Világgazdaság, 1975. január (7. évfolyam, 1/1498-21/1518. szám)

1975-01-03 / 1. (1498.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG BITESIMXSOKU, Metalb­lasSfe tribune Jóllehet a fogyasztók ez ideig nem­igen érezhették előnyeit, mégis tény, hogy­­ az egyre terjedő gazdasági re­cesszió okozta, szinte mindenütt ta­pasztalható keresletcsökkenés követ­keztében a határidős piacon számos alapvető nyersanyag ára erősen csök­kent. Kérdés vajon a korábbi eladók piaca vevők piacává válik-e. A fo­gyasztók általában utolsóként élvezi­­tik az árcsökkenések előnyeit, hisim csupán közvetve — a termelők, fino­mítók, gyártók, nagykereskedők, elosz­tók és kiskereskedők hosszú csatorná­ján — jut el hozzájuk az áresési hul­lám. Kakaó: jó termést takarított be Ghana, a világ legnagyobb termelője, s ez erősen befolyásolja az árakat. A ka­kaó- és csokoládégyárak csökkentették vásárlásaikat, részben a cukorárak fel­szökése miatt. Ez a kiskereskedelmi árak oly arányú emelkedését okozta, hogy érezhetően megcsappant az édes­ségek iránti kereslet. Kávé: amikor a termelőket és fo­gyasztókat tömörítő Nemzetközi Kávé­egyezményt nem terjesztették ki a dél­amerikai országok egy csoportjára, Ko­lumbia, Brazília és Mexikó kartellt alapított, hogy a magas árakat stabili­zálja és kézbe vegye a felgyülemlett raktárkészleteket. A kávészakemberek rámutatnak: jelenleg hatalmas készle­tek nyomják a piacot, miközben a leg- A VILÁGSAJTÓBÓL A nyersanyagárak esése a határidős piacon nagyobb vásárló, az USA részéről a ke­reslet csökken. A szakemberek nem hiszik, hogy a kartell eredményes lesz. A kávé árát jelenleg 31 százalékkal a februárban jegyzett idei csúcsérték alatt jegyzik. Gabona: az árak jóllehet nem ala­csonyak, a csúcspontjuk alá süllyedtek. A márciusi szállítású búzáé az októberi bushelenkénti 5,56 dolláros árról de­cemberben 14 százalékkal 4,76 dollárra esett. Ez még mindig jóval magasabb, a 3,5 dolláros májusi jegyzésnél , köz­vetlenül azelőttinél, amikor a termés­­kilátások nyilvánvalóvá váltak. A már­ciusi kukoricát jelenleg bushelenként 3,64 dollárért adják, ami 11 százalékos esés az október 4,09 dolláros csúcshoz képest. Épületfa és fűrészlemez: az építkezé­sek lassulása törést okozott az épületfa­­eladásokban, s így az árakat az év ele­jei csúcs alá szorította. A márciusi fa ára 1000 köblábanként 144,5 dollár he­lyett jelenleg 123,5 dollár. Szójabab: idén a szójadara és szója­olaj iránti kereslet a rossz terméskilá­tások miatt élénk volt. Az amerikai exporttevékenység azonban eddig még­sem bizonyult eredményesnek, s ez okozza az árak viszonylag alacsony szintjét. A márciusi szójabab 7,70 dol­láros bushelenkénti ára 21 százalékkal kevesebb az októberi 9,69 dolláros csúcsértéknél. (1974. december 17.) HOBOE BPEMH A Bajkál—Amur vasútvonalat (BAM) 3145 km hosszúra tervezik az Uszty—Kút és Komszomolszk—Amur városok közöt­ti szakaszon. Az útvonal óriási jelentősé­gű a kelet-szibériai amuri, habarovszki kerületeket felölelő, a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig terjedő térség számára. A második transzszibériai vasútvonal kijárat a Csendes-óceánra. Emellett az ásványkincsek feltárásának lehetővé té­telével kitűnő feltételeket teremt a vi­dék gazdasági fellendüléséhez. Eurázsiában nincs elég egy ilyen ás­ványkincsekben gazdag terület, mint Szibéria és a Távol-Kelet. Könnyebb lenne felsorolni, milyen ásvány nem lelhető itt fel, mint az ellenkezőjét. A Mendelejev-táblázatna­k szinte minden eleme megtalálható. De ezek feltárásá­hoz nagy erőfeszítésekre és befekteté­sekre van szükség. Gondot okoz a vi­dék dolgozóinak ellátása, a szolgáltatá­sok eljuttatása az elszigetelt és gazda­ságilag meglehetősen elmaradott terü­leteken. Az útvonal fontossága főképp abban rejlik, hogy számos különálló lelőhelyet fog összekötni egymással. Megkönnyíti többek­­ között az udo­­kamszki bányából a rézérc elszállítását. Az útvonaltól nem messze Csara és Mizsnyehangarszk környékén jelentős ritkafémkészletek rejtőznek, s a vasút megindulásával kohó-, és ércdúsító kombinátot lehet létesíteni. A dél-ja­­kutszki szénmedence látja el a környé­ket fűtőanyaggal, és­ hatalmasak a készletek kokszolható­­ szénből is. A Tunda környéki szénlelőhelyekről éven­te 10 millió tonnát szállítanak el. Csulman vidékén pedig az előrejelzé­sek szerint évi 6 millió tonna szenet termelhetnek ki külszíni fejtéssel. A nem messze fekvő Aldana terüle­tén szintén hatalmas­­ — 20 milliárd tonnára becsült — vasérctartalék áll rendelkezésre, s ezenkívül óriási mag­nezitmezőt is tártak fel, ahol a vasút felépítésével megkezdhetik egy kohá­szati üzem létesítését is. Aldan térsége egyébként aranybányáiról és gyémánt­termeléséről vált híressé. A BAM meg­indulásával itt is további felbecsülhe­tetlen természeti kincsek értékesítése remélhető, mivel a geológusok jelentős, trillió köbméternyi földgáztartalékokról beszélnek. Már dolgoznak a távol-keleti A BAM megnyitja az utat a nyersanyagforrások felé kikötőkbe vezető gázvezeték megépíté­sének tervein. Jákut környékén van, az ország erdőállományának közel ötöde. Fontos szerep jut a vasúton történő kőolajszállításnak is. Mint ismeretes, Nyugat-Szibéria a Szovjetunió legfon­tosabb kőolajlelőhelye, ahol 1964-ben 200 000 tonna, jelenleg pedig már 115 millió tonna olajat hoznak felszínre. 1980-ra 300 millió tonna lesz a terme­lés. A vidék pár év múlva Szibéria ipari központjává válik, ahonnan cső­vezetéken jut el az olaj az uráli fino­mítókba. A tyumeni olaj szállítását a következőképpen tervezik: a lelőhelyről Tajsetig csővezetéken, onnan pedig spe­ciális berendezések segítségével tartály­­kocsikba töltik, s a BAM vonalán Ur­­galig juttatják el. Ezután az olaj szin­tén csővezetéken folyik tovább több 1000 km-es szakaszon a finomítókba, vagy pedig a tengeri kikötőkbe, ha ex­portra adják fel. A vonal átadásával hatalmas olajfinomító és különféle vegyipari üzemek létesítése is lehetővé válik a Távol-Keleten. A közeli tervek­ben szerepel egy kohászati és gép­gyártó üzem felépítése is a­ környéken. Hogy a vállalkozás milyen óriási erő­ket mozgat meg, azt már néhány adat is illusztrálja. Eddig csupán a tervek finanszírozására 36 millió rubelt fordí­tottak. A terep meglehetősen nehéz, csaknem másfél száz (142), egyenként 100—300 méterig terjedő hosszúságú hidat kell felépíteni, továbbá a síksá­gokon töltéseket, a hegyekben pedig számos alagutat. Az építkezéshez 1975 és 1977 között közel 1120 exkavátor, több mint 400 buldózer, 840 különféle daru, 7600 teherautó, 400 autóbusz és 4100 tehervagon szükséges. Az új útvonal több száz km-rel rö­vidíti le a már működő transzszibériai vonal hosszát a csendes-óceáni kikö­tőkhöz vezető úton. Ez a Távol-Kelet déli kikötőinek szempontjából lényeges, hiszen ezzel megnyílik az út Kamcsat­ka s a külföldi országok felé. Egyúttal a BAM nagymértékben megkönnyíti az északi területekkel való érintkezést is, ami csupán a Léna folyón történt, így a kerület önálló körzetei egy egységes ipari komplexummá válhatnak, ami sok előnnyel jár. (1974. évi 49. szám) Transfurter Allgemeine ZEITUNG FÜR DR Új exportlehetőségeket ígérnek az olajmilliárdok Az eltolódások a vásárlóerőben és azok az átállási folyamatok, amelyeket az olajválság a világgazdaságban elin­dított, „rendkívüli ösztönzést” adhatnak a nyugatnémet exportra termelő ipar­nak — állapítja meg a Bundesbank leg­frissebb havi jelentése.­­Az OPEC-orszá­­gok tetemes devizabevételei máris több­letkereslethez vezettek a nyugatnémet áruk iránt. 1974 első tíz hónapjában az NSZK-nak OPEC-országokba irányuló exportja 8 milliárd márkával, azaz 62 százalékkal volt nagyobb a tavalyinál. A Bundesbank szerint az ország kivi­tele az olajtermelő államokba jövőre is tekintélyes mértékben fog nőni, tekin­tettel az ottani nagy beruházási prog­ramokra. Valószínűleg ösztönzi az ex­portot az új energiaforrások utáni ku­tatás is. A nyugatnémet exportra ter­melő ipar hasznot fog­­húzni ebből a növekvő keresletből jó szállítási kapa­citása révén. A Bundesbank szerint kedvezőek a más nyersanyagtermelő országokba és a szocialista államokba irányuló export kilátásai­ is. „A német kivitel további fejlődése nagy mértékben attól függ, mennyire sikerül a kereslet gyengülését a hagyo­mányos piacokon a régi ipari országok­ban kiegyenlíteni a kőolajtermelő és egyéb nyersanyagot termelő, illetve a szocialista országokba irányuló többlet­­exporttal. A német kivitel tartós visz­­szaesése valószínűtlen, tekintettel az NSZK szerencsés exportstruktúrájára. Az olajtőkék nagyobb arányú be­áramlásáról viszont szkeptikusan nyi­latkozott a Bundesbank. Mivel az NSZK-nak állandó kereskedelmimér­­leg-többlete van, a beáramló olajdollá­rok összegének növekedése problémát okozna, erősítené a márka felértékelé­sének tendenciáját és a deficites orszá­goknak való hitelnyújtás kényszerét. A jelenlegi NSZK-beli konjunktúra­­helyzetre a többi között jellemző, hogy a belföldi kereslet csak igen kis mér­tékben élénkült meg. A Bundesbank sze­rint a belföldi kereslet gyengülésének kivédése szempontjából döntő lenne, ha a beruházási kedvet, ami a nyereségre nehezedő nyomás miatt lankadt, ismét élénkítenék. A Bundesbank nyomatéko­san felhívja a figyelmet a bérkövete­lések mérséklésére. Általános stabili­zációs politika esetén egyetlen társa­dalmi csoport sem támaszthat messze­menő igényeket. (1974. december 18.) KIHASZNÁLATLAN KONJUNKTÚRA Kevés acéllemez — kisebb export A bányabiztonsági berendezésekről — köztük a páncélpajzsról — már nem egyszer írtunk a VILÁGGAZDASÁG hasábjain. Kihasználatlan a je­lenlegi konjunktúra e berendezések piacán, azaz az exportőr NIKEX csak lényegesen kevesebbet tud szállítani, mint amennyi eladható lenne — ez az oka, hogy ismét foglalkozunk e jól ismert magyar exporttermékkel. A baj az, hogy a gyártó vállalatoknak nem áll rendelkezésre elég nyers­anyag — főleg acéllemez —, de előrevetíti árnyékát egy másik probléma is: a devizaelszámolás változása, inkább arra ösztönzi a gyártókat, hogy hazai piacra szállítsanak, s nem arra, hogy tőkés devizáért termeljenek. A szénbányászat újra felvirágzott a Ruhr-vidéken, amióta az olaj megdrá­gult. A korábban veszteséges bányák újra termelnek — 1974-ben számos új frontot nyitottak —, s a kitermeléshez berendezések kellenek. Ez a rövid ma­gyarázata annak, hogy az általános re­cesszió közepette kelendőek lettek a bányabiztonsági berendezések 1974-ben. Az évszámot azért kell hangsúlyozni, mert 1973-ban enyhén szólva „nem kap­kodtak” a páncélpajzs után a nyugatné­met bányák, amelyeket a Ruhrkohle AG fog össze. A NIKEX 1972-ben még 10 millió márka értékben szállított páncél­pajzsot a nyugatnémet szénbányászat számára. Ezzel szemben 1973 első fél­évében csupán 1 millió márkát tett ki a rendelésállomány, s azt az évet 4,5 millió márkás forgalommal zárta a ma­gyar külkereskedelmi vállalat. A piac 1973 végén 180 fokos fordulatot vett, s 1974-ben már 12—15 millió márka érté­kű páncélpajzsot — kész egységeket és alkatrészeket — lehetett volna az NSZK-ba szállítani, ha lett volna itt­hon nyersanyag — főleg acéllemez — a gyártáshoz. De nem volt. Az eredmény: 1974-ben a konjunktú­ra ellenére kisebb volt az export érté­ke, mint 1972-ben. A hazai iparválla­latok: a Várpalotai Szénbányák Válla­lat, az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat és a Láng Gépgyár exportárualap­ja 1974-ben 7,5 milliós exportbevételhez volt elegendő. Talán nem szentelnénk ennyi figyel­met az ügynek, ha a kilátások 1975-re kedvezőbbek lennének. A hazai alap­anyag-ellátás ugyanis várhatóan nem javul. Félő, hogy a konkurrencia to­vább erősíti pozícióit. A NIKEX koope­rációs partnerének, a Klöckner—Ferro­­matiknak egyre több a versenytársa, ami érthető is, ha a növekvő keresletet figyelembe vesszük. A versenybe olyan nagy cégek kapcsolódtak be, mint a Rheinstahl és a Hemscheid. Ennek nyomán a szállítási feltételek — amelyeket a magyar vállalatoknak teljesíteniük kell — súlyosbodnak, nem­egyszer előfordul, hogy az NSZK-ból érkező kamionok az iparvállalatok ka­pui előtt várják, hogy a berendezése­ket elszállíthassák a rendelés feladása után 3—4 hónappal. Az ipari vállalatok eddig teljesítették vállalásaikat, ha az alapanyagot időben megkapták a Dunai Vasműtől, vagy más hazai szállítótól. Abba­n az esetben azonban, ha a péncélpajzsot és a külön­böző alkatrészeket gyártók a jövőben a konvertibilis deviza után 6-8 százalék­kal kevesebbet kapnak, s különleges exportadót kell fizetniük, nem is szól­va az adóvissza­térítési rendszer meg­változásáról, akkor meg fogják gondol­ni, hogy a páncélpajzsot külföldre vagy belföldre szállítsák, vagy esetleg helyet­te hazai szükségletre más gépipari ter­mékeket gyártsanak. Köztudott, hogy belföldre szállítani mindig könnyebb volt, s a feltételek is sok esetben ked­vezőbbek, mint a tőkés piacra termel­ni, így exportőreinket inkább ösztönöz­ni kellene. Mert mi serkentse a páncél­­pajzsgyártókat arra, hogy a keményebb feltételek mellett a tőkés devizáért ter­meljenek? Em­őd Pál A TECHNOIMPEX SZÁMÍT A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK PIACAIRA Majd egyenegyedével nőtt 1974-ben a TECHNOIMPEX exportjának és importjának értéke az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Igen gyorsan emelkedett a gépbehozatal a szocialista országokból, és a vállalatnak sike­rült jó néhány nagy exportszerződést kötnie a fejlődő országokkal. Az idén 10—12 százalékos exportnövekedésre számítanak, s ezt egyrészt arra ala­pozzák, hogy a beruházási javak piacán valószínűleg csak 1975—76-ban érezteti hatását a dekonjunktúra, másrészt a jelenleginél is jobban számí­tanak a fejlődő országokban mutatkozó — az általános konjunkturális helyzettől viszonylag független — jó elhelyezési lehetőségekre. Jó eredménnyel zárta az 1974. évet a TECHNOIMPEX: összforgalma meg­haladta a 2,2 milliárd devizaforintot. Ez annyit jelent, hogy tavalyi forgalma — értékben — közel 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1973-ban. Különösen ked­vezően alakult a szerszámgépek, a ká­bel-, illetve a cipőipari gépek exportja — mondotta érdeklődésünkre Nagy Ist­ván vezérigazgató. A gépbehozatal a szocialista orszá­gokból — s ez feltétlenül figyelemre méltó — 1973-hoz képest 43 százalék­kal nőtt. Az import növelését segítette az a hatósági intézkedés, amely kedve­ző feltételekkel tette lehetővé az el­avult, nullára leírt szerszámgépek pót­lását a szocialista országokból. A fejlődő országok közül Algériával és Iránnal sikerült több millió dolláros nagyságrendű exportszerződést kötnie a TECHNOIMPEX-nek oktatási berende­zések szállítására. Decemberben pedig Szíriába adott el kábelgyári gépeket és berendezéseket 6,5 millió dollár érték­ben. (Erről a VILÁGGAZDASÁG de­cember 21 -i számának 4. oldalán már hírt adtunk.) A külkereskedelmi válla­lat a jövőben is számít a fejlődő orszá­gok növekvő gépigényeire, és ki akar­ja használni az ebben rejlő lehetősége­ket. Különösen a komplett létesítmé­nyek — tanintézetek, javítóüzemek, fo­nodák — exportját kívánják a jövőben növelni. (Épp e komplett berendezések kiviteli lehetőségeiről folyik piackutatás jelenleg is több afrikai és távol-keleti országban.) A TECHNOIMPEX 1974-b­en is foly­tatta a korszerű magyar numerikus ve­zérlésű szerszámgépek külpiaci beveze­tését, elsősorban nyugat-európai piaco­kon. Tavaly 30 numerikus vezérlésű gé­pet adtak el — ebből huszonhármat tő­késországokba. E modern berendezések­ből már erre az évre is több rendelést kaptak. Idén az export értékének 10—12 szá­zalékos, illetve az import 5—6 százalé­kos növelését tervezi a TECHNOIMPEX. Konjunkturális oldalról azt hiszem, megalapozott a kivitel ilyen mértékű növelése — mondotta Nagy István. Ugyanis az 1973. évi fellendülés ered­ményeként, és a beruházási javak gyár­tásának hosszú átfutatási ideje miatt a gyártó vállalatok 1975 végéig világszer­te el vannak látva megrendelésekkel. Ez teszi lehetővé — bár a tőkés világ­­gazdaságot idén is a lelassult gazdasági fejlődés és a magas inflációs ráta jel­lemzi majd — mind a kereskedelem, mind pedig a termelés viszonylag ma­gas szintjét 1975-ben is. Az előrejelzé­sek alapján úgy látszik, hogy a beru­házási javak kereskedelmében a tőkés konjunktúra lanyhulása csak 1976—77- ben érezteti majd hatását. Az ezt kö­vető években pedig újabb fellendülésre számíthatunk — mondotta a vezérigaz­gató. Ez a tendencia természetesen csak a fejlett tőkés országokat jellemzi, a fej­lődő országok az általános konjunktú­rától viszonylag függetlenül előnyben részesítik az ipari beruházásokat. Mint­hogy ezek az országok a TECHNO­IMPEX exportjában már egyre nagyobb hányadot képviselnek, így lehetőség nyí­lik a fejlett országokban jelentkező de­konjunktúra ellensúlyozására a fejlődő országokba irányuló nagyobb exporttal — tette hozzá végül a TECHNOIMPEX vezérigazgatója, vándor­pá. Halad a 750 kilovoltos A „célegyeneshez” közeledik a Viny­­nyica—Albertirsa közötti távvezeték építésének előkészítése. A nagyfeszült­ségű vezeték — mint ismeretes — a Szovjetunió déli egyesített energiarend­szerét köti össze a KGST villamosener­­gia-rendszerével, módot adva arra, hogy a távvezeték-kapcsolat résztvevői (Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK) jelentősen növeljék villamosenergia-importjukat a Szovjetunióból. (A vezeték létesítésére 1974. február 28-án írták alá a sokolda­lú államközi egyezményt.) A 750 kilovoltos vezeték megépítése mintegy 2,5 milliárd forintba kerül (s ugyanennyit költünk a hazai 400 kilo­voltos hálózat bővítésére). A résztvevő országok, amelyek rajtunk keresztül kapnak majd áramot, érdekeltségük arányában hozzájárulnak a költségek­hez. A vezeték 285 kilométeres hosszú­ságban fut magyar területen, és két­ezer megawatt villamos energia átvite­ távvezeték előkészítése lére képes. Végpontja Albertirsa, itt 400 kilovoltra transzformálják a villamos energiát, részben a magyar alaphálózat, részben szomszédaink részére. A beru­házás befejezésének határideje 1978. október 1. December 16. és 23. között a hat szo­cialista ország küldöttsége újra tárgya­lásokat folytatott — ezúttal Budapesten a Nehézipari Minisztériumban. Most jó­váhagyták a távvezeték és az alállomá­­sok alapvető műszaki megoldását. En­nek alapján már a napokban megkezd­hetik a kiviteli tervek kidolgozását. A résztvevők megállapodtak abban, hogy 1975 első negyedévének végéig az épí­tők (Magyarország és a Szovjetunió) pontosabban meghatározzák, milyen be­rendezésekre van szükségük. Ezt köve­tően már megkezdődhetnek a külkeres­kedelmi tárgyalások a szállításokról. E szerződéseket 1976 tavaszáig kell meg­kötni. 1975. JANUÁR 3. 3 Fernitek több mint ötven országba Elsősorban exportmegrendelésre dol­goztak az új év első munkanapján a vá­ci Híradástechnikai Anyagok Gyárá­ban. Érdeklődésünkre elmondották, hogy idén mintegy 239 millió forint ér­tékű termék exportját tervezik az ELEKTROMODUL közvetítésével, ösz­­szehasonlításul: tavaly több mint 700 millió forint volt a gyár termelési érté­ke, s ebből 188 millió forintért küldtek termékeket külföldre. A ferritgyártó üzem Európában a legnagyobbnak számít, noha a váci gyár termeléséből mintegy 140 millió forint­tal részesedett 1974-ben, azaz csak 20 százalékkal. A vállalat exportjában vi­szont ennél nagyobb a jelentősége, több mint ötven országba kerülnek a külön­böző formájú és méretű ferritalkatré­­szek. Nyugat-Európában Franciaország, Hollandia, Svédország, az NSZK és Olaszország számít fő piacuknak. A gyárban nemrégiben megkezdték az úgynevezett kemény ferritek gyártását is, (ezeket hangszórókba építik a fel­használók). Egyelőre még csak hazai partnereknek adnak el az új termékből, de néhány éven belül exportra is sze­retnének küldeni belőle. Számítógépes helyfoglalás a MALÉV-nál Tavasztól jelentős mértékben korsze­rűsödik a repülőgépes utazások helyfog­lalási rendszere. A MALÉV még a nyár folyamán Párizsban szerződést kötött a légi közlekedési vállalatok nemzetközi egyesületével (a SITA-val), hogy havi 3800 dollár díj ellenében a jegyeladást automatizáló komputerperifériákat bé­rel a szervezettől. Az összesen 32 darab RAYTHERN PTS 100 típusú elektro­nikus kijelzőt (display!) a MALÉV irodák között osztják el, elsősorban a központi hivatalokban, a repülőtéren és négy nagy budapesti szállodában (Duna Intercontinental,­ Royal, Szabadság és Gellért) helyezik el azokat. A kézi kartonozási módszerrel vég­zett több órás, néha több napos időt rabló helyfoglalás ezután mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. A jegyirodai alkalmazott csupán „betáp­lálja” az utas kérését a készülékbe, amely a USA-beli Atlanta város köz­ponti számítógépéhez továbbítja az ada­tot. A komputer ezt összehasonlítja a menetrenddel és a rendelkezésre álló helykontingenssel, s pillanatokon belül kiírja a display képernyőjére a meg­felelő útvonalat. Egy-egy utasra jutó helyfoglalási költ­ség ebben a rendszerben 0,75—0,80 dol­lárcent, ez az összeg azonban az utas­szám növekedésével természetesen csök­ken. Az automatizált helyfoglalás ápri­lis 1-vel történő bevezetése szükségessé teszi a MALÉV-dolgozók egy részének átképzését, ezért néhány oktató jelenleg Párizsban vesz részt tanfolyamon. A MALÉV-nál már most gondolnak az automatizált­­helyfoglalás további ki­­terjesztésére külföldi ügynökségi irodái­ban. Az amerikai gyártmányú displayk helyett azonban hazai berendezéseket szeretnének működtetni, így ezek elő­állítására most az ORION-nal folytatnak tárgyalásokat. Ehhez a tervhez az is alapot ad, hogy a szocialista országok légi közlekedési vállalatai, amelyek sorra térnek át az automatizált utas­kiszolgálásra, várhatóan érdeklődnének a magyar gyártmányú perifériák iránt. llllllilllllllllllllllllllllllllllllll rSVI PEM Román gyártmányú Diesel-mozdo­nyokat helyeznek üzembe a Nyugat- Dunántúlon. Az első három már meg­érkezett és további kilencet állítanak még üzembe 1975 első negyedében. A szombathelyi vasútigazgatóság területén e 700, illetve 450 lóerős vasúti jármű­vek forgalomba állításával kezdődik a mozdonypark tipizálása. A győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyárban tavaly 33,5 millió négy­zetméter műbőrt gyártottak, s ennek több mint egyharmad részét, 12,2 millió négyzetmétert exportáltak. A szovjet Zsigulikhoz háromféle műbőrt is gyár­tottak: a hagyományos üléshuzaton kí­vül tetőfedő- és egy velúrszerű műbőrt. A FIAT mintegy 4 millió dollár érték­ben vásárolt a győri gyártól. A Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárának termékeiből 1974-ben tőkés piacra 2,5 millió dollárért, szocialista országokba pedig 1 millió rubel érték­ben exportáltak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős, kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kidóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1059 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102/3-01 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next