Világgazdaság, 1974. november (6. évfolyam, 210/1460-229/1479. szám)
1974-11-01 / 210. (1460.) szám
1974. NOVEMBER 1. Tanaka Canberrában AUSZTRÁLIA FELOLDJA AZ URÁNIUM KIVITELI TILALMÁT Tanaka japán miniszterelnök tárgyalókörútjának második állomására, Canberrába érkezett, ahol hat napon át a két ország kapcsolatainak erősítéséről, árucsere-forgalmának bővítéséről tanácskozik az ausztrál kormány vezetőivel. Közvetlenül Tanaka különgépének leszállása előtt hozták nyilvánosságra a Canberrai kormány döntését, amely feloldja az uránium exportjának 12 éves tilalmát, s egyszersmind beindítja az északi térség rendkívül gazdag urániumkészleteinek kiaknázását. Connor, a döntést ismertető bánya- és energiaügyi miniszter jelezte, hogy az új bányákból felszínre hozott urániumot elsőként Japánba fogják exportálni. A két ország között már korábban megkötött szerződés értelmében a feldolgozott uránium szállítását 1977-ben kezdik meg, Japán azonban új urániumszerződést szeretne kötni Ausztráliával, amely nagyobb részt biztosítana számára a feltárandó készletekből. Connor kijelentette, hogy kormánya saját erőből, külföldi részvétel nélkül akarja megvalósítani uránium-kitermelési programját. Ausztrália kereskedelmi partnereinek — folytatta — nincs szükségük a munkában való tőkerészvételre ahhoz, hogy biztosítsák importjukat. Az ország északi részén levő urániumkészleteket a világ ismert készleteinek egynegyedére, 110 ezer short tonna urániumoxidra becsülik. (A világpiaci ár libránként 11 ausztrál dollár.) Tanaka Canberrába új-zélandi tárgyalásai végeztével utazott. Wellingtoni kollégájával folytatott megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki, és ebben a többi között reményüket fejezik ki, hogy a jelenlegi évi 500 millió új-zélandi dollár (200 milliárd jen) értékű árucsere-forgalmat a jövőben bővíteni tudják. Új-Zéland mezőgazdasági termékei számára Japán rendkívül fontos piac, így a közös közleményben is hangot adnak annak az új-zélandi rosszallásnak, amelyet a marhahús-kereskedelem felfüggesztése váltott ki. A két kormány sokoldalú együttműködésre törekszik, nemcsak a bilaterális kapcsolatok fejlesztésre, hanem a csendes-óceáni térséget foglalkoztató gazdasági és politikai problémák megoldása érdekében. Végezetül megállapodtak abban, hogy a jövőben rendszeres magas szintű kormányközi konzultációkat tartanak, ily módon akarják elősegíteni a térség helyzetét jellemző „bizonytalansági tényezők” felszámolását. (Reuter, Kyodo) DEFICITES BRIT KÜLKERESKEDELEM M EGK PARTNEREKKEL Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba, mindeddig nem hozta magával a brit mérleg javulását az EGK tagországaival folytatott kereskedelemben, sőt a passzívum jelentősen megnőtt — tűnik ki az iparügyi, a kereskedelmi és az energiaügyi minisztérium által közösen nyilvánosságra hozott adatokból. Három éve a deficit még csak 131 millió font sterling volt, 1973 végére azonban már 1 milliárd 138 millió fontra növekedett. Az idei év első hat hónapjának adatai pedig arra engednek következtetni, hogy a passzívum 1974- ben eléri az 1 milliárd 668 millió font sterlinget. Az Egyesült Királyságnak az EGK többi országaiba irányuló exportja 1974 első felében 43 százalékkal nőtt a múlt év első hat hónapjához képest. Ez az ütem magasabb, mint a brit összkivitel emelkedésének rátája (32 százalék). Ugyanebben az időszakban a behozatal 55 százalékkal nőtt. Rontotta a helyzetet a kőolaj és más importcikkek drágulása, valamint az 1972 júniusa óta lebegő font értékvesztése. A gazdasági kérdések állnak majd Callaghan külügyminiszter soron következő párizsi tárgyalásainak középpontjában. Callaghan a Közös Piac külügyminisztereinek november 18-án kezdődő ülésére utazik Franciaországba, és találkozik az elnökkel is. Hírek szerint a brit miniszter el szeretné érni, hogy csökkentsék országa hozzájárulását az EGK költségvetéséhez. (Reuter, DPA) Szovjet lap Kína afrikai politikájáról A Szovjetszkaja Rosszija „Mi kell Pekingnek Afrikában?” című cikkében Kína afrikai gazdaságpolitikájával foglalkozik. A fejlődő afrikai államoknak Kína által nyújtott úgynevezett segítsége — írja a lap — nem oldja meg az afrikai országok gazdaságfejlesztésének fő problémáit. Sőt mi több, a fejlődés kínai modellje, a saját erőre való támaszkodás elsődlegessége mellett, lényegében a gazdasági elmaradottság megőrzését jelenti, akadályozza az iparosítási folyamatnak, mint a nemzeti és gazdasági függetlenség alapjának megvalósítását. A lap rámutat, hogy azokat az eszközöket, amelyeket Kína bocsát az afrikai országok rendelkezésére, elsősorban kisebb mezőgazdasági, könnyű- és élelmiszeripari tervek megvalósítására fecsérlik el, azt a primitív technológiát alkalmazva, amellyel Kína rendelkezik. Igen sok ily módon épült vállalat veszteségesnek bizonyult. A pekingi vezetők arra akarják felhasználni a kétes együttműködést, hogy megakadályozzák az élenjáró tudományos-műszaki ismeretek és pénzügyi eszközök beáramlását a szocialista közösség országaiból az afrikai államokba. A különböző afrikai országokba küldött sok ezer kínai — mutat rá a Szovjetszkaja Rosszija — aktívan propagálja a maoizmus eszméit, igyekszik meghonosítani a szovjetellenesség „bacilusait”. (TASZSZ) m Szófiában jegyzőkönyvet írtak alá a Szovjetunió polgári repülésügyi miminisztériuma és a bolgár közlekedési minisztérium, műszaki-tudományos együttműködéséről. Előirányozták a két ország együttműködésének továbbfejlesztését a polgári repülés terén. • A svájci kormány megerősítette a hírt, hogy elrendelte az élelmiszerjegyek elkészítését, hozzátette azonban, hogy egyelőre nem fenyegeti válság az ország élelmiszer-ellátását. • Az EGK Európai Beruházási Bankja 68,5 millió elszámolási egység (devalválás előtti dollár) kölcsönt folyósít Olaszországnak energiatermelő és távközlő berendezések építésének finanszírozására. Az összeget Olaszország déli részén építendő létesítményekre fordítják. • Érti, az NSZK élelmezés-, földművelés- és erdőgazdasági minisztere november 2. és 5. között kormányküldöttség élén Teheránba látogat. Várhatóan az NSZK és Irán mezőgazdasági együttműködésével kapcsolatos kérdésekről tárgyal majd. • Horst Lindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke és Marinescu, Románia és az NDK gazdasági együttműködési kormányközi bizottságának elnöke Berlinben áttekintette az együttműködés eddigelért eredményeit, a termelési kooperáció és specializáció elmélyítésének további lehetőségeit. Jugoszláviának az év első nyolc hónapjában 413,8 millió dollárt hozott az idegenforgalom, 11 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A bevétel emelkedése mellett azonban 8 százalékkal csökkent az egy főre jutó látogatási napok száma. Az ENSZ Világélelmezési Programja 37,8 millió dollár összegű élelmiszersegélyt juttat öt országnak: Szíriának, a Jemeni Arab Köztársaságnak, Ghánának, Afganisztánnak és Bolíviának. Az élelmiszert a program tagországainak készleteiből veszik igénybe, azt JELENTI • A lengyel gépipari miniszter és a román nehézipari miniszter e héten tartott varsói tanácskozásán megtárgyalta a termelési együttműködés és specializáció továbbszélesítésével, a gépek és berendezések kölcsönös szállításával kapcsolatos, 1976—1980-ra vonatkozó terveket. • A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma 18 millió holland forint összegű szerződést kötött az amszterdami Volskamp en Vrijland Kassenbouw céggel gombatermesztéshez használt eszközök beszerzéséről. • Az argentin munkások bérének átlagosan 10 százalékos emelését jelentette be az elnöknő. Ez év első kilenc hónapjában a megélhetési költségek 27,4 százalékkal emelkedtek, a perónista szakszervezetek szerint a reálbérek ugyanezen időszak alatt 19 százalékkal csökkentek. Jugoszlávia új módszereket keres arra, hogyan gyorsíthatja meg műszaki együttműködését az afrikai fejlődő országokkal. Rövid és hosszú lejáratú együttműködést tervez Ugandával, ennek első lépéseként jugoszláv ugandai kereskedelmi, beruházási és műszaki együttműködési megállapodást kötöttek az év elején. • A görög fizetési mérleg deficitje az év első 9 hónapjában 1,2 millió dollárral csökken az egy évvel korábbi 856,2 millió dollárhoz viszonyítva. Az import 16 százalékkal növekedett, az export pedig 45 százalékkal. A láthatatlan kereskedelem bevételei 11 százalékkal, kiadásai pedig 27 százalékkal gyarapodtak. A japán—kínai hajózási egyezményről újra kezdték a tárgyalásokat Pekingben. Most a technikai jellegű kérdéseket tisztázzák, hogy összeállíthassák a szerződés tervezetét. Jól tájékozott körök véleménye szerint a tárgyalásokat egy héten belül befejezik és a szerződést valószínűleg Tokióban írják alá. Tízéves lengyel—nyugatnémet megállapodás Tíz évre szóló megállapodást parafáltak Nyugat-Németország és Lengyelország képviselői a két ország közötti gazdasági, ipari és technikai együttműködés további bővítéséről. A megállapodást, amely jogi keretet biztosít a nyugatnémet magánvállalatoknak Lengyelországgal való kereskedelmük növelésére, ma írja alá Bonnban Olszewski lengyel miniszterelnök-helyettes és Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A megállapodás növekvő együttműködést irányoz elő a bányászat, a könnyű- és nehézgépgyártás, az olajfeldolgozás, az ipari berendezések és műtrágyák gyártása, valamint a mezőgazdaság területén. Nyugat-Németország kereskedelme Lengyelországgal a múlt évben 58 százalékkal nőtt, értéke 3,9 milliárd márka volt. Az idén további növekedésre számítanak. (Reuter) A Renault vezérigazgatója Moszkvában Moszkvában tartózkodik Christian Bellac, a Renault cég vezérigazgatója. A Szovjetunió kereskedelmi minisztériumának vendégeként egy hetet tölt a szovjet fővárosban. A látogatás célja a francia autógyár és a Szovjetunió kapcsolatainak erősítése. E hónap elején Pierre Dreyfus, a Renault elnöke sajtóértekezletet tartott, amelyen bejelentette, hogy hamarosan tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval kötendő szerződésekről. Az 1973-ban aláírt szerződések értéke 143 millió frank volt, ezzel az 1971 októbere óta megkötött egyezmények összértéke 755 millió frank. A Renault cég elsősorban a Káma menti autógyár fejlesztésében vesz részt berendezések szállításával. (Reuter) Szovjet megrendelés az International Harvesternek Az International Harvester cég 100 millió dolláros készpénzben fizetendő megrendelést kapott a Szovjetuniótól építőipari berendezések szállítására. A különféle gépek és berendezések szállítása 1975 közepén kezdődik meg és „hosszabb ideig tart”. Az egyes tételeket szállításkor fizetik. Az amerikai cég egyébként kapacitásának bővítését tervezi, hogy teljesíthesse a belföldi és exportmegrendeléseket. (Reuter) Gazdasági liberalizálás Uruguayban Uruguay rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzetének fellendítése állt Villegas gazdasági miniszter most véget ért amerikai, venezuelai és brazíliai tárgyalásainak középpontjában. A mintegy 700 millió dolláros adósságállomány törlesztési és visszafizetési határidőinek elhalasztását kérte tárgyalópartnereitől. A Világbanktól és a különleges olajalaptól újabb kölcsönökre próbált ígéretet kapni. Idén Uruguay több mint 160 millió dollárt fordít olajimportra, ez több mint a fele az 1973. évi devizabevételeinek. Villegas, aki augusztus óta irányítja az uruguayi gazdaságot, a liberalizálásnak, a kereskedelem kiterjesztésének híve. Eddigi ténykedésének eredményeként — mondják montevideói gazdasági körökben — most emelkedik a peso dollárhoz viszonyított paritása. Egy hét alatt a 3090 peso helyett az amerikai valuta ára 2390 pesóra esett. (AP—DJ) Málta szabadulni akar a támaszponttól Hétéves tervet terjesztett a parlament elé a máltai kormány. Ettől azt várja, hogy az ország 1980-ra gazdaságilag függetlenné váljon a területén működő katonai bázisoktól. Dom Mintoff miniszterelnök 237 millió font sterlinges beruházási programot, több mint 20 ezer új munkahely létesítését javasolja és le akarja csökkenteni a külföldön dolgozó máltaiak számát. Célja mindevvel, hogy országa ne legyen ráutalva az évi 14 millió font sterlinges bérleti díjra, amelyet Nagy-Britannia és a többi NATO-ország fizet támaszpontjaiért 1979-ig Máltának. A már tavaly augusztusban körvonalazott tervet a jövő héten bocsátják vitára a valettai képviselőházban. Az említett 237 millió font sterlinges beruházási programhoz 132 millió fontot a magánszektortól remélnek. Az új munkalehetőségek a támaszpontokról felszabaduló munkaerő számára kellenek, az országból kivándorló munkások számát az idei 3500 főről 1979-ig 2500- ra akarják leszorítani. A bruttó nemzeti termék a terv szerint évi 6 százalékkal gyarapszik, s így 1980-ra eléri az évi 168 millió font sterlinget. (Reuter) í VILÁGGAZDASÁG Bulgáriai útijegyzetek I. Felfedező körúton a devnjai iparvidéken A Balkán Kolumbuszának nevezték Kánitz Félixet, egy budai német család sarját, aki ezelőtt száz évvel bekalandozta és feltérképezte ezt a térséget, közte Bulgáriát is, híven beszámolva a török iga utolsó éveit nyögő nép szorgalmáról, találékony fakerekes öntözési módszeréről. A szocialista Bulgáriát bebarangoló krónikás nem pályázhat e megtisztelő hasonlatra, de azért megpróbálkozhat néhány személyes élmény és beszélgetés nyomán érzékeltetni azt a hatalmas fejlődést, amely harminc év alatt végbement, és ma is tart e szocialista testvérországban. . Az új szódagyárba igyekvő bolgár gépkocsivezető eltévedt a devnjai ipari körzetben — a kéményerdőkből áramló sűrű füst ködfelhőként ült a vidéken, de még jó látásviszonyok esetén is nehezen ismerte ki magát az ember a gyárváros útvesztőiben. A Várnától 20 kilométerre fekvő tengerparti sávban egymás mellett sorakozik az új és a régi szódagyár, a műtrágyagyár, a vegyipari kombinát, a hőerőmű, a cementmű, a cukorgyár — a most folyó ötéves tervben összesen 1 milliárd levát költenek Devnja ipari komplexumának fejlesztésére, az ötéves beruházási előirányzatnak mintegy 5 százalékát. A szeptemberben felavatott új szódagyár bejáratánál tábla hirdeti: „idén 550 ezer, jövőre 1,2 millió tonna kalcinált szódát termelünk”. Amikor 1975- ben a gyár teljes kapacitással üzemel, a világ jövő évi termelésének 10 százalékát állítja elő. Ebből a teljes bolgár és magyar szükségletet ki tudják elégíteni, s jelentős mennyiségben szállítanak a Szovjetuniónak is. Sőt, mint a gyárban megtudtam, szép számmal akadnak tőkés vásárlók is, a török magánvállalkozók teherautói mindennapos látogatói a gyárnak. A világ harmadik legnagyobb szódaüzemében (ha tőkés piacra termelne, évi eladási forgalma a jelenlegi világpiaci árak mellett 420 millió dollár lenne), mindössze 2300-an dolgoznak, azok is főleg az adminisztrációban, vagy a műszaki karbantartásban. Ugyanilyen automatizált, magasan szervezett munka folyik egy házzal odébb, az 1973 augusztusa óta üzemelő kombinált műtrágyaüzemben, amely csak hazai szükségletre termel. Idén 40 ezer tonna nitrogénkálium-hatóanyagot és 60 ezer tonna foszfor-hatóanyagot kell a terv szerint előállítania, jövőre már háromszor-négyszer ennyit, teljes kapacitással 1976-ban lép üzembe. Európában is egyedülállóan zárt ciklusú termeléssel folyik az ammóniák gyártása, automata termelésirányító berendezések szabályozzák a gyártási folyamatokat. Bulgária a gyár üzembe lépésével előrerukkolt a megművelt területek hektáronkénti hatóanyag-termelésében, a Világranglista egyik vezető helyére — mondták büszkén a gyárban, és emlékeztettek a BKP tavaly hozott mezőgazdaságpolitikai határozatára: 1980-ig a hektáronkénti műtrágya hatóanyag felhasználást a jelenlegi 170 kilogrammról 300 kilogrammra emelik. A gyors fejlődéssel együtt járó gondok kicsiben persze ezeknél a beruházásoknál is jelentkeztek. Az üzemek átadásában egy-két év lemaradás mutatkozott, emiatt a tervfeladatok teljesítésében tovább gyűrűztek a késedelmek. Az új szódagyár termelésére például Magyarország már tavaly is számított, ennek megfelelően alakították ki az államközi megállapodást is. A beruházások elhúzódásának oka a munkaerőhiányban, az időnként megmutatkozó szervezetlenségben, kapkodásban (a szódagyár építőit egyszer csak átirányították a műtrágyagyár építéséhez, ott jobban szorított a határidő), s mondjuk ki: a javarészt fiatal szakembergárda gyakorlatlanságában keresendő. Mindez azonban nem képes elhomályosítani — még a környezetszennyeződési problémák megoldatlansága, az iparvidékre telepedő, kéndioxidot, szénmonoxidot bőségesen tartalmazó füst sem —, hogy óriási fegyvertényről van szó. Új vegyipari beruházások nőttek ki a földből, néhány év alatt gyökeresen átalakítva az egész ipar gyártmánystruktúráját. Devnja régi és új üzemeinek alapanyagait és végtermékeit nemsokára a Várna-Nyugat kikötőben horgonyzó tengerjáró hajókból lehet ki- és berakni. Az iparkörzet teherforgalma 1975-ben eléri az évi 5 millió tonnát, ezért már hat éve megkezdődött egy 14 kilométeres csatorna építése, amely 100 ezer tonnás tankhajók számára is hajózhatóvá teszi a szárazföldbe mélyen benyúló, devnjai öblöt. Idén szeptemberben az építés újabb szakaszát fejezték be és 1978-ban 21 hajóátrakó dokkja 8 millió tonna árut szolgálhat ki. Ekkor már több hajót fogadhat, mint Várna és Burgasz kikötője együttvéve. Ha majd a Dunával is összekötik, a Feketetengerhez és a Dardanella-szoroshoz tartó víziutak európai végállomásává léphet elő. „Mindent egy helyen” — gondoltam magamban —, amikor közölték, hogy az iparvidék energiaellátásában gyökeresen megváltozott a helyzet szeptember óta: bekötötték a Feketetenger mentén húzódó távvezetéket a szovjet földgáztovábbító rendszerbe, s a devnjai hőerőmű is átállt a földgáztüzelésre. A Szovjetunióból jövőre 3 milliárd köbméter földgázt szivatyúznak. A devnjai „újszülöttek” után egy „kamaszt” kerestem fel: a bolgár tengerihajó-gyártás központját, a várnai Dimitrov hajógyárat. Az üzembe, a tíz éve tartó és idén befejeződő rekonstrukció során, 100 millió levát invesztálnak, felszerelték a legkorszerűbb nyugati gépekkel, 800 tonnás Krupp emelődaruval, svéd elektronikus vezérlésű fémmegmunkáló gépekkel. Ennek megfelelően alakulnak a népgazdasági „elvárások” is, tavaly 130 ezer tonna összsúlyú hajót kellett, jövőre már 400 ezer BRT összsúlyú hajót kell gyártaniuk. Idén 8 hajó készül el, szovjet, lengyel, marokkói, román és kínai rendelésre.A már régóta gyártott 23 ezer és 38 ezer tonnás hajókon kívül lengyel tervek alapján kezdték meg a 100 ezer tonnás tankhajók építését. A hajótestekbe most még lengyel és dán hajómotorokat építenek be, de 1976 és 1978 között ezt is saját erőből akarják megoldani. Körbejárva a hajóépítő dokkokat, rögtön eszembe jutott: tekintettel kereskedelmi forgalmunk jelenlegi állására, nem rendelhetnénk-e mi is tengerjáró hajókat e korszerű üzemből. „Jövő év végéig már mindent eladtunk” — tárta szét sajnálkozóan karját a gyár igazgatója. Hirschler Richard AGNELLI: 1976-RA TALPRA ÁLL •A AUTÓIPAR A világ gépkocsigyártása 1976-ra kiheveri az elszenvedett veszteségeket — mondotta Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke a torinói autószalon megnyitása alkalmából tartott sajtóértekezletén. A jövő év még átmeneti lesz, az ideihez hasonló nagyságú termeléssel, 1976-ban azonban kezdetét veszi a javulás — jósolta, anélkül, hogy megokolta volna optimizmusát. A Fiat üzemeiben 1974-ben 1,3 millió gépkocsit gyártanak, jövőre pedig előreláthatólag 1,6 millió darabot. Agnelli cáfolta és „abszurdnak” nevezte azokat a híreszteléseket, hogy családi holding-vállalata esetleg eladja 25,7 százalékos részesedését a deficitessé vált Fiat-ban. Megerősítette viszont, hogy a cége által épített szovjetunióbeli Togliatti gyár a következő években 600 ezerről 900 ezerre növeli a Zsigulik kibocsátását. A Fiat valószínűleg több milliárd líra veszteséggel zárja az idei évet — közölte az újságírókkal Agnelli. Ennek ellenére tervezik, hogy fizetnek osztalékot a részvényeseknek, hasonlóan a tavalyi évhez, amikor az alacsony profit ellenére részvényenként 30 lírát tudtak kifizetni. Arra a kérdésre, hogy mikor szándékoznak viszszatérni a teljes munkahétre (tudvalevőleg 71 ezer dolgozót foglalkoztatnak rövidített munkahétben), a Fiat elnöke hangot adott reményének, hogy sikerül betartani az eredetileg kitűzött január végi időpontot. A Fiat forgalma októberig bezárólag 2350 milliárd líra volt, csupán 20 milliárddal kevesebb, mint tavaly. Ez természetesen nem a „kiváló” év, hanem a többszöri áremelések számlájára írandó. A Fiat vezeti egyébként a Mediobanca állami hitelintézet 453 olasz céget felölelő listáját. A legnagyobb 10 között még egy magánvállalkozás szerepel, az Exxon olaszországi leányvállalata, az Esso Italians Spa., amely a hatodik helyet foglalja el. A Fiatot az AGIP olajvállalat, a Montedison vegyipari konszern és az Italsider acéltröszt követi. Az ötödik helyre a SÍP telefonvállalat kerül fel. Agnelli még sajtókonferenciáját megelőzően drámai hangú nyílt levélben kelt védelmére a gépkocsiiparnak. Vádolta azokat, akik az autót kiáltották ki az olajválság bűnbakául. „Az autóellenes hangulatban könnyűvé vált a gépkocsin takarékoskodni. Most azonban elérkezett az ideje, hogy a hatalmon levők ellenálljanak a kísértésnek, és ne sújtsák büntetésekkel állandóan és kizárólag a gépkocsit. Ez az egész gazdaságot veszélyezteti, mivel az autóipar sok embernek ad munkát javítja a fizetési mérleget és ösztönzi a technikai haladást. Ez az oka annak, hogy olyan sok fejlődő ország kiépíti saját autóiparát.” (Reuter, AP— DJ) Helyreigazítás: október 31-i számunk első oldalán ,,A tervtörvény a bolgár nemzetgyűlés előtt” című írásba sajnálatos elírás csúszott. A cikk harmadik bekezdése helyesen így olvasandó: * A statisztikai adatok szerint a termelési újonnan belépett kapacitások értéke 4 milliárd 633 millió leva volt, 32 százalékkal több mint 1973-ban. Az ipari termelés 1,5 milliárd levával növekedett. A vállalati nyereségadóból származó bevételek 1975-ben 3,3 millión levára növekednek, ami a költségvetési összbevételnek mintegy 36 százaléka lesz.