Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-04 / 148. (393.) szám

VILAGGAZDASAG 1970. AUGUSZTUS 4., KEDD II. ÉVFOLYAM 148. (393.) SZÁM Kísérlet a protekcionista áramlat megfékezésére KÖZZÉTETTÉK A GATT JELENTÉSÉT A négy nyugati kereskedelmi hatalom — az Egyesült Államok, a Közös Piac, Japán és Anglia — hétvégi tanácskozását eleve „tájékozódó jellegűnek” minősítet­­ték. Figyelemre méltó, hogy a protekcionista veszély elhárítására hivatott megbe­szélés résztvevői utólag is elsősorban azt hangsúlyozzák: a genfi konferencián nem születtek konkrét eredmények. Elképzelhető azonban, hogy az eredmény­telenséget egyesek — például a japánok — túlhangsúlyozzák, a hazai érdekel­tek megnyugtatására törekedve. De akárhogyan is, a GATT-tanácskozás nyilván lassítja a protekcionista áramlatot, a többi között elodázza az amerikai Mills­­törvény megvitatását (és talán módosítja is), emellett pedig új, liberalizációs kezdeményezések kiindulópontja lehet. Ez utóbbi tekintetben némi bátorítást jelenthet a GATT hétfőn közzétett évi jelentése, amely új akciót sürget a világkereskedelem szabadabbá tételére. Tájékozott források szerint a négy ország küldöttei egy sor lehetőséget ve­tettek föl a napirenden levő kereske­delmi problémák megoldására, s ezeket az érdekelt kormányok elé terjesztették — írja a Reuter tudósítója. A meg­beszélések — a hivatalos jelentés sze­rint — őszinte és baráti légkörben foly­tak, az összes résztvevők nézete szerint értékesnek bizonyultak. A GATT kere­tében folytatott megbeszélést további két- és többoldalú megbeszélések köve­tik. Közös Piaci körökből származó tájé­koztatás szerint felismerték: az adott helyzetben lehetetlen az ideális — a GATT előírásával maradéktalanul össz­hangban levő — eredmények elérése. Ehelyett a viszonylag legkedvezőbb megoldásokra kell törekedni. A konferencia előtt, alatt és után közzétett jelentések szüntelenül hang­súlyozzák, hogy nem csupán az ame­rikai protekcionista tervekről, közelebb­ről a textilvitáról folyt szó. Több más problémát is megvitattak, így a Közös Piac agrárpolitikájával, illetve prefe­­renciális egyezményeivel összefüggő kérdéseket, tárgyaltak a japán import­­korlátozásokról, és a külföldi invesztí­ciókról is. De helyénvaló, ha a többi probléma vitáját periférikusnak tekint­jük. Beavatott körök szerint ugyanis a Közös Piac eredetileg csak a textilprob­léma megvitatásán akart részt venni, az USA és Japán viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a napirenden más kérdések is szerepeljenek. Emellett a hírekben nincs egy hang sem arról, hogy mit mondtak az egyéb kérdésekről. Annál több szó esik a textilproblémáról. Mindamellett a textilfronton sem változott alapvetően a helyzet, vagy ha igen, úgy, erről nem szivárogtak ki konkrétumok. A helyzet változat­lanul az, hogy miután Japán elveti az USA-ból irányuló textilexport önkén­tes korlátozását, az Egyesült Államok kormánya támogatja az import kon­tingensek útján történő korlátozását. A Közös Piac ezt változatlanul sérel­mesnek tekinti, mert azt tartja, hogy az ázsiai eredetű olcsó textíliák Euró­pába áramlása ily módon fokozódik. Ezért megtorlással fenyegeti az Egye­sült Államokat. Az értekezlet után a japán küldöttség vezetője, Ojimi mi­niszterhelyettes sietett leszögezni: Genfben nem határoztak el semmiféle új akciót, ami „jelzi a probléma ko­molyságát”. Hozzáfűzte azonban, hogy tájékoztatja a japán textilipari körö­ket a tanácskozás légköréről. Az Egye­sült Államok küldötte pedig csak any­­nyit helyezett kilátásba, hogy bár a textilimport korlátozásához hozzájárul, az elnök az egyéb árucikkek import­jának kontingentálására irányuló tö­rekvéseket megvétózza. Más jelentésekből viszont kitudódott, hogy az Egyesült Államokban a genfi megbeszélésekre való tekintettel el­napolták a Mills-javaslat vitáját. Az is kiszivárgott, hogy Nixon csak abban az esetben látja el kézjegyével a textil­kontingensek bevezetését célzó tör­vényt, ha a kongresszus egyidejűleg beszünteti ellenállását a jelenleg érvé­nyes vegyicikkimport-tarifa, az úgy­nevezett ASP rendszerrel szemben, minthogy erre az Egyesült Államok partnereivel szemben kötelezettséget vállalt. Egyes jelentések tudni vélik, hogy átfogó tervet terjesztettek elő a textil­problémák megoldására. E terv szer­zői az angolok. A Reuter jelentése vi­szont — miközben részletesen ismer­teti — cáfolja e kezdeményezés létét. A „nemlétező” terv szerint textilmun­kacsoportot hívnak életre. E munka­­csoport dolgozná ki a textilkereskede­lem átmeneti és távlati problémáit. Az átmeneti szakaszban bilaterális egyez­ményeket kötnének az export önkéntes korlátozására, és ennek keretében nem­csak az ázsiai és európai termelők vál­lalnák, hogy korlátozzák az amerikai piacra irányuló szállításaikat, de az Európába irányuló ázsiai exportot is mérsékelnék. A terv második része előirányozza a hosszú lejáratú pamut­textil egyezmény kiterjesztését a szin­tetikus és gyapjúszövetekre is. A megfigyelők azonban megjegyzik: a pamut­ textil egyezmény kiterjeszté­se valószínűleg elfogadhatatlan a GATT legtöbb tagja számára, mi több, még az is bizonytalan, sikerül-e a szeptember 30-án lejáró pamut-textil egyezmény meghosszabbítása. A GATT szóvivőjé­nek közlése szerint eddig csupán öt ország járult hozzá aláírásával a nem­zetközi pamut-textil egyezmény meg­újításához. Japán, amelynek az USA-ba irányuló textil-exportja évi 600 millió dollárt tesz ki, mindenesetre inkább azt vál­lalta Genfben, hogy további 50 import­tétel beviteli korlátozásait számolja fel. Bizonyára véletlen hogy a GATT évi jelentése csupán két nappal a genfi vita után látott napvilágot, a jelentés mégis a vita egyfajta foly­tatását jelenti. A szervezet, melynek 77 tagállama a világkereskedelem 85 százalékát képviseli, megállapítja, hogy a nemzetközi kereskedelmet akadályo­zó tényezők ma inkább érvényesülnek mint bármikor a harmincas évek óta. A világszerte mind veszélyesebb mé­reteket öltő protekcionizmus ellen a kereskedelmi korlátok további lebon­tásával kell védekezni — hangoztatja a jelentés. Új erőfeszítéseket kell ten­ni a kereskedelem liberalizációjának megóvása, sőt liberalizációja érdeké­ben. A tagországok kormányainak az év végéig el kell dönteniök: készek-e új kampányt indítani a kereskedelem sza­badsága érdekében. Ugyanakkor a je­lentés rámutat arra, hogy a jószándék nem elegendő, a tárgyaló feleknek kellő jogkörrel kell rendelkezniük, hogy érdemi döntéseket hozhassanak. Eddig az egyes társországok kész­ségesen együttműködtek a Kennedy­­forduló során elhatározott vámcsök­kentések végrehajtásában — hangoz­tatja a jelentés. Ugyanakkor rámutat, hogy a jelenlegi szakasz 1972. január 1-én lezárul. Ezért — folytatja — hozzá kell látni az újabb, hosszabb távú liberalizációs tervek kidolgozá­sához. Aláírták a magyar-algériai gazdasági együttműködési megállapodást Hétfőn a Külkereskedelmi Minisz­tériumban dr. Szalai Béla külkereske­delmi miniszterhelyettes és Idris Ja­­zairy, az algériai demokratikus és népi köztársaság külügyminisztériumának főosztályvezetője gazdasági együttmű­ködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében Magyarország hitelt nyújt Algéria gazdasági fejlődéséhez, s így különféle komplett gyárak, berende­zések szállítására, felszerelésére nyílik alkalom. Magyarország szakértők kül­désével segítséget nyújt a szállítandó üzemek szakembereinek képzéséhez is. Az aláírás után az algériai delegá­ció vezetője hangsúlyozta: Magyar­­ország csaknem 100 szakértőt küldött már Algériába s működésükkel igen elégedettek. Továbbra is számítanak a magyar szakértők sokoldalú munká­jára, az egészségügy fejlesztésében és más területeken. Algéria négyéves terve a gazdaság­­fejlesztésre 5,5 milliárd dollárt irányoz elő, és 2 milliárd dollárért szándé­koznak külföldről beszerezni berende­zéseket, felszereléseket. Magyarország viszonylag nem nagy összegű hitel­­nyújtását is nagyra értékelik. A ma­gyar szállítások hozzájárulhatnak az élelmiszeripar, az elektronika, a bányá­szat, a mezőgazdasági szállítás és egészségügy fejlesztéséhez. A hitel ke­retében történő szállítások visszafize­tésének ellenértékét szolgáló algériai áruk új lendületet adhatnak az Algé­riából származó magyar importnak. Erősödnek a szovjet-svájci gazdasági kapcsolatok Rövidesen magas szintű svájci gazda­sági küldöttség utazik a Szovjetunióba, ezzel is demonstrálva Svájc megnöve­kedett érdeklődését a nagy lehetősége­ket tartogató szovjet piac iránt — írja a Handelsblatt genfi tudósítója. A kapcsolatok felélénkülésére vall, hogy nemrégiben Svájcban fogadták a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottságának delegációját. A szovjet küldöttség széles körű kapcso­latokat teremtett többek között vegy­ipari, textil- és óraipari vállalatokkal, a gépiparral, biztosítási intézetekkel és a nemzetközi kereskedelemben tevé­kenykedő cégekkel. Nemrég két svájci gyógyszeripari óriással, a közeljövőben fúzionáló Geigy-vel és a CIBA-val jött létre kooperációs megállapodás. Hason­ló törekvések figyelhetők meg más ipar­ágakban is, és az előzetes megbeszélé­sek a szovjet és svájci fél között leg­több esetben sokat ígérőek. Egyes svájci körökben viszont bizo­nyos nehézségekkel számolnak a keres­kedelmi forgalom kiegyensúlyozott nö­vekedését illetően. Ezt még a kooperá­ciós megállapodások keretein belül is nehezen tartják megvalósíthatónak. Ugyanakkor felvetik azt a javaslatot, hogy Svájcnak know-how-exportját fo­koznia kell és választékát bővítenie kellene, azaz ne csak a műszaki-tudo­mányos területekre korlátozza azt, ha­nem ossza meg a piackutatás és a mar­keting terén szerzett tapasztalatait is. Svájcnak a jövőben fokozottabb gon­dot kell fordítania a Szovjetunióban rendezett nemzetközi vásárokon való részvételre, ugyanakkor erőfeszítéseket kellene tennie, hogy a szovjet árucikkek könnyebben eljussanak a svájci piacok­ra — idézi svájci üzleti körök vélemé­nyét a lap tudósítója. AZ ECOSOC TÁRGYALÁSOKAT SÜRGET A FEJLESZTÉS STRATÉGIÁJÁRÓL* Az ENSZ Gazdasági és Szociális Ta­nácsa (ECOSOC) a múlt hét végén be­fejezte 49. ülésszakát. A záróülésen el­fogadott határozat a Reuter-iroda je­lentése szerint új erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy kidolgozzák az ENSZ II. Fejlesztési Dekádjának „stra­tégiáját”. A határozat hangsúlyozza, még hátra van a megoldása olyan nagy jelentő­ségű kérdéseknek, mint a fejlődő orszá­goknak juttatandó támogatásra megjelölt célok elérésének határideje, a segély­­nyújtás feltételei és a fejlődő országok érdekeinek védelme a nemzetközi ke­reskedelemben. A fejlesztési évtized stratégiájának megvitatása az ENSZ közgyűlésére marad, amely előreláthatólag október 24-én kezdi meg ülésszakát. Az ECOSOC elnöke az MTI jelentése szerint sajnálkozva állapította meg az ülésszak befejezésekor, hogy nem jött létre megyegyezés a fejlesztési straté­giáról és hogy a nemzetközi együttmű­ködés terén „válsághangulat” uralko­dik. Braz­ia, India, Indonézia, Peru, Pakisztán és Ghána küldöttei kifogá­solták, hogy a lényeges kérdések meg­oldása tekintetében számottevő haladás nem tapasztalható. ­ MIN­NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM AKADÁLYAINAK mielőbbi felszámolását sürgeti a GATT most kiadott évi jelentése, hangsú­lyozva, hogy a protekcionista áramlatok ma erősebbek, mint a har­mincas évek óta bármikor. A jelentés közzétételét megelőzően konk­rét eredmények nélkül végződött a nemzetközi vámháború megelő­zését célzó genfi értekezlet — de lehetséges, hogy az eredménytelen­séget belpolitikai­­okokból túlhangsúlyozzák a kiszivárogtatott érte­sülések. ♦ MEGERŐSÖDÖTT A FRANCIA FRANK a devizapiacokon, miután a pénzügyminiszter a devizakorlátozások enyhítését ígérte. A minisz­ter egyébként megelégedéssel nyilatkozott a francia gazdaság alaku­lásáról a frank tavaly augusztusi leértékelése óta. A hivatalos ka­matláb leszállításáról elterjedt híreket azonban cáfolta. ♦ A NEMZETKÖZI VALUTA­ALAP DIPLOMÁCIAI NYOMÁSSAL igyekszik rávenni Kanadát, hogy szüntesse meg valutájának két hó­napja bevezetett szabad „lebegését”. Ezt azzal az indokolással tá­masztja alá, hogy Kanada fizetési mérlegének kiegyensúlyozódása és a tőkebeáramlás várható elapadása megengedi a kamatemelés fegy­verének alkalmazását az infláció elleni harcban, fölöslegessé téve a valutaárfolyam rögzítetlenségét. ♦ ISMÉT FELLENDÜLT A NYUGATI ORSZÁGOK IDEGENFORGAL­MA a két éve bekövetkezett pangás után. Az OECD jelentése, ame­lyet Sajtószemle rovatunk ismertet, elmondja, hogy az idegenfor­galmi kiadások és bevételek terén egyaránt az USA vezetett 1969- ben. ♦ BORTERMELÉSÜNK A TAVALYI SZÜRETBŐL REKORDOT DÖN­TÖTT. A magyar bor értékesítési lehetőségeiről beszámoló cikkünk szerint az export elérheti az 1 millió hektolitert is. Három fő gon­dot sorolt fel cikkünk: túl alacsony a palackozott borok aránya, az európai színvonalhoz képest drágán termelünk, és a világ borter­melésének emelkedése miatt egyre élesebb versennyel kell megküz­­denünk a világpiacon. ♦ IGEN JÓNAK ÍGÉRKEZIK AZ ŐSZIBARACK termése Nyugat- Európában. Az NSZK, a legnagyobb importáló ország, azonban to­vábbra is rá lesz utalva az importra. Szükségletét a Közös Piac más országaiból származó, gyümölcs aligha elégítheti ki teljesen. VISSZATÉR A KANADAI DOLLÁR A RÖGZÍTETT PARITÁSRA? Az utóbbi napokban a kanadai dollár szabadon hullámzó árfolyama 97,40 dol­lárra (100 USA-dolláronként) emelke­dett a korábbi 92,50 dolláros rögzített paritásról. A kanadai hatóságok mint ismeretes, május végén teljesen szabaddá tették a valuta árfolyamának alakulását és így a kanadai dollár több mint két hónap óta „lebeg”. Ezt a kanadai lépést a Nemzetközi Valuta Alap vonakodva vette tudomásul, attól tartva, hogy az intézkedés nem lesz átmeneti jellegű. Márpedig a Valuta Alap egyik legfőbb célja a valuták rögzített árfolyamának tartása, biztosítása. A kanadai valuta szabadon alakuló árfolyamának legújabb emelkedése — ami az eredeti, rögzített árfolyammal szemben 5,3 százalék ázsiót, vagyis felértékelődést jelent — annak tulajdo­nítható, hogy a kanadai jegybank állí­tólag interveniált a devizapiacon az ár­folyam további emelkedésének meg­akadályozása végett és ezt a beavatko­zást tőzsdei körökben az árfolyamrög­zítés előjelének tekintik. A Valuta Alapnak a múlt hónapban Kanadába küldött külön bizottsága fel­tehetőleg elsősorban azzal foglalkozott, hogy rávegye az illetékes kanadai ha­tóságokat a valuta szabadon hullámzá­sának megszüntetésére, attól is tartva, hogy ellenkező esetben ezt a példát más országok is követhetik. Egyébként a Valuta Alap a rögzített paritásról való letérése óta „diszkrét” diplomáciai nyomást fejt ki Ottawára. Egyes hír­források azt is tudni vélik, hogy veze­tősége legújabban formális határozatot is hozott olyan akció kifejtésére hogy a kanadai dollár minél előbb vissza­térjen a rögzített paritásra Ezt a hatá­rozatot máris közölték a kanadai pénz­ügyminiszterrel. Ugyanekkor a Valuta Alap kedvező­nek tekinti a kanadai gazdaság újabb fejlődését. Elemzése egyben hangsú­lyozza, hogy a jelenleg mutatkozó szá­mottevő fizetésimérleg-aktívum ez év végéig eltűnhet, míg a még mindig erős mértékben megmutatkozó külföldi tőkebeáramlás valószínűleg elapad. Ez azt jelenti, hogy a kanadai hatóságok kedvezőbb helyzetbe kerülnek abban a tekintetben, hogy kamatemeléssel kí­séreljék megfékezni az inflációt, anél­kül, hogy masszív tőkebeáramlást idéz­nének ezzel elő. A kanadai dollár ár­folyamának szabadon hullámzóvá té­tele alkalmával Kanada arra hivatko­zott, hogy kamatemeléssel nem lehet csökkenteni a tőkeimportot, annak egyetlen ellenszere a valutaárfolyam alakulásának szabaddá tétele. Lényegében hasonló, de árnyaltabb következtetésre jut az OECD Kana­dával foglalkozó tanulmányában. E szerint ez év végéig a folyó fizetési­­mérleg egyensúlyba kerülhet, de 1971 első felében 300 millió dollár nagyság­­rendű deficit alakulhat ki. A fix pa­ritásra visszatérés kérdésével foglal­kozva az OECD úgy vélekedik, hogy bizonyos idő kell ahhoz, amíg Kanada nettó tőkekiáramlást érhet el a fizetési mérleg folyó tételeinek aktívumával egyidejűleg. Ha Kanada átalakulása továbbra is kedvezőbb lesz, mint az USA-é, akkor ez a tényező természe­tesen előnyösen befolyásolhatja a ka­nadai folyó fizetési mérleget. Az OECD azt tartja valószínűnek, hogy a kana­dai dollárt a korábbi árfolyammal szemben 4 százalékkal magasabb pa­ritáson rögzítik, mégpedig ez év vége felé. (Reuter) GISCARD D’ESTAING A DEVIZAELLENŐRZÉS ENYHÍTÉSÉRŐL A londoni devizapiacon hétfőn jelen­tősen megerősödött a francia frank, azután, hogy Giscard d’Estaing kilá­tásba helyezte a francia devizaellen­őrzés közeli enyhítését. Pénzpiaci kö­rökben nem tartják lehetetlennek, a határidős frankügyletek gyors felújí­tását sem. A francia gazdasági- és pénzügy­miniszter a L’Express című hetilap leg­újabb számának adott nyilatkozatában utalt a devizaellenőrző intézkedések küszöbönálló mérséklésére, valamint a külföldre utazó franciák valutaellá­tásának javítására. Párizsi források feltételezik, hogy az áruforgalomban is devizakönnyítéseket vezetnek be. Ugyanakkor a miniszter cáfolta azo­kat a híreszteléseket, hogy­ rövidesen csökken a hivatalos kamatláb. A kér­dés azonban még az év vége előtt napirendre kerül — tette hozzá sokat­­mondóan. Rátérve a gazdasági fejlődés álta­lános problémáira, megelégedéssel szólt a frank tavaly augusztusi leérté­kelésének eredményeiről és az azóta eltelt időszak gazdasági fejleményeiről. A beruházási tevékenység a múlt év­ben óriási lendületet vett, s ez a jelek szerint idén sem törik meg: az ország termelői beruházásai 1969-től 1971-ig 60 százalékkal növekszenek. Ennek nyomán — hangoztatta — a következő években olyan magas növekedési ütem­re lehet számítani, amely világviszony­latban is egyike lesz a legjelentőseb­beknek. Nemzetközi pénzügyi kérdésekről szólva, kétségét fejezte ki, hogy a Nem­zetközi Valuta Alap szeptemberi ta­nácskozásai előtt még nagy horderejű döntések születnének. Az amerikaiak változatlanul mereven elutasítják a dollár leértékelését, és a japánok ép­pen úgy nem hajlanak a jen felérté­kelésére, mint ahogyan az NSZK sem kívánja megismételni a márka reval­­vációját — mutatott rá. A miniszter előzőleg öt vidéki lap­nak nyilatkozott az országban tapasz­talható áremelkedésekről és a dolgozók bérmozgalmait igyekezett felelőssé ten­ni a drágulásért. A most nyilvános­ságra hozott adatok szerint júniusban — májushoz képest — 0,5 százalékkal emelkedtek a kiskereskedelmi árak. Ezzel az év első hat hónapjában 3,2 százalékra nőtt az áremelkedések ará­nya. Év végéig az infláció üteme előre­láthatólag 5 százalékos lesz, az előző­leg jósolt 4 százalék helyett — ismerte most be a pénzügyminiszter, de tagad­ta, hogy gyengült Franciaország kül­kereskedelmi versenyképessége. Az infláció fékezésének jegyében a kor­mány a következő hónapokban is a fogyasztói kiadások visszafogására tö­rekszik, az ipar termelési potenciáljá­nak növelése mellett — hangoztatta be­fejezésül a pénzügymin­iszter. SZOVJET-AFGÁN TÁRGYALÁSOK Moszkvában hétfőn megkezdődtek a Szovjetunió és Afganisztán közötti tár­gyalások a gazdasági együttműködés kiszélesítésére. Az afgán küldöttséget Amanullah Hanszuri bánya- és iparügyi miniszter, a szovjet küldöttséget Iván Arhipov, a Szovjetunió külföldi gazda­sági kapcsolatai miniszteri bizottságá­nak első elnökhelyettese vezeti. (TASZSZ)

Next