Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-01 / 63. (558.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Jmnffurterjülgemcine Az a megállapodás, amelyet egy japán nem hivatalos küldöttség március elején kínai külkereskedelmi szervek­kel kötött, a kölcsönös árucserét 1971-re 70 millió dollárban irányozta elő. Ez az összeg eltörpül az 1970. évi 835 mil­lió dolláros kereskedelmi volumen mel­lett. Érdekes, hogy ugyanakkor a szov­jet—japán kereskedelem is nagyjából ezen a szinten mozgott, mindkét irány­ban meghaladta a 800 millió dollárt. A tokiói szovjet nagykövet a napok­ban japán újságírók előtt kifejtette, hogy a két ország között az árucsere­forgalmat néhány milliárd dollárra le­hetne fokozni, ha tető alá hoznák azo­kat a megállapodásokat, amelyeket a Szovjetunió földgázra, kokszolható szén­re, nikkelre és más nyersanyagokra vo­natkozóan Japánnak ajánl. A szovjet kormány már 1962 augusz­tusában javaslatokat tett egy japán kül­döttségnek különféle szibériai nyers­anyaglelőhelyek kiaknázására. Négy év­vel később Tokióban először ült össze a szovjet—japán gazdasági vegyes bizott­ság, amely azóta több létesítmény ter­véről tárgyalt és kettőt már el is foga­dott: japán gépek szállítása fa ellené­ben és kikötő építése a Vrangel-szige­­ten. Az eredmények azonban elmarad­nak a várakozások mögött. Japán húzódozik a szibériai nyers­anyagkincs kiaknázásában való inten­zívebb részvételtől. A nyugatnémet lap szerint ennek két fő oka van: először a­­ japánok nem akarnak függő hely­zetbe kerülni a szovjet nyersanyag­szállításoktól, másodszor a Szovjetunió­val való ilyen partneri viszonyt nem képesek összeegyeztetni a Kínával fennálló kapcsolatok erősítésével és ki­bővítésével. Több jel mutat arra, hogy Japán A VILÁGSAJTÓBÓL Japán külgazdasági dilemmája mindent elkövet a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésére Kínával. Így a japán kormány kínai tiltakozás miatt egye­lőre elhalasztotta a formozai tenger­­szorosban Tajvannal és Dél-Koreával közösen tervezett kőolajkutatást. „Nem szólva arról, hogy a kínaiak kulturá­lisan, történelmileg és gondolkodásban is közelebb állnak hozzánk — mon­dotta egy japán bankár —, Kína 800 millió főnyi piacot képez a házunk ajtaja előtt. Az egy főre jutó jövedel­mük kétségkívül csekély, de Kína tár­sadalmi terméke és vásárlóereje jóval nagyobb, mint Szibériáé... Nyers­anyagokat más országokból is beszerez­hetünk.” Kína már most is nagy exportpiacot biztosít Japán acél- és műtrágyaipara számára. A japán Toyota és Nissan autógyári konszernek igyekeznek kap­csolataikat kiépíteni Kínával, melynek teherautókat szeretnének eladni. A nagy befolyással rendelkező japán gaz­daságfejlesztési bizottság még ez évben küldöttséget indít Pekingbe. A japán, külügyminisztérium Kína 1970. évi tár­sadalmi termékét 75 milliárd dollárra, külkereskedelmét 4,3 milliárd dollárra, iparának növekedési ütemét pedig évi 15—20 százalékra becsüli. A japánok nagy reményeket fűznek az idén in­duló kínai új ötéves tervhez, különösen az acélipar, a vegyi- és a gépipar szem­pontjából. A japán acélipar szeretné, ha Kína újból megindítaná 1969-ben leállított kohókoksz-szállításait, ame­lyek azelőtt elérték az évi 600 ezer tonnát. Igaz mindezzel szemben az is, hogy a nyersanyagokban gazdag Kelet-Szibé­­ria feltárásával Japán valósággal egye­dülálló pozíciót biztosíthatna magának a világgazdaságban. (1971.­­márc. 22.) íllfur Jiirctier Zeitung Az olasz SNAM földgáztársaság (az ENI állami holding leányvállalata) és a svájci gázipar között létrejött szer­ződés értelmében a Hollandia és Olaszország között építendő földgáz­­vezeték áthalad Svájcon, és 1973-tól Svájcnak évi 500 millió köbméter földgázra elővételi joga lesz. Miután Hollandiát, Belgiumot, Fran­ciaország északi és északkeleti részét, valamint Nyugat-Németország nagy részét az N. V. Nederlandse Aardolie Maatschappij (NAM) látja el föld­gázzal, a holland társaság új elhelye­zési piacokat keresett. Tárgyalásokat kezdett az olasz SNAM földgáztársa­sággal, amelyek eredményeképpen ez év februárjában létrejött szerződés a földgázvezeték megépítéséről. A vezeték körülbelül 900 milliméter átmérőjű, nagy kaliberű csövekből fog állni és nagy nyomással működik majd. Teljesítménye az első építési fázisban­­a Hollandiától Svájc köze­péig terjedő szakaszon 6,3 milliárd köbméter, az Alpokon keresztülhaladó szakaszon pedig 6 milliárd köbméter földgáz lesz évente. A vezetéket a nemzetközileg is szigorúnak elismert svájci biztonsági előírások figyelembe­vételével építik. A tervet rendkívül rövid idő alatt, 1973 végéig realizál­ják. Az előkészítő munkálatok a SNAM irányításával már az egész szakaszon elkezdődtek. A svájci szakasz építésére és üze­meltetésére előirányozták egy társaság létrehozását, nagyrészt svájci részese­déssel. Egy másik, tisztán svájci tár- Földgázvezeték épül Olaszországtól Hollandiáig­ saság alapítását is tervbe vették, amelynek az lesz a feladata, hogy képviselje Svájcot a tranzittársaság­ban, s gondoskodjon Svájc földgáz­­ellátásának bővítéséről. Az állam a társaságban való részvételét vagy visz­­szafizethető kölcsön nyújtásával, vagy az alaptőkében való részesedéssel (5 millió frankig) fogja biztosítani. Mint azt Bonvin szövetségi tanácsos egy sajtókonferencián kihangsúlyozta, a földgázvezeték rendkívül előnyös­ a svájci energiagazdaság számára. Rá­mutatott arra, hogy ezáltal Svájc túl­nyomóan kőolajtermékeken alapuló energiaellátása egy Európából szár­mazó, és a kőolajénál jóval stabilabb árú energiahordozóval bővül. Emellett a szállítás egy nagy kaliberű vezeté­ken sokkal olcsóbb, mint egy kicsi, csak a svájci igényekhez méretezett vezetéken. A jövőben várhatóan jelen­tősen megnő a földgázkínálat Svájc­ban, s ez bár nem jelent majd lénye­ges változást az ország energiamérle­gében, de erősíti a korszerű energia­­hordozók pozícióját. Az NSZK-ban a SNAM és a Ruhr Gas részvételével egy közös vállalat gondoskodik, majd a földgázvezeték építéséről és üzemeltetéséről. A német résztulajdonosnak a földgázvezeték belső szállításra is rendelkezésére fog állni. Olaszország számára növeli a szer­ződés jelentőségét, hogy hozzájárul az ország energiaforrásainak diverzifiká­lásához. Olaszország globális energia­­szükségletének tavaly 10 százalékát fedezték földgázzal. (1971. március 26.) 5ron6fnrf«3riiiuuf BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT A Szovjetunió és Uruguay között 1969 márciusában gazdasági szerződés jött létre, amelyet Uruguay különösen gyorsan, még abban az évben ratifi­kált. A szerződés gyakorlati megvaló­sításának részleteiről tárgyalások kez­dődtek Moszkvában. A tárgyalások fontosságát erősen kihangsúlyozza az uruguayi fél kereskedelmi küldöttsé­gének nagy létszáma is. Ugyanis 14 közületi funkcionárius, továbbá a ma­gánipar, különösen a textilipar és a kereskedelem 25 képviselője vesz részt a delegációban, amelyet maga az ipari és kereskedelemügyi miniszter vezet. A szerződés keretében a Szovjetunió 20 millió dolláros hitelt bocsátott Uru­guay rendelkezésére, főleg gépek és gyári berendezések vásárlására. A hi­tel 8 év alatt törlesztendő. A közületi vállalatoknak nyújtott hitelek 3,5, a magánüzemek rendelkezésére bocsátot­tak évi 4 százalékkal kamatoznak. Szovjet részről a finanszírozásnak 85 százalékát vállalták és Uruguay mind­össze 15 százalékot köteles fizetni. Ezt is olyképpen, hogy az összeget a Szov­jetunióba irányuló exportjával törleszt­­heti, és ennek az exportnak mintegy 30 százaléka készáru lehet. Bár ez a készáruarány nem túlságosan nagy, Uruguay szempontjából mégis rendkí­vül fontos. Uruguayt a megállapodás idején na­gyon befolyásolta az a lehetőség, hogy az ország törlesztésképpen nemcsak nyersanyagokat, hanem készárukat is szállíthat a Szovjetuniónak. Különösen fontos a dél-amerikai ország textilipa­ A Szovjetunió és Uruguay gazdasági tárgyalásai­ rának szempontjából a gyapjúszövetek, ruhák, cipők és kesztyűk exportja, amelyen kívül gyapjú-, rizs- és borki­vitelt is számításba vettek. A tárgyalások folyamán — Monte­­videóból származó hírek szerint — bi­zonyos nézeteltérések merültek fel. Az uruguayi gyapjú és egyéb nyersanya­gok átvételében általában nincs aka­dály, de a készárukkal kapcsolatban még néhány nehézséget át kell hidal­niuk a tárgyaló feleknek. Bár az ipari és kereskedelmi miniszter külfödre utazott, de a bizottság­­folytatja a tár­gyalásokat, amelyeknek kimenetelét fe­szült érdeklődéssel várják az uruguayi fővárosban. (1971 márc. 25.) BÉRMUNKA A HEGYALJAI SZÖVETKEZETBEN Tudósítónktól: A Hegyalja Ruházati Szövetkezetben Lantos Miklós elnökkel arról beszél­gettünk, hogyan fejlődtek az elmúlt öt év alatt, milyen jövőt ígér a ne­gyedik ötéves terv, hogyan alakult, és alakul kapcsolatuk a külföldi g~­­i­o pol­k­al”] — 1970-ben például a HUNGARO­TEX és a HUNGAROCOOP révén 28- féle termékből 95 millió forint értékű tőkés, és 36,9 millió forint értékű szocialista exportunk volt. Vevőink a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Ausztria, az NSZK, Hollandia, Ka­nada, és Líbia vállalatai voltak. A tőkés export egy része bérmunka. A velünk kapcsolatban álló bécsi Loden Bekleidung Gesellschaft a nyu­gatnémet Schöflin, a holland Mechin­­tos és Konersmann, nemcsak alap­anyagot szállít, hanem legkorszerűbb gépeit is kölcsönzi a gyártáshoz. Sőt, nem egy esetben az ő technológiájuk szerint dolgozunk, amelynek betartá­sára, technikusokat is biztosítanak. Az idén több mint 100 millió forint értékű megrendelésünk van a tőkés­és több mint 50 millió forint értékű a szocialista országok importőreitől. Ez teljes évi kapacitásunkat leköti. A harmadik ötéves terv éveiben 15,5 millió forint értékű építési és gépi beruházást valósítottunk meg és erre a célra az új tervidőszakban 24 millió forintot fordítottunk. Mintegy 800 fős létszámnövekedéssel számolva 1975-ig 914 millió forint termelési érték lét­rehozását tervezzük. Ennek 88 száza­léka exporttermék lesz. AZ ANYAGMOZGATÁS GONDJAI Korszerű anyagmozgatás nélkül egy­re kevésbé lehet a munkát jól meg­szervezni, és így megfelelő termelé­kenységet biztosítani. Az anyagmozga­tás fejlesztésére kényszeríti a vállala­tokat a munkaerőhiány is. (Magyaror­szágon kétszer-háromszor akkora az anyagmozgatásnál alkalmazott munka­erő, mint a fejlett­­tőkésországokban.) Az anyagmozgató berendezések hazai gyártása elsősorban tőkés licencek alapján fejlődik (Dexion-állványrend­­szer, King-konvejor). Legújabban a görgőpálya-rendszerek és a magas rak­tárak gyártása került napirendre, amely angol, nyugatnémet, francia és olasz cégekkel kooperációban valósul­na meg. A magyar népgazdaságban tavaly felhasznált 2 milliárd forint értékű anyagmozgató berendezés fele az im­portból származik. A behozatal nagy részét szocialista országok termékei al­kotják, amelyek közül mennyiségben a szovjet és bolgár targoncák, emel­kednek ki. A targoncagyártásban egyébként —a mivel ezzel valamennyi KGST-ország foglalkozik — a részegy­ségekre történő szakosodás látszik cél­szerűnek. Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet egyik feladatának tartja a kül­földi tapasztalatok adaptálását a ma­gyar műszaki fejlődés érdekében. Évenként felváltva rendezett anyag­­mozgatási, illetve csomagolási konfe­renciáin — amelyeket általában kiál­lítással kötnek össze — külföldi szak­emberek is részt vesznek. Az idén a Magyar Kereskedelmi Kamarával kö­zösen jugoszláv csomagolástechnikai kiállítást rendeznek. A csomagolás fejlesztésében is kül­földi licencek vásárlásával lehet a leg­egyszerűbben előre jutni. Ezen a té­ren úttörőnek számít a CHINOIN, amelynek a svéd Iwema cégtől vásá­rolt automatái nemcsak a gyár által gyártott gyógyszereket, hanem más vállalatok termékeit is csomagolja. —i—ó filill!!lilll!!!lilllilllll!!i!!l!!lllll!!! RÖVIDEN : Bukarestben szerdán megnyílt a METRIMPEX Külkereskedelmi Válla­lat önálló árubemutatója. A megnyitón részt vett Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes is. Az 500 négyzet­­méternyi kiállítási területen 200-féle műszer, különböző híradástechnikai, anyagvizsgáló és laboratóriumi felsze­reléseket mutatnak be. 0 Április közepén Moszkvában közös szimpoziont rendez az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár, a MEDIMPEX és a bázeli Sandoz cég. 0 A KONSUMEX román vállalatok­kal 5 millió devizaforint értékű szer­ződést írt alá szintetikus kötöttáruk importjára.­­ A MEDIMPEX és a magyar gyógy­szeripar közösen vállalta, hogy mint­egy 2 millió rubel értékű gyógyszert a szerződéses határidőnél előbb szállí­tanak a Medexportnak. © A­ HUNGAROTEX képviselői az Egyesült Arab Köztársaságban tárgyal­tak egymillió méter flanell­ ké­szárú importjáról. © Újvidéken magyar fogyasztási cik­kek kiállítása nyílt meg az ARTEX és a jugoszláv Indusztroszervisz rendezé­sében. © A HUNGAROFILM a svéd és a finn televíziónak egyszeri közvetítésre eladta Bartók A fából faragott királyfi című művéből készült filmet. A Pécsi Bőrgyár kiállítása A Pécsi Bőrgyárban a héten kiállí­táson mutatják be az üzem gyártmány­­fejlesztését, az új termékeket. Az el­múlt években több százzal gyarapodott a különböző cipők, ruházati és díszmű­bőrök variációja. Így például a lágy szövethatású bőrök ruhának, a préselt lakkok táskának készíthetők el. Kül­földön rövid idő alatt sikert arattak a pécsi bőrök. Két évvel ezelőtt egymillió dollár értékben szállítottak termékeik­ből, 1970-ben pedig megduplázták a nyugat-európai exportjukat. Jelenleg az Egyesült Államokban és Kanadában tárgyalnak a magyar exportról. A mos­tani bemutatóval azt szeretnék elérni, hogy a jó minőségű divatbőrökből ne csak a külföldiek vásároljanak, hanem a hazai feldolgozóipar is. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a belkereskede­lem az eddigi túlzott óvatosságát fel­számolja. K4 1971. ÁPRILIS 1. Faexport - négyszázezer dollárért • Tudósítónktól: A Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egy éve jött létre a Hajdú- Bihar, valamint Szabolcs-Szatmár me­gyei erdőgazdaságok részvételével. A nyíregyházi székhellyel működő gaz­daság ez alatt 410 ezer dollár értékű fát, famagot és csemetét szállított a tőkésországokba. Bár a hazai feldol­gozóipar az idén több fenyő- és tölgy­faárut igényel, exporttevékenységüket tovább folytatják: akácfából 270 ezer dollár értékű exportot terveznek. Ötszáz köbméter akác-parkettalapot Ausztriába, 280 ezer szőlőkarót pedig Jugoszláviába szállítanak. A hazai fel­dolgozásból megmaradó tölgyanyagból készített bútorlécből, küszöblécből és parkettából 260 ezer Svédországba és Dániába kerül. Háromezer dollár ér­tékben akác- és juharfamagot, vala­mint csemetét exportálnak Ausztriába és az NSZK-ba. Osztrák import Magyarországon 1896 óta van a Böhler műveknek kereskedelmi képvi­selete. Felkerestük a Nemesacél Keres­kedelmi Kft. igazgatóját, Papek Ernőt, a Gebr. Böhler Co./Wien magyarorszá­gi képviselőjét, és tájékoztatást kér­tünk, a magyar iparban keresettek-e az osztrák nemesacél különféle fajtái. A beszélgetés során megtudtuk, hogy az utóbbi években a hazánkba irányuló osztrák nemesacél-export növekvő ten­denciát mutat. Népgazdaságunkban sze­repe van a Böhler művek által gyár­tott különféle nemesacél rúd-, lemez- és szalag­termékeknek, valamint szerszám­acéloknak, a szerkezeti, rozsda- és hő­álló acéloknak. A hőellenálló acélok­nak a turbinagyártásnál van jelentősé­ge. Az Ausztriából származó behozatal­ban ezenkívül késztermékek is szere­pelnek: gépkések, préslégszerszámok,­ présléggépek. A Nemesacél Kereskedelmi Kft. a METALIMPEX külkereskedelmi válla­lat útján bonyolítja le az import tekin­télyes részét. A Böhler és a Vasipari Kutató Intézet között is eredményes szakmai kapcsolatok alakultak ki tu­dományos területen. Szövetkezeti társulás exportra Három évvel ezelőtt három ipari szö­vetkezet — a Lavatherm, a Gépszöv, valamint a Mechanikai Gépalkatrész — kapcsolódott be az országos gázprog­ramba: közös társulást hoztak létre tü­zeléstechnikai berendezések gyártására, fejlesztésére, értékesítésére, garanciális javítására, továbbá szervizszolgáltatá­sokra. Az elmúlt évek során több új szövetkezet csatlakozott a társuláshoz, s ma már 150 millió forint értékben gyártanak gáz- és olajtüzelésű berende­zéseket, valamint automatikai elemeket. A hazai értékesítés mellett újabban már külföldi megrendeléseknek is ele­get tesznek. A Szovjetunióval, Cseh­szlovákiával és az NDK-val kötött meg­állapodások után jelenleg nyugatnémet céggel folytatnak kooperációs megbe­széléseket. ­ Sajátos „külkereskedelmi termék” külföldi eladását kezdte meg több mint hat esztendeje a TESCO. Megszervezte a „Consulting engineering” osztályát. Világszerte sorra alakultak a „con­sulting engineering" irodák, amelyek a megfelelő műszaki szervezettel nem rendelkező beruházóknak mérnöki szol­­gáltatásokat adnak el. Ezek felölelik a tervezéstől a gazdaságossági számításo­kon át egészen a művezetésig terjedő tennivalókat, vagy akár olyan feladatok vállalását, hogy a tervezett beruházást kulcsátadásig szervezik, irányítják, be­leértve a berendezések beszerzését is. Minden „consulting engineering” iro­dának a tevékenységi körét behatárol­ja: hány és milyen képzettségű mérnök, gazdasági szakember egyesül az irodá­ban. Kézenfekvőnek látszott a gondolat: ha a TESCO „consulting engineering­” osztályt szervez, s vállalja a magyar tervezők külföldi képviseletét, olyan irodával rendelkezik majd, amelyik mö­gött gyakorlatilag ott áll az összes ma­gyar tervezőintézet. Vállalhatja a meg­bízásokat a műszaki és gazdasági élet egész területén, s így a magyar szellemi termékek exportjával jelentős valuta­­bevételhez juthat. Jó lehetőség az, hogy a referencialistán felsorolhatja az összes létező magyar műszaki alkotást. Hiszen ha valaki például hidat akar terveztetni Magyarországon, a TESCO hivatkozha­­tik az EAK-ban készült belvámi hídtól Közép-Európa legnagyobb kábelhídjáig, az Erzsébet-hídig sok-sok produktum­ra, s vállalhatja, hogy az UVATERV- nél azokkal tervezteti meg a rendelt hidat, akik ezeket alkották. Már az első lépések mutatták, hogy a kezdeményezés életrevaló, fejlődő­­képes. Kis megbízásokkal, de olyan szé­les skálán kezdtek dolgozni, mint pél­dául kiterjedt vízügyi kutatások Irak­ban, az algériai sportstadion tervezése, belső építészeti tervek a helsinki Silan­­korva szállodához, vagy például olyan speciális szolgáltatás, mint a Kairóból repülőn küldött kőzetminták laborató­riumi analízise. Azonnal mutatkoztak az előnyök, a hazai feladatok teljesíté­sén túl fennmaradó szellemi kapacitás értékesítése, úgyhogy a tervek, rajzok itthon készülnek, s ezért valutához jut az ország. A TESCO-nak 22 magyar tervezőin­tézet végez munkát. Éppen az utóbbi években realizálódott sok új szerződés: 1969-ről 1970-re 100 százalékkal emel­kedett a bevételük, tavaly további 40 százalékkal, ezzel a gyakorlatilag lehet­séges szintet érték el, minden szabad magyar tervezőkapacitást értékesítenek külföldön. S most már az a gondjuk, hogy a megszerezhető megbízásokhoz itthon biztosítsák a fedezetet. Algírban a stadion felépítése után a KÖZTI-vel közösen állandó irodát hoz­tak létre, tovább dolgoznak általában középületek tervein. Iránban is van TESCO-iroda, ott főleg textilgyári re­konstrukcióval foglalkoznak, további tárgyalások folynak újabb tervezési fel­adatokról. Két év múlva Teheránban lesznek az ázsiai játékok, a TESCO részt vesz a versenytárgyalásokon, sze­retnék elnyerni a tervezési megbízást. Igen jó híre van külföldön a magyar vízügyi szakembereknek. Irakban eddig kisebb tervezési munkákat végeztek, most egy olyan víztisztító berendezés ajánlatán dolgoznak, ahol a munkát a tervezéstől a szervezésig elvállalnák — a MÉLYÉPTERV és a Ganz köremű­ködésével. Ez a feladat mintegy tízmil­lió dollárt képvisel. Éppen a vízkutatás és vízhasznosítás terén alakultak ki na­gyon jó kapcsolatok az ENSZ mezőgaz­dasági szervezetével, a FAO-val. Hat éve az első munkák közé tartozott a „jemeni jelentés” az ország hasznosít­ható víztartalékairól. Ennek nyomán további megbízások születtek vízfeltá­rásra, vízhasznosításra, Jemen öntözési problémáinak megoldására. A magyar vízmérnökökre további feladatok vár­nak Szíriában, Marokkóban, Libanon­ban. Igen jók a kapcsolatok Nigériával. Calabar város rendezési tervét magyar mérnökök­ készítették, Kanóban műkö­dik egy TESCO­ KÖZTI vegyes válla­lat, amely Kano rendezési tervét, új tervezéseket, lakótelep-tervezéseket vé­gez, valamint elvállalta két nagy gát környékének területrendezési tervezé­sét. Létrejött ezenkívül egy nigériai— magyar vegyes vállalat, 60—40 százalé­kos részvétellel geodéziai feladatok megoldására. Jugoszláviával most számítástechnikai együttműködést alakítottak ki, magyar szakemberek adják át ilyen irányú ta­pasztalataikat. Az NDK-val széles körű építészetter­vezési kapcsolat létesült. Magyar in­tézetek dolgoznak a magas- és mélyépí­tés és útépítés szinte valamennyi terü­letén. Jellemző a magyar tervezők ru­galmasságára, hogy miután az NDK- ban áttértek az építészeti tervek szá­mítógépes feldolgozására, az ÉVITERV , már úgy dolgozik, hogy számítógépre készen, az ottani metódusok szerint ad­ja át terveit. Egyre bővül az együttműködés a Né­met Szövetségi Köztársasággal is. Ha­­genban TESCO-iroda működik és a nyugatnémet nagy tervező céggel, a Theisékkel 70 százalékos magyar, 30 százalékos Theis-részvétellel közös con­sulting irodát hoztak létre. Az NSZK- ban a KGMTI profiljába tartozó ipari tervezést végez a TESCO és a magyar tervezők bekapcsolódnak a nyugatné­met elektromosipar további fejlesztésé­be is. A jövő perspektívája nagyjából a je­lenlegi szinten a lehetőségek közül ki­választani a legjobbat, a leggazdaságo­sabbat. A TESCO „consulting engine­ering” részlege és a magyar tervezők egyre jobban megismerik a külföldi te­rületet, az ottani igényeket. —i—s A magyar szellemi export új üzletei TI JÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-630 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csel­lány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2475/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 ,____________________________________

Next