Világgazdaság, 1971. augusztus (3. évfolyam, 149/644-167/662. szám)

1971-08-03 / 149. (644.) szám

MAGYAR GAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG frankfurtfrtegeitteme A nyugatnémet lap gazdasági rova­tában közölt cikk úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak a nyugati tőkésországokkal folytatott kereskedelme a következő öt évben sokkal lassabban fog növekedni, mint az előző ötéves terv időszakában. Ezt a feltevést az NDK társadalomtudomá­nyi intézetében Stiemerling professzor vezetésével folytatott vizsgálat eredmé­nyére alapítják. Itt találhatók a követ­kező ötéves terv keretében folytatandó külkereskedelemről szóló első ponto­sabb adatok, amelyek szerint az NDK egész külkereskedelme 1975-ig éven­ként átlag 9—10 százalékkal bővül. Ezen az alapon lehetővé válik az NDK 1975. évi külkereskedelmének felbecsülése. A tavaly elért 39,6 mil­liárd valutamárkából (1 valutamárka , 1 DM) kiindulva az NDK gazdaságá­nak irányítói 5 év alatt 63 milliárd márkás forgalmat kívánnak elérni. A VIII. Pártkongresszuson és a terv váz­latában ismertetett adatok szerint a szocialista országokkal kereken 47 mil­liárd márkás forgalmat bonyolít majd le az NDK, hiszen a párt ismételten hangsúlyozta, hogy a külkereskedelem szocialista szektorának részesedését 1975-ig a jelenlegi 72 százalékról 75 százalékra kell emelni. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a tőkésországokkal (a fejlődőket is beleértve) folytatott ke­reskedelem értéke 11,3 milliárdról csak 16 milliárd márkára emelkedhet. Más A VILÁGSAJTÓBÓL Az NDK kereskedelmének szocialista orientációja szavakkal ez azt jelenti, hogy míg a szocialista országokkal folytatott ke­reskedelemnek csaknem 70 százalékos növelését tervezik, a tőkés reláció csak 42 százalékkal nő, holott ebben a vi­szonylatban az utóbbi években 75 szá­zalékos volt a növekedés. Bár ezek a számadatok még koránt­sem tekinthetők véglegesnek, mégis igazolják azt a feltételezést, hogy az NDK-nak a KGST-hez fűződő kapcso­latai szorosabbá válnak. Ezt nyilván­valóan a Szovjetunió is szorgalmazza, amelynek részesedése az NDK külke­reskedelméből fokozatosan 40 százalék­ra csökkent. Berlinben az a vélemény alakult ki, hogy ez a folyamat feltétlenül befolyá­solja­­ majd a belnémet kereskedelem jövőbeni alakulását is. A két Német­ország árucseréje az utóbbi években ugrásszerűen nőtt, így például 1970- ben 22 százalékkal 4,4 milliárd nyu­gatnémet márkára. Az idén a szállí­tások konszolidálátát tervezik, a nyu­gatnémet kormány a­ két német állam közötti kereskedelem erőteljes fejlesz­tésére törekszik. Az NDK fővárosából származó adatok szerint azonban en­nek lehetőségei korlátozottak; ha a tőkés kereskedelemre vonatkozó 42 szá­zalékos növekedési rátából indulunk ki, akkor 1975-ben a kölcsönös kereske­delem volumene valamivel a 6 milliárd márkás érték felett alakulhat ki. (1971. július 24.) Dlcttf 3üvdier Zeitung Izrael súlyos fegyverkezési terhekkel fizet azért, hogy megtagadja a meg­szállt arab területek kiürítését és el­utasítja a békés nemzetközi rendezést. Jelentős hadiipart épített ki, amely — a fegyverben állókkal együtt — a lakosság 25 százalékát vonja el a pro­duktív munkától Az ország katonai költségvetése ez idén 5,2 milliárd iz­raeli font (kb. 6 milliárd svájci frank), melyhez még a katonai jellegű utak és építkezések 7-800 millió izraeli fontnyi költsége járul. Az izraeli tár­sadalmi össztermék több mint 27 szá­zalékát fordítják a fegyverkezésre, szemben a nyugat-európai országok — állítólag — 5 százalékos hányadá­val. A katonai kiadásoknak fele bel­földi pénznemben, fele pedig külföldi értékben merül fel. Ez egyfelől állan­dó súlyos megterhelést jelent a fizetési mérleg számára, másfelől a belföldön erős inflációs nyomást okoz. 1970-ben a hadi felszerelések import­ja az előző évi 300 millióról 624 millió izraeli fontra emelkedett. Az ország külső deficitjét korábbi években a nyu­gatnémet jóvátételi fizetések, az United Israel Appeal nevű külföldi segély­akció juttatásai és az állam külföldi kötvénykibocsátásai fedezték, újabban azonban az ország mind nagyobb mér­tékben kénytelen hiteleket igénybe venni. A külföldi eladósodottság 9 és fél milliárd izraeli fontra, vagyis 2,8 milliárd dollárra emelkedett, ennek egy főre jutó hányada pedig már meg­haladja az ezer dollárt. A külföldi tar­tozásokból 5,5 milliárd izraeli font ötéves, 3 milliárd font tízéves és hosz­­szabb lejáratú, egy milliárd font ere­jéig pedig a külföldi kötvénybirtokosok a lejáratkor új kötvényeket fogadnak el. A kamatteher és a törlesztések jelen­tős összeget emésztenek fel. Ez idén a kereskedelmi és a szol­gáltatási mérleg együttes passzívuma 1,5 milliárd dollár lesz; ebből 850 mil­­­­lió dollár katonai beszerzésekre vezet- Izrael fegyverkezési terhel­ hető vissza. A külgazdasági helyzet konszolidálását a kormány úgy képzeli el, hogy a külföldi katonai beszerzések évi összegét lehetséges lesz ezen a 850 millió dolláros szinten tartani, más­felől pedig az exportot sikerül évi 20 százalékkal növelni. Ha ez a számítás beválik, úgy a fizetési mérleget öt év alatt egyensúlyba lehet hozni. Kor­mánykörökben az export emelkedésére mindenképpen számítanak, viszont kér­désesnek látszik, hogy a katonai kiadá­sokat lehetséges-e rögzíteni. A kormány tavaly elutasította a va­luta leértékelésének gondolatát. Ugyan­akkor az importkorlátozó és export­­támogató intézkedések egész sorát ha­tározta el, amely hatásukat tekintve burkolt devalvációnak felelnek meg. Ennek eredményeképpen ez év első felében a kivitel éves szinten 24 száza­lékkal emelkedett, a gyémánt és a cit­rusfélék kivitelének csökkenése elle­nére is. Az izraeli gazdaság a túlforrósodás jeleit mutatja. A magas improduktív kiadásokkal együtt járó gyors gazda­sági növekedés inflációs folyamathoz vezet. Ennek ellenére a gazdasági nö­vekedést nem szándékoznak lefékezni, minthogy a társadalmi össztermék nö­velése az egyedüli módja annak, hogy a katonai kiadások hányadát csökken­teni lehessen. Az inflációs nyomás el­lensúlyozására a kormány kényszer­­kölcsönökhöz folyamodott, az adóbevé­teleket 1970-ben 55—60 százalékkal emelte és a kereskedelmi eladások ösz­­szege után 4 százalékos „honvédelmi adót” vezetett be. Az áremelkedés azonban még így is 10 százalékra rúg. Ennek ellenére a kormány, a munka­adók és a szakszervezetek közös meg­egyezése alapján a béreket és fizeté­seket csupán 4 százalékkal lehet fel­emelni. A fizetések emelésének össze­gét pedig későbben esedékes állami kötvények formájában „befagyasztják”. (1971. július 25.) 11 SOLE­­mis Hivatalos adatok alapján Argentíná­ban a hazai össztermék 1970-ben 4,8 százalékkal növekedett, szemben az 1969. évi 6,9 százalékkal. A növekedési ütem visszaesésének nagyobb a nyoma­­téka, ha figyelembe vesszük, hogy 1970 harmadik negyedévi növekedési ráta mindössze 2,6 százalék volt és hogy ez év első felében minden ter­melő ágazatban a további pangás jelei mutatkoznak. 1970-ben a mezőgazdaság és az ál­lattenyésztés meglehetősen kevés ha­ladást ért el, míg a gyáripar, az építő­ipar és a külföldi kereslet nagyobb konjunkturális ösztönzést adtak a gaz­daság belső fejlődésének. Ennek elle­nére az ipari tevékenység, amelynek éves növekedése 6 százalék volt, erősen mérséklődött 1970 harmadik negyedév végére. Az exportban 10 százalékos növekedéssel 1775 millió dollárt értek el, kevéssel alatta maradva a tervezett értéknek. Fennáll azonban a veszély, hogy az exportcégek támogatására nemrégiben hozott intézkedések aligha tudják majd kompenzálni a húsexport visszaesését. Argentína jelenleg abban a helyzet­ben van, hogy a szarvasmarha hazai kínálata alatta marad a nagy belső fogyasztási igényeknek. Ugyanakkor növekszik a külföldi kereslet, anélkül, hogy bármilyen befolyással lenne az állatállomány összetételére. Ennek ha­tására felborul az egyensúly a tenyész- „Válságszelek fújnak az argentin pampákon” állatok, a vágómarhák és az árrendszer között, olyan magasra emelve az ár­szintet, hogy ez jelentős mértékben­­csökkenti az argentin hús versenyké­pességét a nemzetközi piacon. Meg kell azonban jegyezni, úgy tűnik, hogy az országnak sikerült le­győzni a kétéves expanziót követő ter­melésvisszaesést, s az 1970-ben tapasz­talt termelésnövekedés a korábbi há­rom évhez hasonló eredményekre en­ged következtetni. Mindamellett to­vábbra is a gazdasági expanzió üte­mének csökkenése és az árak alaku­lása okozza az argentin gazdaság jö­vőbeli fejlődésének legnagyobb gond­ját. Az 1968. és 1969. évre jellemző relatív árstabilitási időszakot követően ,az 1970-es év a megélhetési költségek 20 százalékos és a nagykereskedelmi árak 26 százalékos emelkedésével zá­rult, és kevéssé alkalmas légkört te­remtettek a vita alatt álló kollektív szerződések megújítása körül. Eközben a kormány továbbra is foly­tatja „nacionalista gazdaságpolitiká­ját”, aminek már szintén vannak el­lenzői, azokban az ipari körökben is, ahol felismerik, hogy a külföldi tőké­vel szembeni hivatalos magatartás a jövőben a magánvállalatok felé is irá­nyulhat, elősegítve ezzel a gazdaság államosításának már néhány latin­­amerikai országban kipróbált módsze­rét. (1971. július 23.) Gyümölcslé üzem Nyírlugoson Két állami gazdaság — a nyírlugosi és a balkányi — közös beruházással, mintegy 130 millió forintért gyümölcs­léüzemet létesített a nyírlugosi határ­ban. Ezentúl itt dolgozzák fel a gaz­daságok akna- és baracktermésének nagy részét, hűsítő italok alapanyagául. A termeléshez szükséges gépeket főleg Svédországból szerezték be. A beren­dezések felszerelése már befejeződött a svéd szakemberek irányításával. A gyár naponta tíz vagon gyümölcsöt dolgoz fel majd, de később ennél na­gyobb teljesítményre számítanak. A tervek szerint augusztus elején kerül sor a próbaüzemelésre, a teljes kapa­citású működésre pedig szeptember elején. Az állami gazdaságok a gépeket szállító svéd céggel olyan megállapo­dást kötöttek, hogy a berendezések árát termékekkel egyenlítik ki. (A közel­múltban egyébként vevőként jelentke­zett egy angol cég — a hűsítő italok alapanyagából óhajt vásárolni.) Végül még egy figyelemre méltó tény: növeli a berendezések gazdasá­gos kihasználását, hogy az egyik gép­sor átszerelés után pezsgőgyártásra is alkalmas. Ezért azt tervezi a két gaz­daság, hogy néhány év múlva a saját termésű borok egy részéből pezsgőt gyártanak. MI LESZ A SÁMTHA-FÉLE HŐCSERÉLŐVEL? Az ipar egész területén — külföldön és Magyarországon egyaránt — hiányát érzik olyan hőcserélőnek, amellyel a nagy hői­fejlesztő gépek 300— 800 C°-os füstgáz hőenergiáját gazdaságosan lehetne hasznosítani. Ebben a hőtartományban ugyanis a hagyományos, nagy súlyú, roppant helyigényes és jelentős beruházást igénylő statikus hőcserélők nem jöhetnek számításba. Magyarországon már nyolc esztendeje létezik ilyen hézagpótló találmány: Sántha Andor főmérnök hőcserélője. Szabadalmát eddig hét ország: Anglia, Ausztria, Franciaország, az NSZK, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok is elismerte. A hét megadott szabadalommal rendelkező találmány mindezek ellenére máig sem realizálódott. Az első prototípus már 1962-ben el­készült, s azon a HŐTERV 1963-ban elvégezte a kísérleti méréseket. A mé­rések igazolták a hőcserélő rendkívüli teljesítőképességét. A feltaláló még ugyanabban az évben elkészítette a prototípus második, továbbfejlesztett példányát is, de annak­­kipróbálására nem került sor. Azóta senki nem fog­lalkozik a hőcserélő építésével, annak ellenére, hogy a készülék és a szaba­dalom iránt is érdeklődnek külföldön. A Sántha-féle készülék, amelyben nagy sebességgel áramló füstgáz és levegő között megy végbe a hőcsere, a régiekhez képest tízszeres hőátadási teljesítményt ér el és súlya, valamint mérete — azonos teljesítmény esetén — a teljesítménytől függően, a réginek tized-, illetve huszadrésze. A Sántha-féle hőcserélő külföldi for­galmazásával foglalkozó NIKEX kül­kereskedelmi vállalat munkáját nagy­ban nehezíti, hogy nem tud bemutatni Magyarországon működő készülékeket a külföldi érdeklődőknek, mert gyártó hiányában ilyen készüléket még a magyar ipar területén nem alkalmaz­nak. A magyar népgazdaság számára nagy kár lenne, ha ennek a forradalmi találmánynak a licencét kellene eladni az érdeklődő tőkés cégek valamelyiké­nek és hőcserélők sorozatgyártását annak alapján külföldön kezdenék meg. Ez teljesen indokolatlan is lenne, hiszen az egyedi építésű, hajlított acél­­szerkezetű berendezések gyártása nem igényel nagy beruházást. Ez a hőcse­rélő minden olyan üzemben gyártható, ahol a lemezlakatos munkákat és a hegesztést el tudják végezni. És végül nem mellékes az sem, hogy a hőcseréléssel kapcsolatos műszaki problémákat még sehol a világon nem oldották meg ilyen kielégítően, tehát a Sántha-féle hőcserélő számára nem­csak hazai és szocialista viszonylatban, de a tőkésországokban is jelentős ex­portpiacot lehetne kiépíteni. F. L. Félévi mérleg az építőanyagimportról Kedvezően alakult az építőanyagok 1971. első félévi importja. Közülük a legfontosabb a cement, amelyből június 30-ig 876 ezer tonna érkezett az ország­ba, szemben a tavalyi 624 ezer tonná­val. Ez azt jelenti, hogy az éves im­portigény 57 százaléka már biztosított. A harmadik negyedévben a cement be­hozatala folyamatosnak ígérkezik, így a — hazai termeléssel együtt — a bel­földi szükséglet nem marad kielégítet­len. Azbesztcement termékek közül a tető­fedő síkpalából 3 millió 548 ezer négy­zetméter az import, míg tavaly csak 1 millió 242 ezer négyzetméternyi ér­kezett. A lakosság a hazai pala- és cserépgyártás termékeit is hozzászá­molva, e fontos tetőfedő anyagból jobb ellátásban részesül az idén. Hullám­palából az import kevesebb az egy év­vel korábbinál. Eddig 1 millió 965 ezer négyzetméter jött be (tavaly 6 millió 425 ezer négyzetméter). A csökkenés arra is visszavezethető, hogy a bel­földi felhasználás nem a tervezettnek megfelelően alakult főleg a tsz-ek első félévben jelentkező hitelproblémái miatt. Azbesztcement nyomócsőből jú­nius 30-ig az import nagyjából a ta­valyi mennyiséggel volt azonos — több mint 12 ezer tonna. Ebből a cikkből a második félévben már nem lesz szük­ség nagyobb behozatalra, mert Selypen rövidesen üzembe lép az olasz import­gépekkel működő csőgyár, amely a nyergesújfalui vállalattal együtt már nagyrészt fedezni tudja a hazai igé­nyeket. A jövőben csak a különleges, nagy átmérőjű nyomócsövek behoza­talával kell számolni. Azbesztcement lefolyócsövekből ed­dig 3370 tonnát vásárolt a FERM­ION, szemben a tavalyi 2482 tonnával. Az ellátás várhatóan itt is zavartalan lesz. Égetett mészből 35 ezer 923 tonnát szereztek be. Ez a mennyiség, amely több mint háromszorosa a tavalyinak, főleg a szocialista országokból érke­zett. Megállapítható tehát, hogy a hazai építőanyagipar termelése és az import egyre jobban hozzájárul az építkezési beruházások megvalósításához. Hatása érezhető a kiskereskedelmi forgalom növekedésén is, amely 17 százalékkal haladta túl az idén a tavalyi azonos bázis szintjét. B. S. NEM TUDJA A BAL KÉZ... Ismeretes, hogy az utóbbi esz­tendőkben arra biztatják a válla­latokat, hogy fejlesszék, szélesít­sék kooperációs tevékenységüket. Azért pedig külön dicséret jár, ha valamelyik vállalat úgyneve­zett nullszaldós megállapodást tud kötni, vagyis ha az importált szellemi és anyagi javakért mi is licenciával, know-how-val, vagy magával a termékkel tudunk fi­zetni. Építőgépgyártó vállalatunk tehát érthetően elégedett volt, amikor az egyik vezető nyugat­európai céggel betonkeverők gyártására kötött ilyen megálla­podást. A magyar gyár a vállalt köte­lezettségeknek eleget is tett, s minden illetékes külkereskedel­mi szerv támogatta, hiszen a szállítás az exportot növeli. Ám a partnertől várt szállítmány nem érkezhetett be, mert az im­portengedély kiadásakor már nem siettek annyira, hiszen ez már behozatal, s rontja a mér­leget. Kár, hogy az elbírálásnál arra nem gondolt senki, hogy emiatt a gyártás, enyhén szólva, akado­zik. Hiába készíti el a magyar gyár a teljes érték 80—85 száza­lékát, azt nem lehet értékesíteni, mert a hiányzó importalkatrészek miatt nem működő gépet nem veszi meg senki. Csak bonyolí­totta a helyzetet, hogy a gyárnak még exportkötelezettségei is vol­tak. A nullszaldó kétségtelenül szép és jó dolog. De nem lehetne el­érni, hogy ebben az esetben az import- és az exportoldalt azonos szempontok szerint bírálják el? Különben nemcsak a jó hírünkön esik csorba, de a befejezetlen termékek is túlságosan nagy ter­het rónak a vállalatra, sőt a nép­gazdaságra is. Dr. A. I. ­ RÖVIDEN : A Mezőkövesdi Matyó Népművésze­ti és Háziipari Szövetkezet idén eddig tizennyolc millió forint értékű népi mintákkal kivarrt női ruhát szállított a Szovjetunióba, Svájcba, Japánba, Ausztráliába, valamint a skandináv államokba.­­ A szegedi Univerzál Szövetkezet a szudáni Fahmy céggel 20 000 dollár ér­tékben körömlakk szállítására kötött megállapodást. © Svéd és nyugatnémet licenc megvá­sárlásával korszerű csomagoló- és ra­kodógépek gyártását kezdi meg a Chi­­noin Gyógyszergyár. © Szegbeverő gépekhez különleges sze­gek gyártására kötött szerződést a nagykállói Fémtömegcikkipari Szövet­kezet egy nyugatnémet céggel. © Dagasztógépet importált az NSZK- ból a Baranya megyei Sütőipari Vál­lalat. © Az INTERCORPORATION tíz év­re szóló megállapodást készít elő az Írószerkészítő Szövetkezet és az NSZK- beli Cock­ cég között. A nyugatnémet vállalat nyers tollhegyet szállít Ma­gyarországra, ellátja szövetkezeti part­nerét a szükséges gépekkel, s megadja a technológiát. Az Írószerkészítő Szö­vetkezetben a tollhegyek iridiumozását végzik majd.­­ Negyven hagymabetakarító gépet készít bolgár és lengyel megrendelésre a BMG makói gyára.­­ A MOGÜRT Irakban szerződést írt alá 200 darab IKARUS-autóbusz szál­lítására 1973 első félévében. 1971. AUGUSZTUS 3. ­ Magyar zsiliprendszer Egyiptomban Egyiptomban 1970-ben kezdték meg az Alexandriát és Nílust összekötő Nobareya csatorna építését. Az itt köz­lekedő­­hajók szállítják majd az Ale­xandriában tárolt anyagot Kairóba és a Heluánban épülő nagy acélkombinát részére. A négykapus zsiliprendszer elkészí­tésére Magyarország kapott megbízást. A KOMPLEX és egyiptomi partnerei, a Nile General Bridges Company, vala­mint az El Nasr Works Company kö­zött 1969-ben jöttek létre az első meg­állapodások zsiliprendszerek és forgó­­■hidak 1970. évi szállítására. Ezeket a Magyar Vagon- és Gépgyár a rendelő igényeinek megfelelően határidőre el­készítette. Az egyiptomi partnerek 1971-ben újabb szerződéseket kötöttek a KOMP­­LEX-szel. Az első zsiliprendszer elekt­romos jelzőberendezéseinek installáció­jára és három komplett zsiliprendszer építésére adtak rendelést. Az idei szer­ződések összértéke megközelíti a 750 ezer dollárt. A megbízó kívánsága alapján az UVATERV-nél készülő újabb terveket ez év végéig juttatják el az egyiptomi félnek, s a jóváhagyott tervek alapján a Ganz-MÁVAG az idén megkezdi a gyártást. A munka intenzitása 1972-ben éri el a csúcs­pontját, amikor is két komplett zsi­liprendszert szállítanak a helyszínre év végéig. A további két zsiliprendszer szállításának­­határideje 1973 első fele. A helyszíni szerelési munkálatokat 1972 harmadik negyedében kezdik­­meg és 1973-ban fejezik be magyar szak­emberek irányításával. B. A. Magyar találmány sikere A közelmúltban a londoni Grosve­­nor Houses­ban is bemutatkozott két magyar mérnök találmánya, az elekt­ronikus gyűjtővezérlésű felvonó. A márciusi brüsszeli találmányi világ­­kiállításon nyert aranyérem után a londoni kiállítás 50 szakember-részt­vevője is elismeréssel nyilatkozott a felvonóról. Olyan cégek küldték el képviselőiket megtekintésre, mint az amerikai Otis és a svájci Schindler, amelyek vezető szerepet játszanak a világ felvonógyártásában. Az érdeklő­désre jellemző, hogy több cég már ajánlati felhívást is küldött a LICEN­CIA Találmányokat Értékesítő Válla­latnak. A felvonó gyártására a LICENCIA a Fővárosi Felvonójavító Vállalattal kötött szerződést. A prototípus előre­láthatólag egy év múlva készül el. Az elektronikus rendszer alkatrészeit az Egyesült Izzó szállítja. Ugyanakkor a svájci Photronic cég is felajánlotta a logikai áramkörök elvén működő, a legmodernebb technikát képviselő gyűjtővezérlési rendszerű felvonó gyár­tását. illliraiIIIII! KOOPERÁCIÓ A Ganz Villamossági Művek 1971 első félévében összesen mintegy 2,5 millió dollár értékű tőkés exportra kö­tött megállapodást. A vállalat az elmúlt időben két nagy jelentőségű kooperá­ciós megállapodást is kötött nyugat­európai cégekkel. A FIAT Grandi Mo­­tors mammutvállalattal közösen gyár­tanak és szállítanak Törökországba gáz­turbinás erőműveket a belga EIB céggel és a VBKM-mel együtt elektromos al­­állomásokat szállítanak Kuwaitba. A Ganz Villamossági Művek transzformá­torokat, a VBKM kapcsolóberendezé­seket, az EIB megszakítókat készít. A tervek szerint a vállalás teljesítését 1972 második negyedévében kezdik meg. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp.­ V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp., Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető a­inden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71,3560/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Izr­re INDEX, 2­­008

Next