Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)

1973-08-01 / 146. (1148.) szám

GONDOK A CONCORDE MIATT A Concorde repülőgép fejlesztésével kapcsolatos költségek állandó emelke­dését súlyosan bírálta Londonban egy parlamenti bizottság. Az angol politikai élet minden pártjának képviselőit tö­mörítő bizottság úgy véli, hogy Angliá­nak és Franciaországnak jelentős ter­melési veszteségekkel kell szembenéz­nie, ha nem kapnak további biztos ren­deléseket a szuperszonikus gépre, és ezentúl még avval is, hogy nem tudják behozni a fejlesztésre fordított össze­geket. A bizottság abban nem foglalt állást, hogy lemondjanak-e a Concorde gyár­tásáról, tagjai azonban élesen bírálták a programot körülvevő titokzatosságot. Megállapították, hogy a fejlesztési költségek a kezdetben (1962) becsült 150—180 millió font sterlinggel szem­ben idén júniusban már 1 milliárd 65 millió fontról beszéltek, és a költségek további alakulásával kapcsolatban „rendkívül nagyfokú a bizonytalanság”. Ezért a bizottság azt javasolta, hogy határozzanak meg bizonyos határössze­get, amely felett a kormány a program kivitelezéséhez már nem járul hozzá. A kiadások szigorúbb ellenőrzését, a fejlesztésről részletesebb tájékoztatást követeltek. Mint ismeretes, eddig az Air France és a BOAC együttesen 9 gépre adott megrendelést, a Kínai Népköztársaság és Irán további 5 Concorde-ra jelen­tette be vételi szándékát. Az eladásból származó bevételek így távolról sem fedezik a termeléssel és a fejlesztéssel járó költségeket, a különbözetet a fran­cia és az angol kormánynak kell fedez­nie. Párizsban úgy vélik, hogy az érin­tett kormányok rendelkezésre bocsát­ják a hiányzó összegeket. A gép eladási árát úgy állapították meg, hogy 150 szuperszonikus gép megépítését vették alapul. A megrendelések rendkívül ala­csony száma illuzórikussá teszi, hogy az előzetes kalkuláció adatait betart­hassák. Pontos adatok nem ismerete­sek, a Le Monde becslése szerint azon­ban a francia SNECMA cég, amely a repülőgép hajtóműveit gyártja, minden egyes eladott gépen 19 millió frankot (4 375 000 dollárt) fog veszíteni. (Reuter) • • Kelet-európai országokban akar elektromos kisgépeket és esernyőket gyártani a Mitsubishi, hogy azután nyugat-európai piacokon értékesítse őket. A japán kereskedőház most tár­gyal néhány csehszlovák elektronikai gyárral magnetofonok és tranzisztoros rádiók szállításáról, magyar vállala­tokkal pedig esernyőgyártásról. • A Daimler-Benz várakozása sze­rint az idei év eredményei kielégítőek lesznek, a profit a tavalyi 275 millió márkás szint körül alakul majd. A vállalat külföldi eladásai a paritás módosítások következtében csökken­nek, s ezt valószínűleg nem tudja tel­jességgel ellensúlyozni a nagyobb bel­földi értékesítés. • A Bank of America 8,5-ről 8,75 százalékra emelte a legnagyobb hite­lezőknek felszámított kamatot, az úgy­nevezett prime rate-et. • Ez év első felében Uruguay export­ja 83 százalékkal, importja 30 százalék­kal növekedett. Az eladások 172 millió dollárt hoztak, a külföldi vásárlások 120 millió dollárba kerültek.­­ Az Ázsiai Fejlesztési Bank 9,8 mil­lió dolláros kölcsönt hagyott jóvá a Sabah Electricity malaysiai vállalata részére. A kölcsönt évi 7,5 százalékos kamat mellett, ötéves türelmi időszak után, 20 év alatt kell visszafizetni. A Sabah új létesítménye a tervek szerint 10,4 millió dolláros költséggel 1974-ben készül el. Dániában a munkanélküliség rátá­ja júniusban 1,2 százalékra (9900 fő) csökkent a májusi 1,6, illetve az 1972. júniusi 2,1 százalékról. Genfben megkezde ülésszakát a Nemzetközi Kakaókereskedelmi Szö­vetség (ICTF) tanácsa, hogy új export­kvótákat állapítson meg és esetleg megváltoztassa a tavaly októberben létrehozott nemzetközi kakaóegyez­­ményben előírt legalacsonyabb és leg­magasabb árakat.­­ Az NDK 250 ezer márka értékű se­gélyt nyújt a szárazság sújtotta nyu­gat-afrikai országoknak. Többek kö­zött­­ kombinált vitaminkészítményeket és élelmiszereket küldenek. • Az iráni sah kedden ratifikálta or­szága olaj­törvényét, amely biztosítja az olajipar feletti ellenőrzés jogát. Az iráni nemzeti olajvállalat a 100 mil­liárd barrelnél nagyobb nyersolaj-, il­letve földgáztartalékokat átveszi az or­szágban működő külföldi vállalatok konzorciumától. A következő 20 év során 29,3 milliárd barrel nyersolajat ad el a konzorcium tagjainak. Ugyan­ezen idő alatt az állami vállalat 13,3 milliárd — vagy ennél több — barrel olaj felhasználásáról dönthet. A svéd ipar 1973-ban mintegy 12,5 milliárd korona (2,78 milliárd dollár) beruházást szív fel, 9 százalékkal töb­bet, mint egy évvel korábban. A leg­nagyobb beruházásokat az olajipar és a közlekedési eszközöket gyártó ipar vonzotta. • Sikeresen zárult Leningrádban a 64. nemzetközi szőrmeaukció. A kollekció több mint 95 százaléka vevőre talált, rekordáron adták el a hiúzprémeket, darabját 720 dollárért. A következő nemzetközi szőrmeaukcióra ez év októ­berében kerül sor. A Tanzánia háromhetes blokád után megnyitotta Bujumbura kikötőjét Bu­rundi szállítmányai előtt. A tilalom ide­jén felhalmozódott nagy mennyiségű, Burundiból származó kávé elszállítása még heteket vesz igénybe és Burundi­nak most a legtöbb fejfájást az okozza, hogy vevői — főként amerikaiak — a késedelem miatt ne álljanak el a szál­lítmányok átvételétől. A nyugat-európai vevők közölték, fenntartják rendelései­ket. Burundi kávéexportjának 80 száza­léka egészen a közelmúltig az USA-ba jutott. A török központi bank arany- és konvertibilis valutatartalékai 1 milliárd 943,6 millió dollárt tettek ki július 21- én. Ez a valutatartalékoknak 137,9 mil­lió dolláros emelkedését jelenti az el­múlt hónaphoz viszonyítva. Az arany­­tartalékok változatlanok maradtak. DP Az indonéz cukoripar modernizálá­sának és fejlesztésének­ 100 millió dol­lár költségű munkálataiban India is részt akar venni. A részvételi lehető­ségeket most Indonéziában egy hattagú indiai küldöttség tanulmányozza. • • 2 1973. AUGUSZTUS 1. Csehszlovák-egyiptomi tárgyalások Prágában hétfőn kereskedelmi és gazdasági együttműködési tárgyalások kezdődtek a Barcak külkereskedelmi miniszter vezette csehszlovák és az Aziz Higazi miniszterelnök-helyettes, pénzügyi, gazdasági és külkereskedelmi miniszter­ által vezetett egyiptomi dele­gáció között. Az egyiptomi küldöttség a csehszlovák vezetőkkel a hosszú le­járatú együttműködés kérdéseit vitatja meg, továbbá azokat a problémákat, amelyek a­ Csehszlovákia által Egyip­tomnak szállítandó komplett ipari objektumok átadásával függenek össze. Egyiptomnak egyik legnagyobb ke­reskedelmi partnere Csehszlovákia, ez utóbbinak pedig a fejlődő országok közül Egyiptommal a legnagyobb az árucseréje. A kölcsönös szállítások kü­lönösen a legutóbbi két évben élénkül­tek meg, Csehszlovákia az egyiptomi vízvezetékrendszerhez, egy öntödéhez, egy cukorgyárhoz, egy motorkerékpár­gyárhoz, egy olajfeldolgozó üzemhez, valamint egy villamoskocsikat gyártó üzemhez szállított komplett berende­zéseket. Csehszlovákia ezenkívül az említett időszakban nagy mennyiségű tartós fogyasztási cikket, nyersanyagot és félkészterméket szállított Egyiptom­nak. Az afrikai ország nyersanyagokkal és textilipari félkésztermékekkel, kész textilcikkekkel, mezőgazdasági cikkek­kel viszonozta ezt, sőt az utóbbi évek­ben már olajat is szállított. A két ország 1955-ben kötötte az első hosszú lejáratú megállapodást. A másodikat 1965-ben írták alá. (CTK) Brit vélemény: nincs energiaválság Az energiaválságot csak felnagyították — hangsúlyozta Boardman angol ipar­ügyi államminiszter a londoni Evening News című lapnak adott nyilatkozatá­ban. „Nincs energiaválság, nem fogyunk ki az olajból, az egészet csak túlzásba vitték” — szögezte le a brit politikus. A bőségesen rendelkezésre álló kőolaj hosszú évekig fedezi a növekvő keres­letet, az eddig felfedezett készletek pe­dig a fogyasztás mostani szintjén több mint 30 évig elegendő nyersolajat szol­gáltatnak — mondta. Az USA külügy­minisztériuma — mint ismeretes — olajhiányt jelzett előre a nyolcvanas évekre. Boardman ezzel szemben azon a véleményen van, hogy újabb lelő­helyek feltárásával a következő év­század elején is elegendő lesz az olaj, még ha a kereslet állandóan növekszik is. (AP-DJ) A szovjet olajtermelés • •• // jövőre meghaladja az amerikait A Szovjetunió kőolajtermelése jövőre valószínűleg meghaladja az Egyesült Államokét — írja az amerikai Oil and Gas Journal című szaklap. A lap sze­rint az idén márciusban 3,1 százalék­kal, 9,2 millió barrelre csökkent a napi termelés az USA-ban, míg a Szovjet­unió ugyanebben a hónapban 7 száza­lékkal szárnyalta túl az egy évvel ko­rábbi szintet és napi 8,5 millió barrel volt. Az amerikai termelés mindaddig csökkenő tendenciájú, amíg a nyers­olaj ára olyan szintre nem emelkedik, amely kellő ösztönzést ad az amerikai olajcégeknek újabb olajkutak fúrására — véli az amerikai olajipari szaklap. (AP) Szovjet megrendelést kapott a Hoechst A nyugatnémet Farbwerke Hoechst alumíniumlemezek bevonására alkal­mas berendezéseket ad el a Szovjet­unióba. A most aláírt szerződés értel­mében a nyugatnémet konszern három gyárhoz 80 millió márka értékben szál­lítja a berendezéseket. A hírt Dortmundban a Hoechst szó­vivője közölte a Reuter tudósítójával. A Közép-amerikai Közös Piac értekezlete A Közép-amerikai Közös Piac tevé­kenységének hatékonyabbá tételéről tárgyalnak Nicaragua fővárosában a szervezet öt tagállamának gazdasági miniszterei. Az ötnapos konferencia na­pirendjén szerepel azoknak a javasla­toknak a tanulmányozása, amelyek a megélhetési költségek növekedésének megállítására, illetve egy közép-ameri­kai integrációs zóna bizottság felállí­tására vonatkoznak. A bizottság fel­adata lesz, hogy kidolgozza a Közép­amerikai Közös Piac új célkitűzéseit. (Reuter) Az indokínai nemzetközi segélykonferencia előkészítése Több mint 20 fejlett ország képvisel­teti magát az indokínai nemzetközi se­gélykonferenciát előkészítő szeptemberi tanácskozáson, amelyet Manilában vagy Párizsban rendeznek meg a Vi­lágbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank égisze alatt. A szeptemberi ülésre mindkét nem­zetközi szervezet segélyprogram-terve­zetet dolgoz ki, a térségben járt három szakértői küldöttség ajánlásai alapján. Az előkészítő tanácskozás után a fejlett országok képviselői konferenciára gyűlnek össze, hogy kísérletet tegyenek a segély összegének a meghatározásá­ra, az érintett országok közötti szét­osztásra és más részletek tisztázására, amely lehetővé tenné a nemzetközi se­gélyprogram jövő évi beindítását. Az Egyesült Államok és Japán kép­viselői a legutóbbi kétoldalú tokiói ta­nácskozásukon úgy döntöttek, hogy részt vesznek a segélykonferencián. A Kínai Népköztársaság és a fejlődő országok gazdasági kapcsolatai Tudósítónktól: Új szakasz kezdődött a 60-as évek végén a Kínai Népköztársaság és a fejlődő országok gazdasági kapcsolataiban. Kína, bár maga is a fejlődő országok csoportjába tartozik (és a KGST-országoktól, elsősorban a Szovjet­uniótól hosszú évekig kapott gazdasági és műszaki segítséget), különösen az 1950-es évek vége óta egyre több hitelt nyújt a fejlődő országoknak. Egyes értékelések szerint 1961 és 1966 között 22 afrikai és ázsiai fejlődő országnak, összesen 793 millió dollár hitelt ajánlott fel, 1970-ben már több mint 700 millió dollárt. A kínai hitelek közül kiemelkedik a Tanzánia—Zambia vasútvonal építé­sére adott 168 millió dollár. A 60-as évek végén vállalta Kína, hogy a ten­gerparttal nem rendelkező Maliból Guineán keresztül Conakry kikötőbe vezető vasútvonal építéséhez mintegy 100 millió dollár összeggel hozzájárul. A kínai hitelekből eddig Egyiptom, Nepál, Kambodzsa, a Jemeni Népi Köztársaság, Kongó (Brazzaville), Szu­dán, Szíria, Afganisztán, Pakisztán, Sri Lanka, a VDK, a KNDK és Albánia részesült. A kínai hitelek kisebb részét az érintett fejlődő országok költségvetési hiányuk fedezésére használták, többsé­gét textilipari, faipari, élelmiszeripari és mezőgazdasági üzemek, papírgyárak, egészségügyi és kulturális létesítmé­nyek építésére. Nehézipari üzemet egye­dül Pakisztánban, Taxila városban fi­nanszíroztak kínai pénzből. A kínai kölcsönből épült objektumok többnyire kisüzemek, amelyek minimális mennyi­ségű importált nyersanyagot igényel­nek. Számítások szerint a Kínai Népköz­­társaság 1956 óta közel 2,2 milliárd dol­lár hitelt ajánlott fel, melynek legna­gyobb részét az afrikai fejlődő orszá­gok kapták. Ezek az államok az 1965 és 1970 közötti években mintegy 1 milliárd 112 millió dollár hitelt kap­tak Kínától, a kelet-ázsiai országok 281 millió milliót, a közel-keletiek 275, a dél-ázsiaiak 484 milliót. A Kínai Népköztársaság csak 1971-ben kezdte meg a hitelnyújtást a latin-amerikai fejlődő országoknak, így ezek részese­dése a kínai hitelekből még viszonylag csekély. Kína külkereskedelmi kapcsolatai az utóbbi években bővültek. Partnerei kö­zül Japán és Hongkong az első, őket követik a KGST-tagállamok és Nyugat - Európa. Ezután következik csak Afrika, Közel-Kelet és Dél-Ázsia, az Egyesült Államok és Latin-Amerika. Az afrikai országok közül Tanzánia a legjelentősebb partner, a forgalom értéke ma már eléri az évi 100 millió dollárt. Az árucsere 1971-ben 70 szá­zalékkal nőtt az előző évihez képest. Zambiával is igen jók a gazdasági kap­csolatok; Kína vezet importál, tehergép­kocsikat, különböző munkagépeket és berendezéseket, vas- és acéltermékeket szállít (különösen a vasútvonal építé­séhez adott e termékekből nagy meny­­nyiséget). Algéria 1971-ben írt alá kereske­delmi egyezményt Kínával, ez évi 12— 15 millió font értékű forgalmat irányoz elő. Algéria takarmányt és hagyomá­nyos kínai termékeket vásárol partne­rétől, nyersvasat szállít oda. Kína és Etiópia kereskedelmi és gazdasági se­gélynyújtási egyezménye alapján Kína tavaly 2 millió dollár értékű kávét vá­sárolt Etiópiában, és 80 millió dollár értékű kamatmentes hitelt ajánlott fel az afrikai ország számára. Marokkó foszfátot és nyersgyapotot exportál Kínába. Az ázsiai országok közül leggyorsab­ban talán Afganisztán fokozta kereske­delmi forgalmát Kínával. Elsősorban importja nőtt — elérte a 4 millió dol­lárt —, exportja a 0,2 millió dolláros szinten maradt. Kína Afganisztán ne­gyedik ötéves tervének végrehajtásá­hoz 100 millió jüan hitelt ajánlott fel. Burma 1971 novemberében kötött meg­állapodást Kínával, amely szerint fel­újítják az 1961. évi kereskedelmi egyez­ményt és az ezzel összefüggő kínai szállításokat. Kína egyébként rizst vá­sárol Burmától. Malaysia 1972-ben kö­zel 70 milió dollár értékű dollár­­exportot és 26 millió dolláros importot bonyolított le Kínával. Kína tavaly kötelezte magát, hogy 5000 tonna pál­maolajat vesz át. Malaysia 6 millió dol­lár értékben rendelt elektromos felsze­reléseket, vegyipari termékeket, gépe­ket és textiltermékeket Kínától. Pakisz­tán és Kína között 1971 júliusában megnyitották a „Barátság gépkocsi­­utat”. A kereskedelmi forgalom értéke alacsony. A Fülöp-szigetek fokozni kí­vánja kereskedelmi kapcsolatait a Kí­nai Népköztársasággal. Sri Lanka és a Kínai Népköztársaság között kereske­delmi forgalom eléri a 40 millió font értéket. Sri Lanka 1971-ben 41 ezer tonna nyersgumit exportált Kínába, amivel kielégítette a kínai nyersgumi­­szükséglet egyharmadát. Kína 200 ezer tonna rizst szállított partnerének és vállalta további 100 ezer tonna rizs szállítását kamatmentes hitel formájá­ban (ebből 140 ezer tonna kínai rizs, 160 ezer tonna pedig burmai). A Közel-Keleten Kína legnagyobb partnere Egyiptom. A forgalom értéke 1971-ben 20 millió font volt, 1972-ben 34 millió font. Tavaly Kína a gyapot és a foszfát mellett más egyiptomi ter­mékeket is importált, és jelentős meny­­nyiségű gépet szállított oda. Irán gya­potot és nyersanyagokat ad el Kíná­nak, petrolkémiai termékeket és gépe­ket vásárol tőle. A közelmúltban kötött megállapodás alapján a jövőben nyers­olajat és olajipari termékeket is expor­tál. Irak tavaly 75 ezer tonna datolyát szállított Kínába. Kína 16,5 millió font hitelt ajánlott fel az iraki termelési technológia fejlesztésére. Libanon 1972 májusában nevezte ki első nagykövetét Kínába. A diplomáciai kapcsolatok helyreállításától a kereskedelmi for­galom fejlődését várják. Szudán tavaly májusban kötött kereskedelmi megálla­podást a Kínai Népköztársasággal. Kína hitelekkel több textilipari üzem építé­sét és berendezését finanszírozta ebben az országban. Segítséget nyújt a Wad Medani Gedaref út építéséhez. Itt is a kereskedelmi forgalom bővülése vár­ható. Latin-Amerikában Argentína, Chile és Peru Kína főbb partnerei. Az első­ként említett országok a kereskedelmi forgalom alacsony, talán, hogy 1972- ben helyreálltak a diplomáciai kapcso­latok, megélénkül az árucsere is. Chile és a Kínai Népköztársaság 1971-ben kö­tött kereskedelmi egyezményt, ennek alapján tavaly 56 ezer tonna rezet, valamint gyapjút és ásványi nyers­anyagokat szállított Kínának. Kína rizzsel, szójababbal, különféle konzer­­vekkel, teával, könnyűipari és vegy­ipari termékekkel, géppekkel látja el Chilét. Kína 1972 júniusában 100 millió dollár kamatmentes hitelt ajánlott fel Chilének, amelyért az gépeket, gyógy­szereket, élelmiszereket vásárolhat és az összeget műszaki segélynyújtás igénybevételére is felhasználhatja. Peru és a Kínai Népköztársaság 1972 novem­berében kötött kereskedelmi megálla­podást, ez 1973—74-re 90 ezer tonna réz, 15 ezer tonna horgany és 15 ezer tonna ón kínai szállítását irányozza elő. Peru 1971-ben mintegy 25 millió dol­lár értékű terméket szállított Kínába: hallisztet, halolajat, cukrot, fát és ipari termékeket. Kína 42 millió dollár hi­telt nyújt Perunak, a Tintayaban levő rézlelőhelyek kiaknázására. Brüsszel védelmezi a Közös Piac segélypolitikáját Elkészült a regionális alap terve A Közös Piac az elmúlt napokban több országgal is megbeszéléseket tar­tott kereskedelmi egyezmény megköté­séről. Marokkó és az EGK már meg­egyezett az új egyezmény céljaiban. Az első forduló most fejeződött be, és a tárgyalásokat októberben folytatják. Jól értesült körök szerint a megegyezés ér­telmében megszüntetik az ipari termé­kek forgalmának korlátozásait, könnyí­tik Marokkó mezőgazdasági exportját a Közös Piacra. Az ipari termékek forgalmáról gyakorlatilag nincs vita, több problémát okoz viszont a marok­kói mezőgazdasági export kérdése, mert Rabat veszélyeztetve látja eddigi teljesen liberalizált kivitelét Francia­­országba. Nehezebben haladnak a tárgyalások Tunéziával. Az észak-afrikai ország elégedetlen a mezőgazdaság exportjá­ra felajánlott közös piaci könnyítések­kel. Tunézia és a Közös Piac szintén az első tárgyalási fordulót zárta le. A kiadott közlemény szerint Tunézia „alá­húzta mezőgazdasági exportjának alap­vető fontosságát az ország gazdasága szempontjából”. Az EGK ajánlata: pre­­ferenciális elbánás egyes ipari és mezőgazdasági javakra, intézkedések a kétoldalú gazdasági együttműködés szo­rosabbra fűzésére, az EGK-országokban dolgozó tunéziai vendégmunkások hely­zetének javítására. Korábban tárgyalások zajlottak Spa­nyolországgal is. A spanyol­ közös piaci tárgyalásokról érkezett jelenté­sek „gyakorlatilag teljes egyetértésről” számolnak be. A szabadkereskedelmi megállapodás átfogja szinte a kereske­delem egészét. Emellett kilátásba he­lyezik az ipari, műszaki és munkaügyi együttműködést is. Bizonyos nézetelté­rések állnak még fenn a korlátok le­bontásának ütemezésében és a spanyol mezőgazdasági termékek exportked­vezményének mértékében. A brüsszeli bizottság legutóbbi je­lentése védelmébe veszi a Közös Piac politikáját, hogy a segélyeket elsősor­ban az afrikai országokba koncentrál­ja. Cheysson, a bizottságnak a fejlesz­tési kérdésekért felelős tagja sajtókon­ferenciáján kifejtette: a Közös Piac­nak­­ erkölcsi kötelessége közreműköd­ni a harmadik világ megsegítésében, de az eszközök szűkössége híján az erőforrásokból nem jut egyenlő mér­tékben minden országnak. Brüsszel re­méli — mondotta a bizottsági tag —, hogy a Közös Piac afrikai segélypoli­tikája követendő példát szolgáltat az USA-nak, Japánnak és más fejlett ál­lamoknak. „A segélypolitikának csak akkor van hatása, ha 200—300 millió emberre terjed ki. Csak rendkívül so­vány eredményeket tudnának felmutat­ni, ha 1 milliárd embert kellene meg­segíteni” — fejtegette Cheysson. Afri­kát „a történelmi kapcsolatok” miatt választották.* A közös piaci államok gazdasági túl­fűtöttsége változatlanul tart — mondja a brüsszeli bizottság havi jelentése. A tagállamok ugyan egy sor inflációel­lenes intézkedést vezettek be, az ipari termelés rendkívül gyorsan fejlődik, a munkanélküliség köre szűkül, s a fogyasztói árak továbbra is tetemesen emelkednek. A gyors gazdasági ex­panzió miatt megugrott import ron­totta a legtöbb ország kereskedelmi mérlegét, kivéve az NSZK-t és Hol­landiát. A munkanélküliség csak Íror­szágban nagy, jelenleg is meghaladja a 7,5 százalékot.­ A brüsszeli bizottság közzétette az elmaradott területek segélyezésére szol­gáló terveket. A­ hároméves program 2,25 milliárd elszámolási egységet irá­nyoz elő a relatív elmaradottság fel­számolására. A tervet ismertető Thom­son brit bizottsági tag elmondotta: a program rendkívül heves vitákban szü­letett meg, de úgy érzi, hogy az esz­közök végül is azokra a területekre jutnak, amelyeknek a legjobban szük­ségük van a segélyre. A fejlesztésre jogosult területek között sorolta fel Thomson a mezőgazdasági körzeteket, a hanyatló iparágak eltartására kény­szerülő régiókat és azokat a vidékeket, ahonnan rendkívül nagy a kivándor­lás. A regionális fejlesztési alap költ­ségvetése a következőképpen oszlik meg 1974-től: 500 millió, 750 millió, és 1 milliárd elszámolási egység. A ter­vezet a nyári szünet után kerül a mi­niszteri tanács elé. Thomson szerint éles vitákkal kell számolni, s éppen ezért valószínű, hogy a határozat csak röviddel a párizsi csúcsértekezlet által kitűzött január 1-i időpont előtt születik meg. Davies brit „Európa-miniszter” máris közölte, kevésnek tartja a bizott­ság által javasolt összeget. Nagy- Britannia és Olaszország — mondotta a miniszter — nagyobb és gyorsabb ütemben növekvő alapokra tart igényt, de egyes tagállamok ez ideig ettől el­zárkóztak. Az újonnan alakult Európai Szakszervezeti Szövetség 29 milliós tagja nevében tiltakozott, hogy a re­gionális fejlesztési alap terveinek ki­dolgozásakor nem kérték ki tanácsát. A szakszervezeti szövetség nyilatkoza­tában sérelmesnek tartja, hogy a fej­lesztési összegek szétosztását a tag­államok kormányaira bízzák. „A bi­zottság veszélyes játszmába kezdett, kockáztatva a párizsi csúcsértekezlet által ébresztett remények megvalósu­lását” — mondja a nyilatkozat. (AP­­DJ, DP­A) VILÁGGAZDASÁG

Next