Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-15 / 134. (379.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Ahogy a VILÁGGAZDASÁG folyó hó 4-i száma már beszámolt róla, Bettencourt francia tervezésügyi miniszter a kínai kor­mány meghívására kéthetes látogatásra uta­zott a Kínai Népköztársaságba. A hetilap „Actualité” rovata a látogatás alkalmából röviden ismerteti a két ország kereskedelmi kapcsolatait. — A Szerk. Kínának a kapitalista államokkal folytatott kereskedelme az elmúlt év­tizedben nagy változáson ment keresz­tül. Az iparilag fejlett nyugati államok — beleértve Japánt is — részesedése az ország importjából 1960-ban csupán 22,3 százalék, 1968-ban viszont már 60 százalék volt. Az említett államok Kí­nából származó importjának részaránya ugyanebben­­az időszakban 14,5-ről­­31 százalékra nőtt. Franciaország nagymértékben hozzá­járult az említett fejlődéshez. Kínába irányuló exportja 1960—1968 között va­lamivel kevésbé lendületesen, 66,2 szá­zalékkal növekedett, mint az NSZK-é (82,5%), ugyanakkor jóval gyorsabban, mint az Egyesült Királyságé (22,8%). Leglátványosabban Japán exportja nőtt, 8 év alatt 106-szorosára emelke­dett. Ha Franciaország fokozni akarja Kí­nába irányuló kivitelét, más eljáráshoz kell folyamodnia, mint az európai szo­cialista országok esetében. A két ország között ugyanis nem áll fenn érvényes kereskedelmi egyezmény, tehát a kon­tingensek emelése nem járható út. Ez­zel szemben Franciaországnak lehető­ségében áll helyi eladási kampány szer­­vezése, amelyek sikerét a legutóbb Pe­­kingben rendezett szerszámgép- és építőiparianyag-kiállítás eredményes­sége is bizonyítja. Azonkívül, hogy a kiállítási anyagérték szerinti 80 száza­Kelet-Afrika országai, Kenya, Tan­zánia, Uganda és Malgas saját papír-, ipart akarnak létrehozni, illetve a meg­levőt tovább akarják fejleszteni. Az egyes kormányok ezzel összefüggésben fejleszteni kívánják erdőgazdaságukat is, hogy saját nyersanyagbázisuk le­gyen. Tanzániában egyelőre a szitált kívánják a papírgyártás alapanyaga­ként felhasználni. Uganda, mivel nin­csen még nyersanyaga, nyersanyag­­importra szorul. Kenya 12,5 millió kenyai shillinggel az ország nyugati felében jelentékeny cellulózé- és papírüzemet kíván létre­hozni. A finanszírozásban a kormány, valamint a Világbank International Finance Corp. csoportja és más intéz­mények, mint az angol Barclays Over­seas Development Corp. is részt vesz­nek. A gyári berendezéseket az indiai Orient Paper Mills fogja szállítani. Az új vállalat Pan-African Paper Mills (East Africa) Ltd. cég alatt indul meg és több mint 1000 alkalmazottal fog dolgozni. Az építkezések ez év tava­szán kezdődtek meg és 3 év alatt fog­nak elkészülni. (Erről a tranzakcióról a VILÁGGAZDASÁG július 9-i száma rövid tudósítást közölt. — A Szerk.) A Világbank 1969 végén Kenyának 2,6 millió dolláros, 25 év alatt lejáró hitelt nyújtott erdősítési célokra. Az ország függetleníteni akarja magát fa és faanyag tekintetében a beviteltől, sőt fakivitelre is számít. Ugandában, Vinjában az ország első papírgyára 1970 tavaszán megkezdte a termelést. A gyárat a belföldi Papco Ltd. vállalat alapította. Azt remélik, hogy a gyár rövidesen fedezni fogja a belföldi papírszükséglet 60 százalékát, jelenlegi napi 20 tonna papírt állít elő Svédországból importált cellulózéból. A beruházási költségek 6 millió Ugan­dai shillingbe kerültek és tervbe vet­ték egy további papírgyártó gép beál­lítását is. Ennek költségei 2 millió ugandai shillinget tesznek ki. Uganda Stanffurterjülflcmcine Kereken 600 külföldi nagy- és kis­kereskedelmi céget érint a „ghanai vállalkozások előmozdításáról” szóló törvény, amely augusztus 1-én lép hatályba. Az üzleteket vagy be kell zárni, vagy teljes egészében ghánai állampolgároknak átadni. A törvény végrehajtása után mindössze 46 kül­földi kereskedelmi vállalat működhet majd Ghánában. Az átadási művele­teken a régi tulajdonosok természete­sen nagy veszteségeket kell hogy szen­vedjenek, mert a ghánaiak nyilván ki fogják használni a kényszerhelyzetet. Az érintett tőkeberuházások értékét a hamburgi Afrika Egyesület mintegy 15 millió új cedire (körülbelül 54 millió DM-re) becsüli. A „külföldi képviseletek” (overseas business representatives) fogalmát a törvény rendkívül bizonytalanul ha­tározza meg, s a nyugatnémet anya­­vállalatok reménykednek, hogy ghánai telepeikre a nacionalizálás nem terülék a helyben elkelt, maga a kiállítás számos szerződéskötést eredményezett. A Berliet cég 1969—70-ben összesen 5000 darab kamionra kapott megren­delést, szerződések keretén belül az Alsthom 40 mozdonyt, a Yumbo cég 1970—.71-ben összesen 150 hidraulikus pelletizáló készüléket, a Richard Conti­nental még ez évben 60 traktort szállít Kínának. A­­kiállítást követően 30 mil­lió frank értékű szerződést kötöttek francia szerszámgépek szállítására. Mindez persze a francia fél számára az 1969. évi kivételes fordulat után ismét aktív kereskedelmi mérleg alaku­lásához fog vezetni. A francia export tavalyi megtorpanása kétségkívül a francia részbről felmerült szállítási ne­hézségeknek és a kínai import csök­kenésének volt a következménye. Kína Franciaországba irányuló exportjának bővülése pedig egyrészt az esetenkénti sertéshús vásárlásból, másrészt pedig a kínai árak általános emelkedéséből adódott. A Kínából származó francia bevitel elsősorban­ élelmiszercikkekből, olajból, bőrből, szőrméből, selyemből és ónból áll, s cserébe Franciaország — a kínai termés alakulásától függően — gabona­féléket, vegyianyagokat, műtrágyát, ko­hászati termékeket, nikkelt, alumíniu­mot, s 1964 óta gépi- és elektromos be­rendezéseket szállít. Az utóbbi kettő exportja 1969-ben elérte a 23,3, illetve 32,2 millió frankot. A két ország árucseréje főként a fran­cia kereskedelmi vállalatokon keresz­tül bonyolódik, mivel így könnyebben megoldhatók a szerződések teljesítése során felmerülő esetleges problémák. (1970. évi 967. szám.) fejleszteni kívánja erdőgazdaságát is. Nemrégiben a norvég kormány a Nó­rád fejlesztési segélyszervezete útján 4 millió ugandai shillinget bocsátott az ország rendelkezésére új erdészeti hatóság felállításának céljára. Az 1969— 70. évforduló idején a Nórád már 1,6 millió ugandai shillinget folyósított egy erdészeti iskola építésére. Tanzániában a második ötéves terv keretében, Tanga körzetében két cel­lulózé- és papírgyárat kívánnak létesí­teni. Ehhez tartozik egy szizál alap­anyagból dolgozó papírgyár, évi kapa­citással 100 000 tonna. A beruházási költségek 300 millió tanzániai shillingbe kerülnek. A francia Centre Technique Fores­­tier Tropical az UNIDO-tól nemrégi­ben kapott megbízást arra, hogy Mal­gas számára dolgozzon ki egy olyan tanulmányt, amely megvizsgálja az ot­tani cellulózé- és papírgyártás techni­kai és gazdasági lehetőségeit. Különö­sen az ott előforduló szizál-nyersanyag felhasználásának lehetőségeit kell ki­vizsgálni. A tanulmány elkészítésének költségei 36 000 dollárba kerülnek. Az országnak egyetlen papírgyára Tana­­narivében 1966 végén indult meg. Az üzem a Papeteries de Madagaskar tu­lajdonában van. A vállalkozás 65 szá­zalékban francia érdekeltség, 35 száza­lékban pedig a belföldi nemzeti beru­házási társaság tulajdona. A szükséges beruházásokat kereken 2 milliárd ma­­gas frankban állapították meg. Malawiban 1969 végén alapították meg az Amalgamated Packaging In­dustries (Malawi) Ltd. vállalatot, amely 1970 júniusában kezdte meg több rétegű papírzsákok, hullámkartonok, folyé­kony anyagok csomagolására alkalmas csomagolási cikkek és hasonló anyagok gyártását. Ezenkívül az ország északi részében szintén tervbe vették egy gyár építését, amely 100 000 tonnás kapaci­tással hosszúszálú cellulózot fog elő­állítani. (1970. évi 25. szám.) Ghanában nacionalizálják a kereskedelmi vállalatokat fed ki. Ghana területén azonban a külföldiek körében borúlátás ural­kodik. Érthető, hogy az anyavállalatok ghanai üzletüket nem szívesen szá­molják fel, de a törvény szigora a Ghánában dolgozó munkatársakat fe­nyegeti, s ezek nem vállalják a sze­mélyes felelősséget. Úgy tűnik, hogy a ghánai hatósá­gok az európai cégekkel hajlandók gyakorlati megoldásokról tárgyalni, s az új törvényt elsősorban a libanoni és indiai kiskereskedőkkel szemben akarják alkalmazni. A ghanai nyugatnémet telepvezetők és hazai üzletvezetőségek között foly­tatott megbeszéléseken felmerült az a lehetőség is, hogy az üzletet egy Ghá­nával szomszédos országban folytat­ják. Abidjanban például nem sok költ­séggel lehetne új piacot feltárni, s egyúttal rendszeres utazásokkal a ghánai piacot is ellátni. (1970. júl. 6.) A mezőgazdaság az ország belső szük­ségletének kielégítésén felül az export­hoz szükséges árualapot is biztosítja. Az élelmiszergazdaság a népgazda­ság összexportjából 22—23 százalékban részesedik. Az átlagon belül különösen a tőkés exporton belül magas az ará­nya: 40—45 százalék. Az élelmiszergazdaság exportszerke­zetére általában jellemző, hogy az ú­ ál­lattenyésztési és növénytermesztési, va­lamint a nyers és a feldolgozott termé­kek aránya egyrészt a piaci igények­nek, másrészt pedig a rendelkezésre álló exportalapnak a függvényében változik. A szerkezeti változáson kívül a vo­lumen is állandóan növekedett. 1960- ban­ 2019 millió devizaforint, 1969. év­ben pedig több mint 5400 millió devi­zaforint. Ezen belül a szemes­­termények exportja közel hatszorosá­ra, a friss zöldségé négyszeresére, az élő állat és állati termékeké kétszere­sére, a hús, baromfi és tejipari termé­keké kétszeresére, a konzerveké négy­szeresére, az élvezeti cikkeké pedig háromszorosára emelkedett. A hüvelye­sek, a cukor és az édesipari termékek kivitele pedig csökkent. A népgazdaság, ezen belül az élelmi­szergazdaság külkereskedelmi forgalma szempontjából az 1969-es év rendkívül eredményesnek számított. A hazai ter­melés körülbelül 18 százalékkal nagyobb közvetlen exportot eredményezett. Az import népgazdasági szinten ugyanak­kor körülbelül 7 százalékkal emelke­dett, így a korábbi évek — az 1966. év kivételével — passzívuma után jelen­tős aktívummal zárt a külkereskede­lem. Az exportált cikkek közül az állati termékek részaránya volt a legmaga­sabb. Ezen belül is különösen az élő állat és a hús exportja volt a legje­lentősebb. A háború előtti években en­nek a terméknek a részesedése mind­össze 8—9 százalék volt, jelenleg vi­szont meghaladja a 25 százalékot is. Vágómarha-exportunk szinte teljes egészében a nyugat-európai tőkésor­szágokba irányul. Az elmúlt időszak­ban — különösen az előző évben — mind az értékesítés lehetősége, mind pedig az elért árbevétel színvonala ked­vezőnek mondható. Bár volumenében kisebb mértékű, de az export szem­pontjából hasonló adottságokkal ren­delkező termékünk a juh- és bárány­hús is. A baromfiipari termékek kivi­tele már kedvezőtlenebb, a tejipari termékeké pedig rendkívül körülmé­nyes és gazdaságtalan. A növénytermesztés termékei közül a zöldség- és gyümölcsfélék részaránya a legmagasabb. Ezt követi a már fel­dolgozott élelmiszerek (növényi olajok, italok, cukor stb.), a szemestermények, vetőmagvak és ültetési anyagok; leg­kisebb a koncentrált és laza takarmá­nyok részesedése. A bekövetkezett változások értékelé­sét, az egyes termékcsoportok részese­désének mérlegelését csak a kialakult feltételek figyelembevételével célszerű elvégezni. Az iparosítással, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével járó fejlesztési, illetve az ebből származó nyersanyag-importigény egyre nagyobb exportot tett szükségessé. Ez a „szük­ségszerűség” — ha esetleg csökkentett formában is —, jelenleg is fennáll. Te­hát az élelmiszergazdaság devizaszer­ző-képességét távlatilag is ki kell hasz­nálni. Az időnként, helyenként és cikken­ként mutatkozó konjunkturális hely­zettől eltekintve, a mezőgazdasági ter­mékek exportja is egyre bonyolultabb. Viszonylag rövid idő alatt szemtanúi lehettünk, hogy a korábbi nagy export­ra már nem volt szükség, mert az illető ország a termelés korszerűsítésével a belföldi szükségletet hazai termékkel elégítette ki. De nem ritkaság az sem, amikor egy korábban importáló ország ugyanabból a termékből jelentős ex­portőrré, komoly konkurrenssé válik. Az így kialakult helyzetet már súlyos­bítja az a körülmény is, hogy nehezeb­ben tudjuk érvényesíteni a kedvező természeti adottságokból adódó „mo­nopolhelyzetünket” is. A partnerek erősödésével, a termelés és az áruellátásra való törekvés növe­kedésével az exportálás feltételei — legalábbis az előző időszakhoz képest — egyre inkább megnehezülnek. A mind komolyabb körülmények követ­keztében az egységnyi termék értékesí­téséért elérhető bevétel csökken, és az ebből adódó többlet-ráfordításokkal nem arányosan növekszik. Pedig már jelenleg is a mezőgazdaság exportgazda­ságossága legfeljebb az átlagos szinten van. Az élesebb verseny egyre nagyobb alkalmazkodást követel. Nem látszik célszerűnek, hogy — például — kü­lönböző központi beavatkozással a kül­piacon érvényesülő tartós tendenciákat a termelőkkel csak utólag, esetenként,­ ­ esetleg még torzított formában tudas­sunk. Indokolt lenne az exportra ke­rülő termékek felvásárlási árát a tény­leges ráfordítási szinthez (elsősorban az időszaki és a minőségek differen­ciáltabb megkülönböztetésére gondo­lok) közelíteni —, ugyanakkor a ked­vezőtlen hatékonysággal — 80 forint/ dolláron felüli szintnél — exportálható termékek felvásárlási árát (almánál) a belföldi szinthez közelíteni. Ezt termé­szetesen elsősorban olyan termékeknél célszerű elvégezni, ahol a belföldi ke­reslet már telített, az egyetlen — és nem is nagyon kívánatos — értékesí­tési lehetőség az export. Dr. Kerek Zoltán A VILÁGSAJTÓBÓL M­ONITEUR DU commerce international A kínai—francia kereskedelmi tárgyalások |­ Informationen Kelet-Afrika fejleszteni akarja papíriparát A HAZAI ELLÁTÁS ÉS AZ EXPORT Megnevezés 1938 1960 1965 1970 Növényi eredetű termékek 61,4 51,1 50,7 67 Állati eredetű termékek 38,6 48,9 49,3 33 összesen: 100 100 100 100 Ebből: feldolgozott 41 59 59 55 iii Magyar Kereskedelmi Kamara iiiiiiimiiiiimiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiimimiiiiiiiiii....... Vizsgáztak a propagandisták A Magyar Kereskedelmi Kamara két­éves propaganda-tanfolyamán július elején befejeződtek a vizsgák. Az első évfolyamon 229 hallgató, a második évfolyamon 132 hallgató vizsgázott. Mindkét évfolyamon 36—36 előadás hangzott el. Az előadásokat félnapos szakmai bemutatók egészítették ki. A hallgatók a helyszínen tanulmányozták a különféle nyomdák, a filmgyárak, s a Csomagolástechnikai Intézet mun­káját. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatoknál szívesen fogadják a ka­marai tanfolyamon oklevelet szerzett porpagandistákat. A Magyar Kereske­delmi Kamara e tanfolyama — mint oktatási fórum — tagja a Propaganda­iskolák Nemzetközi Szövetségének. Számos külkereskedelmi vállalat köte­lezővé tette propagandistái számára az oklevél megszerzését. A következő tanévre augusztus 15-ig lehet jelentkezni. Új jelentkezés esetén a kamara tagvállalatainak dolgozóit részesítik előnyben. A tanévnyitás szep­tember második felében lesz. Az újon­nan összeállított tananyagban a többi között szerepelnek nyomdai alapisme­retek, a sajtó és a sajtóhirdetés, a fotó szerepe a propagandában, propaganda­pszichológia, propaganda és művészet, a propaganda jogi kérdései. Az első évfolyamon új tantárgy is lesz, a pro­­tokollismeretek. mmmmmmmmmmmmmmmmm röviden . Az „Ex Plzen ’70” nemzetközi élel­miszerkiállításon, amelyet Csehszlová­kiában rendeztek, a TERIMPEX a Herz és a Pick szalámival, a MONIMPEX pedig az egri bikavérrel nagydíjat nyert.­­ Exportra 70 százalék — ez a mér­lege a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének ez év első fél­évéről. Közel 300 ezer pantallót gyár­tottak, és szoknyanadrágokat, főleg az új Koratron-licenc alapján. Ezen­kívül jelentős bérmunkát végeztek Líbia és egy svájci cég megbízásából.­­ A rendező bizottság gyorsmérlege szerint a Pécsi Ipari Vásáron 1,2 mil­liárd forint értékű üzletet kötöttek a magyar vállalatok. A jugoszláv kiállí­tók 50 ezer dollár értékű szerződést írtak alá.­­ Augusztus végén a japán vegyipari egyesülés meghívására dr. Szekér Gyula nehézipari miniszterhelyettes vezetésé­vel magyar vegyipari delegáció utazik Japánba, a japán vegyipar és az együtt­működési lehetőségek vizsgálatára. 0 A KOMPLEX a kerbalai konzerv­gyárral szerződést írt alá, amely szerint 136 ezer dollár értékben paradicsom­pürégyártó gépsort exportál Irakba. 0 Szőttes készletet — nyírségi népi hímzésű „stafirungot” — készített egy jugoszláv cég megrendelésére a Nyír­egyházi Háziipari Szövetkezet. © Két nagy teljesítményű marógépet vásárolt az NSZK-beli Gebrüder Hel­ler gépgyártól a Láng Gépgyár. © Négy spárgázógépet importált az NDK-ból a Favorit Cipész ktsz. nagy­oroszi üzeme.­­ Iráni és szovjet megrendelésre baromfi-feldolgozó gépsorokhoz hűtő­kádakat készít a nyíregyházai Vas- és Fémipari ktsz. 0 95 millió forint értékben exportál az idén kábelgyártó gépeket a Szovjet­unióba a Diósgyőri Gépgyár. Iránba és az NSZK-ba 10 millió forintért adtak el ezekből a berendezésekből. MI GÁTOLJA A FERUNION ELADÁSAIT DÉL-AMERIKÁBAN A FERUNION forgalmában a hat­vanas évek elején jelentős szerepet játszott a dél-amerikai piac. Az eltelt néhány évben azonban a magyar vál­lalat lassan arra kényszerült, hogy feladja piaci pozícióit. Ma már egy­két jelentősebb üzletkötéstől eltekintve — Brazíliában szögesdrótot, Vene­zuelába kéziszerszámokat adnak el mintegy 700—800 ezer dollárért — jó­formán alig exportálnak a földrész többi országába. A forgalom visszaesésének okait kutatva, a következő kép bontakozik ki: Dél-Amerikában jelenleg a beru­házási piacon olyan termékek iránt nőtt meg a kereslet, amelyek az ipar­­fejlesztési tervek megvalósítását segí­tik elő. A szállításokat a gyakorlat­ban általában a vásárolt gépekkel és berendezésekkel előállított termékek­kel egyenlítik ki. A FERM­ION — mivel szinte kizárólag fogyasztási cik­keket kínál eladásra (s ezek további feldolgozást nem igényelnek) — nem tud bekapcsolódni a dél-amerikai üz­leti életbe. További nehézséget jelent a nagy szállítási távolság, ami a termék árát nemegyszer 25—30 százalékkal is drá­gítja. A magyar vállalat ezért csak olyan gyártmányokkal léphet fel ver­senyképesen a piacon, amelyek vi­szonylag nem túlzottan fuvarigénye­sek. Ilyenek például az épületzárak, lakatok, kéziszerszámok. Szólni kell, mint gátló tényezőről, az új dél-amerikai vállalatok alakí­tásáról is. A tőkések elsősorban a fogyasztási cikkeket előállító gyárak létesítésében találnak kedvező befek­tetési lehetőségeket. A termelési ka­pacitásokat pedig azonnal protekcio­nista védővámmal veszi körül az érde­kelt ország kormánya. (Gyakran elő­fordul, mivel több dél-amerikai vál­lalat is tőkét fektet egy-egy vállal­kozásba, hogy más országok is hasonló intézkedéseket hoznak.) Korábban a FERM­ION évente mintegy 350 ezer dollárért szállított Venezuelába alu­mínium edényeket, 1967-ben azonban betiltották e termékek bevitelét. Nem kis gondot okoz az sem, hogy a dél-amerikai partnerek 6—12 hó­napos hiteleket kérnek. Ezt tovább súlyosbítja a ma már egyre inkább gyakorlattá váló hosszú importletéti idő is. Ezeket a jelenlegi pénzügyi nehézségeket pedig a FERM­ION nem tudja teljesíteni. A vállalat távlati terveiben az ismer­tetett nehézségek miatt Dél-Amerika a közeljövőben nem jöhet számításba nagy felvevőpiacként. F. A. Programozás számítógéppel A tavalyi előkészítés után az idén már számítógéppel programozzák az Egyesült Izzónál a termelést és az ér­tékesítést. Az ITL 1901-es angol gyárt­mányú elektronikus berendezést hasz­nálják. A programozás lényege, leegy­szerűsítve: betáplálják a gépbe a ter­melési kapacitást, cikkcsoportokra, sőt cikkelemekre bontva, valamint a be­érkező kereskedelmi rendeléseket, lehe­tőséget hagyva egy bizonyos mértékű „manipulációra”, kézi beavatkozásra. A havi kapacitást a számítógép terheli le, s minden hónapban meghatározza a kiszállítási programot, cikkelemek és vevők szerint. A gépi programozásnak tudják be, hogy az Izzónál még soha­sem volt ennyire összhangban a ter­melés és az értékesítés. A számítógép nélkülözhetetlenségét jól szemlélteti egy adat: a Tungsramnál csak a fény­források árucsoportjának területén 12 000 fajta cikket tartanak számon. 1970. JÚLIUS 15. 3 700 ezer rubeles importszerződés A CHEMOKOMPLEX a Techno­export csehszlovák külkereskedelmi vállalattal több mint 700 ezer rubel értékben szerződést írt alá. A meg­állapodás szerint a csehszlovák vállalat a Magyar Kábelművek részére komp­lett kábelgumi-keverő gépsort szállít. A szerződéskötés többek között a CHE­MOKOMPLEX ,szocialista gépimport akcióprogramjának az eredménye. Ta­valy a Magyar Kábelművek szakembe­rei a brnói vásáron megismerkedtek az új típusú keverő gépsorral, és tisz­tázták a szállítási lehetőségeket. Ugyan­ekkor vetődött fel a múlt héten meg­tartott csehszlovák gumi- és műanyag­gépipari szimpozion gondolata is. A szimpozion után a csehszlovák vegy­ipari szakemberek több budapesti gyár­ban megbeszéléseket folytattak a to­vábbi vegyipari együttműködésről, il­letve az exportról és az importról. 1 -----------------•———”— ÁllÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 70.3354/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next