügyi miniszter a kínai kormány meghívására kéthetes látogatásra utazott a Kínai Népköztársaságba. A hetilap „Actualité” rovata a látogatás alkalmából röviden ismerteti a két ország kereskedelmi kapcsolatait. — A Szerk. Kínának a kapitalista államokkal folytatott kereskedelme az elmúlt évtizedben nagy változáson ment keresztül. Az iparilag fejlett nyugati államok — beleértve Japánt is — részesedése az ország importjából 1960-ban csupán 22,3 százalék, 1968-ban viszont már 60 százalék volt. Az említett államok Kínából származó importjának részaránya ugyanebbenaz időszakban 14,5-ről31 százalékra nőtt. Franciaország nagymértékben hozzájárult az említett fejlődéshez. Kínába irányuló exportja 1960—1968 között valamivel kevésbé lendületesen, 66,2 százalékkal növekedett, mint az NSZK-é (82,5%), ugyanakkor jóval gyorsabban, mint az Egyesült Királyságé (22,8%). Leglátványosabban Japán exportja nőtt, 8 év alatt 106-szorosára emelkedett. Ha Franciaország fokozni akarja Kínába irányuló kivitelét, más eljáráshoz kell folyamodnia, mint az európai szocialista országok esetében. A két ország között ugyanis nem áll fenn érvényes kereskedelmi egyezmény, tehát a kontingensek emelése nem járható út. Ezzel szemben Franciaországnak lehetőségében áll helyi eladási kampány szervezése, amelyek sikerét a legutóbb Pekingben rendezett szerszámgép- és építőiparianyag-kiállítás eredményessége is bizonyítja. Azonkívül, hogy a kiállítási anyagérték szerinti 80 százaKelet-Afrika országai, Kenya, Tanzánia, Uganda és Malgas saját papír-, ipart akarnak létrehozni, illetve a meglevőt tovább akarják fejleszteni. Az egyes kormányok ezzel összefüggésben fejleszteni kívánják erdőgazdaságukat is, hogy saját nyersanyagbázisuk legyen. Tanzániában egyelőre a szitált kívánják a papírgyártás alapanyagaként felhasználni. Uganda, mivel nincsen még nyersanyaga, nyersanyagimportra szorul. Kenya 12,5 millió kenyai shillinggel az ország nyugati felében jelentékeny cellulózé- és papírüzemet kíván létrehozni. A finanszírozásban a kormány, valamint a Világbank International Finance Corp. csoportja és más intézmények, mint az angol Barclays Overseas Development Corp. is részt vesznek. A gyári berendezéseket az indiai Orient Paper Mills fogja szállítani. Az új vállalat Pan-African Paper Mills (East Africa) Ltd. cég alatt indul meg és több mint 1000 alkalmazottal fog dolgozni. Az építkezések ez év tavaszán kezdődtek meg és 3 év alatt fognak elkészülni. (Erről a tranzakcióról a VILÁGGAZDASÁG július 9-i száma rövid tudósítást közölt. — A Szerk.) A Világbank 1969 végén Kenyának 2,6 millió dolláros, 25 év alatt lejáró hitelt nyújtott erdősítési célokra. Az ország függetleníteni akarja magát fa és faanyag tekintetében a beviteltől, sőt fakivitelre is számít. Ugandában, Vinjában az ország első papírgyára 1970 tavaszán megkezdte a termelést. A gyárat a belföldi Papco Ltd. vállalat alapította. Azt remélik, hogy a gyár rövidesen fedezni fogja a belföldi papírszükséglet 60 százalékát, jelenlegi napi 20 tonna papírt állít elő Svédországból importált cellulózéból. A beruházási költségek 6 millió Ugandai shillingbe kerültek és tervbe vették egy további papírgyártó gép beállítását is. Ennek költségei 2 millió ugandai shillinget tesznek ki. Uganda Stanffurterjülflcmcine Kereken 600 külföldi nagy- és kiskereskedelmi céget érint a „ghanai vállalkozások előmozdításáról” szóló törvény, amely augusztus 1-én lép hatályba. Az üzleteket vagy be kell zárni, vagy teljes egészében ghánai állampolgároknak átadni. A törvény végrehajtása után mindössze 46 külföldi kereskedelmi vállalat működhet majd Ghánában. Az átadási műveleteken a régi tulajdonosok természetesen nagy veszteségeket kell hogy szenvedjenek, mert a ghánaiak nyilván ki fogják használni a kényszerhelyzetet. Az érintett tőkeberuházások értékét a hamburgi Afrika Egyesület mintegy 15 millió új cedire (körülbelül 54 millió DM-re) becsüli. A „külföldi képviseletek” (overseas business representatives) fogalmát a törvény rendkívül bizonytalanul határozza meg, s a nyugatnémet anyavállalatok reménykednek, hogy ghánai telepeikre a nacionalizálás nem terülék a helyben elkelt, maga a kiállítás számos szerződéskötést eredményezett. A Berliet cég 1969—70-ben összesen 5000 darab kamionra kapott megrendelést, szerződések keretén belül az Alsthom 40 mozdonyt, a Yumbo cég 1970—.71-ben összesen 150 hidraulikus pelletizáló készüléket, a Richard Continental még ez évben 60 traktort szállít Kínának. Akiállítást követően 30 millió frank értékű szerződést kötöttek francia szerszámgépek szállítására. Mindez persze a francia fél számára az 1969. évi kivételes fordulat után ismét aktív kereskedelmi mérleg alakulásához fog vezetni. A francia export tavalyi megtorpanása kétségkívül a francia részbről felmerült szállítási nehézségeknek és a kínai import csökkenésének volt a következménye. Kína Franciaországba irányuló exportjának bővülése pedig egyrészt az esetenkénti sertéshús vásárlásból, másrészt pedig a kínai árak általános emelkedéséből adódott. A Kínából származó francia bevitel elsősorban élelmiszercikkekből, olajból, bőrből, szőrméből, selyemből és ónból áll, s cserébe Franciaország — a kínai termés alakulásától függően — gabonaféléket, vegyianyagokat, műtrágyát, kohászati termékeket, nikkelt, alumíniumot, s 1964 óta gépi- és elektromos berendezéseket szállít. Az utóbbi kettő exportja 1969-ben elérte a 23,3, illetve 32,2 millió frankot. A két ország árucseréje főként a francia kereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolódik, mivel így könnyebben megoldhatók a szerződések teljesítése során felmerülő esetleges problémák. (1970. évi 967. szám.) fejleszteni kívánja erdőgazdaságát is. Nemrégiben a norvég kormány a Nórád fejlesztési segélyszervezete útján 4 millió ugandai shillinget bocsátott az ország rendelkezésére új erdészeti hatóság felállításának céljára. Az 1969— 70. évforduló idején a Nórád már 1,6 millió ugandai shillinget folyósított egy erdészeti iskola építésére. Tanzániában a második ötéves terv keretében, Tanga körzetében két cellulózé- és papírgyárat kívánnak létesíteni. Ehhez tartozik egy szizál alapanyagból dolgozó papírgyár, évi kapacitással 100 000 tonna. A beruházási költségek 300 millió tanzániai shillingbe kerülnek. A francia Centre Technique Forestier Tropical az UNIDO-tól nemrégiben kapott megbízást arra, hogy Malgas számára dolgozzon ki egy olyan tanulmányt, amely megvizsgálja az ottani cellulózé- és papírgyártás technikai és gazdasági lehetőségeit. Különösen az ott előforduló szizál-nyersanyag felhasználásának lehetőségeit kell kivizsgálni. A tanulmány elkészítésének költségei 36 000 dollárba kerülnek. Az országnak egyetlen papírgyára Tananarivében 1966 végén indult meg. Az üzem a Papeteries de Madagaskar tulajdonában van. A vállalkozás 65 százalékban francia érdekeltség, 35 százalékban pedig a belföldi nemzeti beruházási társaság tulajdona. A szükséges beruházásokat kereken 2 milliárd magas frankban állapították meg. Malawiban 1969 végén alapították meg az Amalgamated Packaging Industries (Malawi) Ltd. vállalatot, amely 1970 júniusában kezdte meg több rétegű papírzsákok, hullámkartonok, folyékony anyagok csomagolására alkalmas csomagolási cikkek és hasonló anyagok gyártását. Ezenkívül az ország északi részében szintén tervbe vették egy gyár építését, amely 100 000 tonnás kapacitással hosszúszálú cellulózot fog előállítani. (1970. évi 25. szám.) Ghanában nacionalizálják a kereskedelmi vállalatokat fed ki. Ghana területén azonban a külföldiek körében borúlátás uralkodik. Érthető, hogy az anyavállalatok ghanai üzletüket nem szívesen számolják fel, de a törvény szigora a Ghánában dolgozó munkatársakat fenyegeti, s ezek nem vállalják a személyes felelősséget. Úgy tűnik, hogy a ghánai hatóságok az európai cégekkel hajlandók gyakorlati megoldásokról tárgyalni, s az új törvényt elsősorban a libanoni és indiai kiskereskedőkkel szemben akarják alkalmazni. A ghanai nyugatnémet telepvezetők és hazai üzletvezetőségek között folytatott megbeszéléseken felmerült az a lehetőség is, hogy az üzletet egy Ghánával szomszédos országban folytatják. Abidjanban például nem sok költséggel lehetne új piacot feltárni, s egyúttal rendszeres utazásokkal a ghánai piacot is ellátni. (1970. júl. 6.) A mezőgazdaság az ország belső szükségletének kielégítésén felül az exporthoz szükséges árualapot is biztosítja. Az élelmiszergazdaság a népgazdaság összexportjából 22—23 százalékban részesedik. Az átlagon belül különösen a tőkés exporton belül magas az aránya: 40—45 százalék. Az élelmiszergazdaság exportszerkezetére általában jellemző, hogy az ú állattenyésztési és növénytermesztési, valamint a nyers és a feldolgozott termékek aránya egyrészt a piaci igényeknek, másrészt pedig a rendelkezésre álló exportalapnak a függvényében változik. A szerkezeti változáson kívül a volumen is állandóan növekedett. 1960- ban 2019 millió devizaforint, 1969. évben pedig több mint 5400 millió devizaforint. Ezen belül a szemestermények exportja közel hatszorosára, a friss zöldségé négyszeresére, az élő állat és állati termékeké kétszeresére, a hús, baromfi és tejipari termékeké kétszeresére, a konzerveké négyszeresére, az élvezeti cikkeké pedig háromszorosára emelkedett. A hüvelyesek, a cukor és az édesipari termékek kivitele pedig csökkent. A népgazdaság, ezen belül az élelmiszergazdaság külkereskedelmi forgalma szempontjából az 1969-es év rendkívül eredményesnek számított. A hazai termelés körülbelül 18 százalékkal nagyobb közvetlen exportot eredményezett. Az import népgazdasági szinten ugyanakkor körülbelül 7 százalékkal emelkedett, így a korábbi évek — az 1966. év kivételével — passzívuma után jelentős aktívummal zárt a külkereskedelem. Az exportált cikkek közül az állati termékek részaránya volt a legmagasabb. Ezen belül is különösen az élő állat és a hús exportja volt a legjelentősebb. A háború előtti években ennek a terméknek a részesedése mindössze 8—9 százalék volt, jelenleg viszont meghaladja a 25 százalékot is. Vágómarha-exportunk szinte teljes egészében a nyugat-európai tőkésországokba irányul. Az elmúlt időszakban — különösen az előző évben — mind az értékesítés lehetősége, mind pedig az elért árbevétel színvonala kedvezőnek mondható. Bár volumenében kisebb mértékű, de az export szempontjából hasonló adottságokkal rendelkező termékünk a juh- és bárányhús is. A baromfiipari termékek kivitele már kedvezőtlenebb, a tejipari termékeké pedig rendkívül körülményes és gazdaságtalan. A növénytermesztés termékei közül a zöldség- és gyümölcsfélék részaránya a legmagasabb. Ezt követi a már feldolgozott élelmiszerek (növényi olajok, italok, cukor stb.), a szemestermények, vetőmagvak és ültetési anyagok; legkisebb a koncentrált és laza takarmányok részesedése. A bekövetkezett változások értékelését, az egyes termékcsoportok részesedésének mérlegelését csak a kialakult feltételek figyelembevételével célszerű elvégezni. Az iparosítással, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével járó fejlesztési, illetve az ebből származó nyersanyag-importigény egyre nagyobb exportot tett szükségessé. Ez a „szükségszerűség” — ha esetleg csökkentett formában is —, jelenleg is fennáll. Tehát az élelmiszergazdaság devizaszerző-képességét távlatilag is ki kell használni. Az időnként, helyenként és cikkenként mutatkozó konjunkturális helyzettől eltekintve, a mezőgazdasági termékek exportja is egyre bonyolultabb. Viszonylag rövid idő alatt szemtanúi lehettünk, hogy a korábbi nagy exportra már nem volt szükség, mert az illető ország a termelés korszerűsítésével a belföldi szükségletet hazai termékkel elégítette ki. De nem ritkaság az sem, amikor egy korábban importáló ország ugyanabból a termékből jelentős exportőrré, komoly konkurrenssé válik. Az így kialakult helyzetet már súlyosbítja az a körülmény is, hogy nehezebben tudjuk érvényesíteni a kedvező természeti adottságokból adódó „monopolhelyzetünket” is. A partnerek erősödésével, a termelés és az áruellátásra való törekvés növekedésével az exportálás feltételei — legalábbis az előző időszakhoz képest — egyre inkább megnehezülnek. A mind komolyabb körülmények következtében az egységnyi termék értékesítéséért elérhető bevétel csökken, és az ebből adódó többlet-ráfordításokkal nem arányosan növekszik. Pedig már jelenleg is a mezőgazdaság exportgazdaságossága legfeljebb az átlagos szinten van. Az élesebb verseny egyre nagyobb alkalmazkodást követel. Nem látszik célszerűnek, hogy — például — különböző központi beavatkozással a külpiacon érvényesülő tartós tendenciákat a termelőkkel csak utólag, esetenként, esetleg még torzított formában tudassunk. Indokolt lenne az exportra kerülő termékek felvásárlási árát a tényleges ráfordítási szinthez (elsősorban az időszaki és a minőségek differenciáltabb megkülönböztetésére gondolok) közelíteni —, ugyanakkor a kedvezőtlen hatékonysággal — 80 forint/ dolláron felüli szintnél — exportálható termékek felvásárlási árát (almánál) a belföldi szinthez közelíteni. Ezt természetesen elsősorban olyan termékeknél célszerű elvégezni, ahol a belföldi kereslet már telített, az egyetlen — és nem is nagyon kívánatos — értékesítési lehetőség az export. Dr. Kerek Zoltán A VILÁGSAJTÓBÓL MONITEUR DU commerce international A kínai—francia kereskedelmi tárgyalások | Informationen Kelet-Afrika fejleszteni akarja papíriparát A HAZAI ELLÁTÁS ÉS AZ EXPORT Megnevezés 1938 1960 1965 1970 Növényi eredetű termékek 61,4 51,1 50,7 67 Állati eredetű termékek 38,6 48,9 49,3 33 összesen: 100 100 100 100 Ebből: feldolgozott 41 59 59 55 iii Magyar Kereskedelmi Kamara iiiiiiimiiiiimiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiimimiiiiiiiiii....... Vizsgáztak a propagandisták A Magyar Kereskedelmi Kamara kétéves propaganda-tanfolyamán július elején befejeződtek a vizsgák. Az első évfolyamon 229 hallgató, a második évfolyamon 132 hallgató vizsgázott. Mindkét évfolyamon 36—36 előadás hangzott el. Az előadásokat félnapos szakmai bemutatók egészítették ki. A hallgatók a helyszínen tanulmányozták a különféle nyomdák, a filmgyárak, s a Csomagolástechnikai Intézet munkáját. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatoknál szívesen fogadják a kamarai tanfolyamon oklevelet szerzett porpagandistákat. A Magyar Kereskedelmi Kamara e tanfolyama — mint oktatási fórum — tagja a Propagandaiskolák Nemzetközi Szövetségének. Számos külkereskedelmi vállalat kötelezővé tette propagandistái számára az oklevél megszerzését. A következő tanévre augusztus 15-ig lehet jelentkezni. Új jelentkezés esetén a kamara tagvállalatainak dolgozóit részesítik előnyben. A tanévnyitás szeptember második felében lesz. Az újonnan összeállított tananyagban a többi között szerepelnek nyomdai alapismeretek, a sajtó és a sajtóhirdetés, a fotó szerepe a propagandában, propagandapszichológia, propaganda és művészet, a propaganda jogi kérdései. Az első évfolyamon új tantárgy is lesz, a protokollismeretek. mmmmmmmmmmmmmmmmm röviden . Az „Ex Plzen ’70” nemzetközi élelmiszerkiállításon, amelyet Csehszlovákiában rendeztek, a TERIMPEX a Herz és a Pick szalámival, a MONIMPEX pedig az egri bikavérrel nagydíjat nyert. Exportra 70 százalék — ez a mérlege a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének ez év első félévéről. Közel 300 ezer pantallót gyártottak, és szoknyanadrágokat, főleg az új Koratron-licenc alapján. Ezenkívül jelentős bérmunkát végeztek Líbia és egy svájci cég megbízásából. A rendező bizottság gyorsmérlege szerint a Pécsi Ipari Vásáron 1,2 milliárd forint értékű üzletet kötöttek a magyar vállalatok. A jugoszláv kiállítók 50 ezer dollár értékű szerződést írtak alá. Augusztus végén a japán vegyipari egyesülés meghívására dr. Szekér Gyula nehézipari miniszterhelyettes vezetésével magyar vegyipari delegáció utazik Japánba, a japán vegyipar és az együttműködési lehetőségek vizsgálatára. 0 A KOMPLEX a kerbalai konzervgyárral szerződést írt alá, amely szerint 136 ezer dollár értékben paradicsompürégyártó gépsort exportál Irakba. 0 Szőttes készletet — nyírségi népi hímzésű „stafirungot” — készített egy jugoszláv cég megrendelésére a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet. © Két nagy teljesítményű marógépet vásárolt az NSZK-beli Gebrüder Heller gépgyártól a Láng Gépgyár. © Négy spárgázógépet importált az NDK-ból a Favorit Cipész ktsz. nagyoroszi üzeme. Iráni és szovjet megrendelésre baromfi-feldolgozó gépsorokhoz hűtőkádakat készít a nyíregyházai Vas- és Fémipari ktsz. 0 95 millió forint értékben exportál az idén kábelgyártó gépeket a Szovjetunióba a Diósgyőri Gépgyár. Iránba és az NSZK-ba 10 millió forintért adtak el ezekből a berendezésekből. MI GÁTOLJA A FERUNION ELADÁSAIT DÉL-AMERIKÁBAN A FERUNION forgalmában a hatvanas évek elején jelentős szerepet játszott a dél-amerikai piac. Az eltelt néhány évben azonban a magyar vállalat lassan arra kényszerült, hogy feladja piaci pozícióit. Ma már egykét jelentősebb üzletkötéstől eltekintve — Brazíliában szögesdrótot, Venezuelába kéziszerszámokat adnak el mintegy 700—800 ezer dollárért — jóformán alig exportálnak a földrész többi országába. A forgalom visszaesésének okait kutatva, a következő kép bontakozik ki: Dél-Amerikában jelenleg a beruházási piacon olyan termékek iránt nőtt meg a kereslet, amelyek az iparfejlesztési tervek megvalósítását segítik elő. A szállításokat a gyakorlatban általában a vásárolt gépekkel és berendezésekkel előállított termékekkel egyenlítik ki. A FERMION — mivel szinte kizárólag fogyasztási cikkeket kínál eladásra (s ezek további feldolgozást nem igényelnek) — nem tud bekapcsolódni a dél-amerikai üzleti életbe. További nehézséget jelent a nagy szállítási távolság, ami a termék árát nemegyszer 25—30 százalékkal is drágítja. A magyar vállalat ezért csak olyan gyártmányokkal léphet fel versenyképesen a piacon, amelyek viszonylag nem túlzottan fuvarigényesek. Ilyenek például az épületzárak, lakatok, kéziszerszámok. Szólni kell, mint gátló tényezőről, az új dél-amerikai vállalatok alakításáról is. A tőkések elsősorban a fogyasztási cikkeket előállító gyárak létesítésében találnak kedvező befektetési lehetőségeket. A termelési kapacitásokat pedig azonnal protekcionista védővámmal veszi körül az érdekelt ország kormánya. (Gyakran előfordul, mivel több dél-amerikai vállalat is tőkét fektet egy-egy vállalkozásba, hogy más országok is hasonló intézkedéseket hoznak.) Korábban a FERMION évente mintegy 350 ezer dollárért szállított Venezuelába alumínium edényeket, 1967-ben azonban betiltották e termékek bevitelét. Nem kis gondot okoz az sem, hogy a dél-amerikai partnerek 6—12 hónapos hiteleket kérnek. Ezt tovább súlyosbítja a ma már egyre inkább gyakorlattá váló hosszú importletéti idő is. Ezeket a jelenlegi pénzügyi nehézségeket pedig a FERMION nem tudja teljesíteni. A vállalat távlati terveiben az ismertetett nehézségek miatt Dél-Amerika a közeljövőben nem jöhet számításba nagy felvevőpiacként. F. A. Programozás számítógéppel A tavalyi előkészítés után az idén már számítógéppel programozzák az Egyesült Izzónál a termelést és az értékesítést. Az ITL 1901-es angol gyártmányú elektronikus berendezést használják. A programozás lényege, leegyszerűsítve: betáplálják a gépbe a termelési kapacitást, cikkcsoportokra, sőt cikkelemekre bontva, valamint a beérkező kereskedelmi rendeléseket, lehetőséget hagyva egy bizonyos mértékű „manipulációra”, kézi beavatkozásra. A havi kapacitást a számítógép terheli le, s minden hónapban meghatározza a kiszállítási programot, cikkelemek és vevők szerint. A gépi programozásnak tudják be, hogy az Izzónál még sohasem volt ennyire összhangban a termelés és az értékesítés. A számítógép nélkülözhetetlenségét jól szemlélteti egy adat: a Tungsramnál csak a fényforrások árucsoportjának területén 12 000 fajta cikket tartanak számon. 1970. JÚLIUS 15. 3 700 ezer rubeles importszerződés A CHEMOKOMPLEX a Technoexport csehszlovák külkereskedelmi vállalattal több mint 700 ezer rubel értékben szerződést írt alá. A megállapodás szerint a csehszlovák vállalat a Magyar Kábelművek részére komplett kábelgumi-keverő gépsort szállít. A szerződéskötés többek között a CHEMOKOMPLEX ,szocialista gépimport akcióprogramjának az eredménye. Tavaly a Magyar Kábelművek szakemberei a brnói vásáron megismerkedtek az új típusú keverő gépsorral, és tisztázták a szállítási lehetőségeket. Ugyanekkor vetődött fel a múlt héten megtartott csehszlovák gumi- és műanyaggépipari szimpozion gondolata is. A szimpozion után a csehszlovák vegyipari szakemberek több budapesti gyárban megbeszéléseket folytattak a további vegyipari együttműködésről, illetve az exportról és az importról. 1 -----------------•———”— ÁllÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3354/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008