Világgazdaság, 1973. november (5. évfolyam, 211/1213-230/1232. szám)

1973-11-01 / 211. (1213.) szám

1973. NOVEMBER 1. AZ EURÓPAI PARLAMENT A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG ELLEN A Közös Piac Európai Parlamentjének egy számottevő kisebbsége ki akarja erőszakolni a brüsszeli bizottság lemondását — terjedt el a hír Brüsszelben, a Közös Piac központjában. A bizottság felét követelő par­lamenti képviselők bizalmi szavazást szeretnének tartani a parlamentben. A 13 tagú bizottság véleményük szerint szembefordult a parlamentnek azzal a követelésével, hogy a jövőben nagyobb ellenőrzést gyakorolhasson a közös piaci költségvetés felett. Ha a bizalmatlansági indítványt meg­szavazza a parlament, a brüsszeli bi­zottságnak le kell mondania. Egy ilyen lépés súlyos válságot idézne elő a Kö­zös Piacon belül — hívják fel a figyel­met brüsszeli források. Értesüléseink szerint a bizalmi kérdés felvetését a parlament 29 tagú költségvetési bizott­ságának mintegy fele követeli, és való­színűnek tűnik, hogy a 184 tagú par­lamentben a második legnagyobb po­litikai csoport, a szocialisták is támo­gatják ezt a kezdeményezést. A szo­cialista pártok szóvivője egyébként kö­zölte, hogy jövő hónapban fognak dön­teni a kérdésről. A jelenlegi ellentétek közvetlen ki­váltó oka az volt, hogy a parlamenti képviselőket feldühítette a bizottság elutasító magatartása a parlament ille­tékességének költségvetési ügyekre való kibővítésével szemben. A jelenlegi szinte teljesen formális hatáskörökkel felruházott parlament szerette volna, ha jogot nyer a Közös Piac költség­­vetésének megvétózására, akár annak egészét tekintve, akár tételek szerint. Másrészt követelték, hogy övék legyen az utolsó szó a miniszteri tanáccsal folytatott vitákban a közös kiadások fölött, kivéve azokat az eseteket, ami­kor a miniszteri tanács egyhangú ha­tározatokat hoz. A bizottság visszautasította ezeket az indítványokat, mondván, hogy azok szükségessé tennék a Római Szerződés alapelveinek módosítását. Ehelyett el­lenjavaslattal éltek, amely a parlament vétójogát csak a közös piaci költség­­vetés egészére, nem pedig egyes rész­leteire terjesztené ki, és egyeztető bi­zottság felállítását javasolta a minisz­teri tanács és a parlament közötti vi­ták eldöntésére. Brüsszelben mindazonáltal nem tart­ják valószínűnek, hogy a parlament a bizottság lemondatásával hajlandó len­ne válságba juttatni a szervezetet. A jelek szerint azonban erőteljesen fel fog lépni a bizottság ellenjavaslataival szemben. (Reuter) GATT-jelentés a nyersanyagárakról A nyersanyag árainak robbanásszerű emelkedését az 1973-as év egyik leg­jelentősebb gazdasági fejleményeként értékeli a GATT most kiadott jelentése. Készítői szerint a jelenség a világgaz­daság különböző területein hosszú távon éreztetni fogja hatását és számos prob­lémát vet fel. A nyersanyagok iránti kereslet hallatlanul gyors emelkedése egyrészt új és rendkívül erőteljes inflá­ciós impulzust eredményez, elsősorban az iparilag fejlett országokban, más­felől viszont nem egyértelműen kedvező az összes fejlődő ország számára. Azok az államok, amelyeknek hiányuk van alapvető élelmiszerekből vagy más nyersanyagokból, nem képesek részt venni a jelenlegi exportfellendülésben, súlyos károkat szenvednek importcik­keik árának inflációja következtében. A GATT-tanulmány az 1972. év nem­zetközi nyersanyag-kereskedelmét öleli fel, de kitér az idei év bizonyos ténye­zőire is. Egyebek között megállapítja, hogy 1971 utolsó negyede és 1973 má­sodik negyede között a legjelentősebb áremelkedések a mezőgazdasági cikkek­ben voltak megfigyelhetők. A halliszt, a gyapjú és a kakaó ára megkétszere­ződött, illetve megháromszorozódott, a gumi és a szójabab ára csaknem duplá­jára emelkedett, a búza, a kukorica, a cukor, valamint a marhahús ára pedig 60—70 százalékkal emelkedett. Az áremelkedések elsősorban a hiányos kí­nálat következményei voltak, és csak kis mértékben származtak a spekulá­cióból. Egyes nyersanyagokból nyilván­való hiány keletkezett, mások esetében pedig a készletek bizonyultak túlzottan alacsonynak az adott cikk termeléséhez képest. A tanulmány készítői azt a vég­következtetést vonják le, hogy hasonló veszélyhelyzetek megismétlődésének el­kerülésére vitathatatlanul szükség van a nyersanyagok kereskedelmi, termelési és készletezési döntéseit illető nemzet­közi fórum teremtésére. (Reuter) 9 A Krupp Hüttenwerk és a finn Outokumpo Oy szerződést kötött rozsda­­mentes acélszalagokat és lemezeket gyártó üzem tervezésére, építésére és felszerelésére. Az évi 30 ezer tonna kapacitású üzemet Tormában, a finn— svéd határtól 100 kilométerre állítják fel. A tervek szerint az üzem 1976-ban kezdi meg működését. 4M Laosz fővárosában, Vientiánéban nemzetközi vásár nyitt meg. A kiállí­tók között a többi között a Szovjet­unió, Japán, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia, valamint idén először Csehszlovákia vesz részt. m* A hongkongi Bank of China leérté­kelte a renminbit. Az eddigi 192,21 renminbi helyett most 193,17 ér száz amerikai dollárt. Az új árfolyam októ­ber 29-től érvényes. A Japán egyik legnagyobb gépkocsi­gyár, a Toyota a szeptember 30-án véget ért félév alatt 3,1 százalékkal kevesebbet adott el külföldön, mint egy évvel korábban. A japán gépkocsi­ipar egésze ugyanezen időszak alatt 8,6 százalékkal növelte exportját. ■&­ A londoni pénzintézetek november 1-től az alapkamatlábat 13,5 százalékra szállítják le az eddigi 14 százalékról. Augusztus óta most csökken először ez a ráta, akkor azonban 9 százalék volt. - JELENTI 4. Az idei év első háromnegyedében a Cseh Szocialista Köztársaság iparválla­latainál 101 százalékra, éves szinten 74,7 százalékra teljesítették a tervet. A termelés volumene 1972 azonos­ idő­szakához viszonyítva 5,8 százalékkal nőtt. A szocialista országokba irányuló kivitel mennyiségét tekintve ugyanezen időszak alatt 4,3 százalékkal, a tőkés­országokba szállított termékeké 3,8 szá­zalékkal növekedett. • A japán kormány elhatározta, hogy a közeljövőben emeli a rizs és a ke­nyérgabona árát. A rizst csaknem 20 százalékkal, a kenyérgabonát 40—50 százalékkal drágítják. Az áremelést Tokió e termékek világpiaci árának emelkedésével indokolja, annak elle­nére, hogy Japán csaknem teljesen ön­ellátó rizsből. <3] A Nemzetközi Kávészervezet (ICO) végrehajtó tanácsa december első heté­ben ül össze újra, nem novemberben, ahogyan korábban tervezték. 4» Az iráni szenátus egyhangúlag jóvá­hagyott 1 milliárd dolláros különleges kiadást, amely lehetővé teszi, hogy a kormány fegyvereket vásároljon had­seregének megerősítésére. Irán költség­­vetésének egyharmadát költi biztonsági célokra, különösen a Perzsa-öböl védel­mére, amelyen a világ olajszállításai­nak 86 százalékát bonyolítják le.­­ Caldera venezuelai elnök megnyi­totta az ország új vas- és szénfeldol­gozó üzemét. Az üzemet 130 millió dolláros beruházással az Orinoco Mining Co. létesítette, és megfigyelők szerint világviszonylatban is a legmodernebbek közé tartozik. A 19 Jugoszláv és lengyel vállalatok kö­zös halászati vállalkozás létrehozásáról tanácskoznak Belgrádban. A közös cég­ben Jugoszlávia tőkerészesedése 51 szá­zalékos lesz. A jugoszláv halászhajók évente 30 ezer tonna halat visznek partra, főként az élelmiszerfeldolgozó­ipar céljaira, további 20 ezer tonnát importálnak. Jugoszláviának 1980-ra várhatóan évi 100 ezer tonna halféle­ségre lesz szüksége. 4. Az Egyiptomi Arab Köztársaság gazdasága a háborús viszonyok ellené­re is sikeresen fejlődik. Az export az év első kilenc hónapjában 8 százalék­kal bővült. Az állami szektor ugyan­ezen időszak alatt tervét teljesítve 900 millió egyiptomi font értékű terméket állított elő. Ez 19 millió fonttal több, mint 1972 megfelelő időszakának ter­melési értéke. •­ A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának gazdasági kül­döttsége Hongkongot érintve svédorszá­gi és dániai körútra utazott. A küldött­séget a külgazdasági ügyek miniszter­helyettese vezeti. FŐMÉRNÖKÖT mezőgazdasági gépészmérnöki képesítéssel és legalább 5 évi gyakorlattal. Állami Gazdaság Daránoszta Somogy megye (Siófok mellett) Jelentkezés: a gazdaság személyzeti vezetőjénél. Ausztria keleti kereskedelme Ausztria keleti kereskedelme az év első hét hónapjában viszonylag kielé­gítően alakult — állapítja meg az oszt­rák kelet- és délkelet-európai intézet jelentése. Az importban a szocialista országok részesedése változatlanul 8 százalék körüli. A megnőtt kivitel el­lenére a KGST-országok részesedése az osztrák exportból 11,3 százaléka csök­kent, ezt viszont a Jugoszláviába irá­nyuló tekintélyes osztrák exportnövek­mény ellensúlyozta. Jugoszlávia 3,6 szá­zalékkal részesedett az év első hét hó­napjában az osztrák exportból, szemben az egy évvel korábbi 3,2 százalékkal. Az osztrák külkereskedelmi mérleg Ju­goszláviával szemben 1 milliárd 237 millió schilling aktívumot mutatott fel, a KGST-országokkal szemben pedig 179 milliót (egy évvel korábban 34 milliót). Aktív az osztrák kereskedelem a Kínai Népköztársasággal, valamint a Koreai NDK-val is. (APA) A perui külügyminiszter Havannában A perui külügyminiszter síkraszállt azért, hogy szüntessék meg „Kuba ki­zárását a latin-amerikai népek család­jából”. De la Flor külügyminiszter a gaz­dasági és integrációs ügyek miniszter­­helyettesének, valamint a perui gazda­ság több vezetőjének társaságában tar­tózkodik Kubában. Tárgyalásainak eredményeként gazdasági, tudományos és műszak­i együttműködési megállapo­dást írtak alá, amely a miniszter nyi­latkozata szerint újabb lehetőségeket teremt a két ország jó kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez. Az aláírás után adott nyilatkozatá­ban ismét helytelenítette, hogy Kubát 11 évvel ezelőtt kizárták az Amerikai Államok Szervezete (OAS) tagjai közül. „A latin-amerikai népek családjának valamely tagját elszigetelni, ez jogo­sulatlan lépés volt, és veszélyezteti a kontinens országai közötti jó viszonyt és békét” — mondta a miniszter. (Reu­ter, PL) Deficites a görög külkereskedelem Görögország fizetési mérlege 1973 első nyolc hónapjában 696,8 millió dol­lár deficitet mutatott, a tavalyi év azo­nos időszakában a kiadási többlet 261,3 millió dollár volt — tette közzé az athéni gazdasági minisztérium. Az im­port 2 milliárd 434 millió dollárba ke­rült. Tavaly az év első nyolc hónap­jában 1 milliárd 493 millió dollárt for­dítottak a külföldi vásárlásokra. A görög termékek kivitele 759 mil­lió dollárt eredményezett, a láthatatlan bevételek pedig 978,2 millió dollárt. Tavaly a megfelelő adatok 511,5 mil­lió, illetve 720 millió dollárt mutattak. A nettó tőkebeáramlás 659,1 millió dollárt tett ki, 1972 első nyolc hónap­jában 526,1 millió dollárt. A külföldön dolgozó görög munkások devizabeté­teire fizetett kamatot 0,25—1,75 szá­zalékponttal emelték a drachma közel­múltban történt leértékelésének követ­keztében. Az új kamatláb 3 és 10 szá­zalék között változik majd, a letétbe helyezett deviza fajtájától függően. A kiskereskedelmi árak indexe július­ban 192,5 volt, 19 ponttal több, mint egy évvel korábban. Az index bázisa 1967. (AP-DJ) Kína IMF-csatlakozásáról A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) igazgatói tanácsa megbízta Witteveen vezérigazgatót, hogy tájékozódjon Kína IMF-tagsággal kapcsolatos terveiről. Egyidejűleg az igazgatói tanács meg­vizsgálja a belépés jogi és technikai kér­déseit. Hasonló felhatalmazást kap McNamara, a Világbank elnöke is. Csi Peng-fej kínai külügyminiszter nemrégen levelet intézett a két szerve­zet vezetőjéhez, amelyben az ENSZ 1971-es határozatának megfelelően Taj­van kizárását kérte. A levél viszont nem tett említést Kína szándékairól. IMF- megfigyelők szerint Witteveen és McNa­mara valószínűleg ellátogat Pekingbe is. (Kyodo, Reuter) Megajánlások az ENSZ fejlesztési programjára A világszervezet székhelyén kedden megtartott egynapos konferencia ered­ményeként bejelentették, hogy 1974-re a tagállamok várhatóan 363 millió dollárt — rekordösszeget — ajánlanak meg az ENSZ fejlesztési programjára (UNDP). Eddig 104 ország jelentette be hozzá­járulásának konkrét összegét, és ezek összesen 255 millió dollárt tesznek ki. A hozzájárulásokban 1973-ban az Egye­sült Államok vezetett 90 millió dollár­ral. A főbb adakozók: Svédország (38), Dánia (34,6), Hollandia (29,5), NSZK (25,5), Nagy-Britannia (22,6) és Francia­­ország (10 millió dollár). A Szovjetunió 3,9, Kína 23 millió az NDK pedig 700 000 dollár hozzájárulást ajánlott fel. A fejlesztési alap 31 000 szakértője jelenleg 130 országban több mint hat­ezer terv megvalósításában működik közre. (AFP, AP, Reuter) VILÁGGAZDASÁG Ülésezik a csehszlovák nemzetgyűlés NAPIRENDEN A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLŐDÉS Már most biztosítottnak tekinthető a legtöbb feladat teljesítése, amelyet a CSKP 14. kongresszusa tűzött ki a je­lenlegi ötéves terv időszakára a gazda­sági-műszaki színvonal emelése terén — hangsúlyozta Sup­ca műszaki fejlesz­tési és beruházási miniszter, a cseh­szlovák nemzetgyűlés őszi ülésszaká­nak megnyitó ülésén. Az ülésszak napi­rendjén a tudományos-műszaki fejlő­dés, valamint az alapvető kutatások megvitatása szerepel. A bevezető elő­adást a beruházási miniszter tartja. Supka hangsúlyozta, hogy a csehszlo­vák termékek 15 százaléka eléri a vi­lágszínvonalat, 74 százaléka átlagos mi­nőségű, 9 százaléka elmarad emögött, s 2 százaléka minőségileg annyira hiá­nyos, hogy nem hozható a piacra. Ami néhány termék esetében az el­maradást okozza, Supka szerint az érintett ágazatok termelésének nem megfelelő műszaki színvonala. Ez vi­szont olyan gazdasági tényezőkre vezet­hető vissza, mint a túlzottan széles kö­rű termelési program, a termelő egysé­gek nem megfelelő alkalmazkodása a fogyasztók igényeihez, és a hatékony termelési módszerek bevezetésétől való tartózkodás. Az említett hiányosságoktól eltekint­ve Csehszlovákia a 14. kongresszus ál­tal kijelölt úton halad. Ez az út helyes és már eddig is sok eredményt hozott, hangsúlyozta az előadó. A csehszlovák tudományos kutatóintézetekben a szo­cialista országok hasonló létesítményei­vel együttműködve mintegy kétezer tu­dományos-műszaki feladat megoldásán dolgoznak. A többoldalú együttműkö­dés különösen a Komplex Program el­fogadása óta lett hatékony. A program alapján 40 új együttműködési megálla­podást kötöttek tudomány­os-műszaki téren. Supka rámutatott arra is, hogy nem szabad elhanyagolni a tőkésországok­kal kialakított tudományos-műszaki kapcsolatok jelentőségét, sőt Csehszlo­vákia alapvető érdekeiből kiindulva ezeket a kapcsolatokat tovább kell fej­leszteni, elsősorban a licencek kölcsö­nös cseréje, az intézetek közötti együtt­működés, az információcsere, valamint a szakemberek kölcsönös látogatásai út­ján. (CTK) A francia mezőgazdaság és külkereskedelem A francia külkereskedelem 1972-ben biztató eredményeket ért el. A világ­kereskedelmi rangsorban az USA, NSZK, Japán után a negyedik helyre került, megelőzve Angliát. Franciaor­szágból származott a világexport 6,2 százaléka. Az export és import egyen­lege igen kedvező, mivel az export ér­téke 4,7 százalékkal magasabb az im­portnál. Ez a 4,7 százalék exportaktí­vum 5,94 milliárd frankot jelentett a francia államnak, 470 millióval többet mint 1971-ben. A francia export világpiaci helyzetét elemezve megállapítható, hogy az igen gyenge az Egyesült Államokban, Ja­pánban, a skandináv államokban és azokban a fejlődő országokban, melyek nem tartoznak a frankövezetbe. Ha­sonló a francia export helyzete a szo­cialista piacokon is. Egyedüli biztos piac tehát az Európai Gazdasági Kö­zösség területe. Ez a reláció veszi fel Franciaország összes exportjának több mint 50 százalékát. Ha a francia export gazdasági szek­toronkénti megoszlását vizsgáljuk, ak­kor a mezőgazdaság, illetve a mező­­gazdasági eredetű fogyasztási cikkek magas részaránya ötlik szembe. Tavaly a francia export 18,5 százaléka szárma­zott közvetlen a mezőgazdaságból. A Közös Piac határain a mezőgazdasági belső forgalom jelentős vámvédelmet élvez — pontosabban: „piacrendek” őr­ködnek a mesterségesen kialakított ár­arányok és termelői árak felett. Igaz, amikor a piacrendek kialakításra­ ke­rültek, mindenki meg volt győződve, biztos hatásukról. Az elmúlt évek azonban világosan megmutatták, hogy az árak stabilitását nem lehet a lefö­lözési rendszerrel sem teljesen elérni. A vámok és lefölözések által felgyü­lemlett összegek folyamatosan vissza­vándoroltak a mezőgazdaságba, részben szubvenciók, részben piaci intervenciók formájában. A francia mezőgazdaság helyzete és fejlődése igényelte a legna­gyobb támogatást az elmúlt időszak so­rán. Nem egy alkalommal váltott ki éles vitákat a közösség bizottságában a merev francia álláspont a korábban létrehozott magas vámfalak és magas belső árak fenntartása érdekében. Nyílt titok, hogy Franciaország szá­mára 1972-ben a közel 6 milliárdos ex­portaktívumot a szubvencionált mező­­gazdaság hozta. Ezen az alapon érthető tehát a tagországok felé elfoglalt me­rev magatartás minden változtatás el­len. A Közös Piac kezdeti protekcionis­ta rendszerében tehát a francia mező­­gazdaság jelentős szerepet játszik.­­ Jelenleg a mezőgazdasági szektor ex­portjából 65 százalék irányul a belső piacokra, továbbá a kibővült területre a 70 százalék. Az alapító tagok mező­­gazdasági szektorai szinte párhuzamo­san fejlődtek a francia mezőgazdaság­gal, de a holland, belga és dán gazda­ságokban ma már lényegesen moder­nebb módszerekkel és lényegesen ala­csonyabb önköltséggel termelnek. Nagy lépésekkel fejlődik az ír állattenyésztés. A Közös Piac országaiban marhahús­­hiány fedezése még nem oldható meg belső erőkkel, de a fejlődés iránya min­denképp az, hogy a magas árak és a jelentős kereslet a szarvasmarhaszek­tor kibővülését hozza maga után. Vár­ható ez a búzát, a rozst és egyéb növé­nyeket termelő ágazatokban is. Az egész francia mezőgazdasági szek­tor igen ingatag alapra — szubvenciók­ra — van felépítve. Ezt az alapot egy­re inkább támadják a tagországok és a kibővüléssel a fő ellenzék az NSZK megfelelő partnert talál Angliában. Sürgős lenne tehát a francia mező­­gazdaság szerkezeti és minőségi átala­kítása. A Világgazdaság október 4-i száma írt már a Mansholt-féle terv el­képzeléseiről és megvalósulásának le­lassulásáról. Érdemes azonban kiemelni ebből a tervből azt a mélyre ható elem­zést, amely tulajdonképpen rávilágít a problémák gyökereire. Mansholt „Me­zőgazdaság 1980” című tanulmányában találhatjuk az alábbiakat: — EGK tagországainak mezőgazda­ságában 170 ezer olyan gazdaság van, ahol a földterület nagysága meghalad­ta az 50 hektárt (Mansholt szerint ez a minimális földterületnagyság a ren­tábilis gazdálkodáshoz). — a gazdaságok 60—65 százalékának földje nem nagyobb mint 10 hektár. — a közösség területén levő mintegy 4 millió fejőstehenet tartó gazdaságból csak 2 százaléknak van 20-nál több te­hene, 80 százaléknak legföljebb 10 tehe­ne van;­­ a gazdaságok vezetőinek több mint fele 57 évnél idősebb. Ha hozzátesszük a fentiekhez, hogy a jelentés már öt évvel ezelőtt készült, akkor látható, hogy a szerkezeti kér­dés mennyire sürgős megoldást vár. Az eddig „szerkezeti változtatásokra” for­dított dollármilliárdok nem érték el céljukat. Nem sikerült a francia me­zőgazdaságban elindítani az átalakulá­si folyamatot, ami néhány év múlva eredményt ígérne. Tulajdonképpen a vas­hegy eltüntetésére hozott intézkedés, a tejelő tehenek kivágásának premizá­lása sem hozott eredményt. A Közös Piac alapító hat tagállamá­nak helyzetében napjainkban újból az átmeneti állapot a jellemző. Anglia, Dánia, Írország belépésével „árkiegyen­lítési” periódus kezdődött meg. Az árak kiegyenlítése köztudottan áreme­léssel jár és járt együtt a Közös Piac életében. Az árak nem a világpiaci tendenciáknak megfelelően, hanem a közösség tagállamai megegyezésé­nek nyomán fognak változni. A terme­lői árszínvonal lényeges növekedése mindenképp át fog tételeződni a fo­gyasztói árakba. Mivel a mezőgazdasá­gi cikkek javarésze fogyasztási cikk, vagy vele közvetlen kapcsolatban áll, vagyis élelmiszer, várható, hogy a tag­országokban — az újabbaknál erősebb mértékben — növekedni fognak a lét­­fenntartási költségek. A létfenntartási költségek és az élelmiszerárak növeke­dése közötti különbség részben magya­rázatot ad a mezőgazdasági szerkezet átalakításának kérdésére is. Franciaországban 1972-ben a létfenn­tartási költségek növekedése 6,1 száza­lék volt. Ugyanebben az időszakban az élelmiszerek és élvezeti cikkek áremel­kedése 7,5 százalék volt. A Közös Piac többi tagállamában a tendencia ha­sonló, de az eltérések nem ilyen na­gyok. Dániában és Hollandiában az élelmiszerárak növekedése alacsonyabb a létfenntartási költségek növekedésé­nél. Ennek magyarázata a két ország jelentős mezőgazdasági exportja, amely a belső árszínvonal kisebb mértékű emelkedését eredményezte. Angliában az ismert kormányintézkedések nyo­mán a két faktor növekedése 0,4 szá­zalék eltéréssel azonos. Éles eltérés mu­tatkozik Írország esetében, ahol az élel­miszerárak növekedése 3,2 százalékkal magasabb a létfenntartási költségekhez mérten. Ami a francia mezőgazdaságot illeti: megállapíthatjuk, hogy a lefölözések­kel és szubvenciókkal támogatott bel­ső piac mesterségesen magas árszínvo­nal tartásával konzerválta a gazdaság­talan törpegazdaságokat, ez pedig rendkívül káros lehet a későbbi évek­ben. Dr. Sziklai Attila Deficites a japán fizetési mérleg A japán fizetési mérleg az áprilisban kezdődő pénzügyi év első hat hónapjá­ban 5 milliárd 417 millió dolláros defi­cittel zárult szemben az egy évvel ko­­r­ábbi 1 milliárd 957 millió dolláros aktívummal. A kormány bejelentése szerint ennek fő oka az import nagy­arányú megugrása, aminek következté­ben megcsappant a kereskedelmi fölös­leg, valamint a külföldi tőkebefekte­tések, kölcsönök és exporthitelek növe­kedése. A külkereskedelmi mérleg aktí­vuma 1 milliárd 694 millió dollárra apadt az egy évvel korábbi 4 milliárd 621 millióról. Ideiglenes becslések szerint az ország fizetési mérlegének deficitje a teljes pénzügyi évben messze meghaladja a 7 milliárd dollárt is. A becslés tartal­mazza már a nyersolajárak emelkedése miatt pótlólag felmerült 1 milliárd dol­láros költséget. (Reuter)

Next