Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)
1973-08-01 / 146. (1148.) szám
GONDOK A CONCORDE MIATT A Concorde repülőgép fejlesztésével kapcsolatos költségek állandó emelkedését súlyosan bírálta Londonban egy parlamenti bizottság. Az angol politikai élet minden pártjának képviselőit tömörítő bizottság úgy véli, hogy Angliának és Franciaországnak jelentős termelési veszteségekkel kell szembenéznie, ha nem kapnak további biztos rendeléseket a szuperszonikus gépre, és ezentúl még avval is, hogy nem tudják behozni a fejlesztésre fordított összegeket. A bizottság abban nem foglalt állást, hogy lemondjanak-e a Concorde gyártásáról, tagjai azonban élesen bírálták a programot körülvevő titokzatosságot. Megállapították, hogy a fejlesztési költségek a kezdetben (1962) becsült 150—180 millió font sterlinggel szemben idén júniusban már 1 milliárd 65 millió fontról beszéltek, és a költségek további alakulásával kapcsolatban „rendkívül nagyfokú a bizonytalanság”. Ezért a bizottság azt javasolta, hogy határozzanak meg bizonyos határösszeget, amely felett a kormány a program kivitelezéséhez már nem járul hozzá. A kiadások szigorúbb ellenőrzését, a fejlesztésről részletesebb tájékoztatást követeltek. Mint ismeretes, eddig az Air France és a BOAC együttesen 9 gépre adott megrendelést, a Kínai Népköztársaság és Irán további 5 Concorde-ra jelentette be vételi szándékát. Az eladásból származó bevételek így távolról sem fedezik a termeléssel és a fejlesztéssel járó költségeket, a különbözetet a francia és az angol kormánynak kell fedeznie. Párizsban úgy vélik, hogy az érintett kormányok rendelkezésre bocsátják a hiányzó összegeket. A gép eladási árát úgy állapították meg, hogy 150 szuperszonikus gép megépítését vették alapul. A megrendelések rendkívül alacsony száma illuzórikussá teszi, hogy az előzetes kalkuláció adatait betarthassák. Pontos adatok nem ismeretesek, a Le Monde becslése szerint azonban a francia SNECMA cég, amely a repülőgép hajtóműveit gyártja, minden egyes eladott gépen 19 millió frankot (4 375 000 dollárt) fog veszíteni. (Reuter) • • Kelet-európai országokban akar elektromos kisgépeket és esernyőket gyártani a Mitsubishi, hogy azután nyugat-európai piacokon értékesítse őket. A japán kereskedőház most tárgyal néhány csehszlovák elektronikai gyárral magnetofonok és tranzisztoros rádiók szállításáról, magyar vállalatokkal pedig esernyőgyártásról. • A Daimler-Benz várakozása szerint az idei év eredményei kielégítőek lesznek, a profit a tavalyi 275 millió márkás szint körül alakul majd. A vállalat külföldi eladásai a paritás módosítások következtében csökkennek, s ezt valószínűleg nem tudja teljességgel ellensúlyozni a nagyobb belföldi értékesítés. • A Bank of America 8,5-ről 8,75 százalékra emelte a legnagyobb hitelezőknek felszámított kamatot, az úgynevezett prime rate-et. • Ez év első felében Uruguay exportja 83 százalékkal, importja 30 százalékkal növekedett. Az eladások 172 millió dollárt hoztak, a külföldi vásárlások 120 millió dollárba kerültek. Az Ázsiai Fejlesztési Bank 9,8 millió dolláros kölcsönt hagyott jóvá a Sabah Electricity malaysiai vállalata részére. A kölcsönt évi 7,5 százalékos kamat mellett, ötéves türelmi időszak után, 20 év alatt kell visszafizetni. A Sabah új létesítménye a tervek szerint 10,4 millió dolláros költséggel 1974-ben készül el. Dániában a munkanélküliség rátája júniusban 1,2 százalékra (9900 fő) csökkent a májusi 1,6, illetve az 1972. júniusi 2,1 százalékról. Genfben megkezde ülésszakát a Nemzetközi Kakaókereskedelmi Szövetség (ICTF) tanácsa, hogy új exportkvótákat állapítson meg és esetleg megváltoztassa a tavaly októberben létrehozott nemzetközi kakaóegyezményben előírt legalacsonyabb és legmagasabb árakat. Az NDK 250 ezer márka értékű segélyt nyújt a szárazság sújtotta nyugat-afrikai országoknak. Többek között kombinált vitaminkészítményeket és élelmiszereket küldenek. • Az iráni sah kedden ratifikálta országa olajtörvényét, amely biztosítja az olajipar feletti ellenőrzés jogát. Az iráni nemzeti olajvállalat a 100 milliárd barrelnél nagyobb nyersolaj-, illetve földgáztartalékokat átveszi az országban működő külföldi vállalatok konzorciumától. A következő 20 év során 29,3 milliárd barrel nyersolajat ad el a konzorcium tagjainak. Ugyanezen idő alatt az állami vállalat 13,3 milliárd — vagy ennél több — barrel olaj felhasználásáról dönthet. A svéd ipar 1973-ban mintegy 12,5 milliárd korona (2,78 milliárd dollár) beruházást szív fel, 9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A legnagyobb beruházásokat az olajipar és a közlekedési eszközöket gyártó ipar vonzotta. • Sikeresen zárult Leningrádban a 64. nemzetközi szőrmeaukció. A kollekció több mint 95 százaléka vevőre talált, rekordáron adták el a hiúzprémeket, darabját 720 dollárért. A következő nemzetközi szőrmeaukcióra ez év októberében kerül sor. A Tanzánia háromhetes blokád után megnyitotta Bujumbura kikötőjét Burundi szállítmányai előtt. A tilalom idején felhalmozódott nagy mennyiségű, Burundiból származó kávé elszállítása még heteket vesz igénybe és Burundinak most a legtöbb fejfájást az okozza, hogy vevői — főként amerikaiak — a késedelem miatt ne álljanak el a szállítmányok átvételétől. A nyugat-európai vevők közölték, fenntartják rendeléseiket. Burundi kávéexportjának 80 százaléka egészen a közelmúltig az USA-ba jutott. A török központi bank arany- és konvertibilis valutatartalékai 1 milliárd 943,6 millió dollárt tettek ki július 21- én. Ez a valutatartalékoknak 137,9 millió dolláros emelkedését jelenti az elmúlt hónaphoz viszonyítva. Az aranytartalékok változatlanok maradtak. DP Az indonéz cukoripar modernizálásának és fejlesztésének 100 millió dollár költségű munkálataiban India is részt akar venni. A részvételi lehetőségeket most Indonéziában egy hattagú indiai küldöttség tanulmányozza. • • 2 1973. AUGUSZTUS 1. Csehszlovák-egyiptomi tárgyalások Prágában hétfőn kereskedelmi és gazdasági együttműködési tárgyalások kezdődtek a Barcak külkereskedelmi miniszter vezette csehszlovák és az Aziz Higazi miniszterelnök-helyettes, pénzügyi, gazdasági és külkereskedelmi miniszter által vezetett egyiptomi delegáció között. Az egyiptomi küldöttség a csehszlovák vezetőkkel a hosszú lejáratú együttműködés kérdéseit vitatja meg, továbbá azokat a problémákat, amelyek a Csehszlovákia által Egyiptomnak szállítandó komplett ipari objektumok átadásával függenek össze. Egyiptomnak egyik legnagyobb kereskedelmi partnere Csehszlovákia, ez utóbbinak pedig a fejlődő országok közül Egyiptommal a legnagyobb az árucseréje. A kölcsönös szállítások különösen a legutóbbi két évben élénkültek meg, Csehszlovákia az egyiptomi vízvezetékrendszerhez, egy öntödéhez, egy cukorgyárhoz, egy motorkerékpárgyárhoz, egy olajfeldolgozó üzemhez, valamint egy villamoskocsikat gyártó üzemhez szállított komplett berendezéseket. Csehszlovákia ezenkívül az említett időszakban nagy mennyiségű tartós fogyasztási cikket, nyersanyagot és félkészterméket szállított Egyiptomnak. Az afrikai ország nyersanyagokkal és textilipari félkésztermékekkel, kész textilcikkekkel, mezőgazdasági cikkekkel viszonozta ezt, sőt az utóbbi években már olajat is szállított. A két ország 1955-ben kötötte az első hosszú lejáratú megállapodást. A másodikat 1965-ben írták alá. (CTK) Brit vélemény: nincs energiaválság Az energiaválságot csak felnagyították — hangsúlyozta Boardman angol iparügyi államminiszter a londoni Evening News című lapnak adott nyilatkozatában. „Nincs energiaválság, nem fogyunk ki az olajból, az egészet csak túlzásba vitték” — szögezte le a brit politikus. A bőségesen rendelkezésre álló kőolaj hosszú évekig fedezi a növekvő keresletet, az eddig felfedezett készletek pedig a fogyasztás mostani szintjén több mint 30 évig elegendő nyersolajat szolgáltatnak — mondta. Az USA külügyminisztériuma — mint ismeretes — olajhiányt jelzett előre a nyolcvanas évekre. Boardman ezzel szemben azon a véleményen van, hogy újabb lelőhelyek feltárásával a következő évszázad elején is elegendő lesz az olaj, még ha a kereslet állandóan növekszik is. (AP-DJ) A szovjet olajtermelés • •• // jövőre meghaladja az amerikait A Szovjetunió kőolajtermelése jövőre valószínűleg meghaladja az Egyesült Államokét — írja az amerikai Oil and Gas Journal című szaklap. A lap szerint az idén márciusban 3,1 százalékkal, 9,2 millió barrelre csökkent a napi termelés az USA-ban, míg a Szovjetunió ugyanebben a hónapban 7 százalékkal szárnyalta túl az egy évvel korábbi szintet és napi 8,5 millió barrel volt. Az amerikai termelés mindaddig csökkenő tendenciájú, amíg a nyersolaj ára olyan szintre nem emelkedik, amely kellő ösztönzést ad az amerikai olajcégeknek újabb olajkutak fúrására — véli az amerikai olajipari szaklap. (AP) Szovjet megrendelést kapott a Hoechst A nyugatnémet Farbwerke Hoechst alumíniumlemezek bevonására alkalmas berendezéseket ad el a Szovjetunióba. A most aláírt szerződés értelmében a nyugatnémet konszern három gyárhoz 80 millió márka értékben szállítja a berendezéseket. A hírt Dortmundban a Hoechst szóvivője közölte a Reuter tudósítójával. A Közép-amerikai Közös Piac értekezlete A Közép-amerikai Közös Piac tevékenységének hatékonyabbá tételéről tárgyalnak Nicaragua fővárosában a szervezet öt tagállamának gazdasági miniszterei. Az ötnapos konferencia napirendjén szerepel azoknak a javaslatoknak a tanulmányozása, amelyek a megélhetési költségek növekedésének megállítására, illetve egy közép-amerikai integrációs zóna bizottság felállítására vonatkoznak. A bizottság feladata lesz, hogy kidolgozza a Középamerikai Közös Piac új célkitűzéseit. (Reuter) Az indokínai nemzetközi segélykonferencia előkészítése Több mint 20 fejlett ország képviselteti magát az indokínai nemzetközi segélykonferenciát előkészítő szeptemberi tanácskozáson, amelyet Manilában vagy Párizsban rendeznek meg a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank égisze alatt. A szeptemberi ülésre mindkét nemzetközi szervezet segélyprogram-tervezetet dolgoz ki, a térségben járt három szakértői küldöttség ajánlásai alapján. Az előkészítő tanácskozás után a fejlett országok képviselői konferenciára gyűlnek össze, hogy kísérletet tegyenek a segély összegének a meghatározására, az érintett országok közötti szétosztásra és más részletek tisztázására, amely lehetővé tenné a nemzetközi segélyprogram jövő évi beindítását. Az Egyesült Államok és Japán képviselői a legutóbbi kétoldalú tokiói tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy részt vesznek a segélykonferencián. A Kínai Népköztársaság és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatai Tudósítónktól: Új szakasz kezdődött a 60-as évek végén a Kínai Népköztársaság és a fejlődő országok gazdasági kapcsolataiban. Kína, bár maga is a fejlődő országok csoportjába tartozik (és a KGST-országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól hosszú évekig kapott gazdasági és műszaki segítséget), különösen az 1950-es évek vége óta egyre több hitelt nyújt a fejlődő országoknak. Egyes értékelések szerint 1961 és 1966 között 22 afrikai és ázsiai fejlődő országnak, összesen 793 millió dollár hitelt ajánlott fel, 1970-ben már több mint 700 millió dollárt. A kínai hitelek közül kiemelkedik a Tanzánia—Zambia vasútvonal építésére adott 168 millió dollár. A 60-as évek végén vállalta Kína, hogy a tengerparttal nem rendelkező Maliból Guineán keresztül Conakry kikötőbe vezető vasútvonal építéséhez mintegy 100 millió dollár összeggel hozzájárul. A kínai hitelekből eddig Egyiptom, Nepál, Kambodzsa, a Jemeni Népi Köztársaság, Kongó (Brazzaville), Szudán, Szíria, Afganisztán, Pakisztán, Sri Lanka, a VDK, a KNDK és Albánia részesült. A kínai hitelek kisebb részét az érintett fejlődő országok költségvetési hiányuk fedezésére használták, többségét textilipari, faipari, élelmiszeripari és mezőgazdasági üzemek, papírgyárak, egészségügyi és kulturális létesítmények építésére. Nehézipari üzemet egyedül Pakisztánban, Taxila városban finanszíroztak kínai pénzből. A kínai kölcsönből épült objektumok többnyire kisüzemek, amelyek minimális mennyiségű importált nyersanyagot igényelnek. Számítások szerint a Kínai Népköztársaság 1956 óta közel 2,2 milliárd dollár hitelt ajánlott fel, melynek legnagyobb részét az afrikai fejlődő országok kapták. Ezek az államok az 1965 és 1970 közötti években mintegy 1 milliárd 112 millió dollár hitelt kaptak Kínától, a kelet-ázsiai országok 281 millió milliót, a közel-keletiek 275, a dél-ázsiaiak 484 milliót. A Kínai Népköztársaság csak 1971-ben kezdte meg a hitelnyújtást a latin-amerikai fejlődő országoknak, így ezek részesedése a kínai hitelekből még viszonylag csekély. Kína külkereskedelmi kapcsolatai az utóbbi években bővültek. Partnerei közül Japán és Hongkong az első, őket követik a KGST-tagállamok és Nyugat - Európa. Ezután következik csak Afrika, Közel-Kelet és Dél-Ázsia, az Egyesült Államok és Latin-Amerika. Az afrikai országok közül Tanzánia a legjelentősebb partner, a forgalom értéke ma már eléri az évi 100 millió dollárt. Az árucsere 1971-ben 70 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Zambiával is igen jók a gazdasági kapcsolatok; Kína vezet importál, tehergépkocsikat, különböző munkagépeket és berendezéseket, vas- és acéltermékeket szállít (különösen a vasútvonal építéséhez adott e termékekből nagy menynyiséget). Algéria 1971-ben írt alá kereskedelmi egyezményt Kínával, ez évi 12— 15 millió font értékű forgalmat irányoz elő. Algéria takarmányt és hagyományos kínai termékeket vásárol partnerétől, nyersvasat szállít oda. Kína és Etiópia kereskedelmi és gazdasági segélynyújtási egyezménye alapján Kína tavaly 2 millió dollár értékű kávét vásárolt Etiópiában, és 80 millió dollár értékű kamatmentes hitelt ajánlott fel az afrikai ország számára. Marokkó foszfátot és nyersgyapotot exportál Kínába. Az ázsiai országok közül leggyorsabban talán Afganisztán fokozta kereskedelmi forgalmát Kínával. Elsősorban importja nőtt — elérte a 4 millió dollárt —, exportja a 0,2 millió dolláros szinten maradt. Kína Afganisztán negyedik ötéves tervének végrehajtásához 100 millió jüan hitelt ajánlott fel. Burma 1971 novemberében kötött megállapodást Kínával, amely szerint felújítják az 1961. évi kereskedelmi egyezményt és az ezzel összefüggő kínai szállításokat. Kína egyébként rizst vásárol Burmától. Malaysia 1972-ben közel 70 milió dollár értékű dollárexportot és 26 millió dolláros importot bonyolított le Kínával. Kína tavaly kötelezte magát, hogy 5000 tonna pálmaolajat vesz át. Malaysia 6 millió dollár értékben rendelt elektromos felszereléseket, vegyipari termékeket, gépeket és textiltermékeket Kínától. Pakisztán és Kína között 1971 júliusában megnyitották a „Barátság gépkocsiutat”. A kereskedelmi forgalom értéke alacsony. A Fülöp-szigetek fokozni kívánja kereskedelmi kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. Sri Lanka és a Kínai Népköztársaság között kereskedelmi forgalom eléri a 40 millió font értéket. Sri Lanka 1971-ben 41 ezer tonna nyersgumit exportált Kínába, amivel kielégítette a kínai nyersgumiszükséglet egyharmadát. Kína 200 ezer tonna rizst szállított partnerének és vállalta további 100 ezer tonna rizs szállítását kamatmentes hitel formájában (ebből 140 ezer tonna kínai rizs, 160 ezer tonna pedig burmai). A Közel-Keleten Kína legnagyobb partnere Egyiptom. A forgalom értéke 1971-ben 20 millió font volt, 1972-ben 34 millió font. Tavaly Kína a gyapot és a foszfát mellett más egyiptomi termékeket is importált, és jelentős menynyiségű gépet szállított oda. Irán gyapotot és nyersanyagokat ad el Kínának, petrolkémiai termékeket és gépeket vásárol tőle. A közelmúltban kötött megállapodás alapján a jövőben nyersolajat és olajipari termékeket is exportál. Irak tavaly 75 ezer tonna datolyát szállított Kínába. Kína 16,5 millió font hitelt ajánlott fel az iraki termelési technológia fejlesztésére. Libanon 1972 májusában nevezte ki első nagykövetét Kínába. A diplomáciai kapcsolatok helyreállításától a kereskedelmi forgalom fejlődését várják. Szudán tavaly májusban kötött kereskedelmi megállapodást a Kínai Népköztársasággal. Kína hitelekkel több textilipari üzem építését és berendezését finanszírozta ebben az országban. Segítséget nyújt a Wad Medani Gedaref út építéséhez. Itt is a kereskedelmi forgalom bővülése várható. Latin-Amerikában Argentína, Chile és Peru Kína főbb partnerei. Az elsőként említett országok a kereskedelmi forgalom alacsony, talán, hogy 1972- ben helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok, megélénkül az árucsere is. Chile és a Kínai Népköztársaság 1971-ben kötött kereskedelmi egyezményt, ennek alapján tavaly 56 ezer tonna rezet, valamint gyapjút és ásványi nyersanyagokat szállított Kínának. Kína rizzsel, szójababbal, különféle konzervekkel, teával, könnyűipari és vegyipari termékekkel, géppekkel látja el Chilét. Kína 1972 júniusában 100 millió dollár kamatmentes hitelt ajánlott fel Chilének, amelyért az gépeket, gyógyszereket, élelmiszereket vásárolhat és az összeget műszaki segélynyújtás igénybevételére is felhasználhatja. Peru és a Kínai Népköztársaság 1972 novemberében kötött kereskedelmi megállapodást, ez 1973—74-re 90 ezer tonna réz, 15 ezer tonna horgany és 15 ezer tonna ón kínai szállítását irányozza elő. Peru 1971-ben mintegy 25 millió dollár értékű terméket szállított Kínába: hallisztet, halolajat, cukrot, fát és ipari termékeket. Kína 42 millió dollár hitelt nyújt Perunak, a Tintayaban levő rézlelőhelyek kiaknázására. Brüsszel védelmezi a Közös Piac segélypolitikáját Elkészült a regionális alap terve A Közös Piac az elmúlt napokban több országgal is megbeszéléseket tartott kereskedelmi egyezmény megkötéséről. Marokkó és az EGK már megegyezett az új egyezmény céljaiban. Az első forduló most fejeződött be, és a tárgyalásokat októberben folytatják. Jól értesült körök szerint a megegyezés értelmében megszüntetik az ipari termékek forgalmának korlátozásait, könnyítik Marokkó mezőgazdasági exportját a Közös Piacra. Az ipari termékek forgalmáról gyakorlatilag nincs vita, több problémát okoz viszont a marokkói mezőgazdasági export kérdése, mert Rabat veszélyeztetve látja eddigi teljesen liberalizált kivitelét Franciaországba. Nehezebben haladnak a tárgyalások Tunéziával. Az észak-afrikai ország elégedetlen a mezőgazdaság exportjára felajánlott közös piaci könnyítésekkel. Tunézia és a Közös Piac szintén az első tárgyalási fordulót zárta le. A kiadott közlemény szerint Tunézia „aláhúzta mezőgazdasági exportjának alapvető fontosságát az ország gazdasága szempontjából”. Az EGK ajánlata: preferenciális elbánás egyes ipari és mezőgazdasági javakra, intézkedések a kétoldalú gazdasági együttműködés szorosabbra fűzésére, az EGK-országokban dolgozó tunéziai vendégmunkások helyzetének javítására. Korábban tárgyalások zajlottak Spanyolországgal is. A spanyol közös piaci tárgyalásokról érkezett jelentések „gyakorlatilag teljes egyetértésről” számolnak be. A szabadkereskedelmi megállapodás átfogja szinte a kereskedelem egészét. Emellett kilátásba helyezik az ipari, műszaki és munkaügyi együttműködést is. Bizonyos nézeteltérések állnak még fenn a korlátok lebontásának ütemezésében és a spanyol mezőgazdasági termékek exportkedvezményének mértékében. A brüsszeli bizottság legutóbbi jelentése védelmébe veszi a Közös Piac politikáját, hogy a segélyeket elsősorban az afrikai országokba koncentrálja. Cheysson, a bizottságnak a fejlesztési kérdésekért felelős tagja sajtókonferenciáján kifejtette: a Közös Piacnak erkölcsi kötelessége közreműködni a harmadik világ megsegítésében, de az eszközök szűkössége híján az erőforrásokból nem jut egyenlő mértékben minden országnak. Brüsszel reméli — mondotta a bizottsági tag —, hogy a Közös Piac afrikai segélypolitikája követendő példát szolgáltat az USA-nak, Japánnak és más fejlett államoknak. „A segélypolitikának csak akkor van hatása, ha 200—300 millió emberre terjed ki. Csak rendkívül sovány eredményeket tudnának felmutatni, ha 1 milliárd embert kellene megsegíteni” — fejtegette Cheysson. Afrikát „a történelmi kapcsolatok” miatt választották.* A közös piaci államok gazdasági túlfűtöttsége változatlanul tart — mondja a brüsszeli bizottság havi jelentése. A tagállamok ugyan egy sor inflációellenes intézkedést vezettek be, az ipari termelés rendkívül gyorsan fejlődik, a munkanélküliség köre szűkül, s a fogyasztói árak továbbra is tetemesen emelkednek. A gyors gazdasági expanzió miatt megugrott import rontotta a legtöbb ország kereskedelmi mérlegét, kivéve az NSZK-t és Hollandiát. A munkanélküliség csak Írországban nagy, jelenleg is meghaladja a 7,5 százalékot. A brüsszeli bizottság közzétette az elmaradott területek segélyezésére szolgáló terveket. A hároméves program 2,25 milliárd elszámolási egységet irányoz elő a relatív elmaradottság felszámolására. A tervet ismertető Thomson brit bizottsági tag elmondotta: a program rendkívül heves vitákban született meg, de úgy érzi, hogy az eszközök végül is azokra a területekre jutnak, amelyeknek a legjobban szükségük van a segélyre. A fejlesztésre jogosult területek között sorolta fel Thomson a mezőgazdasági körzeteket, a hanyatló iparágak eltartására kényszerülő régiókat és azokat a vidékeket, ahonnan rendkívül nagy a kivándorlás. A regionális fejlesztési alap költségvetése a következőképpen oszlik meg 1974-től: 500 millió, 750 millió, és 1 milliárd elszámolási egység. A tervezet a nyári szünet után kerül a miniszteri tanács elé. Thomson szerint éles vitákkal kell számolni, s éppen ezért valószínű, hogy a határozat csak röviddel a párizsi csúcsértekezlet által kitűzött január 1-i időpont előtt születik meg. Davies brit „Európa-miniszter” máris közölte, kevésnek tartja a bizottság által javasolt összeget. Nagy- Britannia és Olaszország — mondotta a miniszter — nagyobb és gyorsabb ütemben növekvő alapokra tart igényt, de egyes tagállamok ez ideig ettől elzárkóztak. Az újonnan alakult Európai Szakszervezeti Szövetség 29 milliós tagja nevében tiltakozott, hogy a regionális fejlesztési alap terveinek kidolgozásakor nem kérték ki tanácsát. A szakszervezeti szövetség nyilatkozatában sérelmesnek tartja, hogy a fejlesztési összegek szétosztását a tagállamok kormányaira bízzák. „A bizottság veszélyes játszmába kezdett, kockáztatva a párizsi csúcsértekezlet által ébresztett remények megvalósulását” — mondja a nyilatkozat. (APDJ, DPA) VILÁGGAZDASÁG