Világgazdaság, 1974. szeptember (6. évfolyam, 167/1417-186/1436. szám)

1974-09-03 / 167. (1417.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A politikai kapcsolatok javulása nyomán lehetőség nyílt széles körű és kölcsönösen előnyös gazdasági, illetve műszaki-tudományos együttműködés kialakítására a két ország között. A szovjet és az amerikai kormány megállapodásokat kötött a kereskedelmi együttműködés erősítéséről, a kereskedelmi ügyletek kölcsönös finanszírozásáról, néhány tengerhajózási kérdésről, az adózással kapcsolatos problémák rendezéséről. Egyidejűleg a Szovjetunió kereskedelmi képviseletet létesített az USA- ban, az Egyesült Államok pedig kereskedelmi irodát nyitott a Szovjetunióban. Megalakult a szovjet—amerikai kormányközi kereskedelmi vegyes bizottság és az amerikai szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács. Az előbbi feladata a gazdasági kapcsolatok állami részről való befolyásolása, az utóbbi pedig az üzleti körök szerve. Moszkvában számos amerikai cég állított fel képviseleti irodát, New Yorkban pedig megkezdte tevékenységét a szovjet felvásárlási bizottság, amelynek feladata a szovjet megrendelések szétosztása. A fejlődést az árucsere-forgalom kielégítő ütemű növekedése is tükrözi; értéke 1973-ban 1,2 milliárd rubel volt, szemben az 1971. évi 0,2 milliárd rubeles szinttel. Az 1973. június 24-i közös közlemény az 1973-tól 1975-ig terjedő időszakra előirányozta ennek az értéknek 2,3 milliárd rubel szintre való emelését. Mindkét fél véleménye szerint kedvezőek a lehetőségek az előzetes terv túlszárnyalására. Határozott fejlődés észlelhető a hoszszú lejáratú nagyszabású tervek közös kivitelezése terén, ami részben kompenzációs alapon történik. Az ilyen alapon kötött szerződésekben a felek kölcsönösen garantálják hosszú lejáratú hitelek folyósítását technológiai, nélkülözhetetlen áruk, valamint szolgáltatások megvételének fedezetére; a visszafizetés a közösen gyártott áruk szállításával történik. Magától érthetődően a Szovjetunióban épülő vállalatok a szovjet állam kizárólagos tulajdonát képezik, és tevékenységüket a szovjet törvényekkel illetve országos tervekkel összhangban folytatják. A kompenzációs egyezményt aláíró külföldi cégek hitelbe berendezéseket, technológiát és alkatrészeket adnak el, amelyekre az adott üzem felépítéséhez szükség van, s ezért az ott termelt áruk világpiaci áron való szállításával egyenlítik ki őket. A hitel kiegyenlítése után készpénz ellenében folytatódhat az áruszállítás. Mint ismeretes, a külföldi cégek nem részesedhetnek a szovjet vállalatok nyereségében, és nem avatkozhatnak be azok tevékenységébe. Múlt év áprilisában a szovjet külkereskedelmi minisztérium és az Occidental Petroleum 20 évre szóló gazdasági együttműködési megállapodást írt alá, amely már ebben az évben konkrét üzleti szerződésekben realizálódott. Idén májusban az USA 360 millió dollár hitelt folyósított a Szovjetuniónak, amelyet műtrágyát gyártó, tároló és szállító hatalmas ipari komplexum építésének finanszírozására használnak fel. Ezt követően egy hónappal szerződések jöttek létre az Occidental Petróleummal és a Chemical Constructionnal, amelyek értelmében az USA szuperfoszfátsavat, illetve annak gyártására szolgáló technológiát és berendezéseket ad el a Szovjetuniónak, a Szovjetunió pedig 1978- tól ammóniát és más nitrogén alapanyagú műtrágyákat szállít az Egyesült Államokba. A szállítások összértéke mintegy 20 milliárd dollárt tesz ki. Egyidejűleg mind több lehetőség kínálkozik a tudományos-technikai kooperáció kiszélesítésére is. Nemrégiben írt alá egyezményeket a két ország a kőzetfúrás, a műszergyártás és a számítástechnika közös fejlesztéséről. A június végén megtartott harmadik csúcstalálkozó újabb távlatokat nyitott az üzleti kapcsolatok továbbfejlesztése előtt. (1974. évi 34. szám) A VILÁGSAJTÓBÓL 3KOHOMiraecban a szovjet—amerikai rfjaftulii gazdasági kapcsolatok DIEÄZEIT W0CHENZ3IUNG FOR POUIK-wraSCHMT-HANDn UND KUUUE Közel félmillió munkanélküli júliusban, emiatt fő a feje ma a nyugatnémet politikai és szakszervezeti vezetőknek. Az utóbbi 12 évben soha annyi ember nem keresett állást az NSZK- ban, mint ezekben a napokban. Mi több, az ipari tartaléksereg hónapról hónapra szaporodik. Őszre már 800 ezren lesznek. Egymillióval kell számolni a télre — állítja sok szakember és politikus. Még rágondolni is rossz: minden 20 ember közül egy hasztalan keres munkát egy „előrehaladott jóléti társadalomban”. Ez ugyan pillanatnyilag még alig jár anyagi nélkülözéssel, annál nyomasztóbban hat az emberek közérzetére, különösen az idősebbekére. Hiszen ha egy dolgozó kiesik a szakmájából, nem tudja hol és mikor talál újra állást, az elhelyezkedési kilátások pedig hétről hétre rosszabbodnak. Már ezen a télen nagyobb munkanélküliség fenyeget, mint az 1966— 1967-es recessziós évben. Ezért is követelik a dolgozók mostanában egyre hangosabban: ki kell ereszteni a féket, nagyobb gázt kell adni a gazdaságnak. Schiller volt gazdaságügyi miniszter annak idején a leszámítolási kamatláb csökkentésével, nagyobb állami megrendelésekkel és széles körű beruházási programmal rekordidő alatt hozta lendületbe a gazdasági gépezetet. Egymillió munkanélküli Nyugat-Németországban? Ámde ez még hét évvel ezelőtt történt. Akkor az infláció üteme még kevesebb, mint 1 százalék volt, ma pedig kereken 7 százalék. Kevesebb ugyan, mint az év elején számították, de már túllépte azt a határt, hogy konjunkturális injekciókkal az elkerülhetetlen árnövekedést vissza lehessen fejleszteni. Ezenkívül a munkanélküliségnek ma már nem annyira konjunkturális, mint inkább szerkezeti okai vannak. Csak egy példa erre: a múlt évben munkaóránként a bérköltség már csak 1,10 márkával volt alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. A különbség 1971-ben még 5,6 márkára rúgott. Nem csoda tehát, hogy például a vegyiparból már menekül a tőke. A gyárosok egyre növekvő mértékben ruháznak be a határokon kívül. A következmény az, hogy a magas bérköltségek mindjobban veszélyeztetik a munkahelyeket. A kormány ezért ma már legfeljebb csak lazíthatja a fékeket. Elsősorban a „bérrobbanás” ellen kell biztosítani a gazdaságot. Mert bármennyire is paradoxul hangzik, a mostani munkanélküliséget — úgymond — egyszerűen el kell viselni, hogy elejét lehessen venni a későbbi még nagyobb munkanélküliségnek. (1974. évi 34. szám.) The Economist A londoni City újabban igen borúlátó jelentéseket tesz közzé az angol gazdasági élet várható alakulásáról. A szakszervezetek szóvivője ezzel kapcsolatban rémhírterjesztéssel és pánikkeltéssel vádolta meg e pénzügyi köröket, és kijelentette: ezzel az újabb mesterkedésükkel csak a finánctőke önző profitérdekeit akarják védelmezni. A gazdasági mutatók egyébként valóban hanyatlást jeleznek Angliában. A munkanélküliségről nyilvánosságra hozott legfrissebb jelentés pedig különösen lehangoló számadatokat közölt. Az Economist, kommentárt fűzve a kérdéshez, rámutat: a munkanélküliség mint gazdasági mutató nem előre, hanem inkább csak visszautal, 9 hónapos,1 éves előzményekre. A munkanélküliség jelenlegi növekedése az angol ipari termelés tavaly márciusban kezdődött lelassulása első hat hónapjának a következménye. Így a munkanélküliek száma az idén augusztus első felében már 21 ezerre emelkedett és ezzel az ez évi növekedés elérte a 133 ezret, egynegyedével múlva felül a tavalyi decemberi szintet. Normális körülmények között, ha a munkanélküliség növekszik, a bérinfláció csökken. Most azonban éppen a magasabb bérek idézik elő a munkanélküliség növekedését, s a legfrissebb adatok a bérszint nekilendüléséről rekordot mutatnak. Philips és Drew közgazdászok, akik modern számítógépes ökonómiai módszerrel dolgoznak, gazdasági modelljük segítségével kiszámították: egy 25 szá zétmillió munkanélküli Nagy-Britanniában s zalékos bérszint-növekedés esetén a munkanélküliség 1975 végére a 2 milliós szintet is meghaladná. Azaz: minden 10 szervezett munkás közül egy foglalkozás nélkül maradna, s ez a helyzet már megközelítené a két világháború közötti válság idején kialakult szintet. (A Philips és Drew-féle modell rendszerint kissé — de nem sokkal — borúsabb képet ad a Pénzügyminisztériumban használt modellnél.) A monetaristák, vagyis azok a közgazdászok, akik a gazdasági tevékenység valóban fontos meghatározó tényezőjét egyedül a pénzellátásban látják, bár kissé megkésve, már szintén eljutottak a gazdasági pangás közeledtének felismeréséhez. Az Economist viszont, amióta csak 1973 tavaszán megkezdődött az ipari termelés lelassulása, szüntelenül hangsúlyozza a recesszió veszélyeit. Igaz, a pénzellátás mennyiségi változásait — ellentétben a monetárisokkal — csak az egyik gazdasági mutatónak ismeri el az egyebek között. A monetaristák azért sem félnek úgy a munkanélküliség növekedésétől, mint más közgazdászok, mert abban reménykednek, hogy ez lefékezi a bérszint emelkedését. A húszas években valóban ezt tette, és a reáljövedelmek emelkedtek a két világháború közötti válságok alatt is. De vajmi kevés ok szól amellett, hogy a munkanélküliség a bérek növekedésének lefékezését napjainkban a gazdasági pangás bármely időszakában is elő fogja idézni. (1974. augusztus 30.) 1974. SZEPTEMBER 3. 3 KOOPERÁCIÓ ÉS IDEGENFORGALOM Tízéves magyar—finn megállapodás Aláírták a magyar—finn hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszakitudományos együttműködési megállapodást. A közeljövőben vegyes bizottságot hoznak létre, amely figyelemmel kíséri a kooperációk alakulását. Fejleszteni kívánják a két ország idegenforgalmát, elképzelések szerint sor kerülhet közös idegenforgalmi létesítmények építésére is. Dr. Bíró József magyar és Jermy Laine finn külkereskedelmi miniszter hétfőn aláírta a két ország közötti, tíz évre szóló hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködési megállapodást. A megállapodás célja az, hogy a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsa a két kormány a magyar és finn intézmények, cégek, gazdasági szervezetek között kialakítandó kooperációhoz. Mindkét fél érdekeltségét fejezi ki a kooperációk létrejöttében, amelyek segítségével az egyes iparágakban előremozdítható a műszaki fejlődés, és lehetőség nyílik gazdaságosabb szériák gyártására. A felek tovább kívánják fejleszteni a két ország érdekelt intézményeinek együttműködését műszaki-tudományos téren is, különös tekintettel az információcserére, szakemberek cseréjére, közös kutatási területek kialakítására, valamint szimpozionok és kongresszusok rendezésére. A megállapodás értelmében a két kormány megbízottainak vezetésével vegyes bizottságot hoznak létre, amelynek feladata lesz figyelemmel kísérni a kooperáció alakulását, és szükség szerint ajánlásokat kidolgozni a megállapodás továbbfejlesztésére. A megállapodással egyidőben a finn miniszter Szurdi István magyar belkereskedelmi miniszterrel is egyezményt írt alá a magyar—finn idegenforgalom fejlesztéséről.* Az együttműködési megállapodás aláírása után Jermy Laine sajtótájékoztatót tartott az Intercontinental Szállóban. Elöljáróban megemlékezett a májusban aláírt magyar—finn szabadkereskedelmi megállapodásról, amelynek értelmében a két ország megadja egymásnak a legnagyobb kedvezményt. A közös politikai munka egyengette az utat a gazdasági megállapodások előtt, s mint a finn vendég kifejtette, országaink kapcsolata jó példát szolgáltat az eltérő gazdasági rendszerű országok együttműködésére. A magyar—finn kereskedelem ma még szerény, a két ország mintegy fél százalékkal részesedik partnere forgalmából. Ez a forgalom eléggé egyoldalú is, hiszen például a finnek kifejezetten erdő- és fagazdálkodással kapcsolatos termékeket szállítanak. Megvan azonban a lehetőség a forgalom növelésére, az áruszerkezet bővítésére. Ezzel kapcsolatban a miniszter megemlítette, szó van arról, hogy finn külkereskedelmi szakértők számára budapesti kollégáik szemináriumot rendeznek, hogy segítsenek feltérképezni gazdaságunknak Finnország számára különösen érdekes területeit. Kérdéseinkre válaszolva Jermy Laine elmondotta, hogy a fafeldolgozó iparon és az ehhez kapcsolódó ágazatokon kívül igen fejlett például a finn bányaipar és színesfémkohászat is. Ezek olyan területek, amelyeken feltétlenül meg kell találni az együttműködés lehetőségeit. A miniszter megítélése szerint a finn gazdaság nemrég különösen fontos fejlődési szakaszába lépett a KGST-országokkal tavaly kötött együttműködési megállapodások nyomán. Jelenleg is hat munkacsoport vizsgálja a közös munka lehetőségeit, s ezek a finn— KGST együttműködési vegyes bizottság októberi ülésén tesznek majd jelentést munkájukról. Jermy Laine utalt arra is, hogy a magyar belkereskedelemmel közösen keresik az idegenforgalom fejlesztésének új útjait. Érdeklődésünkre konkrétabban is szólt a tervekről. Azon kívül, hogy rövidesen tisztázni fogják az idegenforgalom fejlesztésének részletkérdéseit, s felmérik, melyek a turizmus akadályai, a két fél feltehetően törekedhetne közös idegenforgalmi beruházásokra is. A szakszervezetek közötti idegenforgalom fejlesztését például jól szolgálnák közös sporttelepek, vagy esetleg egyes szakmai betegségek gyógyítására is alkalmas, közös erőből épített létesítmén KÖZEL EGYMILLIÁRDOS BUDAVOX-EXPORT Eddigi legeredményesebb évét zárja, s ennél is jobbat készít elő 1975-re a BUDAVOX Rt. — öt nagyvállalat, a Beloiannisz, a Telefongyár, az Orion, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár ésa Finommechanikai Vállalat értékesítő szerve. Az általuk forgalomba hozott cikkek jellegéből következik, hogy az év harmadik negyede előtt már csak a múlt évben lekötött tételek szállításával foglalkoznak, és befejezéséhez közeledik az 1975. évre szóló szerződések munkája is. Az idén kivitelük a szocialista országokba mintegy 834 millió devizaforint volt, tőkés szállításaik pedig elérték a 75 millió devizaforintot. A jövő évi — nagyrészt már kötésekkel alátámasztott — tervek szerint a szocialista kivitel 997 millió devizaforint lesz, a tőkésállamokba jutó export pedig 135 millió devizaforint. A külföldön értékesített termékek közül a Beloiannisz gyár telefonközpontjait ma már az európai tőkésországok is szívesen megvásárolják. Az előzményekhez tartozik, hogy az első szállítások a csehszlovák posta megrendelései alapján indultak útnak. A tárgyalásokat 1967-ben kezdték meg, és a Csehszlovákiába küldött alközpontok értéke ez év végéig már eléri a 16—18 millió rubelt. Ez annyit jelent, hogy ma a szomszédos országban működő magyar alközpontok vonalszáma megközelíti a budapesti előfizetők számát. Ez a szocialista piac a Beloianniszban nagyarányú műszaki fejlesztést igényelt. Következményeként megteremtődött az a gyártó bázis, amely lehetővé tette az igényes csehszlovák megrendelők igényeinek kielégítését. 1971-ben már kialakult egy alközpontcsalád (6—2000 vonal), mégpedig olyan minőségben, hogy a szakemberek szerint az elismert nagy világcégek sem produkálnak ennél jobbat. Ekkor kezdődött a fejlett tőkésországokba irányuló export előkészítése. A Beloiannisz alközpontok legfőbb tőkés vevője egy angliai cég, amely a megvásárolt magyar berendezéseket bérbe adja. Az angol cég évek óta folyamatosan, átlag egymillió dollár értékű magyar alközpontokat vásárol a hozzá tartozó alkatrészekkel együtt, igénybevéve természetesen a szervizszolgálatot is, így Angliában ma már az országos hálózathoz nem csatlakozó több ezer vonalas önálló üzemi hálózat működik magyar berendezésekkel. A folyamatosan teljesített szocialista piaci kötelezettségek mellett már hagyományos szállítója a BUDAVOX az arab, a közel-keleti országoknak is. A jelenlegi ötéves terv kidolgozásánál termelésüknek még csak 5 százaléka került tőkésországokba, 1975 végére ez már 12 százalékra növekszik. Megoszlás szerint az arab országokba — főleg Irakba, Libanonba, Szíriába, Kuvaitba stb. — közel 60 millió devizaforint értékben értékesítettek. Indiába és Iránba mintegy 33 millió devizaforintért adtak el BUDAVOX-termékeket, de a múlt évben mintegy 20 millió devizaforintért jutott a fejlett tőkésországokba is, így Angliába, Olaszországba, Kanadába és Írországba. Ez utóbbi államokba jövőre a tervek szerint exportjuk eléri a 23 millió devizaforintot. A műszaki eredmények mellett a BUDAVOX igazgatói tanácsa nagy gondot fordít a szelektív piacpolitikára. Földrészenként több tízezer információs adat alapján állítják össze a figyelembe vehető piacok sorrendjét. Az értékeléseknél az egyes országok híradástechnikai hálózatának helyzetét épp úgy figyelembe veszik, mint a feltételezhető bővítési igényeket, az esetlegesen jelentkező konkurrenciát, a magyar szállító vállalatok gyártási kapacitását, műszaki színvonalát, stb. A vállalat piacpolitikájára jó példa egy legutóbb létrehozott kötés, illetve az előzményei. Több éves vizsgálódás után döntött úgy az igazgató tanács, hogy Pakisztánt érdemes bevonni az üzleti tevékenység körébe. Az első kötés még nem nagy értékű, de a jövőben eredményesen tovább fejleszthető üzletet jelez. A pakisztáni telefontársaságnak olyan rádiótelefonokat adtak el, amelyeket oszlopokra szerelve csatlakoztathatnak a távbeszélő vezetékhez. Ezek az URH-sávban dolgozó rádiótelefonok egy-egy előfizetőt kapcsolnak rá a vonalra további vezeték kiépítése nélkül. Az arab és közép-keleti országokba a tulajdonos vállalatok közül a Telefongyár sokcsatornás vezetékes átviteltechnikai berendezéseket szállít még, az Orion kis- és közepes mikrohullámú berendezéseket, a Finommechanikai Vállalat nagy kapacitású mikrohullámú berendezéseket, a BRG pedig rádiótelefonokat és természetesen a Beloiannisz is exportál telefonalközpontokat. —i —s KGST közlekedési kiállítás „Budapesti közlekedési műszaki napok ’74” címmel a KGST megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából nagyszabású nemzetközi kiállítást és szimpoziont rendeznek november 12—16. között a KGM Technika Házában. A NIKEX által kezdeményezett rendezvénysorozat megszervezésére operatív bizottság alakult. Munkájában részt vesznek az összes érdekelt minisztériumok, iparvállalatok, köztük az IKARUS, Vagon- és Gépgyár, a közlekedési vállalatok, így például a BKV, a MALÉV és a MÁV, valamint a NIKEX és a MOGÜRT külkereskedelmi vállalatok képviselői. A bizottság előkészítő ülése után a szervezők elmondták, hogy a vasúti, közúti, légi és vízi közlekedés fejlődésével foglalkozó dokumentációs kiállításon részt vesznek a magyar közlekedés műszaki fejlesztésében érdekelt európai KGST-országok, így a szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK-beli, román és bolgár vállalatok szakemberei is. A kiállításon számos makett, tabló és prospektus mutatja majd be a közlekedés fejlesztésében kialakult KGST- együttműködést, azokat a különböző műszaki berendezéseket, amelyeket a tagországok egységesítettek,vagy több ország vállalatai kooperációban gyártanak. A szimpozionon mintegy 80 előadás hangzik el a fejlesztési elképzelésekről, a nagyvárosi tömegközlekedés gondjairól és a kutatások eddigi eredményeiről. IBIIIIIIIIIIIM^ RÖVIDEM "*■ A Középületépítő Vállalatnál egy több éves kísérletet fejeztek be most az ország könnyűszerkezetes központi fejlesztési programjának megfelelően. Ennek célja volt, hogy kipróbálják a nyugat-európai könnyűszerkezetes építési mód tapasztalatait. Az angol könynyűszerkezeti elemekkel készült létesítmény vált be a legjobban, ezért a vállalat javaslatot tett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak az angol könnyűszerkezetes licenc megvásárlására. A MÁV miskolci igazgatóságának területén a közlekedés biztonságosabbá tételére francia gyártmányú infravörös jelzőberendezéseket szereltek fel. Most újabb francia berendezésekkel ellenőrzik a szerelvényeket. A Csatornázási Művek a svédországi Högeanss cégtől vásárolt műanyagcsöveket. A svéd gyártó cég teljes garanciát vállalt, hogy a műanyagcső a nyomásnak akár a két és félszeresét is elbírja, és a csövek élettartama szinte korlátlan. Belga bemutató Különleges, amerikai találmány alapján gyártott kopás-, törés- és korróziógátló kenőanyag-adalékait mutatta be hétfőn az Intercontinental Szállóban a belga Wynn’s cég, amelyet hazánkban a Zenit Kft. képvisel. Elmondták, hogy a MINERALIMPEX az idén mintegy 300 ezer dollár értékben vásárol a Wynn’s cégtől. Jelenleg már a magyar gépiparban is használatos a világszínvonalon álló belga termék, mivel egyre szélesebb körben ismerik fel előnyeit (üzemanyagtakarékosság, levegőtisztaság). Nincs kizárva, hogy újabb területeken is bevezetik a használatát, s akkor a forgalom akár félmillió dollár is lehet évente. Szovjet kenderarató Magyarországon több mint tízezer hektárt foglal el a rozskender. A betakarítás első szakaszának mérlege alapján hektáronként 80 mázsát meghaladó rekordtermést várnak. Most próbálják ki első ízben Magyarországon a Szovjetuniótól vásárolt gépújdonságokat, a ZSSZK 201 típusú aratógépeket. Jelenleg 130 darab, a Szovjetunióból importált kenderkombájn dolgozik. Az új nagy teljesítményű gépek munkába állításával mintegy tíz nappal hamarabb fejeződik be a kender betakarítása. Bútorbehozatal Fejlődik a lakáskultúra Magyarországon, növekszik a kereslet a bútor iránt. A Fővárosi Bútor-, Hangszer- és Sportszerkereskedelmi Vállalat az idén 1,6 millió rubel értékben hozat be bútorokat a szocialista országokból a KONSUMEX közvetítésével. Az importlistán egyaránt szerepelnek lakószobák, gyermekbútorok és egyedi bútordarabok. A behozatal csaknem 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Az importtermékek kétharmad része az NDK-ból, 15 százaléka Romániából, 10 százaléka Csehszlovákiából érkezik. A keresett, értékes jugoszláv bútorokból ez évben 800 ezer dollárért importálnak. Jövőre a FOBUHA 2 millió rubelért, valamint Jugoszláviából 1,4 millió dollárért kíván beszerezni különféle bútorokat. A vállalat összimportjának egyébként ma már 95 százalékát a bútorok jelentik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-09 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008