Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)

1971-02-25 / 38. (533.) szám

1971. FEBRUÁR 25. FELHATALMAZÁS LÍBIÁNAK A TÁRGYALÁSOKRA A négy földközi-tengeri olajkitermelő ország (Líbia, Algéria, Szaúd-Arábia és Irak) a tripoli konferencián megállapodott minimális árköveteléseiben. A tárgyaló felek felhatalmazták Líbiát, hogy az új követelések teljesítéséről tárgyaljon a nyugati olajvállalatok képviselőivel. A Reuter értesülése szerint ezek a tárgyalások szerdán megkezdődtek. Az arab olajminiszterek semmiféle tájékoztatást nem adtak a minimális követelésről, de a DPA találgatásai szerint az kevesebb, mint Líbia barrelenkénti 60 centes áremelési igénye. Líbia, a vállalatokkal folytatott tárgyalások eredményéről két hét múlva számol be a többi olajtermelő országnak. Ha a tárgyalások eredménytelenül záródnak, a négy ország olajügyekkel megbízott miniszterei ismét találkoznak Tripoliban, hogy megvitassák, milyen szankciókat hozzanak az olajvállalatok ellen. A tét nagy, a négy mediterrán ország árkövetelései évi 280 millió tonna nyersolajra vonatkoznak, a nyugateurópai fogyasztás mintegy felére. A minimális követelés, a közös álláspont komoly nézeteltérések elsimítása után születhetett meg. Líbia igen radikális emeléseket követelt. A jelenlegi árszint 2,55 dollár barrelenként, s hosszabb távon az árat fel akarja emelni az észak-amerikai szintre, amely jelenleg 4 dollárt tesz ki. Algéria Líbiával együtt olajának jobb minőségére hivatkozik, s éppen ezért magasabb árat kér a kőolajvezetékeken keresztül a Földközi-tenger partjára jutó szaúd-arábiai és iraki olaj áránál. Algéria iparügyi minisztere, Abdesszalem a megbeszélések előtt adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a négy arab ország elég erős ahhoz, hogy követeléseit kivívja. Az algériai miniszter határozott hangon emlékeztetett arra, hogy teljes embargót hirdetnek meg a tárgyalások eredménytelensége esetén. Ehhez csatlakozik Líbia is, de a másik két ország még nem jelentette be egyértelműen, hogy helyesli-e ezt a lépést. Politikai megfigyelők szerint Irak és Szaúd- Arábia nem teszi magáévá ezt a radikális intézkedést. Abdesszalem utalt arra is, hogy a szerdán kezdődő megbeszéléseket és a minimális követeléseket egyáltalán nem befolyásolja majd, ha a Szuezi-csatornán lehetővé teszik a hajózást, s így a Perzsa-öböl menti országok kőolaja rövidebb úton juthat a fogyasztókhoz. Időközben az olajvállalatok képviselői is Tripoliba utaztak. Tizenkét társaság több mint húsz vezetője élénk konzultációt folytatott egymás között és arra vár, hogy hivatalos vagy nem hivatalos kapcsolatba kerülhessen a miniszterekkel. A vállalatok felkészültek arra, hogy akár külön-külön, akár együttesen tárgyaljanak a mediterrán országokat képviselő Líbiával. Líbia határozottságára jellemző, hogy Dzsallád miniszterelnök-helyettes bejelentése szerint két állami vállalatot létesítenek az olajkutatás fellendítésére. Az egyik vállalat próbafúrásokat végez majd, a másik pedig külföldi társaságokkal együttműködve az új lelőhelyek olaját termeli ki. Tripoli közelében 40 millió dollár költséggel napi 50 ezer barrel kapacitású olajfinomítót építenek és tervbe vették Benghazi környékén petrolkémiai kombinát létesítését is. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a termelés csökkentése ellenére is az áremelések következtében Líbia tavaly 1 milliárd 260 millió dollár nyereségre tett szert. Algéria párizsi nagykövete sajtótájékoztatón elmondotta, hogy országa gazdasági függetlenségének biztosításával akarja teljessé tenni politikai függetlenségét, s ebben a kőolaj rendkívül fontos szerepet játszik. Hangsúlyozta, hogy az állam az országban működő francia vállalatokban többségi részesedést akar szerezni. Algéria azonban nem tervezi a francia olajtársaságok államosítását, mert ez szakítást vonna maga után. Az ország kőolajával kétszeresen megfizette azt, amit Franciaország a gazdasági együttműködés terén Algériának nyújtott. Ennek alátámasztására a nagykövet megemlítette, hogy 1965 és 1968 között a francia vállalatok 7 milliárd frankot fektettek algériai vállalkozásaikba, 1,5 milliárd frankot fizettek Algírnak, viszont 11 milliárdot repatriáltak. Az arab államok képviselőivel folytatott tanácskozások után Nigéria is úgy döntött, hogy az adózás alapjául szolgáló ár (posted price) emelését követeli. Az AFP jelentése szerint valószínűleg március első napjaiban már meg is kezdődnek a tárgyalások a nigériai kormány és a Nigériában tevékenykedő olajvállalatok képviselői között. Az afrikai ország azzal indokolja követelését, hogy a nigériai kőolaj ára alacsonyabb a Perzsa-öböl menti országok „teheráni árainál”, annak ellenére, hogy Nigériából a szállítási lehetőségek jelen körülmények között kedvezőbbek. Egy másik jelentés szerint a kormány annak a lehetőségét is mérlegeli, hogy csatlakozik a kőolajtermelő országok szervezetéhez, az OPEC-hez. Távol-keleti áremelésről tájékoztat a Reuter. Indonézia április 1-i hatállyal 51 centtel 2,21 dollárra emeli a Japánba irányuló nyersolaj árát. A megállapodás a japán Far East Oil Trading Co. és az állami tulajdonban levő indonéziai Pertamina vállalat képviselői között jött létre. Londonban megkezdődtek a lengyel —angol gazdasági tárgyalások. A megbeszélések a folyó évre szóló kereskedelmi jegyzőkönyv megkötéséről, valamint a hosszú lejáratú gazdasági megállapodás aláírásának előkészítéséről folynak. • Canberrában félbeszakadtak Ausztrália és Egyiptom búzatárgyalásai. Az Egyesült Arab Köztársaság 1 millió tonna búzát akar vásárolni Ausztráliából, de most a végső döntésig gondolkodási időt kért. • A Lufthansa nyugatnémet légitársaság személyzetének január végi és február elejei 10 napos sztrájkja mintegy 4 millió márka bevételtől fosztotta meg az NSZK repülőtereit. • Az Egyesült Arab Köztársaságba utazik a hét végén egyhetes hivatalos látogatásra Vlkan Sopov, bolgár földművelésügyi és élelmiszeripari miniszter. A Kolumbiában földfoglaló parasztok több mint 50 nagybirtok felett vették át az ellenőrzést e hét elején. A parasztok csak rövid ideig foglalták el a birtokokat, majd békésen eltávoztak. A demonstráció célja az volt, hogy a kormányra nyomást gyakoroljanak a földreform-program meggyorsítása érdekében. Svájc kereskedelmi mérlegének deficitje januárban 439 millió frank volt. Ez 63 millió frankkal kevesebb, mint 1970 első hónapjában. A januári import értéke idén 2,1 milliárd frank, az export értéke pedig 1,65 milliárd frank volt. A kuwaiti kormány jóváhagyta azt a tervet, amely előzetes tárgyalásokat irányoz elő a közös piaci tagállamokkal kereskedelmi egyezmény megkötéséről. A francia gépkocsiipar 1970-ben 2 458 000 gépkocsit gyártott, 13,4 százalékkal többet, mint 1969-ben. A tavaly gyártott gépkocsik 30,3 százaléka került kivitelre. Az elmúlt tíz esztendőben a francia gépkocsiipar termelésének évi növekedése átlagosan 9,7 százalék volt. 0 Olasz kereskedelmi kormányküldöttség tartózkodik Szófiában. Tárgyalásokat folytat az 1971. évre szóló bolgár—olasz kereskedelmi megállapodás megkötéséről. 0 A munkanélküliek száma Franciaországban január végére 323 300 főre emelkedett a december végi 309 500- ról Egy évvel korábban csak 224 000 munkás volt állás nélkül. a JELENTI 0 Megérkezett az év első, telepeseket szállító vonata Vlagyivosztokba. A telepesek mezőgazdasági munkát vállalnak majd és háztáji gazdaságukhoz hitelt is kapnak. Eddig több mint száz család érkezett Ukrajnából a Távol- Keletre és a tavasz elejére további kétezer családot várnak a terület gazdaságaiba. Az osztrák Steyr-Daimler-Puch AG. tavaly 24 százalékkal 3,3 milliárd schillingre növelte összforgalmát. A tehergépkocsik eladásából származó bevételek 30 százalékkal, a traktorok értékesítéséből adódó forgalom pedig 25 százalékkal nőtt 1970-ben. A Norvégiába irányuló osztrák export tavaly 30 százalékkal haladta meg a tavalyelőttit és 73,1 százalékkal nőtt 1968-hoz képest. Az árulistán első helyen a textíliák, az elektromos gépek és berendezések, s a lábbelik állnak. A tavalyi kivitel értéke 1 milliárd 39 millió schilling volt. Magas rangú japán elektromosipari delegáció utazik áprilisban Párizsba. A küldöttség részt vesz a francia—japán nehézelektromosipari vegyes bizottság 4. ülésén és francia szakértőkkel tárgyal az atomerőművek, transzformátorok és automatika technológiai kérdéseiről. Kirillin szovjet miniszterelnökhelyettes szerdán Teheránba repült, hogy aláírja a szovjet—iráni műszakitudományos együttműködésről szóló kormányközi megállapodást. A két ország eddig kialakult együttműködésének egyik legjellemzőbb bizonyítéka a múlt év őszén megnyitott transziráni gázvezeték, amely Közép- és Kelet-Irán városainak gázzal történő ellátását teszi lehetővé. 0 Az együttműködési formák és módszerek tökéletesítésének normáiról tárgyaltak Moszkvában az elmúlt öt napban a KGST-országok állami tervbizottságainak vezetői. A megbeszélések eredményeit jegyzőkönyvben rögzítették. 0 Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Frantisek Hamouz csehszlovák miniszterelnökhelyettessel. Bujor Almasan professzor, román bányaügyi miniszter szerdán New Yorkba utazott, hogy részt vegyen egy tudományos kongresszuson. A miniszter azután megtekint több amerikai bányaközpontot és bányászati tudományos kutatóintézetet. Japán elektromotorgyár Lengyelországnak A japán Hitachi és a Mitsui cég 10,5 millió dollár értékű szerződést kötött Lengyelországgal elektromos motorokat gyártó üzem szállítására. A megállapodás lehetővé teszi, hogy Lengyelország lakosságát nagyobb mennyiségű és jobb minőségű tartós fogyasztási cikkekkel lássák el, mert az üzemháztartási készülék — hűtőszekrények, ventillátorok, elektromos konyhagépek— számára állít elő kis motorokat. A szerződés finanszírozása hitelmegállapodás keretében történik, amelyet a Mitsui, az Itoi és a Nichimen japán kereskedelmi vállalat két éve kötött Lengyelországgal. Ennek értelmében a három japán cég 100 millió dolláros hitelkeretet bocsát rendelkezésre ipari berendezések vásárlására. A lengyelek 8 év alatt törlesztik az elektromos motorokat előállító üzem vételárát, évi 6,5 százalék kamattal, 20 százalék azonnali lefizetése után. A 100 millió dolláros hitelkeret alapján Lengyelország eddig egy csapágyüzemet rendelt 7 millió dollár értékben és egy műanyaggyárat 9,7 millió dollár értékben. (Reuter) Szovjet kereskedelmi küldöttség utazik Londonba A Szovjetunió Kereskedelmi Kamarája március közepén magas szintű delegációt küld Londonba, hogy tárgyalásokat folytasson az angol—szovjet kereskedelmi kapcsolatokról a Londoni Kereskedelmi Kamara képviselőivel. A delegációt Boriszov, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának a közelmúltban megválasztott új elnöke vezeti. A küldöttségben helyet kapnak a vezető szovjet külkereskedelmi vállalatok képviselői is, akik a tárgyalások után felkeresik az egyes brit iparvállalatokat és kereskedelmi szerveket. A hivatalos látogatásra az ad alkalmat, hogy 50 éve írták alá a Szovjetunió és Nagy-Britannia első kereskedelmi egyezményét. A londoni kamara szóvivője a Reuter tudósítójának elmondotta, hogy a két ország közötti árucsere-forgalom a 60-as évek közepén rohamos ütemben növekedett, de az elmúlt három évben az előrehaladás erősen lelassult és Nagy-Britannia, amely korábban a Szovjetunió legnagyobb nyugati szállítója volt, a nyugatnémetek, olaszok, japánok és franciák mögé került. A legújabb fejlemények azonban arra mutatnak, hogy a kapcsolatokban ismét javulás állhat be. A világ hajóépítése Ez idő szerint a világon előállított hajók közel felét Japánban gyártják — írja többek között a Lloyd hajózási regiszter legújabb adatait közölve a Reuter. A tőkésvilág hajóépítő államai 1970-ben 21 689 523 tonna űrtartalmú hajót gyártottak. Az élen — immár tizenegyedszer — Japán áll, tavaly 10 475 804 tonna űrtartalmú hajót gyártott, ezt Svédország (1 711 190 BRT), az NSZK (1 687 487 tonna), Franciaország (960 210 tonna) és Spanyolország (925 697 tonna) követi. A statisztika nem tartalmazza a Szovjetunió és Kína hajógyártásának adatait. A kelet-európai országok közül csak a Lengyelországban, Jugoszláviában és az NDK-ban előállított hajók bruttó űrtartalmáról közöl kimutatást. Eszerint Lengyelország a lista tizedik helyén áll (463 442 BRT), Jugoszlávia a tizenkettedik (393 424 BRT), az NDK a tizennegyedik (333 744 BRT). Az előállított hajók számához viszonyítvaa legnagyobb az exportarány Jugoszláviában, az NDK-ban és Dániában (90—100 százalék). Japán a gyártott hajók 61 százalékát, Lengyelország 68 százalékát és Anglia 15 százalékát exportálja. (Reuter) Norvégia fizetési mérlege tovább romlik Az árak emelkedése lelassul 1971- ben, de a fizetési mérleg tovább romlik — állapítja meg Norvégiáról kiadott tanulmányában az OECD. Mint a többi tagállam nagy részében, Norvégiában is az infláció a legnagyobb probléma. Az inflációhoz belső és külső tényezők egyaránt hozzájárultak, noha nehéz megállapítani, melyik játszott nagyobb szerepet. A pénzügyi politika a jelek szerint 1970-ben túlságosan ösztönző volt — szögezi le az OECD. A laza monetáris feltételek megkönnyítették a beruházás és a fogyasztás expanzióját. (Reuter) A Rolls Royce újjászervezése Rolls Royce (1971) Ltd. néven február 23-án bejegyezték a fizetésképtelenné vált Rolls Royce repülőgép- és hajómotorgyártó, valamint gázturbinákat előállító részlegéből létrehozott új állami tulajdonban levőtársaságot — jelentette be az alsóházban Corfield repülés- és anyagellátási miniszter. Az igazgató tanács élén Lord Cole, a Rolls Royce gyár régi elnöke áll. A tanács első feladata, hogy a kormánnyal karöltve döntsön abban a kérdésben: gyártható-e az RB—211 típusú repülőgépmotor az amerikai Lockheed légibusz számára. (MTI, DPA) VILÁGGAZDASÁG A LIPCSEI VÁSÁR ELÉ Az NDK és Ausztria kereskedelme Az idei Lipcsei Tavaszi Vásáron, amely ezúttal egy héttel később, március 14-én kezdődik, 65 országból kereken 10 ezer kiállító jelenik meg. A szocialista országok mellett 27 tőkésország és 25 fejlődő ország üzletemberei képviseltetik magukat. A szocialista országok kiállításainak középpontjában ezúttal az idén kezdődő ötéves tervek célkitűzéseinek bemutatása áll — mondotta bécsi sajtóértekezletén a lipcsei vásárigazgatóság egyik képviselője. A szakember közölte, hogy folytatódik egyes ágazatok átterelése a tavaszi vásárról ,az őszi vásárra, így az 1971-es őszi vásáron kívánják kiállítani a vegyi alapanyagokat, a vegyipari berendezéseket, a nyomdaipari gépeket, a famegmunkáló gépeket, illetve a járműveket. Ennek egyik következménye, hogy azok a vállalatok, amelyek eddig tavasszal képviseltették magukat Lipcsében, ezentúl az őszi vásárokon is kiállítanak. Ezzel szemben a tavaszi vásáron a gépipar, az alapanyag-ipar, és az energiagazdálkodás, az elektrotechnika és elektronika, az építőipar és az élelmiszeripar lesz a főszereplő. Kiállítanak a fogyasztási javakat gyártó iparágak egyes szektorai is. Említést érdemel — hangoztatta a szakember —, hogy a tavaszi vásáron igen számottevő lesz Japán részvétele, kivált az elektronikai ipar termékeiből. A tavaszi vásáron 140 osztrák vállalat képviselteti magát, közte az állami szektor legfontosabb vállalatai, s ilyenformán Ausztria a nyugati kiállítók között az NSZK, Franciaország és Anglia után a negyedik helyet foglalja el, megelőzve a többi között Olaszországot, Svédországot és Belgiumot. Ami az NDK és Ausztria gazdasági kapcsolatait illeti, az idei évre az áruforgalom értékének 10 százalékos növelését irányozták elő. Ezt egyrészt az érdekelt kamarák által kidolgozott új árulisták, a liberalizálás kibővítse és a GATT-vámszabályok alkalmazása révén remélik elérni. Megjegyzendő, hogy legújabban felmerült az az óhaj — hangoztatta az NDK képviselője —, hogy miniszteriális szinten is vegyék fel a kapcsolatokat. Az NDK exportjának növelését elsősorban hagyományos szállításai fokozásával, a szerszámgépek, textilgépek és nyomdai gépek kivitelével kívánja elérni. Ausztria exportcikkei közül az NDK- ban nagy érdeklődést mutatnak az acélok, gépek és általában a beruházási cikkek iránt. Emellett kooperáció és külső piacokon való közös tevékenység megvalósítására törekszenek. (APA) KANADÁBAN MÉRSÉKELT GAZDASÁGI JAVULÁSRA SZÁMÍTANAK Tudósítónktól: Kanada gazdasági életét 1970 végén különös ellentét jellemezte. Míg külkereskedelmi téren az ország rekorderedményeket ért el, amit a külkereskedelmi mérleg 3 milliárd kanadai dollárt kitevő aktívuma bizonyít, addig a belkereskedelmi tevékenység, a foglalkoztatottság és a nemzeti jövedelem alakulása sokkal kedvezőtlenebb képet mutatott. Az üzleti forgalom lelassult, a munkanélküliek száma változatlanul magas maradt. A nemzeti jövedelem emelkedését 6,3 százalékra becsülik, de ebből mintegy 3,5 százalékot az árak emelkedése okozott. A fennmaradó 3 százalék körüli tényleges jövedelememelkedés pedig elég gyenge eredmény egy ilyen gazdag természeti erőforrásokkal, feltárás alatt álló tartalékokkal és növekvő munkaerővel rendelkező országban. A New York-i Journal of Commerce Ottawából keltezett összefoglalója szerint az idei évtől mind a kormánykörökben, mind a gazdasági szakértők körében jobb eredményeket várnak. A javulás mértékét illetően azonban jelentős az eltérés a kormány és a gazdasági körök véleménye között. A szövetségi kormány nyilatkozatokban és intézkedésekben kifejezésre jutó nézete szerint sokkal jelentősebb és gyorsabb fellendülésre van kilátás, mint azt az üzleti élet vezetői jósolják. Benson pénzügyminiszter költségvetési beszédében 1971-re a nemzeti jövedelem 8,5 százalékos növekedését irányozta elő és a kormányintézkedések is arra mutatnak, hogy az ország gazdaságpolitikáját a pénzügyi megszorításokról a fokozatos fejlesztés irányába akarják terelni, és fontos célnak tartják a jelenlegi 6,5 százalékos munkanélküliségi ráta csökkentését. A szövetségi pénzügyminiszter véleménye szerint a gazdaság magánszektorának nincs szüksége adócsökkentésre vagy más gazdasági ösztönzésre ahhoz, hogy a várt eredményeket elérje. Az üzleti körök is bizakodóan ítélik meg a helyzetet. A vállalati tervek az eladások és a haszon növekedésével számolnak, de a magánszektor véleménye szerint a javulás lassú, nehéz és szerény mértékű lesz, mert az infláció és a munkanélküliség problémáinak gyors megoldása nincs még biztosítva annak ellenére, hogy a kormányintézkedések nagyobb befektetéseket és új munkaalkalmakat irányoznak elő. A jövő fogja eldönteni, hogy a kormány, vagy az üzleti körök megítélése bizonyul-e helyesnek — hangsúlyozza a Journal of Commerce cikke. A legfontosabb kérdés az, hogy a kormány által remélt fellendülés megvalósítható-e anélkül is, hogy újra az infláció fokozódásához vezetne. A kormány inflációellenes sikeres harcának és az ennek keretében bevezetett szigorú pénzügyi és gazdasági intézkedések eredményeként a fogyasztói árindex tavaly mindössze 1,5 százalékkal emelkedett, ami jelentősen hozzájárult a kanadai dollár árfolyamának a lebegővé tétel utáni megszilárdulásához is. Ez utóbbi nagyban növelte a kanadai áruk világpiaci versenyképességét. A FRANCIA ELEKTROMOSIPAR 1970-BEN Tudósítónktól Pelletier, az elektromosipari szindikátus elnöke sajtótájékoztatót tartott a francia elektromosipar 1970. évi eredményeiről. Elmondotta, hogy az iparág tavaly az előállított termékek egynegyedét exportálta. Dinamikus a növekedés az exportban, hiszen 1968- ban a termelésnek csak 5 százalékát, 1969-ben 21 százalékát szállították külföldre. A kivitel értéke a múlt évben elérte a 26 milliárd frankot, amely 15 százalékos értéknövekedést jelent 1969- hez viszonyítva. A belföldi eladások értéke mindössze 5 százalékkal nőtt. Különösen gyenge volt a forgalom elektromos háztartási gépekből. Csökkent a közületek és az állami vállalatok beruházása, így belföldön főként a magántársaságoknak tudtak nagyobb menynyiségű terméket eladni. Az export növekedési üteme 42 százalék volt (az importé 22 százalék). Az exportnak ez a növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy 1969-ben feladott rendelések teljesítéséről van szó, amikor a francia ipar a hosszú szállítási határidők miatt nem tudta a belföldi igényeket kielégíteni. Volumenben a francia elektromosipar termelése 9 százalékkal nőtt és ezzel meghaladta a többi fejlett nyugat-európai ország eredményeit. Az NSZK ugyanis 6,7 százalékkal, Anglia 6,4 százalékkal, az Egyesült Államok pedig 7 százalékkal növelte a termelését. 1970-ben tehát az export volt a fejlődés motorja az elektromosiparban. Ezzel szemben a teljes francia export csak 28 százalékkal nőtt. A múlt évben 20 százalékkal növekedett a vállalatok nyeresége és a cégek 20 százalékkal több beruházást eszközöltek. Erre az évre a szakemberek az ütem csökkenésével számolnak. FELLÁNGOLT A VITA A CONCORDE KÖRÜL Angliában egy újságcikk nyomán ismét fellángolt a vita a Concorde szuperszonikus repülőgép programja körül. Az Observer című napilap cikkében azt állította, hogy a gép üzemeltetése kétszer annyiba fog kerülni, mint amenynyibe az amerikai Boeing—747-es óriásrepülőgép üzemeltetése kerül. Az angol BOAC légitársaság szóvivője nem volt hajlandó kommentálni az újságnak azt a megállapítását, amely szerint a BOAC már elképzelhetetlennek tartja a Concorde gazdaságos üzemeltetését. A BOAC elnöke sajtónyilatkozatában is csak annyit mondott, hogy az Observer jelentése túlzottan leegyszerűsíti a dolgokat. A légitársaság szóvivője hozzátette, hogy nem szándékoznak lemondani a Concorde üzembe állításáról a társaság légi járatain , és a gyártó cégekkel, valamint a kormánnyal tárgyalásokat folytatnak ennek érdekében. A Concorde-programot azonban a gazdaságossági problémáknál sokkal nagyobb veszély fenyegeti: ez a veszély egy amerikai törvényjavaslat, amely a zaj elleni küzdelem jegyében az összes szuperszonikus repülőgépet ki akarja tiltani a New York-i repülőterekről. E hét elején háromtagú delegáció utazott az Egyesült Államokba Wedgwood Benn munkáspárti képviselő, technológiai ügyekkel foglalkozó volt miniszter vezetésével. Benn most vezető amerikai politikusokkal tárgyal a tervezett zajtörvényről és ki akarja harcolni, hogy ne emeljék törvényerőre. (Benn egyébként a bristoli körzet parlamenti képviselője — ebben a régióban foglalkoztatják a Concorde-programon dolgozó legtöbb munkást.) Benn elutazása előtt Londonban sajtóértekezletet tartott, ahol kijelentette: aggódik, mert ha a Concorde-ot kitiltják a New York-i repülőterekről, az komoly politikai válságot okozhat az Egyesült Államok és Európa között. A törvényjavaslat közvetlen fenyegetést jelent a Concorde-program számára — mondotta a képviselő. (Reuter)