Világgazdaság, 1972. április (4. évfolyam, 65/814-83/832. szám)
1972-04-01 / 65. (814.) szám
1972. Április 1. Az UNCTAD-konferencia jegyében A fejlődő világ nyersanyagexportjának gondjai A fejlődő országok devizabevételei még mindig döntő mértékben a nyersanyagok exportjától függnek, a kivitelnek az expanziója viszont nem nyújt elegendő alapot a fejlesztési programok megvalósításához. A nyersanyag-kereskedelem mennyiségében és feltételeiben az előrehaladás az elmúlt években igen mérsékelt volt. Az 1968. évi új-delhi konferencia óta három nyersanyagegyezményt kötöttek az UNCTAD keretében, de mind a cukor, mind a búza, mind az ón esetében már meglevő nyersanyagegyezményeket újítottak meg, vagy revideáltak. Nem született olyan egyezmény, amely új alapokon szabályozná a nyersanyag-kereskedelmet. A világkereskedelmi konferenciára készült UNCTAD-jelentés elismeri, hogy a fejlődő országok gazdasága még mindig főleg az elsődleges nyersanyagok exportkereskedelmétől függ. Megállapítja, hogy „a pozitív eredmények rendkívül soványak”. Az ENSZ adatai szerint 1960 és 1970 között csökkent ugyan a fejlődő országok exportjában a nyers- és alapanyagok részesedése, de még mindig 75 százalékot képvisel. (Csád exportjának 87 százalékát a gyapot adja, Etiópia és Burundi exportjában a kávé részesedése 80 százalék, Ghana kivitelében a kakaó részesedése 79 százalék.) Az UNCTAD jelentése kifejti, hogy a fejlődő világ nyersanyag-kivitelének fő akadályát az ipari országok olyan intézkedései alkotják, amelyek védik a belső termelőket. E protekcionista politikának az a következménye, hogy ösztönzi a magas költséggel készült termékek előállítását a fejlett országokban, elsősorban a fejlődő országokban alacsony költséggel termelt cikkek hátrányára. Az ipari országok protekcionista intézkedései (kontingensek, importvámok és egyéb illetékek) nemcsak kiszorítják a fejlődő világ termékeit a piacokról, hanem állandó mozgásnak teszik ki a nyersanyagárakat. Az UNCTAD egyik dokumentuma szerint 11 fejlett tőkésország 1968-ban a mezőgazdaság szubvencionálására 14 milliárd dollárt fordított, ami körülbelül megfelel bruttó nemzeti termékük 1 százalékának, s meghaladja a fejlődő világ segélyezésére fordított összeget. Az egyik legszembetűnőbb példa a cukor; a tőkésországok nemcsak önellátók lettek ebből a termékből, hanem néhány esetben nettó exportőrökké is váltak, még ha termelésük erősen gazdaságtalan is. A fejlődő országok többségében az export egyoldalúsága miatt a terms of trade 1960 és 1970 között is kedvezőtlenül alakult. Az általános irányzattól egyedül Latin-Amerika tér el: a cserearányok 6 százalékkal javultak. Az afrikai országok esetében a terms of trade erős hullámzások közepette 5 százalékkal, Ázsiában pedig 7 százalékkal romlott. Az összképet rontja, hogy egyes fejlődő országokban hatalmas értékesítésre váró nyersanyagkészletek halmozódtak fel. Háttérbe szorítják a természetes nyersanyagokat a műanyagok is, s gondot okoz, hogy a legtöbb nyersanyag esetében multinacionális vállalatok uralják a nemzetközi piacot. A santiagói konferencia úgy javíthat a helyzeten, hogy megváltoztatja a mai piaci értékesítési rendet, s lehetővé teszi a fejlődő országoknak, hogy nyersanyagaiknak legalább egy része szabadon versenyezzen a fejlett országokban előállított termékekkel. A konferencián ezenkívül meg kell vizsgálni annak az intézményi keretnek a létrehozását, amelyiknek kebelében a különböző nyersanyagok termeléséről és elhelyezéséről multilaterális tárgyalásokat folytathatnának. A nyersanyagárak megszilárdításának hagyományos megközelítési módja a különböző nyersanyagegyezmények létrehozása. E téren azonban csak korlátozott eredmények születtek. Az UNCTAD jelentése javasolja, hogy a konferencia részvevői vitassák meg, miként lehetne új egyezményeket kötni, a természetes nyersanyagok minőségét javítani, részükre új felhasználási lehetőségeket felkutatni és a termelékenységet növelni. A fejlődő világnak Limában elfogadott deklarációja sokkal határozottabban száll síkra a nyersanyagprobléma megoldásáért. A 77-ek felszólítják a fejlett országokat, hogy állítsák meg a nyersanyagokra kivetett vámok, és egyéb korlátozások továbbterjesztését, s hosszabb távon végleg töröljék el azokat. Az UNCTAD-nak a piaci értékesítési rend megváltoztatására kidolgozott javaslatát helyeslik, s felszólítják a tőkésországokat, hogy anyagilag is járuljanak hozzá a különböző nyersanyagegyezmények megkötéséhez és ezek árkiegyenlítő alapjának finanszírozásához. A 77-ek diverzifikációs alapok létesítését is javasolják.Ezekből finanszíroznák néhány fejlődő országnak azt a törekvését, hogy a hagyományos termékről más termékek gyártására álljanak át. Felszólítják a tőkésországokat, hogy fogják vissza a műanyagok termelését, s ezeket a termékeket különleges adóval terheljék. Az így összegyűlt pénzt a természetes nyersanyagok minőségének és piaci elhelyezésének javítására lehetne fordítani. Mindezek azonban csak átmenetileg nyújtanának segítséget a fejlődő világnak. Hosszabb távra elengedhetetlenül szükséges, hogy ezekben az országokban diverzifikálják a gazdaságot. Ez belső strukturális változtatásokat, a fejlődő országok együttműködését és nem utolsósorban a fejlett országok támogatását teszi szükségessé. V. A. Angol polietilénüzem Csehszlovákiának Londoni tudósítónktól. Az angol Simon Carves vállalat 3,5 millió font sterlinges megrendelést kapott a pozsonyi Technoexporttól alacsony nyomású polietilénüzem létesítésére. A Financial Times értesülése szerint a Pozsonyban felépülő üzem az ICI eljárása alapján 1974 elején kezdi meg a termelést. Az angol cég felel a tervezésért és az Angliában gyártott berendezések szállításáért. Irányítja a szerelési munkálatokat is. Ez már a második üzem, amelyet az angol cég a pozsonyi Slovnaft vegyipari kombinátnak szállított. Lapunk legközelebbi száma április 6-án, csütörtökön jelenik meg. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Sziddikivel, Bangla Deshi kollégájával Moszkvában megkezdte tárgyalásait a két ország kölcsönös kereskedelmének fejlesztéséről . Az osztrák légiforgalmi társaság megindította berlini járatait. Az AUA gépei hetente háromszor landolnak majd a schönefeldi repülőtéren. A forgalmat DC—9-es repülőgépekkel bonyolítják le. Az Interflug már korábban megindította járatait hetente négyszer, így a két város között mindennap van összeköttetés. • Franciaország fizetési mérlege tavaly több mint kétmilliárd dollár felesleggel zárt. Egy évvel korábban az aktívum meghaladta az 1,3 milliárd dollárt. Románia és Tanzánia megállapodott a kereskedelmi és gazdasági együttműködés erősítésében. A megállapodás Ceausescu román államelnök négynapos tanzániai látogatása nyomán született. Abban is megegyeztek, hogy eltörlik a vízumkényszert. Könnyen árháború alakulhat ki az IATA-hoz tartozó légiforgalmi társaságok között az Európa, Közel-Kelet, Afrika, Ázsia, és az Atlanti-óceán délkeleti része között vezető járatain. Igaz, a repülővállalatok képviselői már december 21-én megegyeztek az új díjtételekben, de az illetékes kormányok legtöbbje még nem hagyta jóvá azokat. JELENTI : Franciaországban ismét meggyorsult az infláció. A kiskereskedelmi árak a januári 0,3 százalék után februárban 0,6 százalékkal emelkedtek. • Az uruguayi elnök engedélyezte a magánüzemeknek, hogy munkásaik bérét 20 százalékkal emeljék, viszont jóváhagyta az alapvető fogyasztási javak és szolgáltatások árának emelését is. A legfőbb uruguayi szakszervezet szerint az intézkedés tulajdonképpen bércsökkentést jelent és 24 órás általános sztrájkra hívott fel. A szakszervezet 40 százalékos béremelést kér. • Bizonyos devizaellenőrzést akarnak bevezetni az amerikai hatóságok július 1-től, hogy megakadályozzák az alvilág körében az illegális tőkemozgást. Ha valaki külföldön számlát akar nyitni, ezt fel kell tüntetnie a jövedelembevallási nyilatkozatban. Az ötezer dollárnál nagyobb átutalásokat közölni kell a vámhatóságokkal is. Az amerikai pénzügyi intézményeknek jelenteniükkell majd minden tízezer dollárt meghaladó „szokatlan” devizatranzakciót. Egy francia bank engedélyt kapott, hogy Bécsben leányvállalatot nyisson. A Société Générale Alsacienne de Banque az első francia hitelintézet, amely banktevékenységet folytathat Ausztriában. • A megrendelések az USA-ban februárban 1,1 százalékkal 668 millió dollárra estek. Januárban a tendencia ellentétes volt: 6 százalékos növekedést mutatott, a leggyorsabbat 15 és fél éve. A tartós javak kereslete februárban 1,9 százalékkal volt alacsonyabb, az egyéb árucikkek megrendelésállománya hasonló volt, mint januárban. Chilében államosították a Du Pont amerikai konszern leányvállalatát, amely az ország bányaiparában alkalmazott robbanóanyagok 75 százalékát gyártja. Mongólia és Lengyelország árucsere-forgalma 15 év alatt ötszörösére emelkedett. Első kereskedelmi egyezményét 1957 márciusában kötötte a két ország. Mongólia bőrárut, húst, gyapjút és más árucikkeket szállít Lengyelországba, ahonnan különböző gépeket, felszereléseket és közfogyasztási cikkeket importál. Giscard d’Estaing francia gazdasági miniszter a környezetvédelemről június 20-án nyíló konferenciára meghívta nyolc ország harminc világhírű személyiségét. Az Egyesült Államokból például John Kenneth Galbraith-t, Herman Kahnt és a filozófus Marcuse-t. A környezetvédelmi konferenciát az UNESCO székházában tartják. • Az olasz gazdaság tavalyi eredményei Olaszországban tavaly a bruttó nemzeti termék reálértékben kifejezve 1,4 százalékkal nominális értékben kifejezve pedig 8,1 százalékkal 62 913 milliárd lírára emelkedett — írja a kormány évi gazdasági jelentése, amelyet Taviani tervezésügyi és Colombo pénzügyminiszter terjesztett elő. Az árak emelkedése 6,6 százalékos volt, szemben az 1970. évi 6,3 százalékkal. A GNP tavalyi növekedése erősen elmarad az 1970. évi mögött, amikor reálértékben 5,1 százalék volt a gyarapodás, de meghaladja a korábbi nem hivatalos becsléseket, amelyek szerint tavaly 0,8—1,0 százalékkal nőtt. Az 1971. évi alacsonyabb növekedési ráta az olasz gazdaság stagnálását és inflációját tükrözi. Ezek részben a korábbi két év gyors növekedési ütemének visszahatásaként, részben pedig a nemzetközi pénzügyi válság következményeként jelentkeztek. A negatív tényezők közé tartozik az építőipar 5,9 százalékos visszaesése, amelynek hatása végiggyűrűzött valamennyi iparág beruházási tevékenységében. A tartalékok képzése is elmaradt a korábbi évek mögött, a vállalatok elsősorban az értéknövekedési adó bevezetésétől és az általános olasz adóreformtól tartottak. A gazdaság elsődleges szektorában a reálértékben számított növekedés 0,8 százalék volt, az ipari termelés valamelyest visszaesett, míg a harmadik szektorban a növekedés 4,7 százalék. A beruházások reálértékben 4 százalékkal csökkentek, s 12 495 milliárd lírát tettek ki, miközben a belső fogyasztás 2,6 százalékkal haladta meg az 1970. évi 44 624 milliárd lírát. (Reuter) világgazdaság