Világgazdaság, 1973. december (5. évfolyam, 231/1233-248/1250. szám)

1973-12-01 / 231. (1233.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILAGGAZDASAG Az első szovjet—indiai kereskedelmi megállapodás óta 20 esztendő telt el. A két ország közti kereskedelmi forga­lom ez idő alatt — bármilyen hihetet­lennek tűnik —, majdnem háromszoro­sára nőtt, 1972-ben elérte a 3700 millió rúpiáit, azaz 451 millió rubelt. India a Szovjetunió második legfontosabb ke­reskedelmi partnere lett a fejlődő or­szágok közül. A hatalmas ázsiai ország összexport­jának 15 százalékát irányítja a Szov­jetunióba, amely ma már India legje­lentősebb felvevőpiaca. A szovjet ex­portlistán a többi között különféle szö­vetek,­­ fúróberendezések, nyomdai gé­pek, Diesel-generátorok, energetikai be­rendezések, útépítőgépek, tankhajók, fehérhajók és személygépkocsik szere­pelnek. A szovjet gépeket, berendezése­ket az indiai ipar legkülönbözőbb terü­letein alkalmazzák: kohóművekben, ne­hézipari gépgyárakban, kőolajfinomí­tókban és vegyipari üzemekben egy­aránt. A mezőgazdasági járműpark több mint egyharmada, 35 000 traktor és kombájn a Szovjetunióból származik. India cserébe nemcsak hagyományos termékeket, így teát, kávét, dohányt, bőrt, jutát, festékanyagokat, hanem vas­úti vagonokat, földmozgató berendezé­seket, elektromos motorokat, szerszám­gépeket, acélhuzalokat, elemeket, elekt­romos kábeleket, gyógyszert, cipőt, pa­mut- és gyapjúszöveteket is szállít. Ez az árustruktúra az indiai iparban végbement jelentős változásokról ta­núskodik. Kialakításához a Szovjetunió is segítséget nyújtott: folyamatos szak­emberképzés mellett jelenleg is közel 70 indiai üzem felépítésében vesznek részt szovjet szakértők. India külkereskedelmének legdinami­kusabb tényezője a Szovjetunióval foly­tatott árucsere-forgalom. Az indiai ter­mékek számára a Szovjetunió stabil piacot biztosít és elősegíti a következő — 1974—1979. évi — ötéves terv telje­sítését, amely fő célul a mezőgazdaság fejlesztését tűzte ki. A terv 533,5 mil­liárd rúpiát irányoz elő gazdasági és szociális fejlesztésre, ez az összeg a két­szerese az elmúlt ötéves tervben telje­sítettnek. Zömét, 372,5 milliárd rúpiát, állami szektorban használnak fel, mert ez az alapja az ország gazdasági függet­lenségének. (1973. november 26.) A VILÁGSAJTÓBÓL CoMtraKHOTmed­­asi két évtizedes szovjet—indiai árucsere T­OQ Wahno A bolgár-francia JLásjo LILIIUo kapcsolatok erősítése Mladenov bolgár külügyminiszter párizsi útja alkalmából a lap ismerteti a két ország viszonyát. Míg a politikai kapcsolatokat kiválóaknak minősíti, megjegyzi, hogy gazdasági és ipari vo­natkozásban még sok a tennivaló. Az árucsere-forgalom továbbra is szerény, bár 1965 és 1972 között csaknem meg­kétszereződött; értéke 153 millióról 258 millió frankra emelkedett. A fejlődés azonban nem volt kiegyensúlyozott, hi­szen két alkalommal, 1966-ban és 1970- ben ennél jóval magasabb értéket (268, illetve 370 milliót) is elért. A magyarázat abban rejlik, hogy minden alkalommal, amikor az amúgy is francia oldalra billenő kereskedelmi mérleg túlzott többletet mutat, a bol­gár partner erősen fékez. Ez év első nyolc hónapjában a Bulgáriába szállí­tott francia export 114 millió frank ér­téket képviselt — éves szintre vetítve 171 milliót —, szemben az 1972. év 144 milliójával és az 1971. évi 267 milliós eredménnyel. A Franciaországba szállí­tott bolgár áruk értéke ugyanakkor 67,8 millió frank volt, ami egész évre átszámítva 101 millió frankot tesz ki, az előző két év 114, illetve 119 milliós értékeivel szemben. A két ország kereskedelmében Fran­ciaország javára 1965 és 1972 között megközelítően 900 milliós többlet hal­mozódott fel. Mivel a francia és a bol­gár gazdaság nem egészíti ki egymást, az árucsere fokozása meglehetősen ne­héz. A francia fél túlnyomóan iparcik­keket — gépipari, vegyi- és acélipari termékeket — szállít, bolgár partneré­től pedig mezőgazdasági termékeket és élelmiszercikkeket vesz át. A bolgár importnak csaknem 20 százalékát teszi ki a dohány és ehhez hasonló mennyi­séggel szerepel a napraforgómag,­­ Franciaország KGST-partnerei kö­zött Bulgária meglehetősen hátul áll, árucsere-forgalmának ugyanis több mint 80 százalékát a szocialista orszá­gokkal bonyolítja le. A két ország kereskedelmének foko­zása mégis kívánatos, nem utolsó sor­ban azért, hogy Franciaország megkísé­relje behozni a Közös Piachoz tartozó többi tagországot, így az NSZK-t és Olaszországot. A Szövetségi Köztársaság 1972-ben 172 millió dollár, Francia­­ország pedig 122 millió dollár értékű árut cserélt Bulgáriával. Öt év alatt Franciaország 700 millió frank értékű szerződést kötött Bulgá­riával különféle berendezések szállítá­sára, továbbá műtrágya és távközlési berendezések eladására. A mostani tárgyalások új perspek­tívákat nyithatnak a kooperációs tár­gyalások előtt. Bulgária valószínűleg megkísérli elérni, hogy Romániához ha­sonlóan s a fejlődő országokat megillető előnyökben részesüljön a Közös Piac részéről. (1973. november 22.) THE GUARDIAN A világ idei gabonatermése a jelek szerint — a több országot sújtó száraz­ság és a vészjósló becslések ellenére — minden eddigit felülmúl. Rekordtermés az Egyesült Államokban, rekordtermés a Szovjetunióban. De még India is arra számít, hogy az idei hozama az 1971. évi csúcseredményt is felülmúlja legalább 10—15 millió tonnával. Van tehát ele­gendő gabona a világ lakosságának el­látására. A kérdés csak az, hogyan használják fel a fontosabb termelő or­szágok a gazdag készleteket. Egy bizonyos: az Egyesült Államok most már sokkal kevésbé használhatja fel a gabonát eszközként politikai cél­jainak elérésére, mint a szűkösebb évek­ben. Teljesen hatástalanná válik pél­dául az a fenyegetése, hogy nem szál­lít gabonát az arab országoknak, ha azok továbbra is szüneteltetik az olaj szállítását. A jelen körülmények között ugyanis akár Nyugat-­Európa bármely országa, akár a Szovjetunió pótolni tud­ja a hiányzó gabonamennyiséget az arab országoknak. Valószínűleg csak még nagyobb ne­hézségekbe ütközik az amerikaiaknak az a törekvése, hogy az európai közös­séget protekcionista agrárpolitikájának a feladására bírják. A közös piaci ag­­rárpoliitikusok érvelése szerint ennek az agrárpolitikának köszönhetik, hogy az ínséges években el voltak látva kész­letekkel. Az amerikaiak ezzel szemben egészen más következtetést vonnak le a tavalyi gabonaellátási nehézségekből. Sokkal hatékonyabban kell felhasználni a világ mezőgazdasági kapacitásait. Ez pedig úgy érhető el, ha eltávolítják a mesterséges korlátokat. A legfőbb kor­látozó tényező pedig — mondják az amerikaiak — éppen az EGK agrárpo­litikája. De más tanulságokkal is szolgál az 1972- es ínséges és az erre következő 1973- as bő termésű esztendő. A tavalyi aszály éppen egy olyan időszakban jött, amikor a kereslet a gabona iránt — a népességszaporulat és a vásárlóerő nö­vekedése, valamint a kormányoknak a fogyasztói szükségletek kielégítésére irányuló fokozottabb törekvése követ­keztében — világszerte számottevően emelkedett. A vásárlóerő növekedése­ Csúcseredmény a világ gabonatermelésében nek köszönhető az is, hogy a lakosság a közvetlen kenyérgabona fogyasztás­ról mindinkább áttért a marha- és ba­romfihús fogyasztására. Ez azonban nemhogy csökkentette, hanem inkább csak még tovább növelte a világ ga­bonaszükségletét. A hústermeléshez ugyanis hétszer annyi takarmánygabo­nára van szükség, mintha az emberek közvetlenül a búzából fedeznék a pro­tein szükségletüket. Az amerikai búza iránti kereslet azonkívül külön is fo­kozta, hogy a dollár leértékelése olcsó­vá tette az amerikai gabonát a külföl­di vásárló számára. Rendkívül sokatmondóak az újabb statisztikai jelentések is. A világ gabo­natermelése 1973-ban — az amerikai földművelésügyi minisztérium adatai szerint — eléri a 933 millió tonnát. Ta­valy mindössze csak 879 millió tonnát takarítottak be. Ebben a nehéz eszten­dőben lépett elő az Egyesült Ál­llamok a második, helyről a világ első gabona­­szállítójává. Az idén búzatermése 208 millió tonnára tehető, a jövő évre pe­dig a földművelésügyi minisztérium már 228 millió tonnát irányzott elő. A termelés növelésére elsősorban az árak emelkedése ösztönzi az amerikai farmereket. A búza ára a határidős ipacon 1974. júliusi szállításra 1973 no­vember közepén bushelenként 3,43 dol­lárra hanyatlott a szeptemberi 4,45 dol­láros rekordról, de még mindig jóval felülmúlta az 1971. és 1972. évi árakat (1,34, illetőleg 1,80 dollár). De még ha valamilyen okból további áresés kö­vetkeznék is be, a kormány biztosítot­ta a 2,05 dolláros árat. Ilyen kedvező körülmények között a termelők fő gondja az Egyesült Álla­mokban már nem az árkérdés, hanem az: nem termelnek-e majd többet, mint amennyit a világszerte növekvő keres­let igényel. És a kérdésnek éppen ez a felvetődése mutatja, mennyire rácáfolt a termelés alakulása a korábbi vészjós­ló prognózisokra. Mindemellett a gaz­dasági szakértők arra is figyelmeztet­nek: mivel az Egyesült Államokban a készleteket 1972-ben már kimeríteték, a helyzet továbbra is feszült marad. (1973. november 20.) MAGYAR-LENGYEL FUVAROZÁSI MEGÁLLAPODÁSOK 1974-RE Két jegyzőkönyvet írtak alá a magyar—lengyel áruforgalommal kapcso­latban. A lengyel tengerhajózási, külkereskedelmi, valamint a közlekedési minisztérium és a magyar Külkereskedelmi Minisztérium megbízottai állam­közi jegyzőkönyvben rögzítették az 1974-es áruforgalom fuvarozási feltételeit a két ország között, és azokat a szállítmányozási előirányzatokat, amelyek a magyar külkereskedelmi áruforgalomnak a lengyel kikötőkből induló, illetve érkező tételeire vonatkoznak. Problémák a tengeri árufuvarozás terén mutat­koznak. Az utóbbbi években a fuvarozás tárgyi feltételeinek (fuvarozási esz­közöknek) részbeni hiánya, valamint a lengyel fél feltételeinek változása miatt csökken a három lengyel tengeri kikötő magyar áruforgalma. Remélhe­tően a jövő héten kezdődő — közvetlenül a kikötők vezetőivel — való meg­beszélés során javítani lehet a helyzeten. Ugyanakkor a nehézségek miatt a magyar speditőrök figyelme más fuvarozási lehetőségek és helyek felé fordul. A most aláírt két államközi jegyző­könyv egyrészt a Magyarország és Len­gyelország közötti államközi szerződé­sekben rögzített külkereskedelmi for­galom fuvarozási kérdéseit tisztázza, másrészt azoknak a magyar áruknak a szállítmányozási problémáit, amelyek a három nagy lengyel tengeri kikötő­ből — Gdanszkból, Gdyniából és Szce­­czinből — indulnak a tengerentúlra, illetve érkeznek onnan. Az első jegyzőkönyv lényegében azo­kat a fuvareszközöket biztosítja, ame­lyek szükségesek a két ország közötti 1974-re tervezett árucsere-forgalomban. A második — amely a tengeri fuva­rozásra vonatkozik —, több problémát vet fel. A magyar külkereskedelem teljes tengeri áruforgalma­­exportot és importot beleértve mintegy 2,4 millió tonna. Ennek körülbelül 40 százaléka, megközelítően egymillió tonna, az em­lített három lengyel kikötőből indul tengerentúlra, illetve érkezik onnan már sok éve. 1972-ben a lengyel ki­kötők magyar áruforgalma ugyan nem érte el az egymillió tonnát, s az idei első kilenc hónap összesített, valamint a még várható forgalom adatai is arra engednek következtetni, hogy ebben az esztendőben ismét csökken a lengyel kikötőkben a magyar áruk továbbított mennyisége. Jelentős problémákat okoz évek óta a fuvarozási eszközök hiánya. Az im­porttételek továbbítására rendszerint kevés a vagon a lengyel kikötőkben, s rendszeresen előfordul, hogy egy-egy nagyobb, a magyar ipar számára fon­tos szállítmány ott áll a kikötőkben, a hajóban kirakatlanul és nehézséget okoz az áru továbbítása Magyaror­szágra. Ezzel párhuzamosan előnytele­nül változnak a fuvarozási feltételek is — különösen anyagi vonatkozásban. A most aláírt 1974-es tengeri fuvaro­zási jegyzőkönyv se tartalmaz a magyar fél számára a tavalyinál kedvezőbb fel­tételeket. Rövidesen a kérdések részleteinek megtárgyalására, akvizíciós munkára, Budapestre érkezik a Lengyel Kikötői Egyesülés vezérigazgatója a három nagy lengyel tengeri kikötő igazgató­jával együtt. Remélhető, hogy ezen a konkrét megbeszélésen előrehaladást lehet elérni és a kikötők, a jegyzőkönyv feltételein túl további engedményeket tesznek a magyar áruk szállítása érde­kében. Ugyanakkor a magyar külkereskede­lem áruinak tengeren túli szállítmá­nyozásáért felelős szervek vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy — ha továbbra is problémák mutatkoznának a lengyel kikötőkön át lebonyolított fuvarban —, milyen más utakon le­hetne az árukat rendeltetési helyükre juttatni, illetőleg onnan az importtéte­leket Magyarországra szállítani. Több területre (például Skandinávia) lehető­ség látszik a szárazföldi fuvarozás meg­szervezésére. — Más — tengerentúli ál­lamokkal — fuvarozási kapcsolatok biztosítása elképzelhető például a ju­goszláv kikötők fokozottabb igénybevé­telével. Ezek természetesen kemény va­lutát igénylő útirányok szemben az egyetlen rubelrelációban rendelkezésre álló nagyobb kapacitású lengyel kikötőkkel. De, mert a fuvarozási költ­ségek a külkereskedelmi forgalomnak csak tört részét teszik ki, ugyanakkor a téma rendezetlensége nagy kihatású , kézenfekvőnek látszik az a megol­dás, ami a forgalmat az egyéb, jár­hatóbb utakra tereli. A BÁV kivitele tőkésországokba A Bizományi Áruház Vállalat közel két évtizede értékesít a tőkésorszá­­got­ban különböző műtárgyakat, fest­ményeket, nemesfémeket, a régi korok bútorait és úgynevezett hobby cikke­ket, múzeumi ellenőrzés és engedélye­zés után az ARTEX, valamint a KONSUMEX útján. A kivitel különö­sen az utóbbi hat-hét évben lendült fel, s ma már szinte a világ minden részére szállítanak. Legnagyobb vevők: Olaszország, NSZK, Hollandia, Kanada, Belgium, Anglia, Ausztria és Japán. Az idei export értéke várhatóan el­éri a másfél millió dollárt. Ez 30 szá­zalékkal haladja meg a múlt évi ki­vitelt. Az újabb piackutatások ered­ményeként a következő évben már üzletfeleik közé tartoznak majd svájci cégek is, bővül a vevőkör az NSZK-ban, Kanadában és új piacként Auszt­ráliát is számon tarthatják. A BÁV saját műhelyeiben gondosko­dik a belföldön felvásárolt termékek restaurálásáról. A vállalat a Budapestre látogató kül­földieknek négy Konsumtourist üzlet­ben áll rendelkezésre (természetesen valutáért). Ugyanakkor gondoskodnak a belföldi választék bővítéséről is: évenként átlag 500 ezer dollár érték­ben importálnak a fejlődő országok­ból — Irán, Egyiptom, India, Pakisztán — perzsaszőnyegeket, lakberendezési ajándéktárgyakat és rézből készült cikkeket. Ezenkívül Kínából, Spanyol­­országból, Olaszországból is vásárolnak még ékszereket és más tárgyakat. K. L. A VIZÉP exportlehetőségei A Vízügyi Építő Vállalat rendkívül nagy értékű és igényes hazai megrende­léseknek tesz eleget — Tisza II. víz­lépcső építése, Beremendi Cementgyár alapozási munkáinak elvégzése s­tb. —, de ugyanakkor egyre több külföldi partnerrel is kapcsolatba kerül. A NIKEX-en keresztül tárgyalásokat folytat például Jugoszláviában völgy­zárógát építéséről és különféle mező­­gazdasági üzemek szennyvíztelepeinek kialakításáról. A közeljövőben írnak alá, NDK-beli megrendelésre mint­egy 22 millió forint értékű szerződést egy daruscsarnok tervezési és alapo­zási munkáinak elvégzéséről. Szovjet vállalatokkal a Rijekát — Magyaror­szágon át — Csehszlovákiával összekö­tő kőolajvezeték építési munkáiról tár­gyalnak, aláírás esetén már 1974-ben 50­­millió forint körüli munka elvégzé­séről várható szerződéskötés. Egy hő­erőműhöz építenek 20­­kilométeres cső­­szakaszt a csehszlovákiai Brnóban, s 25—30 millió forint értékű munkát vé­geznek el. A Vízügyi Építő Vállalat tőkés kap­csolatainak egy részét szabadalmai si­kerének köszönheti. Évente 10—15 da­rabot ad el például a vállalat külföld­re a SZEDÁR-típusú „szennyvíz-dara­­boló” berendezésekből, s jelentős üz­leti érdeklődést váltott ki az országos újítási kiállításon bemutatott uszály­­kirakó markoló berendezése és az elektrohidraulikus „réselő”. (Az utóbbi gép hazai gyártása nagy értékű impor­tot pótol: az állandó alkatrészgon­dokat okozó olasz Titania és a francia Poc­h­in berendezései helyett állítható a magyar gép különféle mélyépítési és folyamszabályozási munkáknál üzem­be.) A vállalat kapcsolatot épített ki svéd cégekkel is: megállapodásuk ér­telmében évente 120—150, a Tinapack cégtől származó, talajtömörítőgép ja­vítását végzik. Tárgyalásokat folytat­nak a szerviz-szolgáltatás kiterjeszté­séről, s jövőre már betonvibrátorok ja­vítására is vállalkoznak. Alapanyaggondok A HUNGAROCOOP és a HUNGARO­­TEX közvetítésével exportálja gyer­mek és női köntöseit, munkaköpenyeit s más ruházati cikkeit a Csöpi Női és Gyermekruhakészítő Szövetkezet. A múlt évben szocialista exportjuk ér­téke 22 millió forint volt, a bérmunká­ban készített termékekért 900 ezer forin­tot kaptak. Ebben az évben a rubel­­viszonylatú szállítások értéke várha­tóan eléri már a 35 millió forintot. A következő évben a jelek szerint nem tudnak hasonló növekedést elérni a szocialista relációban, egy csehszlovák megrendelésnek ugyanis, az eddigi helyzet szerint, nem tudnak eleget ten­ni. A csehszlovák vevő 18 millió forin­tos megrendelése teljesítésének akadá­lya, hogy a Lőrinci Vattagyár a szük­séges alapanyagok hiánya miatt, illet­ve árkalkulációs problémákra hivat­kozva nem kötötte meg a megállapo­dást. A szövetkezet tőkés viszonylatban egyre jelentősebb bérmunkákra vállal­kozik. Holland és NSZK-beli vevők ré­szére különböző méretű és fazonú gyermekruhákat készítenek, s az év vé­géig mintegy 6 millió forintos érték­ben szállítanak. Tavaly bérmunka­­exportjuk még csak 5,2 millió forintot jövedelmezett. A REÁB kiállítása Jubileumi kiállítást rendez tízéves fennállása alkalmából a KGST rádió­­technikai és­­elektronikai ipari állandó bizottsága. Az anyag többek között be­mutatja azokat a közös eredményeket, amelyeket a vezetékes híradástechni­kában, rádióberendezési iparban, rádió­elektronikus műszerek, rádiótechnikai alkatrészek és szerelvények, vákuum­technikai eszközök, félvezetők, integ­rált áramkörök gyártásában elértek. (A kiállításon részt vesz a KGST-or­­szágokon kívül a REÁB nyolcadik tag­ja, Jugoszlávia is.) Iparművészeti cikkek az NDK-ból A NDK kulturális és tájékoztató köz­pontjában november 30. és december 23. között megrendezik a már hagyomá­nyosnak tekinthető karácsonyi vásárt. Az NDK mintegy negyven vállalatának­­ termékeiből vásárolhatnak a budapes­tiek. Elsősorban iparművészeti cikkeket, például kézzel szőtt száz százalékos gyapjútakarókat, sálakat, valamint ba­bákat, plüss állatokat, az Érc-hegység évszakonként változó virágaiból készí­tett képeket, karácsonyfadíszeket, tikfá-­­­ból faragott étkészletet, fa fűszertartó­kat, kézzel festett kerámiát és más ötle­tes ajándéktárgyakat kínálnak megvé­telre. 1973. DECEMBER 1. *­li] vegyes vállalat A HUNGAROTEX nyolcadik vegyes vállalata „született” meg pénteken Budapesten. Az aláírt megállapodás szerint a magyar—kanadai vegyes vál­lalat 1974. július 1-én kezdi meg mun­káját montreáli székhellyel. A kanadai piacon lendületesen emelkedik a ma­gyar külkereskedelmi vállalat exportja. 1971-ben 2,5 millió dollár volt a for­galom, ez évben már 5 millió dollár értékű áru kerül Kanadába. Az export­listán megtalálható pamutszövet, több­féle háztartási textiláru, cérna és ter­mészetesen konfekcióáru is A vegyes vállalat működésétől a forgalom to­vábbi növekedését várja a HUNGARO­TEX. A tervek szerint 1974-ben 6 mil­lió, 1975-ben pedig már 8 millió dollár értékű árut exportálnak ebbe az or­szágba. Gépek, berendezések Bulgáriából A TECHNOIMPEX ebben az évben több mint 8 millió rubelért vásárolt faipari gépeket, hidraulikus berende­zéseket, szállítóeszközöket, szerszámgé­peket és alkatrészeket Bulgáriából. Az importtermékek közül változatlanul a legjelentősebb helyet a szállítóeszközök — elektromos és Diesel-motoros targon­cák, futómacskák — foglalják el. A magyar külkereskedelmi vállalat az idén több mint 1100 targoncát rendelt a Balkancartól. Eredményként köny­velhető el, hogy a bolgár vállalat igyekszik ellátni a magyar megren­delőit a korszerűbb típusokkal is, így az idén már exportáltak olyan szál­lítóeszközöket is, amelyeket az ez évi BNV-n mutattak be. Megoldottnak te­kinthető a Bulgáriából származó tar­goncák karbantartása és alkatrészel­látása is: a fővárosban és a vidéki városokban több szerviztelep végzi eze­ket a munkákat. Kőbányászati termékek külföldre A Kőbányászati Egyesülés 1968 óta kapta m­eg az önálló export jogot. A határokhoz közel fekvő bányákból ter­meli ki 5 szakvállalat a mintegy 10— 12-féle terméket, amelyeket a szom­szédos Ausztriába, Svájcba, az NSZK- ba, Csehszlovákiába, valamint Jugo­szláviába exportálnak. Elsősorban zú­zott követ, mészkövet, vízépítési ter­méskövet és más faragott követ ér­tékesítenek. Jugoszláviában és Csehszlovákiában a közelmúltban lefolytatott piackutatás eredményeként várható, hogy a jövő­ben még nagyobb vásárlásokra kerül sor. Megkezdték a tárgyalásokat a Szovjetunióval és Romániával is. Ebben az esztendőben tőkés kivitelük értéke 440 ezer dollár, 1974-ben azon­ban már meghaladja az 1 milliót. A szocialista országokba 453 ezer rubelért exportálnak az év végéig, jövőre pedig már 962 ezer rubeles szerződéssel szá­molnak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik házanként ötszer 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklattal. A szerkesztő bizottság alnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szer­kesztőség: Bp., V. Dorottya u. é. IV. cm. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-11 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3

Next