Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)
1974-03-01 / 42. (1292.) szám
A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG A RENDEZÉS UTÁN A negyedik világ megsegítése Alig néhány napja, hogy az indiai szubkontinenst fölkavaró viszály végére pontot tettek, Pakisztán és Banglades kölcsönösen elismerte egymást, s tegnap már a Közel-Keletről érkeztek nagy jelentőségű, ígéretes hírek. A tűzszünetet kieszközlő két nagyhatalom vezető , diplomatája ismét a Közel-Keleten tartózkodik, s fáradozásuk eredményeként a megbékélés" útján újabb lépések várhatók. A szovjet külügyminiszter, aki tegnap a Szíriai vezetőkkel tárgyalt, ma Kairóba repül, ahol vendéglátói mellett, Kissingerrel is találkozik. Az amerikai külügyminiszter jelenlegi — negyedik — közel-keleti látogatásának eredményeként állítólag létrejött az elvi megállapodás az izraeli—szíriai csapatszétválasztásról. Helyreállították az amerikai—egyiptomi diplomáciai kapcsolatokat is. Fölújította a diplomáciai viszonyt Irak és az NSZK, a líbiai miniszterelnök pedig európai arab együttműködésre szólította föl az őt fogadó Brandt kancellárt. Kairóban időzik a Világbank elnöke is. A háború ütötte sebek gyógyításában való közreműködésen kívül arról — az iráni sah által megpendített — lehetőségről is tárgyal, hogy a fölhalmozódott arab olajtőkék bizonyos hányadát fordítsák a „negyedik világ”, a nyersanyagokban szegény fejlődő országok támogatására. Szadat elnök tegnap bejelentette: Egyiptom és az Egyesült Államok felújítja a diplomáciai kapcsolatokat. Egyben közölte, hogy Nixon valamikor tavasszal Egyiptomba látogat. A kapcsolatok felújítása — hangoztatta Szadat— új szakasz a két ország történetében. Kairóban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek — írja az MTI tudósítója —, hogy Gromiko látogatása egybeesik Kissinger missziójával. Ezt annak jeleként értékelik, hogy a genfi békeértekezlet társelnöki szerepét betöltő két nagyhatalom továbbra is együttes erőfeszítéseket tesz a közelkeleti rendezés előmozdítására. A szovjet külügyminiszter látogatását értékelve — jelenti a DPA tudósítója — Damaszkuszban kifejtették: jelenléte révén sikerült kifejezésre juttani, hogy az Asszad elnök köré csoportosult vezetők semmikép sem kívánnak egyoldalú külpolitikai orientációt folytatni, emellett több sikerrel kecsegtet Asszadnak az a törekvése, hogy enyhítse a Szíria és Irak között levő feszültséget. Gromiko kairói útjáról szólva a Reuter tudósítója úgy véli: ez jelentős lesz mind politikai, mind gazdasági szempontból a két ország kapcsolatainak jövőjét illetően. Valószínűleg tárgyalnak majd az Egyiptomnak nyújtandó további szovjet segítségről. Ezt alátámasztja az is, hogy a külügyminisztert több gazdasági szakértő is elkíséri. A Szovjetunió — jegyzi meg a tudósító — érdekelt a Szuezicsatorna megnyitásában. A csatorna aknamentesítésének problémáját ez idő szerint egy amerikai katonai küldöttség is vizsgálja — folytatódik a jelentés. Ugyancsak a Reuter ad hírt arról, hogy Nagy-Britannia szintén felajánlotta tengerészeti erőinek részvételét a csatorna megtisztításához. McNamara látogatásának hasonlóképpen ez az egyik témája. A Világbank elnöke az egyiptomi fejlesztési programokban való részvételről, a csatorna menti rombadöntött városok újjáépítéséről folytat megbeszéléseket. A Világbank elnökének tárgyalásain emellett nyilván érintik majd az arab olajtőkék hovafordításának kérdését. Az egyiptomi sajtó jelezte már, hogy az arab országok hajlandók fontolóra venni az IMF által felvetett elgondolást. A terv lényege, hogy különleges alapot képeznek, amely kölcsönöket ad a fejlett és fejlődő országoknak, ha fizetésimérleg-nehézségekkel küzdenek az olajárak drágulása miatt. Kairói lapjelentések szerint a termelők feltételei: garancia a leértékelésekkel szemben; ésszerű kamatlábak; és az arab szavazatok 15 százalékra emelése a Nemzetközi Valuta Alapban. (A jelenlegi szavazati arány: 5,35 százalék). Ami a fejlett országokkal kiépítendő együttműködést illeti, erről figyelemre méltó szavakat ejtett a Bonnban tartózkodó Dzsallud is. Felszólította az európaiakat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat az arab világhoz, s bocsássák rendelkezésükre technikai ismereteiket. Kifejezte reményét, hogy Brandtot hazájában üdvözölheti, amely „nem elszigetelődésre, hanem nyitásra” törekszik. A békés fejlődés biztosítása, a nemzetközi munkamegosztás szerkezetének javítása szempontjából talán még jelentősebb az a lehetőség, hogy az olajdollárok egy, részét a nagy népességű, nyersanyagokban szűkölködő elmaradott országok segítésére fordítják. Az iráni sah 1 milliárd dolláros felajánlása eme országok olajköltségeinek kiegyenlítéséhez fontos események kezdet lehet — állítja az AP—DJ teheráni tudósítója. A „negyedik világ” — vagyis azok az országok, amelyek az energiaválságot mind az olaj, mind a készáruk drágulása okán megsínylik, nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a többi olajtermelő ország felkarolja Irán kezdeményezését és csatlakozik a fejlesztési alaphoz. Eddig Venezuela jelentette be az OPEC tagjai közül, hogy támogatja a javaslatot. A sah felajánlása csupán kezdeti kötelezettségvállalás ehhez az alaphoz, amely a tervek szerint a Világbank és az IMF ellenőrzése alatt áll majd. McNamara szerint ennek jelentősége akkora lehet a fejlődő országok szempontjából, amilyen a Marshall-terv volt a háború utáni Nyugat-Európa számára. Az arab országok márciusban döntenek arról, hogy valamennyi fejlődő országot támogatásban részesítsék-e, avagy csupán az iszlám országokat. A Világbank felmérése szerint 39 szegény országnak idén 9,7 milliárd dollárba kerül az olaj drágulása, ugyanakkor, amikor 8,6 milliárd dollár külföldi segélyt kapnak. Egyszersmind ugrásszerűen emelkedik az említett országokban az importált élelmiszerek és műtrágyák ára is. E tételek kombinált költségkihatása idén 14 milliárd dollárra tehető. A legsúlyosabban a túlnépesedett Indiát érinti ez, a fordulat. Jóllehet Afrika legtöbb államában viszonylag alacsony a népsűrűség, a problémák ott sem kisebbek. Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki jelenleg az éhínség sújtotta nyugat-afrikai országokban tesz körutat, kijelentette: a gazdagok és szegények közötti szakadék áthidalására tett eddigi kísérletek elégtelennek bizonyultak. Ezt a problémát alapvetően át kell értékelni, amire jó alkalmat nyújt az ENSZ áprilisban kezdődő, rendkívüli nyersanyagkonferenciája. V. J. Lanyhulás az aranypiacon A New York Times kommentárja Nyereségrealizáló eladások kezdődtek tegnap az aranypiacokon és a nemesfém jegyzése 160 dollárra esett a két nappal korábbi 185 dolláros csúcsról. Kételkedően fogadták azt a hivatalos bejelentést is, hogy azNSZK-nak nem áll szándékában aranytartalékainak egy részét a szabadpiacon értékesíteni, mivel különösképpen nem zavarja a jelenlegi magas ár. A találgatásokra Schmidt pénzügyminiszter állítólagos nyilatkozata adott okot, aki a Bild Zeitung szerint megjegyezte volna, hogy az árszint összeomlik, ha akár egy nagyobb jegybank is aranyat dob a piacra tartalékaiból. Sokan rögtön arra következtettek, hogy az NSZK komolyan foglalkozik ezzel a gondolattal. Pohl pénzügyminisztériumi államtitkár azonban világosan értésre adta, hogy egyrészt a Bundesbanknak nincs szüksége aranytartalékainak mobilizálására, kellő (87,7 milliárd márka összegű) valutatartalékokkal rendelkezik, másrészt a magas szabadpiaci aranyár csak anynyira zavaró, mint amennyire a többi nyersanyag árában bekövetkezett emelkedés. A New York Times csütörtökön megjelent szerkesztőségi cikke arra biztatja az amerikai kormányt, hogy továbbra is szálljon szembe a hivatalos aranyár emelését célzó törekvésekkel. „Lehet, hogy az arany pénzügyi szerepének fenntartása hasznos lehet a Közös Piac összetartása szempontjából” — írja a keleti partvidék tőkés csoportjainak véleményét tükröző tekintélyes lap. Az áremelés azonban pontosan akkor vezetne be merev elemet a monetáris rendszerbe, amikor az árfolyamok lebegnek, és rendkívül ingatagok. Jobb lenne egyszer s mindenkorra megszabadulni a hivatalos aranyártól, ami nemcsak az arany árujellegét fokozná, hanem azt is lehetővé tenné a jegybankoknak, hogy tetszés szerint adják és vegyék a sárga fémet. E szenvedélyes felhívástól egyáltalán nem zavartatva a kuvaiti kereskedelmi bankok nemrég megkezdték tartalékaik egy részének átváltását aranyra, amire korábban még nem volt példa. Régebben e bankok tőkéjüket nyugat-európai és amerikai valutákba fektették, vagy még hagyományosabb módon, telekvásárlásokban kötötték le. Az olajszámlák kifizetése teszi sürgőssé a hivatalos aranytartalékok felértékelését. Ezeknek értéke a jelenlegi hivatalos, 42,22 dolláros unciánkénti áron 50 milliárd dollárt képvisel, nagyjából egyenlő az olajfogyasztó országok várható deficitjével, amely fizetési mérlegeik folyó tételein jelentkezik. A hivatalos ár felemelése — ez a nyugat-európai vélemény — nemcsak felértékelné a tartalékokat, hanem egyúttal ösztönzően hatna a velük való fizetésre is. Mennyiségben a hivatalos aranykészletek mintegy 37 ezer tonnát nyomnak. Az amerikai Fort Knox-iban 8500 tonna aranyat őriznek, az NSZK aranytartaléka 3600 tonna, Olaszországé 2500 tonna, a francia bank aranykészlete pedig 3 ezer tonna. A nemzetközi valutapiacokra a várakozás nyomta rá bélyegét csütörtökön : várták a brit választások végeredményét, a francia kormány névsorát, az NSZK külkereskedelméről ma megjelenő adatokat. Emiatt az izgalmasabb árfolyammozgások elmaradtak, s nem akadályozta a dollár további erősödését Dent kereskedelemügyi miniszternek az a jóslata sem, hogy az idén az USA-nak 1,7 milliárd dolláros kereskedelmi deficitre kell felkészülnie. (AP,DJ, Reuter, APA) Dent 1,7 milliárdos deficitet jósol Az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege az idén nagyjából 1,7 milliárd dolláros deficittel zárul, vagyis a hiány az idén körülbelül annyi lesz, mint a tavalyi aktívum volt — mondta Dent kereskedelmügyi miniszter. Washingtoni sajtóértekezletén a Szovjetunióba irányuló amerikai exportról szólva azt jósolta, hogy az USA szállításai a tavalyi 1 milliárd dollárról körülbelül 700 millióra apadnak, főként a búzaexport csökkenése miatt. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ KUBA LATIN-AMERIKAI ELISMERÉSÉT jelzi, hogy meghívták a latin-amerikai államok uruguayi konferenciájára, amelyen március 4. és 6. között az EGK és a térség kapcsolatairól lesz szó. Fokozódik az amerikai cégek külföldi leányvállalatainak érdeklődése is a karibtengeri szigetország iránt. Újabban az argentin leányvállalatok mellett egy kanadai fiókcég is jelezte, hogy üzletet szeretne kötni Kubával. ♦ STARIBACHER KOOPERÁCIÓS TERVEKET ADOTT ÁT IRÁNBAN. A vendéglátó ország szakemberei több terv iránt konkrét érdeklődést mutatnak. Ezekben hamarosan megkezdődnek a vállalati szintű tanácskozások. Irán viszont azt javasolta a Teheránban tartózkodó osztrák küldöttségnek, hogy közreműködik a linzi petrolkémiai kombinát felépítésében. ♦ A SZELLEMI TERMÉKEK EXPORTJÁNAK intenzívebb kibontakoztatására indított kampányt a MTESZ, amely első, lépésként felmérést készít a szellemi termékek forgalmazásáról, és arról, milyen körülmények gátolják ennek erőteljesebb kibontakozását. A szellemi termékek értékesítése igen kifizetődő. ♦ A VILÁG KŐOLAJTERMELÉSÉNEK NÖVEKEDÉSI ÜTEME tavaly — az arab termeléskorlátozások ellenére — meghaladta az előző évekét. Földünkön több mint 2,8 milliárd tonna nyersolaj került a felszínre, ami 8 százalékkal haladja meg az 1972. évi adatot. A vezető helyen továbbra is az Egyesült Államok áll, a második a Szovjetunió, a harmadik pedig Irán. A Közel-Kelet és Észak-Afrika részesedése a világtermelésből meghaladja a 40 százalékot. Ma írják alá az új magyar-román vegyipari együttműködési megállapodást Magyarország és Románia külkereskedelme ebben az évben előreláthatólag meghaladja a 150 millió rubelt. Az árucsere-forgalomban igen fontos szerepet játszik a vegyipari termékek értékesítése, így 1974-ben közel 12 millió rubel a vegyipari szállítások értéke. A vegyipar kiemelt szerepet tölt be a két ország iparában. A magyar—román vegyipari munkabizottság az elmúlt napokban tartotta hatodik ülését Budapesten. Itt kidolgoztak egy megállapodástervezetet a petrolkémia- és a növényvédőszer-ipar közötti együttműködésre. Az elgondolások szerint a két ország jelenlegi vegyitermékforgalmát 1980-ig megkétszerezik. A parafáit megállapodást — a VILÁGGAZDASÁG értesülése szerint — a két kormányfő, Fock Jenő és Ion Gheorghe Maurer pénteken írja alá. A román vegyipar gyors fejlődésére egy jellemző adat: az iparág termelése 1973- ban az előző évhez képest 18,3 százalékkal nőtt, s az idei terv hasonlóan gyors fejlődést irányoz elő. Magyarországon is a leggyorsabban fejlődő ágazat a vegyipar volt: az elmúlt évi fejlődési ütem 10,9 százalékos. Elsősorban a kénsavgyártás, a nitrogénműtrágya-termelés, a kőolajfeldolgozó ipar és a műanyagipari cikkek termelése emelkedett gyors ütemben. A vegyipari árucsere a két ország között 1974- ben oldalanként 6,7 millió rubel értékű, s úgy látszik, az együttműködés lehetőségeit még nem használtuk ki teljesen. A román é—magyar vegyipari munkabizottság az elmúlt napokban tartott hatodik ülésén két olyan megállapodást írtak alá, amelynek eredményeképpen a vegyitermék-forgalom 1980-ig megkétszereződik. Mind a magyar, mind a román gumiipar gyorsan fejlődik. Magyarország nagy méretű gumikerék-abroncsokat és műszaki gumiárukat gyárt — a gyors termelésfelfutást a járműprogram indokolja — Románia pedig a személy- és tehergépkocsigyártás, valamint a traktorgyártás szükségleteit figyelembe véve növeli gumiáru-termelését. Az e területen fontos alapanyag gyártására született az egyik kooperációs megállapodás a két ország között. Eszerint Magyarország mintegy 5000 tonna izopréntartalmú C,-frakció szállítása ellenében évente mintegy 3800 tonna ciszpoliizoprén kaucsukot vásárol 15 éven keresztül. A szállítások értékkülönbözetének kiegyenlítését a hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapodások biztosítják. A kooperációs szállítások értéke évenként 1,7— 2 millió rubelt jelentenek mindkét fél számára. A másik hosszú lejáratú megállapodást a növényvédőszerek gyártására kötötték. A nagyobb hozamok elérése érdekében ugyanis mind a két ország mezőgazdasága egyre több növényvédőszert használ fel. A gyártásszakosítás lehetővé teszi azt is, hogy mind a két ország csökkentse a növényvédőszer behozatalát a tőkésországokból. (Magyarország például 1973-ban 25 millió dollárért vásárolt növényvédőszereket, illetve alapanyagokat a tőkés államokból.) A szakosítási egyezmény az 1976—80. évi tervidőszakra vonatkozik. A magyar szállítások értéke öt év alatt 20—25 millió rubel, a román behozatal pedig 6—7 millió rubel. Az értékkülönbözetet ebben az esetben is egyéb vegyipari termékek szállításával hidalják át. A két egyezmény így összesen az 1976—80. közötti évekre oldalanként mintegy 25—30 millió rubel értékű vegyiipari termék szállítását irányozza elő. A vegyipari munkabizottság ülésén elhatározták, hogy az együttműködést kiterjesztik a vegyipar más területére is: az év végéig gyártásszakosítási egyezményt dolgoznak ki a gumiipar területén, és a két ország gyógyszeripara is közvetlen megállapodást köt 1974 harmadik negyedévének, végéig. A vegyipari termékek világpiaci árának emelkedése nyomán felvetődött a lehetőség a már aláírt megállapodásokon felül vegyipari szállításokra. E. P. Bíró József Tripoliba utazott A líbiai miniszterelnök februári magyarországi látogatása alkalmával Budapesten megállapodások aláírására került sor. Ezek megteremtették Magyarország és Líbia gazdasági kapcsolatainak szerződéses kereteit. A megállapodások megfelelő alapot biztosítanak arra, hogy kereskedelmi forgalmunk Líbiával dinamikusan növekedjék. A kölcsönös gazdasági adottságok jobb megismerése, a magyar szállítási lehetőségek bemutatása érdekében rendszeresen részt vesztünk a tripoli nemzetközi vásáron. A március 1-i megnyitásra líbiai meghívás alapján csütörtök délutáni dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter vezetésével magyar delegáció utazott Tripoliba. Éleződő vita az amerikai olajárakról Nixon elnök szembekerült az amerikai kongresszussal, amikor a szenátus múlt heti jóváhagyása után tegnap a képviselőház is megszavazta a rendkívüli energiatörvény módosított formáját. Az elnök még a hét elején jelezte, hogy megvétózza a kongreszszusi döntést, ha az a kiegészítést is elfogadja. A rendkívüli energiatörvény legtöbb vitát kiváltó pontja a belföldi termelői olajárak rögzítése. Ez a törvényhez csatolt kiegészítő formula szerint bár felenként 5,25 dollárra szorítja le a nyersolaj árát. Az intézkedés az amerikai olajtermelés körülbelül egynegyedét érinti, mert az 1972 előtt a kitermelésbe bevont olajlelőhelyek termékére már érvényes az 5,25 dolláros árplafon, míg az új lelőhelyek olajának ára szabadon alakult s az utóbbi hetekben meghaladta a 10 dollárt is. Az elnök és az amerikai olajintézet (a magánvállalatokat képviselő szerv) éles hangon támadta a kongresszusi döntést. Hangsúlyozzák: a teljes árplafon korlátozza a termelést, s — mint Nixon mondta — ebben az esetben tényleg elkerülhetetlen lesz a benzinjegyrendszer bevezetése. A rendkívüli energiatörvény egyébként 1975. május 15-ig érvényes, felhatalmazza az elnököt többek között a benzinadagolás elrendelésére és különböző energiatakarékossági intézkedésekre. A törvényjavaslat most, a kongreszszusi jóváhagyás után az elnök elé kerül, akinek aláírásával hatályba lépne, vagy — ha az elnök nem írja alá, azaz megvétózza — újabb kongresszusi szavazás következik. A javaslatból akkor lesz törvény, ha a képviselőház és a szenátus kétharmados többséggel leszavazza az elnöki vétót. Megfigyelők szerint ez utóbbira rendkívül csekély a kilátás. (Reuter, AP—DJ) A tőzsde a torykra tippel A londoni részvénypiacon tegnap emelkedtek a jegyzések: a spekuláció, úgy látszik, a konzervatívok választási győzelmére számít. A kereslet ugyan válogatós volt, a forgalom mérsékelt maradt, a Financial Times részvényindexe mégis 4,3 ponttal emelkedett. Felment az állami kötvények árfolyama. A Royal Dutch Shell negyedik negyedévi kiemelkedően magas profitjának ismeretessé válása után az olajcégek jegyzései is feljebb szöktek, de hasonlóképpen emelkedő volt a bankok és a biztosító társaságok részvényeinek irányzata is. (Reuter)