Világgazdaság, 1974. január (6. évfolyam, 1/1251-21/1271. szám)

1974-01-03 / 1. (1251.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG _______——-------_------­--------------------------------------------_____ A francia közgazdasági folyóirat szer­kesztősége interjút készített a Párizs­ban tartózkodó Galbraith-szel a világ­­gazdaság aktuális problémáiról. Az inf­lációról szólt először és vitatta, hogy az energiaválság szükségszerűen száguldó inflációhoz vezetne. A 20-as évek Né­metországával való összehasonlítás nem állja meg a helyét, hacsak a nyugati kormányzati rendszerek nem omlanak össze, ami igen kevéssé valószínű. Az infláció okait újra és újra meg kell keresni, mivel azok állandóan mó­dosulnak. Nagyjából egy éve két motí­vum került előtérbe. Először is az árak stabilitásával szembeni növekvő bizal­matlanság, amelynek eredményeként a fogyasztók elsietett vásárlásokba kezd­tek. Másrészt az uralmon levő konzer­vatív pártok vonakodása, hogy a túl­zott kereslet leghatékonyabb ellensze­réhez, az adók emeléséhez és aktív költségvetés kialakításához nyúljanak. Az infláció elleni harc eszköztárából — ezek a monetáris politika, az adó­politika és a közvetlen ellenőrzés — mindig azt kell alkalmazni, ami meg­felel a pillanatnyi szükségszerűségnek. Galbraith kifejtette, hogy mindig is ellene volt a hitelek korlátozásának, mivel az a pénzeszközökre legjobban rászorult iparágakat sújtja, viszont az önmagukat finanszírozó nagyvállalato­kat szinte alig érinti. Egészen a múlt évig maga részéről az ár- és bérellen­őrzés mellett szállt síkra, a jelenlegi fázisban azonban a fiskális politikát találja legmegfelelőbbnek. Adót emelni persze kényelmetlen dolog, és érthető, hogy az amerikai, az angol és a francia konzervatív kormá­nyok vonakodnak tőle. Ezért azt mond­ják: kétségtelen, hogy jelenleg infláció van, másrészről azonban recesszió fe­nyeget, a pillanat tehát nem alkalmas a kereslet fékezésére. Éppen ezért az amerikai közgazdász úgy véli, hogy az infláció folytatódik, nagy inflációellenes akciókat pedig továbbra sem kezdeményeznek. Szerinte a gazdaságpolitika irányát nem is a természetüknél fogva kétséges előrejelzések szerint kellene kialakítani, hanem a dolgok állapotának megfe­lelően, az adott pillanathoz igazodva. Galbraith válaszolt arra a kérdésre is, hogy hogyan alkalmazkodhat a vi­lággazdaság a drága és kevés energiá­hoz. Annak a nézetének adott hangot, hogy az amerikaiak eddig úgy fogyasz­tották a fosszilis tüzelőanyagot, mintha teljesen vagy csaknem ingyen lett vol­na. A kőolaj azonban furcsa termék, amelyre nézve a kereslet a kínálattól függ, mint ahogy a világ a háború alatt tapasztalhatta. Ha drágul a kőolaj, az emberek módosítják életmódjukat, ke­vesebbet kocsileáznak, kisebb autókat vásárolnak. A kőolajhiány aligha vezet recesszióhoz, sőt esetleg javára válhat a „fogyasztói társadalomnak”, amennyi­ben kikényszeríti a gazdasági élet kor­szerűsítését. Biztos, hogy új kezdemé­nyezések áradatát indítja meg — ami egyben új beruházásokat is jelent — gazdaságosabb autókat gyártanak, új metróvonalakat építenek, javítják a vasúti közlekedést stb. Meglehet persze, hogy átmenetileg némileg nő a munkanélküliek száma és hogy felmerülnek az alkalmazkodás problémái. Annak azonban semmi ér­telme sincs, hogy — mint azt az öko­­nometriai modellezésnél teszik — szá­­mítgatják a kőolajszállítások 10—15 százalékos csökkenésének közvetlen ki­hatásait. Az új helyzethez való igazo­dás következményeit is figyelembe kel­lene venni, mivel azok kétségtelenül jelentkezni fognak. A riporter úgy vélte, hogy ez a tézis talán igaz Amerika esetében, de igaz-e Nyugat-Európára vonatkozóan, ahol az arab olaj élet-halál kérdés? Galbraith nem olyan biztos ebben. Úgy hiszi, az arabok jobban szeretik a nyugat-európaiakat, mint az ameri­kaiakat. Mi több, Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia előbb-utóbb ráébred ar­ra, hogy a dollárnak, a márkának vagy a franknak mégiscsak megvan az ér­téke és haszna. Az arabok nem olyan kemények, mint ahogy állítják, a nyu­,­gati világ azonban — azzal, hogy utat engedett aggodalmai­­kifejezésének — felbátorította őket. A régi jó keleti ösz­tön végül is felül fog kerekedni és néhány hónapon belül újból népszerűvé válik az Olaj értékesítésének gondolata. (1973. decemberi szám) A VILÁGSAJTÓBÓL­­ EXPANSION Galbraith nyilatkozata inflációról és olajról (privredni ) PREGLED Jugoszlávia és Irak fejlődő kapcsolatai Az elmúlt napokban fejeződtek be Minics jugoszláv és Bakhi iraki kül­ügyminiszter megbeszélései. Ezek al­kalmával a következő fontosabb meg­állapodásokra jutottak: a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fellendítése érdekében már az igen kö­zeli jövőben vegyes bizottságot hoznak létre, konkrét kereskedelmi lehetősé­gek feltárása érdekében kölcsönösen gazdasági küldöttségeket menesztenek egymás országába. Iraki részről hangsúlyozottan kifejez­ték igényüket jugoszláv vállalatok köz­reműködésére — mégpedig minél na­gyobb mértékben és különböző ágaza­tokban — Irak gazdaságfejlesztést szol­gáló létesítményeinek kivitelezésében, elsősorban a mezőgazdaság területén, öntözőrendszerek és egyéb ilyen rendel­tetésű objektumok építésében. Igény van továbbá különböző magas- és mélyépítési munkákra; a jugoszláv ha­jógyártás részére nagy lehetőségeket kínál az arab partnernek az a szándé­ka, hogy kereskedelmi flottáját nagy­mértékben fejlessze és ehhez tartály- és partmenti hajózásra alkalmas hajó­kat kíván rendelni a nagy hírű jugo­szláv hajóépítő ipartól. Iraki szakem­berek jugoszláviai kiképzése iránt is megvan az érdeklődés. A két ország gazdasági kapcsolatai egyébként, ha nem is érik el azt a mér­téket, amilyen az igények és az adott­ságok alapján lehetséges lenne, az utób­bi néhány évben egyenletesen fejlődtek. Az árucsere értéke 1972-ben 19 millió dollár volt, ebből 4 millió a jugoszláv kivitelé. Az iraki oldalon igen jelentős tétel volt a 14 millió dolláros kőolaj­­export. A jugoszláv export egyelőre el­marad a különböző iparcikkek számára az iraki piacon kínálkozó igen reális lehetőségek mögött az elektromosipari, színesfémipari, fémfeldolgozóipari ter­mékek, gépek, berendezések és közszük­ségleti cikkek körében. Jugoszlávia fő­ként gyógysz­ert, papírt, kábelt, vasszer­kezeteket exportál Irakba. 1973 első tíz hónapjában az árucsere értéke körül­belül 26,5 millió dollár volt, ebből a jugoszláv exporté valamivel több, mint 5 millió. A gazdasági kapcsolatok azon­ban nemcsak mennyiségben és válasz­tékban, hanem a formák szélesítése te­kintetében is fejlődnek. Erőteljesen fel­lendült a beruházási együttműködés, amely egyre inkább a kapcsolatok fő tényezőjévé válik. A jugoszláv vállalatok tevékenységé­vel Irakban mindig igen elégedettek voltak a megrendelők; eddig gátakat, hidakat, betongyárakat, távvezetéket, úthálózatot építettek és vilamosítási terveket kiviteleztek. A kapcsolatok alapján már teljesített beruházási mun­kák értéke mintegy 38 millió dollár; ez idő szerint négy jugoszláv vállalat hő­erőművek építését és szerelését, kikötő­bővítési és kútfúrási munkákat végez Irakban; e munkálatok együttes értéke mintegy 22 millió dollár. (1973. decem­ber 14.) SrűnSfnrferJíifmig BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Az amerikai gazdasági szakértők túl­nyomó többsége optimista az USA kül­kereskedelmének jövőbeni alakulását illetően, s ebben nem befolyásolja őket sem az olajválság, sem a fontosabb ke­reskedelmi partnereiknél egyre nyil­vánvalóbb konjunkturális hanyatlás. A Wall Street Journal kiemeli, hogy nem­csak a hivatalos és szakértői előrejel­zések árasztanak ilyen eufórikus han­gulatot; a gazdasági életben is számos jel utal arra, hogy az amerikai válla­latok kezdik ismét vonzónak találni az exportügyleteket. Az amerikai „exporthullámnak” több elfogadható magyarázata van. Minde­nekelőtt nyilvánvaló, hogy körülbelül az év közepe óta érezteti már hatását a dollárleértékelés és a többig valutáris változás. Az amerikai exportőrök, akik h­osszabb ideig csaknem kizárólag áruik­inősége révén léphettek sorompóba, ősi árajánlataikat is versenyképesek­­ne tekinthetik. Egyes ágazatoknál a dollárleértékelés olyan hatásos volt, hogy az exportőr nem is kénytelen a kivitel céljából rendelkezésre álló egész mennyiséget továbbadni a vevőnek, esetenként amúgy is nem elhanyagol- Az amerikai export fellendülése tovább tart­ ható arányban tudja növelni profit­rátáját. Az export fellendülését tovább erő­síti a mezőgazdasági termékek viszony­lag magas, 30 százalékos részaránya az összkivitelben. S a világméretű hiány fokozza a keresletet az élelmiszercikkek és a takarmányféleségek iránt. A nem­zetközi nyersanyagáremelkedés ezen a területen is az exportbevételek erőtel­jes fokozódásához vezetett. Ezek és rajtuk kívül egyéb tényezők idézték elő, hogy az USA árukivitele az idén a korábbi éveknél jóval gyorsabb, egyes időszakokban a tavalyit 25 szá­zalékkal is meghaladó ütemben nőtt, és hosszú idő után ismét jóval túl­szárnyalta a bevitel növekedési ütemét. A kereskedelmi mérleg ily módon az előző két év szokatlanul nagy deficitje után (1972: mintegy 3 milliárd dollár) — ha szerény mértékben is — 1973-ban alighanem aktívumot mutat fel. Az exportfellendülés előreláthatóan növelni fogja az USA részesedését a világ összexportjában, ez a részesedés 1950 óta 20 százalékról 13 százalékra esett vissza. (1973. december 13.) Importgondok a Centrum Áruházaknál A Centrum áruházi vállalat forgalmának minden hatodik, hetedik forintja import eredetű termékek értékesítéséből származott 1973-ban. A tőkésországokéból 2 millió, dollárért, a fejlődő országokból 1 millió dollár­ért, a szocialista országokból pedig közel 6 millió rubelért vásároltak ruhá­zati cikkeket és különféle iparcikkeket. Az ismert áremelkedések miatt azon­ban erre­­az évre­­a külföldről származó termékekre még csak részben tudtak szerződéseket kötni a külkereskedelem útján. Különösen a gyapjú­méteráru importja okoz ebben a pillanatban nagy gondot. A Centrum Áruház Vállalat 1973-ban nyolc százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző évben, s bevétele megközelítette a 7 milliárd forintot. Ebben szerepet játszott több tényező is. Így például a Jersey felső konfekció, a pamut típusú nyári méter­áruk, s a szintetikus függönyök árá­nak csökkenése a nyár folyamán. Az év végi gyors­­mérlegnél meglepetést okozott, hogy­­a ruházati cikkek for­galma gyorsabban növekedett az áru­házakban, mint az iparcikkeké. A ma­gyarázat ebben az esetben kézenfekvő: az áruházak korszerűsítési programját az előző év végéig befejezték, s az új eladási formák — önkiszolgálás, ön­kiválasztás — meggyorsították a ruhá­zati cikkek eladását. A Centrum Áruházakban 1973-ban mintegy 1,2 milliárd forintért hoztak forgalomba import eredetű termékeket, így náluk is érvényesül az egész ma­gyar kiskereskedelmi forgalomra jel­lemző adat: minden hatodik, hetedik forint az importtermékek értékesítésé­ből származik. A fejlett tőkésországok­ból kétmillió dol­lárért, a fejlődő orszá­gokból egymillió dollárért­ vásároltak főleg ruházati cikkeket a külkereske­delem közvetítésével, a szocialista or­szágokból beszerzett áruk értéke pedig eléri az 5,5—6 millió rubelt. Olaszországból, Angliából, Spanyolor­szágból és Hongkongból mintegy 250 ezer darab felső kötöttárut szereztek be. Ausztriából, Görögországból és Spa­nyolországból 300 ezer darab női fehér­neműcikket vásároltak. A különböző divatáruk, nyakkendők, sálak stb. szá­ma így meghaladta az előző évi meny­­nyiséget, viszont a méteráru beszerzési forrásai csökkentek. Jersey méteráru­ból a konfekcióipar részére még bizto­sítottak néhány tételt Jugoszláviából és Angliából, de­­a­­ gyapjúszövet vásár­lása egyes esetekben már leküzdhetet­len akadályokba ütközött. Mint isme­retes, a jó minőségű gyapjúszövetek világpiaci ára rendkívül magasra szö­kött az előző évben, ezért mindössze 4—5 ezer méter behozatalára kerülhe­tett csak sor. Ezen a téren 1974-ben sem remélik a beszerzési gondok csök­kenését. Igaz ugyan, hogy Iránban le­kötöttek egy 12 ezer méteres tételt, de ez még messze nem fedezi a szükség­letet. Fokozza a gondokat, hogy a ma­gyar ipar is kevesebb áru szállítására vállalkozik, mint 1973-ban. Hasonló a helyzet a különböző mű­anyagok beszerzésénél. 30 százalékos, sőt a konyhafelszerelési cikkeknél 15 százalékos áremelkedésre lehet számí­tani 1974-ben. Ugyanez érvényes a kozmetikai cikkeikre és a borotvapen­gékre is, így, ha a Centrum Áruházak­ban az import eredetű áruk forgalmá­nak szintjét meg akarják tartani, az eddigieknél nagyobb dollárkeretre lesz szükség. Ennek hiányában ugyanis az eddigi mennyiséget a választék rová­sára lehet csak biztosítani. Jól mu­tatja a­­beszerzési lehetőségek áremel­kedések folytán bekövetkezett változá­sát a Wilkinson penge importja. Ta­valy ebből a cikkből 4 millió darab érkezett, de a 12 százalékos áremel­kedés miatt — bár időközben a ma­gyar vámok ugyanennyivel csökkentek — azonos mennyiséget 1974-ben már nem lehet biztosítani. Az előbbiekből logikusan következik, hogy a Centrum Áruházak importőrei­nek figyelme egyre inkább a fejlődő országok felé fordult. Az eddigi szerző­dések alapján 1974-ben Iránból mint­egy félmillió dollár értékű textiltermék, Indiából — a Philips leányvállalatá­tól — ötezer darab táskarádió érkezik majd. A tőscésországokból származó im­port 40 százaléka különböző híradás­­technikai készülékekből és háztartási berendezésekből tevődik majd össze, így volt ez 1973-ban is, amikor mint­egy 15—20 ezer zsebrádiót, több mint 5000 táskarádiót és 1000 japán gyárt­mányú kazettás magnetofont hozott forgalomba a Centrum a hollandiai Philips cég 15 ezer darabos rádiószál­­lítmánya mellett. A Centrum Áruházak a zavartalan áruellátás érdekében 1973-ban vállalta a kockázatot, és rövid lejáratú hitelek igénybevételével több mint egymilliárd forintos árukészlettel töltötte fel rak­tárait. Számításuk bevált, mert a több­letforgalom árrése fedezetet nyújtott készletpolitikájuk­hoz. Ha kell, nem zárkóznak el ettől a módszertől ebben az esztendőben sem. Céljuk, hogy áru­forgalmi terveiket teljesíteni tudják az importgondok ellenére is. E. P. Osztrák gépsor sícipőkért A Duna Cipőgyárban üzembe he­lyeztek egy osztrák gyártmányú kör­körös gépsort, amelyen 12 fajta talp készíthető poliuretánból. A berendezé­sen évenként 1 millió pár cipőhöz tudnak korszerű talpat gyártani. A nagy kapacitású gépsort kooperációs keretek között szerezték be. A gép­­soroként a megrendel­ő kívánsága sze­rint 1974-ben mintegy 100 ezer pár sícipőt szállítanak. Az új gépsoron gyártott talpak egy részét a TAMNIM­­PEX útján exportálni is fogják. A Duna Cipőgyár gépparkjának kor­szerűsítése mellett lépéseket tett a drá­ga borimport csökkentésére is. A Bu­dapesti Bőripari Vállalattal közösen kísérleteket folytatnak a sertésbőrök lakkváltozatának előállítására. A kez­deti tapasztalatok kedvezőek. A Szov­jetunió 1974-es szállításra máris 70 ezer pár lakk-sertésbőrből készült cipőre adott fel rendelést, és a lengyelek is jelezték vásárlási szándékukat. Előre­haladott kísérletek folynak a sertésbőr nukák változatának gyártására is. Az új termékkel az NSZK-ban kívánják bővíteni piacukat, mégpedig saját ex­­portos formában. Az NSZK-tól eddig ugyanis főleg bérmunka-megbízást kaptak az onnan érkezett nyersanya­gok feldolgozására. Egymillió forintos kerámiakivitel A Kerámia Iparművész HSZ az ARTEX útján 1973-ban az előző évhez képest harmincszorosára növelte termé­keinek külföldi értékesítését, vagyis az 1972. évi 15 ezer forintos kivitellel szemben 1973-ban exportjuk megköze­lítette a 450 ezer forintot. A magyaros motívumokkal díszített mokkáskészle­­tek, tányérok, modern vázák, lámpa­ernyők iránt egyre nagyobb az érdeklő­dés a tőkés piacokon. 1974-ben a szál­lítások értéke megközelíti az 1 millió forintot. A legjelentősebb vevők közé tartozik Ausztria, az NSZK és Kanada, de sokat szállítanak Ausztráliába és Jugoszlá­viába is. STÚDIÓ-ÁLLVÁNYOK EXPORTRA A tv-állványokat 1965 óta valameny­­nyi szocialista ország részére a Mecha­nikai és Gépgyártó Szövetkezet szál­lítja az ELEKTROIMPEX útján. Az elmúlt évben több mint 800 000 rubelt jelentett az export, ami kétszerese az 1972. évinek. A legnépszerűbb típus az ST—HLK jelű kameraállvány volt, ebből a Szovjetunióba 90 darabot szál­lítottak. Főleg a stúdiókban használják az önjáró daruskocsit, amely mind fel­ső, mind alsó kameraálláshoz alkal­mas. Ebből az önjáró daruskocsiból 15 darabot kértek 1973-ban a szocialista partnerek. Az elmúlt évben hozta ki a MEGÉP MGS—3 típusú állványát. Ezt már nemcsak a szocialista országokba (Bulgáriába, NDK-ba) szállították, ha­nem az NSZK-ba is. 1974-ben a kivi­tel a szocialista államokba elérheti az 1 millió rubelt is, mivel előtérbe kerültek a drágább típusok. Az MGS—­3 típusból például, ami több mint 4 és félezer rubel, 80 darabot adtak el. A szövetkezet felismerte azt is, hogy a kézzel irányítható, könnyen mozgat­ható állványokból még nem telített a piac, ezért egyszerű olcsó állvány­típust fejlesztett ki. Várható, hogy a januári moszkvai bemutató után na­gyobb mennyiséget rendelnek majd ebből a típusból a szocialista orszá­gok külkereskedői. Hogy ez az olcsóbb tv-állvány versenyképes, bizonyítja az, hogy a nyugatnémet Femseh cég aján­latot kért 20 darabra. A szocialista országokban kerülő szál­lításokon kívül 1974-ben a forgalom jelentős felfutására számít a MEGÉP a tőkés piacon is. A francia Thompson cég daruskocsit rendelt, az angol Winten céggel pedig kooperációs együttműködésről kezdett tárgyaláso­kat a szövetkezet. A New Yorkban ki­állított STP—1 típusú állványból már 50 darabra ajánlatot is kértek, s re­mélhetőleg ebben az évben meg is születik az 50 ezer dolláros üzlet. A szövetkezetnek nem titkolt terve, hogy továbbfejleszti a nyugatnémet Fernseh céggel létrehozott üzleti kapcsolatait s így remény van arra, hogy a nyugat­németek komplett stúdióberendezései között — amelyeket harmadik piacra szállítanak — helyet kapnak a MEGÉP állványai, daruskocsijai. Az elképzelé­sek szerint az 1973. évi 20 ezer dollár­ral szemben ebben az évben már 70— 80 ezer dolláros forgalmat is elérhet­nek. A NIKEX újabb szerződései Több mint 900 ezer rubeles szerző­dést kötött a NIKEX a prágai Stroj­­exporttal: tolózárakat szállít csehszlo­vák partnerének. A magyar külkeres­kedelmi vállalat a berlini Elektro­­technik­kel 115 ezer rubeles szerző­dést kötött, az ugyancsak berlini Technocommerznek pedig 122 ezer rubel értékben 43 darab DIGÉP gyárt­mányú szivattyút exportál. Dollárrelációban két üzletkötésről számolhatunk be. A NIKEX több iraki felhasználónak összesen 700 darab hid­­rofiltert fog szállítani a jövő év folya­mán. A belgrádi Jugoelektro pedig 16 darab hangtompítót rendelt több mint 50 ezer dollárért. IMilMlllllllllllllllllllllllllllllllllBIIMIIIIIIIIIIIIlllllWIIIIIWIlllllllllillllllllliBlltlIIIIIÍIIMIlllBllllllROVPCW -%• Harminc darab különleges gyalupa­­dot szállított perui megrendelésre a nyírbátori Faipari Vállalat. Már meg­érkezett az 1974. évre szóló megrende­lés is 200 darab hasonló gyalupadra. Észak-Nigériában folytat tárgyaláso­kat a KOMPLEX egy 16,5 millió sváj­ci frank értékű komplett vágóhíd szál­lításáról. Háromszáz konténerszállító pőre­kocsit készít a Csehszlovák Államvas­utak megrendelésére a győri Magyar Vagon- és Gépgyár. A kuvaiti kereskedelem- és ipar­ügyi minisztérium hivatalosan bejelen­tette, hogy részt vesz az 1974. évi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. •­­ Az Egyesült Államokba és Kanadá­ba szállítja termékeinek 90 százalékát — fűzfavesző kosarakat — a Szatmár­­vidéki Háziipari Szövetkezet. A szállí­tások értéke megközelíti a másfél mil­lió forintot. A MONIMPEX 2000 tonna kávét vásárolt az Elefántcsontparttól. Hétezer férfiinget exportált a kül­kereskedelem útján Líbiába a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet. A Szabolcs-Szatmár megyei szövet­kezetek képviselői és az ukrajnai szakemberek nemrégiben találkoztak Záhonyban, ahol megállapodtak a ma­gyar—szovjet kishatármenti forgalom keretének újabb 150 ezer rubeles bő­vítésében. 1974. JANUÁR 3. turbógenerátorok Finnországba A TRANSELEKTRO a lengyel Elektrim céggel közösen egy gőztur­binás egység szállítására kötött szerző­dést finn partnerével. A gőzturbinákat a lengyel cég, a turbógenerátorokat pedig a TRANSELEKTRO szállítja. A szerződés szerint a magyar vállalatra eső dollárbevétel eléri a 750 ezret. A finn lappenmrantai erőmű számá­ra — mint ahogy már hírt adtunk róla — a FIAT céggel közösen három gáz­turbinás egység szállítására kötöttek korábban szerződést másfél millió dol­lár értékben. A két szerződés, vala­mint a korábban kötött megállapodá­sok alapján Finnországban így 1974 folyamán összesen öt turbógenerátort exportál a külkereskedelmi vállalat út­ján a Ganz Villamossági Művek mint­egy 3,5 millió dollár értékben. Dísznövény külföldre A Rozmaring Tsz. a HUNGARO­­FLOR közreműködésével bonyolítja le dísznövényexportját. Vevőik közé tar­tozik az NSZK és Ausztria, ahová 1973- ban 9 millió forintért küldtek árut, s ezzel megkétszerezték előző évi kivite­lüket ebbe a két országba. Az idén to­vábbi 20 százalékos növekedéssel szá­molnak. A szocialista országok közül a Szovjetunió, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia a legnagyobb vevő. 1973-ban 40 százalékkal vásároltak többet, mint az előző évben, s így mint­egy 20 millió forintos forgalmat bonyo­lítottak le ezekkel az országokkal. A szövetkezet 1974. január 1-vel a HUNGAROFLOR útján részt vesz ab­ban a magyar—osztrák kereskedelmi vállalkozásban, amelyhez 66 százalékos magyar és 34 százalékos osztrák érde­keltség fűződik. Ez nyilván sok olyan akadályt hárít el a magyar dísznövény­export elől, amelyek eddig éppen Ausztriában időközönként nehezítették a magyar értékesítési lehetőségeket. (A szigorú osztrák növényegészségügyi rendelkezések a többi között például eddig nem tették lehetővé a virágbe­vitelt egész éven át stb.) VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-01 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3

Next