Világgazdaság, 1976. szeptember (8. évfolyam, 169/1913-190/1934. szám)

1976-09-01 / 169. (1913.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Newsweek Szaúd-Arábia tervezésügyi miniszte­rével, Hisham Nazer sejkkel először az ország fejlesztési tervének gondjairól beszélgetett a lap munkatársa. Bár­mi is történik mostanában Szaúd-Arábiá­­ban a terv megvalósításával kapcso­latban, magában a tervben minden es­hetőségre gondoltunk — mondotta a miniszter. Ebbe beleértette az inflá­ciót, a kikötők szűk áteresztőképessé­gét és a földspekulációt is. Meg kell jegyezni, hogy Dzsidda kikötője a terv­időszak végére a napi 4000 tonnáról 20 ezerre növeli az árukirakodási ka­pacitást. A 25—35 százalékos inflációs rátát eredményező földspekulációt eny­híteni fogja, hogy a vállalatok előre­gyártott elemekből házakat építenek bérbe vett földterületeken. Emellett az állam is folytat alacsony bérű ház­építéseket és a szaúdi állampolgárok­nak lakásépítési kölcsönöket is adnak. Az iparosítás a terv beruházási ré­szének kevesebb mint 16 százalékát alkotja. A terv tulajdonképpen egy infrastrukturális program, magába foglalja a távközlési, az út- és az elektromoshálózat fejlesztését. Számos szociális programot akarnak továbbá megvalósítani. A beruházási politika alapja: olyan gazdasági forrásokba történő befektetés, amely lehetővé te­szi a termelés fejlesztését, hogy így életképes gazdaság alakuljon ki az or­szágban, amikor majd az olajmezők kiapadnak. A nem szocialista világ olajtartalé­kainak mintegy 30 százalékával Szaúd- Arábia rendelkezik. A túltermelés már problémákat okoz a királyságban. „A tervben úgy számoltunk — mondotta Nazer —, hogy 1975—1980 között a tervköltségek fedezésére napi 5 millió barrel olaj kitermelésére van szükség, a termelés a terv szerint 1980-ra napi 7,8 millió barrelre növekszik. Ma vi­szont Szaúd-Arábia 8,5 millió barrel A VILÁGSAJTÓBÓL Olajegyezményt javasol a szaúdi miniszter olajat hoz a felszínre, amiből látható, hogy már jelenleg is túltermelés fo­lyik. Ilyen formán még ha a világ ener­giaszükséglete növekszik is, senki sem várhatja el a szaúdi királyságtól, hogy olajbevételekből mind nagyobb pénz­összegeket halmozzon fel, vigye bank­ba és tegye ki az infláció pusztító ha­tásának. Ha Szaúd-Arábia annyit ter­melne, amivel kielégítené a világ ener­giaszükségletét, akkor a következőkre kell felkészülni. Először is gyorsabban merülnének ki a források. Azután a bevételek felhalmozódása erősítené az inflációs nyomást. Ezek a bevételek nem lennének beruházhatók az or­szágban, mert a felvevő kapacitások belföldön mindig korlátozottak, a kül­földön való beruházás pedig nemzetkö­zi bonyodalmakat, emocionális prob­lémákat okozna. És végül mindez csak tovább fokozná a világ monetáris vál­ságát. Értelmetlen a pocsékolás az olajat el­sősorban energiacélokra használni fel. Az olaj rendkívül értékes nyersanyag, amelyből gyógyszereket és fehérjéket lehet előállítani a jövőben. A kilátásokat elemezve: abban az esetben, ha a Nyugat nem tud megbir­kózni az inflációval, vagy az olajfo­gyasztást indokolatlanul növelik, vagy pedig valahol háború tör ki, akkor be­következhet a válság. Esetleg olajem­bargó is. Az árak emelése természete­sen csökkentené a keresletet az olaj iránt, ami nyilván nem lenne hasznos Szaúd-Arábiának. Nem is akarja ezt az utat követni, inkább megállapodást szeretne elérni a fogyasztókkal a tar­talékolás politikájáról és alternatív energiatervek kidolgozásáról, amely kiegészítené az olajtermelést anélkül, hogy károsan befolyásolná a fogyasztó országok gazdaságát.” (1976. augusztus 23.) Alig több mint 15 évi önálló állami lét után Gabon az afrikai kontinensen — Líbia u­tán — a második helyre ju­tott fejenként évi 1560 dolláros nemzeti össztermékkel. Az ország túlzás nélkül fantasztikusnak mondható gazdasági fejlődését kétségkívül a kőolaj tette lehetővé, Gabon mégis csupán 1974-ben, utolsóként csatlakozott a kőolajat exportáló országok szervezetéhez, az OPEC-hez. Az első gaboni kőolajat szállító tartály­hajó 1957. április 20-án kelt útra, ami­kor az évi termelés még mindössze 176 ezer tonnát tett ki. A kitermelt olaj mennyisége 13 évvel később, 1970-ben már 5,4 millió tonna, 1974-ben 10,2 mil­lió tonna, az elmúlt évben pedig 11,4 millió tonna volt. Hasonló lendülettel fejlődött a kivitel is: 1970-ben 4,5 millió tonna, 1974-ben már 9,2 millió tonna, 1975-ben pedig 10,3 millió tonna gaboni olaj jut külföldi piacokra. Az olaj termelésében több külföldi társaság is érdekelt, legjelentősebb a félig francia Elf-Gabon. A vállalatok bevételei 1974-ben 46,5 milliárd CFA frankot, 1975-ben 176,3 milliárd CFA frankot tettek ki. Ugyanakkor az állam haszna 1975-ben 96 milliárd, 1976-ban­­ pedig várhatóan 110 milliárd CFA frank. A gaboni kormány — tudatában Az olajnak köszönhető Gabon fellendülése a külföldi társaságok jelentőségének a kutatás és beruházás terén —, módot adott arra, hogy 1975-ben 80 milliárd CFA frank jövedelemhez jussanak. A jelenleg ismert készletek arra en­gednek következtetni, hogy a kőolaj­hozam 1976-ban eléri a 13 millió ton­nát, azután pedig fokozatosan csökken. Elsőrendű fontosságú tehát a kutatások erőteljes fokozása, hogy olyan lelő­helyek nyomára bukkanjanak a társa­ságok, amelyek felválthatják a kimerü­­lőket. A kutatási munkálatok költségei­hez a külföldi vállalatok 1974-ben 15 milliárddal, 1975-ben pedig 20 milliárd CFA frankkal járultak hozzá. Mindez nem jelenti, mintha Gabon kizárólag a kőolajra volna utalva, bár eddigi fejlődését annak köszönheti. Az ország exportcikkeinek sorában az olaj egészen 1967-ig mindössze a harmadik helyet foglalta el az ércbányászati és erdészeti termékek mögött. Óriási va­gyont képvisel például az ország terü­letének 85 százalékát borító nemesfa erdő és a föld mélyének olyan kincsei, mint az urán-, a vas- és mangánérc. Ezek kitermelése éppen oly lendülete­sen folyik, mint a kőolajé, megnyugtató biztosítékát adva az ország olaj utáni fejlődésének. (1976. augusztus 27.) □ER SPIEGEL Giscard d’Estaing még májusban is úgy látta, hogy 1976 véget vet a má­sodik világháború utáni korszak leg­súlyosabb gazdasági válságának. Két és fél hónappal később azonban úgy tűnik, hogy a francia nemzet megint csak a régi alternatíva előtt áll: inf­láció vagy terjedő munkanélküliség. Alig sikerült ugyanis Párizsnak 10 százalék alá mérsékelni a pénzhígulás ütemét, az infláció máris újabb ro­hamra készül, márpedig a kormány tisztában van azzal, hogy amíg nem sikerül a holland és a nyugatnémet inflációs rátához igazítani, addig re­mény sincs a gazdasági bajok leküz­désére. Mi sem látszik azonban valószínűt­lenebbnek, hiszen a gazdasági szak­értők többsége a második félévre azt jósolja, hogy az árak háromszor olyan gyorsan emelkednek, mint az NSZK- ban. Az egyik legnagyobb bank, a So­­ciété Générale vezető közgazdásza egyenesen 14 százalékos inflációt jó­sol az év végére. A jószimatú pénz­világ idejében értesült e legkevésbé sem biztató kilátásról és már hetek óta fumigálja a francia fizetőeszközt. A frank értéke ennek megfelelően csu­pán az utolsó négy hónapban 7 száza­lékkal csökkent a főbb valutákkal szemben, a márkához viszonyítva pe­­dig kereken 11,4 százalékkal értékelő­dött le. A külkereskedelmi miniszter Ray­mond Barre (ma már a kormányfő — A Szerk.) állapította meg: „Minden százaléknyi paritásveszteség 1 milliárd frankkal növeli az importszámlát és A francia kormány változatlan dilemmája amúgy ’►mellékesen« gyorsítja az árak emelkedését”. Igaz ugyan, hogy olcsób­bá válik a francia export, s így ja­vul a francia vállalatok világpiaci ver­senyképessége, a cégek többsége azon­ban tudja, hogy az éves szinten átlag 15 százalékos béremelkedés a frank le­értékelődésének minden állítólagos előnyét közömbösíti. A Peugeot egyik vezetője szerint a frank elértéktelene­dése mindössze pár hónapnyi előnyhöz juttatja a cég exportját, azután újra emelni kell a kocsik árát, ha a cég fe­dezni akarja az időközben emelkedett gyártási költségeket. Ma már bizonyosnak látszik, hogy a tavaly még 3,3 milliárd többletet fel­mutató kereskedelmi mérleg az idén legalább ekkora deficittel zárul. Nem kis szerepe van ebben a Franciaorszá­got különösen sújtó aszálynak, hiszen még ma is a teljes francia kivitel 16 százaléka agrártermék. (NSZK: alig 5 százalék). Az idei mezőgazdasági kivi­tel értéke előzetes számítások szerint körülbelül 3 milliárd márkával ma­rad el a tavalyitól. A frank jelenlegi alacsony árfolyama is a katasztrofális mezőgazdasági eredmények előszele. Növeli a bajokat, hogy a duzzasztó­művek zömének vize is kiapadt, már­pedig Franciaország energiaszükségle­tének közel egyharmadát vízerőművek elégítik ki. Az olajtüzelésű erőművek érdekében növelni kell a nyersolaj­importot, márpedig a frank dollárhoz viszonyított értékének 10 centimes csökkenése 40 milliárd dollárral növeli az évi olajszámlát. (1976. évi 34. szám.) INTERBITMAS 76 KIÁLLÍTÁS MOSZKVÁBAN Hol késtek a kamionok? Moszkvai tudósítónktól: Ma nyílik Moszkvában a kommuná­­lis szolgáltatási gépek és berendezések nemzetközi kiállítása, az Interbitmas ’76. A bemutatót ezúttal második al­kalommal tartják, nyolc évvel ezelőtt volt az első. A mostanin 22 ország 400 vállalata vesz részt. A 15 szakmai cso­port közül a legnagyobb figyelem a vízgazdálkodással, a csatornázással, az energetikával, a szállítással és a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos beren­dezések iránt várható. A tizedik ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban nagy figyelmet fordíta­nak a kommunális beruházásokra és a szolgáltatások bővítésére — hangsú­lyozta Szergej Batuszov, az OSZSZK építésügyi miniszterhelyettese, a szer­vezőbizottság elnöke a keddi sajtótá­jékoztatón. Bővültek az e célra rendel­kezésre álló fejlesztési alapok is. Az orosz föderációban például az évtized végéig a minisztérium rendelkezésére álló pénzügyi eszközökből 9 milliárd rubelt fordítanak a kommunális ellá­tottság javítására. Ennél azonban lé­nyegesen nagyobbak lesznek a ráfordí­tások, mert a helyi tanácsok és válla­latok saját alapjaikból számottevő ösz­­szeget költenek hasonló célokra, így a mostani kiállításon több üzletre számí­tanak, mint az 1968. évin. Akkor 150 millió rubeles szerződést kötöttek a vállalatok külföldi partnerekkel. A magyar vállalatok — a HUNGEXPO szervezésében — önálló pavilonban ál­lítanak ki. A listán a PANNÓNIA Kül­kereskedelmi Vállalat és a Fénycső Szövetkezet mellett az Építésügyi Tájé­koztatási Központ szervezésében a tár­cához tartozó 14 vállalat található. A magyar bemutató programjából kitűnik, hogy számottevő hazai gyár­tásunk nincs, sokkal inkább az import­ban vagyunk érdekeltek. De akkor miért kellett több mint 400 négyzet­­méternyi kiállítási területet elfoglalni, amikor elsősorban tablók és makettek segítségével eredményeinket, semmint konkrét exportajánlatainkat tudjuk csak érzékeltetni? Összehasonlításul: Csehszlovákia, amely lényegesen na­gyobb exportkínálattal lép fel a világ­piacon, 240 négyzetméternyi területen jelentkezik. De más szocialista ország — kivéve természetesen a házigazdát — is kevesebb területet foglal el a be­mutatón. Igaz, hogy ott a látnivalók nem olyan „szellősek”, mint a magyar pavilonban. A nem túlságosan sok gépi berende­zés közül a főszerepet a PANNÓNIA vinné , ha megérkezett volna a be­mutatóra szánt termékeinek nagyobb része. A nemzetközi kiállítás megnyi­tása előtt 20 órával, amikor ott jártunk, még a kamionokat várták. F. A. A GUM áruház divatbemutatója Divatügyben érkeztek látogatóba Bu­dapestre a moszkvai GUM Áruház kép­viselői, a Május 1. Ruhagyár júniusi szovjetunióbeli divatbemutató körútjá­nak viszonzásaként. Kedden a Gellért Szállóban rendezett divatbemutatón a GUM művészei által tervezett 110 da­rab női és férfi modell volt látható, amelyek az 1976—77-es évek divat­­irányzatát követték. A kollekció érde­kességét a népművészeti motívumokkal díszített modellek és a valódi szőrmé­vel gazdagított téli öltözékek adták. A Szovjetunió legnagyobb áruháza és a Május 1. Ruhagyár között a kapcso­latok hagyományosak, hiszen a GUM a magyar textilgyár férfi és női kabát­jainak régi vevője. 1968 óta kapcsolatuk együttműködéssé fejlődött, a piaci igé­nyek megismerésére, továbbá a model­lezés és a gyártmányfejlesztés terüle­tén. A Május 1. Ruhagyár évente be­mutatja kollekcióját a szovjet Razno­­export közvetítésével, s ekkor választja ki eladásra szánt modelljeit a GUM áruház is. A szovjet kereskedelmi és a magyar termelő vállalat közötti ke­reskedelmi-tudományos együttműködési keretmegállapodást tavaly újították meg, ekkor született a kölcsönös divat­­bemutatók gondolata is. Üzletkötések a NIKEX-nél Korábbi üzletek újabb fejleményei­ről kaptunk hírt a NIKEX-től, így többek közt arról, hogy jövő évi ex­portszállításra szerződtek, mintegy 120 millió líra értékben az olasz Puttin céggel. Az év elején az olasz tégla­ipari berendezéseket gyártó vállalattal létesített kooperációs megállapodás ex­portszempontból jövőre, és az azutáni években hozza meg gyümölcsét, ami­kor a Békés megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat megkezdheti a durva­­kerámiaipari gépek, kemencekocsik, szárítókocsik szállítását. A tárgyalások az 1978—80-as évek kiviteléről az olasz cég számára most folynak. (Ezek ér­téke 530 millió líra körül lesz.) Megszületett az elvi megállapodás a NIKEX, a Finomkerámiaipari Mű­vek, valamint az olasz Sacmi cég kö­zött egy 2,4 milliárd líra értékű gépsor megvásárlására is. A csempegyártó be­rendezés, amely az anyagelőkészítés­től a préselésen keresztül a csempe égetéséig mindent elvégez, a Romhá­­nyi Csempegyár harmadik ilyen „vo­nala” lesz. A gépek szállítását a part­ner 1977-re ígéri, s üzembeállításuk után a gyár kapacitása mintegy 2,5 millió négyzetméternyi csempével nő. A behozatal értékének 25 százalékáig a NIKEX csempegyártó szerkezeti ele­meket — a FIM gyártmányait — ex­portál a Sacmi-nak. Megkezdte munkáját a Paksi Atom­erőmű építkezésénél az a két — 350 tonnaméter teljesítményű — torony­daru, amelyet a NIKEX Európa máso­dik legnagyobb toronydarugyártójától, a francia Potain cégtől vett. A 35 mil­lió forint értékű óriásdaru a reaktor és a hűtőtorony építésében fog közre­működni, gémjével akár 11 méter mélyre is lenyúlhat. A NIKEX-nél közölték azt is, hogy megkezdték a kereskedelmi munkákat a Gránit Csiszolókorong és Kőedény­­gyár rekonstrukciójának első ütemével kapcsolatban. (A felújítás előirányzott költsége összesen 500 millió forint lesz.) A piackutatás egyelőre komplett, cementkötésű csiszolókorong-gyártó gépsor illetve know-how vásárlására irányul. FUVARPIAC ÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÁS Árutorlódás Kuvaitban Kuvait kikötőjében és a szárazföldön is nagy a torlódás. A hatóságok ismé­telt felhívása, hogy a címzettek árui­kat a legrövidebb időn belül váltsák ki, eredménytelen maradt, így nincs arra lehetőség, hogy a tehergépkocsikat a megengedett 48 órán belül elvámol­ják, illetve az árukat a címzetteknek átadják. (Transport) Vasúti figyelőszolgálat az NSZK-ban Az NSZK vasút hivatalból figyelem­mel kíséri az országon áthaladó gyors­­áru-tételeket, ellenőrzi a vagonok fu­tását, elsősorban a hűtőkocsikat, hűtő­konténereket, valamint élő állatokat. Mód van arra, hogy az egyéb vagonok futását is figyelemmel kísérje, e célból központi szervet létesített, amelynek címe: Zentrale Transportleitung, Lauf­­überwachungsstelle, Kaiserstrasse 3, Mainz 6500. (telexszáma 04187/423, te­lefonszáma Mainz 15408.) E szerv kap­csolatot tart fenn a dán, svéd, francia, svájci, NDK-beli és az olasz vasutak­kal, valamint a MÁV-val a vagonok felderítését, illetően. Eddig azonban nem sikerült elérnie, hogy a délkelet­európai, valamint a közel-keleti orszá­gokkal hasonló információszolgálatot létesítsen. Szovjet hajók Amszterdamban 1976 első félévében 140 szovjet hajó futott be Amszterdam kikötőjébe. A legtöbb hajó rakománya fa volt, de nyersolajtermékek és darabáruk is je­lentős mennyiséget tettek ki. (Trans­port.) Zsúfoltsági pótlék Alexandria kikötőben A Duna-tengerhajózásban ez idő szerint az egyiptomi Alexandria kikö­tőbe július 30-tól nem számítanak zsú­foltsági pótlékot. Minthogy azonban később a mohamedán ünnepek miatt újra számolnak torlódásokkal, szep­tember 15-től további intézkedésig új­ból 25 százalék zsúfoltsági pótlékot al­kalmaznak. Port Said rendeltetéssel to­vábbra sem vesznek fel szállítmányo­kat. (Verkehr) Nő a görög kereskedelmi flotta A görög kereskedelmi tengerészeti minisztérium adatai szerint a görög flotta 1976. július végén 3368 hajóból állt 27,4 millió bruttó tonna kapacitás­sal. Az elmúlt év végéhez viszonyítva 13,2 százalékos a növekedés. A hajó­­­parkból 58 százalék a kereskedelmi hajó, 38,7 százalék a tankhajó. Ezen túlmenően még idegen lobogó alatt hajózik 1116 görög tulajdonban levő hajó 17,9 millió bruttó tonna kapaci­tással. (Reuters) Torlódás a jemeni Hodeida kikötőben A jemeni Hodeida kikötőt érintő ha­jóstársaságok az eddigi 40 százalékról 75 százalékra emelték a zsúfoltsági pótlékot augusztus 30-tól, mivel e ki­kötőben a helyzet tovább romlott és igen hosszú várakozási idővel kell szá­molni. (Reuters) Legújabb adatok a világflottáról A Brémában megjelenő hajózási sta­tisztikai kiadvány szerint a világflotta 1976. május 1-én 31164 darab 300 BRT-nál nagyobb kereskedelmi hajó­ból állt, 332 117 639 bruttó regiszter­­tonnával. Ebből 7003 tankhajó volt 158 326 712 BRT-val. Ugyanezen sta­tisztika szerint június közepén 8,9 szá­zalékkal csökkent az elmúlt év elejé­hez viszonyítva a leállított, illetve ra­komány nélküli hajók száma és csak 697 darab (300 tonnánál nagyobb) ösz­­szesen 26 553 000 bruttó regisztertonnás hajó volt tétlen. (Transport) 1976. SZEPTEMBER 1. Új áruátrakó Záhonynál A záhonyi vasúti körzet ötéves fej­lesztési tervének részeként kedden át­adják a forgalomnak Eperjeskén a MÁV új ömlesztett­ áruátrakó állomá­sát. A kétszintes átrakóállomás felső szintjére a széles nyomtávú szovjet vasúti szerelvényekből ömlesztve kerül a vasérc, a szén, a koksz és más nyersanyag, majd a berendezés leméri és a kívánt mennyiségben önműkö­dően adagolja az árut a magyar vago­­nokba. Csónakmotorok és sporthajók a Szovjetunióból Ezúttal exportőrként mutatkozik be a magyar hajóipar legnagyobb vásárlója, a Szudoimport külkeres­kedelmi egyesülés. Szeptember 2-től 10-ig (naponta 10—18 óráig) három típusú motorscsónakot, három csónak­motort és egy vitorlás jachtot mutat be a szentendrei Vízügyi Kiállítás területén (Ady Endre u. 9—11.). Lát­hatók lesznek a Vetyerok—8, Vetye­­rok—12 és a Neptun—23 nyolc, tizen­kettő illetve 23 lóerős felfüggeszthető csónakmotorok. Négy-öt személy befo­gadására alkalmas a Krim, a Nep­tun—2 illetve­­a Dnyeper motorcsónak, sebességük 20 illetve 30 lóerős motor­ral 30 kilométer óránként. A Szudoimport az elmúlt ötéves terv során 80 millió rubelért vásárolt ma­gyar hajókat és darukat, exportja Ma­gyarországra 12 millió rubelt tett ki. 1976—80 között 160 millió rubel ér­tékű áru vásárlását tervezik, többek között 80 folyami és tengeri úszódaruét valamint 56 különböző rendeltetésű vontatóét. A Szudoimport exportjának értéke ugyanezen idő alatt 40 millió rubel lesz — mondotta a tegnapi saj­tótájékoztatón D. J. Sevcsenko a Szov­jetunió budapesti kereskedelmi taná­csosa. Kérdésünkre, a szentendrei kiállítás igazgatója, B. Sz. Marrin elmondotta, hogy olyan kategóriájú motorcsónakok­ból és csónakokból, amelyeket most bemutatnak, már sokat szállítottak a szocialista országokba, főként Lengyel­­országba és az NDK-ba, Magyaror­szágra azonban még nem vásárolt be­lőlük. (Pontosabban, a most kiállított mintadarabok kivételével, hiszen ezek­re már bejelentette igényét a KON­­SUMEX.) A kiállítással párhuzamosan tárgyalások folynak, és minden bizony­nyal aláírnak majd több szerződést szovjet hajófelszerelési berendezések szállításáról a Magyar Hajó- és Daru­gyárnak, és esetleg a motorcsónakok és csónakmotorok eladásáról is. Magyar előadássorozat Zürichben Augusztus 30. és szeptember 3. között műszaki előadássorozatot rendez Zürich­ben a Magyar Kereskedelmi Kamara és svájci partnerszervezete, a Svájci Ke­reskedelemfejlesztési Központ (OSEC). Az előadások témái: magyar számjegy­vezérlésű szerszámgépek, környezet­­védelmi eljárások és vizsgáló műszerek. A hétfői megnyitón mintegy 120 svájci üzletembernek dr. Ravasz Károly, az INTERCOOPERATION Rt. gazdasági tanácsadója előadást tartott a magyar— svájci ipari együttműködés eddigi ta­pasztalatairól s továbbfejlesztési lehető­ségeiről. A magyar delegációt Farkas Mihály, a TRANSELEKTRO vezér­­igazgatója vezeti. 3 RÖVIDEN­ ­»• Kedden — az V. ötéves terv egyik kiemelt beruházásaként — megkezdték a mecseki ércbánya új­­ üzemének aknamélyítését. A szovjet­­aknamélyítő berendezés és technológia segítségével 1200 méteres mélységig hatolnak a bányamélyítők. Szerszámgép-tartozékok gyártássza­kosításáról és kooperációjáról tanács­koznak Békéscsabán a KGST-országok szerszámgépgyártással és -külkereske­delemmel foglalkozó vállalatainak il­letve egyesüléseinek képviselői. A lucerna és vöröshere nemesítése valamint a vetőmag termesztése terén szerzett tapasztalataikról tanácskoznak Kompolton a KGST mezőgazdasági ál­landó bizottsága egyik szakbizottságá­nak szakértői. Az ülésen egyeztetik a nemesítési és vetőmagtermesztési el­járásokat, és közös tervet dolgoznak ki a termesztés fejlesztésére. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 184-055 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-08 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next