Világgazdaság, 1978. május (10. évfolyam, 83/2337-103/2357. szám)
1978-05-03 / 83. (2337.) szám
MAGYAR GAZDASÁG Szocialista kiállítók a tavaszi BNV-n Tudósítónktól: A budapesti nemzetközi vásárok történetében már hagyománynak tekinthető, hogy a szocialista országok a legjelentősebb külföldi kiállítók közé tartoznak, igen nagy kiállítási területen sok érdekes újdonsággal képviseltetik magukat. Elsőként a Szovjetuniót említjük: ezúttal 14 szovjet vállalat vesz részt a rendezvényen, legújabb termékeinek bemutatójával, illetve információs irodákkal. Különös érdeklődésre tarthat számot az Avtoexport járműipari kiállítása és az Avtoexport repülőgép- és helikoptermodelljeinek bemutatója. Az Elektronorgtechnika adatfeldolgozó gépeket, a Machinoexport optikai és mérőműszereket, a Stankoimport szerszámgépeket és kohászati berendezéseket állít ki, de láthatunk a szovjet bemutatón különféle műszaki könyveket, vegyipari berendezéseket, ipari hűtőket, kompresszorokat, sőt egy külön összeállítást is „Az integráció az elektrotechnikában” címmel. Bulgáriából 6 kiállító külkereskedelmi vállalat érkezik: villamos mérőműszereket, irodagépeket, számítástechnikai eszközöket, fém- és fafeldolgozó gépeket és kohászati félkészárukat állítanak ki. Csehszlovákiából 18 vállalat mutatkozik be. A többi között legújabb orvosi műszereiket, szivattyúikat és textilgépeiket állítják ki, s szerepelnek bemutatóikon klímatechnikai eszközök, erőműberendezések, szerszámgépek, villanymotorok, kábelek. A Motokov kiállítását a járműipari szabad területen láthatják az érdeklődők. Jugoszláviából összesen 30 kiállító érkezik. A fogorvosi berendezésektől a műszaki porcelánokig, az univerzális esztergapadoktól a számológépekig, a járműipari alkatrészektől a szerszámgépekig ezeken a standokon is sok érdekes újdonságot mutatnak be. Lengyelország kiállítóinak száma tizenkilenc. Az Unitra irodagépeket, elektronikus elemeket, fényforrásokat, a Metalexport szerszámgépeket, a Metronex pedig a műszeripar, a híradástechnika és a számítástechnika újdonságait állítja ki. A Német Demokratikus Köztársaság 13 kiállító vállalata a nyomdaipartól a híradástechnikáig szintén sok újdonsággal ismerteti meg a látogatókat. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Transportmaschinen Export—Import haszonjármű bemutatója. Romániából az idei tavaszi BNV- re 7 kiállító érkezik. Láthatók lesznek egyebek között az Autó—Dacia Diesel-motoros haszonjárművei, az Electronum számítástechnikai és adatfeldolgozó berendezései és az Industrialexport különféle bányagépei. KGM-vállalatok vezetőinek tanácskozása Kedden a MOM székházában tanácskozást tartottak a kohó- és gépipari tárcához tartozó vállalatok igazgatói. Értekezletükön részt vett Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, valamint Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes is. Gácsi Miklós elmondta: az év első negyedében a kohászati üzemek a tervnek megfelelően 4 százalékkal növelték a termelést a múlt év azonos időszakához képest. A gépipari vállalatok termelésfelfutása 7,7 százalékos, tehát a vártnál gyorsabb, fontos azonban, hogy az árak és a piaci munka javításával növeljék az exportot, és a belföld számára is ütemesebben szállítsanak. Az év végéig növelni kell az erőfeszítéseket, hogy befejezhessék az ágazat több, mint ötven megkezdett beruházását. Gyorsítani kell a szelektív fejlesztést, gyarapítani az exportárualapot. (MTI) Gyermekruhák Irakba Tudósítónktól: A HUNGAROCOOP 1978. évi szállításra 100 ezer dollár értékben adott el gyermekruhát Irakban a Gecotex állami vállalat részére. A magyar külkereskedelmi vállalatnak ez az első gyermekruha-rendelése Irakból. A próbarendelés elsősorban azért jelentős, mert a lekötött áruk között leányka iskolaruhák is szerepelnek, amelyekből — ha a piacra történő bevezetés sikerrel jár — nagy mennyiségben is lehetne szállítani Irakba. A most megrendelt árut, amelyet a Kaposvári Ruhagyár, illetve a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet gyárt, ez év őszén szállítják a megrendelőnek. A Ikarus-bemutató Új-Zélandban Tudósítónktól: Ezekben a hetekben, a helyi utasok nem kis érdeklődésétől kísérve, egy pirosra festett, jobbkormányos Ikarus 281-es típusú csuklós autóbusz járja Új-Zéland nagyvárosai, Auckland, Wellington, és Christchurch utcáit. A MOGÜRT és a helyi partnerek szervezte bemutató, az aucklandi sajtó szerint már az első napokban nagy visszhangot keltett: március 27-én a sajtó, a rádió és a televízió részére rendeztek tájékoztatást, április 5-én pedig Auckland város buszközlekedési vállalatának elnöke tekintette meg üzemelés közben e járművet. Cikkek jelennek meg a szaksajtóban, a rádióban és a tv-ben pedig interjúk hangzanak el a próbaüzemelésről. Érdeklődésünkre a MOGART-nél elmondták, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére lehetőség van rá, hogy az Ikarusok teret nyerjenek az új-zélandi piacon is. A szigetország forgalmas és zsúfolt nagyvárosaiban, ahol még szenzációszámba megy a csuklós busz, a kiöregedett buszpark lecserélését fontolgatják. A helyi szakemberek tetszését különösen a csuklós busz nagy szállítókapacitása nyerte el, de az akvizíciós munka jelenlegi szakaszában korai lenne jóslatokba bocsátkozni a sikeres eladásokról. Természetesen a MOGÜRT nincs egyedül a piacon: a számos hagyományos szállító világcég mellett a MAN tavaly rendezett hasonló buszbemutatót. Az Ikarus 281-es április 16-ig maradt Aucklandban, ezután április 20-tól Wellingtonban folytatódott magyar buszkörút. Üzletkötések a brnói vásáron Tudósítónktól: A pénteken zárult IX. brnói nemzetközi fogyasztásicikk-vásáron számos üzletkötés jött létre magyar és csehszlovák vállalatok között, s ez érthető is: a magyar—csehszlovák külkereskedelmi forgalomnak mintegy 20 százalékára rúg a fogyasztási cikkek cseréje. A KONSUMEX 1978—1980-ra összesen több mint 16 millió rubel értékű importszerződést írt alá csehszlovák partnereivel. Néhány nagyobb tétel: még ebben az évben 750 ezer rubelért gumicsizma, 100 ezer rubelért bőrdíszmű, a választékcsere keretében 300 ezer rubel értékű női fehérnemű, 150 ezer rubelért pedig szappan érkezik Csehszlovákiából. A Merkuria vállalattól 3,3 millió rubelért radiátort, 1,2 millió rubelért elektromos háztartási cikkeket vásárolt a KONSUMEX. A Pragoexporttól 1979-ben 1 millió rubelért érkezik bőrdíszmű, másfél millióért játékára. A csehszlovák Transakta 700 ezer rubelért női fehérneműt, a Drevouniaval 2,4 millió rubelért bútort szállít a magyar külkereskedelmi vállalatnak. Eléri az 1,6 millió rubelt a HUNGAROCOOP brnói üzletkötéseinek értéke is. A szövetkezeti választékcsere keretében lebonyolított kölcsönös forgalom az idén meghaladja a 600, jövőre pedig a 900 ezer rubelt. Magyar I &ngpm Kereskeedelmi JTgM_____Kamara A fa- és bútoripari tagozat új elnöksége Tudósítónktól, , A Magyar Kereskedelmi Kamara fa- és bútoripari tagozatának legutóbbi tagvállalati ülésén újraválasztották a tagozat elnökségét. A tagozat elnöke Tollár József, a Kanizsa Bútorgyár igazgatója lett. Dr. Csontos Gyulát, a FAGOK vezérigazgatóját, Kálmán Sándort, az ARTEX vezérigazgatóját és Szántó Györgyöt, a BÚTORÉRT vezérigazgatóját, mint társelnököt, Dám Ferencet, az Ülőbútor Ipari Szövetkezet elnökét, Dr. Lázár Lászlót, a BUBIV vezérigazgatóját, Dr. Schmidt Ernőt, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatóját, mint elnökségi tagot tisztségükben megerősítették. Új elnökségi tagok: Kara Tibor, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat vezérigazgatója, Király Miklós, a LIGNIMPEX főosztályvezetője, Schmal Ferenc, az ÉRDÉRT vezérigazgatója, Szendrei István, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat vezérigazgató-helyettese, Tamás László, a Fa- és Papíripari Szövetkezetek Szövetségének elnöke, Telkes János, a Fa- és Papíripari Szövetkezetek Közös Vállalkozásának ügyvezető igazgatója. Az építőipar mint külkereskedelmi ágazat Kapacitás-import és -export Vasútvillamosítás és kőolajvezeték-építés Magyarországon csehszlovák építőkkel; magyar szállodaépítés Pozsonyban; lengyel építők a Tiszántúlon; jugoszláv építők Szombathelyen; osztrák építési munkák Kaposvárott — a magyar építőipar export-import forgalom másfél évtizedes történetének mérföldkövei. A korszerű építési technológiák elterjedésével keletkező területi-strukturális aránytalanságok áthidalásának ugyanis kézenfekvő módja az építőipari kapacitások külföldi lekötése, illetve külföldi kapacitások igénybevétele. De ez utóbbi mellett szólhatnak más szempontok is — például a gyors kivitelezés által eredményezett gyorsabb megtérülés. Hosszú időn át úgy véltük, hogy az építőipar alapvetően autark ágazat, a szónak abban az értelmében, hogy mindenkori fejlettségét és fejlesztési arányait elsősorban belső (országon belüli) tényezők határozzák meg. Az építőiparon belüli specializáció azonban lehetővé, illetve szükségessé tette az építőipari kapacitások nemzetközi cseréjét. Ilyen megfontolások alapján került sor már a hatvanas évektől kezdve egyik első építőipari kapacitás-importunkra, a vasút villamosítási munkálataiban résztvevő csehszlovák szerelői kapacitás bevonására. Szintén csehszlovák építők bevonásával került sor egy másik, hasonlóan speciális építési-szerelési feladat megoldására az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszának építkezéseiben. Az is előfordul, hogy az új építési igények műszakilag, technológiailag még meglehetősen korszerű kapacitást tesznek (átmenetileg) szükségtelenné, amelynek felszámolása esetenként jelentős népgazdasági veszteséggel járhat. Ilyen esetekben kézenfekvő ezeknek a kapacitásoknak országon kívüli hasznosítási lehetőségét tanulmányozni, s kifejezetten népgazdasági érdek az ilyen kapacitások exportjának mérlegelése. Ez természetesen párosulhat más, az ország gazdasági építőmunkájához alapvetően szükséges külső kapacitások bevonásával, s így az építőipar strukturális problémáit lényegében klasszikus nemzetközi munkamegosztással, illetve klasszikus külkereskedelemmel tudjuk megoldani. Természetes, hogy ilyen strukturális probléma megoldásához a belső igényen kívül alapvetően fontos a megfelelő, komplementer struktúrával rendelkező külső környezet. Ezt lényegében az európai szocialista országokkal folyó együttműködés keretében biztosítani tudjuk. Vegyünk egy szemléletes példát a gyakorlatból. Ismeretes, hogy a győri házgyár kapacitását az előző évtizedben erőteljesen felfejlesztették az ott jelentkező megnövekedett építési igények kielégítésére. Az így felduzzasztott kapacitás a földrajzi környezetében jelentkező építési igényeket lényegében kielégítette, jelenleg kapacitásának csak egy részét kell a környezetében jelentkező hazai építkezéseken lekötnie. Ugyanakkor a Tiszántúlon megnövekedett az építési igény, elsősorban ipari beruházásokkal kapcsolatosan. Ez azt jelenti, hogy az ország két részén egyidejűleg jelentkezik kapacitástöbblet és kapacitáshiány. Jelentkezik ugyanakkor számos akadály is. A felesleges kapacitást áttelepíteni nem lehet, a házgyári technológiából adódóan a kész épületrészek szállítása a nagy földrajzi távolság miatt nem túl gazdaságos, végül az átmenetileg felesleges kapacitás és az igény technológiailag sem harmonizálható. A probléma áthidalására külső „hidat” vettünk igénybe. Az ország északnyugati részén jelentkező kapacitástöbblet bekapcsolódhatott a szlovákiai szállodaépítési programba (a földrajzi távolság viszonylag kicsi), míg a Tiszántúlon jelentkező beruházási építkezések elvégzésére lengyel vállalat ajánlkozott. A KGST-országokkal folytatott építőipari együttműködésünkről tehát egyértelműen állíthatjuk, hogy az strukturális problémák áthidalására, a nemzetközi munkamegosztás új területre történő kiszélesítésre irányuló, kölcsönösen előnyös, kölcsönösen szükséges csere, amelyre a későbbiek során is támaszkodni kívánunk. Az utóbbi év újdonsága volt, hogy szabaddevizás elszámolású országokkal is létesültek szerződések magyarországi építkezések elvégzésére. Itt elsősorban a jugoszláv vállalatok tevékenységére gondolunk, amely különösen az infrastrukturális területeken jelentkező beruházási igényeink megvalósítását szolgálja. (E hasábokon is beszámoltunk a rekordhatáridővel vállalt szombathelyi áruház-építésről.) Figyelembe véve, hogy a jugoszláv kivitelezők valamivel drágábban valósítják meg a kivitelezést, mintha ugyanezt magyar vállalat végezné el , végig kell gondolnunk e megbízások hátterét. Nyilvánvaló, hogy olyan beruházások esetében kell kiírni versenytárgyalásokat, amelyeknek gyors üzembehelyezése elsőrendű társadalmipolitikai érdekünk. Az is a jugoszláv vállalatok mellett szól, hogy országukban magyar vállalatok is jelentős építési-szerelési tevékenységet fejtenek ki. Mindezek leszögezése mellett hangsúlyozni kell, hogy e területen a magánjogi kezdeményezések bizonyos mértékig a gazdaságpolitikai megfontolások előtt járnak, központi koncepció még nem alakult ki, pontosabban nincs koordinált vélemény a különböző vezető testületek között. Egészen más a helyzet egy másik nagyberuházásnál, a 45 milliárd forintos hitelkeretből megvalósuló Kaposvári Húsüzem esetében. Ennek építési munkáit — mint arról már beszámoltunk — osztrák építőipari vállalat, az Universale—Bau AG. végzi. Ebben az esetben kulcsrakész átadásra kötöttünk szerződést egy NSZK-beli céggel, amely az építési munkák elvégzésével az említett osztrák vállalatot bízta meg. Ez a konstrukció magyar vonatkozásban teljesen új — kísérleti — kezdeményezés, amelynek kockázatát azért érdemes vállalni, mert jelentős devizabevételt jelenthet az a néhány hónap is, amivel előbb kezdi meg termelését az új üzem. Végül, összefoglalásként egyetlen adat: a külföldi építőipari kapacitások által végzett munka hazai kapacitásunknak mintegy 5 százaléka, s hasonló nagyságrendben foglalkoztatunk jelenleg magyar építőket külföldön megvalósuló beruházásainknál. Környei Attila Nehéz, de érdemes meghódítani Süddeutschie Zeitung A brüsszeli bizottság külkapcsolatokban illetékes alelnöke, Haferkamp Tokióban jártában — nem elsőként — az alábbiakat állapította meg: a ma már sok tekintetben nyílt, de mégis sokféle sorompóval védett japán piac meghódítása az eddiginél jóval több erőfeszítést kíván a Közös Piac exportőreitől. Tény, hogy még nem is olyan régen a helyi ipar kemény ellenállásába ütközött a szakmájukba vágó áruk tömeges importja, s amíg a nyugat-európai országok bevitelében 50 százalékra rúg az iparcikkek aránya, a japán importon belül ez csupán 20 százalék. Ha meggondoljuk, hogy az EGK Japánnal szembeni külkereskedelmi deficitje 1973 óta közös piaci számítás szerint 5, japán statisztikák szerint pedig 4 milliárd dollárra duzzadt, akkor Haferkamp nyilatkozatának hangja meglehetősen mérsékeltnek tűnik. Az amerikaiak, akik a Japánnal folytatott kereskedelemben 5 milliárd dolláros deficitet halmoztak fel, sokkal élesebben nyilatkoznak, csakúgy mint a munkanélküliséggel küzdő angolok, franciák, olaszok és nyugatnémetek. Egyértelmű véleményük szerint a japánok szinte hermetikusan elzárják piacukat, ugyanakkor saját termékeikkel erőszakosan elárasztják partnereiket. A probléma megoldását sem a viták hangjának élesedése, sem pedig ellenintézkedések nem hozhatják közelebb, hiszen előfordult már, hogy az egyik nyugat-európai iparág védelmére hozott rendszabályok más ágazatokat érintettek igen hátrányosan. De mint ahogyan a japán árudömping sem egyik napról a másikra alakult ki, hanem hosszú évek fáradságos és alapos munkája nyomán, a Japánnal szembeni mintegy 10 milliárd márkás külkereskedelmi deficitet sem lehet egycsapásra eltüntetni. Ma már legalább Tokió minisztériumainak és világkonszernjeinek magasabb régióiban felismerték, hogy szinte üvegházként elzárkózott piacukat a lehető leghamarabb meg kell nyitni. Alacsonyabb szinteken találkozni még ellenállással, de előbb-utóbb ezek az emberek is felismerik az új helyzet diktálta feltételeket. Hogy a japán piac a hatvanas évek közepétől kezdve már nem csupán egy szűk réteg luxusigényeit kielégítő, méregdrága termékcsoportot importál, az az amerikaiak nyakasságának köszönhető. Végeláthatatlan tárgyalásokon és politikai nyomással is odahatottak, hogy Japán egyik importellenes intézkedését a másik után szüntette meg. A hagyományosan Kelet-Ázsiában tevékenykedő kereskedelmi házakat leszámítva azonban, Nyugat-Európa csak 1973 óta érdeklődik mélyebben a japán piac iránt, amikor az addig oly lukratív és könnyen megközelíthető piacokon nehézségekbe kezdett ütközni. Hogy közben mi változott meg és hogy mire lehet számítani, azt szemléletesen illusztrálja az autó. A Közös Piacra 1974-ben 250 ezer, 1976-ban azonban már 491 ezer japán autó érkezett, ugyanakkor a fordított irányú forgalom megmaradt a szegényes 25 ezer darabszámon. Teljesen kész autót Japán csak 1965 óta importál — pedig évente 3 millió új jármű kap forgalmi engedélyt — és a beviteli vámot 1968 januárja és 1972 szeptembere között fokozatosan 6,4 százalékra mérsékelte. (A közös piaci beviteli vám még mindig 11 százalékos). Japán azonban még ennél is tovább ment, 1978. április 1-i hatállyal teljesen eltörölte az importált személyautók vámját. Az idevágó törvény csak egyik tétele a 318 áru vámtételével foglalkozó csomagnak, amely jóváhagyásra vár a parlamentben. Hogy a nyugatnémet autókból miért nem fogy több, azt elsősorban az ár magyarázza. A Golf például közel 80 százalékkal kerül többe, mint a hozzá hasonló japán személygépkocsi. Ennek három oka is van: Japánban alacsonyabbak a termelési költségek, a márkára nézve igen előnytelen az átváltási árfolyam, végül pedig az importautó a japán piacok nak mindenféle terhes és időrabló vizsgálaton kell átesnie, egyebek között 30 ezer kilométeres próbajáratra köteles. Igaz, hogy a tesztek egy részét újabban már maguk a japánok végzik a gyártó nyugateurópai cégnél és az előállító vizsgálati eredményeit is akceptálják. Az április 1-ével életbe lépő és a kipufogó gázokra is vonatkozó szigorú japán környezetvédelmi rendszabályok sem vonatkoznak három évig a külföldi termékekre. Az autó nem csupán a tíz év alatt végbement változásokat példázza ,hanem azt is, hogy mindkét félnek sokat kell még tennie, hogy az árucsere-forgalom ne legyen egyirányú utca. Néhány nyugatnémet termék Japánban elért sikere azt bizonyítja, hogy a nemzetközi hírű termékek még az igen erős helyi konkurrenciával szemben is helytállnak. Sikere van egyebek között a Triumph fehérneműinek, a Wella hajápolószereinek, a Melitta kávéfőzőinek és a Beiersdorf kozmetikumainak. Az utóbbiakat Japánban sikerre vivő és az itteni viszonyokat jól ismerő Erich Heise szerint itt legalább olyan üzleteket lehet csinálni, mint az öreg kontinensen, csak,megfelelő energiát kell az ügybe fektetni. A japán KAO-szappankonszern és a Beiersdorf közös vállalatát létrehozó szakember szerint vagy magát az országot kell alaposan ismerni, vagy az eladandó áru szempontjából éppen megfelelő partnert felkutatni. De megéri a fáradságot, hiszen holvan még egy olyan ország, ahol az üzleti forgalom három év alatt 3 millióról 120 millió márkára növekszik. Ez még akkor is óriási eredmény, ha az indulás igen költséges. Ahhoz például, hogy a japánok 50—60 százaléka a tv-n keresztül megismerje a Nivea-krémet, 3 millió márkát kellett áldozni. A jelenlegi tv-reklámköltség ennek négyszerese, körülbelül ugyanennyibe kerül a többi reklám. És mindez együtt a forgalomnak mintegy 20 százaléka. Azonkívül éberen figyelni kell a piacot és hogy mit terveznek a helyi konkurrensek. (1978. március, 25.) 1978. MÁJUS 3. ) da wmmm rövidem %• A magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság második ülésszaka kedden az Országházban plenáris üléssel folytatódott. •% Az NSZK-beli Elba cég licence alapján nagyteljesítményű betonkeverők, az ugyancsak nyugatnémet Schwing licence alapján pedig betonszivattyúk sorozatgyártását kezdték meg az Építőgépgyártó Vállalat veszprémi gyárában.