Világgazdaság, 1974. április (6. évfolyam, 64/1314-81/1331. szám)

1974-04-02 / 64. (1314.) szám

FORDULAT A SZOVJET-JAPÁN EGYÜTTMŰKÖDÉSI TÁRGYALÁSOKBAN Alhimov Tokióba utazott Moszkvai tudósítónktól: Vlagyimir Alhimov külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével szovjet kormányküldöttség utazott Japánba, hogy a szigetország üzletembereivel tisztázza a szibériai nyersanyaglelőhe­lyek közös kiaknázásának pénzügyi kérdéseit. A hírek szerint a közeli na­pokban másik magas szintű delegáció is útra kel Japánba­n feltehetően az együttműködés műszaki-technikai rész­letkérdéseinek megvitatására. Ha figye­lembe vesszünk, hogy a moszkvai megbeszélések továbbfolytatását még az optimista megfigyelők is csak ápri­lis második felére várták, megállapít­ható: a több mint tíz éve húzódó együttműködési tervek megvalósítása viharos f­ordulatot vett. Minden remény megvan rá, hogy az érdemi munká­hoz szükséges keretegyezményeket rö­videsen megkössék. Az Arhimov vezette delegáció tár­gyalásaival kapcsolatosan Moszkvában előrebocsátják, hogy az évi 6,5 száza­lékos kamatlábat kissé magasnak tart­ják, de a két álláspontban közel sincs olyan éles eltérés, mint például a szov­jet—nyugatnémet hitelkérdésekben volt. Vélemények szerint a mostani megbeszéléseken csak részletkérdése­ket kell tisztázni, ezért várhatóan kompromisszum születik, s így a két fél megállapodik majd a hitelek nagy­ságában és feltételeiben. Hozzájárulhat a sikerhez, hogy a tárgyalásokat konk­rét témákban folytatják. Elsősorban két tervnek, a jakutiai földgázmezők­nek és a dél-jakutiai kőszénlelőhelyek kiaknázásának a pénzügyi kérdéseit te­kintik át. Csak ha ezekben megegyez­nek,­ térnék majd rá a többi elgondo­lásra. A szovjet fővárosban a gazdasági kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy a két ország között eddig­­három jelentős együttmű­ködési megállapodást valósítottak meg. Ezek: a szibériai erdőgazdaságok kiak­názásában való együttműködés, a Vrangel öböl építése, valamint a tech­nológiai faköszörületekért cserébe szál­lított gépek. Az együttműködések mindkét félnek jelentős hasznot hoz­tak. A már bevált tervek ugyanakkor mintaként szolgálhatnak a mostani na­gyobb szabású megállapodások kidol­gozásához, s a kölcsönös bizalmat is nagy mértékben erősítik. A szovjet— japán együttműködés újabb szakaszá­nak kezdetekor a következőkre hívják fel a figyelmet Moszkvában: 1. Most született az első komoly terv, amely Szibéria és a Távol-Kelet nyersanyag­kincseinek komplex közös kiaknázását irányozza elő. 2. A két ország együtt­működésében előtérbe kerül a hosszú távú kereskedelem. (Az eddig érintett tervek 5—20 évre szóló együttműkö­dést irányoznak elő.) 3. A két­­ország árucsere-forgalma több száz millió ru­bellel emelkedik évente, mert a Szov­jetunió nemcsak a gépekért, berende­zésekért, technológiáért szállít cserébe * • nyersanyagokat, hanem a normális ke­reskedelem csatornáin keresztül is ér­tékes nyersanyagok egész sorával látja el — mégpedig jelentős mennyiségben — a szigetországot. A nyilvánosságra hozott öt téma megvalósítási sorrendje várhatóan a következő lesz. Először a jakutai föld­gáz-, valamint szénlelőhelyekre szüle­tik megállapodás. Ezt, követően kerül sor a szahalini kontinentális talapza­ton a gáz- és olaj­lelőhelyek felkutatá­sára és kiaknázására, a tyumenyi olaj­­kincsek értékesítésére, s az ehhez szük­séges vezeték megépítésére, végül a Távol-Kelet erdőgazdaságát hasznosító második egyezmény megkötésére. A szovjet fővárosban a lendületbe jött gazdasági­­együttműködéstől a po­litikai kapcsolatok javulását is remé­lik. Ebben a vetületben elsősorban a békeszerződés megkötésére­­gondolnak a Szovjetunióban, ami közel harminc­éves — mindkét országnak még prob­lémát jelentő — kérdést oldana meg. Egy ilyen megállapodás tovább erősí­tené a térség békéjét, ami a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséhez jelen­tene jó alapokat. A szovjet—japán együttműködés ter­ve­­megmozdította az eddig húzódozó amerikai cégeiket is. A Gulf Oil pél­dául bejelentette, hogy „bármi is le­gyen”, mindenáron bekapcsolódik a tyumenyi olaj- és gázmezők szovjet— japán kiaknázásába. Japán részről szí­vesen veszik a tengerentúli cégek rész­vételét. A politikai­­szempontok­­mellett ebben közrejátszik az, hogy az USA rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal az olaj kitermelésében és elszállításá­ban, s megvannak az­­ehhez szükséges berendezései is. • A Szovjetunió és Csehszlovákia me­zőgazdasági együttműködésének to­vábbfejlesztéséről írtak alá megállapo­dást a két ország képviselői Prágában. Egyidejűleg aláírták a műszaki-tudo­mányos és a gazdasági együttműködés­­koordinálásáról szóló konzultáció első szakaszának jegyzőkönyvét, amely 1976 és 1980 közötti időszakról intézkedik. • Fang Ki, a külföldi gazdasági kap­csolatok kínai minisztere és Job Lu­­sinde tanzániai távközlési és közleke­désügyi miniszter Pekingben kézjegyé­vel látta el a két ország gazdasági és műszaki-együttműködési megállapodá­sát. Két francia vállalat konzorciuma, a Procon France Ltd. és a Compagnie Francaise d’Etudes et de Construction Technip 6 milliárd portugál escudo összegű megrendelést kapott a lisza­­boni kormánytól olajfinomító építésé­re. A finomító évi kapacitása 10 millió tonna és a kőolajszármazékok igen szé­les választékát állítja majd elő. A por­tugáliai Lines kikötőjében 1980-ra ipa­ri kombinátot terveznek felépíteni, a kőolajfinomító ennek része lesz. A ki­kötő fél millió tonnás tartályhajók fo­gadására alkalmas. • A Szovjetunió 1975-ben fokozza a komplex ipari berendezések és műszaki felszerelések szállításait Lengyelor­szágba. Az erre vonatkozó szerződést Varsóban írták alá a két ország ille­tékesei. A Katowice, a Lenin és a Warszawa kohók építéséhez, illetve re­konstrukciójához egyebek között kü­lönböző berendezéseket szállítanak az egyezmény alapján a szovjet vállala­tok. 4. Lengyel—bolgár mezőgazdasági és élelmiszeripari, gazdasági, műszaki-tu­dományos együttműködési jegyzőköny­vet írtak alá 1974-re a két ország ille­­­­tékesei. • A lengyel—jugoszláv gazdasági együttműködési vegyes bizottság 14. ülésszakán Belgrádban a kölcsönös áruszállítások tavalyi eredményeit és idei előirányzatait vitatták meg. Meg­tárgyalták a két ország hosszú lejáratú gazdasági együttműködésében rejlő le­hetőségeket is. az(§ jelenti • Iránban agráripari komplexumot építenek bolgár segítséggel. Az erről szóló jegyzőkönyvet Teheránban írták alá. Bulgária szakembereket és­ beren­dezéseket küld az építkezéshez és a tervezett tejipari kombinát felszerelé­séhez, valamint komplett konzervgyár­­tó üzemeket. A tejkombinát kapacitása évente 40 ezer tonna, hasonló méretű a konzervgyár kapacitása is. A bolgár közreműködés kiterjed még csirkegyá­rak, hűtőházak és más létesítmények felállítására. • Dánia nem engedi, hogy tenger­partján keresztül építsék az északi­­tengeri földgázvezetéket — írja egy norvégiai kőolajszaklap. A lap szerint a vezeték letétele eredeti tervek sze­rint április 1-én történt volna, a dán hatóságok azonban még mindig tanul­mányozzák a területükön húzódó föld­­gázvezeték műszaki és jogi kérdéseit. Oslói olajipari körök ennek alapján valószínűtlennek tartják, hogy a közel­jövőben megoldás szülessen. • Norvégia 1975-től három éven át 55 millió dollár segélyt ad Tanzániának. Erről a Dar Es Salaam-ban a közel­múltban tárgyalt norvég kormánykül­döttség állapodott meg. Megvizsgálták az erdőipari, halászati, közegészségügyi, pénzügyi téren, valamint a tengerész­­képzésben való együttműködés lehető­ségeit is.­­ Benn angol iparügyi és Achille­ Fould francia közlekedési miniszter párizsi tanácskozása nem hozott dön­tést a Concorde típusú angol—francia együttműködésben kifejlesztett szuper­szonikus repülőgép jövőjét illetően. A két miniszter rövidesen ismét találko­zik, addig francia és angol szakértők átfogó jelentést készítenek a Concorde helyzetéről. • A bolgár—japán gazdasági együtt­működés elmélyítésének lehetőségeit tanulmányozza Szófiában egy japán nagyvállalatok képviselőiből álló kül­döttség. A japán szakemberek találkoz­nak a bolgár minisztertanács elnökhe­lyettesével, a külkereskedelmi és a könnyűipari miniszterrel, valamint a műszaki-fejlesztési tudományos bizott­ság elnökével. ­Tó 1974. ÁPRILIS 2. Líbia államosította a Shell érdekeltségeket A líbiai kormány a hét végén elren­delte a brit—holland Shell olajtársa­ság Líbiában levő létesítményeinek ál­lamosítását. Tripoli döntésének előz­ménye az, hogy a Shell társaság nem fogadta el a cég 51 százalékos álla­mosítására 1973 szeptemberében tett javaslatot. A kormány döntése a kő­olajnak és a földgáznak és azok ter­mékeinek felkutatását és kiaknázását szolgáló berendezésekre, a termelőesz­közökre, a csővezetékekre, a tárolók­ra és a továbbítókra, valamint min­den egyéb létesítményre és jogra ki­terjed. A koncessziók visszaszállnak az ál­lamra, illetve az azt képviselő Líbiai Nemzeti Kőolajvállalatra. A kutatás és termelés irányítását az 51 százalékban államosított ameri­kai érdekeltségű Oasis cég veszi át. Az államosításért kártérítés jár — mondja ki a rendelet —, s annak mértékét a Mabruk kőolajipari mi­niszter vezette bizottság szabja meg. (Reuter, AP—DJ) A finn kormányfő Varsóba és Bukarestbe látogat Sorsa finn kormányfő áprilisban két szocialista országba látogat — jelentet­ték be hivatalosan Helsinkiben. A mi­niszterelnök az április 12. és 16. közötti varsói és az április 25. és 29. közötti bukaresti megbeszéléseken egyaránt nagy teret kíván szentelni a kétoldalú kereskedelmi kérdéseknek. A Reuter- iroda értesülései szerint Sorsa Lengyelországban meg akarja vi­tatni a két ország szénipari együttmű­ködésének lehetőségeit. Mint jelentet­tük, finn részről felmerült a kérés, hogy 125 millió font sterlinggel részt vehes­senek a lengyel szénbányászat fejlesz­tésében, és ezért cserébe szenet kap­janak. Három finn vállalat folytat megbe­széléseket a Szovjetunióval a norilszki réz- és nikkelolvasztó komplett szállí­tásáról — jelenti az angol hírügynök­ség helsinki ipari körökre hivatkozva. Az 1,5 milliárd finn márka költséggel felépülő gyár évi kapacitását 200 ezer tonnára tervezik. A vállalkozásban résztvevő 3 finn cég az Outokumpu, a Rauma-Repola és az Ahlstoem. Kínai és nyugatnémet hitel Tanzániának A tanzániai külügyminiszter közlése szerint a Kínai Népköztársaság 31 mil­lió font sterling összegű kamatmentes kölcsönt nyújt Tanzániának a követ­kező öt esztendőben, hogy kifejlesszék az ország déli részén levő szén- és vasércbányákat és ezeket összekössék a Tanzani vasúttal. A külügyminiszter nagy jelentőségűnek mondotta a meg­állapodást: „a szén- és vasérctartalékok kiaknázása, az acélipar létrehozása kulcsfontosságú az ipar fejlesztése szempontjából”. Kína, mint ismeretes, mintegy 169 millió font sterling érté­kű kölcsönt folyósít az országot átszelő vasútvonal építéséhez. Az NSZK 1 millió márkás segélyt nyújt Tanzániának, hogy hozzájáruljon a gyenge termés és az olajáremelkedé­sek hatásának kiegyensúlyozásához. Az ajánlatot Eppler, az NSZK segélyügyi minsztere jelentette be. Tanzánia ke­reskedelmi és iparügyi minisztere je­lenleg az NSZK-ban tartózkodik, ahol arról kíván tájékozódni, van-e lehető­ség nyugatnémet vállalatok bekapcso­lódásába a dél-tanzániai szén- és vas­érclelőhelyek feltárásába. (Reuter) Ár- és béremelés Argentínában Április 1-től Argentínában egy sor gazdasági intézkedés lépett életbe, így a többi között általános béremelés, a közlekedési díjak, a fűtőanyag, a föld­gáz és az elektromos áram árának eme­lése. Perón és kormánya, illetve a munkáltatók, valamint a szakszerveze­tek képviselői állapodtak meg a gaz­dasági csomagtervben, és így megtör­ték a perónista kormány tavaly elren­delt ár- és bérbefagyasztását. A mini­­­mális havi bért átlagosan 30 százalék­kal, a béreket általában pedig 13 szá­zalékkal emelik. Ezzel megnyílt az út a szakszerveze­tek és a munkáltatók bértárgyalásai előtt, a szakszervezetek ugyanis 25 szá­zalékos béremelést akarnak kiharcolni. Az árak emeléséről Perón elnök ki­jelentette, hogy ez a lépés elkerülhetet­len volt, de minden bizonnyal alig be­folyásolja majd a megélhetési költsé­geket. Az argentin kormány elrendelte hét külföldi tulajdonban álló bank államo­sítását. A rendelet a kártalanításról is intézkedik és eszerint három korábban argentin tulajdonban álló bankért a mai külföldi tulajdonos az állóeszközök értékét kapja kártalanításként, a kö­vetelések és kintlevőségek változatla­nul külföldi kézben maradnak (Reu­ter, AP—DJ) Skoda összeszerelő üzem Írországban A Toyota Ireland és a Skoda külke­reskedelmi vállalata megállapodást kö­tött, amelynek alapján a csehszlovák cég­­összeszerelő üzemet létesít Íror­szágban. Az üzemben a Skoda 100—L típust állítják majd össze. Az alkatré­szeket — a gumiabroncs és az akku­mulátor kivételével — a csehszlovák fél szállítja. A Skoda exportja az elmúlt években gyorsabban növekedett, mint belföldi eladásai. Tavaly a tőkésországok 42 ezer Skoda márkájú személygépko­csit vásároltak. (AP—DJ) Aktív a svéd külkereskedelem mérlege Svédország januári külkereskedelme 415 millió svéd korona exporttöbbletet hozott, szemben az 1973 januárjában kimutatott 113 milliós aktívummal. Az export 720 millióval 4,84 milliárd koronára, az import pedig 418 millió­val 4,43 milliárd koronára nőtt. Az idei importadatok a vám- és a statisztikai rendszer változása folytán nem hason­líthatók össze közvetlenül a régebbi adatokkal, egy ideig látszólag valamivel alacsonyabb értékek mutatkoznak. (SIP) VILÁGGAZDASÁG Venezuela nyomul az előtérbe? MEGNYÍLT AZ AMERIKA-KÖZI FEJLESZTÉSI BANK ÉRTEKEZLETE Hétfőn nyílt meg Santiagóban az Amerika-közi Fejlesztési Bank évi ülésszaka. Megfigyelők szerint jelentőségében messze felülmúlja az eddigi tanácskozásokat. A Kuba kivételével valamennyi amerikai államot tömörítő szervezet jellegét eddig a „sok koldus és egy jótevő”, (azaz az USA) viszo­nya határozta meg, eszerint alakult politikája is. A Venezuela ölébe hullott hirtelen olajgazdagság megváltoztatja az erőviszonyokat, s új szakaszt je­lentene a szervezet életében az is, ha Japán, az NSZK és más tőkésállamok szándékuk szerint csatlakoznának hozzá. A konferencia előestéjén hozták nyil­vánosságra az Amerika-közi Bank (IDB) éves jelentését, amely nem sok jóval bíztatja a latin-ameri­kai államo­kat az infláció megfékezését célzó erő­feszítéseikben. Az olajárak emelkedése mellett aggodalomra ad okot a térség mezőgazdasági termelésének lassú fej­lődése, mivel mindkét tényező a hetve­nes években lendületbe jött infláció fel­­gyorsulásával fenyeget. A latin-ameri­kai­ országok gazdasági erőviszonyait jól jellemzik a bank adatai: a térség ipari termelésének 90 százalékát öt or­szág szolgáltatja, Brazília az összes ter­melésből 30,2 százalékkal, Mexikó 24,8 százalékkal, Argentína 24,2 százalékkal, Venezuela 5,4 és Chile 5 százalékkal ré­szesedik. Érthető, hogy Venezuela szereplését ezután kíváncsian várják a santiagói konferencia résztvevői, s mint mondják, Caracas aktivizálódásának első számú károsultja az Egyesült Államok lehet, amely eddig nemcsak a bank találko­zóin, hanem politikájában is a „prí­met” vitte. Pérez, az újonnan megvá­lasztott venezuelai elnök már első be­szédében jelezte, hogy országa olajjö­vedelméből különleges fejlesztési ala­pot­­akar létrehozni a latin-amerikai szomszédok megsegítésére. A háromnapos értekezlet másik fon­tos témája azoknak a feltételeknek meg­határozása lesz, amelyek mellett az új tagok csatlakozhatnak az IDB-hez. Egyes latin-amerikai országok fejenként fél milliárd dollár tagsági díjat szeret­nének behajtani a csatlakozni szándé­kozó Japántól, NSZK-tól és a többi nyugat-európai országtól. A tőkésorszá­gok mellett Jugoszlávia is kérte felvéte­lét a regionális, pénzintézetbe. E fejlemények mellett kétségtelen: a világ más részeiben fokozatosan elszi­getelődő chilei junta politikai tőkét ko­vácsolhat abból, hogy fővárosában fo­gadhatja Dél- és Közép-Amerika 24 ál­lamának képviselőit, az Egyesült Álla­mok és Kanada delegátusai mellett. Az értekezlet megnyitásával egyidőben je­lentették be, hogy a bank Chilének 22 millió dolláros kölcsönt nyújt, mező­gazdaságfejlesztési­ programjának meg­valósításához. A Népi Egység hatalom­ra kerülése után a bank sorra megta­gadta Chile kölcsönkérelmeit. Mint az AP tudósítója rámutat, a bank éven­ként rendelkezésre álló, közel 900 mil­lió dolláros hitelalapjának 40 százalé­kát az Egyesült Államok szolgáltatja, és ily módon gyakorlatilag meghatároz­hatja az IDB hitelpolitikáját. (AP—DJ, Reuter) Tanácskozás az OPEC fejlesztési alapjáról Az OPEC pénzügyi szakemberei ki­dolgozták a fejlődő országok megsegí­tésére szolgáló több millió dolláros speciális alap kerettervét. A világ kő­­olajexportjának 85 százalékát szállító 12 ország szervezetének szakértői bi­zottságát a március 17-i rendkívüli mi­niszteri konferenciáján hívták életre, hogy az április 10-én New Yorkban is­mét találkozó miniszterek számára el­készítse a tervet, miként segíthetik a négyszeresre drágult kőolaj importjától leginkább sújtott fejlődő országokat. A segélyezési alap tervét eredetileg Venezuela terjesztette elő, az egyes OPEC-tagállamok azonban igen külön­böző véleményenken vannak az alap felhasználását illetően. Irán a Világ­bankkal, illetve más multinacionális pénzintézetekkel együttműködésben képzeli el a megnövekedett olajbevéte­lek felhasználását. Líbia csak mohame­dán­­ országokat részesítene ebből a pénzből. Kuvait képviselője közölte, or­szága szívesen venné, ha olaj­bevételeit elsődlegesen az arab és az iszlám ál­lamok számára tennék hozzáférhetővé. A szakértők most minden elképzelést és álláspontot megtárgyaltak, de — mint Khene OPEC-főtitkár elmondta —, nem egyetlen véleményt választot­tak ki irányadónak, hanem valameny­­nyi nézet figyelembevételével készítik el április 10-re jelentésüket. (Reuter- AP—DJ) Irán segélyterve az ECAFE ülése előtt Az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gaz­dasági Bizottságának (ECAFE) Colom­­bóban folyó ülésén egy sor küldöttség vezetője kérte, az értekezleten biztosít­sanak elsődleges fontosságot az élelmi­szer-, az energia-, a nyersanyag-, a műszaki know-how- és a népesedési gondoknak. Ferguson amerikai nagykö­vet felszólalásában összekapcsolta a vi­lág élelmiszergondjait az energiavál­sággal: felhívta a figyelmet arra, hogy a világ népességének éhínséggel kell szembenéznie, ha nem tudják leküzde­ni a műtrágyahiányt. A műtrágyahiány — mondta —, az alapanyag, a kőolaj árának rendkívül megugrása miatt kö­vetkezett be. Irán központi bankjának elnöke a sah átfogó programját ismertette ar­ról, hogyan oldják meg a deficites or­szágok fizetésimérleg-gondjait, illetve milyen úton segélyezzék a fejlődő or­szágokat. Elmondotta, hogy a Közös Piac vezetői az iránihoz hasonló prog­ramon dolgoznak. A brüsszeli bizottság — mint ismeretes — felszólította Nyu­­gat-Európát, az Egyesült Államokat és az olajtermelő arab­ országokat, létesít­senek rendkívüli segélyalapot a magas­ba szökött olaj- és búzaárak által leg­inkább érintett fejlődő országok meg­segítésére. Ehhez a kilencek 500 mil­lió dollárral járulnak hozzá. Várhatóan április 2-án döntenek erről. A sah terv javaslata szerint Irán két­féle módon járulna hozzá az olajat nem termelő országok gondjainak orvoslá­sához. Kétoldalú megállapodások kere­tében 1 milliárd dollárral segítené eze­ket az országokat, hogy megelőzzék el­adósodásukat. Multilaterális megálla­podásokban pedig 1 milliárd 50 millió dollárral hajlandó részt venni a nem­zetközi pénzintézetek e „rehabilitá­ciós” tevékenységében. A multilaterális programokat a sah egyébként már rész­letesen megtárgyalta McNamarával, a Világbank elnökével és Witteveennel, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazga­tójával. Eszerint a Nemzetközi Valuta Alap külön e segélyezési célra létesí­tett pénzalapjához 700 millió dollárral, járulna hozzá a teheráni kormány, hogy abból a Nemzetköi Valuta Alap tagországai egyensúlyba hozhassák fi­zetési mérlegeiket. A Világbanknak 200 millió dollárt adna, hogy finanszírozza a fejlődő országok fejlesztési terveit. Végül pedig még az idén 150 millió dollárt bocsátana az olajat nem termelő országok rendelkezésére, kedvezményes feltételekkel. (Reuter, AP-DJ) PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE Pályázhatnak azok, akik elvégezték a közgazdasági egyetem külkereskedelmi szakát, s legalább 5-10 éves külkereskedelmi (lehetőleg közgazdasági vonatkozású) gyakorlatuk van. Jelentkezés „Perspektíva” jeligére, a kiadóba.

Next