Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)

1971-02-23 / 36. (531.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Kerald INTERNATIONAL Gottfried Haberler, neves amerikai közgazdász, a Harvard egyetem tanára, valamint Thomas D. Willet, a Cornell egyetem professzora most megjelent kö­zös tanulmányukban javasolják, hogy az amerikai kormány ne tulajdonítson na­gyobb jelentőséget az ország fizetési de­ficitjének és elsősorban a belgazdasági megfontolásokat vegye figyelembe. A két szerző szerint a fizetési deficit­tel szembeni „passzív magatartás” nem jelenti a kereskedelmi partnerek érde­keinek, vagy a nemzetközi monetáris rendszer problémáinak elhanyagolását. A fizetési deficit csökkentését célzó korlátozó intézkedéseket a két közgaz­dász csupán szükségmegoldásoknak te­kinti, amelyek eleve sikertelenségre vannak ítélve. Ezért szükségesnek tart­ják, hogy a meglevő korlátozások is megszűnjenek. A fizetési deficittel kap­csolatos problémák „aktív megoldása” — a dollár paritásának módosítása — nem kívánatos, minthogy a dollár a nyugati világ tartalék- és intervenciós valutája. A két professzor szerint az USA-ban jelenleg nem áll fenn ellentét a bel- és a külgazdasági politika szempontjai között, mert ezek egyaránt az infláció megfékezését kívánják. Mihelyt azon­ban a kormányzat a munkanélküliség megszüntetésére összpontosítja erőfeszí­téseit, a két szempont összeütközésbe kerülhet egymással. Ilyen konfliktus esetében a belgazdaság érdekei minden­ másodrendű kérdés-e az USA fizetési deficitje?­ képpen előbbre valók a fizetési mérleg szempontjainál. Így a kormányzatnak nem szabad — a fizetési mérleggel kapcsolatos meg­fontolások alapján — nagyobb munka­­nélküliséget, avagy a gazdasági növeke­dés nagyobb mérvű késleltetését elfo­gadnia, mint amennyi a belső árszint ellenőrzése céljából szükséges. A szer­zők szerint ez az elv összhangban áll a világ többi országainak érdekeivel, hi­szen mindannyiuknak fontos, hogy az USA-ban nagyobb arányú depresszió, illetve recesszió ne következzen be. A két közgazdász síkraszáll a keres­kedelmi és a tőkeforgalom akadályai­nak, valamint a tőkeexport korlátozá­sainak megszüntetéséért. Szerintük az USA jelentős mérvű fizetési deficitje ellenére a fizetési forgalom korlátozá­sainak eltörlése „bátor cselekedet” vol­na, mert szakítást jelentene a bel- és külföldön egyaránt elterjedt hiedelmek­kel. Ráadásul egy ilyen lépés nyomán világszerte felismerték az USA-nak a nemzetközi valutáris rendszerben betöl­tött szerepét, ez pedig a szakértők sze­rint rendkívüli előnyökkel járna. Haberler és Willett a fizetési mérleg­nek „likviditási alapon” való kimunká­lását teljesen elavult módszernek tekin­tik; nézetük szerint csakis a „hivata­los tartalék-műveletek módszerét” le­het alkalmazni. Ez utóbbi módszer alapján az Egyesült Államok fizetési de­ficitje 1970-ben kb. 10 milliárd dollárra rúgott. (1971. február 16.) (Tribune (privredni ) PREGLED A két ország kereskedelmét már tíz év óta krónikus jugoszláv mérleg­deficit kíséri. 1960 és 1970 között az árucsere értéke összesen 165 millió dollár volt, s ebből a jugoszláv import értéke 110 millió, az exporté 55 mil­lió dollár. 1969-ben az export csak 15%-ban fedezte a bevitelt, s ez az arány 1970-ben 25%-ra javult. A jugoszláv import 1970-ben főként ká­véból állt, 20 millió dollár körüli ér­tékben, a mindössze egy hajóból álló export azonban még az egymillió dollárt sem haladta meg. E kétségtelenül igen súlyos deficit részben indokolt és elsősorban a nagy, az összes brazil vásárlások több mint 95%-át képező kávéimport magya­rázza. Sajnálatos módon, a jugoszláv exportőrök nem ragadják meg az ál­laimat arra, hogy Brazíliába jó el­helyezési lehetőségeket élvező árut szállítsanak. Mindez azonban csak részben magyarázza a mérleghiányt. Megfelelő eszközökkel a jugoszláv ex­portőrök az igen széles struktúrájú brazil importban lényegesen jobb he­lyet biztosítanának maguknak , mint ahogy ezt számos nyugat- és kelet­európai ország példája igazolja. Brazília összimportjában például nagy a járművek és járműalkatrészek (25%), a vegyi termékek (15%), a nyersanyagok (20%) részesedése, és igen jelentős az élelmiszereké is, e cikkek szállításába Jugoszlávia ver­senyképes esélyekkel kapcsolódhatna be. Sok múlik a probléma megközeli­ Jugoszlávia és Brazília kereskedelmének problémái résének módján. Két-három évvel ez­előtt az volt a jugoszláv gazdasági körök véleménye, hogy a deficit mér­séklésének egyetlen eszköze a brazíliai kávéimport csökkentése lehet. Bizo­nyos azonban, hogy nem ez a helyes megoldás — mint ahogy nem is fo­gadták el az erre vonatkozó koncep­ciót. Az egészséges eszköz a kivitel fokozása, s a jugoszláv exportőrökön múlik, hogyan és mennyire járulnak hozzá aktívabb tevékenységgel a Bra­zíliával folytatott kereskedelemben hosszú idő óta és jelenleg is uralkodó kedvezőtlen helyzet megváltoztatásá­hoz. Rövidesen életre hívnak Jugoszlá­viában egy, a latin-amerikai ország jelenlegi és potenciális szállítóit ma­gában tömörítő egyesülést. A szerve­zet első feladata a kétségtelenül nagy és gazdag brazil piacon Jugoszlávia számára rejlő lehetőségek felmérése, egy sokoldalú piaci tevékenység el­indítása azonban alapos szervezést és koordinálást igényel. A brazil kormány részéről megvan a hajlandóság arra, hogy Jugoszláviának jelentős vételi ajánlatokat tegyen, mint ahogyan az elmúlt év elején példa is volt rá. Sajnos, azonban a 100 millió dollár értékű ajánlati felhívás adta lehető­séget mind a mai napig senki még csak meg sem próbálta kihasználni. A létesítendő egyesülés az exportfo­­kozási lehetőségek feltárása és az elő­feltételek kidolgozása révén sokat tehet a helyzet javítása érdekében. (1971. február 12.) A VILÁGSAJTÓBÓL A SKF SZEREPE A MAGYAR IMPORTBAN Az SKF 50 év óta ismert a magyar iparban. Az SKF magyarországi kép­viseletének igazgatója, dr. Serbelisz Károly, a vállalatról, tevékenységéről a következőket mondotta: — A SVENSKA Kulingerfabriken „SKF” 1907 óta működik, és jelenleg 65 gyártelepet, 52 kereskedelmi irodát, 250 műszaki irodát és több mint 10 ezer lerakatot foglal magában. Nem érdek­telen megjegyezni azt, hogy a 64 év alatt millió és millió gördülőcsap­ágyat gyártott és évi — jelenlegi — forgalma megközelíti a 4 milliárd svéd koronát. A csapágyakhoz szükséges acél nyersanyagát az SKF saját bányái­ból termeli ki és saját acélműveiben dolgozza fel. Figyelmet érdemel, hogy a gördülőcsapágy alkatrészei és a kész csapágy, átlagban közel 100, magas színvonalú minőségi vizsgálat után ke­rül forgalomba, illetve a világpiacra. Meg kell említenem, hogy az SKF je­lenleg 7000-féle alaptípusú csapágyat és ezek további 20 ezer változatát gyártja. Az SKF-képviselet Magyarországon 1917-ben létesült és ebből alakult meg 1929-ben svéd tőkével a mai SKF Svéd Golyóscsapágy Rt. A képviselet keres­kedelmi tevékenysége kiterjed a ma­gyar ipar valamennyi ágára. Ma már nemcsak gördülőcsapágyakat, hanem mindenfajta, ezzel összefüggő gépalkat­részeket, valamint textilgépalkatrésze­ket, fűrészlapokat, hidraulikus lehúzó­anyákat, olajinjektorokat — és ezek alkatrészeit, gömbcsuklókat stb. ugyan­csak elad. A magyar textil- és fonó­ipar korszerűsítésében az SKF úttörő tevékenységet végzett. Korán felismerte a fonodák korszerűsítésében rejlő je­lentős gazdasági tényezőket — hosz­­szabb kísérletsorozat után olyan típusú pamut- és gyapjúipari berendezésekkel jelent meg a magyar piacon, amelyek­kel a fonodák 20—40 százalékos telje­sítménynövekedést értek el. Egyidejű­leg szállított olyan fonóorsókat is, ame­lyek 10 ezer fordulat felett is bizton­sággal üzemelnek. 1967 végére a Ma­gyarországon üzemelő több mint 670 ezer pamutipari fonóorsó 92 százalékát látták el SKF típusú, korszerű nyújtó­művel, valamint SKF perselyes fonó­­orsóval. Említést érdemel, hogy ez utóbbiakból több mint évi 100 ezer da­rabot gyártottak a hazai és külföldi fel­használók részére. Az SKF budapesti képviselete fontos szerepet tölt be az egyre nehezebben megoldható anyagmozgatás korszerűsí­tésében: nevezetesen targoncagörgőket és beépítésre kész szállítószalaggörgő­ket tervezett és szállított már eddig is százezres nagyságrendben a magyar iparnak. A gördülőcsapágyak beépítésé­hez szükséges alkatrészeket és tartozé­kokat, valamint a szerelési segédanya­gok nagy részét a budapesti képviselet hazai gyártásban állítja elő, s hozza forgalomba. Ez gyakorlatilag Magyar­­országnak évente sokmilliós devizameg­takarítást jelent. Az elmúlt évben az SKF 60 millió forint értékű gördülőcsapágyat (és al­katrészt) szállított Magyarországra. Megoszlása: Ebben az évben, a korábbiakhoz ha­sonlóan, várhatóan tovább növekszik az SKF által importált gördülőcsap­ágyak és alkatrészek behozatala. Karczag László Göteborg/SKF külföldi gyáraiból: 26,0 millió Ft Schweinfurt (NSZK) 9,5millió Ft Clamart/Paris 8,5 RIV/Torino 1,2 ,, ,» Cannstatt (NSZK) 14 — i. Luton (Anglia) 0,1 Neues Deutschland Az NDK és a szocialista gazdasági integráció A KGST-országok terveinek össze­hangolása alapján a Német Demok­ratikus Köztársaság az 1971—1975. évi tervidőre a tagországokkal hosszú le­járatú kereskedelmi szerződéseket kö­tött. E szerződések alapján az elkövet­kezendő öt év alatt az árucsere-for­galom volumene kereken 170 milliárd devizamárkára emelkedik. Országok szerint részletezve a Szovjetunió 100, Csehszlovákia 21, Lengyelország 20, Magyarország 12, Bulgária 10 és Romá­nia viszonylatában 6,5 milliárd deviza­márka lesz a kölcsönös kereskedelmi forgalom. Az árucsere-forgalom emel­kedése,az előző tervidőszakhoz (1966— 1970) képest mintegy 50—60 százalék­nak felel meg. Ezenkívül a tagországok olyan közös intézkedéseket foganatosí­tottak, amelyek a tudományos kutatás, a specializálás és a termelés területén az együttműködést előmozdítják. Így a szerszámgépgyártásban az együtt­működést kiterjesztik, mind a kutatás­ra, mind a termelésben jelentkező munkamegosztásra, mind pedig a köl­csönös szállítások egyeztetésére. Első lépésként előirányozták, hogy a nume­rikusan vezényelt szerszámgépek eseté­ben, amelyek a termelékenységet hatá­rozottan előmozdítják, egységesített programvezénylési rendszert létesítenek. Más szóval a gépi programozás területén mintegy „közös nyelvet” vezetnek be, hogy ezeknek a gépeknek termelését a specializálás és kooperáció segítségével tervszerűen fejleszthessék. A gazdasági integráció elsőrendű stratégiai feladata az összes tagorszá­gok előnyét szolgáló nyersanyagellátás hosszú időszakra szóló megoldása. Itt főleg a Szovjetunió gazdag ásványkin­cseinek feltárására kell gondolni. Ezek a tervek csak hosszú lejáratú nagy be­ruházások segítségével valósíthatók meg, amelyeknek amortizációja évtize­dekig is eltarthat. Éppen ezért a tag­országok közös beruházásokat tervez­nek az 1970-ben alapított Nemzetközi Beruházási Bank közreműködésével. Ugyancsak fontos integrációs kérdés a korszerű szállítás megoldása, részben a konténerizálás egységesítése, speciális szállítóeszközök fejlesztése és megfelelő rakodó felszerelések kifejlesztése útján. Tizennyolc népgazdasági szempontból fontos területen, így a biofizika, a kör­nyezetvédelem, a korrózió elleni véde­lem, az új számítástechnikai fejlődés stb. területén sokoldalú együttműködés indult meg. Koordinációs központokat és közös kutatólaboratóriumokat is létrehoztak. 1970-ben Moszkvában megkezdte mű­ködését a tudományos-technikai Nem­zetközi Információs Központ. A KGST- tagállamok egységes információs rend­szer kidolgozását kezdték el, hogy az említett területeken elért legújabb eredményekhez a központon keresztül gyorsan és könnyen juthassanak hozzá. Ugyancsak megállapodtak abban is, hogy a már létező nemzetközi gazda­sági szervezetek, mint az Intermetall, a Gördülőcsapágyipari Együttműködési Szervezet stb. hatékonyságát előmozdít­ják. Halléban 1970-ben indult meg az Interchim iparági szervezet munkája azzal a feladattal, hogy a működési kö­rébe tartozó iparágak, nagyüzemek, kombinátok vezetőségével a festék­anyagok, a textil-, bőr- és papíripar segédanyagai stb. .termelésében szoro­sabb együttműködést biztosítson. (1971. február 13.) MAROKKÓI EZÜ­STÉRC-FELDOLGOZÓ­­ MAGYAR GÉPEKKEL A Bányászati Kutató Intézet évente 55—60 millió forint értékű szellemi munkát végez. Az export ebből 1 mil­lió forint körül van és zömében az ás­ványi nyersanyagok előkészítésével és feldolgozásával kapcsolatos. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat — mint fővállalkozó — tavaly adta át a marokkói Imiterben azt az ezüstérc-fel­­dolgozó üzemet, amelynek gépi beren­dezéseit — néhány darab kivételével — magyar vállalatok gyártották és szerel­ték. A Vegyigéptervező és Fővállalkozó Vállalat a Bányászati Kutató Intézet szakértői segítségével készítette el a ki­viteli terveket és helyezte üzembe az új berendezést. Az ezüstérc-feldolgozó üzem műszaki színvonala és eddigi mű­ködésének jó eredményei nyomán több újabb marokkói ércelőkészítő üzem (réz, ólom, cink) létesítése is szóba ke­rült. Ezek közül egy marrakechi rézérc­előfordulás előzetes dúsítási technoló­giáját már kidolgozták az intézetben. Mongóliában tavaly wolfram-, ón- és molibdénércdúsítási vizsgálatokat vé­geztek el. Az NDK-beli Weferlingenben öntödei homokelőkészítési technológiát kísérle­tezték ki a KGM Gépexport Iroda meg­bízásából. Jugoszláviából a GEOMINCO-n ke­resztül wollasztonitérc dúsítására és ne­mesítésére kaptak megrendelést. (Ez a kálciumszilikát-ásvány bányászatra ér­demes koncentrációkban és nagyobb tö­megben, eddigi ismereteink szerint, csak a Föld néhány országában fordul elő. A kerámiaipar szigorú minőségi előírá­sainak megfelelően előkészítve főleg mázanyagként és a festékiparban hasz­nálják.­ A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság részére nagyobb sorozat (80 darab) szénminta-germánium vizsgálatát vég­zik a Bányászati Kutató Intézetben. Perui kérésre szénelőfordulás vizsgálati adatai alapján előzetes javaslatot ké­szítettek széndúsító üzem és kokszoló­mű terveinek kidolgozására. Indiának barnaszén feldolgozásának technológiá­jára tettek javaslatot. A Tatabányai Szénbányák megbízásá­ból szovjet foszforitdúsító berendezés gyártási eljárásának kikísérletezésében működtek közre. Az ásványi nyersanyagok feldolgozá­sának fejlesztése és az ezzel kapcsola­tos műveletek kutatási eredményeinek hasznosítása területén jó kapcsolatban vannak több szocialista ország kutató­­intézetével és egyetemi tanszékeivel. Víztisztítási szabadalmukat a NIKEX és a Tatabányai Szénbányák értékesí­tette a Közös Piac országaiban és Ang­liában. —i—ó Magyar-szovjet megállapodás Sz. Sz. Nyikityin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő Idegen­­forgalmi Főigazgatóság vezetője és Szurdi István belkereskedelmi minisz­ter a közelmúltban aláírta az idegen­­forgalmi együttműködési egyezményt. A megállapodás egyrészt rögzíti a két ország turistaforgalmában eddig elért eredményeket, másrészt meghatározza a következő öt évre a turistaforgalom kölcsönös fejlesztésének feladatait. Az egyezmény megjelöli évről évre 1971-től 1975-ig a turistacsere mértékét azzal, hogy az adott számok a minimu­mot jelentik a két ország közötti ide­genforgalomban. Kitér a megállapodás arra, hogy kívánatos az idegenforga­lom minden típusának fejlesztése. Megállapodás született az árak, a ked­vezmények, a tarifák kívánatos alakítá­sáról, a turisták szállításában a char­ter repülőgépek, speciális turistavona­tok, autóbusz-idényjáratok és vízi utak IDEGENFORGALOM fokozottabb igénybevételéről. Az egyé­­ni — így az autós — turizmus iránti igényekre való tekintettel — az előfel­tételek megteremtésével összhangban —, a turizmusnak ezt a formáját is cél­szerű fejleszteni. A turista utazások népszerűsítése, a lehetőségek széles körű megismertetése megkívánja, hogy a propagandamunká­ban szoros együttműködés jöjjön létre. Így a felek évente megállapodnak az együttműködés aktuális feladataiban, például kiállítások szervezésében, pros­pektusok kiadásában, az információk és reklámanyagok cseréjében, a turizmus témakörével foglalkozó újságírók uta­zásainak kölcsönös megszervezésében, az idegenforgalmi reklámfilmek gyár­tásában stb. Fontos pontja a megállapodásnak, amely az idegenforgalom fejlődésére vonatkozó információk, valamint ide­genforgalmi objektumok, üdülőkomp­lexumok építése és kihasználása, tu­risták fogadása és ellátása kérdéseiben szakértők cseréjére vonatkozik. ­0 Két külföldi kiállítást nyitott az AR­­TEX: az egyiket Oslóban, az ETA-stú­­dióban, a másikat Szófiában, a Magyar Intézetben. Mindkét helyen hosszú szü­net után most jelentkezik a vállalat új­ra exportcikkeivel.­­ Megérkeztek az első villamosveze­­ték-szállítmányok Peruból. A 100 ezer dollár értékű árumennyiséget a TRANS­­ELEKTRO a­­Ravill részére kötötte le. 0 Négymillió forint értékű exportmeg­rendelésnek tett eleget tavaly a buda­pesti Mechanikai Szövő Rtsz különleges egyedi tervezésű bútorszövetekből és textíliából. 0 Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén új fűrészcsarnokot adtak át, amelyet a gé­peket gyártó szovjet üzem mérnökei szereltek fel.­­ A FERM­ION a legfontosabb építő­anyagok közül januárban 123 000 tonna portlandcementet, 300 000 négyzetméter AC hullámpalát, 550 tonna AC nyomó­csövet, és 350 tonna AC lefolyócsövet importált. RÖVIDEN : Harmincötezer pár műanyag talpú nyári cipőt gyártanak szovjet megren­delésre az első negyedévben a Nagy­kál­ló és Szatmár vidéke Cipő Ktsz-ben. A második negyedévre ugyanebből a cikk­ből már 60 ezer párra kaptak megren­delést. Kevés a kooperáció a magyar és a norvég vállalatok között Norvégéival 1963-ban kötötte Ma­gyarország az első 3 éves hosszú lejára­tú megállapodását, 1970-ben pedig az első ötéves szerződést. Ez módot ad az árucsere bővítésére. Nem tartalmaz úgy­nevezett felmondási klauzulát, amely akár a NORDEK létre­jövetele, akár pe­dig Norvégiának a Közös Piachoz tör­ténő csatlakozása esetén lehetőséget ad­na érvényességének megszüntetésére. Ha a két ország közötti forgalmat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy ez nem nagy, de szinte évről évre fo­lyamatosan emelkedik. Míg a magyar export 1960-ban 2 millió dollár volt, 1969- ben 5,1 millió, 1970-ben pedig már 5,3 millió dollár. A magyar import 1960-ban 1,7 millió, 1969-ben 5,2, és 1970- ben 5,7 millió dollár. Bár a fejlő­dés mögött bizonyos problémák is meghúzódnak, például a magyar ex­portban a hajószállítások kiesése, az importban pedig a műrész behozatala. Áruösszetételünk sem mondható na­gyon kedvezőnek, mivel a magyar ex­port nagy része könnyűipari cikkek­ből (textil, bútor, camping, játék stb.) és mezőgazdasági termékekből áll (gyü­mölcs, zöldség). Kisebb mennyiségben szállítunk Norvégiába tv-készülékeket, szerszámgépeket, elektromos cikkeket, és a kieső magyar hajószállításokat részben pótolja a hengereltáru-kivite­­lünk. (Sajnos a magyar gépipari export nem éri el a kívánt szintet Norvégiában sem.) A norvég importunk elsősorban papírfélékből, haltermékekből (fagyasz­tott halfilé, halkonzerv, halliszt) áll. Norvégia széles körű liberalizációt hajtott végre: a magyar exportnak­­több mint 90 százaléka nem esik mennyiségi korlátozás alá. Mégsem tudjuk ezt a le­hetőséget kellőképpen kihasználni, mert a kivitelre kerülő magyar áruk válasz­téka meglehetősen szűk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Norvégia (csaknem 4 millió lakosával) aránylag kis piac, ahol azonban, mégis nagy konkuren­ciával kell a magyar vállalatoknak szembenézniük. A tavaly aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás talán új lehetőséget nyújt majd a termelési, kereskedelmi kooperációra. Egyelőre még csak egyetlenegy koope­rációs megállapodás van érvényben a Vörös Csillag Traktorgyár és a Műnek cég között. Ennek értelmében a magyar Ö4KB traktorra szerelik a norvég cég árokásóit és a közös termékeket részint a két gyártó országban, részint pedig harmadik piacon értékesítik. Az érvényben levő államközi szerző­dés a magyar vállalatoknak a jelenlegi forgalomnál nagyobb lehetőséget nyújt. L. M. Momcolor-bemutatók Lengyelországban Tudósítónktól: A Magyar Optikai Művek export­­forgalma — különösen az optikai mű­szereké— a múlt évben jelentősen meg­nőtt Lengyelországban. A piac megtar­tása és a kivitel növelése érdekében a MOM a közeli napokban az új cikknek számító momcolor színmérő bemutató­ját tervezi: február 24-én Varsóban, 26-án Poznanban és március 1-én Lódz­­ban. Az árubemutatón részt vesz és szakelőadást tart a készülék feltalálója, dr. Lukács György. 1971. FEBRUÁR 23 Az ELEKTROIMPEX Athénben Tudósítónktól: Az ELEKTROIMPEX kiállítását Nagy László vezérigazgató-helyettes nyitotta meg Athénben. A bemutatón a már ex­portált és a jövőben exportálni kívánt cikkeket sorakoztatják fel, mint például tv-készülékek, ipari tv-lánc, különböző hangosító­ berendezések, eredményjelző és fény­tájékoztató, valamint vasútbizto­sító berendezések a sokféle ipari fo­gyasztási cikk mellett. A megnyitón megjelent A. Pallantios, a görög keres­kedelmi minisztérium főtitkára, Th. Pyrlas vezérigazgató, J. Canellopoulos, az athéni és P. Lazos, a pireusi keres­kedelmi és iparkamara elnöke. Elisme­réssel nyilatkoztak a látottakról. A ke­reskedelmi tárgyalások már megkez­dődtek a magyar és görög szakemberek között. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-660 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SAJA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, a 215—96.162 pénzforgalmi jelzőszámon átutalással. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2227/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next