Világgazdaság, 1971. szeptember (3. évfolyam, 168/663-189/684. szám)

1971-09-01 / 168. (663.) szám

1971. SZEPTEMBER 1. Készülődés a kantoni vásárra A japán gyárosok, kereskedőházak és üzletemberek tömege vesz részt az október 15-én nyíló és egy hónapig tartó kantoni vásáron. A nemzetközi kereskedelem előmozdítására alakult japán szövetség adatai szerint eddig 1135 cég jelezte részvételét; a tavaszi vásáron még csak 815 japán vállalat vett részt. A japán üzleti és ipari körök egyre jobban a kínai piac felé fordulnak, egyrészt az amerikai piacon sokasodó problémák miatt, másrészt mert erősödik a remény a kínai—japán viszony javulására. A kantoni vásáron résztvevő japán cégek között különösen nagy számban szerepelnek a gépkocsiexportőrök és az egyes helyi mezőgazdasági szövetkezetek. A legnagyobb autógyár, a Toyota mellett — amelynek figyelme az amerikai export visszaesése miatt egyre inkább Kína felé fordul — a Honda Motor Co. törekszik a legjobban arra, hogy megerősítse kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Ajánlatot tett ezért arra, hogy a kantoni vásáron könnyű személyautókat és motorkerékpárokat állít ki; ilyen japán gyártmányok a kantoni vásáron még nem szerepeltek. A kantoni vásár megnyitásának időpontjára esik az eddigi legmagasabb rangú japán üzleti küldöttség pekingi látogatása is. A két ország közötti kereskedelem előmozdítását szorgalmazó üzletemberek, akiknek sorában a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is helyet foglal, a fennálló, és a kereskedelem kibontakozását akadályozó problémák megbeszélésére utaznának a kínai fővárosba. Biztosra veszik, hogy a végleges tervek ismeretében Peking megküldi a szükséges meghívást. A küldöttség az új japán—kínai memorandumkereskedelmi egyezmény megkötését megelőző tárgyalások előtt érkeznek Kínába. A kínai—japán kapcsolatok történetében rendkívüli eseménynek számít, hogy a memorandum-kereskedelem keretében folytatott árucseréről szóló éves megállapodás részleteit már a realizálási év kezdete előtt megvitatják. A tokiói japán—kínai kereskedelmi iroda vezetője reméli, hogy az 1972-es év lesz az utolsó, amikor még a memorandumkereskedelem alapján bonyolódik az árucsere, azután a két ország kormánya kezdi meg a hivatalos kereskedelemről való tárgyalásokat. Részben ezt a kérdést érintené Fukuda külügyminiszter tervezett pekingi útja során (amelyről lapunkban már beszámoltunk). A megbeszélések középpontjában a két ország diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása szerepelne. Szato miniszterelnök nem zárkózna el egy pekingi látogatás elől — derül ki az Excelsior mexikói lapnak adott nyilatkozatából. A lap tokiói tudósítójának szavai szerint Szato hajlandó lenne tárgyalni Pekingben a Kínai Népköztársaság vezetőivel és reméli is, hogy látogatására hamarosan sor kerül. „Japán és Kína kereskedelme széles alapokon nyugszik, napjainkban Japán vált Kína legnagyobb kereskedelmi partnerévé” — mondotta Szato. A japán üzleti és állami élet vezetői megsokszorozzák erőfeszítéseiket, hogy elhárítsák a kapcsolatok kiszélesedésének akadályait. Erre vall az, hogy a Tokióban tartózkodó Vang Kuo-csuan, a Kínai—Japán Barátsági Szövetség alelnöke, napról napra fogadja az üzleti és politikai élet vezetőit. A hírügynökségek figyelemre méltónak tartják, hogy tisztelgő látogatásra jelent meg nála Nagano, a Nippon Steel igazgató tanácsának elnöke. A világ egyik legnagyobb acélvállalata 1970 tavasza óta nem folytat kereskedelmet Kínával, mert ellentéte támadt a Csou En-laj féle „négypontos elv” felett. (Az elv: Peking nem kereskedik olyan japán cégekkel, amelyek tőkét fektetnek be, vagy élénk kapcsolatokat tartanak fenn Tajvannal és Dél-Koreával.) Nagano jelenléte a kínai vendégnél arra enged következtetni, hogy a Nippon Steel elfogadja a négypontos elvet és még a kantoni vásár előtt beléphet a kínai— japán kereskedelembe. A feszültség enyhítésétszolgálja a japán kormánynak az a döntése is, hogy ideiglenesen felfüggeszti a kölcsönnyújtást Tajvannak. Augusztus elején értesítették hivatalos jegyzékváltásban Tajvant, hogy 22 450 000 dollár értékű jenkölcsönben részesítik. A kormány most úgy döntött, felfüggeszti a kölcsön nyújtását, mert az ilyen jellegű gazdasági együttműködés „szükségtelen mértékben” ingerli Pekinget. (Reuter, Kyodo) Bonn nem tervezi a hivatalos kereskedelmi kapcsolatok felvételét Pekinggel — mondotta a külügyminisztérium egyik államtitkára. Ennek megfelelően az NSZK nem hívja meg a kínai külkereskedelmi minisztert, hogy olaszországi és észak-európai útját rövid időre megszakítva látogasson Nyugat-Németországba. Az izraeli, font leértékelése után tervbe vett áremelések jelentős részét elhalasztotta az izraeli kormány. E döntését a szakszervezetek erős ellenállása miatt hozta. Eltörölték többek között a kenyér magasabb árát, és felére mérsékelték a tojás és olaj drágulását. Előreláthatólag 10 millió darabot adnak el az Egyesült Államokban a személygépkocsik 1972-es típusaiból, ha a fogyasztók bizalma a következő hónapokban helyreáll. A General Motors elnöke szerint az 1971-es modellekből 9,2 millió darab kelt el összesen. Az adatok minden esetben az importot is tartalmazzák. Az NDK és Szíria közötti kereskedelem fejlesztését jelölte meg tárgyalásai fő céljának Adi Szíria belkereskedelmi minisztere, aki tíznapos hivatalos látogatásra az NDK-ba érkezett. A miniszter megismerkedik az NDK kereskedelmi minisztériumának tevékenységével is. A nyugatnémet pénzügyi delegáció kéthetes látogatás után hazautazott Ammanból. A küldöttség jordániai tartózkodása során megvitatta az akabai kikötőbe vezető 42 millió dollár költséggel épülő vasútvonal finanszírozásában való részvétel lehetőségeit. Ezen a vasútvonalon szállítják majd a jordániai foszfátot. A delegáció ezenkívül felajánlotta, hogy 1,65 millió dollár hitelt nyújt az ipari fejlesztési banknak. A román—francia gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésével kapcsolatos közös érdekű kérdéseket vitatta meg Ortoli francia iparfejlesztési és tudományos kutatásügyi miniszter bukaresti tárgyalásain. A francia miniszter eddig találkozott többek között Avram gépipari miniszterrel, és Cioarával, a tudományos és műszaki tanács elnökével. A Japán devizatartalékai augusztusban 7 milliárd 927 millió dollárról 12 milliárd 514 millió dollárra gyarapodtak. Az adat tartalmazza azt a 3,8 milliárd dollárt is, amelyeket a Bank of Japan Nixon gazdasági intézkedései óta vásárolt fel a kereskedelmi pénzintézetektől. Egy másik jelentés szerint a szigetország fizetési mérlegének egyenlege júliusban 495 millió dolláros aktívummal zárult a júniusi 684 millió dollárral szemben. A japán autóipar júliusban 170 068 gépkocsit exportált, 70,1 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában, ami jelenti a közös légiforgalmi társaság létesítéséről kötött megállapodást Kuvait és Szudán. A szovjet—algériai hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésről folytatott tárgyalásokat Algírban Oszipov szovjet miniszter és Jakir algériai kereskedelmi miniszter. A szerződésről már hoszszabb ideje folytak a tárgyalások, s előreláthatólag a közeljövőben Patolicsev algériai útja során írják majd alá. Az Air France-nak Párizs és Tokió között haladó gépei a jövőben leszállhatnak a szovjet főváros repülőterén és utasokat is vehetnek fel. A most létrejött új megállapodás előtt a francia gépek csak üzemanyagot vehettek fel Moszkvában. Csou En-laj miniszterelnök és La Feng mezőgazdasági miniszter fogadta a Kínai Népköztársaságban tartózkodó Dodrida albán földművelésügyi minisztert. A tokiói tudományos és technológiai intézet vezérigazgatója szeptember 12-én Moszkvába utazik, hogy szovjet szakemberekkel tárgyaljon, és megtekintse a dubnai atomkutató központot. A japán tudós ezt megelőzően részt vesz az atomenergia békés felhasználásáról folytatott genfi nemzetközi konferencián. Londonban és Párizsban is látogatást tesz. A létfenntartási költségek Franciaországban júliusban 0,5 százalékkal emelkedtek, szemben az egy hónappal korábbi 0,4 és a két hónappal korábbi 0,7 százalékkal. A statisztikai intézet adatai szerint az év hét hónapjában a létfenntartási költségek 3,6 százalékkal nőttek. Munkáselbocsátásra kényszerül a nyugatnémet Olympia Werke, a világ legnagyobb irodagépgyártó vállalata. A wilhelmshaveni gyár termékeinek nagy részét az Egyesült Államok piacán helyezte eddig el, de a legutóbbi amerikai gazdasági intézkedések, elsősorban az importadó, igen súlyosan érintette a vállalatot. A külföldi turisták Franciaországban tavaly 750 millió frankkal (24 millió dollárral) többet költöttek, mint a francia turisták a világ többi országaiban. Tavaly 12 millió turista járt Franciaországban, e számot az idén már az első 8 hónapban elérték. A külföldre utazó franciák száma az idén körülbelül a tavalyi 5 millió fő körül mozog. Hollandia és Singapore képviselői parafálták a két ország közötti új gazdasági együttműködési megállapodást. A Skócia csődbe jutott hajógyára, az Upper Clyde adóssága meghaladja a 28 millió fontot. A vállalatnak ugyanakkor a realizálható tőkéje mindössze 4 millió. Kétmillió fontos igényt támaszt a hajógyárral szemben a Cunard Line, amelynek az Upper Clyde csak késéssel szállította le a Queen Elizabeth II. luxushajót. Az UNCTAD tanácsának vitája Tudósítónktól: Az UNCTAD tanácsának genfi ülésszakán a késztermék-kereskedelemmel kapcsolatos vitában felszólalt a magyar delegátus is. Rámutatott, hogy a magyar részről kifejtett erőfeszítések eredményeképpen a múlt évben 40 százalékkal nőtt a fejlődő országokból származó fogyasztási cikkek importja 1969- hez képest. Ezen belül még nagyobb mértékben növekedett az ipari fogyasztási cikkek volumene. A nem vám jellegű akadályok, olyan kérdéscsoportot képeznek — emelte ki a felszólalás —, amelynek megoldásában a szocialista országok ugyanolyan érdekeltek, mint a fejlődő országok, hiszen exportjukat hasonló akadályok gátolják. Az UNCTAD-nak következésképpen egyetemes alapon kell kezelnie ezt a kérdést és a Chilében 1972. tavaszán tartandó III. Világkereskedelmi és Fejlesztési Konferencián ennek megfelelő munkaprogramot kell majd kidolgozni. A vitában felszólalt a román küldött is, aki óhaját és reményét fejezte ki, hogy az általános vámpreferencia-rendszert tekintet nélkül a társadalmi és gazdasági berendezkedésre vagy a földrajzi elhelyezkedésre, kiterjesztik minden fejlődő országra, tehát Romániára is. Több afrikai delegáció szóvá tette, hogy a bevezetés alatt álló általános preferencia-rendszer hátrányos egyes afrikai országok számára, amelyek most kénytelenek másokkal osztozni az EGK piacain eddig egyedül élvezett vámkedvezményeken. Remélik, hogy lehet megoldást találni ezen hátrányok ellensúlyozására. A Közös Piac tagországai felszólalásaikban támogatták az afrikai országoknak ezt a törekvését. Az olasz szakszervezetek és a dollárválság A szakszervezetek már az 1969-es nagyszabású megmozdulásoktól kezdve követelték a kormánytól, hogy számolja fel az olasz gazdaságban keletkezett strukturális nehézségeket és a gazdaságirányítási rendszer elmaradottságát — jelentette ki az Il Mondo című olasz hetilapnak adott nyilatkozatában Luciano Lama, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség (CGIL) főtitkára. A dolgozók nem kaptak választ erre a követelésükre és ismét velük fizettették meg a különféle válságok költségeit. A tőkések ugyanakkor külföldre, főként Libanonba és Svájcba menekítik tőkéjüket. Lama utalt Saragat köztársasági elnöknek a közelmúltban tett nyilatkozatára, s a következőket mondotta: „Igazságtalanság az olasz munkástól a munkaintenzitás fokozását követelni, amikor az egész Európában a legmagasabb. A központi szerveknek ellenőrző funkciót kell gyakorolniok a beruházások felett, hiszen ez mindeddig hiányzott.” A dollárválsággal kapcsolatban a CGIL főtitkára annak a véleményének adott hangot, hogy az olasz kormány magatartása miatt a líra továbbra is a dollár „csatlós valutája” marad, pedig az amerikai valuta krónikus válsága Olaszországban is káros hatást gyakorol. „A megélhetési költségek folytonosan emelkednek, a produktív beruházások pedig állandóan csökkennek” — képtelenség tehát azt állítani — folytatta Lama —, hogy a gazdasági és pénzügyi bajokért az olasz dolgozókat terheli a felelősség, akik állítólag „túl sokat sztrájkolnak, túl sokat követelnek”. Nyilatkozatának befejező részében a szakszervezeti főtitkár figyelmeztette a munkáltatókat, ne higgyék, hogy az olasz dolgozók passzívan tűrik a gazdasági nehézségek költségeinek áthárítását. (MTI) Az NDK és a tőkésországok kereskedelme Az NDK és a nyugati tőkésországok kereskedelmének növekedése a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményektől és az állami külkereskedelmi képviseletek létesítésétől függ — mondotta Beil, az NDK külgazdasági minisztériumának államtitkára. Az ADN jelentése szerint Beil kifejtette: az NDK árucsere-forgalma azokkal a kapitalista ipari országokkal fejlődött a legkedvezőbben, amelyek késznek mutatkoztak arra, hogy ilyen szilárd alapokat létrehozzanak, így az átlagnál gyorsabban fejlődött a kereskedelem Finnországgal, továbbá Franciaországgal. Míg a nyugati országokkal folytatott kereskedelem tavaly átlagosan 20 százalékkal bővült, a franciákkal bonyolított árucsere-forgalom 50 százalékkal nőtt. Beil véleménye szerint ez az adat azonban tükrözi, hogy még nem érték el azt az állapotot, amely objektíve szükséges a külgazdasági kapcsolatok jelenlegi fokán. E vonatkozásban említette meg fontos követelményként a hosszú lejáratú egyezményeket és a kereskedelmi képviseleteket. Az NDK kész arra, hogy külkereskedelmét a kapitalista országokkal az egyenlőség és a kapcsolatok normalizálása alapján fejlessze tovább — fejezte be nyilatkozatát az államtitkár. VILAGGAZDASAG A MAI KUBA II. Az ipar, külkereskedelem és a lakosság gondjai A kubai ipar központjában a cukorfeldolgozás áll. Ehhez kapcsolódik a szeszfőzés és a világszerte ismert kubai rum gyártása is. A cukoripari kapacitások szűkösségéről és a beruházások lemaradásáról már volt szó, azt azonban még meg kell említeni, hogy a legújabb gazdaságpolitika szellemében most nem is annyira az új beruházásokat, mintsem a rekonstrukciót szorgalmazzák. Ennek révén kisebb tőkebefektetéssel kívánnak nagyobb hatékonyságot elérni. Fontos szerepe van az ország iparában az élelmiszerfeldolgozásnak, a konzerviparnak és a dohányfeldolgozásnak. A gazdaság előbbrevitele szempontjából azonban nagyobb jelentősége van azoknak az ágazatoknak, amelyekre a Villamosenergia-termelés a lakosság részére (milliárd kwa) Nyerscukor (millió tonna) Műtrágya (1000 tonna) Cement (1000 tonna Szeszes ital (1000 hektoliter) Szivar (1000 darab) Mangánszinter (1000 tonna) Nikkelércek (fémtartalom 1000 tonnában) Kitűnik, hogy a villamosenergia-termelés viszonylag egyenletesen fejlődik, arról azonban a táblázati adatokból nem szerezhetünk tudomást, hogy a növekvő igényeket ezzel a mennyiséggel nem lehet teljes mértékben kielégíteni. Az ország legfontosabb termékei közül egyedül itt volt egyenletes a termelés növekedése, valamennyi más ágazatban hullámzó növekedést, stagnálást vagy visszaesést tapasztalhatunk. A mangánszinter- és nikkeltermelés a feldolgozóüzemek műszaki állapota, a gépalkatrész-ellátás nehézségei miatt nem tud erőteljesebben fejlődni. A rekonstrukcióra, amit már tervbe vettek, még nem került sor. A Az export hullámzásának oka a kivitel szerkezetében rejlik: nyers cukrot, finomított cukrot, melaszt, kávét, dohányt, cigarettát, szivart, nikkelkoncentrátot, nikkelszintert, nikkeloxidot, krómércet, gyümölcs- és zöldségkonzervet szállítanak külföldre, főleg tehát olyan termékeket, amelyek termelését természeti tényezők is befolyásolják. Az import viszont olyan cikkekből áll, amelyekre a fejlődő kubai gazdaságnak évről évre nagyobb szüksége van: tehergépkocsi, személygépkocsi, autóbusz, különféle speciális járművek, építő- és mezőgazdasági gépek, hengerelt acél, nyersvas, cement, továbbá a lakosság ellátását szolgáló közszükségleti cikkek, gyapjú, pamut, élelmiszercikkek, búza, húskonzerv, étolaj, rizs, bab, tej és tejkonzerv, továbbá zseb- és ébresztőóra. A forradalom utáni Kuba rendkívül elmaradott infrastruktúrát örökölt. Ez óriási összeget emészt fel. Elsősorban az import számláját terheli. Kuba kereskedelmi forgalmának több mint 50 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. A legnagyobb a Szovjetunióval folytatott kereskedelem értéke. Az utóbbi években csökkent Kína és Kuba árucsere-forgalma. Csehszlovákiával kiegyensúlyozottan fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok, az NDK-val a kubai kereskedelem 1970- ben egészen magas szintet ért el, az utóbbi három évben Románia is növelte szállításait. A kubai—lengyel kereskedelem viszont csökkent, míg a magyar—kubai árucsere volumene az 1964. évi hirtelen visszaesést követően évről évre — ha lassan is — emelkedik. A tőkésorzágokba exportálja Kuba kivitelre szánt termékeinek 20,9 százalékát. Az ezekből az országokból származó import Kuba teljes bevitelének 29 százaléka. Legintenzívebb a Spanyolországgal folytatott kereskedelem: 10 év nehézipar épülhet: a színesfémbányászat, a villamosenergia-ipar, és az építőanyaggyártás. A következő táblázat szemléletes képet ad az ország legfontosabb termékei termelésének alakulásáról: rézbányákban is rosszak a kitermelés műszaki feltételei, több helyen a bányák elvizesedése miatt kellett az elmúlt évben felfüggeszteni a termelést. Lemaradás mutatkozik a mezőgazdasági gépgyártásban, az acélöntvénygyártásban és az autógumigyártásban. Igen nagy gond, hogy az élelmiszerfeldolgozás még a lassan növekvő termeléssel sem tud lépést tartani. Az ipar és a mezőgazdaság nem kielégítő fejlődése fokozza a kubai külkereskedelem gondjait és késlelteti a hazai ellátási helyzet javítását. Kuba árucsere-forgalma a következőképpen alakult: (Millió dollárban) alatt 615,5 millió dollárt ért el.A Japánnal folytatott árucsere 457,5 millió dollár volt 1961 és 1971 között, az angol—kubai kereskedelem pedig ez alatt az idő alatt 436,4 millió dollár összeget tett ki. Kuba gazdasági helyzetének elemzése kapcsán feltétlenül szólni kell az életszínvonalról. A nemzeti jövedelem alakulása az utóbbi években a lakosság létszámának gyors ütemű növekedése és a gazdasági nehézségek folytán nem emelkedett. A havi átlagkereset 120 peso, ezt azonban nehezen tudják elkölteni, mert az alapvető fogyasztási cikkeket jegyre adják. A gazdaságpolitikában az a koncepció uralkodik, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége helyett az erkölcsi érdekeltséget kell előnyben részesíteni. E tételt már Kubában is vitatják, mert a tapasztalat nem igazolja. A dolgozóknak nincs lehetőségük arra, hogy fokozott munkaintenzitással elősegítsék életkörülményeik javítását, így lazul a munkafegyelem. Ezen egyelőre úgy próbálnak segíteni, hogy törvényjavaslatot dolgoztak ki a munkakerülők szigorú felelősségre vonásáról. Ugyanakkor szűk körben már érvényesül az anyagi érdekeltség elve is: az üzemek számára meghatározott, de kevés számú tartós fogyasztási cikket (kerékpárt, hűtőszekrényt) bocsátanak rendelkezésre azzal, hogy megvásárlásukat a legjobban dolgozó munkásoknak tegyék lehetővé. A megoldás végleges módja csak olyan új gazdaságpolitikai irányvonal lehet, amely tekintetbe veszi a természeti adottságokat, súlyt fektet a termelés jobb megszervezésére minden szinten, de egyúttal figyelembe veszi a lakosság igényeit is az életszínvonal növelésére. (A cikkben közölt adatok részben az ENSZ statisztikai évkönyveiből származnak, részben becslések.) Tibor Ágnes 1961 1964 1965 Export 624,7 713,8 685,5 Import 638,7 1018,8 8866,2 Szaldó —14,0 —305,0 —180,7 1955 1966 1967 1968 1969 1970 2,0 2,8 3,0 3,2 3,5 3,9 6,1 4,5 6,1 5,1 4,4 8,5 473 514 777 831 695 577 801 750 835 780 680 640 202 193 192 218 127 200 657 623 726 724 422 333 86 77 67 51— 41 28 28 32 37— 41 1966 1967 1968 1969 1970 592,5 710,8 649,9 663,5 940,0 925,5 997,8 1094,8 1167,7 1180,0 -333,0 —287,0 -444,9 —504,2 —240,0 A Szovjetunió és a Benelux államok A Szovjetunió és a Benelux országok között nemrég aláírt kereskedelmi megállapodás tükrözi a Benelux országok üzleti köreinek azt a törekvését, hogy szorosabbá tegyék az együttműködést a Szovjetunióval. Kölcsönösen biztosítja mindkét fél számára a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. Ez különösen a Belgiummal való forgalom szempontjából fontos, mert az árucsere fejlődését eddig akadályozta a belga hatóságok részéről a szovjet árucikkekkel szemben alkalmazott diszkrimináció. A múlt évben a szovjet—belga kereskedelem fejlődését bizonyos mértékig az is nehezítette, hogy a belgák igen kevés szovjet gyártmányú gépet és berendezést vásároltak. Ezekből a forgalom 1969-ben 1 724 000 rubelt, 1970-ben pedig 1 945 000 rubelt tett ki. A Szovjetunió ezzel szemben ugyanebből a termékcsoportból 12 196 000, illetőleg 9 349 000 rubel értékben vásárolt. A Szovjetuniónak Belgiumba irányuló exportjában a legfőbb szerepet játszák az olajtermékek (1970-ben 17,5 millió rubel), a gömbfa (6,6 millió rubel), a papírfa (6,4 millió rubel) és a fűrészelt fa (8,5 millió rubel). Nagyobb mennyiségben szállít a Szovjetunió ezenkívül szerves és szervetlen sókat, továbbá élelmiszert és pamuttextil gyártmányokat. Gépi berendezésen kívül Belgium nagy mennyiségű vegyi terméket (22 millió rubel), kalcinált szódát (8,3 millió rubel) és gyapjúfonalat (14,1 millió rubel) szállít a Szovjetuniónak, ezenkívül nagy mennyiségű fogyasztási cikket. A két ország közötti kereskedelmi forgalom értéke tavaly 149 millió rubel volt, ebből a szovjet export 74 milliót, az import 75 milliót tett ki. Hasonlóan alakult a Szovjetunió, és Hollandia közötti kereskedelmi forgalom összetétele is. Itt is fontos szerepet játszik az olaj és az olajtermék (1970- ben 23,5 millió rubel). A szállított vörösréz értéke az 1969. évi 2,7 millióról 3,2 millió rubel értékre emelkedett. Jelentős a faexport és a bálnaolaj exportja is. Gépeket és gépi berendezéseket a Szovjetunió tavaly 1,3 millió rubel értékben szállított. A holland gépszállítások értéke az 1969. évi 24 millió rubelről meredeken leesett 6,8 millióra. Vegyi termékekből a Szovjetunió 15,7 millió rubel értékben vásárolt. Első ízben szállított Hollandia tavaly fagyasztott vágott baromfit a Szovjetuniónak, 5,3 millió rubel értékben. Viszonylag nagy tételekkel szerepeltek a holland exportban fogyasztási cikkek is, és az azok előállítására szükséges nyersanyagok. A gépek és berendezések volumenének erős csökkenése folytán a két ország közötti teljes forgalom is az 1969. évi 232 millióról 223 millióra csökkent, ebből a szovjet export 151 milliót, az import 72 milliót tett ki. Luxemburggal a Szovjetunió eddig úgyszólván semmilyen forgalmat nem bonyolított le. Remélhető, hogy a most aláírt brüsszeli megállapodás elősegíti majd a gazdasági kapcsolatok létrejöttét. (Ekotassz)