Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-21 / 223. (468.) szám

1970. NOVEMBER 20. Vita a gazdasági programról Jugoszláviában Dr. Nikola Miljanics, a szövetségi kormány horvát elnökhelyettese szer­dán előterjesztette azt a kérését, hogy mentsék fel tisztsége alól. Miljanics ta­valy tavasz óta a jugoszláv kormány gazdasági ügyekkel foglalkozó elnök­­helyettese volt, és tevékenysége szoro­san kapcsolódott a stabilizációs prog­ram kidolgozásához. Lemondását hi­vatalosan nem indokolták. A hírügy­nökségi jelentések szerint a távozás az 1971. évi stabilizációs program és az ország gazdaságpolitikája körüli viták élesedésére vezethető vissza. A szerb kormány keddi ülésén kategorikusan elvetette a szövetségi kormány prog­ramját, arra hivatkozva, hogy az nem tartja magát következetesen a JKSZ október végi első országos konferen­ciájának álláspontjához és károsan hatna ki a szerb gazdaság alakulására. Más vélemények szerint Miljanics a program „stop and go” jellege miatt került szembe a kormány többi tag­jával. A belgrádi Politika szerint vi­szont a távozás a dinárral áll kapcso­latban. A lap megjegyzi, hogy a gaz­daság megszilárdításának programjával kapcsolatban két különböző koncepció keletkezett. Az egyik: mindent meg kell tenni a jugoszláv nemzeti valuta, a dinár megvédése érdekében. A má­sik: a kiutat a dinár leértékelésében kell keresni. A Reuter és az AFP érte­sülése szerint Miljanics, mint az utób­bi koncepció képviselője, szembekerült Ribicsics miniszterelnökkel, aki az el­múlt napokban több ízben is leszögez­te, hogy egyelőre nem jöhet számítás­ba a dinár leértékelése. Az MTI belgrádi tudósítója arról tá­jékoztat, hogy a miniszterelnök-helyet­tes munkaterületét a következő idő­szakban ideiglenesen Tom­a Granfil, a kormány egyik szerb tagja fogja át­venni. Granfil ismert gazdasági szak­ember, elsősorban Jugoszlávia nyugati kapcsolataival foglalkozik és igen nagy érdeme volt abban, hogy Jugoszlávia külön megállapodást kötött a Közös Piaccal. A kormány elnökhelyettesi tisztségének végleges betöltésére azon­ban a jugoszláviai jogszokások értel­mében Horvátországnak kell majd ja­vaslatot tenni. A stabilizációs program körüli vi­tához hozzászólt a Privredni Pregled című tekintélyes jugoszláv gazdasági lap is. A lap erélyesen bírálja a javaslat­nak az ipari termelés — szerinte — nem kielégítő emelkedésére vonatkozó részét. Annak hangsúlyozása mellett, hogy messzemenően egyetért a stabili­záció szempontjainak fokozott figye­lembevételével, arra figyelmeztet, hogy azokat nem alacsony növekedési ráta és stagnálás árán kell érvényesí­teni, mert ez egyértelmű lenne a gaz­dasági elmaradottság felszámolásának lelassításába való beletörődéssel. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Ju­goszlávia még mindig csak fejlődő or­szág és nemzeti jövedelem tekintetében úgyszólván, valamennyi szomszédja mögött áll, a többi országról nem is beszélve. A jugoszláv ipar igenis ren­delkezik olyan potenciállal és erővel, hogy — a forrásokkal való jó gazdál­kodás esetében — a javasolt 5—5,5%-os mértéknél gyorsabban fejlődhessék. Olyan stabilizáció, amelyet a növe­kedési ütem rovására valósítanak meg, nem követel különös ügyességet. A re­cept régi: deflációs politika és restrik­ciók. Az az igazán jó és ügyes irányí­tás, amely dinamikus fejlődés mellett biztosít legalábbis viszonylagos stabili­tást. „Úgy látszik nem sikerült megtalál­ni annak eszközeit, hogy elkerülhetők legyenek azok az ingadozások, ame­lyeknek gyakran kitettük gazdaságun­kat, s ilyenkor, a stagnálás stádiumá­ban, a szelepek túlzott mértékű kinyi­tásához, majd az ennek nyomán ke­letkezett zavarok megjelenésekor szé­les körű restrikciókhoz folyamodunk, hogy megint a stagnáláshoz juthas­sunk el” — jegyzi meg fanyarul a lap. A gazdasági vezetők álláspontja azo­kat a teoretikusokat támogatja, akik szerint a jugoszláv gazdaságban vég­bemenő ciklikus jelenségek törvény­­szerűek. „A mi véleményünk szerint azonban — írja a lap — azoknak van igazuk, akik azt hirdetik, hogy a hir­telen emelkedések és zuhanások jókor eszközölt, átgondolt lépésekkel semle­gesíthetők. Az pedig tény, hogy a be­ruházási és egyéb fogyasztás terén nem történtek időbeni és hathatós in­tézkedések, és sokáig elnéztük, hogy a költségvetési és gazdaságon kívüli fo­gyasztás abnormális méreteket öltve, ki-kilépjen medréből.” „Amikor expanziót és stabilitást hir­detünk, tisztában vagyunk azzal — írja a lap —, hogy ez erőfeszítéseket és le­mondásokat is szükségessé tesz, ugyan­akkor azonban a hosszú távú fejlesztés stratégiájának változását is követeli. A jelenlegi körülmények között — kül­kereskedelmi deficit, inflációs folya­mat, a kereslet és kínálat összhang­jának hiánya, a termelés strukturális összehangolatlansága — nem lehet az utóbbi években követett politikához ragaszkodni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a reprodukciós anyagok behoza­talát minimálisan 20—25%-kal — még­hozzá döntő részben konvertibilis te­rületről — növelni kellene, az export mintegy 25%-os fokozása mellett; en­nek objektív feltételei azonban nem adottak, mivel — mint ismeretes — az anyagimport a külkereskedelmi mér­leg deficitjét növeli.” A lap véleménye szerint minden ne­hézség ellenére az 1971. évre szükséges és lehetséges mintegy 7 százalékos iparitermelés-emelkedést tervezni. Egy ilyen ráta expanziót és a recesszióhoz vezető tendenciák legyőzését jelente­né. Az 1962., valamint az 1966.él­ évi stagnálási állapotból való kitörésért annak idején fizetett ár elég figyel­meztetés arra, hogy ne kövessük el újból ugyanazokat a hibákat, ugyan­azokkal a következményekkel — fe­jezi be figyelmeztetését a lap. ­ A kormány felkérésére Celio svájci pénzügyminiszter az 1971. évi költség­­vetési kiadások 100 millió frank értékű csökkentését javasolta a parlament pénzügyi bizottságának ülésén. A ja­vaslat több közületi építési programot, az útépítést és a katonai kiadásokat érinti. A kormány ugyanakkor arra is felkérte a minisztert, hogy készítsen elő új tervezetet a szövetségi pénzügyi struktúra megreformálására.­­ A dán angolszalonna szállításairól kezdődtek tárgyalások Londonban. Az angolok szeretnék megnyirbálni a dá­noknak az 1971—72. évben szállítható kontingensét, hogy saját termelőiknek adjanak nagyobb részt a piacon. A dá­nok az EFTA előírásaira hivatkozva azt követelik, hogy Anglia a többi szállító ország kontingensét csökkentse. Az al­kudozás valószínűleg januárig elhúzó­dik.­­ A Világbank 90 millió fontot aján­lott fel Libanonnak útépítések finan­szírozásához. A s szervezet küldöttsége még e hó végén Bejrútba utazik, hogy tárgyaljon a tervekről, amelyek szerint az első felépítendő szakasz Bejrútot és Tripolit­­köti majd össze.­­ Bezárta kapuit csütörtökön Olasz­ország valamennyi részvénytőzsdéje. Az olasz tőzsdei alkuszok szövetségének tagjai sztrájkba léptek, követelve az olasz tőzsdei mechanizmus modernizá­lását és összhangba hozatalát a Közös Piac országainak tőzsdéivel. A sztrájk, amely a devizapiacot nem érinti, előre­láthatólag november 26-ig tart.­­ A bérek és a járulékos szolgáltatá­sok 70 százalékos emelését követelik a chilei El Tenierite rézbánya dolgozói a január 2-án lejáró kollektív szerződés utáni időre. A­­bánya 51 százalékban chilei, 49 százalékban pedig az ameri­kai Kennecott Copper Corporation tu­lajdonában van, évi termelése jelenleg 180 000 tonna, de újabb beruházások után 280 000 tonnára akarják emelni.­­ A mozgó bérskála elfogadtatása lesz a legfontosabb feladat a jövő évi kol­lektív szerződés tárgyalásakor — mon­dotta az amerikai egyesült acélmunká­­sok szervezetének elnöke. A további cé­lok között a bérek emelése és a nyug­díjak javítása a legjelentősebb. W­E • A Ford Művek 1 millió font sterling értékben kapott megrendelést Indiától 3000 darab traktor és megfelelő meny­­nyiségű alkatrész szállítására. Ez az an­gol vállalat nagy sikerének tekinthető, mivel 15 év óta ez a legnagyob értékű traktormegrendelés Indiából. Az eladott traktorokkal, valamint az összeszerelő üzem megindulásával összefüggésben a Ford angliai üzemeiben nagy számban ■képez ki indiai technikusokat. • A színes televíziógyártás területén való együttműködésről tanácskoznak Moszkvában a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság szakértői. A megbeszélésre a két ország gazdasági­­műsza­ki együttműködési kormányközi vegyes bizottsága munkájának kereté­ben kerül sor.­­ Az­ Egyesült Arab Köztársaság kül­kereskedelmének értéke az 1969— 1970-es gazdasági évben elérte az 1 121 000 000 egyiptomi fontot. Az EAK legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország volt. Az ország a szocia­lista államokkal 393 millió, Nyugat- Európával­ 391 millió egyiptomi font ér­tékű forgalmat bonyolított le. • Az Egyesült Államok fizetési mér­legének deficitje tovább nőtt ez év harmadik negyedében. A deficit ebben az időszakban 2 milliárd 64 millió dol­lár volt, 86 millióval több, mint a má­sodik negyedévben — jelenti az ame­rikai kereskedelmi minisztérium.­­ Ismét leértékelték a brazil cruzeirót. A legújabb, 1 százalékos leértékelés már a nyolcadik ebben az évben. Az új árfolyam szerint 4,83—4,86 cruzeiro ér egy dollárt. • Az olasz külkereskedelmi mérleg az év kilenc hónapjában 807,2 mil­liárd líra deficittel zárt. Ez hatszorosa az egy évvel korábbi deficitnek. • Két hónapig befagyasztottak minden árat Új-Zélandban. Az intézkedésre az erősödő inflációs irányzat miatt került sor. Az árstop lejárta után átvizsgálják a teljes árrendszert, és árellenőrzést vezetnek be. A szakszervezetek részé­ről mutatkozott erélyes ellenállás miatt a kormány lemondott az egyidejűleg tervezett bérbefagyasztásról. Az USA gazdasági segítsége Portugáliának Raul Patricio portugál külügyminisz­ter szerdán fejezte be tíznapos látoga­tását az Egyesült Államokban. A láto­gatás végeztével kiadott közleményből kitűnik, hogy az Egyesült Államok nagyszabású gazdasági segítséget ad Portugáliának: programot dolgoz ki az ország gazdasági fejlesztésének finan­szírozására. Első lépésként Washington mezőgazdasági terményeket szállítana, amelyeket Lisszabon saját valutájával fizetne ki, s ezt az amerikaiak helyben használnák fel. Az amerikai Export- Import Bank is bejelentette, hogy ér­deklődik a tervek iránt. McCloskey, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője a portugál kül­ügyminiszter látogatásáról szólva ki­jelentette, hogy a tárgyalásokon politi­kai kérdések is szóba kerültek, min­denekelőtt a NATO-val és a portugá­liai katonai támaszpontokkal összefüg­gésben. Az Egyesült Államok szeretné megújítani Portugáliával kötött támasz­pont-szerződését, amely már 1962-ben lejárt, s azóta — mivel egyik fél sem mondta fel — évről évre meghosszab­bodik. A portugál kormánynak a szer­ződés megújításával szemben nincsenek elvi kifogásai, csak éppen minél maga­sabb árat akar érte kapni: a gazdasági segélyen kívül fokozottabb katonai se­gélyt (tekintettel az afrikai gyarmati háborúra) és magasabb bérleti díjat. (AP, AFP, TASZSZ) Jugoszláv—görög árucsere-forgalmi megállapodás Jugoszlávia és Görögország kormány­­küldöttsége Belgrádban aláírta az 1971. évre szóló árucsere-forgalmi jegyző­­könyvi megállapodást. Az új megállapodás, amely 1970 októ­berétől 1971 szeptemberéig érvényes, körülbelül 100 millió dollár értékű áru­csere-forgalmat irányoz elő. Várható, hogy az idei árucsere értéke eléri a 80 millió dollárt. A jegyzőkönyvi megállapodást Drlja­­csa jugoszláv külkereskedelmi minisz­terhelyettes és Palanidiosz görög ke­reskedelemügyi államtitkár írta alá. Jugoszlávia az egyéves időszakban főleg mezőgazdasági terményeket, vas- és színesfémkohászati termékeket, fel­szereléseket, vegyipari termékeket, fát és papírt szállít Görögországba, ahon­nan gyapotot, hengereltárut, bőrt, déli­­gyümölcsöt, vegyipari cikkeket és köz­­fogyasztási árukat importál. (Tanjug) A szovjet-román kereskedelem A szovjet-román kereskedelem érté­ke a soron következő öt esztendőben eléri az 5,3 milliárd rubelt, s az 1966- tól 1970-ig terjedő időszakhoz viszonyít­va 40 százalékkal növekszik. Ezt irányozza elő a két ország új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmé­nye, amelyet Patolicsev szovjet és Bur­­tica román külkereskedelmi miniszter írt alá Moszkvában. Ezzel egyidejűleg írták alá a­ jövő évi áruszállításokra vonatkozó j­egyzőkönyvi megállapodást is. A Szovjetunió különböző ipari­ beren­dezéseket, így egyebek között prés­­kovács-berendezéseket, emelő- és szál­lítóeszközöket, fémmegmunkáló szer­számgépeket, önkiürítő gépkocsikat, traktorokat, repülőgépeket és helikop­tereket szállít Romániának. A szovjet nyersanyagszállítások vas­ércet, vas és színesfém hengereltárut és nyersgyapotot ölelnek fel. Románia mezőgazdasági gépeket, vas­úti teherkocsiikat, hajókat, kőolaj- és vegyipari felszereléseket, továbbá cipőt, bútort, konfekcióárut és kötszövött cikkeket szállít a Szovjetuniónak. (TASZSZ) A szovjet ipar az év tíz hónapjában A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közli, hogy a szovjet ipar ez év januárjától október végéig gyorsabb ütemben fejlődött, mint a múlt évben. A tíz hón­ap alatt az ipari termelés, a múlt év megfelelő időszakához képest 8,2 százalékkal, a munka termelékeny­sége pedig 7 százalékkal emelkedett. A munka termelékenységének emelkedé­séből származik az ipari termelés növe­kedésének több mint négyötöde. Az egész ipari termelésnél körülbelül két­szer gyorsabb ütemben nőtt az ásványi műtrágyák, a műanyagok, a műszerek, az automatizálási eszközök és számító­gépek, a szövőgépek, a vasúti teher­kocsik, a személygépkocsik és a kö­töttáruk gyártása. tonna acélt és 77 millió tonna henger Az említett időszak alatt 96 millió testárut termeltek — többet, mint az első és második ötéves terv időszaka alatt együttvéve. Az SZKP XXIII. kongresszusa irányelvei által tervezett­nél gyorsabb ütemben folyik a könnyű- és a közszükségleti cikkeket gyártó ipar. (TASZSZ) HELYREÁLLT CSEHSZLOVÁKIA FEJLŐDÉSÉNEK DINAMIKÁJA A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés két házának szerdán megtartott együttes ülésén Karol Martinka miniszter be­számolt a népgazdaság 1970. évi fejlő­déséről. Az október végéig tartó eredményt mindenekelőtt az jellem­zi, hogy a terv célkitűzéseivel össz­hangban a fejlődés dinamikájának megtartása mellett sikerült konszoli­dálni a gazdasági élet legfontosabb te­rületeit. Az ipari termelés 7,5 száza­lékkal növekedett, s egy százalékkal meghaladta a tervezett évi ütemet. Csehszlovákia a fejlődés dinamikája tekintetében már nem marad el a töb­bi KGST-ország mögött. A miniszter a gazdasági élet terüle­tén elért legjelentősebb eredménynek azt minősítette, hogy az iparban a ter­melésnövekedés egészét, az építőipar­ban pedig 95 százalékát a munkater­melékenység növekedése fedezte. A munkabérek 4 százalékkal nőttek, s az ipari átlagbér meghaladja a 2 ezer ko­ronát. A jövedelmek egyenletes növekedé­se, az árbefagyasztás és az árukészle­tek feltöltése megteremtette a feltéte­leket a belső piac stabilizálásához, va­lamint a lakosság szociális biztonságá­nak megszilárdításához. Megerősödött az állampolgároknak a pénz vásárló­erejébe vetett bizalma. Ennek bizonyí­téka, hogy változatlanul növekszik a takarékbetétkönyv-állomány, amely az ez év október végéig a tavalyi év hasonló időszakához képest megkétsze­reződött. A jövő évi tervről szólva — amely­nek feladatait a parlament még ez év decemberében megvitatja — Martinka miniszter hangsúlyozta, hogy a kor­mány továbbra is a gazdaságirányítá­si rendszer megszilárdítására törekszik. Ezért a tervnek, mint a gazdasági fo­lyamatok egységes irányítása eszközé­nek funkciójából következik, hogy a tervfeladatokat lebontják az egyes vál­lalatokra. A különböző szintű szervek kötelesek lesznek a feladatokat lebon­tani az alárendelt vállalatokra vagy azokat biztosítani saját tervükben. Fi­gyelembe kell venni természetesen az éves terv általános szándékait és cél­kitűzéseit. A tervlebontásnál nem sza­bad változtatni a tervfeladatok kötele­ző érvényén. (MTI) Csehszlovákia ás a Benelux kapcsolatai Csehszlovákia kereskedelmi kapcso­latai a Benelux-államokkal nagy ha­gyományokra tekintenek vissza. A két ország árucsere-forgalmának volume­ne 1968-ban érte el a háború óta leg­magasabb szintet, az Aussenhandel der Tschechoslowakei szerint azonban ez nem tekinthető magasnak a két ország külkereskedelmének teljes volumenét tekintve. Az árucsere-forgalom ugyan állandóan nőtt, de ezen belül a cseh­szlovák kivitel csökkenő tendenciát mutat. Csehszlovákia exportja a Bene­­lux-államokba az 1953. és 1968. között eltelt 15 év alatt átlagosan évi 7,5 szá­zalékkal növekedett, ugyanebben az időszakban a Benelux-államok évente átlag 9 százalékkal többet exportáltak partnerüknek. A holland és belga partnerek szá­mára az utóbbi időben igen kedvező a Csehszlovákiával folytatott kereskede­lem. Részt vesznek a beruházásokban és a korszerűsítésekben, síküveggyártó és polyamid, valamint polyészter­­selyem előállító berendezéseket szállí­tanak. Az elmúlt öt évben 40—50 szá­zalékkal nőtt Csehszlovákiának a Be­­nelux-államokból származó textil­importja, melyet elsősorban textil­­ruházati cikkek és kötöttáruk alkot­tak. A Benelux-államokba irányuló cseh­szlovák kivitel viszont az 1969. évi nagy fellendülés ellenére sem kiegyen­súlyozott, a mindenkori piaci konjunk­túrától függ. A csehszlovák gépipari termékek aránya az ide irányuló ki­vitelben nem éri el azt az arányt, amit ezek a termékek Csehszlovákia össz­­kivitelében képviselnek. A jelenlegi helyzetet úgy lehetne jel­lemezni — írja a csehszlovák külke­reskedelmi lap —, hogy a csehszlovák áruknak részben a még érvényben levő elavult intézkedések miatt, nehezebb bejutni a Benelux-államok piacaira, mint más államok árucikkeinek, miköz­ben az unió tagállamainak termékeivel Csehszlovákia nem tesz megkülönböz­tetést. A csehszlovák behozatali lista , melyet a hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezményhez csatoltak, gyakorlati­lag az áruk teljes választékát felöleli és semmi akadálya sincs, hogy a listán rögzített összvolument egyes árucsopor­tokban túllépjék. A csehszlovák export­cikkeknél azonban még mindig nem al­kalmazzák teljes mértékben a legna­gyobb kedvezmény elvét, így Csehszlo­vákia még mindig ama kevés országok közé tartozik, melyeknek a Benelux­­államokba irányuló kivitele engedélye­zéshez van kötve és mennyiségi kor­látozás alá esik. Nem tekinthető nor­málisnak az az állapot sem, hogy egy sor GATT-hoz nem tartozó állam köny­­nyebben bejut a Benelux-államok pia­caira, mint Csehszlovákia, mely az unió tagállamaival együtt a nemzetközi szer­vezet alapítóihoz tartozott. A Benelux-államok 1967-ben egyolda­lúan liberalizálták a Csehszlovákiából származó import háromnegyed részét. Azóta semmi hasonló intézkedés nem történt, így ma már távolról sem olyan ez a liberalizáció, mint a maga idején volt. A csehszlovák áruk egynegyedére pedig továbbra is kontingens vonatko­zik, melynek magassága évek óta vál­tozatlan. Az értékben meghatározott kontingenseknél azt is figyelembe kell venni, hogy a késztermékek világpiaci ára állandóan nő és ez a volumen bizo­nyos csökkenésével járt. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésénél mind érezhetőbbé válik az az igény, hogy megteremtsék a szer­ződések biztonságát. A gépipar területén kialakítandó kooperációnál például — mivel itt a szerződéskötés és a reali­zálás között viszonylag hosszú idő te­lik el — olyan megállapodásokra kell törekedni, mely előírja: a feltételek vál­tozatlanok lesznek a kooperációs egyez­mény egész érvényessége alatt. Ellen­kező esetben mind a csehszlovák, mind pedig a Benelux-államok vállalatai olyan irányban építik ki kapcsolatai­kat, ahol kevesebb a kockázat. A csehszlovák lap­ véleménye szerint egy új szerződéses szabályozás nemcsak az eddigi gyakorlatban végbement vál­tozásokat vehetné figyelembe, hanem bizonyos előnyöket is nyújthatna a to­vábbi kibontakoztatásra. NYUGATNÉMET SEGÉLY INDIÁNAK Új-Delhiben aláírták az 1970—71. évre vonatkozó nyugatnémet—indiai segélyszerződést, amelynek értelmében az NSZK 270 millió márka segélyt nyújt Indiának. Ez az összeg 20 millió már­kával több, mint az 1969—70-es év­ben nyújtott segély. Az egyezmény értelmében 60 millió márkát kap India fejlesztési tervei­nek kivitelezésére és a megállapodás megengedi az ázsiai országnak, hogy ehhez a világ bármely országából im­portáljon árukat. A teljes segélyössze­gen belül az árusegély 86,5 millió márkát tesz ki, ezenkívül 15 millió márkát kis- és középüzemek kapnak kölcsön formájában és 76,3 millió márka adósságot elenged az NSZK. India részéről örömmel üdvözölték a megnövekedett segélykeretet és re­mélik, hogy Nyugat-Németország to­vább erősíti a fejlődő országoknak nyújtott segítségét. Az indiai pénzügy­minisztérium egyik vezető személyi­sége kijelentette: más segélynyújtó országoknak is követnie kellene a nyugatnémet példát és olyan segélye­ket kellene nyújtaniuk, amelyek fel­­használása szintén kötetlen. (Reuter) BOLÍVIA NÖVELI KERESKEDELMÉT A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL Bolívia kormányának moszkvai nagy­követe kijelentette: országa ki akarja terjeszteni kereskedelmét a Szovjet­unióval és más szocialista országok­kal. Garrett nagykövet felhatalmazást kapott kormányától a Szovjetunió által felajánlott 2,7 millió dolláros hitel feltételeinek megtárgyalására. A lengyel kormánnyal is tárgyalni akar­nak egy horganyfeldolgozó üzem léte­sítéséről és Csehszlovákia segítségére számítanak egy esetleges antimongyár felépítésében. A nagykövet nyilatkoza­tában kiemelte: Bolívia nem adja fel hagyományos nyugati piacait, de fenn­tartja magának a jogot, hogy olyan országoknak adjon el ónt, amelyek a legkedvezőbb ajánlatokat teszik. (Reu­ter) VILAGGAZDASAG ALGÉRIA KÁRTÉRÍTÉST FIZET A SHELLNEK Algírban bejelentették, hogy a kor­mány és a Shell olajvállalat között megegyezés jött létre a vállalat álla­­mosított algériai érdekeltségeiért fize­tendő kártérítésről. Az egyezmény részleteit még nem hozták nyilvános­ságra. Az államosításokig a Shellnek két algériai olajtermelő vállalatban voltak érdekeltségei. A CREPS részvényeinek 35, a CPA részvényeinek pedig 65 százaléka volt a Shell kezében. E két vállalat évi termelése mintegy 4 millió tonna kőolaj. A Shellnek ezenkívül 35 százalékos részesedése volt a TRAPSA olajszállító vállalatban is. Ezeket a vállalatokat idén júniusban államosí­totta az algériai kormány. A kárté­rítési egyezmény kiterjed a két évvel ezelőtt államosított Shell-érdekeltsé­­gekre, a Shell-Algérie és Butagaz társaságokra is. (Reuter) Hirdessen a VILÁG­GAZDASÁG-ban

Next