Világgazdaság, 1971. december (3. évfolyam, 233/728-254/749. szám)

1971-12-01 / 233. (728.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A lap tudósítója Olaszországban fel­kereste azokat a fontosabb vállalatokat, amelyek üzleti kapcsolatban állnak a Szovjetunióval, s közvetlen élményei alapján számol be a szovjet—olasz kereskedelmi és gazdasági együttmű­ködés pozitív fejlődéséről. Az ENI állami olajkonszern, amely a második világháború után alakult, fennállásának rövid ideje alatt nem­csak Olaszország, hanem a világ egyik leghatalmasabb konszernjévé fejlődött. És ebben van bizonyos szerepük a szovjet olaj- és földgázszállításoknak is. Olaszország rendkívül szegény ezek­ben az energiaforrásokban és ez szin­tén közrejátszott abban, hogy az ENI a olasz nagy­vállalatok közül elsőnek ismerte fel a Szovjetunióval való gaz­dasági kapcsolatok nagy jelentőségét és elsőként lépett az együttműködés út­jára. Ez az út vezetett azután legújab­ban annak a két egyezménynek a meg­kötésére, amelyekhez jelentőségében talán csak a FIAT-tal korábban kötött megállapodás mérhető. Az ENI 20 évre szóló szerződést írt alá a Szovjetunióval több mint 100 milliárd köbméter szovjet földgáznak Olaszországba való szállításáról. A másik ezzel kapcsolatban álló szerző­dés szerint pedig Olaszország 300 millió dollár értékű hitelt nyújt szocialista partnerének a gázvezeték megépítésé­hez szükséges csövek és egyéb beren­dezések megvásárlására. Az ilyen szer­ződés kölcsönösen előnyös mindkét fél számára. Olaszországnak nem csak azt jelenti, hogy új és olcsó energiaforrás­hoz jut. Például az IRI állami tröszt­höz tartozó Finsider vállalat tarantói vasművében most új üzemek építésén dolgoznak: itt állítják elő a Szovjet­uniónak szállítandó nagy átmérőjű csöveket. Ez lehetőséget ad a vállalat­nak a terjeszkedésre s főleg munka­­alkalmat az olasz dolgozóknak. A másik olasz konszern, amely szem­léletesen példázza az olasz—szovjet gazdasági kapcsolatok kölcsönös elő­nyét, az olasz FIAT-konszern. Mint ismeretes, e gyár jelentős szerepet ját­szott a Volga autóüzem felépítésében Togliatti városában. Ennek az együtt­működésnek a jelentőségét az olaszok számára legjobban Torinóban érzékel­hetjük. A háború után e város lakos­ságának száma mintegy megkétszere­ződött és jelenleg 1 millió 200 ezer főből áll. Szinte az egész felnőtt lakos­ság ilyen vagy olyan formában a FIAT- konszern termelő tevékenységébe be­kapcsolódva keresi kenyerét. A gyár­ban dolgozó tízezreken­­kívül egész ré­teg alakult ki a gyár körül is olyan iparosokból, akik megrendelésre alkat­részeket szállítanak az autógyárnak. A FIAT egyik igazgatója a Volga menti szovjet autógyár megépítésének nehéz­ségeiről és kiemelkedő jelentőségéről elmondotta, hogy vannak nehézségek, de ez természetes is, hiszen ott, ahol ma a Volga gyár emelkedik, 1967-ben még zöld mező terült el. És ez a gyár most több mint 700 autót állít elő na­ponta. Ilyen még nem fordult elő a nyugati országok gyakorlatában. A Pirelli gumiipari tröszt helyettes igazgatója a szovjet vállalatokkal való kereskedelmi és gazdasági együttműkö­dés gyümölcsöző voltának szembetűnő példájaként a szovjet gumitechnikai cikkeket gyártó vállalatoknak és mű­bőrgyáraiknak szállított olasz felszere­léseket emelte ki. „A kereskedelem — mondotta — jövedelmet és munkát biz­tosít számunkra, de érdekel bennünket a szovjet technika sok-sok vívmánya is.” (1971. november 24.) A VILÁGSAJTÓBÓL mmm® A szovjet—olasz gazdasági együttműködés nyomán U.S.News & World Report Az Egyesült Államokban megjelenő hetilap értékeli Fidel Castro kubai mi­niszterelnök 12 év óta tett első látoga­tását egy másik latin-amerikai ország­ban és megállapítja, hogy ennek célja Kuba diplomáciai és kereskedelmi el­szigeteltségének feloldása. Ezzel kap­csolatban idézi Castro szavait, melye­ket Chilébe érkezve mondott, és ame­lyek szerint Kuba elszigeteltsége tu­lajdonképpen Salvador Allende elnök­ké történt megválasztásával ért véget. Kuba Chile részéről történt diplomá­ciai elismerése óta számítani lehetett Castro látogatására, de már más repe­dések is mutatkoznak a Kuba köré épített falon. Július óta Kuba és Chile között menetrendszerű légiközlekedés áll fenn. Addig Mexikó volt az egyet­len latin-amerikai ország, amely diplo­máciai kapcsolatokat és légi összeköt­tetést tartott fenn Kubával. A chilei— kubai kulturális és sportkapcsolatok felvételét kereskedelmi szerződés is kö­vette és ma már egyre több chilei áru — többek között bab, hagyma, fokhagy­ma — látható Havannában. Az utóbbi időben egyre több jel­eu­ Castro chilei útjának amerikai értékelése jut arra, hogy jó néhány latin-amerikai kormány hajlik az Amerikai Államok Szervezete által Kuba ellen hozott dip­lomáciai és gazdasági szankciók felol­dására. Peru be is jelentette, hogy rö­videsen helyreállítja a diplomáciai kap­csolatokat és Ecuador valószínűleg kö­veti e példát. Az AÁSZ-nak néhány tagja javasol­ta, helyezzék hatályon kívül a Kubát kizáró 1962. évi határozatot. Castro vi­szont Santiagóban kijelentette, hogy még akkor sem volna hajlandó vissza­térni a szervezetbe, ha valamennyi la­tin-amerikai ország kérné erre. Egyes diplomaták véleménye szerint könnyen elképzelhető, hogy Chile más országok­kal együtt otthagyja az AÁSZ-t, és Ku­bát is magába foglaló új szervezetet alakít. Más vélemények szerint az USA Kuba iránt tanúsított magatartásának enyhítésére készül, amivel a többi ame­rikai ország lépést akar tartani. A sikeres látogatás mind a két or­szág számára mind politikai, mind gaz­dasági szempontból hasznos, mert a ke­reskedelmi kapcsolatok javítják az el­látást. (1971. november 22.) 1KTEKXAN­ONAI. 3Totalb­ase (Eritmite Gyors ütemben halad előre az euró­pai kontinensen a folyamokat összekötő csatornarendszerek kiépítése, ami biz­tosítani fogja a folyami hajózás nagy­arányú fellendülését és a túlterhelt vasúti és úthálózat tehermentesítését. E célra bőséges hajótér áll rendelke­zésre. Az is nagy előny, hogy a folyami hajózásnak csekély a munkaerőigénye és alacsonyak az üzemköltségei. A most épülő vízi utak közül leg­jelentősebb az NSZK-ban létesülő Rajna—Majna—Dánia-csatorna, mely Rotterdam és a Fekete-tenger melletti Szulina között 3500 km-es hajózási utat nyit meg. A Szovjetunió a Dnyeper— Pripjet—Bug-csatorna révén össze­köttetést biztosít a Visztula és az Odera között, majd később az NDK csatornahálózatán keresztül Berlin és Hamburg felé is. Franciaországban az Atlanti-óceán partvidékét Marseille-jel összekötő csatornarendszert terveznek. Svájci szakemberek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a Rajnát a svájci tavakon keresztül összekötik a Rhone folyóval, amely a Földiközi-tengerbe torkollik. A lap szerint 1981-ig az euró­pai, sőt az eurázsiai kontinenst átfogó olyan csatornarendszer fog kiépülni, mely az Északi-tengertől a szibériai Bajkál-tóig terjed. Minde­zn létesítmények közül leg­messzebbre a Rajna—Majna—Duna­­csatorna építkezése haladt előre. A Majna csatornázását már a múlt század végén elkezdték. Az Északi- és a Fe­kete-tenger közt létesülő hajózási út­vonal egyik legfontosabb láncszeme, a Vaskapu vízi útja és erőműrendszere hétévi munka után 400 millió dollár költséggel rövidesen elkészül és 5000 tonnás hajók közlekedését is lehetővé fogja tenni. A másik fontos láncszem, Európa kontinentális hajózási útjai a Majna—Duna-csatorna 1972 őszén el­éri Nürnberget, ahol az új nagy fo­lyami­­kikötő építése rövidesen befeje­ződik. Onnan indul ki a Regensburgig vezető legnehezebb útszakasz; ezen a hegyeken keresztül vezető nem egészen 140 kilométeres szakaszon 5 zsilip fog működni, mely a hajókat előbb 94 mé­ter magasságba felemeli, majd az út­szakasz végén megint 79 méterrel le­engedi. A Rajna—Majna—Duna-csa­­tornarendszernek a második világ­háború után felmerült, illetve még fel­merülő költségei 2,5 milliárd nyugat­német márkára rúgnak. Az ENSZ Euró­pai Gazdasági Bizottságának (EGB) számításai szerint azonban ez a hatal­mas ráfordítás a 2000. évig egészében megtérül. Az új vízi útnak hasznát fogja látni Rotterdam, valamint az antwerpeni és genti iparvidék, a Ruhr melletti óriási ipari központ, valamint a Rajna és a Majna mentén fekvő ipari területek, csakúgy, mint a linzi nagy kohómű, va­lamint a nagy csehszlovákiai és ma­gyar kőolajfiomítók. Nagymértékben fokozódni fog a belgrádi kikötő for­galma és kedvezően fogja érezni az új vízi út hatását a román petrolkémiai ipar, valamint a bolgár mezőgazdasági termékeknek Nyugat felé irányuló ki­vitele is. Ugyanez áll a Szovjetunióra, mely a Dunán közel 3 millió tonnás folyami hajótérrel rendelkezik és nagy mennyiségű szenet, valamint ércet szál­lít Nyugat-Európába. Teljes kiépítése után a Rajna—Duna vízi út 40 millió tonna árut lesz képes szállítani. A Rotterdam—Szulina útvonal saját meg­hajtású hajókon 11 napot, tolóhajók által mozgatott uszályokon pedig 14 napot fog igénybe venni. (1971. novem­ber 23.) A MAGYAR—FRANCIA ÉPÍTŐIPARI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚJDONSÁGAI A francia—magyar gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizott­ság a közelmúltban létrehozta ép­ítőipari albizottságát. Ennek első ülésén többek között az építésügyi kooperációkról és a távlati kooperációs program­ról tárgyaltak. A magyar fél élénken érdeklődik nagy kapacitású toronydaruk iránt. Ezért javasolja, hogy a Piigon—Tischauer cég és a Magyar Hajó- és Darugyár kö­zött mielőbb kezdődjenek meg a mű­szaki, majd az üzleti tárgyalások. Az alagútzsalus berendezések licencét illetően már előzőleg létrejött egy ko­operáció, amelyet az albizottság ezután is előnyben részesít: a Fémmunkás Vál­lalat a Bal­metal licence alapján be­rendezkedik a gyártásra, hogy kielégít­hesse a hazai igényeket. Ezt a kooperá­ciót a jövőben valószínűleg tovább erő­sítik. Ugyanakkor viszont nem hagyha­tó figyelmen kívül az Outiword cég sem, amely már nagy mennyiségben szállított Magyarországra jó minőségű zsaluzó berendezéseket, a cég kifejezte készségét a kooperációra. Az albizott­ság új tárgyalások megkezdését java­solja, ezeknek azonban vonatkozniuk kellene a berendezések kiegészítő fel­szereléseire, valamint emelőkre, beton­szivattyúkra, továbbá a beton megszi­lárdítását elősegítő eljárásokra is. Az albizottság ülésén a magyar dele­gáció ismertette a magyar könnyűszer­kezetes programot. Ezzel kapcsolatban szorgalmazták a Fillod és a De Wendel cégekkel való közös tárgyalásokat, a lehető legteljesebb megállapodás létre­hozására, amely szerint mindkét ország vásárolna a másiktól fémipari terméke­ket, s amely kitérne a francia termékek magyarországi gyártására és a más or­szágokba való exportra is. Tekintettel a speciális Fillod-eljárásra, a magyar fél szerint kívánatos lenne, ha egy cso­portot hoznának létre a Fillod cég kö­rül, és a tervbe vett kooperációban részt vennének a Fillod-rendszer kom­­ponenseinek szállítói is. A magyar de­legáció ugyanis fontolóra vette a rend­szerkomponensek lehetőleg nagyobb mérvű hazai gyártását. Az építkezéseknél alkalmazott szinte­tikus anyagokat illetően a 43-as számú Építőipari Vállalat igen értékes tapasz­talatokra tett szert a Rhône-Poulenc és más francia cégek gyártmányairól. Ko­operációs ajánlatokat várnak az Eti­­lam-Gavigny (poliészter ablakok) és a Somer (födémburkolat) cégek részéről, de más cégek kereskedelmi ajánlataira is számítanak. A francia fél fel fogja szólítani e vállalatokat, hogy készítsék el pontos javaslataikat. Ami a fűtő-, szellőző- és klímaberen­dezéseket illeti, létrejöttek kapcsolatok egyes francia és magyar vállalatok kö­zött, most azonban a francia fél külö­nös gonddal kutatja fel az ipari koope­ráció megvalósítására alkalmas francia cégeket. Számos építőipari terület akad még, amelyen a magyar vállalatok szívesen együttműködnének francia cégekkel, de nem ismerik eléggé a francia ipar lehe­tőségeit. Az építőipari albizottság mun­kája során meg fogják kapni a kellő in­formációkat valamennyi aktuális témá­ban, vagyis a betontechnológiákat, a mixer-teherautókat és a betonszivat­­­tyúkat, a kisgépeket, a családi ház épí­téséhez szükséges szerszámokat és anya­gokat, valamint a radiátorpaneleket il­letően. Megemlítendő még, hogy a ma­gyar ipar szívesen szállítana alumí­­niumszerkezeteket Franciaországnak, ha ismerné a francia igényeket. Szükség szerint speciális kooperációs megállapo­dások keretében alkalmazkodna a francia kívánságokhoz. Az építőipari albizottság, noha első­sorban az építőiparral kíván foglalkoz­ni, nem hagyhatja figyelmen kívül a mélyépítés, a területfejlesztés, valamint az utak és autóutak problémáit sem. Az útépítés és a közmunka tanulmányo­zására munkacsoportot hoznak létre, amelyben magyar részről a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium, az Or­szágos Vízügyi Hivatal, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisz­térium képviselői kapnak helyet. Darvas László FEJLŐDIK A MAGYAR–CSEHSZLOVÁK SZÖVETKEZETI ÁRUCSERE Néhány nappal ezelőtt Budapesten tanácskoztak a szocialista országok szö­vetkezeti külkereskedelmi vállalatainak vezetői. A legnagyobb forgalmat ezen a kereten belül Magyarország Csehszlo­vákiával bonyolítja le, részint klírimg­­exportban, illetve importban, részint az úgynevezett kishatármenti árucsere kapcsán. A HUNGAROCOOP — éppen az egyre fejlődő forgalomra való tekin­tettel — néhány éve állandó vállalati kiküldöttet delegált Csehszlovákiába Ágh Márton személyében, aki munka­társunknak az idei várható, és a jövő évi tervezett forgalomról számolt be. Egyik legnagyobb partnerük a prá­gai Pragaexport, amelynek elsősorban campingbútorokat adnak el. Az ugyan­csak prágai Centrotex vállalatnak gyer­mekruhát és az Exico vállalatnak a töb­bi között papucsokat. Míg az Unicoop szövetkezeti külkereskedelmi vállalat az áruházakat látja el magyar fogyasz­tási cikkekkel (vas­műszaki, ruházati és élelmiszeripari termékek). A szlovákiai szövetkezeti külkereskedelmet a Po­zsonyban nemrég alakult Intercoop vál­lalat képviseli, míg a Rempo és a Transakta cégek elsősorban a határ­menti árucsere-forgalomban váltak ak­tív partnereivé a HUNGAROCOOP- nak. A prágai Unicoop vállalattal az idén, oldalanként mintegy 1,5 millió rubeles forgalmat értek el, és a jövő évi vá­lasztékcsere biztosítására megkötött szerződések szerint ez az összeg olda­lanként 1,6 milllió rubelre emelkedik. A Csehszlovákiából érkező cikkek listá­ján a többi között víkendházakat, kü­lönféle háztartási cikkeket, bőrdíszmű- és textilárukat, kést, ollót, és néhány élelmiszerfélét találunk; a magyar ex­portlistán mosóporok, textíliák, konfek­ciótermékek, élelmiszerek és italok, va­lamint háztartási cikkek (edény, kukta stb.) szerepelnek. A pozsonyi Inter­­cooppal az idén oldalanként 800 ezer rubeles forgalom várható, ami jövőre 1,7 millió rubelre növekszik a megkö­tött szerződés alapján. A keret-megál­lapodás lényegében az előzőekben fel­sorolt cikkekhez hasonló termékeket foglal magába. Dinamikusan fejlődik a két ország kishatármenti árucsere-forgalma is: a tavalyi, körülbelül 500 ezer rubeles megállapodás az idén közel 1 millió ru­belre növekszik és jövőre további 10— 20 százalékos emelkedés várható. A fej­lődést kétségkívül elősegítette­ a tavaly Kassán megrendezett első „határmenti kiállítás”, amelyet az idén Tatárn ismé­teltek meg. A szlovák vállalatoktól ezen a kereten belül radiátorokat, bú­tort, sört, göngyölt halat, szerszámnye­leket és a győri bútorgyár számára a benyújtott igények szerinti bútorlába­kat szerzett be a HUNGAROCOOP. Ellentételként etázskazánokat, műszőr­mét, mezőgazdasági kézi szerszámokat, konfekcióárut, élelmiszert és italt, va­lamint építkezési termékeket szállítot­tak. b. 1. Magyar Kereskedelmi Kamara 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!iia» Hírek - látogatások — ülések A Magyar Kereskedelmi Kamara vendége volt a napokban Rudolf Sallin­­ger, az Osztrák Szövetségi Kamara el­nöke, aki az osztrák műszaki és tudo­mányos napok egyik fővédnökeként tartózkodik Budapesten. Sallinger meg­­megbeszélést folytatott Sós Ivánnal, a kamara alelnökével a két kamarát érintő kérdésekről.* A közelmúltban a Centroamericana de Commercio Exterior Ltd. guate­­malai válalat háromtagú delegációja látogatott fővárosunkba. A delegáció célja a piackutatás és a kapcsolatok felvétele volt. A guatemalai üzlet­emberek ellátogattak a Külkereskedelmi Minisztériumba és fogadta őket Sós Iván, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke is. A vállalatot egyébként nemrég hozták létre a szocialista or­szágokkal folytatandó kereskedelem elősegítésére; célja guatemalai áru­cikkek — elsősorban kávé és gyapot — exportja a szocialista országokba és a szocialista országok termékeinek érté­kesítése Közép-Amerikában. A napokban ülést tartott a Magyar Kereskedelmi Kamara csehszlovák ta­gozatának végrehajtó bizottsága. A résztvevők megvitatták a tagozat két­éves fennállása óta végzett tevékeny­ségéről szóló beszámolót és meghatá­rozták az elkövetkező időszak legfon­tosabb feladatait. A szekció elsőrendű feladatának tekinti, hogy minél haté­konyabban támogassa a két ország vál­lalatainak kooperációs kezdeményezé­seit, szükség esetén a magyar—cseh­szlovák gazdasági együttműködési bi­zottság bevonásával. Az ülésen elfogad­ták a két kamarai szekció elnöksége december 11-én Pozsonyban tartandó együttes ülésének napirendjét és hatá­rozatot hoztak egy tagvállalati ülés megtartására 1972 első negyedévében. TEXTILGÉPEK AZ NDK-BÓL A könnyűipari rekonstrukció kereté­ben 1971-ben jelentős üzleteket kötött a FERUNION konfekcióáru és kötő­ipari varrógépek behozatalára. A FER­UNION közreműködésével, a közel­múltban a legnagyobb konfekció- és kötőgyáraink műszaki szakemberei Al­­tenburgban (NDK), a gyár fennállásá­nak 100 éves jubileuma alkalmából egy szakszimpozionon vettek részt. Ez alka­lomból megemlékeztek arról is, hogy elkészült magyar megrendelésre a tíz­ezredik ipari varrógép. A szakszimpozion kereskedelmi, valamint vevőszolgálati szempontból igen hasznos volt. Az altenburgi gyár szakemberei több előadás keretében is­mertették meg a magyar partnereket a főbb termékekkel, és a legújabban kifejlesztett modellekkel. Az új típu­sokat a szakemberek működés közben tekintették meg, és a felmerülő prob­lémákat megvitatták. A szakszimpozion olyan gépek beszerzésére is lehetőséget nyitott, amelyet eddig csak tőkésorszá­gokból vásárolt a FERU­ION. A forgalom az NDK-val — speciális ipari varrógépekből — évről évre emel­kedik. Erre jellemző, hogy míg 1969- ben 7,9 millió devizaforint, 1970-ben 13,5 millió devizaforint, addig 1971-ben már 32,5 millió devizaforint volt. Két év alatt tehát közel négy és félszere­sére emelkedett az NDK-ból importált ipari varrógépek forgalma. Az NDK mellett szerepük van a csehszlovák és a szovjet cégeknek is. A könnyűipari rekonstrukció keretében szállítandó gépek értéke 1971-ben eléri a 3 millió rubelt, és 1972-re is már több mint 1,5 millió rubel értékű szerződést kötöttek a FERM­ION és az NDK ille­tékes cégei. A konfekció- és kötőszak­mának nem minden géptípust lehet a szocialista országokból beszerezni. Spe­ciális gépek beszerzésére került sor 1971-ben Olaszországból, Nyugat-Né­­metországból és Japánból. A tőkés vá­sárlások értéke meghaladja a 800 000 dollárt. 1971. DECEMBER 1.3 Százmillió rubelért magyar gyógyszer szovjet exportra A MEDIMPEX és a szovjet Medexport vezetői kedden Budapesten meg­állapodást írtak alá. Ennek értel­mében 1973—75 között Magyarország 105 millió rubelért gyógyszert és gyógy­szer-alapanyagot szállít a Szovjetunió­nak. A szerződés lehetőséget biztosít gyógyszeriparunknak, hogy előre fel­készüljön bizonyos gyógyszerek elő­állítására. Külön szerződést írtak alá a Szovjet­unióból importált készítményekre. 1975-ig 8 millió rubel értékű gyógy­szert vásárol a MEDIMPEX. A hagyo­mányosan importált antibiotikumok, oltóanyagok és gyógyszer-alapanyagok mellett növekedni fog a speciális ter­mékek behozatala is. llllllllllllllllllllllllllllllllllllHLLIII RÖVIDEN •*. A CHEMOLIMPEX és a GRABOP­LAST győri pamutszövő- és műbőrgyár, illetve a FIAT autógyár képviselői To­rinóban szerződést írtak alá: a magyar vállalatok 1972-ben 1,6 millió dollár ér­tékű autókárpitot és műbőrt szállítanak a FIAT cégnek. -%• A BIE (Bureau International des Expositions) 70. ülésszakán a szervezet alelnökévé további két évre újraválasz­totta Droppa Gusztávot, a HUNGEXPO vezérigazgatóját, akit egyúttal újravá­lasztották a bulletin bizottság elnöké­vé is. Magyar—svéd jelzőtábla-kooperáció A KPM közúti rekonstrukciós prog­ramja korszerű, biztonságos útjelző­táblák felállítását is előírja. Az Inter­­cooperation Kereskedelemfejlesztési Rt. és a Közúti Gépellátó Vállalat (KÖZGÉP), valamint a Svenska Väg- Reflexa AB. hatéves kooperációs meg­állapodást parafáit, amely lehetővé teszi fényvisszaverő útmutatótáblák hazai gyártását. A gyártóberendezésről és a folya­matosan felhasznált importanyagok­ról a svéd cég gondoskodik, míg a lemez- és fémmegmunkálásban régi hagyományokkal rendelkező KÖZGÉP alumínium-táblaszerkezeteket szállít a skandináv partnernek. A kooperáció keretében már 1972 első fél évé­ben jelentős összegű magyar export valósul meg, s a gyártó üzem a jövő év második felében már termel. A jelzőtáblák valószínűleg a Budapest— Székesfehérvár autópályán „debütál­nak”. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. te. Telefon: 183-800 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343—100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 71.4203/3 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 003

Next