Világgazdaság, 1976. január (8. évfolyam, 1/1745-21/1765. szám)
1976-01-03 / 1. (1745.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1976. JANUÁR 3., SZOMBAT USA, NSZK, JAPÁN A tőkés világgazdaság bizonytalan elátásai Hogyan alakul az idén a tőkés világgazdaság? A hírügynökségek egyre másra ismertetik a szakértők és kutatóintézetek jóslatait, amelyeknek korábbi magabiztossága jócskán legyengült, utat engedve a szkepticizmusnak. A konjunktúra megélénkül? Lehet — mondják —, de ezzel ismét felszínre kerülnek azok a strukturális ellentmondások, amelyek korábban egyre inkább elmélyítették a nyugati gazdaságok egyensúlyzavarait. Ezek pedig végső soron ismét feléleszthetik a recessziós tendenciákat. Csak találgatni lehet, hogy az előre lendítő vagy a visszahúzó erők kerekednek-e felül. A tőkés világ minden reményét az USA, Japán és NSZK fellendülésébe veti. Az amerikai közgazdászok többsége a társadalmi össztermék 6 százalékos gyarapodásával számol, tokiói vélemények szerint a japán GNP körülbelül 5,6 százalékkal haladja meg idén a tavalyit, az NSZK-ban pedig az előrejelzések többsége 4,5 százalékos expanziót feltételez. A három kormánynak égető szüksége van eredmények felmutatására, így a munkanélküliség visszaszorítására, s ha nyeregben akar maradni, hiszen választási erőpróba előtt áll. Lehet-e fenntartás nélkül elfogadni az optimista jóslatokat? Tavaly ilyenkor — emlékezzünk — a prognózisok szinte mindenütt növekedést jósoltak és a valóságban recesszió volt a javából. Túl, mechanikus lenne a feltételezés, hogy az anticiklikus konjunktúrapolitika mindenre orvosság. A pénzügyi kapcsolatok ziláltsága, a termelési szerkezet és a kereslet összhangjának megbomlása már önmagában fékező lehet. De lehet-e figyelmen kívül hagyni vagy előre látni a pszichológiai tényezőket? A három kormánynak meg kellene győznie a fogyasztókat: a gazdasági bizonytalanság a múlté, fel kell hagyni a takarékoskodással, ki-ki pénztárcájához mérten zavartalanul fogyaszthat. De a magánberuházók szívébe is optimizmust kell önteni, akik nem egykönnyen felejtik el a csődhullámot, a szükségtelenül felduzzasztott és most kihasználatlan kapacitásokat. A recesszió mély politikai viharokat is kavart, a nyugati gazdasági nagyhatalmak egyike sincs bebiztosítva a társadalmi feszültségek éleződése ellen. A politikai robbanó töltetek egyike a munkanélküliség, amely még a legmerészebb jóslataik szerint is csak immel-ámmal húzódik vissza. Washingtoni szakértők szerint 1976 novemberében is az aktív lakosság 7,5 százaléka lesz munkanélküli, csak 0,8 százalékkal kevesebb, mint 1975 végén. A nyugatnémet előrejelzések sem remélik, hogy a munkát keresők tábora egymillió alá esik. Japánban egyenesen a munkanélküliség növekedésével számolnak: az első negyedév végén, 1,3 millió munkanélküli lesz (az állástalanok mostani számáról nincsen megbízható adat). A másik mumus, az infláció átmenetileg enyhült, de a recesszió elmélyülésének árán. A fellendülés óhatatlanul ismét feljebb taszítja az árakat. Az áremelkedés gyorsulásának jelei máris mutatkoznak, bár Washington és Bonn reménykedik, hogy a pénzromlás üteme az idén 6 százalék alatt lesz tartható. A bizonytalansági tényezők közé tartozik a külkereskedelem is. Egyesek azt mondják: ami a válságban rossz volt, most jóra fordul, a tőkés világ összefonódása egy időben taszított hullámvölgybe szinte minden gazdaságot, a párhuzamosan bekövetkező élénkülés viszont tovagyűrűző hatásával üdvös lesz minden országnak. Az amerikai szakértők szerint 1976-ban az USA történetének legnagyobb külkereskedelmi aktívumát jegyezhetik fel, holott 1974- ben még közel 2,5 milliárd dolláros volt a passzívum. A jó külkereskedelmi teljesítmény — reménykednek Japánban és Nyugat-Európában — háttérbe szoríthatja a protekcionista tendenciákat az USA-ban, és nagyvonalú amerikai importot tesz majd lehetővé. Ennek egyik fő haszonélvezője lehet az NSZK: egy közvélemény-kutatásban megkérdezett nyugatnémet gyáriparosok arra számítanak, hogy kivitelük reálértékben az idén 5,6 százalékkal emelkedhet, elsősorban az amerikai eladások gyorsulását várják. Japánban még ennél is merészebbek: tokiói szakértők 13 százalékos exportnövekedésről beszélnek. A külkereskedelem s végső soron a tőkés konjunktúra alakulásában azonban beleszólhat a nyersanyagpiac is, amelyre viszont kihat a nyersanyagtermelő és fogyasztó országok párbeszédének alakulása. Megannyi bizonytalansági tényező. A nagy gazdasági kutatóintézetek ilyenformán az idei évre szóló prognózisoknak általában a „fellendülés” címet adták ugyan, de utána biggyesztik a kérdőjelet is. B. T. Készülődés a kingstoni IMF-találkozóra Jóváhagyták Anglia hitelkérelmét Jövő hét szerdáján és csütörtökén a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) pénzügyminiszterei több mint másfél éves előkészület után megpróbálják végleges formába önteni a valutarendszer szakaszos reformjának három fontos elemét, hogy ezzel minden akadályt elhárítsanak gyakorlati bevezetésük elől. A kvóták 32,5 százalékos átlagos emeléséről és ezzel egyidejűleg újrafelosztásukról már tavaly augusztusban megállapodtak. Mint ismeretes, a fejlett tőkés országok kvótaarányuk egy részéről lemondanak, és így az olajtermelők az eddigi 5 százalékról10 százalékra növelhetik részesedésüket, ezzel növekszik szavazati arányuk, s így befolyásuk az IMF-be, ugyanakkor fejlesztési segély címén nagyobb tőkéket mozgósíthatnak a rászoruló országok javára. Kingstonban, ahová egyébként a délafrikai küldöttség is el tud utazni, mert a jamaikai kormány átmenetileg felfüggesztette a dél-afrikai állampolgárokra vonatkozó beutazási tilalmat, az IMF átmeneti bizottsága, a húsz miniszterből álló irányítóterület foglalkozik majd egy másik, ugyancsak messzemenően előkészített kérdéssel, az árfolyamokéval. Rambouillet-ben Párizs és Washington gyakorlatilag áthidalták ellentéteiket, a miniszterek tehát immár végleges áldásukat adhatják az árfolyamlebegtetésre. Mindazonáltal semmi akadálya sem lesz annak, hogy egyes tagállamok vagy országcsoportok, így a nyugat-európai valutakígyó tagjai többé-kevésbé szilárd árfolyamokat tartsanak fenn. Az utóbbi napokban Washingtonban is erőteljesen bírálták az aranymegállapodást. Bizonyos hátsó gondolatokat ébresztett befolyásos kongresszusi körökben az aranyeladási terv, egyrészt félnek az arany szerepének további növekedésétől és ezzel az eredeti szándékok „visszaütésétől”, másrészt a Reuss képviselő mögött felsorakozott csoport rossz néven veszi, hogy az IMF egyedül az amerikai arany elárverezéséből félmilliárd dolláros nyereséget fordíthat a fejlődők támogatására, ahelyett, hogy ezt az összeget a politikai megfontolásokkal dúsan ötvözött amerikai segélypolitika keretében osztanák fel. Emellett arra is hivatkoznak, hogy az IMF-alapszabálymódosítás csak a kongresszus jóváhagyásával történhet meg, és ezért törvénytelen az olyan átmeneti megoldás, hogy a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja közvetítsen az IMF aranyárverésén. Az aranycsomag ügyében is létrejött a leggazdagabb tőkésországokat tömörítő tizek klubjának megállapodása. Ennek értelmében a nemesfém szerepét tovább akarják csökkenteni a nemzetközi valutarendszerben. Mint ismeretes, az alap 150 millió uncia súlyú aranykészletének egyhatodát hivatalos áron visszaadja a 126 tagországnak, másik egyhatodát pedig a következő négy évben lehetőség szerint a szabadpiaci áron elárverezi. Ebből a fejlődő országok javára létesülő segélyalapot töltik fel, a tervek szerint évi 400 millió dollár összeggel. Itt azonban nem várt nehézségek támadtak. A fejlődő országok keveslik, hogy az IMF csak az aranykészlet egyhatodát akarja segélyre átváltoztatni és azzal érvelnek, hogy a másik egyhatod visszaszolgáltatása méltánytalan előnyökhöz juttatja az iparosodott országokat: az NSZK például 100 millió dollár haszonhoz jut, hogy korábban befizetett aranyát a 42,22 dolláros hivatalos áron kapja vissza, míg a fejlődő országok kvótája kisebb lévén, ennél jóval alacsonyabb nyereséggel kénytelenek megelégedni, Banglades például csak 10 millió dollárral. Párizsban azonban nem adták fel a reményt, és tagadják a Le Figarónak azt az értesülését, hogy a washingtoni kormány figyelmeztette a franciákat: tartózkodni fog Jamaicában az aranycsomag megszavazásától, ha nyílt konfliktus robban ki a fejlett tőkés és a fejlődő országok között az aranyeladás ügyében. Közben természetesen nem szünetelnek az IMF hitelügyletei: újévkor jelentették be, hogy a Valuta Alap hozzájárul Anglia mintegy 2 milliárd dolláros hitelkérelméhez. Ebből 1,17 milliárd dollárt az IMF olajalapjából folyósítanak, még ebben a hónapban, 819 millió dollárt pedig mint készenléti hitelt, amelyet a brit kormány idén folyamatosan hívhat le a szervezettől. A két tranzakció a szervezet történetének eddig legnagyobb hitelnyújtása. A hitelnyújtások feltételeiről semmit sem hoztak nyilvánosságra, de ismeretes, hogy az olajkölcsönöket az IMF 4-7 évre nyújtja 7,75 százalékos évi kamat mellett, a rendes IMF-kölcsönöket pedig 3—5 évre 4—6 százalékos kamattal. Anglia IMF-kvótája 3,3 milliárd dollár. A készenléti kölcsön nem haladja meg ennek 25 százalékát, ezért nem von maga után szigorú gazdaságpolitikai megszorításokat a Valuta Alap részéről. H. R. Vili. ÉVFOLYAM, 1. (1745.) SZÁM Megkezdődtek a szovjet gázszállítások Franciaországba Újév napján a 20 évre szóló megállapodás értelmében megkezdődött a szovjet gáz exportja Franciaországba. Közvetlen vezeték híján a Szovjetunió évi 1 milliárd köbméter gázt szállít Csehszlovákián és Ausztrián keresztül Olaszországba a SNAM cégnek, amely, hollandiai telepéről, hasonló mennyiségű gázt ad cserébe Franciaországnak. A közvetlen szovjet szállítások 1980- ban kezdődhetnek meg, ekkor fejezik be az NSZK-n át húzódó vezeték építését. A szovjet—francia szerződés értelmében a szállításra kerülő gáz mennyisége a továbbiakban fokozatosan évi 4 milliárd köbméterre emelkedik. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA VENEZUELÁBAN ÉRVÉNYBE LÉPETT AZ OLAJIPAR ÁLLAMOSÍTÁSÁT KIMONDÓ TÖRVÉNY: a Petroleos de Venezuela irányítása alatt 14 állami vállalat végzi az ország legfontosabb természeti kincsének kitermelését. Venezuela nem hajlandó szembefordulni az OPEC árpolitikájával, inkább belenyugszik az export lassúbb növekedésébe. HÚZÓDOZNAK DÉL-KOREA KÖLCSÖNKÉRELMEINEK TELJESÍTÉSÉTŐL az amerikai nagybankok, mert Szöul túlságosan eladósodott. A nyersanyagszegény ország gazdasági növekedésének kilátásai is fölötte bizonytalanok. A BANK XEROX ANGOL—AMERIKAI CÉG a szocialista országok piacának 85 százalékát látja el fénymásoló gépekkel. A vállalat marketingtevékenységéről, amelyet termelési kooperációk is kiegészítenek, Kelet—Nyugat rovatunkban számolunk be. AZ UTCAI ELÁRUSÍTÓ AUTOMATÁK széles körű bevezetését különféle nehézségek hátráltatják. A hazai gyártás megindítása nem járható út, a szocialista országokból rendelt import késik, az automaták tömeges beállítását pedig a kereskedelmi vállalatok nem tudnák gazdaságosan megoldani. NEHEZEBBÉ VÁLTAK AZ USA GABONAEXPORTŐREI SZÁMÁRA a piaci feltételek. Ez részben az ismételt minőségi kifogások és hasonló botrányok számlájára írható, részben annak tulajdonítható, hogy a konkurrencia olcsóbban kínál. Lehetséges, hogy a Szovjetunióval kötött gabonaüzlet keretében az amerikai exportőrök kénytelenek lesznek argentínai vagy európai búzát is szállítani. A Szovjetunió beruházási politikája Novikov miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a Moszkvai tudósítónktól: Kevesebb új beruházásba fognak bele az idén a Szovjetunióban, mint a korábbi években, az 1976-os év legfontosabb beruházási feladata a már megkezdett építkezések befejezése. E politikával összhangban — mondta Novikov miniszterelnök-helyettes a Pravdának adott interjújában — a beruházáson belül nő a gépekre és berendezésekre fordított összegek aránya. A működésbe lépő új üzemek termékeiből jelentős tételt exportra szánnak, a következő ötéves tervidőszakban a Szovjetunió külkereskedelmi áruforgalma várhatóan 30—35 százalékkal nő. legnagyobb eseménye a kámai autó-Beruházásokra az idén 116,8 milliárd rubelt fordítanak a Szovjetunióban, az összeg kétharmada rekonstrukciókra, műszaki felújításokra, a már működő termelési kapacitások fejlesztésére jut. A beruházások rangsorolásakor előnyben részesülnek azok az ágazatok, amelyek az egész népgazdaság fejlődését meghatározzák és előmozdítják a műszaki-tudományos haladást. Ilyen kedvezményezett ágazat az energetika, a fémkohászat, a gépgyártás, az olaj- és szénhidrogénipar, valamint a vegyipar. A villamos erőművek kapacitása 1976- ban 12,2 millió kilowattal bővül. Új erőművek elsősorban a Szovjetunió európai részén — Kijevben, Csernobilban, Zaporozsjében — lépnek üzembe, s megkezdődik az energiatermelés az ország keleti körzeteiben fekvő uszty-ilimi, szar-darjai erőművekben is. A fémkohászat főleg a kurszki mágneses anomáliára telepített kombinátokkal gazdagodik, de az Uralban (Szverdlovszk), valamint Szibériában (Kemerovo) is üzembe helyeznek kombinátokat. Az egymástól messze fekvő szénhidrogénmezők és felhasználói körzetek összekötésére több ezer kilométer hosszú vezetékszakasz lefektetését tervezik. Vegyipari üzemeket idén többek között Pavlodarszk Novo-Bakunyinban és az Angara tén építenek. A gépipari beruháztok gyár első egységének, valamint a hozzátartozó gyáraknak az üzembe helyezése lesz. A beruházási feladatok jelentősek — mondotta interjújában Novikov —, megoldásuk az építőktől maximális erőfeszítést igényel. Meg kell szüntetni a hiányosságokat — tette hozzá a miniszterelnök-helyettes —, mindenekelőtt az erők és az anyagi források szétforgácsolását. Csökkenteni kell a beruházások költségeit, az átfutási időt. Különösen fontos, hogy az építkezéseken a munka tervszerűen folyjon, s az állásidő, valamint a tervidőszak végi hajrák a minimálisra csökkenjenek. A most kezdődött ötéves tervidőszakban a Szovjetunió külkereskedelmi áruforgalma a tervek szerint 30—35 százalékkal bővül. Tavaly — jelenti a TASZSZ — a forgalom értéke 39,6 milliárd rubel volt, a külkereskedelem mérlege 2 milliárd rubeles aktívummal zárult. A forgalom legnagyobb részét, 54 százalékát a Szovjetunió a szocialista országokkal folytatta, a legjelentősebb kereskedelmi partnerei tavaly az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia volt. A fejlett tőkésországokkal a Szovjetunió külkereskedelmi galmának 31 százalékát bonyolította, édő országok részesedése a szovilkereskedelemben tavaly 15 szám volt. ÖTÉVES MEGÁLLAPODÁS A SZVETUNIÓ ÉS AZ NDK KÖZÖTT Moszkvában szerdán a Szovjetunió és az NDK új ötéves kereskedelmi megállapodást és az 1976-ra szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. A kétoldalú kereskedelem értékét — az ármódosulások figyelembevételével — 31,5 milliárd rubelben határozták meg, ami több mint 50 százalékkal meghaladja az 1971—75-ös forgalmat. Az NDK exportlistáján a beruházási cikkek állnak az első helyen: adatfeldolgozó és irodagépeket, kohászati berendezéseket, vasúti forgódarukat, szerszámgépeket, mezőgazdasági gépeket szállít a Szovjetuniónak, ahonnan növekvő mennyiségben importál Diesel-mozdonyokat, textil- és élelmiszeripari gépeket. A kétoldalú kereskedelem legdinamikusabb tételei a gépipar, az elektrotechnika és az elektronika lesznek, de jelentősen növekednek a Szovjetunió nyersanyag- és energiahordozó szállításai is. Nyersanyagszükséglete kielégítése érdekében az NDK szovjetunióbeli beruházásokban is részvételt vállalt. A két külkereskedelmi miniszter, Patolicsev és Solle által aláírt megállapodások számot vetnek a népgazdaságok szorosabb összefonódásával. (ADN) A fejlődő országok deficitje A fejlesztési bizottság ülése elé A fejlődő országok fizetési mérlegének deficitje várhatóan 31 milliárd dollár lesz az idén, 4 milliárddal kevesebb, mint a becsült tavalyi paszszívum — idézik pénzügyi körökben a Nemzetközi Valuta Alap tanulmányát. Ezt a tanulmányt vitatják meg többek közt a Világbank és az IMF fejlesztési bizottságának január 9-én Jamaikában kezdődő ülésén. Washingtoni pénzügyi körökben úgy tudják, hogy a fejlesztési bizottság, amelynek 20 pénzügyminiszter a tagja, elsősorban a nyersanyagok, ezen belül az árkiegyenlítő alapok és a fejlesztési segélyek problémájának szenteli a fő figyelmet. Napirendre kerül az egyes nemzetközi szervezetek, mint például az UNCTAD keretében esetleg létrejövő nyersanyagegyezmények finanszírozása is. A minisztereknek azonban előbb politikai döntést kell hozniuk: részt vegyen-e a Világbank effajta tevékenységben. A Reuter hírügynökség úgy értesült, hogy a bank igazgató tanácsa már néhány hónapja foglalkozik a kérdéssel, de még nem tudott dűlőre jutni. Ami a nyugati ipari és az olajexportáló országok által nyújtandó segélyeket illeti, a miniszterek várhatóan nem mennek túl az ENSZ által már felvázolt programok keretein. A vita egyik témája az lesz, hogy a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai által folyósítandó segélyt az egyes országok GNP-jének százalékában határozzák-e meg, vagy pedig más módszert ajánlanak. A miniszterek megvizsgálják a fejlesztési bizottság szakcsoportjának tanulmányát, amely azzal foglalkozik: milyen lehetőségei vannak a fejlődő országoknak a hitelpiacokra való kijutásra. Erről a kérdésről a szakcsoport valószínűleg a következő, júniusban vagy júliusban tartandó miniszteri értekezlet elé terjeszti végső jelentését. (Reuter) A fejlődő országok tanácskozása Hétfőn kezdődik Párizsban 19 fejlődő ország képviselőinek tanácskozása, amelyen megkísérlik, hogy egységre jussanak: mi legyen politikájuk a nemzetközi gazdasági együttműködési értekezlet február 5-én kezdődő szakértői tanácskozásain. A javaslatokat az értekezlet, illetve a négy szakbizottság társelnökei elé terjesztik; ezek január 26-án ülnek össze. A fejlődőknek platformjuk kidolgozása előtt egy sor nézeteltérést még el kell simítaniuk, mindenekelőtt a Kőolajexportáló Országok Szervezetéhez (OPEC) tartozó államok és az olajkinccsel nem bíró fejlődő országok közti véleménykülönbségeket. A tizenkilencek ülésén Perez Guerrero venezuelai külgazdasági miniszter elnököl, aki egyben a konferencia egyik társelnöke. (DPA)