Világgazdaság, 1974. augusztus (6. évfolyam, 146/1396-166/1416. szám)

1974-08-01 / 146. (1396.) szám

1974. AUGUSZTUS 1. Nemzetközi szervezet a tengeri kincsek ellenőrzésére Túljutott félidején az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciája, a leg­több kérdésben azonban alig, vagy egyáltalán nem sikerült egységes állás­pontot kialakítani. A konferencia Sri Lanka-i elnöknője felhívással for­dult a delegátusokhoz, a kulcsfontosságú­ kérdésekben próbáljanak még augusztus 29-ig megállapodni, s egyszersmind kijelentette, nincsen esély arra, hogy Caracasban kidolgozzák az új tengerjogi kódexet. A fejlődő országok képviselői síkra szálltak egy nemzetközi hatóság létrehozása mel­lett, amely a nyílt tengerek medrében levő ásványi és egyéb kincsek fel­tárási és kiaknázási munkálatait irányítaná és ellenőrizné. A konferencia munkájától függetlenül folytatódik Izland halászati vitája, amelyet még a hágai nemzetközi bíróság döntése sem tudott megoldani. A 77-ek csoportja, amely valójában 95 ázsiai, afrikai és latin-amerikai fej­lődő országot tömörít, már javaslatot terjesztett a caracasi konferencia elé, és ebben azt ajánlja, bízzák egy nem­zetközi szervezetre a tenger mélyén ta­lálható ásványok kitermelését. Ez a szervezet nemzeti és nemzetközi válla­latoknak adna megbízást a tengerek kincseinek felkutatására és kitermelé­sére, az ellenőrzés jogát azonban fenn­tartaná magának. ENSZ-képviselők — írja az AFP tudósítója — ezt a kezde­ményezést a harmadik tengerjogi kon­ferencia munkájában fordulópontként értékelik. Az értekezlethez közel álló körök véleménye szerint a világon je­lenleg mindössze három ország, a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Japán rendelkezik a tengerfenék hasznosításá­ra alkalmas technikával. (A caracasi konferenciára készített jelentések ada­tai szerint a legtöbb ásványkincs a víz felszínétől 3600—7600 méterre fekszik a tengerfenéken. Eddig legfeljebb 200— 300 méter mélységben folytattak kiter­melési munkálatokat.) Kilenc ország (Kanada, Chile, Izland, India, Indonézia, Mauritánia, Mexikó, Norvégia és Új-Zéland) képviselői a konferencia napirendjén szereplő kér­dések közül 19-ről egyezménytervezetet terjesztettek az ülésszak elé, a többi között a területi vizek, a gazdasági öve­zet, a nyát tengerek kincsei feletti tu­lajdonjog kérdésében rögzítették a lét­rehozandó tengeri jog irányelveit (12 mérföldes területi vízihatárt, 200 mér­­földes gazdasági övezetet és nyitt ten­gerük kincseihez való egyenlő jogot ír­nak elő ezek az egyezménytervezetek). A FAO halászati ügyekkel foglalkozó vezetője a tengerek halállományával, il­letve annak hasznosításával foglalkozott felszólalásában. Megállapította, hogy az élelmiszerhiánnyal küszködő emberiség rendelkezésére álló halállománynak mindössze a felét hasznosítják. A kifo­gott halmennyiség növelését — folytat­ta — új halászati technológiák alkal­mazása teszi csak lehetővé. Elmondta, hogy 1965-ben még a tengerek felbe­csült halállományának 36 százalékát, 1972-ben már mintegy 50 százalékát vitték partra. A tízhetes konferencia első felében a rendkívül bonyolult problémákban alig tudtak előrehaladni, s ezért Shirley Amerasinghe, a konferencia elnöknője felhívással fordult a delegátusokhoz, a hátralevő időben legalább a kulcsfon­tosságú kérdésekben igyekezznek egyet­értésre jutni, még akkor is — mondta —, ha már bizonyosra vehető, hogy Ca­racasban nem születik meg az új ten­geri jog. Erre talán a jövő tavasszal Bécsben kerülhet sor. A dán halászati miniszter igen éles hangú nyilatkozatot adott a Borsen cí­mű koppenhágai napilapnak; kijelen­tette, ha Izland a hágai nemzetközi bí­róság döntése ellenére egyoldalúan 200 mérföldben állapítja meg halászati vi­zeinek határát, akkor a közös piaci or­szágok az Északi-tengert saját halászati területükké nyilvánítják, vagyis vala­mennyi külföldi felségjelű halászhajót kitiltanak onnan. . . 4. Kedden összeül a Világbank igaz­gató tanácsa, hogy a kamatemelésről tárgyaljon. A nemzetközi szervezet a kölcsönök után az eddigi 7,25 százalék helyett általában valószínűleg 8 szá­zalékos kamatot fog kérni. Az USA még ennél is nagyobb mérvű kamat­emelést szeretne elérni, arra hivatkoz­va, hogy Világbank által felvett köl­csönök ka­matai is gyorsan kúsznak felfelé. • Washington tartózkodni kíván a kereskedelmi korlátozásoktól. Az ame­rikai kormány hivatalosan is csatlako­zott a Húszak bizottsága által az IMF- ben elfogadott elvi nyilatkozathoz, amely megtiltaná a korlátozások beve­zetését a fizetésimérleg-problémák megoldására. • Nem kell aggódni a Hass und Herz Bank sorsáért — mondotta a hitelügy­letekkel foglalkozó nyugatnémet szö­vetségi felügyelő tanács képviselője. Állítólag nincsenek likviditásproblé­mák, mert konzorcium segítené meg a bankot, ha annak likviditásgondjai lennének. Korábban hírek terjedtek el a bankház nehézségeiről. • Súlyosbodtak Norvégia kereskedel­­mimérleg-problémái. A kereskedelmi deficit az első félévben 5 milliárd 983 millió koronára emelkedett az egy év­vel korábbi 3 milliárd 207 millió koro­náról. • Trösztellenes eljárást indított a General Motors belga leányvállalata ellen a brüsszeli bizottság. Azzal vá­dolja a céget, hogy megakadályozza a független elosztókat a gépkocsik im­portjában. 4. Októberben részlegesen megnyílhat a Szuezi-csatorna. Kairó állítólag az októberi háború kitörésének évforduló­ján kívánja megnyitni a csatornát, egyelőre csak kisebb hajók számára.­­ A Világbank 23,3 millió dolláros kölcsönt nyújt Tunéziának egy foszfát­bánya feltárására. • Az USA hitelt nyújt a portugál lé­giforgalmi vállalatnak. Az Export- Import Bank 25,8 millió dolláros köz­vetlen kölcsönt hagyott jóvá a TAP vállalatnak négy Boeing repülőgép vá­sárlásához. • Ismét felveszik az érintkezést Bra­zília és Kína kereskedői. Augusztus elején kínai kereskedelmi küldöttség utazik Brazíliába, 10 év óta először, az egyik külkereskedelmi miniszterhelyet­tes vezetésével. JELENTI • Új haszonjármű, a Star—244 pro­totípusának próbaüzemeltetését kezd­ték meg Lengyelországban. A Stara­­kovicében készített jármű 150 lóerős és munkasebessége 3—80 kilométer órán­ként, attól függően, hogy milyen me­zőgazdasági géppel szerelik fel. • Élénkül a tajvani külkereskedelem. Az első fél évben értéke 6,2 milliárd dollár volt, 3,7 milliárddal több, mint a megelőző év hasonló szakaszában. A külkereskedelmi deficit mindazonáltal meghaladja a félmilliárd dollárt. 9 Puskaporgyárat létesít Franciaor­szág Iránban. A termelés katonai és polgári célokat egyaránt szolgál. Párizs műszaki segítséget is nyújt. 9 Rézcsőgyárat szállít Jugoszláviának az angol Davy­ Loew cég. Az üzlet értéke 7,5 millió font. A 15 ezer tonna évi kapacitású, 1,5­ 76 milliméter át­mérőjű csövek gyártására alkalmas üzemet a szerbiai Majdanpekben épí­tik fel. Augusztus 1-én indul első kísérleti útjára a Mutsu nevű atommeghajtású japán hajó. A 8300 tonnás hajó reakto­rának teljesítménye 36 ezer kilowatt. A hajót 1969-ben bocsátották vízre, nyílt tengeren a környező államok til­takozása miatt eddig nem hajózhatott. A világon öt atomerőmeghajtású hajót építettek már, kettőt a Szovjetunióban, egyet az Egyesült Államokban, egyet Japánban és egyet az NSZK-ban. • A Shell és az ECOPETROL kolum­biai állami kőolajvállalat tárgyalásai­nak eredményeként a Shell vállalta, hogy visszaadja a kolumbiai államtól kapott olajkutatási koncesszióit. A jö­vőben a Shell vegyipari, mezőgazda­­sági, ipari és egyéb termékek elosztó­jaként folytatja majd működését Ko­lumbiában. A koncessziói napi 17 ezer barrel kőolajkapacitással dolgozó négy kőolajmezőre vonatkoztak. • Az EGK európai szociális alapja idén, jövőre és 1976-ban 63 millió el­számolási egységnek megfelelő össze­get fordít a közös piaci országok mun­kásainak átképzésére. Ezen összegből 86 408 olyan munkás átképzését finan­szírozzák, akik felhagytak a földműve­léssel, textilipari munkára szakosodtak,­ vagy akik a következő fejlesztési idő­szakban kerültek nehéz helyzetbe. Olaszországban 30 ezer, Franciaország­ban 16 ezer, Angliában 16 ezer, az NSZK-ban 4500, Belgiumban 2 ezer, Hollandiában pedig 600 munkás átkép­zésének támogatása vált szükségessé. Azonnali felvételre keresünk A TEXTILIPARBAN JÁRTAS épületgépész üzemvezetőt KELENFÖLDI TEXTILGYÁR 1502. BUDAPEST, XI., BUDAFOKI ÚT 111-113., MUNKAERŐGAZDÁLKODÁS TELEFON: 450-160, 177-ES MELLÉK Stratégiaváltás az olasz árpolitikában Az olasz kormány mától hivatalosan feloldotta az egy évvel ezelőtt 21 köz­szükségleti cikkre bevezetett árbefa­gyasztást. Ugyanakkor hét áru — a cu­kor, a kenyér, a tej, a marhahús, az ét­olaj, a tésztás­éleségek és a mosószerek — árát továbbra is központilag ellen­őrzi. Az egyéb termékek árellenőrzését a tartományi árhivatalok veszik át. Az infláció lefékezésére hivatott ár­stop nyilvánvalóan teljes kudarcot val­lott. A termelők és a kereskedők addig tartották vissza áruikat, vagy fenyege­tőztek elbocsátással, amíg Róma en­gedményekre kényszerült. Legutóbb a tej ára emelkedett literenként 170 lírá­ról 250 lírára. A fogyasztói árindex jú­liusban — mint tegnap közöltük — 16,8 százalékkal emelkedett, az árkorlátozás alá vont 21 tömegfogyasztási cikk vi­szont ennek majdnem kétszeresére drágult. (DPA, Reuter) Jugoszláv beruházások Brazíliában Jugoszlávia a következő években több millió dolláros beruházást hajt végre Brazília iparában — jelentette ki az ország brasiliai nagykövete, Mir­ko Osztojics. Az IMT-Tractor 15 millió dollárért közös vállalkozásban traktor­gyárat épít Rio Grande do Sul állam­ban, az IMT Communications és a bra­zil Christian Co. pedig távközlési be­rendezéseket gyártó üzemet épít Sao Paulo államban. A nagykövet kijelen­tette, Brazília a jövőben több jugoszláv árut fog vásárolni, hogy kiegyenlítőd­jék a 30 millió dolláros jugoszláv ke­reskedelmi deficit a kétoldalú árufor­galomban. (AP—DJ) Küszöbön a venezuelai olajipar államosítása Egy éven belül állami kézbe kerül a venezuelai kőolajipar — jelentette ki Caracasban Pérez elnök a Venezuelá­ban tartózkodó Echeverría mexikói ál­lamfővel közösen tartott sajtóértekezle­tén. Pérez hasonlóképpen nyilatkozott az amerikai irányítás alatt álló vas­érciparról. A vasércbányászat és -fel­dolgozás államosítási terveit a caracasi elnök áprilisban ismertette és kormá­nyának magas rangú tagjai a napokban jelezték, valószínűleg még 1974 decem­berében meg is valósítják e terveket. A venezuelai kormány és az ameri­kai U. S. Steel és a Bethlehem Steel Venezuelában működő leányvállalatai, az Orinoco Mining, illetve az Iron Mi­nes vezetői között most folynak a tár­gyalások az államosítással kapcsolatos kérdésekről. (AP—DJ) Román—kuvaiti gazdasági tárgyalások A kölcsönös előnyök alapján tovább­fejlesztik a kereskedelmet, a vegyipari és olajipari együttműködést, az építő­anyaggyártást és az idegenforgalmat — állapodtak meg Románia és Kuvait képviselői július 3-án Bukarestben. A Ceausescu elnök meghívására Romá­niába érkezett Al-Adasszani kuvaiti ke­reskedelmi és iparügyi miniszter a román külkereskedelmi miniszterhe­lyettessel megvitatta a kétoldalú gaz­dasági kereskedelmi kapcsolatok hely­zetét. A kialakítandó és bővítendő koo­peráción kívül Románia Kuvaitba irá­nyuló gép- és berendezés-szállításairól, valamint az arab országnak nyújtandó műszaki segítségről tárgyaltak. (Ager­­pres) Az indiai exporttervek Az indiai külkereskedelmi intézet becslése szerint 1978—70-re 44,7 mil­liárd indiai rúpiára emelkedik az or­szág kivitele. Korábban 28,9 milliárd­­ban határozták meg ezt az összeget, de az indiai exporttermékek árainak emel­kedése szükségessé tette a korrekciót. Az intézet úgy véli, hogy a nem ha­gyományos exportcikkek aránya az 1973—74-es évi 34 százalékról 40 száza­lékra nő. Évente 23,2 százalékkal több gépipari terméket, ruházati cikket visz­nek külföldre úgy, hogy ezek súlya az 1972—73. évi 7,7 százalékról 1978—79-ig 11,7 százalékra növekszik. A feldolgo­zott pamutipari termékek részaránya eléri majd a 10,1 százalékot, a jutater­mékeké a 7,9 százalék lesz, ez 1972— 73-ban 12,7 százalék volt­, a vasércé 7,5, a bőré és bőráruké a 7,5 százalék. Bizonyos termékek kivitelének átla­gos évi növekedése az ötéves tervben az átlagosnál lassúbb lesz: a drágakö­veké 18,6 százalékkal, az olajpogácsáé 13,1 százalékkal, a halászati termékeké 15,7, a pamutból készült kézműipari termékeké 19,3, a gyapjú termékeké 21,5, a kézműipari tárgyaké 17,5, a ve­­gyicikkeké 13,7, a gyógyszereké és a szappané 13,3, a cukoré 33,4, a műszá­las termékeké 30,3, a rizsé 53,2, a gya­poté 14,5 százalékkal nő. (BIKI) VILÁGGAZDASÁG Új jelenségek a nyugati hitelpiacokon A nyugati hitelpiacok helyzete szoro­san összefügg azzal a háttérrel, ame­lyet a tőkés világgazdaság alkot. A nyugati országok gazdaságát 1974 kö­zepén a még mindig gyorsuló infláció — amely most már a reálbéreket és a takarékbetétállományt is csökkenteni kezdi­k, a fejlődés ütemének erős csökkenése, a bizonytalanság jellemzi. Mindez a hitelpiacokon rendkívüli fe­szültségeket teremt. Viszonylag kedvező területnek szinte egyedül a devizapiac látszik, amely egyelőre nem ingott meg, noha változatlanul megoldatlan az olaj­árak emeléséből származó hatalmas de­ficitek finanszírozásának problémája. A hitelpiacokon fellépő horizontáli­san és vertikálisan növekvő feszültsé­gek legfőbb oka az infláció. A vezető nyugati országok konjunk­túrája a múlt év közepén érte el csúcs­pontját, úgy azonban, hogy az áremel­kedések üteme nőtt. Azóta a gazdasági reálnövekedés hanyatlott, több ország a recesszió szélére került, az infláció pedig fokozódott. Az olajárak emelése most az inflációt tovább növeli. Ilyen körülmények között a vezető nyugati országok kormányai különböző mértékben, össze nem hangoltan, de egyöntetűen gazdaságpolitikai fordulat­ra , kényszerültek: legfőbb célként az infláció megfékezését tűzték ki. E cél nyilvánvalóan és kizárólag a konjunktúra lanyhulása árán érhető el. Minthogy a kormányok a huzamosabb és nagyobb mérvű pangást vagy gazda­sági visszaesést el akarják kerülni, inf­lációellenes intézkedéseikben lehetőleg óvatosak. Mivel pedig a szervezett mun­kásság elleni harc elől szeretnének ki­térni, ezért a közvetlen bér- és árellen­őrzésről lemondanak, és az inflációelle­nes politika súlypontját a hitelszférára helyezik; a hitelkorlátozó intézkedé­seket egyelőre kisebb jelentőségű ál­lamháztartási intézkedésekkel egészítik ki. Ez azzal az „előnnyel” is jár, hogy a kereslet korlátozásáért a „drága pénz” politikáját folytató központi bankokat állíthatják oda bűnbaknak. A nyugati hitelpiacok legfontosabb új jelensége az, hogy a hivatalos korlá­tozó jellegű drága pénz­politikát ma­guk a tőkések, a kereskedelmi bankok is alátámasztják, mert kihelyezéseiknél minél magasabb kamatszínvonalat akarnak elérni, ugyanekkor egyre erő­sebben szelektálnak hitelnyújtásaiknál. Az utóbbi törekvések mélyén az rej­lik, hogy a tőkés világ hitelszükséglete, hiteléhsége már hosszabb idő óta túl­zott mértékben fokozódik. Az infláció következtében pedig a bankok általá­ban csupán rövid lejáratra elhelyezett tőkékhez juthatnak, így a hosszú lejá­ratú hiteligényeket is rövid le­járatú pénzekkel kénytelenek kielégíteni. Nem igényel bővebb magyarázatot az, hogy ez a politika még kedvezőbb gaz­dasági körülmények között is rendkívül veszélyes. A jelenlegi helyzetben pedig, vagyis amikor fokozódik az infláció, szaporodnak a bizonytalansági ténye­zők, méginkább érthetővé válik a ban­kok óvatos hitelnyújtási politikája. Az általános jellegű irányzatokon kí­vül nagy lélektani hatása volt annak is, hogy az utóbbi időben több nyugati bank túlzott mérvű spekulációs műve­letei következtében súlyos fizetési ne­hézségekbe került. Mivel pedig különö­sen az europiacon igen nagyarányú a bankok műveleteinek összefonódása, in­dokoltan merülhetett fel az europiaci nehézségek fokozódásától tartó aggoda­lom. A spekulációs veszteségekre kirívó példa a nyugatnémet Herstatt-bankház esete, amely ez év elején — amikor is a dollár árfolyama erősen emelkedett — további dollárerősödésre számítva 5 milliárd márka értékű nyugatnémet valuta eladására vállalt határidős kö­telezettséget dollár ellenében. Ennek ellenkezője következett be: a bankház 500 millió márka veszteséget szenve­dett. Jellemző, hogy míg ez a bank egyetlen műveletben 5 milliárd márká­ra vállalt kötelezettséget, addig teljes betétállománya 2 milliárd márka volt. A bankok rendkívül óvatossá váló magatartása elsősorban az europiacon észlelhető, ahol a kamatok további emelkedése ellenére fokozódott a sze­lektálás, sőt több bank — a piac össze­omlásától tartva — tőkéket vont ki onnan. Tovább nehezíti az europiac helyze­tét az is, hogy míg az olajexportáló or­szágok a közelmúltban felgyülemleni kezdő — az olajexport általában 90 vagy 180 napra történő fizetés ellené­ben bonyolódik le — devizabevételeik zömét eleinte csaknem kizárólag az europiacon helyezték el, most e köve­telések egy részét lassan amerikai bankszámlákra, de méginkább amerikai kincstárjegyek vételére irányítják át.­­ Mivel a háromhavi amerikai kincs­­­­tárjegy tényleges hozadéka mostaná­ban 7,8 százalék, a háromhavi euro­dollars pedig 13 százalék, világos, hogy az olajtőkések többre becsülik az USA által nyújtott viszonylagos biztonságot, mint az europiacon elérhető nagyobb kamatprofitot. A kamatkülönbözetek természetesen akkor is jelentkeznek, ha az olajexportőrök még rövidebb időre kötik le pénzüket. A hitelpiacok bizonytalanságának fontos újabb oka az is, hogy tetemes olajtőkék egy-két napra, vagy egy hét­re vannak lekötve. Ez elsősorban abból ered, hogy az olaj­jövedelmek túlnyomó része az exportáló államok pénztárába kerül, az állami szervek pedig nem ren­delkezhetnek a széles körű befekteté­sekhez szükséges szakértelemmel. Hoz­zájárul ehhez természetesen az is, hogy a bizonytalan világgazdasági helyzet folytán célszerűnek látszik likvidnek maradni, vagyis a tőkét gyorsan változ­tatható formákban elhelyezni. Az europiacon a hosszabb lejáratú kölcsönök túlnyomó részét a hitelezők már korábban is a mindenkori három­havi eurodollár-tételnek megfelelő ka­mat mellett nyújtották, amit rögzített (háromnegyed százaléktól 3—4 százalé­kig terjedő) pótkamat egészített ki. Ez a gyakorlat most nemcsak fokozódott, hanem már olyan gondolat is felme­rült: a pótkamat is legyen mozgó, iga­zodjék az infláció mértékéhez. Végül az sem közömbös, hogy még a legnagyobb bankok szántára is kockázatot jelenthet bizonyos határokon (500—1000 millió dollár) felül rövid lejáratú betétek el­fogadása. A nyugati vezető nemzeti hitelpiacok helyzete az europiacéhoz hasonló. Így például az USA-ban New York város nem jutott a napokban megfelelő felté­telű hosszú lejáratú hitelhez. A többi országban sem más a helyzet. A világ második legnagyobb bankja, a First National City Bank azt tervezi, hogy az amerikai hitelpiacon nyújtandó hosszabb lejáratú hiteleinél rugalmas kamatot köt ki, amely 1 szá­zalékkal haladja meg az amerikai kincstárjegyét. Ezek az értékpapírok két év eltelte után fél évenként vissza­válthatók lennének. Mivel pedig a cím­letek 1000 dollárra szólnának — tehát a kisebb tőkések számára is hozzáfér­hetők lennének — feltételezhető, hogy ezek a kibocsátások még nehezebb helyzetbe hozhatják a takarékpénztára­kat. Összefoglalva: az europiacokon az olajexportőrök kihelyezései által növelt betétállomány gyarapíthatja a világlik­viditást, a bankok óvatos hitelpolitikája azonban ellensúly­ozhat­ja azt. A külön­féle nemzeti piacokon hasonló a kép. A hitelkereslet mindenütt töretlen, mert az egy év alatt 20—50 százalékkal emel­kedett kamatok mellett is jól jár az adós, mivel ennél nagyobb arányban nő az infláció. A hitelpiac tehát az eladók (hitelezők) piaca lett. Bár lehetséges, hogy az inflációt, ha talán nem is ebben az évben, hanem 1975-ben sikerül számottevőbben mér­sékelni, még akkor is feltehető, hogy a kamatszínvonal lassabban fog süly­­lyedni, mint az inflációs ráta. Az euro­piac viszont nem fog összeomlani. dr. Keviczky Loránd A LENGYEL GÉPIPAR­­ ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSE MAGYARORSZÁGGAL Lengyelország gépiparának szerkeze­te alapvető változásokon ment át az elmúlt 30 év folyamán. Mindenekelőtt létrejött az a jelentős elektronikai bá­zis, amely alapvető módon meghatároz­za a termelést és lehetővé teszi számos elavult kutatási módszer megváltozta­tását. Megszületett a számítógépipar, dinamikusan fejlődik az építőipari gé­pek és a korszerű szállítási eszközök gyártása. Az utóbbi időben nagy hang­súlyt kap a lakosság ellátását javító termékek és a mezőgazdasági gépek gyártása. Lengyelország gépipari termelésének növekedése változásokat eredménye­zett a KGST-országokkal való kereske­delmi kapcsolatainak szerkezetében is. Ma az ezekkel az országokkal lebonyo­lított árucsere-forgalomban a villamos gépipari termékek állanak az első he­lyen. A villamos gépipari termékek a ma­gyar—lengyel forgalomban is egyre na­gyobb arányban szerepelnek. Míg 1960- ban a kölcsönös szállításoknak csak 20 százalékát, 1974-ben 50 százalékát te­szik ki. Ezen a­ kategórián belül a jár­műipari termékek állanak az első he­lyen. Az 1975 utáni időszakban a gépipar struktúrája az elektronika, az elektro­technika, az információs berendezések gyártása, az automatika és a járműipar javára tovább változik. Az erre vonat­kozó terveket szem előtt tartva, aján­lanak a lengyelek együttműködést Ma­gyarországnak az energetikai berende­zések gyártásában — mivel mindkét ország a Brown-Boveri cég szabadal­ma alapján gyártja ezeket a berende­­zéseket —, a szerszámgépek és a me­zőgazdasági gépek gyártásában, vala­mint az automatikai berendezések, elektrotechnikai műszerek, mérő és el­lenőrző műszerek és az élelmiszeripa­ri gépek előállításában. Úgy vélik, a kibontakozó autóbuszgyártási együtt­működés mellett a korszerű gazdasági kapcsolatok fontos területe lehet a klimatizációs és szennyvíztisztító be­rendezések gyártása is. (Agpol)

Next