Világgazdaság, 1974. augusztus (6. évfolyam, 146/1396-166/1416. szám)
1974-08-01 / 146. (1396.) szám
1974. AUGUSZTUS 1. Nemzetközi szervezet a tengeri kincsek ellenőrzésére Túljutott félidején az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciája, a legtöbb kérdésben azonban alig, vagy egyáltalán nem sikerült egységes álláspontot kialakítani. A konferencia Sri Lanka-i elnöknője felhívással fordult a delegátusokhoz, a kulcsfontosságú kérdésekben próbáljanak még augusztus 29-ig megállapodni, s egyszersmind kijelentette, nincsen esély arra, hogy Caracasban kidolgozzák az új tengerjogi kódexet. A fejlődő országok képviselői síkra szálltak egy nemzetközi hatóság létrehozása mellett, amely a nyílt tengerek medrében levő ásványi és egyéb kincsek feltárási és kiaknázási munkálatait irányítaná és ellenőrizné. A konferencia munkájától függetlenül folytatódik Izland halászati vitája, amelyet még a hágai nemzetközi bíróság döntése sem tudott megoldani. A 77-ek csoportja, amely valójában 95 ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő országot tömörít, már javaslatot terjesztett a caracasi konferencia elé, és ebben azt ajánlja, bízzák egy nemzetközi szervezetre a tenger mélyén található ásványok kitermelését. Ez a szervezet nemzeti és nemzetközi vállalatoknak adna megbízást a tengerek kincseinek felkutatására és kitermelésére, az ellenőrzés jogát azonban fenntartaná magának. ENSZ-képviselők — írja az AFP tudósítója — ezt a kezdeményezést a harmadik tengerjogi konferencia munkájában fordulópontként értékelik. Az értekezlethez közel álló körök véleménye szerint a világon jelenleg mindössze három ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Japán rendelkezik a tengerfenék hasznosítására alkalmas technikával. (A caracasi konferenciára készített jelentések adatai szerint a legtöbb ásványkincs a víz felszínétől 3600—7600 méterre fekszik a tengerfenéken. Eddig legfeljebb 200— 300 méter mélységben folytattak kitermelési munkálatokat.) Kilenc ország (Kanada, Chile, Izland, India, Indonézia, Mauritánia, Mexikó, Norvégia és Új-Zéland) képviselői a konferencia napirendjén szereplő kérdések közül 19-ről egyezménytervezetet terjesztettek az ülésszak elé, a többi között a területi vizek, a gazdasági övezet, a nyát tengerek kincsei feletti tulajdonjog kérdésében rögzítették a létrehozandó tengeri jog irányelveit (12 mérföldes területi vízihatárt, 200 mérföldes gazdasági övezetet és nyitt tengerük kincseihez való egyenlő jogot írnak elő ezek az egyezménytervezetek). A FAO halászati ügyekkel foglalkozó vezetője a tengerek halállományával, illetve annak hasznosításával foglalkozott felszólalásában. Megállapította, hogy az élelmiszerhiánnyal küszködő emberiség rendelkezésére álló halállománynak mindössze a felét hasznosítják. A kifogott halmennyiség növelését — folytatta — új halászati technológiák alkalmazása teszi csak lehetővé. Elmondta, hogy 1965-ben még a tengerek felbecsült halállományának 36 százalékát, 1972-ben már mintegy 50 százalékát vitték partra. A tízhetes konferencia első felében a rendkívül bonyolult problémákban alig tudtak előrehaladni, s ezért Shirley Amerasinghe, a konferencia elnöknője felhívással fordult a delegátusokhoz, a hátralevő időben legalább a kulcsfontosságú kérdésekben igyekezznek egyetértésre jutni, még akkor is — mondta —, ha már bizonyosra vehető, hogy Caracasban nem születik meg az új tengeri jog. Erre talán a jövő tavasszal Bécsben kerülhet sor. A dán halászati miniszter igen éles hangú nyilatkozatot adott a Borsen című koppenhágai napilapnak; kijelentette, ha Izland a hágai nemzetközi bíróság döntése ellenére egyoldalúan 200 mérföldben állapítja meg halászati vizeinek határát, akkor a közös piaci országok az Északi-tengert saját halászati területükké nyilvánítják, vagyis valamennyi külföldi felségjelű halászhajót kitiltanak onnan. . . 4. Kedden összeül a Világbank igazgató tanácsa, hogy a kamatemelésről tárgyaljon. A nemzetközi szervezet a kölcsönök után az eddigi 7,25 százalék helyett általában valószínűleg 8 százalékos kamatot fog kérni. Az USA még ennél is nagyobb mérvű kamatemelést szeretne elérni, arra hivatkozva, hogy Világbank által felvett kölcsönök kamatai is gyorsan kúsznak felfelé. • Washington tartózkodni kíván a kereskedelmi korlátozásoktól. Az amerikai kormány hivatalosan is csatlakozott a Húszak bizottsága által az IMF- ben elfogadott elvi nyilatkozathoz, amely megtiltaná a korlátozások bevezetését a fizetésimérleg-problémák megoldására. • Nem kell aggódni a Hass und Herz Bank sorsáért — mondotta a hitelügyletekkel foglalkozó nyugatnémet szövetségi felügyelő tanács képviselője. Állítólag nincsenek likviditásproblémák, mert konzorcium segítené meg a bankot, ha annak likviditásgondjai lennének. Korábban hírek terjedtek el a bankház nehézségeiről. • Súlyosbodtak Norvégia kereskedelmimérleg-problémái. A kereskedelmi deficit az első félévben 5 milliárd 983 millió koronára emelkedett az egy évvel korábbi 3 milliárd 207 millió koronáról. • Trösztellenes eljárást indított a General Motors belga leányvállalata ellen a brüsszeli bizottság. Azzal vádolja a céget, hogy megakadályozza a független elosztókat a gépkocsik importjában. 4. Októberben részlegesen megnyílhat a Szuezi-csatorna. Kairó állítólag az októberi háború kitörésének évfordulóján kívánja megnyitni a csatornát, egyelőre csak kisebb hajók számára. A Világbank 23,3 millió dolláros kölcsönt nyújt Tunéziának egy foszfátbánya feltárására. • Az USA hitelt nyújt a portugál légiforgalmi vállalatnak. Az Export- Import Bank 25,8 millió dolláros közvetlen kölcsönt hagyott jóvá a TAP vállalatnak négy Boeing repülőgép vásárlásához. • Ismét felveszik az érintkezést Brazília és Kína kereskedői. Augusztus elején kínai kereskedelmi küldöttség utazik Brazíliába, 10 év óta először, az egyik külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével. JELENTI • Új haszonjármű, a Star—244 prototípusának próbaüzemeltetését kezdték meg Lengyelországban. A Starakovicében készített jármű 150 lóerős és munkasebessége 3—80 kilométer óránként, attól függően, hogy milyen mezőgazdasági géppel szerelik fel. • Élénkül a tajvani külkereskedelem. Az első fél évben értéke 6,2 milliárd dollár volt, 3,7 milliárddal több, mint a megelőző év hasonló szakaszában. A külkereskedelmi deficit mindazonáltal meghaladja a félmilliárd dollárt. 9 Puskaporgyárat létesít Franciaország Iránban. A termelés katonai és polgári célokat egyaránt szolgál. Párizs műszaki segítséget is nyújt. 9 Rézcsőgyárat szállít Jugoszláviának az angol Davy Loew cég. Az üzlet értéke 7,5 millió font. A 15 ezer tonna évi kapacitású, 1,5 76 milliméter átmérőjű csövek gyártására alkalmas üzemet a szerbiai Majdanpekben építik fel. Augusztus 1-én indul első kísérleti útjára a Mutsu nevű atommeghajtású japán hajó. A 8300 tonnás hajó reaktorának teljesítménye 36 ezer kilowatt. A hajót 1969-ben bocsátották vízre, nyílt tengeren a környező államok tiltakozása miatt eddig nem hajózhatott. A világon öt atomerőmeghajtású hajót építettek már, kettőt a Szovjetunióban, egyet az Egyesült Államokban, egyet Japánban és egyet az NSZK-ban. • A Shell és az ECOPETROL kolumbiai állami kőolajvállalat tárgyalásainak eredményeként a Shell vállalta, hogy visszaadja a kolumbiai államtól kapott olajkutatási koncesszióit. A jövőben a Shell vegyipari, mezőgazdasági, ipari és egyéb termékek elosztójaként folytatja majd működését Kolumbiában. A koncessziói napi 17 ezer barrel kőolajkapacitással dolgozó négy kőolajmezőre vonatkoztak. • Az EGK európai szociális alapja idén, jövőre és 1976-ban 63 millió elszámolási egységnek megfelelő összeget fordít a közös piaci országok munkásainak átképzésére. Ezen összegből 86 408 olyan munkás átképzését finanszírozzák, akik felhagytak a földműveléssel, textilipari munkára szakosodtak, vagy akik a következő fejlesztési időszakban kerültek nehéz helyzetbe. Olaszországban 30 ezer, Franciaországban 16 ezer, Angliában 16 ezer, az NSZK-ban 4500, Belgiumban 2 ezer, Hollandiában pedig 600 munkás átképzésének támogatása vált szükségessé. Azonnali felvételre keresünk A TEXTILIPARBAN JÁRTAS épületgépész üzemvezetőt KELENFÖLDI TEXTILGYÁR 1502. BUDAPEST, XI., BUDAFOKI ÚT 111-113., MUNKAERŐGAZDÁLKODÁS TELEFON: 450-160, 177-ES MELLÉK Stratégiaváltás az olasz árpolitikában Az olasz kormány mától hivatalosan feloldotta az egy évvel ezelőtt 21 közszükségleti cikkre bevezetett árbefagyasztást. Ugyanakkor hét áru — a cukor, a kenyér, a tej, a marhahús, az étolaj, a tésztáséleségek és a mosószerek — árát továbbra is központilag ellenőrzi. Az egyéb termékek árellenőrzését a tartományi árhivatalok veszik át. Az infláció lefékezésére hivatott árstop nyilvánvalóan teljes kudarcot vallott. A termelők és a kereskedők addig tartották vissza áruikat, vagy fenyegetőztek elbocsátással, amíg Róma engedményekre kényszerült. Legutóbb a tej ára emelkedett literenként 170 líráról 250 lírára. A fogyasztói árindex júliusban — mint tegnap közöltük — 16,8 százalékkal emelkedett, az árkorlátozás alá vont 21 tömegfogyasztási cikk viszont ennek majdnem kétszeresére drágult. (DPA, Reuter) Jugoszláv beruházások Brazíliában Jugoszlávia a következő években több millió dolláros beruházást hajt végre Brazília iparában — jelentette ki az ország brasiliai nagykövete, Mirko Osztojics. Az IMT-Tractor 15 millió dollárért közös vállalkozásban traktorgyárat épít Rio Grande do Sul államban, az IMT Communications és a brazil Christian Co. pedig távközlési berendezéseket gyártó üzemet épít Sao Paulo államban. A nagykövet kijelentette, Brazília a jövőben több jugoszláv árut fog vásárolni, hogy kiegyenlítődjék a 30 millió dolláros jugoszláv kereskedelmi deficit a kétoldalú áruforgalomban. (AP—DJ) Küszöbön a venezuelai olajipar államosítása Egy éven belül állami kézbe kerül a venezuelai kőolajipar — jelentette ki Caracasban Pérez elnök a Venezuelában tartózkodó Echeverría mexikói államfővel közösen tartott sajtóértekezletén. Pérez hasonlóképpen nyilatkozott az amerikai irányítás alatt álló vasérciparról. A vasércbányászat és -feldolgozás államosítási terveit a caracasi elnök áprilisban ismertette és kormányának magas rangú tagjai a napokban jelezték, valószínűleg még 1974 decemberében meg is valósítják e terveket. A venezuelai kormány és az amerikai U. S. Steel és a Bethlehem Steel Venezuelában működő leányvállalatai, az Orinoco Mining, illetve az Iron Mines vezetői között most folynak a tárgyalások az államosítással kapcsolatos kérdésekről. (AP—DJ) Román—kuvaiti gazdasági tárgyalások A kölcsönös előnyök alapján továbbfejlesztik a kereskedelmet, a vegyipari és olajipari együttműködést, az építőanyaggyártást és az idegenforgalmat — állapodtak meg Románia és Kuvait képviselői július 3-án Bukarestben. A Ceausescu elnök meghívására Romániába érkezett Al-Adasszani kuvaiti kereskedelmi és iparügyi miniszter a román külkereskedelmi miniszterhelyettessel megvitatta a kétoldalú gazdasági kereskedelmi kapcsolatok helyzetét. A kialakítandó és bővítendő kooperáción kívül Románia Kuvaitba irányuló gép- és berendezés-szállításairól, valamint az arab országnak nyújtandó műszaki segítségről tárgyaltak. (Agerpres) Az indiai exporttervek Az indiai külkereskedelmi intézet becslése szerint 1978—70-re 44,7 milliárd indiai rúpiára emelkedik az ország kivitele. Korábban 28,9 milliárdban határozták meg ezt az összeget, de az indiai exporttermékek árainak emelkedése szükségessé tette a korrekciót. Az intézet úgy véli, hogy a nem hagyományos exportcikkek aránya az 1973—74-es évi 34 százalékról 40 százalékra nő. Évente 23,2 százalékkal több gépipari terméket, ruházati cikket visznek külföldre úgy, hogy ezek súlya az 1972—73. évi 7,7 százalékról 1978—79-ig 11,7 százalékra növekszik. A feldolgozott pamutipari termékek részaránya eléri majd a 10,1 százalékot, a jutatermékeké a 7,9 százalék lesz, ez 1972— 73-ban 12,7 százalék volt, a vasércé 7,5, a bőré és bőráruké a 7,5 százalék. Bizonyos termékek kivitelének átlagos évi növekedése az ötéves tervben az átlagosnál lassúbb lesz: a drágaköveké 18,6 százalékkal, az olajpogácsáé 13,1 százalékkal, a halászati termékeké 15,7, a pamutból készült kézműipari termékeké 19,3, a gyapjú termékeké 21,5, a kézműipari tárgyaké 17,5, a vegyicikkeké 13,7, a gyógyszereké és a szappané 13,3, a cukoré 33,4, a műszálas termékeké 30,3, a rizsé 53,2, a gyapoté 14,5 százalékkal nő. (BIKI) VILÁGGAZDASÁG Új jelenségek a nyugati hitelpiacokon A nyugati hitelpiacok helyzete szorosan összefügg azzal a háttérrel, amelyet a tőkés világgazdaság alkot. A nyugati országok gazdaságát 1974 közepén a még mindig gyorsuló infláció — amely most már a reálbéreket és a takarékbetétállományt is csökkenteni kezdik, a fejlődés ütemének erős csökkenése, a bizonytalanság jellemzi. Mindez a hitelpiacokon rendkívüli feszültségeket teremt. Viszonylag kedvező területnek szinte egyedül a devizapiac látszik, amely egyelőre nem ingott meg, noha változatlanul megoldatlan az olajárak emeléséből származó hatalmas deficitek finanszírozásának problémája. A hitelpiacokon fellépő horizontálisan és vertikálisan növekvő feszültségek legfőbb oka az infláció. A vezető nyugati országok konjunktúrája a múlt év közepén érte el csúcspontját, úgy azonban, hogy az áremelkedések üteme nőtt. Azóta a gazdasági reálnövekedés hanyatlott, több ország a recesszió szélére került, az infláció pedig fokozódott. Az olajárak emelése most az inflációt tovább növeli. Ilyen körülmények között a vezető nyugati országok kormányai különböző mértékben, össze nem hangoltan, de egyöntetűen gazdaságpolitikai fordulatra , kényszerültek: legfőbb célként az infláció megfékezését tűzték ki. E cél nyilvánvalóan és kizárólag a konjunktúra lanyhulása árán érhető el. Minthogy a kormányok a huzamosabb és nagyobb mérvű pangást vagy gazdasági visszaesést el akarják kerülni, inflációellenes intézkedéseikben lehetőleg óvatosak. Mivel pedig a szervezett munkásság elleni harc elől szeretnének kitérni, ezért a közvetlen bér- és árellenőrzésről lemondanak, és az inflációellenes politika súlypontját a hitelszférára helyezik; a hitelkorlátozó intézkedéseket egyelőre kisebb jelentőségű államháztartási intézkedésekkel egészítik ki. Ez azzal az „előnnyel” is jár, hogy a kereslet korlátozásáért a „drága pénz” politikáját folytató központi bankokat állíthatják oda bűnbaknak. A nyugati hitelpiacok legfontosabb új jelensége az, hogy a hivatalos korlátozó jellegű drága pénzpolitikát maguk a tőkések, a kereskedelmi bankok is alátámasztják, mert kihelyezéseiknél minél magasabb kamatszínvonalat akarnak elérni, ugyanekkor egyre erősebben szelektálnak hitelnyújtásaiknál. Az utóbbi törekvések mélyén az rejlik, hogy a tőkés világ hitelszükséglete, hiteléhsége már hosszabb idő óta túlzott mértékben fokozódik. Az infláció következtében pedig a bankok általában csupán rövid lejáratra elhelyezett tőkékhez juthatnak, így a hosszú lejáratú hiteligényeket is rövid lejáratú pénzekkel kénytelenek kielégíteni. Nem igényel bővebb magyarázatot az, hogy ez a politika még kedvezőbb gazdasági körülmények között is rendkívül veszélyes. A jelenlegi helyzetben pedig, vagyis amikor fokozódik az infláció, szaporodnak a bizonytalansági tényezők, méginkább érthetővé válik a bankok óvatos hitelnyújtási politikája. Az általános jellegű irányzatokon kívül nagy lélektani hatása volt annak is, hogy az utóbbi időben több nyugati bank túlzott mérvű spekulációs műveletei következtében súlyos fizetési nehézségekbe került. Mivel pedig különösen az europiacon igen nagyarányú a bankok műveleteinek összefonódása, indokoltan merülhetett fel az europiaci nehézségek fokozódásától tartó aggodalom. A spekulációs veszteségekre kirívó példa a nyugatnémet Herstatt-bankház esete, amely ez év elején — amikor is a dollár árfolyama erősen emelkedett — további dollárerősödésre számítva 5 milliárd márka értékű nyugatnémet valuta eladására vállalt határidős kötelezettséget dollár ellenében. Ennek ellenkezője következett be: a bankház 500 millió márka veszteséget szenvedett. Jellemző, hogy míg ez a bank egyetlen műveletben 5 milliárd márkára vállalt kötelezettséget, addig teljes betétállománya 2 milliárd márka volt. A bankok rendkívül óvatossá váló magatartása elsősorban az europiacon észlelhető, ahol a kamatok további emelkedése ellenére fokozódott a szelektálás, sőt több bank — a piac összeomlásától tartva — tőkéket vont ki onnan. Tovább nehezíti az europiac helyzetét az is, hogy míg az olajexportáló országok a közelmúltban felgyülemleni kezdő — az olajexport általában 90 vagy 180 napra történő fizetés ellenében bonyolódik le — devizabevételeik zömét eleinte csaknem kizárólag az europiacon helyezték el, most e követelések egy részét lassan amerikai bankszámlákra, de méginkább amerikai kincstárjegyek vételére irányítják át. Mivel a háromhavi amerikai kincstárjegy tényleges hozadéka mostanában 7,8 százalék, a háromhavi eurodollars pedig 13 százalék, világos, hogy az olajtőkések többre becsülik az USA által nyújtott viszonylagos biztonságot, mint az europiacon elérhető nagyobb kamatprofitot. A kamatkülönbözetek természetesen akkor is jelentkeznek, ha az olajexportőrök még rövidebb időre kötik le pénzüket. A hitelpiacok bizonytalanságának fontos újabb oka az is, hogy tetemes olajtőkék egy-két napra, vagy egy hétre vannak lekötve. Ez elsősorban abból ered, hogy az olajjövedelmek túlnyomó része az exportáló államok pénztárába kerül, az állami szervek pedig nem rendelkezhetnek a széles körű befektetésekhez szükséges szakértelemmel. Hozzájárul ehhez természetesen az is, hogy a bizonytalan világgazdasági helyzet folytán célszerűnek látszik likvidnek maradni, vagyis a tőkét gyorsan változtatható formákban elhelyezni. Az europiacon a hosszabb lejáratú kölcsönök túlnyomó részét a hitelezők már korábban is a mindenkori háromhavi eurodollár-tételnek megfelelő kamat mellett nyújtották, amit rögzített (háromnegyed százaléktól 3—4 százalékig terjedő) pótkamat egészített ki. Ez a gyakorlat most nemcsak fokozódott, hanem már olyan gondolat is felmerült: a pótkamat is legyen mozgó, igazodjék az infláció mértékéhez. Végül az sem közömbös, hogy még a legnagyobb bankok szántára is kockázatot jelenthet bizonyos határokon (500—1000 millió dollár) felül rövid lejáratú betétek elfogadása. A nyugati vezető nemzeti hitelpiacok helyzete az europiacéhoz hasonló. Így például az USA-ban New York város nem jutott a napokban megfelelő feltételű hosszú lejáratú hitelhez. A többi országban sem más a helyzet. A világ második legnagyobb bankja, a First National City Bank azt tervezi, hogy az amerikai hitelpiacon nyújtandó hosszabb lejáratú hiteleinél rugalmas kamatot köt ki, amely 1 százalékkal haladja meg az amerikai kincstárjegyét. Ezek az értékpapírok két év eltelte után fél évenként visszaválthatók lennének. Mivel pedig a címletek 1000 dollárra szólnának — tehát a kisebb tőkések számára is hozzáférhetők lennének — feltételezhető, hogy ezek a kibocsátások még nehezebb helyzetbe hozhatják a takarékpénztárakat. Összefoglalva: az europiacokon az olajexportőrök kihelyezései által növelt betétállomány gyarapíthatja a világlikviditást, a bankok óvatos hitelpolitikája azonban ellensúlyozhatja azt. A különféle nemzeti piacokon hasonló a kép. A hitelkereslet mindenütt töretlen, mert az egy év alatt 20—50 százalékkal emelkedett kamatok mellett is jól jár az adós, mivel ennél nagyobb arányban nő az infláció. A hitelpiac tehát az eladók (hitelezők) piaca lett. Bár lehetséges, hogy az inflációt, ha talán nem is ebben az évben, hanem 1975-ben sikerül számottevőbben mérsékelni, még akkor is feltehető, hogy a kamatszínvonal lassabban fog sülylyedni, mint az inflációs ráta. Az europiac viszont nem fog összeomlani. dr. Keviczky Loránd A LENGYEL GÉPIPAR ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSE MAGYARORSZÁGGAL Lengyelország gépiparának szerkezete alapvető változásokon ment át az elmúlt 30 év folyamán. Mindenekelőtt létrejött az a jelentős elektronikai bázis, amely alapvető módon meghatározza a termelést és lehetővé teszi számos elavult kutatási módszer megváltoztatását. Megszületett a számítógépipar, dinamikusan fejlődik az építőipari gépek és a korszerű szállítási eszközök gyártása. Az utóbbi időben nagy hangsúlyt kap a lakosság ellátását javító termékek és a mezőgazdasági gépek gyártása. Lengyelország gépipari termelésének növekedése változásokat eredményezett a KGST-országokkal való kereskedelmi kapcsolatainak szerkezetében is. Ma az ezekkel az országokkal lebonyolított árucsere-forgalomban a villamos gépipari termékek állanak az első helyen. A villamos gépipari termékek a magyar—lengyel forgalomban is egyre nagyobb arányban szerepelnek. Míg 1960- ban a kölcsönös szállításoknak csak 20 százalékát, 1974-ben 50 százalékát teszik ki. Ezen a kategórián belül a járműipari termékek állanak az első helyen. Az 1975 utáni időszakban a gépipar struktúrája az elektronika, az elektrotechnika, az információs berendezések gyártása, az automatika és a járműipar javára tovább változik. Az erre vonatkozó terveket szem előtt tartva, ajánlanak a lengyelek együttműködést Magyarországnak az energetikai berendezések gyártásában — mivel mindkét ország a Brown-Boveri cég szabadalma alapján gyártja ezeket a berendezéseket —, a szerszámgépek és a mezőgazdasági gépek gyártásában, valamint az automatikai berendezések, elektrotechnikai műszerek, mérő és ellenőrző műszerek és az élelmiszeripari gépek előállításában. Úgy vélik, a kibontakozó autóbuszgyártási együttműködés mellett a korszerű gazdasági kapcsolatok fontos területe lehet a klimatizációs és szennyvíztisztító berendezések gyártása is. (Agpol)