Világgazdaság, 1971. augusztus (3. évfolyam, 149/644-167/662. szám)
1971-08-03 / 149. (644.) szám
MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG frankfurtfrtegeitteme A nyugatnémet lap gazdasági rovatában közölt cikk úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak a nyugati tőkésországokkal folytatott kereskedelme a következő öt évben sokkal lassabban fog növekedni, mint az előző ötéves terv időszakában. Ezt a feltevést az NDK társadalomtudományi intézetében Stiemerling professzor vezetésével folytatott vizsgálat eredményére alapítják. Itt találhatók a következő ötéves terv keretében folytatandó külkereskedelemről szóló első pontosabb adatok, amelyek szerint az NDK egész külkereskedelme 1975-ig évenként átlag 9—10 százalékkal bővül. Ezen az alapon lehetővé válik az NDK 1975. évi külkereskedelmének felbecsülése. A tavaly elért 39,6 milliárd valutamárkából (1 valutamárka , 1 DM) kiindulva az NDK gazdaságának irányítói 5 év alatt 63 milliárd márkás forgalmat kívánnak elérni. A VIII. Pártkongresszuson és a terv vázlatában ismertetett adatok szerint a szocialista országokkal kereken 47 milliárd márkás forgalmat bonyolít majd le az NDK, hiszen a párt ismételten hangsúlyozta, hogy a külkereskedelem szocialista szektorának részesedését 1975-ig a jelenlegi 72 százalékról 75 százalékra kell emelni. Ebből az is következik, hogy a tőkésországokkal (a fejlődőket is beleértve) folytatott kereskedelem értéke 11,3 milliárdról csak 16 milliárd márkára emelkedhet. Más A VILÁGSAJTÓBÓL Az NDK kereskedelmének szocialista orientációja szavakkal ez azt jelenti, hogy míg a szocialista országokkal folytatott kereskedelemnek csaknem 70 százalékos növelését tervezik, a tőkés reláció csak 42 százalékkal nő, holott ebben a viszonylatban az utóbbi években 75 százalékos volt a növekedés. Bár ezek a számadatok még korántsem tekinthetők véglegesnek, mégis igazolják azt a feltételezést, hogy az NDK-nak a KGST-hez fűződő kapcsolatai szorosabbá válnak. Ezt nyilvánvalóan a Szovjetunió is szorgalmazza, amelynek részesedése az NDK külkereskedelméből fokozatosan 40 százalékra csökkent. Berlinben az a vélemény alakult ki, hogy ez a folyamat feltétlenül befolyásolja majd a belnémet kereskedelem jövőbeni alakulását is. A két Németország árucseréje az utóbbi években ugrásszerűen nőtt, így például 1970- ben 22 százalékkal 4,4 milliárd nyugatnémet márkára. Az idén a szállítások konszolidálátát tervezik, a nyugatnémet kormány a két német állam közötti kereskedelem erőteljes fejlesztésére törekszik. Az NDK fővárosából származó adatok szerint azonban ennek lehetőségei korlátozottak; ha a tőkés kereskedelemre vonatkozó 42 százalékos növekedési rátából indulunk ki, akkor 1975-ben a kölcsönös kereskedelem volumene valamivel a 6 milliárd márkás érték felett alakulhat ki. (1971. július 24.) Dlcttf 3üvdier Zeitung Izrael súlyos fegyverkezési terhekkel fizet azért, hogy megtagadja a megszállt arab területek kiürítését és elutasítja a békés nemzetközi rendezést. Jelentős hadiipart épített ki, amely — a fegyverben állókkal együtt — a lakosság 25 százalékát vonja el a produktív munkától Az ország katonai költségvetése ez idén 5,2 milliárd izraeli font (kb. 6 milliárd svájci frank), melyhez még a katonai jellegű utak és építkezések 7-800 millió izraeli fontnyi költsége járul. Az izraeli társadalmi össztermék több mint 27 százalékát fordítják a fegyverkezésre, szemben a nyugat-európai országok — állítólag — 5 százalékos hányadával. A katonai kiadásoknak fele belföldi pénznemben, fele pedig külföldi értékben merül fel. Ez egyfelől állandó súlyos megterhelést jelent a fizetési mérleg számára, másfelől a belföldön erős inflációs nyomást okoz. 1970-ben a hadi felszerelések importja az előző évi 300 millióról 624 millió izraeli fontra emelkedett. Az ország külső deficitjét korábbi években a nyugatnémet jóvátételi fizetések, az United Israel Appeal nevű külföldi segélyakció juttatásai és az állam külföldi kötvénykibocsátásai fedezték, újabban azonban az ország mind nagyobb mértékben kénytelen hiteleket igénybe venni. A külföldi eladósodottság 9 és fél milliárd izraeli fontra, vagyis 2,8 milliárd dollárra emelkedett, ennek egy főre jutó hányada pedig már meghaladja az ezer dollárt. A külföldi tartozásokból 5,5 milliárd izraeli font ötéves, 3 milliárd font tízéves és hoszszabb lejáratú, egy milliárd font erejéig pedig a külföldi kötvénybirtokosok a lejáratkor új kötvényeket fogadnak el. A kamatteher és a törlesztések jelentős összeget emésztenek fel. Ez idén a kereskedelmi és a szolgáltatási mérleg együttes passzívuma 1,5 milliárd dollár lesz; ebből 850 millió dollár katonai beszerzésekre vezet- Izrael fegyverkezési terhel hető vissza. A külgazdasági helyzet konszolidálását a kormány úgy képzeli el, hogy a külföldi katonai beszerzések évi összegét lehetséges lesz ezen a 850 millió dolláros szinten tartani, másfelől pedig az exportot sikerül évi 20 százalékkal növelni. Ha ez a számítás beválik, úgy a fizetési mérleget öt év alatt egyensúlyba lehet hozni. Kormánykörökben az export emelkedésére mindenképpen számítanak, viszont kérdésesnek látszik, hogy a katonai kiadásokat lehetséges-e rögzíteni. A kormány tavaly elutasította a valuta leértékelésének gondolatát. Ugyanakkor az importkorlátozó és exporttámogató intézkedések egész sorát határozta el, amely hatásukat tekintve burkolt devalvációnak felelnek meg. Ennek eredményeképpen ez év első felében a kivitel éves szinten 24 százalékkal emelkedett, a gyémánt és a citrusfélék kivitelének csökkenése ellenére is. Az izraeli gazdaság a túlforrósodás jeleit mutatja. A magas improduktív kiadásokkal együtt járó gyors gazdasági növekedés inflációs folyamathoz vezet. Ennek ellenére a gazdasági növekedést nem szándékoznak lefékezni, minthogy a társadalmi össztermék növelése az egyedüli módja annak, hogy a katonai kiadások hányadát csökkenteni lehessen. Az inflációs nyomás ellensúlyozására a kormány kényszerkölcsönökhöz folyamodott, az adóbevételeket 1970-ben 55—60 százalékkal emelte és a kereskedelmi eladások öszszege után 4 százalékos „honvédelmi adót” vezetett be. Az áremelkedés azonban még így is 10 százalékra rúg. Ennek ellenére a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek közös megegyezése alapján a béreket és fizetéseket csupán 4 százalékkal lehet felemelni. A fizetések emelésének összegét pedig későbben esedékes állami kötvények formájában „befagyasztják”. (1971. július 25.) 11 SOLEmis Hivatalos adatok alapján Argentínában a hazai össztermék 1970-ben 4,8 százalékkal növekedett, szemben az 1969. évi 6,9 százalékkal. A növekedési ütem visszaesésének nagyobb a nyomatéka, ha figyelembe vesszük, hogy 1970 harmadik negyedévi növekedési ráta mindössze 2,6 százalék volt és hogy ez év első felében minden termelő ágazatban a további pangás jelei mutatkoznak. 1970-ben a mezőgazdaság és az állattenyésztés meglehetősen kevés haladást ért el, míg a gyáripar, az építőipar és a külföldi kereslet nagyobb konjunkturális ösztönzést adtak a gazdaság belső fejlődésének. Ennek ellenére az ipari tevékenység, amelynek éves növekedése 6 százalék volt, erősen mérséklődött 1970 harmadik negyedév végére. Az exportban 10 százalékos növekedéssel 1775 millió dollárt értek el, kevéssel alatta maradva a tervezett értéknek. Fennáll azonban a veszély, hogy az exportcégek támogatására nemrégiben hozott intézkedések aligha tudják majd kompenzálni a húsexport visszaesését. Argentína jelenleg abban a helyzetben van, hogy a szarvasmarha hazai kínálata alatta marad a nagy belső fogyasztási igényeknek. Ugyanakkor növekszik a külföldi kereslet, anélkül, hogy bármilyen befolyással lenne az állatállomány összetételére. Ennek hatására felborul az egyensúly a tenyész- „Válságszelek fújnak az argentin pampákon” állatok, a vágómarhák és az árrendszer között, olyan magasra emelve az árszintet, hogy ez jelentős mértékbencsökkenti az argentin hús versenyképességét a nemzetközi piacon. Meg kell azonban jegyezni, úgy tűnik, hogy az országnak sikerült legyőzni a kétéves expanziót követő termelésvisszaesést, s az 1970-ben tapasztalt termelésnövekedés a korábbi három évhez hasonló eredményekre enged következtetni. Mindamellett továbbra is a gazdasági expanzió ütemének csökkenése és az árak alakulása okozza az argentin gazdaság jövőbeli fejlődésének legnagyobb gondját. Az 1968. és 1969. évre jellemző relatív árstabilitási időszakot követően ,az 1970-es év a megélhetési költségek 20 százalékos és a nagykereskedelmi árak 26 százalékos emelkedésével zárult, és kevéssé alkalmas légkört teremtettek a vita alatt álló kollektív szerződések megújítása körül. Eközben a kormány továbbra is folytatja „nacionalista gazdaságpolitikáját”, aminek már szintén vannak ellenzői, azokban az ipari körökben is, ahol felismerik, hogy a külföldi tőkével szembeni hivatalos magatartás a jövőben a magánvállalatok felé is irányulhat, elősegítve ezzel a gazdaság államosításának már néhány latinamerikai országban kipróbált módszerét. (1971. július 23.) Gyümölcslé üzem Nyírlugoson Két állami gazdaság — a nyírlugosi és a balkányi — közös beruházással, mintegy 130 millió forintért gyümölcsléüzemet létesített a nyírlugosi határban. Ezentúl itt dolgozzák fel a gazdaságok akna- és baracktermésének nagy részét, hűsítő italok alapanyagául. A termeléshez szükséges gépeket főleg Svédországból szerezték be. A berendezések felszerelése már befejeződött a svéd szakemberek irányításával. A gyár naponta tíz vagon gyümölcsöt dolgoz fel majd, de később ennél nagyobb teljesítményre számítanak. A tervek szerint augusztus elején kerül sor a próbaüzemelésre, a teljes kapacitású működésre pedig szeptember elején. Az állami gazdaságok a gépeket szállító svéd céggel olyan megállapodást kötöttek, hogy a berendezések árát termékekkel egyenlítik ki. (A közelmúltban egyébként vevőként jelentkezett egy angol cég — a hűsítő italok alapanyagából óhajt vásárolni.) Végül még egy figyelemre méltó tény: növeli a berendezések gazdaságos kihasználását, hogy az egyik gépsor átszerelés után pezsgőgyártásra is alkalmas. Ezért azt tervezi a két gazdaság, hogy néhány év múlva a saját termésű borok egy részéből pezsgőt gyártanak. MI LESZ A SÁMTHA-FÉLE HŐCSERÉLŐVEL? Az ipar egész területén — külföldön és Magyarországon egyaránt — hiányát érzik olyan hőcserélőnek, amellyel a nagy hőifejlesztő gépek 300— 800 C°-os füstgáz hőenergiáját gazdaságosan lehetne hasznosítani. Ebben a hőtartományban ugyanis a hagyományos, nagy súlyú, roppant helyigényes és jelentős beruházást igénylő statikus hőcserélők nem jöhetnek számításba. Magyarországon már nyolc esztendeje létezik ilyen hézagpótló találmány: Sántha Andor főmérnök hőcserélője. Szabadalmát eddig hét ország: Anglia, Ausztria, Franciaország, az NSZK, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok is elismerte. A hét megadott szabadalommal rendelkező találmány mindezek ellenére máig sem realizálódott. Az első prototípus már 1962-ben elkészült, s azon a HŐTERV 1963-ban elvégezte a kísérleti méréseket. A mérések igazolták a hőcserélő rendkívüli teljesítőképességét. A feltaláló még ugyanabban az évben elkészítette a prototípus második, továbbfejlesztett példányát is, de annakkipróbálására nem került sor. Azóta senki nem foglalkozik a hőcserélő építésével, annak ellenére, hogy a készülék és a szabadalom iránt is érdeklődnek külföldön. A Sántha-féle készülék, amelyben nagy sebességgel áramló füstgáz és levegő között megy végbe a hőcsere, a régiekhez képest tízszeres hőátadási teljesítményt ér el és súlya, valamint mérete — azonos teljesítmény esetén — a teljesítménytől függően, a réginek tized-, illetve huszadrésze. A Sántha-féle hőcserélő külföldi forgalmazásával foglalkozó NIKEX külkereskedelmi vállalat munkáját nagyban nehezíti, hogy nem tud bemutatni Magyarországon működő készülékeket a külföldi érdeklődőknek, mert gyártó hiányában ilyen készüléket még a magyar ipar területén nem alkalmaznak. A magyar népgazdaság számára nagy kár lenne, ha ennek a forradalmi találmánynak a licencét kellene eladni az érdeklődő tőkés cégek valamelyikének és hőcserélők sorozatgyártását annak alapján külföldön kezdenék meg. Ez teljesen indokolatlan is lenne, hiszen az egyedi építésű, hajlított acélszerkezetű berendezések gyártása nem igényel nagy beruházást. Ez a hőcserélő minden olyan üzemben gyártható, ahol a lemezlakatos munkákat és a hegesztést el tudják végezni. És végül nem mellékes az sem, hogy a hőcseréléssel kapcsolatos műszaki problémákat még sehol a világon nem oldották meg ilyen kielégítően, tehát a Sántha-féle hőcserélő számára nemcsak hazai és szocialista viszonylatban, de a tőkésországokban is jelentős exportpiacot lehetne kiépíteni. F. L. Félévi mérleg az építőanyagimportról Kedvezően alakult az építőanyagok 1971. első félévi importja. Közülük a legfontosabb a cement, amelyből június 30-ig 876 ezer tonna érkezett az országba, szemben a tavalyi 624 ezer tonnával. Ez azt jelenti, hogy az éves importigény 57 százaléka már biztosított. A harmadik negyedévben a cement behozatala folyamatosnak ígérkezik, így a — hazai termeléssel együtt — a belföldi szükséglet nem marad kielégítetlen. Azbesztcement termékek közül a tetőfedő síkpalából 3 millió 548 ezer négyzetméter az import, míg tavaly csak 1 millió 242 ezer négyzetméternyi érkezett. A lakosság a hazai pala- és cserépgyártás termékeit is hozzászámolva, e fontos tetőfedő anyagból jobb ellátásban részesül az idén. Hullámpalából az import kevesebb az egy évvel korábbinál. Eddig 1 millió 965 ezer négyzetméter jött be (tavaly 6 millió 425 ezer négyzetméter). A csökkenés arra is visszavezethető, hogy a belföldi felhasználás nem a tervezettnek megfelelően alakult főleg a tsz-ek első félévben jelentkező hitelproblémái miatt. Azbesztcement nyomócsőből június 30-ig az import nagyjából a tavalyi mennyiséggel volt azonos — több mint 12 ezer tonna. Ebből a cikkből a második félévben már nem lesz szükség nagyobb behozatalra, mert Selypen rövidesen üzembe lép az olasz importgépekkel működő csőgyár, amely a nyergesújfalui vállalattal együtt már nagyrészt fedezni tudja a hazai igényeket. A jövőben csak a különleges, nagy átmérőjű nyomócsövek behozatalával kell számolni. Azbesztcement lefolyócsövekből eddig 3370 tonnát vásárolt a FERMION, szemben a tavalyi 2482 tonnával. Az ellátás várhatóan itt is zavartalan lesz. Égetett mészből 35 ezer 923 tonnát szereztek be. Ez a mennyiség, amely több mint háromszorosa a tavalyinak, főleg a szocialista országokból érkezett. Megállapítható tehát, hogy a hazai építőanyagipar termelése és az import egyre jobban hozzájárul az építkezési beruházások megvalósításához. Hatása érezhető a kiskereskedelmi forgalom növekedésén is, amely 17 százalékkal haladta túl az idén a tavalyi azonos bázis szintjét. B. S. NEM TUDJA A BAL KÉZ... Ismeretes, hogy az utóbbi esztendőkben arra biztatják a vállalatokat, hogy fejlesszék, szélesítsék kooperációs tevékenységüket. Azért pedig külön dicséret jár, ha valamelyik vállalat úgynevezett nullszaldós megállapodást tud kötni, vagyis ha az importált szellemi és anyagi javakért mi is licenciával, know-how-val, vagy magával a termékkel tudunk fizetni. Építőgépgyártó vállalatunk tehát érthetően elégedett volt, amikor az egyik vezető nyugateurópai céggel betonkeverők gyártására kötött ilyen megállapodást. A magyar gyár a vállalt kötelezettségeknek eleget is tett, s minden illetékes külkereskedelmi szerv támogatta, hiszen a szállítás az exportot növeli. Ám a partnertől várt szállítmány nem érkezhetett be, mert az importengedély kiadásakor már nem siettek annyira, hiszen ez már behozatal, s rontja a mérleget. Kár, hogy az elbírálásnál arra nem gondolt senki, hogy emiatt a gyártás, enyhén szólva, akadozik. Hiába készíti el a magyar gyár a teljes érték 80—85 százalékát, azt nem lehet értékesíteni, mert a hiányzó importalkatrészek miatt nem működő gépet nem veszi meg senki. Csak bonyolította a helyzetet, hogy a gyárnak még exportkötelezettségei is voltak. A nullszaldó kétségtelenül szép és jó dolog. De nem lehetne elérni, hogy ebben az esetben az import- és az exportoldalt azonos szempontok szerint bírálják el? Különben nemcsak a jó hírünkön esik csorba, de a befejezetlen termékek is túlságosan nagy terhet rónak a vállalatra, sőt a népgazdaságra is. Dr. A. I. RÖVIDEN : A Mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet idén eddig tizennyolc millió forint értékű népi mintákkal kivarrt női ruhát szállított a Szovjetunióba, Svájcba, Japánba, Ausztráliába, valamint a skandináv államokba. A szegedi Univerzál Szövetkezet a szudáni Fahmy céggel 20 000 dollár értékben körömlakk szállítására kötött megállapodást. © Svéd és nyugatnémet licenc megvásárlásával korszerű csomagoló- és rakodógépek gyártását kezdi meg a Chinoin Gyógyszergyár. © Szegbeverő gépekhez különleges szegek gyártására kötött szerződést a nagykállói Fémtömegcikkipari Szövetkezet egy nyugatnémet céggel. © Dagasztógépet importált az NSZK- ból a Baranya megyei Sütőipari Vállalat. © Az INTERCORPORATION tíz évre szóló megállapodást készít elő az Írószerkészítő Szövetkezet és az NSZK- beli Cock cég között. A nyugatnémet vállalat nyers tollhegyet szállít Magyarországra, ellátja szövetkezeti partnerét a szükséges gépekkel, s megadja a technológiát. Az Írószerkészítő Szövetkezetben a tollhegyek iridiumozását végzik majd. Negyven hagymabetakarító gépet készít bolgár és lengyel megrendelésre a BMG makói gyára. A MOGÜRT Irakban szerződést írt alá 200 darab IKARUS-autóbusz szállítására 1973 első félévében. 1971. AUGUSZTUS 3. Magyar zsiliprendszer Egyiptomban Egyiptomban 1970-ben kezdték meg az Alexandriát és Nílust összekötő Nobareya csatorna építését. Az itt közlekedőhajók szállítják majd az Alexandriában tárolt anyagot Kairóba és a Heluánban épülő nagy acélkombinát részére. A négykapus zsiliprendszer elkészítésére Magyarország kapott megbízást. A KOMPLEX és egyiptomi partnerei, a Nile General Bridges Company, valamint az El Nasr Works Company között 1969-ben jöttek létre az első megállapodások zsiliprendszerek és forgó■hidak 1970. évi szállítására. Ezeket a Magyar Vagon- és Gépgyár a rendelő igényeinek megfelelően határidőre elkészítette. Az egyiptomi partnerek 1971-ben újabb szerződéseket kötöttek a KOMPLEX-szel. Az első zsiliprendszer elektromos jelzőberendezéseinek installációjára és három komplett zsiliprendszer építésére adtak rendelést. Az idei szerződések összértéke megközelíti a 750 ezer dollárt. A megbízó kívánsága alapján az UVATERV-nél készülő újabb terveket ez év végéig juttatják el az egyiptomi félnek, s a jóváhagyott tervek alapján a Ganz-MÁVAG az idén megkezdi a gyártást. A munka intenzitása 1972-ben éri el a csúcspontját, amikor is két komplett zsiliprendszert szállítanak a helyszínre év végéig. A további két zsiliprendszer szállításánakhatárideje 1973 első fele. A helyszíni szerelési munkálatokat 1972 harmadik negyedében kezdikmeg és 1973-ban fejezik be magyar szakemberek irányításával. B. A. Magyar találmány sikere A közelmúltban a londoni Grosvenor Housesban is bemutatkozott két magyar mérnök találmánya, az elektronikus gyűjtővezérlésű felvonó. A márciusi brüsszeli találmányi világkiállításon nyert aranyérem után a londoni kiállítás 50 szakember-résztvevője is elismeréssel nyilatkozott a felvonóról. Olyan cégek küldték el képviselőiket megtekintésre, mint az amerikai Otis és a svájci Schindler, amelyek vezető szerepet játszanak a világ felvonógyártásában. Az érdeklődésre jellemző, hogy több cég már ajánlati felhívást is küldött a LICENCIA Találmányokat Értékesítő Vállalatnak. A felvonó gyártására a LICENCIA a Fővárosi Felvonójavító Vállalattal kötött szerződést. A prototípus előreláthatólag egy év múlva készül el. Az elektronikus rendszer alkatrészeit az Egyesült Izzó szállítja. Ugyanakkor a svájci Photronic cég is felajánlotta a logikai áramkörök elvén működő, a legmodernebb technikát képviselő gyűjtővezérlési rendszerű felvonó gyártását. illliraiIIIII! KOOPERÁCIÓ A Ganz Villamossági Művek 1971 első félévében összesen mintegy 2,5 millió dollár értékű tőkés exportra kötött megállapodást. A vállalat az elmúlt időben két nagy jelentőségű kooperációs megállapodást is kötött nyugateurópai cégekkel. A FIAT Grandi Motors mammutvállalattal közösen gyártanak és szállítanak Törökországba gázturbinás erőműveket a belga EIB céggel és a VBKM-mel együtt elektromos alállomásokat szállítanak Kuwaitba. A Ganz Villamossági Művek transzformátorokat, a VBKM kapcsolóberendezéseket, az EIB megszakítókat készít. A tervek szerint a vállalás teljesítését 1972 második negyedévében kezdik meg. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp., Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető ainden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71,3560/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Izrre INDEX, 2008