Világgazdaság, 1975. május (7. évfolyam, 82/1579-102/1599. szám)
1975-05-03 / 82. (1579.) szám
„A termelési eszközök ezentúl népi tulajdonban” Szerveződik az új élet Dél-Vietnamban Újfajta „hadijelentésekről” érkeznek hírek Dél-Vietnamból. A népi erők katonai győzelme után most az eddigi, a korrupt és velejéig korhadt Thieurezsim társadalmi és gazdasági struktúrájának lerombolása van soron. Ehhez épp úgy hozzátartozik a prostitúció betiltása, mint a pártok, a társadalmi szervezetek és a szakszervezetek újjászervezése és az a pénteki bejelentés, hogy Dél-Vietnamban a termelési eszközök ezentúl a nép tulajdonát képezik. Saigonban (amelynek nevét a DIFK megtartja, de azért használja a francia gyarmatosítók elleni küzdelem idején elterjedt Ho Si Minh-város elnevezést is) egy-két napon belül összeül az ideiglenes forradalmi kormány 25 tagja, az első saigoni kabinetülésre. A DIFK párizsi szóvivője közölte, hogy Dél-Vietnam bármely országtól hajlandó feltétel nélküli gazdasági és műszaki segélyt elfogadni. Egyben felszólította az érintett külföldi kormányokat, haladéktalanul juttassák vissza a dél-vietnami nép jogos tulajdonának tekintett repülőgépeket, hajókat, s több tonna aranyat, mindazt, amit az előző rendszer kiszolgálói menekítettek külföldre. A felszabadult Dél-Vietnamban gyorsan szerveződik az új társadalmi és gazdasági rend. A Felszabadulás rádióadó bejelentette: a termelési eszközök ezentúl a nép tulajdonát képezik. A kubai hírügynökség jelentése szerint állami tulajdonba mentek át a kereskedelmi bankok, a termelőüzemek, a mezőgazdasági ültetvények és a külföldi vállalkozások közül az amerikai kézben levő érdekeltségek. Az ideiglenes forradalmi kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy minden vagyon, amit Dél-Vietnamból nemrégiben juttattak külföldre, a dél-vietnami nép jogos tulajdona. A nyilatkozat zavart okozott Thaiföldön, ahová a bukott rezsim katonái 125 harci repülőgépen és hadihajókon menekültek, valóságos arzenált vittek magukkal. A honvédelmi miniszter először hajlott arra, hogy teljesítse a DIFK kérését, később azonban, minden bizonynyal amerikai nyomásra, jelezte, hogy Washingtonnak fogják kiszolgáltatni a hadianyagot és a fegyvereket. (Az USA- nak sovány vigasz ez, a Dél-Vietnamban hátrahagyott 5 milliárd dollár értékű vadonatúj felszerelésért: 500 páncélost, 650 helikoptert és több mint 500 harci repülőgépet „ajándékoztak” a felszabadító erőknek és mintegy 1 milliárd dollár értékű repülőtéri, kikötői berendezési, utánpótlási- és távközlési berendezést hagytak maguk mögött.) A DIFK-nyilatkozat félreérthetetlenül utal a több tucat tonna aranyra, amit Thieuék loptak ki az országból, hogy java részét Svájcba menekítsék. A svájci kormány csütörtökön rendeletben tiltotta meg a Dél-Vietnamból és Kambodzsából származó arany behozatalát, s hogy megelőzzea tilalom kijátszását, a banktitok szentségét is hatályon kívül helyezte. A svájci kormány intézkedését megelőzően olyan hírek terjedtek el, hogy mintegy 160 millió dollár értékű aranyat hajóztak át Indokínából a svájci páncélszekrényekbe. Több nemzetközi légitársaságot kerestek fel a Thieu-rezsim emberei még áprilisban, közvetlenül az összeomlás előtt, hogy 16 tonna arany kiszállítását bízzák rájuk — állítólag eredménytelenül — emlékeztetnek svájci körökben. Közben Washingtonban az amerikai pénzügyminisztérium rendeletileg zárolt minden dél-vietnami követelést és megtiltotta a felhatalmazás nélkül folytatott kereskedelmi ügyleteket amerikai cégek és Dél-Vietnam között. A külön engedélyt nemcsak kereskedelmi ügyleteknél kell kérni, hanem emberbaráti segély nyújtásakor is. Mint a minisztérium szóvivője közölte, néhány héttel ezelőtt még 120 millió dollár értéket képviseltek az USA-ban levő dél-vietnami követelések. „Az utóbbi hetekben ez az összeg valószínűleg számottevően apadt” — tette hozzá. Amerikai üzleti körökben már azt mérlegelik, hogy a gyakorlatilag kereskedelmi embargót jelentő intézkedés mennyiben érinti érdekeiket. Tavaly 675 millió dollárt tett ki a Dél-Vietnamba irányuló amerikai export (a fegyverszállításokon kívül), az összkivitel egy százalékát. A behozatal, mindössze 2,7 millió dollár volt. Túlságosan nem aggódnak tehát, s eleve leírták azt a mindössze 30 millió dollárt, amit az utóbbi évtizedben körülbelül 120 amerikai vállalat fektetett be Dél-Vietnamban. Jellemző,hogy ez az összeg nevetségesen kevés az USA összes külföldi befektetéseinek 100 milliárd dolláros értékéhez képest. Az amerikaiak indokínai kivonulása — mondják Washingtonban — még a hadiipari komplexumot sem aggasztja különösen. A katonai segély elapadásával gyorsan zsugorodott a dél-vietnami felvevőpiac. A repülőgépipar hadászati szektorát pedig a légierő korszerűsítése pótolta a dél-vietnami megrendelések elmaradásáért. Végső konklúzió: bár az USA húsz éven keresztül vállára vette a dél-vietnami rezsim gazdasági fennmaradásának terhét, pénzügyi és kereskedelmi érdekei már nem fűzték szorosan a korhadó rendszerhez. Az amerikai vállalatok közül kétségtelenül az olajkonszernek, az Exxon, a Mobil Oil, a Cityes Service a fő vesztesek. A Thieu-kormánytól part menti olajkutatásra vásárolt koncessziós jogokat most elsöpörte a hatalomváltozás. Vannak azonban, akik készen állanak az űr betöltésére: az olasz ENI és a francia SNPA. E két állami érdekeltség a VDK-val is jó kapcsolatokat épített ki. A Business Week szerint a szocialista országok a part menti olajkutatásban még nem rendelkeznekeleg tapasztalattal, ezért az új népi rendszer az olaszokkal és a franciákkal akar majd együttműködni. A fiatal saigoni kormánynak egyelőre jóval sürgetőbb feladatokat kell megoldania, s a legújabb jelentések szerint sikeresen birkózik meg az élet normalizálásának követelményével. Saigonban helyreállt a rendszeres városi közlekedés, biztosítják a villamos energiát és a folyamatos vízellátást, sőt pénteken már megjelent az első, a forradalmi szervezetek által kiadott napilap, a Felszabadulás. A kínai nyelvű lapot Saigon kínai városrészében, Cholonban terjesztik. Előzőleg a népi kormány betiltotta a magánkézben levő kiadványok megjelenését, beleértve a napilapokat és a folyóiratokat is. A Felszabadulás rádióadó közölte, hogy az országban újjászervezik a pártokat, a társadalmi szerveket és a szakszervezeteket. H. R. Angol nyersanyagterv a kingstoni konferencia előtt A nyersanyagok világkereskedelmének átalakítására tett javaslatot Wilson brit kormányfő a Nemzetközösség kingstoni csúcsértekezletén. Javaslata a nagy általánosságok szintjén mozgott, s még így sem sikerült megszereznie a nemzetközösségi társországok vezetőinek támogatását. Beszédének híre a londoni nyersanyagpiacokon sem váltott ki lelkesedést. Alapvetően különbözik a brit és a nemzetközösségi országok elképzelése abban, hogy termékenkénti, vagy általános nyersanyagegyezményre van-e szükség, hogy kell-e indexkapcsolatot létesíteni a nyersanyagok és az iparcikkek árának alakulása között. Úgy látszik, London vezető szerepe a Nemzetközösségben visszahozhatatlanul a múlté, pedig Wilson azt remélte, javaslatai alapján a nemzetközösségi országok egységesen léphetnek fel szeptemberben az ENSZ hetedik rendkívüli közgyűlésén. A nyersanyagok piacának és árának stabilizálására világkereskedelmi egyezmény-tervezetet ismertetett Wilson brit kormányfő a nemzetközösségi országok kingstoni csúcsértekezletén. Elképzelésének lényege, hogy a termelő és a fogyasztó országok működjenek együtt, a termelők a maguk részéről biztosítsák a nyersanyagok szállítását, a fogyasztók pedig kedvezőbb kereskedelmi feltételek mellett importálják a nyersanyagokat. Az árak kérdésében is meglehetősen általános a Wilson-féle javaslat: azt mondja, hogy a termelők és a fogyasztók érdekeinek egyaránt megfelelő szinten kell őket stabilizálni. Áruként a nyersanyagegyezmények kidolgozását sürgeti, s magától értetődően itt is elsősorban a fogyasztói érdekeket tartja szem előtt. Wilson — mint mondta — javaslatait alapanyagul szánta, s Kingstonban már el is határozták, szakértői bizottságot hívnak életre, a tervezet tanulmányozására, s részletes kidolgozására. A nemzetközösségi országok pénzügyminiszterei szeptemberben ülnek össze, értekezletük napirendjének legfontosabb pontja e szakértői bizottság jelentése lesz. A karibi tagországok nevében Burnham guyanai miniszterelnök éles szavakkal bírálta Wilson tervezetét, mert az — mint mondta — csak a kereskedelem szűk szempontjából közelíti meg a világgazdaság égető kérdéseit. A fejlődő országoknak nemcsak kedvezőbb kereskedelmi feltételekre van szükségük, hanem arra is, hogy átalakítsák az egész világgazdaság szerkezetét. Burnham az AP&DJ értesülések szerint síkra szállt azért, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetekben az egyes országok ne nemzeti jövedelmük alapján, hanem népességük arányában kapjanak szavazati jogot. A nemzetközösség egyetlen kőolajtermelő országa, Nigéria képviseletében Gowon államfő támogatta Wilson tervezetét. Itt említjük meg, hogy a londoni nyersanyagpiacokon tegnap korántsem fogadták lelkesen Wilson kingstoni beszédét. Többen kifejtették, hogy a miniszterelnök csak általánosságokban beszélt és tulajdonképpen semmi újat nem mondott. Manley jamaicai miniszterelnök, a konferencia házigazdája, kampányt indított a nyersanyagok és az iparcikkek árának összekapcsolásáért, s a Reuter tudósítója úgy véli, ehhez sikerült megnyernie a Nemzetközösség fejlődő tagországait is. (A nyers- és késztermékek ára közötti index kapcsolat tulajdonképpen azt jelentené, hogy a fejlett tőkésországok inflációs rátájának alakulása szerint rendszeresen kiigazítanák a nyersanyagok árát.) Wilson számos fenntartást hangoztatott, úgy vélekedik, ez az indexkapcsolat csak az inflációs spirál felgyorsulását eredményezné, s ami evvel együtt jár, tovább drágítaná a fejlődő országok importlistáján szereplő termékeket. A fejlődő országok exportbevételeinek stabilizálására a legjárhatóbb útnak a loméi konvencióban szereplő mechanizmust tartja a kingstoni csúcs szinte valamennyi résztvevője. (Az EGK és 46 fejlődő ország, köztük 21 nemzetközösségi állam megállapodása értelmében bizonyos termékek exportbevételeit egy erre a célra létrehozott pénzalap segítségével stabilizálják.) Az ázsiai nemzetközösségi országok a leghangosabb szószólói az ilyen mechanizmus általánossá tételének, ők ugyanis nem szerepelnek a loméi konvenció aláírói között. B. J. + MÓDOSÍTANI KELL AZ AMERIKAI KERESKEDELMI TÖRVÉNYT — hangsúlyozta Ford elnök, sürgetve a Szovjetunióval való kereskedelmi megállapodás mielőbbi megkötését. Ingersol külügyminiszterhelyettes elítélte a brit, a finn és az osztrák importkorlátozásokat. - LENGYELORSZÁG ELEKTROMOS ÁRAMOT EXPORTÁL AUSZTRIÁBA. A már parafáit szerződés értelmében a lengyel szénnel fűtött, lengyel területen létesített hőerőművekben termelt áramot 1979-től távvezetéken szállítják az osztrák fogyasztókhoz. A MAGYARORSZÁG ÉS MEXIKÓ megkötötte első kereskedelmi megállapodását. Eszerint biztosítják egymásnak a legnagyobb kedvezményt. A magyar—mexikói árucsere-forgalom tavaly 63 százalékkal haladta meg a korábbi esztendejét. LESZ-E ELÉG SÖR AZ IDÉN? — erre a kérdésre sajnos nemmel kell válaszolni. Pedig az idén a söripar nagy értékű külföldi palackozó gépsorokat vásárol. A hiány enyhítésére mintegy félmillió hektoliter sört importálunk. + EGYRE NEHEZEBB A BANÁNTERMELŐ ORSZÁGOK HELYZETE. A termelőknek össze kell fogniuk, hiszen a nyereség túlnyomó részét a transznacionális vállalatok zsebelik be. , + TÖBB CUKORRÉPÁT VETNEK, MÉGIS CSÖKKEN A VILÁG CUKORTERMELÉSE. Európában például az idén 7,57 millió hektáron termesztenek cukorrépát a tavalyi 6,99 millió helyett, mégis a termelés 24,67 millió tonna lesz a tavalyi 26,9 millióval szemben. ELŐTÉRBEN A HOSSZÚ LEJÁRATÚ VÁLLALATI EGYÜTTMŰKÖDÉS Baczoni Jenő nyilatkozata olaszországi tárgyalásairól Római tudósítónktól. Eredményesen fejezte be tárgyalásait a Baczoni Jenő külkereskedelmi államtitkár vezetésével Olaszországban járt delegáció. A tavaly kötött 10 éves együttműködési megállapodás alapján tartott első vegyes bizottsági ülésen magyar részről 34 együttműködési lehetőséget vázoltak fel, amelyek előmozdíthatják a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlődését. Ehhez arra lenne szükség, hogy a magyar vállalatok hosszú lejáratú keretszerződéseket kössenek olasz ipari konszernekkel. Az új alapokra helyezett együttműködés — mint az államtitkár elmondta — a jövőben lehetőséget adhat operatívabb, rugalmasabb és a változó adottságokhoz igazodó munkára. Rómában április 29-én aláírták a 10 éves magyar—olasz gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás első vegyes bizottsági ülésének jegyzőkönyvét. Ennek melléklete a vegyes bizottság működési szabályzata. Baczoni Jenő államtitkár hazaindulása előtt a következő nyilatkozatot adta a VILÁGGAZDASÁG tudósítójának. Olaszországgal előnyösen fejlődtek gazdaságikapcsolataink, s az áruforgalom alapján nem szocialista partnereink között Olaszország az utóbbi években általában az első vagy a második helyen állt. Ez a fejlődés nem problémátlan, hiszen — mint ismeretes — a korábbi években a magyar export 75 százaléka volt az élő állat és a marhahús. Nem lehetünk teljesen elégedettek az ipari együttműködésben elért eredményekkel sem. Egy korábbi kooperációs megállapodás keretében már megpróbáltuk létrehozni az együttműködést harmadik piacokon. Ezen a téren azonban az olaszokkal kevésbé boldogultunk, mint más nyugati partnereinkkel, így különös jelentőséget tulajdoníthatunk a múlt év májusában Budapesten aláírt 10 éves gazdasági, ipari és műszaki ,együttműködési megállapodásnak. A megállapodás előirányozta, hogy államtitkári szinten vegyes bizottságot állítsunk fel, s ez tartotta most első ülését Rómában. (Az olasz partner Cattanei külügyi államtitkár volt.) Tárgyalásaink eredményét pozitívan értékelhetjük, hiszen a legfontosabb szervezeti és tartalmi kérdésekben megfelelt a várakozásnak. A jegyzőkönyv világosan rögzíti a magyar—olasz gazdasági kapcsolatokban eddig elért eredményeket, dea problémákat is, sőt felhívja a figyelmet arra, hogy mindkét fél tehetett volna többet a dinamikusabb fejlődés érdekében. A magyar delegáció 34 olyan gazdasági, kereskedelmi és ipari együttműködési lehetőséget ismertetett, amely egyrészt beleillik hazai tervkoncepciónkba, másrészt — az olasz piac ismerete alapján — megvalósíthatónak látszik az olasz partnerekkel. Külön fejezetben utaltunk azokra a lehetőségekre, amelyek harmadik piacokon kínálkoznak az együttműködésre. A jegyzőkönyv meghatározza a vegyes bizottság működési formáját. Ennek kialakításában arra törekedtünk, hogy minél operatívabban, rugalmasabban és a változó lehetőségeknek megfelelően dolgozzunk. A hivatalos szervek két megállapodása — az államközi együttműködési megállapodás és a vegyes bizottsági végrehajtási megállapodás — véleményünk szerint hasznos segítséget nyújt az ipari és üzleti köröknek, hogy kidolgozzák, illetve megvalósítsák a tényleges kooperációt. A végrehajtás azonban természetesen már az ipar feladata magyar oldalon és olasz oldalon egyaránt. Tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogykívánatos lenne nagy olasz ipari konszernekkel vállalati szinten hosszú lejáratú keretszerződéseket kötni. Ilyen szerződések lehetőségéről tárgyaltunk a Montedison vezérkarával s más ipari vezetőkkel is. Van azonban Olaszországban jelentős és színvonalas középipar is. Célszerű lenne ezzel is kiépíteni a vállalati kapcsolatokat. A vegyes bizottsági ülésen nagyon határozottan rámutattunk, hogy — bár munkánkat nehezíti a mai légkör, az olasz részről alkalmazott diszkriminációs intézkedések — Magyarország érdekelt a gazdasági kapcsolatok további fejlesztésében, s általában a magyar— olasz kapcsolatok széles körű, egészséges, baráti továbbvitelében. Az együttműködést új alapokra helyeztük, s törekszünk arra, hogy minél gyorsabban minél konkrétabb eredmények szülessenek. Ebben a jelek szerint egyetértettek velünk az olasz kormány képviselői és mindazok a befolyásos olasz gazdasági körök, amelyeknek képviselőivel találkoztunk — fejezte be nyilatkozatát Baczoni Jenő államtitkár. Kvóták emelése a magyar—dán forgalomban Andersen külügyminiszter nyilatkozata A dán—magyar gazdasági kapcsolatokkal, valamint a KGST és a Közös Piacközötti együttműködés lehetőségeivel is foglalkozott Andersen dán külügyminiszter szerdai budapesti sajtóértekezletén. „Mindkét ország érdekelt a forgalom élénkítésében, s ehhez adottak a keretek” — mondotta Andersen. „Május 5-én Koppenhágában előzetes tárgyalások kezdődnek 10 évre szóló műszaki, gazdasági együttműködési megállapodás megkötéséről, ami új lehetőségeket nyithat a gazdasági kapcsolatok terén. Igaz, hogy a Dániába irányuló magyar exportot bizonyos esetekben mennyiségi korlátozások sújtják, ezek azonban egyáltalán nem akadályozták a forgalom fejlődését. Dánia a közös piaci országok között a legliberálisabb kereskedelmi politikát folytató államok egyike. Az idei évre vonatkozó forgalmat a bizottság két határozattal szabályozta. Az elsőben az idei évre megállapított kontingensek mértéke hasonló a tavalyihoz, a második azonban növeli a kontingenseket, rendkívüli esetekben 20 százalékos emelése lehetséges. A miniszter a VILÁGGAZDASÁG munkatársának kérdésére foglalkozott az EGK és a KGST közötti kapcsolatokkal is. „Az első lépéseket 1973 második felében tette meg a két szervezet a tárgyalások megindítására” — mondta. — „Ebben az időszakban éppen Dánia töltötte be az EGK miniszteri tanácsának elnöki tisztét és igyekezett elősegíteni a kapcsolatfelvételt. Nehézségeket okozott azonban a két szervezet felépítésének különbözősége, s ez bonyolítja a tárgyalásokat. Két hónappal ezelőtt Ortoli, a brüsszeli bizottság elnöke tanácskozott a KGST képviselőivel, és a látogatást csalódáskeltőnek minősítette. A kezdet persze mindig nehéz, de remélhetőleg sikerül közös nevezőre hozni az álláspontokat. Emellett természetesen a tagországok közötti , kétoldalú kapcsolatok fejlődésére is lehetőség nyílik.” B. T. Kéthónapos árstop Belgiumban A belga kormány két hónapra befagyasztja az árakat, hogy gátat vessen a Nyugat-Európában legmagasabbak közé tartozó, 15 százalékos inflációnak. Egyidejűleg több gazdaság- és exportösztönző intézkedéssel próbál életet vinni a gazdaságba. Kevésbé adóztatja meg a készleteket, adómentességet ad a beruházások egyes fajtáira, leszállítja a nagyvállalatok társadalombiztosítási hozzájárulását. Ösztönzi a belga nemzeti bank hitelkönnyítő intézkedéseit és véget vet a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrendszerének. Egyedül ez utóbbi rendelkezéstől 15 milliárd frank beáramlását várják a gazdaságba a következő három hónap során. (DPA)