Világgazdaság, 1978. november (10. évfolyam, 213/2467-232/2486. szám)

1978-11-01 / 213. (2467.) szám

MAGYAR GAZDASÁG Magyar Kereskedelmi Kamara Lombardiai üzletemberek látogatása Budapesten Budapesten tárgyal a Lombard Kereskedelmi Kamara küldött­sége a Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására. A delegációban kis- és középüzemek vezetői kaptak helyet, jelezve azt a szándékot, hogy a nagy konszernek mellett e cégeket is jobban bevonják az áru­cserébe. A magyar—olasz forgalom az idén is gyorsan fejlődött, s a kapcsolatok további bővítésére elsősorban a még kihasználatlan kooperációs lehetőségek feltárása, a harmadik piaci együttműködés szorosabbra fűzése révén ny­ik lehetőség. Hétfő este Budapestre érkezett a Lombard Kereskedelmi Kamara kül­döttsége, Giancarlo Protto vezető­ségi taggal az élen. A delegációban műanyagipari gépeket, automatikus, elektronikus berendezéseket, galva­nizáló készülékeket, mezőgép-alkat­részeket, szerszám- és nyomdaipari gépeket, gyógyszeripari berendezése­ket, elektronikai alkatrészeket előál­lító kis- és középvállalatok képvi­selői foglalnak helyet. Zömmel olyan üzletemberekről van szó, akiknek most­ nyílik alkalmuk első ízben, hogy megismerkedjenek a magyar­országi piaci lehetőségekkel. A Magyar Kereskedelmi Kama­rában rendezett keddi kerekasztal­­beszélgetésen Tóth Ida, a­­külkeres­kedelmi minisztérium tanácsosa is­mertette a magyar—olasz gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok alaku­lását Olaszország jelenleg harma­dik tőkés külkereskedelmi­­ partne­rünk: tavaly 20 millió dolláros ma­gyar exporttöbblet mellett a for­galom elérte a 440 millió dollárt. Az idén szeptember végéig az áru­csere 383 millió dollár volt, körül­belül 20—23 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi év hasonló időszaká­ban. Ez azt jelenti, hogy a ma­­gyar—olasz kereskedelem gyorsab­ban növekedett, mint a teljes ma­gyar külkereskedelmi forgalom, s a bővülés még akkor is jelentős, ha az inflációt is figyelembe vesszük. A gazdasági kapcsolatokra serken­tően hatottak a magas szintű láto­gatások, így Kádár János és Lázár György római útja, illetve többek között Ossola külkereskedelmi mi­niszter, továbbá a Fiat, az Elyt, az ENEL és a Montedison elnökének magyarországi látogatása. A magyar exportnak majdnem kétharmada még mindig mezőgazda­­sági cikk, 30 százalék anyagjellegű termék, és csak 2 százalékos a gép­ipari cikkek aránya. Olaszországi im­portunk 60—65 százaléka kohászati termék (hengerelt acél, cső), vegyi­cikk, textilfonal, ásványi anyag és gyógyszer. Húsz százalékot képvisel­nek a gépipari termékek és 8 száza­lék az élelmiszerek hányada, első­sorban déligyümölcsöket és néha rizst importálunk. Az ipari fogyasz­tási cikkek (ruhák és háztartási fel­szerelések) 6-7 százalékot képvisel­nek. Az árucsere-forgalom struktúrája merev, évek óta alig változik, pedig több gépet szeretnénk eladni. Az idén külön gondot okozott, hogy a forgalomhordozónak minősített ko­hászati és textiltermékek kivitelét különféle intézkedésekkel akadályoz­ták. Az első félévben a Közös Piac korlátozó rendelkezései hatására ki­esett exportunkból mintegy 12 mil­lió dollár értékű kohászati cikk. A forgalmat stabilizálják a koo­perációs szerződések, számuk az idén tízzel — 38-ra — növekedett, de még mindig kevesebb, mint az NSZK- val, Ausztriával, Svédországgal, Svájccal és Franciaországgal létre­hozott kooperációk száma. A 33 szer­ződésből 13 a gép- és műszeripar, s további 13 a vegyipar területén szü­letett. 3­­3 kooperációt tartanak nyilván a mezőgazdaságban, a k­önyv­gyű- és az építőiparban, valamint to­vábbi hármat más ágazatban. Jelen­leg 47 kooperációs téma van tárgya­lás alatt, ezek között harmadik piaci együttműködési tervek is szerepel­nek. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Ossola olasz kül­kereskedelmi miniszter májusi bu­dapesti tárgyalásai során elhatároz­ták: néhány afrikai országban az il­letékes kereskedelmi kirendeltségek a helyszínen vizsgálják meg a koo­perációs lehetőségeket. Igen gyümölcsöző kooperáció volt a Ganz és a Fiat együttműködése gázturbinás erőművek szállítására ez azonban 2 éve elakadt Az olasz nagyvállalatok közül már több együttműködési keretszerződést kö­tött magyar cégekkel (Montedison, Fiat, ENI, Sina-Viscosa), de jó len­ne, ha a kis- és a középvállalatok is hasonló keretszerződéseket kötné­nek. Ez végső soron maguktól a vállalatoktól függ, de a kamarák ezt elősegíthetik az üzletemberek ta­lálkozóinak megszervezésével — mondta Tóth Ida. Giancarlo Protto, a lombardiai de­legáció vezetője a VILÁGGAZDA­SÁG munkatársának elmondta: vál­lalata épp­úgy, mint a többi­ céget képviselő üzletember érdeklődik a kooperációs lehetőségek­ iránt. Ér­dekes tervet is hoztak magukkal: javasolják kettős központú szövet­kezet megalapítását, a közös tulaj­donban levő szövetkezet Olaszor­szágban és Magyarországon egy­aránt működne. A kétoldalú forgalom szempont­jából is jelentős, hogy az olasz gaz­daság túllendült a mélyponton. Megmutatkoznak a restriktív gaz­daságpolitika kezdeti eredményei, s a gazdaság ismét fellendülő sza­kaszba jutott — tette hozzá G. Protto. Giuseppe Salvatore, a Lombard Kereskedelmi Kamara külügyi osz­tályának vezetője hangoztatta: a körzet igen jelentős szerepet ját­szik a magyar—olasz árucsere-for­­galomban, különösen sok gépet ad­nak el Magyarországra. A középmé­retű vállalatok még nem rendelkez­nek elég információval a magyar­­országi piaci lehetőségekről, ezért is üdvös a delegáció látogatása. Ar­ra kell törekedni, hogy a kapcsola­tok ne csak a tradicionális árufor­galomra korlátozódjanak, hanem hogy tartós kooperációs viszony ala­kuljon ki, ami újabb lökést adhat a két ország gazdasági kapcsolatai fejlődésének is. B. T. Nő a hazai gyapjútermelés Országszerte befejeződött az idei gyapjú átvétele és megállapítható: nőtt­ a gyapjútermelés. Idén a múlt évhez képest a gyapjúforgalmi vál­lalatok 9 százalékkal több zsíros (nyers) gyapjút vettek át a juhá­­szatoktól és a kistermelőktől. Ez azt bizonyítja, hogy mind jobban érez­tetik hatásukat a juhászat fejlesz­tésére a korábbi években hozott különböző szintű rendelkezések. A juhászatok idei teljesítménye 1970 óta a legjobb eredménynek számít. Az előző nyolc évben csu­pán egy esetben növekedett ilyen ugrásszerűen a gazdaságok gyapjú­­kínálata, nevezetesen 1977-ben, ami­kor is az egy évvel korábbihoz ké­pest 15 százalékkal több textilipari alapanyag jutott felvásárlásra. Az idén összesen 10 ezer 700 tonna volt a felvásárlás. (Tavaly ez az adat 9 ezer 800 tonna volt.) A gyapjútermelés növekedését egyértelműen az állatállomány lét­számának bővülése hozta magával. A gazdaságokat jelenleg erre ösz­tönzik az érvényben levő szabályo­zók, amelyek egyebek között az újabb tenyészállatok beállításáért különféle anyagi juttatásokban ré­szesítik a gazdaságokat. A létszám bővítését szolgálja az az intézkedés is, amely az épületek felújításához és az új hodályok építéséhez bizto­sít állami hozzájárulást. A juhtenyésztés mennyiségi nö­vekedésénél lassúbb volt a gyapjú minőségének javulása, bár a múlt évhez képest ebben a tekintetben is kedvezőbb a statisztika. Valami­vel több az iparban jól hasznosít­ható, 6 centiméternél hosszabb szálú gyapjú aránya, és csökkent az úgy­nevezett al-minőségű gyapjú meny­­nyisége. (MTI) Évmilliárd forint a Centrum közvetlen importja A Centrum Áruházak 33 egységé­ben az idén több mint 9 milliárd forint értékű árut hoznak forgalom­ba — közölte keddi sajtótájékozta­tóján a­­Centrum kereskedelmi igaz­gatója, Kovács Jenő. Az ünnepi for­galomnak 1,5 milliárd forintos áru­készlettel vágnak neki, s további 1,7 milliárd forint értékű fogyasztási cikket várnak szállítóiktól. Forga­lomba kerül többek között 14 ezer Sanyo és 8 ezer Philips zsebrádió, japán kombinált magnó­rádió. A vállalat közvetlen importja az idén 1 milliárd forint, s ezzel, va­lamint a 3,6 milliárd forint értékű közvetlen beszerzéssel igyekszik a Centrum a többi vállalattól eltérő választékot teremteni. (MTI) Előadás a védjegy-konferencián A MONIMPEX VÉDJEGY-GYAKORLATA ÉS A VÁSÁRLÁSI DÖNTÉSEK A TRADE-MARK ’78 nemzetközi védj­egy kiállítás alkalmával a Magyar Kereskedelmi Kamara égisze alatt a múlt héten megrende­zett szakmai konferencián több előadás foglalkozott a védjegyek gaz­dasági jelentőségével. Tegnapi számunk 7. oldalán dr. Ravasz Ká­­rolynak, a Magyar Hirdető igazgatójának előadását ismertettük a védjegyről és a reklámról, az alábbiakban pedig dr. Uhlyarik Tamás­nak, a MONIMPEX osztályvezetőjének előadását közöljük rövidített formában. A MONIMPEX védjegy gyakorlatából vett példák szemlé­letesen bizonyítják a védjegy közvetlen hatását a kereskedelmi­ tevé­kenységre. 1967-ig a MONIMPEX részére ki­zárólag a Boripari Vállalatok Trösztjének jogelődje, a Magyar Ál­lami Pincegazdaság szállított boro­kat. Ennélfogva 1949 óta a magyar exportborokra bejegyzett védjegyek a MONIMPEX tulajdonába kerül­tek, de a védjegyeket — licencia­­szerződés nélkül ugyan — kizárólag ez a cég használta. Amikor az új mechanizmus következtében már mások is — az állami gazdaságok, tesz-ek — megjelentek közvetlen szállítóként, az újonnan jelentkező, egészséges érdekellentét a szállít­­ók között olyan formában is meg­mutatkozott, hogy új védjegyeket konstruáltak. Ennek következtében a magyar borok megjelenési formá­ja az exportban a lehető legsajáto­sabb képet mutatta és az egyes szek­torok által átadott exporttételek címkéi jelentősen eltértek egymás­tól, azokban semmiféle közös jel­leg nem volt. Ez a helyzet mind a mai napig fennáll. A belföldi partnerek — a MONIMPEX-szel is egyeztetve — önállóan tervezik és alkotják meg az új fajtákra véd­jegyként szereplő címkét. A külföldi partnereknél a hely­zet még bonyolultabb. Hogy egy­­egy piacon minél kisebb mértékben függjön a piacon dolgozó közvetí­tőtől, egyedárustól, a MONIMPEX régen bevezette az úgynevezett faj­takizárólagosságot, azaz nem a ma­gyar borokra ad képviseletet, ha­nem egy-egy meghatározott borra, például a 3 puttonyos tokaji aszúra. Ezt a megoldást nemcsak a képvi­selőkkel szembeni védelem indokol­ta, hanem az is, hogy egy-egy or­szág piacán nincsenek olyan jelen­tős, tőkeerős cégek, amelyek a tel­jes magyar áruválasztékkal képesek lennének foglalkozni. Ezek a cégek azonban­­ már reklámtevékenységük­ben és minden olyan megmozdulá­sukban, amelyekben a fogyasztó döntését kívánják befolyásolni, el­sődlegesen nem a magyar eredetet hirdetik, hanem a saját cégüket, va­lamint a náluk levő magyar bor­­fajtát és csak harmadsorban fog­lalkoznak az általános magyar ere­detre utaló kérdésekkel. Hogy az átlagfogyasztó jól eliga­zodhasson a magyar borok között, a bornál a címkén kívül a minő­ségi borok palackjain nyakcímke is található, ez az úgynevezett pillan­gócímke. A korábbi években ezeken a címkéken általában csak az év­járatot tüntette fel a MONIMPEX valamilyen grafikai díszítéssel kom­binálva. A külkereskedelmi vállalat jelenlegi törekvése, hogy e nyak­címke felhasználásával egységesítse az exportborokat. E címke mindig azonos lenne és a vásárló döntésé­nél jelentős előnyt biztosítana, a nem szakértőnek így nem a címke részletes elolvasása után kellene döntenie, hanem szembetűnően egy, a nyakcímkén található ismertető­jel alapján. Ehhez először is egy­séges pillangócímke kellene, amely egyértelműen, gyorsan, rápillantás­­ra tanúsítaná a magyar eredetet. Jelentős reklámlehetőséget bizto­sít a külkereskedelmi vállalatnak az esetenként megindítandó védjegy­bitorlási per, illetve tisztességtelen verseny­per. Meg kell jegyezni azonban, hogy e perek konkrét ki­hatása nem mindig alkalmas a gyors intézkedésre, hiszen egyes or­szágokban annyira elhúzódnak ezek a rendes bíróság előtt folyó perek, hogy több év telik el a kereset be­nyújtása és akárcsak az első fokú ítélet meghozatala között. Érdekességként megemlíthető a MONIMPEX egyik pere, amelyet barackpálinka hamisítás miatt indí­tott egy olasz cég ellen. A keresetet 1964-ben adták be. A hamisítók el­sődlegesen nem a hamisítás vádját kívánták cáfolni, hanem támadólag léptek fel és alapjaiban vitatták a MONIMPEX jogképességét az olasz rendes bíróság előtt. Elsődlegesen tehát hosszú éveken keresztül erről folyt a vita, a MONIMPEX-nek iga­zolnia kellett magát. Be kellett bi­zonyítania, hogy a magyarországi rendelkezések értelmében mint ál­lami vállalat jogképes és jogosult ilyen jellegű perek indítására is. Csak e kérdés tisztázása után tért rá a bíróság a konkrét perbeli tény­állás vizsgálatára. A per több, mint öt éven keresztül járta a különböző olasz fórumokat. E negatívumok el­lenére is hasznos volt a per, a vita közismertté vált az olasz italszak­mában és néhány újságcikkből az átlagfogyasztó is jelentős ismerete­ket nyert a barackpálinkával kap­csolatban, s megtudhatta, hogy ez speciális magyar termék. Ezek a perek elsődlegesen inkább preventív jellegűek, azt mutatják, hogy a MONIMPEX éberen őrködik véd­jegy tulajdona felett, illetve fel­lép hamis eredetjelzéseknél vagy tisztességtelen versenynél. Ez pedig a szakmai körök számára megelőző jelzésként igen hasznos. Abban a pillanatban,amikor a piac elfogad egy bevezetett terméket és a termék forgalma jelentősen megnő, megjelennek — különösen az élelmi­­szeripari termékek vonatkozásában — a hamisítványok és az ahhoz hasonló kiszerelések. A tisztességtelen ver­seny­perek kimeríthetetlen sora és a „vétkesek” hihetetlen leleményessé­ge önmagában is jelzi, hogy milyen nagy értéket képvisel egy jól be­jegyzett és bevezetett márka. A hamisítások a legprimitívebbtől a legbonyolultabb megoldásig terjed­nek. A primitívek közé tartozik egy vidám eset, amely Ausztriában tör­tént. A hamisító barackpálinka-ha­misítványt hozott forgalomba, s a címkét a következő felirattal díszí­tette: „Kiviteli minősé­ég eredeti”. Az „s” betűt a német helyesírási szabályoknak megfelelően „sch”-val írták... Ebben az esetben könnyű dolga volt a MONIMPEX-nek a hamisítóval szemben. Sokkal nehezebb volt azon­ban az, ami az Egri Bikavérrel kap­csolatban történt, szintén Ausztriá­ban. Igen hosszú és nagyon kemény munkát igénylő perben sikerült megtiltani egy osztrák cégnek az Erlauer névhasználatot (a szó Eger német nevét jelenti). Még túl sem futott a per megnyerésének tudomá­sul vételén a MONIMPEX, amikor már jelzést kapott, hogy ugyanez a cég a magyar címkékhez hasonló új címkével hozza forgalomba vörös borát, de most már nem a megtiltott Erlauer szóval, hanem az ahhoz hasonló Erbauer név alatt. Újra kez­dődött az egész. Hasonló eset történt a paprikával is, amikor egy osztrák cég papriká­ját Piroska név alatt hozta forgalom­ba. A megtévesztés itt abban rejlett, hogy a csomagolás domináns színe piros-fehér-zöld volt és a megneve­zés is magyar eredetre utalt. Ezeket a sérelmezhető pontokat a hamisító úgy próbálta korrigálni, hogy a Pi­roskáit sch-val írta és feltüntette az osztrák eredetet, illetve saját cégé­nek a nevét, persze, jó apró betűk­kel. Ennek a piaczavarásnak a meg­akadályozása is igen jelentős munká­jába kerül a MONIMPEX-nek. A védjegynek egyéb vonatkozá­sokban is van hatása a vállalat köz­vetlen kereskedelmi tevékenységére. Érdemes még egy példát megemlí­teni a háromdimenziós védjegyek­kel kapcsolatban. Több évszázada már a magyar tokaji borok speciális palackban kerülnek eladásra. Kü­lönböző hamisítások miatt szüksé­gessé vált, hogy ne csak a címke, hanem maga az üveg is védettséget élvezzen. A MONIMPEX megkísé­relte a jellegzetes formájú, hosszú­nyakú üveg védjegyeztetését. Elsőd­legesen Magyarországon kívánta védjegyeztetni, de az itthoni véd­jegyeljárás megindításával egy idő­ben bejelentette a védjegyet olyan országokban is, ahol az előírások nem kívánják meg a hazai ország védjegyét. Így alakult ki az az érde­kes helyzet, hogy Magyarországon a többszáz éves tokaji palackot tar­tályvédjegyként nem fogadta el az OTH, mert véleménye szerint nem volt megkülönböztető jellege, ugyan­akkor például Olaszországban az üveget lajstromozták. Védjeggyel kapcsolatos problémák sokszor — a bitorlási eseteket leszámítva — csak hosszú idő eltel­tével jelentkeznek. A jelenlegi évek­ben például az a korábbi magyaror­szági álláspont jelent problémát, amely alábecsülte a védjegy jelentő­ségét. A MONIMPEX is csak egy meghatározott idő eltelte után kez­dett igen komoly jelentőséget tulaj­donítani a védjegynek, de ez idő­pontig már több jelentős nyugati partnere a magyar borokra és egyéb cikkekre különféle védjegyeket je­gyeztetett be. A jogi lehetőségek felhasználásával igyekezett a MON­­IMPEX e védjegyek tulajdonosaivá válni, de ez nem mindig sikerült, nemegyszer a védjegytulajdonos el­lenállása miatt. Bármennyire egy­szerűnek tűnik is tehát a védjegy­gyel kapcsolatos részletdöntés, min­dig értékelni kell a döntést abból a szempontból is, hogy a hosszú idő elteltével milyen következményekkel járhat. FERUNION-kiállítás Prágában Ezen a héten magyar műanyag- és alumíniumcikkekből rendez rep­rezentatív kiállítást a FERUNION külkereskedelmi vállalat Prágában. A 200 féle áruból az újdonságok száma több, mint 30. Ezek között találhatók a korszerű zárszerkezet­tel ellátott alumínium kukta­ faze­kak — jelentette az MTI. Úgy tűnik, hogy a háztartási mű­anyagcikkekből, a fürdőszoba-felsze­relésekből, gyermekkádakból rendel majd nagyobb tételt a FERUNION partnere, a Pragoexport — tudtuk meg a magyar külkereskedelmi vál­lalatnál. Ebben az évben a FER­UNION csehszlovák exportja meg­közelíti a 12 millió rubelt, ennek tizedrésze a háztartási műanyagáru. A FERUNION arra számít, hogy cik­keiből a következő években növelni lehet a forgalmat, ha az államközi keretek között nemcsak az export, hanem az import bővítésére is lehe­tőséget találnak.­ ­ 1978. NOVEMBER 1. 13* ■a RÖVIDEN : A Szarvasi Bútoripari Szövetkezet ebben az évben 6 ezer darab rusz­tikus tölgy padládát gyárt a NSZK- beli Steinhoff cég megrendelésére. Az Újpesti Gépelemgyár kecske­méti gyáregysége ebben az évben csaknem 12 millió forint értékű mun­kahengert készít a svéd Volvo cég megrendelésére.­­ -*• Kecskeméten közös idegenforgal­mi kiállítást nyitott meg kedden az IBUSZ a lengyel Orbis-irodával. A Lengyelország az üdülés, pihenés és műemlékekben gazdag városok or­szága című kiállítás november 12-ig tart nyitva. ADATRÖGZÍTÉST VÁLLALUNK SLK-4-ES KAZETTÁS MÁGNESSZALAGOS RENDSZERRE KEDVEZŐ FELTÉTELEK, PONTOS TELJESÍTÉS MHE SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ÉS SZERVEZÉSI KÖZPONTJA Budapest II., Bég u. 3—5. Budapest 23., Pf. 29. 1277

Next