Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)

1971-02-26 / 39. (534.) szám

1971. FEBRUÁR 26., PÉNTEK ÉVFOLYAM, 39. (534.) SZÁM Az olajcsata új hadszíntere, Algír Teherán és Tripoli után csütörtökön már Algírra irányult a világ olajipari köreinek figyelme. Algéria szerdán este — mint tegnap rövid hírben már jelen­tettük —, egyoldalúan elhatározta, hogy kisajátítja az országban működő francia olajtársaságok érdekeltségeinek 51 százalékát. Algéria a gazdasági függetlenség biztosításával akarja teljessé tenni a politikai függetlenséget — mondotta a mi­nap az ország párizsi nagykövete. Az 1962-ben függetlenné vált államban hagyo­mányokra tekint vissza az államosítás. 1963-ban kezdődött a francia tulajdonban levő földek kisajátításával. Ezt követte a réz-, ólom- és vasérckitermelés, majd az alapanyagok importja és több vezető iparág, egyebek között a gépgyártás. Az algériai kormányt minden bi­zonnyal az késztette egyoldalú dönté­sének váratlan meghozatalára, hogy Párizs többszöri határozott felszólítás ellenére sem volt hajlandó ismét tár­gyalóasztalhoz ülni a mintegy hat hó­nappal ezelőtt elkezdett, de már né­hány hete szünetelő általános francia­­algériai tárgyalások folytatására. A tár­gyalásokon korábban Algéria már több­ször követelte a többségi részesedést, de elsősorban a kártérítésben mutat­kozott ellentétek miatt mind ez ideig nem született elfogadható kompromisz­­szum. Franciaország hajlandónak mu­tatkozott az algériai áremelés és adó­­követelés elfogadására, de ragaszkodott ahhoz, hogy a többségi ellenőrzést saját kézben tarthassa. A részleges államosítás körülbelül 10 francia vállalatot érint. Ezek közül a legjelentősebb az ELF-ERAP és a Compagnie Francaise des Petroles (CFP). A francia állam az előzőben 100, az utóbbiban pedig 35 százalékkal ré­szesedik. Az ELF-ERAP évi termelése 18 millió, a CFP-é pedig 12 millió ton­na kőolaj. További négy kisebb francia vállalat összesen 3 millió tonna kő­olajat aknáz ki Algériában. Az intéz­kedés vonatkozik a kőolaj- és földgáz-szállító rendszerre is, amelyben négy francia vállalat tevékenykedik. Az álla­mosított tőkejavak a Sonatrach állami olaj- és földgázkonszern tulajdonába jutnak. Ez a vállalat ellenőrzi az al­gériai 48 millió tonnás olajtermelés kétharmadát. Párizsban vegyes visszhangot keltett az algériai kormány elhatározása. Kor­mánykörökben mindenekelőtt azt hang­súlyozzák, hogy Bumedien elnök dön­tése nem jött váratlanul, mert az elnök és az algériai politikusok korábbi nyi­latkozatai sejteni engedték, hogy Algé­ria erre az útra lép. Néhány órával az államosítás bejelentése után Párizsban minisztertanácsi ülést tartottak. Erről hivatalos közlemény nem jelent meg, de a kiszivárgott hírek szerint az algé­riai lépést kész ténynek veszik. Méltá­nyos kártalanítást várnak francia rész­ről, akár közös megegyezés, akár döntő­bíráskodási eljárás útján. Franciaország az 1965-ben kötött olajegyezmény alap­ján kívánja a most felmerült újabb el­lentéteket rendezni. Bizonyos, hogy a kártalanítás újabb nézeteltérések forrása lett. Az Algériá­ban tevékenykedő angolszász olajválla­latok államosításánál 40—45 százalékos kártalanítást nyújtottak és akkor ezzel az érintett társaságok meg is voltak elégedve. A franciákkal folytatott ko­rábbi tárgyalásokon viszont az algériai kormány 15 százalékot ajánlott fel. Bumedien elnök — az államosításról hozott határozat ismertetésekor — be­jelentette, hogy Algéria kész bármi­kor tárgyalásokat kezdeni Francia­­országgal a kártérítésről és egyéb bi­laterális problémákról. Közölte, hogy a kártalanítás összegét a korábban ál­lamosított vállalatoknak fizetett kár­térítés alapján határozzák meg. Az el­nök azt is hangsúlyozta, hogy országa továbbra is hajlandó ellátni Francia­­országot nyersolajjal a Tripoliban fo­lyó tárgyalások eredményeként meg­állapítandó árakon. Algéria reméli, hogy az 1965. évi szerződésben meg­határozott 2,08 dolláros barrelenkénti ár helyett az új ár jóval meghaladja majd a három dollárt is. A francia olajipari körök „olcsó ál­lamosításnak” nevezik az algériai lé­pést. Véleményük szerint az 51 száza­lékos részesedés átvétele Algériának viszonylag alacsony kártérítési kiadá­sokat jelent, ugyanakkor megszerzi az ellenőrzést az olajkitermelés , és szállí­tás felett, és abba a helyzetbe jut, hogy maga határozza meg az adózás alap­jául szolgáló olajárat. A teljes államo­sítás lényegesen többe kerülne Algé­riának, a magasabb kártalanítási ösz­­szegek miatt. A Reuter jelentése ehhez hozzáfűzi, hogy a francia kézben ma­radt 49 százalék után Algír nyilvánva­lóan a jövőben is megköveteli a nyere­ség egy részének újrabefektetését. Megfigyelők szerint veszélybe került a mostani határozott intézkedés után Al­géria több olyan fejlesztési terve, amely külföldi tőkét igényel. Ezek kö­zött az első helyet foglalja el a föld­gáz cseppfolyósítása és e gáz exportá­lása az Egyesült Államokba. Francia­­ország az ellentétek kiéleződése esetén megakadályozhatja, hogy a Világbank és az amerikai Export-Import Bank hitelt nyújtson az ország harmadik földgáz-cseppfolyósítójának felépítésé­re. Felmérhetetlen lenne ennek a ká­ra, mivel Algériában, Hassi R’Mel környékén található a világ egyik leg­nagyobb földgázlelőhelye és általános­­vélemények szerint Algéria kőolaj­­nemzetből hosszabb távon földgáz­­nemzetté válik. A francia polgári sajtó reagálása vegyes. Egy része heves támadásokat intéz Algéria ellen és megtorló rend­szabályokat sürget. A cikkek túlnyo­mó többsége azonban egyelőre vára­kozó és azt hangoztatja: a két ország viszonyának további alakulása attól függ, milyen kártalanítást ajánl majd fel Algéria az olajvállalatoknak. A Figaro szerint a francia társaságok valószínűleg inkább a teljes államo­sítást és az ennek megfelelő kártala­nítást kérik majd az algériai kor­mánnyal folytatott tárgyalásokon, s lemondanak arról, hogy a részvények 49 százalékát megtarthassák. A Le Monde igen higgadt hangon rámutat, hogy az Algériával folytatott tárgya­lásokon az utóbbi időszakban a francia taktika kizárólag időnyerésre irányult. Francia részről azt remélték, hogy a teheráni, majd pedig a tripoli tárgya­lások után jobb pozícióból folytathat­ják a megbeszéléseket Algériával. Most a francia hivatalos reagálás, bár saj­nálkozik az algériai döntés egyoldalú jellege miatt, nem annyira a méltat­lankodást, hanem bizonyos beletörő­dést tükröz — teszi hozzá a­­lap. Különböző vélemények hangzottak el a váratlan algériai lépés és a most kez­dődő tripoli tárgyalások kapcsolatáról. Az államosítások bejelentése előtt né­hány órával Algéria állítólag megsze­rezte Líbia, Irak és Szaúd-Arábia szi­lárd támogatását. Erről valószínűleg Abdesszalem ipar- és energiaügyi mi­niszter tájékoztatta Bumedien elnököt. A francia konzervatív Figaro cikkírója szerint viszont Bumedien éppen azt akarja demonstrálni, hogy Algéria nem támogatja Líbiát a Tripoliban folyó földközi-tengeri olajtárgyalásokon. A Reuter francia olajipari körök vélemé­nyét idézve az­t emeli ki, hogy Algéria váratlan és erélyes lépése valószínűleg azért született, hogy a másik három mediterrán országot az eddiginél „me­revebb” álláspontra ösztökélje. A Nixon-üzenet gazdasági vonatkozásai Nixon elnök tegnap a kongresszus elé terjesztette külpolitikai üzenetét és rádiónyilatkozatban tájékoztatta a köz­véleményt külpolitikai koncepciójának egyes kérdéseiről. Az üzenet hat fő részben és tizen­négy fejezetben tárgyalja az USA kül­politikáját. Külön fő részt szentel a szovjet—amerikai viszony taglalásának, ami — a „hatalmi egyensúlypolitika” nézőpontjából vizsgálva — vezérfonal­ként vonul végig az egész tanulmányon, írja az MTI washingtoni tudósítója. Az elnök hangsúlyozta, hogy a nem­zetközi feltételek gyökeres megváltozá­sa következtében véget ért „Amerika uralkodó túlsúlyának korszaka, amely­ben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyatkozhattunk”. A válto­zások között Nyugat-Európa és Japán gazdasági és politikai, megerősödését, számos új, független nemzet porondra lépését, a merev kelet—nyugati „két­pólusú világnak” a sokoldalú diplomá­cia változékony, új korszakába való át­lépését említi — folytatja a beszámolót az MTI jelentése. Az elnöki üzenetet ismertető DPA- jelentés az első helyen azt emeli ki, hogy Nixon felszólította az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit, hogy a kelet—nyugat közötti feszültség enyhí­tésére irányuló törekvéseikben hangol­ják össze a legszorosabban lépéseiket az USA-val. Egyszersmind óvott attól, hogy olyan lépésekre szánják magukat a helyzet enyhítésére törekedve, amely­nek csupán korlátozott számú nyugati ország és a Szovjetunió a haszonélve­zője. A nyugatnémet hírügynökség ki­emeli Nixon megállapítását: „Egy dif­ferenciált enyhülés, amely a Szovjet­unióra és bizonyos szövetségekre ter­jedne ki csupán, de másokra nem, illú­ziónak bizonyulhat. Viszont feszültsé­geket támaszthat a nyugati szövetsége­sek között.” A kereskedelem problémáival foglal­kozó fejezetben Nixon ígéretet tett, hogy a világkereskedelem szabaddá té­telén munkálkodik majd, és felhívta Amerika fő kereskedelmi partnereit Európában, illetve Japánt, hogy koope­ráljanak a kereskedelmi akadályok köl­csönös alapon történő lebontásában. Nixon emlékeztetett arra, hogy a kongresszus decemberben majdnem el­fogadta a protekcionista törvényjavas­latot. Ez figyelmeztetés volt — mon­dotta —z, hogy más országok nem tart­hatják magukat ahhoz a feltevéshez: mindegy milyen politikát követnek, biz­tosra vehetik, hogy az Egyesült Álla­mokban folytatódik a liberális keres­­kedelmmi politika. Az elnök — közli a Reuter washing­toni jelentése — kijelentette, hogy a közelmúltban életre hívott világgazda­sági tanács elsődleges feladatának te­kinti a kereskedelmi problémák tanul­mányozását. Az elnök kijelentette, hogy a vezető kereskedelmi partnerektől, kivált az Európai Gazdasági Közösségtől várja, hogy kezdeményezéseket és lépéseket tegyenek, amelyek módot adnak a hala­dásra a szabadabb kereskedelem irá­nyába. Az Egyesült Államok továbbra is maradéktalanul támogatja a Közös Piacot és kibővítését Angliával, illetve más országokkal, de a közösségnek teljes mértékben méltányolnia kell az Egyesült Államok jogos gazdasági ér­dekeit. Nixon leszögezte: azt várjuk az EGK-tól, a világ legnagyobb keres­kedelmi egységétől, vállaljon még na­gyobb felelősséget a liberális kereske­delempolitikáért, oly módon, hogy ma­ga is liberális politikát folytat és aktí­vabb szerepet vállal a kereskedelem még meglevő korlátainak leépítésében. Az elnök Japánt is arra hívta fel, távolítsa el a kereskedelem akadályait. Japánnak — mondotta — „folytatnia kell a kereskedelmi és beruházási res­trikciók gyors ütemű csökkentését, ezek ugyanis már hosszú ideje nem egyeztethetők össze a tőkés világ má­sodik legnagyobb nemzetgazdaságának helyzetével”. Nixon elismerte, hogy az Egyesült Államok továbbra is fenntartja a maga kereskedelmi korlátozásait , de „nem számolhatjuk fel az általunk emelt akadályokat, amíg más országok nem készek lebontani az övéket olyan ala­pon, ami csakugyan kölcsönös” — mon­dotta. A szocialista országokkal folytatott kereskedelemmel foglalkozva Nixon be­jelentette, rövidesen felkéri a kong­resszust, adjon felhatalmazást, hogy garanciát nyújthassanak a Jugoszláviá­ban és Romániában tevékenykedő ame­rikai magánberuházóknak. Az elnök, aki megválasztása óta látogatást tett e két országban, azt mondotta, a ke­reskedelem növelése Jugoszláviával és Romániával kölcsönösen előnyös lenne — írja az elnöki üzenet gazdasági vo­natkozásairól szólva a Reuter tudósí­tása. ////­ NAPRÓL NAPRA ♦ ALGÉRIA NEM AKARJA KIÉLEZNI A HELYZETET a Francia­­országgal folyó olaj vitában. Rumedien elnök felajánlotta a félbe­szakított tárgyalások folytatását, kilátásba helyezte a francia tőkések kártalanítását és hangsúlyozta, hogy Algéria továbbra is kész ellátni Franciaországot nyersolajjal — természetesen világpiaci árakon. ♦ A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM SZABADDÁ TÉTELE mellett, a protekcionizmus ellen szállt síkra Nixon elnök a washingtoni kong­resszushoz intézett külpolitikai üzenetének a kereskedelemmel fog­lalkozó részében. A kezdeményező lépéseket azonban a legnagyobb kereskedelmi partnerektől, elsősorban a Közös Piactól várja. Az USA a saját kereskedelmi korlátozásait továbbra is fenntartja, de kölcsö­nösség esetén hajlandó csökkenteni. ♦ FORDULATRA KÉSZÜL SVÁJC A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL folytatott kereskedelmében, hogy le nem maradjon a szocialista piacért folyó versenyben a többi nyugat-európai ország mögött. Bern nincs megelégedve azzal, hogy a kelet-európai országokkal lebonyo­lított árucseréje csak töredéke a háború előttinek. Svájc külkereske­delmével általánosságban a második oldalon közölt írásunk foglal­kozik. ♦ AFRIKA A VILÁG LEGGAZDAGABB KONTINENSE LEHETNE, nyersanyagkincsei és munkaerőfeleslege révén. Lakossága mégis a legszegényebb. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának ülésszaka alkalmából röviden áttekinti a kontinens gazdasági helyzetét és a fejlesztési erőfeszítéseket a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk. ♦ A KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOK SAJÁT ERŐBŐL is ren­deznek külföldi kiállításokat a lapunkban már korábban ismertetett hivatalos kiállítási programon felül. Ezeknek jelentősége a köz­vetlen üzletkötések előkészítésében, a szakmai tájékozódásban, az információ terjesztésében kereshető. Egyre több vállalat érvényesíti azt a felfogást, hogy a külföldi kiállítás hatásfoka csak akkor lehet jó, ha átgondolt marketing-tevékenység keretében, folyamatos keres­kedelmi akció részeként valósul meg. A MAGYAR-ANGOL KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében, a HUNGAROTEX nagy­termében dr. Újházy László kereske­delmi tanácsos, a londoni kirendeltség vezetője előadást tartott a magyar— angol kereskedelem alakulásáról, prob­lémáiról és feladatairól. Beszámolója elején utalt arra, hogy a magyar—angol kereskedelmi kapcso­latok nem alakulnak a legkedvezőb­ben. A két ország gazdasági kapcso­latainak fejlesztése az új gazdasági mechanizmus bevezetése­ óta érdekes tapasztalatokkal szolgált: hazánk im­portja nőtt, exportja stagnált. Ugyan­akkor a magyar—angol vegyes válla­latok száma háromra emelkedett, s újabb két közös vállalat alapításáról tárgyalnak jelenleg is. Az előadó ezután ismertette Anglia általános gazdasági helyzetét és meg­állapította, hogy a szigetország to­vábbra is jó felvevőpiac (importja tavaly 9 százalékkal bővült). Szá­munkra különösen érdekes, hogy az élelmiszervásárlások 1970-ben megkö­zelítették a 2 milliárd fontot. Az iparcikkek importja az előző évhez képest jelentősen nőtt és elérte a 2,5 milliárd fontot. A gépimport — amely­ben egyre inkább érdekeltek vagyunk — körülbelül 1,5 milliárd fontot tett ki. Érdekünk azt kívánná, hogy minél nagyobb mennyiségben exportáljunk Angliába. A magyar vállalatok ennek ellenére nem mutatnak nagy hajlandó­ságot a lehetőségek kiaknázására. Jellemző hogy a kontingenseket is csak 44—45 százalékban használjuk ki. Ebben valószínűleg szerepet játszik, hogy a sajátos angol igényeket — így például azt, hogy az ottani üzletem­berek idegenkednek a szembeállításos ügyletektől — nem veszik eléggé figye­lembe az egyes magyar vállalatok. A magyar—angol árucseréről szólva a kereskedelmi tanácsos kifejtette, hogy a kereskedelmi passzívum jelentkezése nem feltétlenül káros, hiszen kedvező feltételek mellett érdemes vásárolni. A hazai vállalatok azonban látszólag nem osztják ezt a nézetet. Legalábbis ezt mutatja, hogy a gépiparban igen kevés vállalat él a kedvező hitellehetőségek­kel. A magyar export összetételében kedvező változás, hogy a gépkivitel megnövekedett, s jelenleg összeladá­­sunknak mintegy 6 százalékát teszi ki. Az angliai 700 ezer fontos gépexportunk jóval meghaladja a fontosabb — olasz, francia — tőkés piacokra irányuló ki­vitelünket. A hagyományos exportcik­keink mennyisége (hús-, gyümölcs-zöld­ségkonzerv) viszont részben a techno­lógiai és gyártási fegyelmezetlenségek miatt visszaesett. A minőségi kifogás következtében nem lehet az árak eme­lésére törekedni, holott ezt az angol piaci helyzet lehetővé tenné. E könnyen és kevés költséggel meg­oldható nehézségek kiküszöbölése mel­lett még számos más eszközzel is nö­velni lehetne angliai exportunkat. Vál­toztatni kellene azon, hogy a vállala­tok — idegenkedve a kockázattól — a külföldi igények felmérése, illetve az azokhoz való igazodás helyett a ren­delkezésre álló készletekkel gazdálkod­nak. A probléma megoldásának fel­tétele a rendszeres gazdasági kapcso­lat, a jó piacvizsgálat és az állandó jelenlét a piacon. Fokozott figyelmet kell fordítani a kereslet és kínálat alakulására is. Jó példa erre a magyar fekete-fehér tv-készülékek eladása Ang­liában, ahol csökkentették az ilyen ké­szülékek gyártását. Az előadó végül hangsúlyozta, hogy csak saját erőből lehet „kiépíteni” a piacot, s egyes ágazatoknál — mint például a gépipar — szükséges, hogy a vállalatok képviselői mindig ott le­gyenek az értékesítési területen. P. V. Megkezdődtek a szovjet-nyugatnémet kereskedelmi tárgyalások Bonnban csütörtökön tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és az NSZK képviselői között az árucserét és a fi­zetési forgalmat szabályozó hosszú le­járatú egyezményről. A megbeszélése­ken a korábbi értesülésekkel ellentét­ben, nem lesz szó gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési megál­lapodásról, amilyet az NSZK a többi kelet-európai országgal kötött. A nyu­gatnémet küldöttség azonban szívesen megvitatja ezt a kérdést, ha a Szov­jetunió szóbahozza — mondják a bonni külügyminisztériumban. A tervezett egyezmény — melyet öt­évesnek szánnak — feltehetően csak több tárgyalási forduló után jöhet lét­re A fő probléma az, hogy az NSZK Nyugat-Berlinre is ki akarja terjeszte­ni az egyezmény hatályát. Bonnban le­hetségesnek tartják, hogy csak akkor születik megállapodás, ha a négy nagy­hatalom a nyugat-berlini külképvise­let kérdésében a jelenlegi berlini tár­gyalásokon döntést hoz. A tárgyalásokat szovjet részről Man­­zsulo külkereskedelmi miniszterhelyet­tes vezeti, nyugatnémet részről pedig Peter Hermes, a külügyminisztérium rendkívüli nagykövete, aki a többi szo­cialista országgal folytatott kooperációs tárgyalásokon is képviselte Nyugat- Németországot. Itt említjük meg azt is, hogy folyta­tódnak a Szovjetunió és az NSZK tár­gyalásai arról, hogy lehetővé tegyék a két ország állami légitársaságainak a Moszkva—Frankfurt utasszállító légi­járat létesítését. (Reuter, AP) ,1971 FEI? . Svájc és a szocialista országok kereskedelme Svájc teljes fordulatra készül a kelet­európai országokkal szemben folytatott kereskedelmi politikájában — jelenti a nyugatnémet DP­A hírügynökség sváj­ci gazdasági körökre és a külkereske­delmi politika illetékes vezetőire hi­vatkozva. A legfontosabb változás: a legtöbb szocialista országgal még meg­levő klíring-elszámolást fokozatosan leépítik. A svájci külkereskedelemnek (ezzel lapunk második oldalán részletesen foglalkozunk), a második világháború előtt 10 százalékát tette ki a mai szo­cialista országokkal lebonyolított áru­csere. A jelenlegi áruforgalom ennek csak töredéke. Ezen kíván most Svájc változtatni. Bernben szerdán tárgya­lások kezdődtek Romániával az 1950-es évek elején kötött kereskedelmi és fi­zetési megállapodás revíziójáról. Ez lesz Svájc átorientálódásának első lé­pése. Románia kereskedelme Algériával Corneliu Burtica román külkereske­delmi miniszter és Lajasi Jakir algé­riai kereskedelmi miniszter a román fővárosban folytatott tárgyalások ered­ményeként aláírta a két ország 1971— 1973-ra szóló, hosszú , lejáratú keres­kedelmi egyezményét. A megállapodás értelmében Romá­nia egyebek között kőolajipari beren­dezéseket és felszereléseket, valamint iparcikkeket szállít Algériába, onnan pedig főleg vasércet, foszfátot és me­zőgazdasági termékeket importál. (MTI)

Next