Világgazdaság, 1976. október (8. évfolyam, 191/1935-212/1956. szám)
1976-10-01 / 191. (1935.) szám
2 1976. OKTÓBER 1. A LENGYEL-JUGOSZLÁV KERESKEDELEM Belgrádi tudósítónktól: A Lengyelországba irányuló jugoszláv export augusztus végére 131 millió dollárra nőtt, 23,3 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az import ezzel szemben 6,3 százalékkal csökkent, 125,7 millió dollár volt. A közelmúltban tartott jugoszláv—lengyel kamarai ülésen megállapították: a két ország áruforgalma kedvezően alakult az év eddig eltelt hónapjaiban. Augusztus végéig összesen 486 millió dolláros árucsere-előirányzatnak 52,6 százalékát teljesítették. Ha ezt az eredményt a múlt év első nyolc hónapjának eredményével vetjük öszsze, akkor az idén 4 százalékkal magasabb a teljesítés. A kétoldalú áruforgalom szerkezetéről a tanácskozáson megállapították: elsősorban gépipari termékekre, komplett ipari létesítményekre, valamint különböző kooperációs termékek szállítására kötöttek szerződéseket. A kooperációs gyártmányok közül a mezőgazdasági gépeket, különösen a traktorokat és a különböző motorokat lehetne kiemelni. Jugoszláv részről kedvező az autóbuszexport alakulása, a lengyelek ugyanezt mondhatják el a bányászati felszerelésekről. A terméklistán ugyanakkor nem szerepelnek a vasúti járműipar termékei, s elmaradtak a tradicionálisnak tekinthető jugoszláv energetikai berendezésszállítások is. A mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari szektorban kedvezőek az eredmények, különösen, ha a lengyelkivitelt vizsgáljuk. A nyers- és alapanyagokra vonatkozó kötések eddig elmaradtak a kívánt szinttől, ezzel kapcsolatban jugoszláv szakemberek azt javasolták, hogy a nyersanyagok árucseréjében érdekelt vállalatok — különösen a színesfémek vonatkozásában — időben állapodjanak meg az árakról, hogy a lengyel partnerrel hosszú távú keretmegállapodásokat köthessenek. A kamarai ülésen megállapították, hogy a fogyasztási cikkek cseréje elmarad az előirányzattól. A közelmúltban megszavazott 15 millió dolláros exporthitel azonban hozzásegítheti a jugoszláv exportőröket, hogy az eddiginél jóvaltöbb konfekciót és rövidárut, valamint bútort értékesítsenek a lengyel piacon. JAVUL A JUGOSZLÁV BANKOK ÉS A GAZDASÁG LIKVIDITÁSA A jugoszláv bankegyesülés megállapítása szerint az ügyviteli bankok 1976 eddig eltelt időszakában a hitel- és pénzügyi politika előírásait követve gazdálkodtak. Különösen az első félévben erőteljesen törekedtek a gazdasági és pénzügyi folyamatok stabilizálására, mindenekelőtt az ebben az időben bevezetett új fizetési rendszernek a vállalatok közötti népszerűsítésére, illetve alkalmaztatására — írja kommentárjában a Borba című lap. (Megjegyzés: a belföldi vállalatközi meghitelezést időben, úgyszólván minimálisra csökkentették azzal a hatósági előírással, amely szerint a teljesített szállítást követően a számlázott érték közvetlenül esedékessé válik.) Az első félévi sikeres működés egyik fokmérője a jugoszláv bankegyesülés véleménye szerint az, hogy a bankok növelték mind a rövid-, mind a hosszú távú hiteleket, és jelentősen fokozták a hitelelhelyezést a lakás és kommunális építkezéseknél. Az ilyen jellegű hitelek — az értékpapírokat is beleértve — közel 12 milliárd dinárral nőttek a múlt esztendő első feléhez viszonyítva. A bankegyesülés véleménye szerint a jelzett időszakban a jugoszláv gazdasági és a bankok likviditása magasfokú, ami a sikeres hiteles pénzpolitika, valamint a devizatranzakciók eredménye. A likviditás azonban nem mindenütt azonos szintű, változó képet mutat köztársaságonként, valamint a gazdasági ágazatonként. A jugoszláv bankegyesülés szeptember 30-án megnyíló háromnegyed évi mérlegkészítői értekezletén a likviditás részleteit is ismerteti, azzal, hogy a tagbankok feladatává teszi, készítsenek részletes elemzést saját pénzügyi helyzetükről, illetve tevékenységükről, melynek alapján kidolgozzák a termelő vállalatok számára fokozatosan visszatérítendő kamatcsökkenést, jutalékvisszatérítés nagyságrendjét és ütemét. Az említett intézkedéssel mindenekelőtt az alapvető pénzügyi gondokkal küzdő vállalatokon akarnak segíteni — mutat rá a Borba. Bár a jugoszláv belső előírások szerint a banktevékenységből származó bevétel teljes egészében a pénzügyi intézményeket illeti meg, remélhető, hogy a bankegyesülés végrehajtó tanácsának visszatérítési javaslatát jóváhagyják a tagbankok. G* A Nagy Tavak Országainak Gazdasági Közössége (CEPGL) néven gazdasági integrációt alakított Zaire, Ruanda és Burundi. A CEPGL székhelye Ruandában lesz. A három államfő szerint országaik együttműködése minden téren sikeres. Decemberben szovjet kereskedelmi delegációt várnak Kairóba. Az 1977-re szóló kereskedelmi jegyzőkönyv meghosszabbítása és az 1980-ig terjedő időszak vizsgálata lesz a kairói megbeszéléseik témája. 4* A perui légierők számára francia Mirage harci gépeket, és három amerikai gyártmányú Hercules típusú gépet vásárolt a limai kormány jövő tavaszi, illetve ez év novemberi szállításra. Súlyosan sértené az arab—amerikai kapcsolatokat, ha az amerikai kongresszus elfogadná a törvényt, amely az Izrael elleni arab gazdasági bojkott gyengítésére irányul — jelentette ki a kairói bojkottiroda vezetője. Ez a törvénytervezet lesz egyébként a legfőbb napirendi pont az iroda október 18-án Bagdadban összeülő féléves értekezletén. GR Jamaica hivatalosan tiltakozott Washington döntése ellen, amellyel meg-,háromszorozta a cukor import vámját. A többi karibi és latin-amerikai cukortermelő ország is tiltakozni fog az amerikai döntés ellen — jelezte Jamaica külkereskedelmi minisztere, ami jelenti :* Mexikóban csökkentették 12 fajta fém exportadóját az eddigi 7,5 százalékról 5 százalékra. Az érintett fémek között van a horgany és a réz. A 12 fémfajta adja Mexikó ásványi exportjának 70 százalékát. Zöme az amerikai piacra kerül.z Argentína monetáris tartalékai meghaladják a 600 millió dollárt, s a kereskedelmi mérleg aktívuma az év végéig eléri a 800 milliót — jelentette be Martinez de Proz gazdasági miniszter. Az első nyolc hónap exporttöbblete 500 millió dollár volt. Uruguay külkereskedelmi aktívuma ez év első nyolc hónapjában 11,14 millió dollár volt. Az export 363,8 milliót hozott, az import pedig 352,7 millióba került. Tavaly a külkereskedelmet 167 millió dolláros deficittel zárták. Ausztria kereskedelmi deficitje némileg csökkent: augusztusban 4,34 milliárd schilling volt, szemben a júliusi 4,36 milliárd, illetőleg a tavaly augusztusi 2,95 milliárd schillinges importtöbblettel. Az év első nyolc hónapjában 34,44 milliárd schillinges deficit gyűlt fel a mérlegben.®› Az amerikai ITT franciaországi leányvállalata 5 millió frank értékű megrendelést kapott a mexikói állami kőolaj vállalattól. A francia ITT fogja kiépíteni a PEMEX mintegy 200 különböző helyen levő irodáit összekapcsoló távközlési hálózatot. Repüljön els SWISSAIR JÁRATAIVAL ALGÍRBA! Négy járat hetente, HÉTFŐN, SZERDÁN ÉS SZOMBATON ODA ind. Budapest 09.15 SR 469 VISSZA ind.Algír 14.20 SR233 érk. Zürich 10.45 érk.Zürich 18.25 ind. Zürich 11.40 SR 232 ind.Zürich 19.25 SR468 érk. Algír 13.40 érk.Budapest 20.55 VASÁRNAP ODA ind. Budapest09.15 SR 469 VISSZA ind.Algír 14.40 SR235 érk. Zürich 10.45 érk.Zürich 17.45 ind. Zürich 12.20 SR 234 ind.Zürich 19.25 SR468 érk. Algír 13.25 érk.Budapest20.55 MINDEN HÉTEN CSATLAKOZÁS AZ ORÁN-ZÜRICH-BUDAPEST ÚTVONALON! Utazási ügyekben készségesen állunk rendelkezésére. SVÁJCI LÉGITÁRSASÁG 1052 Budapest, V., Kristóf tér 7-8. Telefon: 172-500, 172-806. Importtakarékosságot sürget a csehszlovák miniszterelnök A csehszlovák népgazdaság ma összehasonlíthatatlanul nehezebb feltételek között dolgozik, mint a múltban, ezért az eddiginél gyorsabb technikai és műszaki fejlesztésre van szükség — hangsúlyozta Strougal csehszlovák miniszterelnök az észak-morvaországi műszaki értelmiségiek aktívaértekezletén. Mint elmondotta, módosítani kellett az 1973—74-ben kidolgozott magas energia- és nyersanyagimport-terveket, mivel bebizonyosodott, hogy az import ilyen mértékben nem emelkedhet. Most az egész társadalom előtt az a feladat áll, hogy gyorsan növelje a gazdaság hatékonyságát, az ország exportképességét. Ily módon kell biztosítani az életszínvonal további emelésének feltételeit. El kell érni — hangsúlyozta Strougal —, hogy a gépipar és az építőipar évente 3—3,5 százalékkal csökkentse fémfelhasználását, s hogy jobban észszerűsítse a termelési folyamatokat. Befejezésül arról beszélt, hogy növelni kell a műszaki vezetők, tervezők, konstruktőrök érdekeltségét a műszaki fejlesztésben, hiszen munkájuktól függ elsősorban a termelés hatékonysága. (MTI) Lengyel-francia tv-együttműködés Színes televíziókat gyártó üzemet létesít Lengyelországban a francia Thomson-Brandt elektromos és elektronikus cikkeket előállító konszern. A lengyel Unitra elektronikai ipari tröszttel kötött szerződés értékét párizsi ipari körökben 100 millió francia frankra becsülik. Kezdetben évi 100 ezer készüléket, 1980-tól pedig a tervek szerint 500 ezer darabot bocsát ki az új üzem. (AP-DJ) A francia repülőgépipar ajánlkozása Indiában A Mirage F-1 repülőgépek gyártásának megszervezését ajánlotta az indiai kormánynak Jacques Noetiger, a francia légiközlekedési szövetség Új- Delhiben tárgyaló képviselője. Együttműködést ajánlott a polgári utasszállító gépek és a rakéták gyártásában is. A francia Mirage-nak a svéd Viggen és az angol—francia Jaguar versenyével kell megküzdenie — mondják jól tájékozott delhi körökben. (AFP) Mélyponton a dél-afrikai gazdaság Messze nem teljesültek a Dél-Afrika idei gazdasági fellendüléséről szóló előrejelzések, sőt az ország legfontosabb exporttermékét, az aranyat sújtó nemzetközi kereslet lassulása, s főként az egyre feszültebbé váló politikai válság alig teszi valószínűvé, hogy a következő néhány évben akárcsak némi javulás is lesz a gazdaságban. A borulására főként a szociális helyzet ad okot, a fekete lakosság fokozódó megmozdulásait a rhodesiai, namíbiai események fényében egyre nagyobb aggodalommal figyelik üzleti körökben. Súlyosbítja a helyzetet,, hogy március óta a külföldről érkező tőkeberuházások szinte teljesen elapadtak. A nemzeti össztermék reálértékben tekintve az idén valószínűleg 2 százalékkal vissza fog esni, a következő évre a legmerészebb jósok is csak stagnálást ígérnek. (S mindez az 1971— 1975-ös évi átlagos 4,1 százalékos növekedést követi.) Az előrejelzések szerint csökkenni fog a következő 12 hónapban az ipari termelés is. Az 1976 júniusában zárult egy évben ugyan a termelés még 3 százalékos növekedést mutatott, ez azonban főként annak volt köszönhető, hogy Dél-Afrikában bevezették a tévéadást, s ez átmenetileg fellendítette a televíziós készülékek iránti keresletet. Ez év második negyedében már a beruházások is visszaesést mutattak, annak ellenére, hogy a hatóságok fokozták kiadásaikat (főként vasútépítési célokra). A beruházási szünetet annak tulajdonítják, hogy a vállalkozók a politikai körülmények alakulásától teszik függővé további tevékenységüket. Az inflációs rátát a következő hat hónapban sem valószínű, hogy sikerül 10 százalék alá szorítani. A júniusban zárult 12 hónapban az áremelkedések üteme 11,1 százalék volt, a korábbi esztendőben e pedig 14,1 százalék. Szakértők biztosra veszik, hogy a bérek emelkedése a következő évben is messze elmarad az árakétól. Tavaly a bérek reálértékben mindössze 1,5 százalékkal emelkedtek. A színesbőrűesc keresete gyorsabban nőtt ugyan, mint a fehéreké, de abszolút értékben tovább nőtt a béreik közötti különbség. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben csak az exporttól várnak javulást. Ezzel összefüggésben feltételezik, hogy a közeljövőben a rend újabb leértékelésére kerül sor. (Business Europe) VILÁGGAZDASÁG A multik és a fejlődő országok Néhány adalék a magatartási kódexhez A multinacionális vállalatok csaknem mindegyikének van leányvállalata fejlődő országban és beruházásaiknak becslés szerint körülbelül háromnegyed része fejlődő országban helyezkedik el. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fejlesztési segélybizottságának, a DAC-nak tizenhét tagországából 1975-ben közvetlen beruházások formájában 9,2 milliárd dollár áramlott a fejlődő országokba. Minthogy a Közös Piac bizottságának feltevése szerint a külföldi közvetlen beruházásoknak nagyjából 80 százalékát a multinacionális vállalatok műveleteinek lehet tulajdonítani, az említett összegből 7,36 milliárd dollár származhatott a multiktól. A Közös Piac bizottsága elfogadhatónak tartja az a több tanulmányban kifejezésre juttatott véleményt, hogy a külföldi közvetlen beruházások középtávra előnyösek a tőkét exportáló ország fizetési mérlege szempontjából. Ebből okszerűen következik, hogy multinacionális vállalatot befogadó ország fizetési mérlegét a vállalat műveletei rontják. És könnyen megérthető, hogy a befogadó országok a fizetési pozíciójuk védelmében adókat és korlátozásokat állapítanak meg — különösen a nyereségek repatriálására vonatkozóan. Az Andesi Paktumhoz tartozó országok például a profit 14 százalékának hazautalását engedték meg. A nem szocialista világkereskedelem mintegy 50 százalékát a multinacionális vállalatok bonyolítják le, a technológia forgalmából pedig aránylag még ennél is több, mintegy 70 százalék jut rájuk. A technológia átengedése történhet a beruházással együtt, ennek a folyományaként, vagy történhet önálló ügylet alapján. Az előbbi esetben egyszerűen beviszik a beruházók — mint említettük — 80 százalékban a multik a szabadalmait, know-how-t a fejlődő országba, a második esetben eladják neki. Különleges problémák ilyenkor szoktak felvetődni. Visszaélések a nyereség repatriálása körül Multinacionális társaságok egész Dél-Amerikában sok millió dollárt irányítanak egyik országból a másikba oly módon, hogy leányvállalataik nyersanyagokat és alkatrészeket cserélgetnek egymással határokon keresztül, de ugyanannak az anyavállalatnak a keretén belül. Ezeknek a manővereknek a célja valamennyi multinál egy és ugyanaz: kijátszani a helybeli adórendelkezéseket vagy transzferkorlátozásokat és a megengedettnél több profitot kivonni a befogadó országból. Ha a külföldi társaság nem képes minden pénzéhez hozzájutni, a legrosszabb esetben beruházza abban az országban, ahol a leányvállalat telephelye van. Jellemző a Volkswagen példája: nemcsak autókat gyárt Brazíliában, hanem mezőgazdasági termelést is folytat. Az USA-beli multinacionális társaságok külföldi leányvállalatai 1973 és 1975 között csak Latin-Amerikában mintegy 9 milliárd dollárt fektettek be. A favorit Brazília, másodsorban Peru jön számításba, harmadsorban Venezuela. E három ország gazdasága olyan erős, hogy a profitot érdemes ott helyben beruházni, reinvesztálni. Máshol kevésbé fizetődik ki, következésképpen a multik különféle fogásokat alkalmaznak pénzük hazautalásának (repatriálásának) lehetővé tétele céljából a terhek és a korlátozások ellenére. És persze az újra való beruházás sem folytatható vég nélkül._ Annáig kevésbé, mert a virágzó vállalkozások csak halmozzák a nyereséget. A vendéglátó országok a hazautalásokat érthetően főleg azért adóztatják meg, illetve korlátozzák, hogy egyrészt növeljék az állami bevételeket, másrészt tehermentesítsék a fizetési mérleget. A nyereség reinvesztálásának fokozására irányuló esetleges törekvések azért kétes értékűek, mert elkedvetlenítik friss külföldi tőke beáramlását. . A repatriálás megadóztatásának, illetve korlátozásának kijátszására a multiknak sajátos technikájuk alakult ki. A legismertebb három módszer: az alkalmazott technológiáért díj fizetése az anyavállalat részére; alkatrészek exportja ugyanazon anyavállalat leányvállalatai között; nyersanyag vagy alkatrész importja ráfizetéssel. Egy amerikai szakértő megállapította, hogy a a multinacionális társaságok leányvállalatai fizetik a legnagyobb díjakat licencért, know-how-ért, általában technológiáért — természetesen anyavállalatuknak. A Brazíliában működő külföldi társaságok például 1974-ben összesen 201 millió dollárt, 1975-ben 223 millió dollárt fizettek műszaki segítség és vállalat vezetési támogatás fejében. Ugyanakkor a szabályszerűen, nyíltan hazautalt profitok 1974-ben 250, 1975-ben 237 millió dollárra rúgtak. A második megszokott eljárás, hogy a leányvállalat késztermékek helyett alkatrészeket gyárt. A gyártmányokat csekély haszonnal olyan országba szállítják, ahol a repatriálás nem jár nehézséggel. Itt a testvérvállalat elvégzi az összeszerelést, a végterméket innen exprtálják és a busás nyereség hazautalható. Végül az is járt út, hogy nyersanyagért vagy alkatrészért a multinak egyik leányvállalata a reális értéknél jóval többet számít fel egy másiknak, amely olyan vendéglátó országban működik, ahol adóztatják vagy korlátozzák a repatriálást. Ha a szállítót az ő telephelyén érvényes rendelkezések kevésbé vagy egyáltalán nem korlátozzák, és ha a szállított árunak nincs helybeli ellenőrizhető piaci ára, ezzel a harmadik módszerrel is a megengedettnél sokkal több profitot lehet felszabadítani. A fentebb idézett szakértő szerint a túlfizetés csak Dél- Amerikában dollármilliárdokra megy fel. A technológia átadásának fortélyai A Fülöp-szigeteken — hosszú évek óta először — támadások érik a multinacionális vállalatokat különféle praktikáik miatt. Főleg azt kifogásolják, hogy a korszerű technológia, amit bevisznek a fejlődő országba, illetve eladnak neki, a vendéglátó gazdaságnak gyakran édeskeveset használ. Ennek oka egyes esetekben az, hogy a licencdíjat túlzott összegben szabják meg és így az átvevő az üzleteken alig keres valamit. Panaszra ad okot a multiknak az a gyakorlata is, hogy a technológia átadásában a fejlődő ország szempontjából válogatás nélkül járnak el, nem nézik, vajon az átvevő gazdaságnak ésszerű szüksége van-e a végtermékre, amelyet az új technológiával gyártanak és nincsenek tekintettel arra sem, hogy a transzferköltség nem terheli-e meg indokolatlanul a fejlődő ország fizetési mérlegét. A multinacionális társaságok védelmére fel szokták hozni, hogy a fejlődő országokban terjesztik a korszerű technológiát és így előrelendítik iparfejlesztésüket. Nos, az ismertetett panaszok arra utalnak, hogy a fejlődő országok ezt esetleg drágán fizetik meg. Sokba kerülhetnek nekik azok az ún. csomagüzletek is, amelyek a technológia átengedését különféle mellékkötelezettségekkel kapcsolják össze, mint különösen teljes üzemeknek, berendezéseknek bizonyos vállalatoktól történő vásárlása. Az UNDP, az ENSZ fejlesztési programjának szervezetei nemrég felmérést készített és ebben megállapítja, hogy 251 szerződés közül, amelyben fejlett ipari ország a Fülöp-szigeteknek technológiát adott át, sok tartalmazott visszaélésszerű vagy korlátozó kikötést szabadalmak vagy védjegyek forgalmában. Egyedül a gyógyszeripari társaságok esetében az effajta kikötések között szerepelt: vásárlási kötelezettség; a csomagolásra vonatkozó követelmény; versenytilalom; exportkorlátozás; hasonló készítmény harmadik országból való importjának kizárása; ármegállapítás. Mexikóban 1973-ban törvényt hoztak a technológiai transzferről. A törvény tilalmazza az olyan szerződési kikötést, amely szerint az engedélyes meghatározott szállítótól köteles vásárolni. Bizottság alakítását rendeli el azzal a feladattal, hogy vizsgáljon felül minden olyan szerződést, amely technológia vagy védjegy átengedésére vagy vállalatvezetési díjra vonatkozik. Mintegy 5000 licencszerződést vetettek vizsgálat alá — részben visszamenő hatállyal — és a jogdíjakat 5—15 százalékkal leszállították. Echeverria lelépő elnök szerint Mexikó tíz év alatt kb. 80 millió dollárt takaríthat meg ilymódon. A felülvizsgáló bizottság újabban a megtakarítást ennek az összegnek a sokszorosára becsüli. A technológiai transzfer, a díjak, az adók nemzetközi szabályozása ellen a multiknak nem igen vannak fenntartásaik, de annál inkább tiltakoznak az információ-szolgáltatás ellen. Több magatartási kódex készül, s van amelyik bizalmas adatok feltárását is megkövetelné. Négy tervezetről tudunk: előmunkálatok folynak az ENSZ-ben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben (az ILO-ban), az OECD-ben és végül, de nem utolsósorban a fejlődő országok érdekeit legerélyesebben képviselő UNCTAD-ban. P. B. Tyihonov a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatokról A szovjet—nyugatnémet kereskedelem újabb erőteljes fellendülését hozza magával az 1980-ban befejeződő ötéves tervidőszak — mondta Tyihonov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a kölni Industrie- und Handelsrevue című folyóiratnak adott nyilatkozatában. A következő évekre már jelenleg mintegy 25 milliárd spárka értékű üzletről jött létre, illetve várható rövidesen megállapodás. Tyihonov, aki egyben a szovjet—nyugatnémet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnöke is, a gazdasági kapcsolatok legfontosabb jellegzetességeként tartósságukat emelte ki. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozók mindenalkalommal jelentős lökést adtak a gazdasági kapcsolatoknak is — állapította meg. (DPA)