Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)

1972-09-01 / 171. (920.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier Törökországba, amire eddig még nem volt példa történetében, két év óta való­sággal özönlik a deviza. A Központi Bank 750 millió dollár devizaállományt mutatott ki augusztus 1-én, holott ez az 1970 augusztusában végrehajtott leérté­kelés előtt nem haladta meg a 200 mil­lió dollárt sem. A gyarapodás főleg a külföldön dolgozó török vendégmunká­sok átutalásainak köszönhető, amelynek összege az 1970. évi 270 millió dollárról 470 millió dollárra ugrott fel egy év alatt és az idén kb. újabb 30 száza­lékos növekedésre van kilátás. A múlt évben a kivitel is felülmúlt minden eddigi eredményt, elérte a 677 millió dollárt. Csak az idegenforgalom marad el még mindig, megrekedve a 21 millió dolláros bevételnél. Mindamellett a növekvő külföldi be­vételek ellenére a fizetési mérleget 1971- ben is csak külföldi hitelek igénybe­vételével sikerült kiegyenlíteni. Az or­szág fizetési mérlegében a 494 millió dolláros beviteli többlettel szemben az ún. láthatatlan tételek aktív egyenlege csak 385 millió dollárt tett ki. A kül­földi országok azonban szívesen nyúj­tanak hosszú lejáratú hiteleket és ebben a török pénzügyi körök a török gazda­ság iránti bizalom megerősödését látják. A VILÁGSAJTÓBÓL Nagy török devizatartalékok és növekvő infláció Illetékes megfigyelők nem tartják lehe­tetlennek, hogy az idén a kivitel értéke elérheti a 800 millió dollárt, a vendég­­munkások átutalásai pedig 600—650 millió dollárra emelkedhetnek. Feltéve, hogy a fizetési mérleg többi tétele az előirányzott keretek között marad, Törökországnak ez évben az import céljaira mintegy 1500 millió dollár áll majd rendelkezésére, 330 millióval több, mint amennyi a múlt évi import volt. Fogas kérdés viszont, amelyről ma sokat vitatkoznak az országban: hogyan lehet tartósan hasznosítani e magas devizatartalékokat. A török pénzügyi körök óva intenek, n­ehogy a jelenlegi devizahelyzetet úgy tekintsék, mintha ezzel már biztosították is volna a jövőt. Az infláció tovább folytatódik. Miköz­ben a Központi Banknál a devizák halmozódnak, a bankjegyforgalom az utóbbi két évben csaknem megkétszere­ződött, 9545 millió fontról 18 051 millió fontra emelkedett 1970 júliusától ez év júliusáig. Egy vezető bankszakember szerint a devizatöbbleteket tőkésítés út­ján beruházásokra kellene fordítani. Ha az infláció gyorsan felemészti a deviza­­tartalékokat, Törökországnak ismét a régi fizetési problémákkal kell szembe­néznie. (1972. augusztus 23.) DIBÄZEIT WOCHENZEITUNG FOR POLITIK WIRTSCHAFT-HANDEL UND KULTUR Az NSZK üzleti körei lassanként megszokják, hogy az 1972-es év kon­junkturálisan a vártnál jobban alakul. Egyes eredmények azonban — mint például az export kedvező fejlődése —, mégis meglepetést keltenek. Már az sem látszik kizártnak, hogy ez az év újabb rekordot hoz a Szövetségi Köztársaság külkereskedelmi többletében, amelyben az eddigi csúcsot az 1968. évi 18,4 mil­liárdos aktívum jelentette. A valutaparitások múlt év decemberi rögzítése által előidézett megterhelések nehéz helyzetbe hozták a nyugatnémet exportgazdaságot. Számos külkereske­delmi szerződést nyereség nélkül, sőt esetenként akár veszteséggel is teljesí­tettek a vállalatok, mivel nem akartál­ elveszíteni nehezen megszerzett piacai­kat. Az első félévi kivitel értéke 72 mil­liárd márka volt, az előző év hasonló időszakánál mintegy 5 milliárddal több. Az exporttöbblet a félév végén 8,4 milliárd márkára rúgott, ami 25 száza­lékkal volt több az 1971. első félévi többletnél. A külkereskedelemből be­folyó devizát mégis igen gondosan kell beosztani, az NSZK fizetési mérlege ugyanis a félév végén legalább 2 mil­liárdos hiánnyal zárt. Az exporttöbbletre annál is inkább szüksége van az országnak, mivel a kül­földi utazások, a vendégmunkások haza­utalt bérei, a nemzeti szervezeteknél teljesített befizetések, a licencdíjak, a fejlesztési segélyek és sok egyéb tétel mind devizakiadást jelent. A külkeres- Nincs többé szó a márka felértékeléséről­ kedelmi többlet már tavaly is csak szű­kösen fedezte a fizetési kötelezettségek összegét. Mégha folytatódik is ez évben az export-boom, aligha lehet említésre méltó többletre számítani a teljesítmény­mérlegben, különösen­, ha figyelembe vesszük, hogy az utazási főszezon még hátra van. A márka árfolyamának újabb módo­sítása mellett tehát semmi érv nem szól, bár az NSZK több konkurrense szívesen látná. Az új gazdasági csúcsminiszter, Helmuth Schmidt is ígéretet tett hiva­talba lépésekor, hogy a kormány vál­tozatlanul hagyja a márka paritását. Erre a megnyugtatásra tulajdonképpen nem is volt szükség, hiszen már hó­napok óta nincs többé szó a DM fel­­értékeléséről, vagy akárcsak lebegteté­séről. A „külgazdasági biztosíték” mint infláció elleni fegyver kiment a divat­ból. Természetese­n azok a közgazdászok, akik 1968-ban és az azt követő évek­ben a felértékelés vagy a lebegtetés mellett szálltak síkra, igazukról ma is meg vannak győződve. Az utolsó három év gyakorlati tapasztalatai azonban nyilvánvalóvá tették, hogy a stabilitást nem lehet visszaállítani árfolyammódo­sítások útján. Míg 1969-ben 3 százalék alatti inflációs ráta mellett éles harc folyt a felértékelésért, ma a közel két­szeres ütemű pénzromlás ellenére sem játszhat szerepet a választási harcban „a külgazdasági óvintézkedés”. (1972. évi 34. szám.) Süddeutschwedlung A Közös Piac kibővítése egyes élelmi­szerárakra érezhető hatást fog gyako­rolni — állapítja meg a hamburgi Ede­­ka-központt egy tanulmánya. Eszerint főként a “dán húsipari termékek be­áramlása lehet nagy jelentőségű. Dániá­nak ezek a termékei máris megjelentek a nyugatnémet piacon, minden vám és lefölözés ellenére. A tanulmány szak­értői azzal számolnak, hogy különösen a húskonzervek ára csökkenhet teteme­sen, akár 30 százalékig is. A Közös Piacon a jövőben Írország, mint marha­hús-szállító jelenthet fontos tényezőt. A Norvégiából és Dániából növekvő mennyiségben érkező halkonzerv és marinád-tételek révén ezek ára egyes esetekben 20—30 százalékkal is csök­kenhet. B Élelmiszerárak alakulása a Tízek piacán Az Edeka-tanulmány szerint a nagy teljesítményű angol iparágak a gyü­mölcs- és zöldségkonzervek piacán fog­ják kiélezni a versenyt. A mélyhűtött áruk terén viszont a dán termelők le­hetőségei kedvezőek, máris számos dá­niai vállalat fogott nagyobb arányú be­ruházásokba a közös piaci csatlakozásra számítva. A legnagyobb figyelmet a szár­nyasokra, pisztrángra és a tengeri ha­lakra fordítják. A jövendőbeli EGK-tagállam, Norvé­gia kivitele mélyhűtött tengeri halból szintén jó esélyekkel indul. Ezzel szem­ben az EGK alapító országainak szük­ségletét 105 százalékig fedező, nagy bel­ső elhelyezési nehézségekkel küzdő tej­termékek számára könnyebbséget fog jelenteni a felvevőképes angol piac. (1972. augusztus 23.) FINANCIAL TIMES Az ENSZ megbízás­ából 18 tagból álló nemzetközi szakértő bizottság jelen­tést készített a fejlődő országok hely­zetének várható alakulásáról és ezzel kapcsolatban javaslatokat is terjesztett elő. A jelentés szerint a harmadik világ­ban a munkanélküliség olyan mérték­ben emelkedik, hogy a fejlődő orszá­gokban a munkanélküliek száma 1980- ban elérheti a 300 millió főt. A fejlődő országokban uralkodó sze­génység és munkanélküliség elleni vé­dekezés céljából az ENSZ az ipari or­szágokat felhívta, hogy fokozzák a fej­lesztési segélynyújtást és liberalizálják a fejlődő országokkal való kereske­delmi forgalmat. Az ENSZ szakértői szerint a harmadik világ érdekében megindítandó erőteljes akcióra annál is nagyobb szükség van, mert a világ népessége az évszázad végéig a mainak kétszeresére, vagyis 7 milliárd főre fog emelkedni. A szakértő bizottság jelentésében figyelmeztette a fejlődő országokat, hogy semmiképpen se kövessék az ENSZ szakértők a fejlődő országok gazdaságáról európai ipari országok példáját, ahol az iparosítás a vidéki lakosságnak a városok felé való özönlését és a válla­lati nyereségeknek egyes tőkés csopor­tok kezében való ös­szpontosulását hozta magával. Megállapította a bizottság, hogy egyes eset­ekben a beruházások növekedését nem követte a foglalkoz­tatottság arányos emelkedése. Bár az egészséges gazdasági fejlődés nem mindenkor egyeztethető össze a munkaintenzív iparágak és termelési eljárások fejlesztésével, a bizottság az általános súlyú munkanélküliségre való tekintettel mégis javasolta, hogy a har­madik világban az új iparágak létesí­tésénél legyenek figyelemmel a foglal­koztatottság szempontjaira is. Minthogy számos fejlődő ország gaz­daságának alapja még sokáig a mező­gazdaság marad, a bizottság nézete sze­rint különös súlyt kell helyezni az agrárlakosság foglalkoztatottságára. A termelési idényen kívül a gazdákat és a mezőgazdasági munkásokat ösztön­zési, talaj­javítási és útépítési, valamint olcsó házépítési munkáknál lehetne fog­lalkoztatni. (1972. augusztus 22.) A „profiltisztítás” — és az export Az exportra is termelő kis- és középvállalatok külkereskedelemhez fű­ződő kapcsolataiban néhány sajátos, a „nagyokra” kevéssé jellemző vonás alakult ki 1968 óta. Cikkünkben ezek közül ismertetünk néhányat, a Fővárosi Kézműipari Vállalat termelési és üzleti gyakorlatából vett példákon keresz­tül. Bár a vállalat vezetői általában elégedettek külkereskedelmi partnereik tevékenységével, az export bővítésénél egyes, esetekben visszahúzó erőkkel is számolniuk kell. A Fővárosi Kézműipari Vállalat ered­ményeiről, üzleti sikereiről többször is beszámoltunk már lapunkban. Beve­zetőben, ez alkalommal, cs­ak néhány adatot sorolnánk fel, a nagyságrendek és a tevékenységi kör érzékeltetésére. Az évi 920 milliós termelésből mint­egy 300 millió forint értékű árut ad­nak el a külföldi piacokon: a­ szocia­lista országok 1972-ben 6 millió ru­belért, a tőkés­ cégek körülbelül 2 mil­lió dollárért vásárolnak a vállalat ter­mékeiből. A legnagyobb vevő a Szov­jetunió: 1971-ről 1972-re 55 százalék­kal, 4,5 millió rubelre növelte megren­deléseit. (1973-ra 5,2 milliós igényt jel­zett.) A tőkés kapcsolatok közül kiemelked­nek a bérmunka konstrukcióban az NSZK-ba, Svájcba, Dániába, Hollandiá­ba irányuló szállítások, a svéd és a dán vadászati, illetve sportcikkek iránti újkeletű érdeklődések, és a vállalat bútoraival berendezett ERDÉRT-fahá­­zak NSZK-beli exportjára 1972-ben nyílt lehetőség. A vállalat tehát erőteljesen „export­centrikus”. Kiállítások, bemutatók szer­vezésével, közös piackutató utazások­kal igyekszik bővíteni vevőkörét , s ezek során várhatóan a jövőben is szá­mos új kapcsolatot teremthet. Export­bővítő új kezdeményezései azonban eléggé nehézkesen jutnak előre: válla­latvezetői szinten általában teljes az egyetértés, a külkereskedelmi bonyo­lítók azonban néha idegenkednek az új partnerektől, ragaszkodnak a „saját, jól bevált” kapcsolataikhoz. Gyakran veszít értékes időt a válla­lat a kiviteli profilok körüli huzavona miatt is. Exportja többszáz — talán több ezer — féle cikkből tevődik össze (3—400 új termék gyártását kezdik meg évente) s nem elég, ha a világ­piacon értékesítési lehetőség nyílik — exportőrt is találni kell. A PVC fröccs­öntött cipő (mint lábbeli) például a TANNIMPEX-hez tartozik, de miután a hagyományos cipők felvitele foglal­koztatja a külkereskedelmi vállalatot elsősorban, az új cikket mind ez ideig nem ajánlotta megvételre partnereinek. Az ARTEX vállalkozna az értékesí­tésre, de a termék, jelenlegi profiljába nehezen illeszthető be. Ha lehet, még nagyobbak a kompli­kációk, mikor egyetlen cikknek több külkereskedelmi vállalat a gazdája. A bőrből készült munkavédelmi kesztyű például a TANNIMPEX, a textil- és kötött a HUNGAROTEX, a több anyag­ból összeállított­­kesztyűk pedig az ARTEX cikklistáján szerepelnek. Egy nemrég itt járt kanadai importőr mind­háromból venni akart, három helyen tárgyalni azonban nem. Így, végülis egy másik szocialista ország vállalatá­tól rendelte meg egy tételben a teljes mennyiséget. Sikeres és perspektivikusan jelentős növekedés előtt álló exporttól esett el egy profiltisztítási intézkedés után is a vállalat. Míg a HUNGAROTEX-szel állt kapcsolatban, 100—200 ezer gyermek­­ruhát készített külföldi megrendelésre. A termék új gazdája a HUNGARO­­COOP viszont már alig rendel a kéz­műipartól a szövetkezeti külkereske­delmi vállalat lévén, igyekszik „szek­toron belül” maradni exportskálája kialakításakor. Álláspontja kétségtele­nül érthető, az eredmény azonban nép­­gazdasági szinten már nem feltétlenül igazolja elképzelései helyességét. A cikkünkben vázlatosan érintett kér­dések, — s ez a Fővárosi Kézműipari Vállalat vezetőinek és nyilván a kül­kereskedelem illetékeseinek véleménye is — nem tartoznak a kapcsolatokat érdemben befolyásoló, azok jellegét meghatározó problémák közé. Mégis­­beszélnünk kell róluk, mert a gazdaság fejlődésével törvényszerűvé váló maga­sabb termelési színvonal, növekvő ki­viteli volumen minden korábbinál har­monikusabb együttműködést követel. Olyan kooperációt, melyben nemcsak egyenrangú, de teljesen azonos szemlé­letű és érdekeltségű partnerek működ­nek együtt, az azonos cél, a nyereséges export növelése érdekében. Bossányi György, a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat igazgatója így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét: " Remélhetően egyre többen isme­rik fel azt a törvényszerű fejlődést, mely szerint tartósan jó külkereskedel­mi eredményeket csak rugalmas ipari partnerekkel lehet elérni. Ugyanakkor, az iparvállalatok is csak megfelelő ér­dekazonosság kialakítása árán, az en­nek érdekében dolgozó külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve járulhat­nak hozzá, a korábbinál jelentősebben, a népgazdaság devizabevételeihez. A magas szintű együttműködésre egyébként ugyancsak bőven van példa a Fővárosi Kézműipari Vállalat gyakor­latában. A vállalat nagy szerepet kap példáu­l az ARTEX által tervezett új nyugat-európai együttműködési kapcso­latokban, s a külkereskedelemmel való kooperáció egyik szép eredményeként — 30 ezer dolláros, kamatmentes METR­­IMPEX hitelből vásárolt gépek segítsé­gével — növeli 30—40 százalékkal üveg­­technikai­ cikk exportját is. — s A Gázművek importja A városi gázról a földgázra való át­téréshez nemcsak a csőhálózatot kell átalakítani vagy kicserélni. A Fővárosi Gázműveknek nagyértékű külföldi be­rendezéseket is kell vásárolnia (Impor­tőr: CHEMOLIMPEX). A francia Sper­­chim cégtől 200 ezer dollárért rendel­tek egy olyan rendszert, amely a föld­gázt vízgőzzel bontja, s háztartási gáz­zá alakítja. Teljesítménye mintegy 150 ezer köbméter naponta. Megvételéhez az Országos Tervhivatal biztosította a devizakeretet. A rendszert még a fűtési szezon kezdetére üzembeállítják Albert­falván, ahol egyébként már működik egy hasonló berendezés. A földgáz­levegő keverék előállítására az osztrák Combusta GmbH. szállít három, úgy­nevezett injektort, összesen 77 ezer dol­lár értékben. Összteljesítményük 27 ezer köbméter óránként. Az egyik már mű­ködik, a másik kettő — amelyekre csúcsidőben van szükség —, ugyancsak elkészül, mire a tél beáll. Az NSZK-beli Aerzener cégtől gázfúvókat vásároltak. Kettőt még 1970-ben, kettőt pedig az idén rendeltek meg, az utóbbiakat ere­deti motorokkal. A teljes devizakiadás mintegy 115 ezer dollár. Ahhoz, hogy a régi, nagy átmérőjű, de még öntöttvasból készült gázcsöve­ket átalakíthassák, azaz jobban illeszt­hessék egymáshoz a csődarabokat, kü­lönféle gépekre, készülékekre van szük­ség (csőmegfúrógép, gumitömítőgyűrű­ket felhelyező gépezet). Ezeket az NSZK-beli Wegner und Co. cégtől sze­rezték be, a kellő anyagokkal és a sze­relési költséggel együtt több mint 100 ezer dollárért. Mindezeken kívül egy sereg szerel­vényt is importál a Gázművek a NI­­KEX, illetve a METRIMPEX közvetí­tésével. (Ezek évről évre visszatérő té­telek, együttesen meghaladják az évi 13 millió forintot.) Acélházas tolózárat az olasz Carlo Raimondi szállít, az idén mintegy 800 ezer forint értékben. Az olasz Florentini és a szovjet RDUK nyomásszabályozók importját egyaránt fenntartják, ezekért 3,5—3,5 millió fo­rintot fizet az idén a fővárosi vállalat. Ugyanez a két cég látja el biztonsági gyorszárakkal is a Gázműveket, az idén több mint 100 millió forint értékben. A biztonsági lefúvató szelepeket az NDK-beli Gaselan szállítja, az idei 90 darab értéke 150 ezer forint. Végül néhány szó az úgynevezett be­gyújtó szerelvényekről (Robur-égők). Tavaly 35 ezer darabot vettek az olasz Officina Meccanicától 8 millió líráért, az idén pedig 10 500 darabra szól a rendelés (2 millió líra). A csökkenés annak tudható be, hogy a Gázművek nemigen tud készletezni. Nincs TEK- vállalat, amelyhez fordulhatna, pedig szívesen megfizetné a 4 százalékos ár­rést. Ennek ellenére, mivel 1985-ig egy­re több égőre lesz szükség, a behozatal valószínűleg növekedni fog. D. L. Vendéglátóipari gépek 1973. évi exportja A magyar vendéglátóipari gépek és berendezések népszerűek a szocialista országokban. Erről tanúskodnak a Szov­jetunióból, Lengyelországból, az NDK- ból és Bulgáriából a jövő évre „befu­tott” megrendelések. A TRANSELEKTRO 1973-ra, 74-re és 75-re már­ több szovjet vállalattal kö­tött hosszú lejáratú szerződést, különfé­le vendéglátóipari gépekre és beren­dezésekre. Ezeknek megfelelően a Tech­­masexport és a Technopromimport út­ján évenként körülbelül 5 millió rubel értékű árut szállítanak. A lekötött ven­déglátóipari gépek között kávéőrlők, eszpresszógépek, hűtőbútorok, ét jégké­szítők szerepelnek. Ezeket a berendezé­seket a Keripar, a Fémfeldolgozó Szö­vetkezet, a Mirköz és a Hűtőgépgyár készíti. A lengyel Warimex egy korábban kö­tött 650 ezer rubel értékű szerződést bő­vített ki a közelmúltban. Az új szerző­désben további 1000 darab hűtőládát rendeltek, körülbelül 350 ezer rubel ér­tékben, így a régebbi és az új szerződés értelmében a magyar vállalat 1973-ban összesen 1 millió rubelért szállít hűtő­ládát Lengyelországba. Nemrégiben jött létre a TRANS­­ELEKTRO és az NDK-beli Techno­­kommerz külkereskedelmi vállalat kö­zött is 1 millió 200 ezer rubeles szerző­dés, amely hűtőládák, grill-készülékek és egyéb vendéglátóipari berendezések jövő évi szállítását foglalja magába. Ezeket a vendéglátóipari gépeket a Fémfeldolgozó Szövetkezet, a Kereske­delmi Gépgyár és a Hűtőgépgyár ké­szíti. A szófiai külkereskedelmi vállalat megrendelésére 1973-ban 200 ezer rube­lért­ különféle vendéglátóipari gépeket szállítanak Bulgáriába is. F. L. A FUNDAZOL SIKERE KÜLFÖLDÖN Az idén nyáron mutatta be a Chinoin Gyógyszergyár első gombaölőszerét, a Fundazolt. Ez a szer a növények leve­lébe, szárába felszívódva nemcsak meg­akadályozza a fertőzést, de szükség ese­tén meggyógyítja a különböző zöldség­féléket. Első felhasználására a Szeged környéki paradicsom- és paprikaültet­vényeken került sor, és a sikeres pre­mier után rendkívüli érdeklődés mutat­kozott a Fundator iránt határainkon túl is. Elsőnek Csehszlovákiába szállítottak nagyobb mennyiséget, ezt követően Bul­gária, Lengyelország és a Szovjetunió kapott mintát a kipróbáláshoz. Ezek az országok azóta bejelentették igényüket többszáz tonna növényvédőszer szállí­tására. Érdeklődnek a tőkésországok is, legutóbb Ausztriának és Svájcnak küld­tek mintát. Az egyre növekvő szükségletre való tekintettel a Chinoin tovább növeli gyártókapacitását. Jelenleg évenként 1000 tonnát tudnak készíteni, de a ka­pacitás növelésére Nagytétényben új üzemet létesítenek. Egyelőre az új üzemben kizárólag a Fundazolt gyárt­ják majd, s évente 2000 tonna gomba­ölőszert készíthetnek. A variálható be­rendezések azonban alkalmasak lesznek arra is, hogy a szükségletek növekedé­sével és esetleges változásával más gombaölőszereket és növényvédőszere­ket is gyártsanak Nagytétényben. Az üzem építését egyébként már befejez­ték, s a gépek, berendezések szerelését követően 1973-ban már megkezdik a termelést. 1972. SZEPTEMBER 1.3 Háztartási porcelán exportra Két évvel ezelőtt már exportra is ju­tott az 1968-ban létesült Alföldi Por­celángyár háztartási porcelánjaiból: e termékeket 1 millió devizaforint érték­ben adta el akkor külföldön az ARTEX. Tavaly ez az export felszökött 6 millió­ra, az idén pedig 7 millió devizaforintra számítanak a külkereskedelmi vállalat­nál. A vevők jugoszláv, olasz, francia, svéd és lagosi cégek, s újabban más nyugat-afrikai országok is vásárolják a háztartási porcelánt, amely „kemény” cikk, hiszen kifejezetten a dollárrelá­cióban kelendő. Jövőre újabb európai — angol, osztrák —­ cégek jelentkezését várja a vállalat. A hazai piac teljes ellátásán kívül a gyár az exportárualap bővítésére is gondol. Az már most is biztosra ve­hető, hogy a kereslet lényegesen meg­haladja a kínálatot. A minőséggel a vevők elégedettek, ezt azért fontos meg­említeni, mert Hódmezővásárhely kör­nyéke eddig csak majolikagyártmányai­ról volt világszerte ismert, a porcelánja nem rendelkezett hagyományokkal. lllllll«N­BBIi(il) RÖVIDEN A Varimex lengyel vállalat 240 ezer rubelért rendelt ammóniák szelepeket jövő évi szállításra a NIKEX-től. ötezer női ruhát, nyolcezer blúzt és 1200 női nadrágot készít bérmunkában NSZK-beli megrendelésre a Nyírségi Ruházati Szövetkezet. Négyezer hálószobagarnitúrát expor­tál 1973-ban a Szovjetunióba a Buda­pesti Bútoripari Vállalat gyulai gyár­egysége. • A hejőcsabai cementgyár részére 780 ezer nyugatnémet márkáért impor­tálnak az Eichhoff cégtől szállítószala­got.­­»• A Várpalotai Szénbányák önjáró frontfejtést biztosító páncélpajzsaiból legutóbb az NSZK-ba exportáltak, most pedig a marokkói foszfátbányák kértek árajánlatot.­­»• A nyírbátori Növényolajipari Válla­lat az első félévben 1250 tonna árut adott exportra és ez a mennyiség a má­sodik félévben 5000 tonnára növekszik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3-08 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next