Világgazdaság, 1973. június (5. évfolyam, 103/1105-124/1126. szám)
1973-06-01 / 103. (1105.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG 3kucontdici Giimm Olaszországban egyre több jelenség mutat konjunkturális fellendülésre. Malagodi pénzügyminiszter közelmúltbeli kijelentését, hogy az ipar április óta teljes erővel termel, épp úgy mint Agnelli, Fiat-igazgató ezzel egybehangzó nyilatkozatát — „a fémipar dolgozóival áprilisban megkötött kollektív szerződés óta a termelés három éve nem látott ütemben folyik” — megerősíti a római állami „ISCO” konjunktúrakutató intézet is. Március végén ugyanis az intézet közvéleménykutatást végzett, amelyből kitűnik, hogy a megkérdezettek többsége arra számít, hogy a kedvező irányzat a nyári hónapokban is folytatódik vagy erősödik. A kereslet megélénkülését nemcsak a bankok egymás közti forgalmában a napi pénzek kamattételei tanúsítják, hanem a meredeken felfelé ívelő import is. A raktárkészlet feltöltése erőteljesen folyik és ez a tény az áremelkedésekre való felkészüléseken túl a termelés és a fogyasztás erős növekedésére mutat. A kormány ilyenformán az olcsó pénzre irányuló politikájának első gyümölcsét élvezheti. E politika a magas inflációs ráta felett napirendre térve oda irányul, hogy az országot kimozdítsa a három éve tartó stagnálásból. A fellendülés valóban inflációs alapon megy végbe, ami ugyan alkalmat ad a vállalkozóknak arra, hogy megfelelő bevételre tegyenek szert, másrészt azonban magában rejti a veszélyt, hogy az olasz gazdaság az árak vonatkozásában túlságosan eltávolodik az infláció ellen küzdő partnereitől. Ez a veszély elsősorban az NSZK viszonylatában áll fenn, amely ország A VILÁGSAJTÓBÓL A fellendülés jelei Itáliában — az export és az import jó ötödét képviselve — Olaszország első kereskedelmi partnere. Az olasz exportőrök eddig gond nélkül átvitték a nyugatnémet piacra áraik emelkedését, kérdés csak az, hogy ez a következő hónapokban is lehetséges lesz-e még. Mindenesetre éppen a külföldi piacokkal és a stabilitásra törekvő NSZK-val való szoros összefonódás miatt szemlélik hidegvérrel az árak alakulását az olasz hivatalos körök. Mint ahogy elfogadták szükségesnek és helyesnek, hogy a gazdasági élet és különösen az ipar képviselői nyereségük és beruházásaik érdekében a fogyasztókkal fizettetik meg a drágulást. Az állami élet vezetői bíznak benne: a piaci erők önmagukban megakadályozzák, hogy az olasz áru kiszoruljon a nemzetközi piacokról. E tekintetben a kormány számára az a tény az irányadó, hogy a drágulást elsősorban a költségemelkedés okozza, s csak kis mértékben lehet a túlzott keresletemelkedés rovására írni. Éppen ezért nem igen látják indokoltnak, hogy a nyugatnémet példát követve, a stabilitást tűzzék napirendre. Mivel várakozások szerint 1973-ban az inflációs ráta a főbb konkurrens országokban elérheti a 7—9 százalékot, Róma elviselhetőnek véli — reményei szerint csak átmeneti — 10—12 százalékos inflációt, amellyel egyébként kétségkívül EGK- partnerei elébe kerülhet. A szakszervezetek ugyan vegyes érzelmekkel szemlélik a fejleményeket, egyelőre azonban igen tartózkodóan nyilatkoznak, most ők is a gazdasági tevékenység megélénkülését tartják elsőrendű feladatnak. (1973. május 23.) FINANCIAL TIMES A világ élelmiszerkészletei 20 év óta legalacsonyabb szintjükre estek vissza. A kedvezőtlen időjárás erősen csökkentette az USA és Kanada gabonakészleteit, Nyugat-Afrikában pedig 2,5 millió négyzetkilométeres területen az emberek millióit éhségkatasztrófa fenyegeti. A Mauritániától Szenegálon és Észak- Nigérián keresztül Csádig terjedő éhségövezetben megszokott jelenség az aszály, ez azonban most már 7 év óta tart és az 1971—72-es évhez képest a legfontosabb növények termelését felére csökkentette. Az ENSZ főtitkára, Waldheim szerint veszélyes és tűrhetetlen az a helyzet, hogy a jelenlegi gabonakészletek mellett (ezek 10 év alatt 63 millióról 30 millió tonnára csökkentek), az emberek milliói ki legyenek szolgáltatva az ez évi időjárás szeszélyeinek és a gabonatermésre gyakorolt hatásának. Waldheim szerint a világ élelmiszerellátási helyzete erősen ingadozik, és hol bizakodásra, hol pedig borúlátásra ad okot. Az 1950-es évek végén a nagy gabonatermő országok jó részének akkora készletei voltak, hogy külön rendszabályokkal csökkenteni kellett a termelést. Ezt a szakaszt követték a 1960- as évek közepén fellépett ellátási zavarok, amelyek folytán Dél- és Délkelet- Ázsia lakossága akut élelmiszerhiányt szenvedett. Majd eljött az ún. zöld forradalom, amikor a korszerű gabonatermesztési technika, valamint az új búza- és rizsfajták bevezetése látszólag kedvező kilátásokat nyitott meg. Ezek után az elmúlt négy év folyamán újból súlyos ellátási helyzet alakult ki, amely megmutatta, hogy milyen bizonytalanságot teremt az az ingatag egyensúly, amely a világ élelmiszertermelése ésfogyasztása között fennáll. Így az 1971— 72-es évben a termelés viszonylag jó Az élelmiszerek minimumának biztosítása lentéktelen csökkenése — a búzatermésben 7 százalék, a rizstermelésben pedig 1 százalék — a legnagyobb fogyasztó országokban az élelmiszerimport ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Ily körülmények között dr. Boerma, a FAO vezérigazgatója New Yorkba küldte egyik helyettesét, az új-zélandi Eric Ojalat, hogy az ENSZ gazdasági és szociális tanácsával (ECOSOC) tárgyaljon a minimális világélelmezési biztonság eszméjéről. A FAO vezetője által az ECOSOC elé terjesztett elgondolás céljai a következők: — A kormányok dolgozzanak ki megfelelő javaslatot a világ élelmiszer-tartalékának minimális szintjéről. A résztvevő fejlett és fejlődő országok közösen legyenek felelősek azért, hogy megfelelő készletezési politikával a szükséges tartalékokat összegyűjtik. — A kormányok vállalják, hogy tanácskoznak egymással arról, hogy a meglevő készletek mennyiben felelnek meg a minimális biztonság követelményének. Egyben dolgozzanak ki megfelelő ajánlásokat is. — Szervezzenek meg nemzetközi programot azoknak az éhség által sebezhető országoknak támogatására, melyek maguk kívánnak megfelelő belső élelmiszerkészleteket gyűjteni. Dr. Boerma az ECOSOC-hoz intézett előterjesztésében a jelenleg bekövetkezett súlyos helyzetért a világ országait együttesen teszi felelőssé, amiért eddig nem fogadták el a minimális világélelmezési biztonság gondolatát. A járható utat a FAO az egyes országok készletezési politikájának egyeztetésében és a készletekben mutatkozó ingadozásokkal való összehangolásában látja. (1973. május 24.) THE GUARDIAN Az angol lap szerint India pénzügyi válságban van, amelynek következtében folyó beruházási tervének teljesítése nehézségekbe ütközik. A kormány kiengedte kezéből az ellenőrzést a nem fejlesztési célokat szolgáló kiadások növekedése felett és a negyedik (1969—74.) ötéves tervnek csak kétharmadát tudták teljesíteni. Minthogy nincs kilátás arra, hogy a pénzügyi helyzet a közeli jövőben javuljon, az 1974 áprilisában induló ötödik ötéves tervet ugyanez a veszély fenyegeti. A válságba olyan okok is belejátszottak, amelyekért az indiai kormányzat nyilván nem felelős. A bengáliai menekültek beözönlése 1971-ben, a háború, valamint a két éven át, 1971-ben és 1972-ben bekövetkezett aszály a korsiány által bevételezett minden külön jövedelmet fölemésztett. A nem fejlesztési kiadások csupán 1971-ben 23 százalékkal növekedtek, amikor a kormánynak hatalmas összegeket kellett az aszály által sújtott mezőgazdaság támogatására költeni. Ezek az okok azonban nem egymagukban idézték elő a pénzügyi válságot, inkább csak meggyorsították annak bekövetkeztét. Az angol lap szerint a 12 év óta közeledő válság legfőbb oka az államigazgatási apparátusnak az el- India pénzügyi nehézségekkel küzd múlt 20 év folytán történt aránytalan megnövekedése. A rendkívüli mértékben felszökött állami kiadások fedezésére a kormány minden évben kénytelen volt pótadókat kivetni és emellett a közvetlen adók pótlására mind nagyobb mértékben kellett a közvetett adóbevételekhez folyamodnia. A kormányzat nem ismeri el a pénzügyi válság fennállását. Chavan pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány az egész ötéves tervidőszakra szóló bevételi tervét már eddig is túlteljesítette. A Guardian szerint azonban azt is figyelembe kellene venni, hogy a rúpia vásárlóereje 30 százalékkal csökkent. A kormány a költségvetési hiány fedezésére nagymértékben volt kénytelen bankhiteleket igénybevenni. Ezzel azonban még tovább gyorsította az áremelkedés ütemét. Az árak emelkedése csupán 1972-ben 15 százalékot ért el. Ily körülmények között a kormány magáévá tette azt a felfogást, hogy az állami kiadásokat radikálisan csökkenteni kell. A lap szerint az országnak nagyarányú új beruházásokra volna szüksége, hogy az elmúlt évek folyamán szenvedett károsodások hatásait orvosolni lehessen. (1973. május 23.) 1973. JÚNIUS 1.3 n. Készletezés — export — import FEJLŐDŐ HŰTŐGÉPGYÁRTÁS Csütörtökön délelőtt nyitották meg a Jászberényi Hűtőgépgyár bemutatótermét és mintaboltját a Sütő utcában. Mint Mónáth Ferenc kereskedelmi igazgató elmondotta, nemcsak a belkereskedelmi célokat szolgálja majd ez a terem, kedvezőbbé teszi a tárgyalások menetét a külkereskedelmi üzletkötéseknél is. Eddig ugyanis a TRANSELEKTRO üzletkötőinek le kellett utazni külföldi ügyfelükkel Jászberénybe ahhoz, hogy a teljes kínálatot bemutathassák. Hogy ez mennyire fontos szempont, igazolja az is, hogy a gyárnak csak a háztartási hűtőgépekből az idén 23 százalékkal lesz magasabb a tőkés exportja, mint a múlt esztendőben. (Tavaly a tőkésországokba 26 ezer, a szocialista országokba 65 ezer darab hűtőgépet adtak el, az idén a tőkés export 40 ezer darab, a szocialista export pedig 85 ezer darab hűtőgép.) A külföldi igényeknek általában eleget tudnak tenni, bár kisebb értékesítési gondok (egyes típusoknál nagyobb a kereslet, mint a kínálat, vagy szűk a kontingens) az idén is mutatkoznak. Más a helyzet a belföldi piacon: évek óta gondot jelent a szezonális időszak ellátottsága, s ez lényegében a nagykereskedelmi vállalat készletezési előírásaira vezethető vissza. A jászberényi gyárban évenként 365 ezer darab háztartási hűtőgépet állítanak elő, s ebből a mennyiségből a belkereskedelem részére 240 ezer darabot adnak át. A gyár vállalt kötelezettségét minden évben teljesíti, azt azonban semmiképpen sem tudják megoldani, hogy a szállítás 50 százaléka a második negyedévre essék. Itt ütközik a termelési érdek a nagykereskedelmi igényekkel. Mint Bérces Ágoston, a RAVILL áruforgalmi főosztályának vezetője a VILÁGGAZDASÁG munkatársának elmondotta, a második negyedévben általában tíz-tizenötezer darab hűtőgéppel többre lenne szükségük, mint amennyivel rendelkeznek. A naptári év alatt leszállított 85 ezer darab jászberényi hűtőgép ugyan fedezné a szükségletet, ha a vállalatnak módjában állna a szezon végétől kezdve az új szezon megindulásáig összegyűjteni a kellő mennyiséget. Erre azonban a jelenlegi rendelkezések nem adnak lehetőséget, ugyanis március 31-én maximálisan 425 millió forintos árukészletet tarthatnak csak és ebbe az összegbe természetesen szerepelnek a vállalat forgalmában részt vevő többi cikkek is. (A RAVILL egész évi forgalma mintegy 2,5 milliárd forint, s ebből a hűtőgépek 350—400 millió forinttal részesednek.) Ha a készletminimum öszszegét túllépnék, olyan plusz költségek (kamat, eszközlekötés, zárolás stb.) merülnének fel, amelyek már a fejlesztési alapot terhelnék. Így a többi között például a jelenleg Budaörsön épülő raktár beruházási költségeit kellene csökkenteniük, s ez szintén ellentmondana a vállalat érdekeinek. Ezért vitathatatlanul szükség van a hűtőgépek kisebb importjára is, (a RAVILL évente 10 500 darab külföldi gépet értékesít) bár hangsúlyozni kell, hogy csak mennyiségi szempontból, mert a választékot, az egyetlen csehszlovák gyártmányú Elektrosvit típus kivételével, az importgépek lényegében nem bővítik. A főosztályvezető rámutatott arra, hogy a KGST-országokon belül Magyarország adja a legnagyobb választékot: Jászberényben 11 féle típust gyártanak, s az űrtartalom is kielégíti az igényeket. Ha a szezonális hiány nem jelentkezne, az importgépek közül például a lengyel gyártmányú Iglo 50 literes készülékre valószínűleg csak nagyon kevés vevő lenne, hiszen az azonos áron forgalomba hozott magyar S-60 típusú gép műszakilag is fejlettebb, s emellett a magyar gépre öt év garanciát adnak, a lengyelre pedig kettőt. Mónáth Ferenc, a Hűtőgépgyár kereskedelmi igazgatója elmondotta még azt is, hogy ezek a készletezési gondok az év végén úgy jelentkeznek náluk, hogy a kereskedelem megpróbál tíztizenötezer darab hűtőgépet sztornírozni. Ezen általában úgy segítenek, hogy ilyenkor szállítanak nagyobb mennyiséget a külföldi megrendelőknek. Erre lehetőséget ad az is, hogy az egyre népszerűbbé váló magyar hűtőgépek iránt évről-évre növekszik a kereslet. Az idén például új piacként lép be Franciaország ötezer darabos megrendelésével (jövőre viszont már 30 ezer darabra jelentették be igényüket, s a tárgyalások már folyamatban vannak) és Görögország is kétezer darabos megrendelésével. Legnagyobb tőkés piacuk az NSZK, ahova a tavalyi 15 ezer darabos exporttal szemben az idén 30 ezer darab hűtőgépet szállítanak. Tárgyalásokat kezdtek már az USA és Kanada cégeivel is, s eszerint öt-öt ezer darab hűtőgép értékesítésére nyílik ezekben az országokban is lehetőség. A szocialista országok közül a gyár termékeinek legnagyobb vevője a Szovjetunió, bár ebbe az országba nem háztartási hűtőgépeket szállítanak, hanem a Tyler-licenc alapján gyártott áruházi pultokat. A jelenlegi 18 komplett áruházi berendezéssel szemben jövőre már 40 komplett berendezést szeretnének a szovjet partnerek átvenni, de a szerződést egyelőre még az ismert kontingens-problémák miatt nem írták alá. A kontingens gondok jelentkeznek Lengyelország esetében is: a mostani BNV-n csak tízezer darab 150 literes kompresszoros hűtőgép szállítására kötöttek szerződést, a kért 25 ezer darabos mennyiséggel szemben. Az elmondottakból tehát megállapítható, hogy a gyár fejlődése lépést tudott tartani a nemzetközi és a belföldi igényekkel. A külföldi értékesítésben mutatkozó átmeneti nehézségek előbbutóbb nyilván megoldódnak, a belföldi piac ellátottságát azonban csak úgy lehet folyamatossá tenni, ha rendeződik a legnagyobb akadályt jelentő készletezési probléma. Ez nyilván azt is lehetővé tenné, hogy az egyébként nem szükséges hűtőgépimport helyett más, és a választékot valóban bővítő tartós fogyasztási cikkeket szerezzenek be a külkereskedelmi vállalatok. b. 1. Tárgyalások a Sever céggel a kooperációról Az elmúlt évben a Hajtómű- és Felvonógyár szocialista kivitele elérte a 10 millió rubelt, exportja a tőkésországokba pedig a 300 ezer dollárt. A tervek szerint az idén a szocialista export 13 millió rubel lesz, a tőkés pedig 400 ezer dollár. A közvetlen exporton kívül a HAFE részt vesz hajtóműveivel a Magyar Hajó- és Darugyár exportprogramjában is. Az MHD-nak évente 100 millió forint értékben ad el hajtóműveket, amelyek nem közvetlenül, de mint daruba épített alkatrészek szintén külföldre kerülnek. A HAFE exportlistáján az első helyen szerepelnek a festőberendezések. A szocialista országokba irányuló kivitel döntő részét a festőberendezések és konvejorsorok jelentik. Ezek ellensúlyozzák a teherliftek exportkieséséből adódó 2,3 millió rubeles exportkiesést. A gyár már 1974-re is kötött szerződéseket, így a lipcsei mezőgazdasági gépgyár részére 1 millió rubelért szállít festősorokat. A terméklista az elmúlt hónapokban újabb kiegészítő berendezéssel bővült. A HAFE kidolgozta az AIR-LOCK- rendszerű triklór-etilénes zsírtalanítóját, amelyet a lipcsei IFA autógyár részére szállít a CHEMOLIMPEX útján. Már eddig 360 síkabint adott el az osztrák Girak cégnek mintegy 400 ezer schilling értékben. Elkészítették a síkabin automata ajtóval felszerelt változatát, és a prototípust most vizsgálja az osztrák cég. Jugoszláviával az elmúlt időkig csak egyszerű kereskedelmi kapcsolatban állt a HAFE. A múlt évben 300 ezer dollár értékű festőberendezést szállított ide. A Sever céggel már régóta húzódik az a kooperációs szerződés, amely szerint a jugoszlávok gyártanák a motor- és hajtóműházakat a HAFE részére, s ezért a magyar vállalat hajtóműveket adna. Ez a kooperáció a több tízezer dolláros exporton felül megoldaná a HAFE-nál a szűk keresztmetszetet jelentő hajtóműkapacitás növelését, hiszen már most is csak 1975-re tudnak hajtóműre rendelést elfogadni. /ffih Magyar Kereskedelmi Kamara nii^^^iiimmiuitniiiuiiitiiiiimiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiuiiiii A magyar—bolgár kereskedelemről Csütörtökön Budapesten 77 magyar vállalat részvételével megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara bolgár tagozata. Kallós Ödön, a Kamara elnöke és Peter Ignatov, a Bolgár Kereskedelmi és Iparkamara elnökének megnyitó szavai után Minko Ferenc szófiai kereskedelmi kirendeltségünk helyettes vezetője tájékoztatta a jelenlevőket a magyar—bolgár kereskedelem alakulásáról. A többi között elmondta, hogy 1971—75 között a hosszú lejáratú megállapodás szerint a kétoldalú árucsere-forgalom eléri a 465 millió rubelt. Az elmúlt két év során a tervbe vett 138 millió rubeles forgalomból 130 millió valósult meg. De a két oldal aránytalanul fejlődik, a magyar export dinamikája gyorsabb, s ebből következik, hogy aktívumunk is jelentős. Nemcsak a forgalom egyensúlyban tartásához, de állandó emelkedéséhez is hozzájárulhatna az, ha a kooperációs megállapodások bővülnének. Hiszen jelenleg még alig 1 millió rubel a kooperációk alapján értékesített áruk értéke. Ebből az alkalomból kértünk nyilatkozatot Vergiev Atanasztól, Bulgária kereskedelmi tanácsosától, hogy ismertesse a VILÁGGAZDASÁG olvasóinak a magyar—bolgár kereskedelmi kapcsolatok idei alakulását. A magyar—bolgár árucsere-forgalom előirányzata 1973-ra több mint 83 millió rubel. A 41 millió rubeles bolgár exportból május közepéig csak 64 százalékra volt kötésfedezete, a BNV-n azonban több üzletkötés született. Kedvezőtlenebb a bolgár gépkeret kötésállománya, hiszen a 21 millió rubelből jelenleg még csak 58 százalékra írtak alá szerződést. Jó a kép a bolgár vegyi cikkek, nyersanyagok, gyógyszerek területén, s várható, hogy a még nem specifikált acélok, fekete- és színesfémek is vevőre találnak az év második felében. Gond a két ország belkereskedelmi választékcseréje. A belföldi szervek, sajnos, nem tudnak megegyezni a választékban, s bár a vásárlási szándék mindkét oldalon megvan, ez nem esik egybe az eladói elképzelésekkel. Így a könnyűipari csere egy-egymillió rubeles és a belkereskedelmi választékcsere 1,5—1,5 millió rubeles tétele valószínűleg kihasználatlan marad. A magyar—bolgár vegyes bizottság május 8-án tartotta utolsó ülését. Itt megállapodtak, hogy a bolgár export elmaradását igyekeznek rövid időn belül megszüntetni. Természetesen idén még nem kerül sor a magyar aktívum teljes kiegyenlítésére, ez a következő évek feladata lesz majd. Most bolgár küldöttségek tartózkodnak Magyarországon annak érdekében, hogy lekössék az 1973-ra előirányzott tételeket. A konkrét megállapodások közül első helyen a Balkancar 1,2—1,5 millió rubeles exportját kell említeni, amelynek értelmében Magyarország villamos targoncákat, futómacskákat és alkatrészeket vásárol még 1973-ban. A bolgár cég már az év első felében anyagmozgatási szemináriumot tartott Győrben és Miskolcon, ahol termékeikre újabb vevők jelentkeztek. A bolgár számítógépek magyarországi eladásáról tárgyal az a delegáció, amelyet az Izotimpex képviselői vezetnek. Várható, hogy az ESZR keretében Bulgáriára szakosított R—20-as komplett számítógép-egység mintapéldánya még 1973-ban megvásárolható lesz. Régóta vajúdó probléma, hogy az 1970—75 között tervbe vett hét darab téglagyártó vonal szállítására eddig még nem jött létre szerződés. Kétségtelen, hogy 1971-ben és 1972-ben a bolgár fél gyártási nehézségei lehetetlenné tették az üzletkötést, de a bolgár partnerek idén felszámolták az automatika hiányosságait. A BNV-re látogató bolgár kereskedelmi delegációk 7,8 millió rubel értékű árut magában foglaló kiegészítő listát hoztak magukkal, amelyen a gépek mellett élelmiszeripari termékek és berendezések, valamint dohány és cigaretta is megtalálható. Annál is fontosabb, hogy időben tudjon Magyarország vásárolni, mivel Bulgária további 5 millió rubel értékben szeretne gépeket vásárolni, amelyek nélkülözhetetlenek a bolgár iparban. A tanácsos végül elmondta, hogy a BNV ideje alatt csaknem 2,3 millió rubel értékű bolgár exportra sikerült szerződést kötni. Ennek legnagyobb részét gépek alkotják (targonca, futómacska, és különböző alkatrészek), ezenkívül rádiók, vegyi anyagok, gyógyszerek és szőlő szerepel a magyar importlistán. HHH1 RÖVIDEN A MONIMPEX 1500 tonna indiai kávé importjára kötött szerződést 1,3 millió dollár értékben. A magyar vállalat egyúttal három évre szóló hosszú lejáratú szerződést is aláírt az indiai kávészervezettel évenként 1500 tonna kávé vásárlására.»• A BUDAVOX 4 millió dollár értékben ajánlatot nyújtott be a Sri Lanka-i postaügyi minisztériumnak a hírközlőrendszer bővítésére. A folyamatban levő tárgyalások alapján valószínűleg háromoldalú együttműködés jön létre Magyarország, Csehszlovákia és az NDK között a berendezések szállítására és felszerelésére. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2160/3-05 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008