Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)
1971-02-26 / 39. (534.) szám
1971. FEBRUÁR 26., PÉNTEK ÉVFOLYAM, 39. (534.) SZÁM Az olajcsata új hadszíntere, Algír Teherán és Tripoli után csütörtökön már Algírra irányult a világ olajipari köreinek figyelme. Algéria szerdán este — mint tegnap rövid hírben már jelentettük —, egyoldalúan elhatározta, hogy kisajátítja az országban működő francia olajtársaságok érdekeltségeinek 51 százalékát. Algéria a gazdasági függetlenség biztosításával akarja teljessé tenni a politikai függetlenséget — mondotta a minap az ország párizsi nagykövete. Az 1962-ben függetlenné vált államban hagyományokra tekint vissza az államosítás. 1963-ban kezdődött a francia tulajdonban levő földek kisajátításával. Ezt követte a réz-, ólom- és vasérckitermelés, majd az alapanyagok importja és több vezető iparág, egyebek között a gépgyártás. Az algériai kormányt minden bizonnyal az késztette egyoldalú döntésének váratlan meghozatalára, hogy Párizs többszöri határozott felszólítás ellenére sem volt hajlandó ismét tárgyalóasztalhoz ülni a mintegy hat hónappal ezelőtt elkezdett, de már néhány hete szünetelő általános franciaalgériai tárgyalások folytatására. A tárgyalásokon korábban Algéria már többször követelte a többségi részesedést, de elsősorban a kártérítésben mutatkozott ellentétek miatt mind ez ideig nem született elfogadható kompromiszszum. Franciaország hajlandónak mutatkozott az algériai áremelés és adókövetelés elfogadására, de ragaszkodott ahhoz, hogy a többségi ellenőrzést saját kézben tarthassa. A részleges államosítás körülbelül 10 francia vállalatot érint. Ezek közül a legjelentősebb az ELF-ERAP és a Compagnie Francaise des Petroles (CFP). A francia állam az előzőben 100, az utóbbiban pedig 35 százalékkal részesedik. Az ELF-ERAP évi termelése 18 millió, a CFP-é pedig 12 millió tonna kőolaj. További négy kisebb francia vállalat összesen 3 millió tonna kőolajat aknáz ki Algériában. Az intézkedés vonatkozik a kőolaj- és földgáz-szállító rendszerre is, amelyben négy francia vállalat tevékenykedik. Az államosított tőkejavak a Sonatrach állami olaj- és földgázkonszern tulajdonába jutnak. Ez a vállalat ellenőrzi az algériai 48 millió tonnás olajtermelés kétharmadát. Párizsban vegyes visszhangot keltett az algériai kormány elhatározása. Kormánykörökben mindenekelőtt azt hangsúlyozzák, hogy Bumedien elnök döntése nem jött váratlanul, mert az elnök és az algériai politikusok korábbi nyilatkozatai sejteni engedték, hogy Algéria erre az útra lép. Néhány órával az államosítás bejelentése után Párizsban minisztertanácsi ülést tartottak. Erről hivatalos közlemény nem jelent meg, de a kiszivárgott hírek szerint az algériai lépést kész ténynek veszik. Méltányos kártalanítást várnak francia részről, akár közös megegyezés, akár döntőbíráskodási eljárás útján. Franciaország az 1965-ben kötött olajegyezmény alapján kívánja a most felmerült újabb ellentéteket rendezni. Bizonyos, hogy a kártalanítás újabb nézeteltérések forrása lett. Az Algériában tevékenykedő angolszász olajvállalatok államosításánál 40—45 százalékos kártalanítást nyújtottak és akkor ezzel az érintett társaságok meg is voltak elégedve. A franciákkal folytatott korábbi tárgyalásokon viszont az algériai kormány 15 százalékot ajánlott fel. Bumedien elnök — az államosításról hozott határozat ismertetésekor — bejelentette, hogy Algéria kész bármikor tárgyalásokat kezdeni Franciaországgal a kártérítésről és egyéb bilaterális problémákról. Közölte, hogy a kártalanítás összegét a korábban államosított vállalatoknak fizetett kártérítés alapján határozzák meg. Az elnök azt is hangsúlyozta, hogy országa továbbra is hajlandó ellátni Franciaországot nyersolajjal a Tripoliban folyó tárgyalások eredményeként megállapítandó árakon. Algéria reméli, hogy az 1965. évi szerződésben meghatározott 2,08 dolláros barrelenkénti ár helyett az új ár jóval meghaladja majd a három dollárt is. A francia olajipari körök „olcsó államosításnak” nevezik az algériai lépést. Véleményük szerint az 51 százalékos részesedés átvétele Algériának viszonylag alacsony kártérítési kiadásokat jelent, ugyanakkor megszerzi az ellenőrzést az olajkitermelés , és szállítás felett, és abba a helyzetbe jut, hogy maga határozza meg az adózás alapjául szolgáló olajárat. A teljes államosítás lényegesen többe kerülne Algériának, a magasabb kártalanítási öszszegek miatt. A Reuter jelentése ehhez hozzáfűzi, hogy a francia kézben maradt 49 százalék után Algír nyilvánvalóan a jövőben is megköveteli a nyereség egy részének újrabefektetését. Megfigyelők szerint veszélybe került a mostani határozott intézkedés után Algéria több olyan fejlesztési terve, amely külföldi tőkét igényel. Ezek között az első helyet foglalja el a földgáz cseppfolyósítása és e gáz exportálása az Egyesült Államokba. Franciaország az ellentétek kiéleződése esetén megakadályozhatja, hogy a Világbank és az amerikai Export-Import Bank hitelt nyújtson az ország harmadik földgáz-cseppfolyósítójának felépítésére. Felmérhetetlen lenne ennek a kára, mivel Algériában, Hassi R’Mel környékén található a világ egyik legnagyobb földgázlelőhelye és általánosvélemények szerint Algéria kőolajnemzetből hosszabb távon földgáznemzetté válik. A francia polgári sajtó reagálása vegyes. Egy része heves támadásokat intéz Algéria ellen és megtorló rendszabályokat sürget. A cikkek túlnyomó többsége azonban egyelőre várakozó és azt hangoztatja: a két ország viszonyának további alakulása attól függ, milyen kártalanítást ajánl majd fel Algéria az olajvállalatoknak. A Figaro szerint a francia társaságok valószínűleg inkább a teljes államosítást és az ennek megfelelő kártalanítást kérik majd az algériai kormánnyal folytatott tárgyalásokon, s lemondanak arról, hogy a részvények 49 százalékát megtarthassák. A Le Monde igen higgadt hangon rámutat, hogy az Algériával folytatott tárgyalásokon az utóbbi időszakban a francia taktika kizárólag időnyerésre irányult. Francia részről azt remélték, hogy a teheráni, majd pedig a tripoli tárgyalások után jobb pozícióból folytathatják a megbeszéléseket Algériával. Most a francia hivatalos reagálás, bár sajnálkozik az algériai döntés egyoldalú jellege miatt, nem annyira a méltatlankodást, hanem bizonyos beletörődést tükröz — teszi hozzá alap. Különböző vélemények hangzottak el a váratlan algériai lépés és a most kezdődő tripoli tárgyalások kapcsolatáról. Az államosítások bejelentése előtt néhány órával Algéria állítólag megszerezte Líbia, Irak és Szaúd-Arábia szilárd támogatását. Erről valószínűleg Abdesszalem ipar- és energiaügyi miniszter tájékoztatta Bumedien elnököt. A francia konzervatív Figaro cikkírója szerint viszont Bumedien éppen azt akarja demonstrálni, hogy Algéria nem támogatja Líbiát a Tripoliban folyó földközi-tengeri olajtárgyalásokon. A Reuter francia olajipari körök véleményét idézve azt emeli ki, hogy Algéria váratlan és erélyes lépése valószínűleg azért született, hogy a másik három mediterrán országot az eddiginél „merevebb” álláspontra ösztökélje. A Nixon-üzenet gazdasági vonatkozásai Nixon elnök tegnap a kongresszus elé terjesztette külpolitikai üzenetét és rádiónyilatkozatban tájékoztatta a közvéleményt külpolitikai koncepciójának egyes kérdéseiről. Az üzenet hat fő részben és tizennégy fejezetben tárgyalja az USA külpolitikáját. Külön fő részt szentel a szovjet—amerikai viszony taglalásának, ami — a „hatalmi egyensúlypolitika” nézőpontjából vizsgálva — vezérfonalként vonul végig az egész tanulmányon, írja az MTI washingtoni tudósítója. Az elnök hangsúlyozta, hogy a nemzetközi feltételek gyökeres megváltozása következtében véget ért „Amerika uralkodó túlsúlyának korszaka, amelyben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyatkozhattunk”. A változások között Nyugat-Európa és Japán gazdasági és politikai, megerősödését, számos új, független nemzet porondra lépését, a merev kelet—nyugati „kétpólusú világnak” a sokoldalú diplomácia változékony, új korszakába való átlépését említi — folytatja a beszámolót az MTI jelentése. Az elnöki üzenetet ismertető DPA- jelentés az első helyen azt emeli ki, hogy Nixon felszólította az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit, hogy a kelet—nyugat közötti feszültség enyhítésére irányuló törekvéseikben hangolják össze a legszorosabban lépéseiket az USA-val. Egyszersmind óvott attól, hogy olyan lépésekre szánják magukat a helyzet enyhítésére törekedve, amelynek csupán korlátozott számú nyugati ország és a Szovjetunió a haszonélvezője. A nyugatnémet hírügynökség kiemeli Nixon megállapítását: „Egy differenciált enyhülés, amely a Szovjetunióra és bizonyos szövetségekre terjedne ki csupán, de másokra nem, illúziónak bizonyulhat. Viszont feszültségeket támaszthat a nyugati szövetségesek között.” A kereskedelem problémáival foglalkozó fejezetben Nixon ígéretet tett, hogy a világkereskedelem szabaddá tételén munkálkodik majd, és felhívta Amerika fő kereskedelmi partnereit Európában, illetve Japánt, hogy kooperáljanak a kereskedelmi akadályok kölcsönös alapon történő lebontásában. Nixon emlékeztetett arra, hogy a kongresszus decemberben majdnem elfogadta a protekcionista törvényjavaslatot. Ez figyelmeztetés volt — mondotta —z, hogy más országok nem tarthatják magukat ahhoz a feltevéshez: mindegy milyen politikát követnek, biztosra vehetik, hogy az Egyesült Államokban folytatódik a liberális kereskedelmmi politika. Az elnök — közli a Reuter washingtoni jelentése — kijelentette, hogy a közelmúltban életre hívott világgazdasági tanács elsődleges feladatának tekinti a kereskedelmi problémák tanulmányozását. Az elnök kijelentette, hogy a vezető kereskedelmi partnerektől, kivált az Európai Gazdasági Közösségtől várja, hogy kezdeményezéseket és lépéseket tegyenek, amelyek módot adnak a haladásra a szabadabb kereskedelem irányába. Az Egyesült Államok továbbra is maradéktalanul támogatja a Közös Piacot és kibővítését Angliával, illetve más országokkal, de a közösségnek teljes mértékben méltányolnia kell az Egyesült Államok jogos gazdasági érdekeit. Nixon leszögezte: azt várjuk az EGK-tól, a világ legnagyobb kereskedelmi egységétől, vállaljon még nagyobb felelősséget a liberális kereskedelempolitikáért, oly módon, hogy maga is liberális politikát folytat és aktívabb szerepet vállal a kereskedelem még meglevő korlátainak leépítésében. Az elnök Japánt is arra hívta fel, távolítsa el a kereskedelem akadályait. Japánnak — mondotta — „folytatnia kell a kereskedelmi és beruházási restrikciók gyors ütemű csökkentését, ezek ugyanis már hosszú ideje nem egyeztethetők össze a tőkés világ második legnagyobb nemzetgazdaságának helyzetével”. Nixon elismerte, hogy az Egyesült Államok továbbra is fenntartja a maga kereskedelmi korlátozásait , de „nem számolhatjuk fel az általunk emelt akadályokat, amíg más országok nem készek lebontani az övéket olyan alapon, ami csakugyan kölcsönös” — mondotta. A szocialista országokkal folytatott kereskedelemmel foglalkozva Nixon bejelentette, rövidesen felkéri a kongresszust, adjon felhatalmazást, hogy garanciát nyújthassanak a Jugoszláviában és Romániában tevékenykedő amerikai magánberuházóknak. Az elnök, aki megválasztása óta látogatást tett e két országban, azt mondotta, a kereskedelem növelése Jugoszláviával és Romániával kölcsönösen előnyös lenne — írja az elnöki üzenet gazdasági vonatkozásairól szólva a Reuter tudósítása. //// NAPRÓL NAPRA ♦ ALGÉRIA NEM AKARJA KIÉLEZNI A HELYZETET a Franciaországgal folyó olaj vitában. Rumedien elnök felajánlotta a félbeszakított tárgyalások folytatását, kilátásba helyezte a francia tőkések kártalanítását és hangsúlyozta, hogy Algéria továbbra is kész ellátni Franciaországot nyersolajjal — természetesen világpiaci árakon. ♦ A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM SZABADDÁ TÉTELE mellett, a protekcionizmus ellen szállt síkra Nixon elnök a washingtoni kongresszushoz intézett külpolitikai üzenetének a kereskedelemmel foglalkozó részében. A kezdeményező lépéseket azonban a legnagyobb kereskedelmi partnerektől, elsősorban a Közös Piactól várja. Az USA a saját kereskedelmi korlátozásait továbbra is fenntartja, de kölcsönösség esetén hajlandó csökkenteni. ♦ FORDULATRA KÉSZÜL SVÁJC A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL folytatott kereskedelmében, hogy le nem maradjon a szocialista piacért folyó versenyben a többi nyugat-európai ország mögött. Bern nincs megelégedve azzal, hogy a kelet-európai országokkal lebonyolított árucseréje csak töredéke a háború előttinek. Svájc külkereskedelmével általánosságban a második oldalon közölt írásunk foglalkozik. ♦ AFRIKA A VILÁG LEGGAZDAGABB KONTINENSE LEHETNE, nyersanyagkincsei és munkaerőfeleslege révén. Lakossága mégis a legszegényebb. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának ülésszaka alkalmából röviden áttekinti a kontinens gazdasági helyzetét és a fejlesztési erőfeszítéseket a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk. ♦ A KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOK SAJÁT ERŐBŐL is rendeznek külföldi kiállításokat a lapunkban már korábban ismertetett hivatalos kiállítási programon felül. Ezeknek jelentősége a közvetlen üzletkötések előkészítésében, a szakmai tájékozódásban, az információ terjesztésében kereshető. Egyre több vállalat érvényesíti azt a felfogást, hogy a külföldi kiállítás hatásfoka csak akkor lehet jó, ha átgondolt marketing-tevékenység keretében, folyamatos kereskedelmi akció részeként valósul meg. A MAGYAR-ANGOL KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében, a HUNGAROTEX nagytermében dr. Újházy László kereskedelmi tanácsos, a londoni kirendeltség vezetője előadást tartott a magyar— angol kereskedelem alakulásáról, problémáiról és feladatairól. Beszámolója elején utalt arra, hogy a magyar—angol kereskedelmi kapcsolatok nem alakulnak a legkedvezőbben. A két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztése az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta érdekes tapasztalatokkal szolgált: hazánk importja nőtt, exportja stagnált. Ugyanakkor a magyar—angol vegyes vállalatok száma háromra emelkedett, s újabb két közös vállalat alapításáról tárgyalnak jelenleg is. Az előadó ezután ismertette Anglia általános gazdasági helyzetét és megállapította, hogy a szigetország továbbra is jó felvevőpiac (importja tavaly 9 százalékkal bővült). Számunkra különösen érdekes, hogy az élelmiszervásárlások 1970-ben megközelítették a 2 milliárd fontot. Az iparcikkek importja az előző évhez képest jelentősen nőtt és elérte a 2,5 milliárd fontot. A gépimport — amelyben egyre inkább érdekeltek vagyunk — körülbelül 1,5 milliárd fontot tett ki. Érdekünk azt kívánná, hogy minél nagyobb mennyiségben exportáljunk Angliába. A magyar vállalatok ennek ellenére nem mutatnak nagy hajlandóságot a lehetőségek kiaknázására. Jellemző hogy a kontingenseket is csak 44—45 százalékban használjuk ki. Ebben valószínűleg szerepet játszik, hogy a sajátos angol igényeket — így például azt, hogy az ottani üzletemberek idegenkednek a szembeállításos ügyletektől — nem veszik eléggé figyelembe az egyes magyar vállalatok. A magyar—angol árucseréről szólva a kereskedelmi tanácsos kifejtette, hogy a kereskedelmi passzívum jelentkezése nem feltétlenül káros, hiszen kedvező feltételek mellett érdemes vásárolni. A hazai vállalatok azonban látszólag nem osztják ezt a nézetet. Legalábbis ezt mutatja, hogy a gépiparban igen kevés vállalat él a kedvező hitellehetőségekkel. A magyar export összetételében kedvező változás, hogy a gépkivitel megnövekedett, s jelenleg összeladásunknak mintegy 6 százalékát teszi ki. Az angliai 700 ezer fontos gépexportunk jóval meghaladja a fontosabb — olasz, francia — tőkés piacokra irányuló kivitelünket. A hagyományos exportcikkeink mennyisége (hús-, gyümölcs-zöldségkonzerv) viszont részben a technológiai és gyártási fegyelmezetlenségek miatt visszaesett. A minőségi kifogás következtében nem lehet az árak emelésére törekedni, holott ezt az angol piaci helyzet lehetővé tenné. E könnyen és kevés költséggel megoldható nehézségek kiküszöbölése mellett még számos más eszközzel is növelni lehetne angliai exportunkat. Változtatni kellene azon, hogy a vállalatok — idegenkedve a kockázattól — a külföldi igények felmérése, illetve az azokhoz való igazodás helyett a rendelkezésre álló készletekkel gazdálkodnak. A probléma megoldásának feltétele a rendszeres gazdasági kapcsolat, a jó piacvizsgálat és az állandó jelenlét a piacon. Fokozott figyelmet kell fordítani a kereslet és kínálat alakulására is. Jó példa erre a magyar fekete-fehér tv-készülékek eladása Angliában, ahol csökkentették az ilyen készülékek gyártását. Az előadó végül hangsúlyozta, hogy csak saját erőből lehet „kiépíteni” a piacot, s egyes ágazatoknál — mint például a gépipar — szükséges, hogy a vállalatok képviselői mindig ott legyenek az értékesítési területen. P. V. Megkezdődtek a szovjet-nyugatnémet kereskedelmi tárgyalások Bonnban csütörtökön tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és az NSZK képviselői között az árucserét és a fizetési forgalmat szabályozó hosszú lejáratú egyezményről. A megbeszéléseken a korábbi értesülésekkel ellentétben, nem lesz szó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési megállapodásról, amilyet az NSZK a többi kelet-európai országgal kötött. A nyugatnémet küldöttség azonban szívesen megvitatja ezt a kérdést, ha a Szovjetunió szóbahozza — mondják a bonni külügyminisztériumban. A tervezett egyezmény — melyet ötévesnek szánnak — feltehetően csak több tárgyalási forduló után jöhet létre A fő probléma az, hogy az NSZK Nyugat-Berlinre is ki akarja terjeszteni az egyezmény hatályát. Bonnban lehetségesnek tartják, hogy csak akkor születik megállapodás, ha a négy nagyhatalom a nyugat-berlini külképviselet kérdésében a jelenlegi berlini tárgyalásokon döntést hoz. A tárgyalásokat szovjet részről Manzsulo külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti, nyugatnémet részről pedig Peter Hermes, a külügyminisztérium rendkívüli nagykövete, aki a többi szocialista országgal folytatott kooperációs tárgyalásokon is képviselte Nyugat- Németországot. Itt említjük meg azt is, hogy folytatódnak a Szovjetunió és az NSZK tárgyalásai arról, hogy lehetővé tegyék a két ország állami légitársaságainak a Moszkva—Frankfurt utasszállító légijárat létesítését. (Reuter, AP) ,1971 FEI? . Svájc és a szocialista országok kereskedelme Svájc teljes fordulatra készül a keleteurópai országokkal szemben folytatott kereskedelmi politikájában — jelenti a nyugatnémet DPA hírügynökség svájci gazdasági körökre és a külkereskedelmi politika illetékes vezetőire hivatkozva. A legfontosabb változás: a legtöbb szocialista országgal még meglevő klíring-elszámolást fokozatosan leépítik. A svájci külkereskedelemnek (ezzel lapunk második oldalán részletesen foglalkozunk), a második világháború előtt 10 százalékát tette ki a mai szocialista országokkal lebonyolított árucsere. A jelenlegi áruforgalom ennek csak töredéke. Ezen kíván most Svájc változtatni. Bernben szerdán tárgyalások kezdődtek Romániával az 1950-es évek elején kötött kereskedelmi és fizetési megállapodás revíziójáról. Ez lesz Svájc átorientálódásának első lépése. Románia kereskedelme Algériával Corneliu Burtica román külkereskedelmi miniszter és Lajasi Jakir algériai kereskedelmi miniszter a román fővárosban folytatott tárgyalások eredményeként aláírta a két ország 1971— 1973-ra szóló, hosszú , lejáratú kereskedelmi egyezményét. A megállapodás értelmében Románia egyebek között kőolajipari berendezéseket és felszereléseket, valamint iparcikkeket szállít Algériába, onnan pedig főleg vasércet, foszfátot és mezőgazdasági termékeket importál. (MTI)