Világgazdaság, 1979. május (11. évfolyam, 82/2588-102/2608. szám)
1979-05-03 / 82. (2588.) szám
1979. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 82. (2588.) SZÁM MA VÁLASZTANAK NAGY-BRITANNIÁBAN Az utolsó pillanatban nyílt küzdelem • A csalhatatlan jóstehetségéről ismert tőzsde ezúttal bizonytalan: az utolsó pillanatban teljesen nyílttá vált az angol választási küzdelem. A mai szavazáson Nagy-Britannia és Észak-Írország több mint 40 millió választójának egy minden eddiginél szélsőségesebben „konzervatív” Konzervatív Párt és egy meggyengült, de a végén magára talált Munkáspárt között kell döntenie. A választási hadjárat lezárásának pillanatában az látszott a legvalószínűbb kimenetelnek, hogy egyik sem jut kényelmes többséghez. A legkisebb harmadik, a Liberális Párt készül a mérleg nyelvének szerepét betölteni. Kedden, május elsején szinte pánikszerű eladási hullám öntötte el a londoni értéktőzsdét. Az ipari részvények néhány óra alatt másfél milliárd font sterlinget veszítettek együttes értékükből, s a Financial Times árfolyamindexe 13 ponttal esett. A font árfolyama szintén gyengült, ha nem is annyira vészesen: dollárjegyzése kerek egy centtel ment lejjebb. Szerdán a helyzet, ha nem fordult is meg, de normalizálódott: a Financial Times indexe 5,6 ponttal emelkedett, azaz a részvények napi értéke majdnem a felét visszanyerte az előző napi veszteségnek, a font árfolyamát pedig tartottnak minősítik. Mindebben a tőzsde bizonytalansága tükröződik a mai választás előestéjén. A keddi pánikot az a hír okozta, hogy a Munkáspárt a közvélemény-kutatások szerint — a választási hadjárat alatt először ■— hajszállal megelőzte a konzervatívokat a választói népszerűségben. A választási hadjárat hivatalos lezárásának pillanatában a jelek a Reuter-iroda értékelése szerint egyre inkább „függő” parlament megválasztására mutatnak, vagyis arra, hogy a két nagy párt egyike sem jut az, abszolút többséget jelentő 318 mandátumhoz. Ez a helyzet az utolsó napokban ráirányította a közfigyelmet David Steele Liberális Pártjára, amely korábban szövetségben volt a Munkáspárttal, de vezére ezúttal kijelentette, szó sem lehet semmiféle paktumról egyik nagy párttal sem, amíg biztosítékot nem kap rá, hogy Anglia előbb-utóbb áttér a kontinensen divatozó proporcionális választási rendszerre (amelyben a pártok jelöltjei között a leadott szavazatok arányában osztják el a mandátumokat, s amelynél a liberálisok sokkal nagyobb parlamenti képviselethez jutnának). A jelenlegi rendszerben az lesz képviselő, aki a 635 választási körzet valamelyikében a legtöbb szavazatot kapja (ebből 516 a tulajdonképpeni Angliában, 71 Skóciában, 36 Walesben és 12 Észak-Írországban van). Ebben a rendszerben nagy hátrányt szenved az Olyan, párt, mint a liberális, amelynek az egész országban elszórtan sok szavazója van, de csak nagyon kevés körzetben számíthat többségre. Erre jellemző, hogy a feloszlatott parlamentben a liberálisoknak alig volt több képviselőjük, mint a pusztán helyi jelentőségű észak-írországi vagy skóciai nemzeti csoportosulásoknak. A megüresedett mandátumok közül 2 a Munkáspárt, 2 a konzervatívok birtokában volt. A választásra jogosultak száma 41,6 millió. A legutóbbi választáson, 1974-ben csak a jogosultak 72,8 százaléka szavazott. A leadott voksokból 39,3 százalék jutott a Munkáspártnak, 35,8 a konzervatívoknak, 18,3 a liberálisoknak. A skót és a walesi nacionalisták együtt jutottak 3,5 százalékhoz. Margaret Thatcher, a konzervatívok közmondásosan „acélkemény” vezére a választási kampányt lezáró sajtóértekezletén még mindig hangoztatta, hogy ő lesz az első nő, aki beköltözik a legendás Downing Street 10. számú miniszterelnöki rezidenciába, de szokatlanul óvatosan válogatta meg szavait: „Nagyon alapos okunk van az optimizmusra”. Callaghan miniszterelnök, aki általános vélemény szerint saját személyes sikerének tekintheti, hogy reménytelennek látszó helyzetből a választási győzelemnek, legalábbis a a lehetőségéhez elvezette pártját, nyilatkozatában kijelentette: a kisebbségben levő munkáspárti kormány nagyszerűen megállta a helyét, most „többségi Labour-kormányt kérek a választóktól”. Maga a választási hadjárat az árak, az adók és a szakszervezeti hatalom kérdései körül folyt, s viszonylag nyugodt volt ahhoz képest, hogy a II. világháború óta még sohasem volt ennyire ellentétes a hatalomért versengő két párt programja, azáltal, hogy Thatcher asszony egyre szélsőségesebben jobbra tolta bel- és külpolitikai téren egyaránt a konzervatívok irányvonalát, a Labour soraiban pedig mintha erősödött volna a baloldaliak befolyása. Mint londoni tudósítónk jelenti, a konzervatívok kénytelenek voltak az adóleszállítási ígéretekkel kissé elhalkulni, mert ellenfeleik hamar leleplezték: a jövedelmi adó csökkentését a közvetett adók emelésével kell ellensúlyozni. A szakszervezetek elleni kampányt is vissza kellett fogni: Murray, a TUC elnöke igen komolyan kérte a Konzervatív Párt vezetőségét, hogy ne kockáztassa a „konfrontációt” a szakszervezetekkel. Az országnak — mondta — most igazán nincs szüksége olyan sztrájkokra, amelyeket a törvényben biztosított szakszervezeti jogok csorbítása vagy korlátozása minden bizonnyal előidézne. A konzervatívok egy pontot elkönyvelhettek az utolsó szakaszban: a befolyásos (igaz, főleg a pénzvilágban) The Economist hosszas habozás után melléjük állt, ha nem is minden fenntartás nélkül. Érvelése kissé furcsa. Csak a konzervatívoktól remélhetők azok a reformok, amelyekre a Munkáspárt lenne ugyan hivatott, de visszariad tőlük, mert „nem ismerte fel Anglia háború utáni hanyatlásának gyászos tényét”. Ha már a tőzsde jóslata nem világos, forduljunk a bookmakerekhez: szaporodnak azok a fogadók, akik a „döntetlen”-re tesznek, tehát arra, hogy egyik pártnak sem lesz abszolút többsége, de többségük még mindig a konzervatívokat tartja favoritnak. -- SP --! Az április elején feloszlatott parlament összetétele: Munkáspárt 307 Konzervatív Párt 282 Liberális Párt 14 Skót nacionalisták 11 Észak-írországi unionisták 10 Walesi nacionalisták 3 Skót Munkáspárt 2 Észak-írországi Szociáldemokraták ((SDLP) 1 Független katolikus képviselő ! Betöltetlen 4 Carterrel tárgyal a japán miniszterelnök Lesz-e kereskedelmi vita Washingtonban? Szerdán megkezdtehivatalos washingtoni tárgyalásait Okira japán miniszterelnök, aki beiktatása óta első ízben kereste fel az Egyesült Államokat. A tervek szerint Ohira, akinek társaságában van egyebek között Szonoda külügyminiszter, hat napot tölt az USA-ban, tárgyal az amerikai kormány több tagjával, továbbá a kongresszus és az üzleti élet képviselőivel, s Washingtonon kívül felkeresik New Yorkot és Los Angelest is. A megbeszélések fő témája a tőkés világgazdaság helyzete, az energiaellátás közös gondja, valamint az Egyesült Államok és Japán politikai-stratégiai együttműködésének elmélyítése. Ohira szerdán két ízben is tárgyalt Carter elnökkel. Ohira beszédét előzetesen közzétették, ebben a kormányfő hangsúlyozta:Tokiónak és Washingtonnak együttesen meg kell akadályoznia, hogy a két ország között feszülő gazdasági és kereskedelmi viták megrontsák a két gazdasági óriás jó kapcsolatait. Ohira felsorolta, hogy Japán milyen sokat tett kereskedelmi aktívumának leépítése végett: szélesebbre tárta piacát a külföldi vállalkozók előtt, növelte a belföldi keresletet, csökkentette a vámokat, szükségimportot rendelt el, hatalmas fizetési aktívumának csökkentéséért. Kérdéses, sikerül-e Ohirának elérnie, hogy a washingtoni tárgyalásokon ne kerüljenek a középpontba a két ország közé álló kereskedelmi nézeteltérések. Az állami megrendelések liberalizálásáról folytatott tárgyalások — mint ismeretes , — kudarcba fulladtak, s nem kizárt, hogy e problémáról magának Ohirának kell tárgyalnia. A japán miniszterelnöknek az eredeti tervek szerint Carterrel való találkozása előtt tanácskoznia kellett volna Strauss amerikai kereskedelmi főmegbízottal, Ohira azonban, nyilván a kereskedelmi kérdés másodrendűségét hangsúlyozandó, lemondta e randevút. A két ország sajtója viszont a látogatás előtt éles kereskedelmi háborúba kezdett. A japán lapok Tokió gazdasági jószándékát hangsúlyozzák, s utalnak rá, hogy míg az USA-val szembeni kereskedelmi aktívum januárban több, mint 1 milliárd dollár volt, addig márciusban csupán 286,3 millió, két év óta a legkisebb összeg. Az amerikai lapok viszont a törvényhozók véleményét ismertetik, és arról írnak: Ohira látogatása az utolsó esély Japán számára, hogy megakadályozza a kereskedelmi kapcsolatok romlását. (AP—DJ, Reuter, MTI) Schmidt Szófiába érkezett Schmidt nyugatnémet kancellár tegnap Szófiába érkezett. A bolgár fővárosban emlékeztettek rá, hogy a két ország kapcsolatai az utóbbi években igen gyorsan fejlődtek. Bár a diplomáciai viszonyt csak 1973 végén vették fel egymással, a gazdasági együttműködés jóval régebbi időszakra nyúlik vissza. A tőkésországok közül Bulgária az NSZK- val bonyolítja le a legnagyobb árucsere-forgalmat, noha szófiai vélemények szerint az ország ipari termékeinek kivitele messze elmarad a lehetőségek mögött. Jelentős kooperációs megállapodások vannak érvényben a Daimler-Benz, a Siemens és a Krupp cégekkel, számos bolgár-nyugatnémet közös vállalat is működik az NSZK-ban. Todor Zsivkov államfő a bolgár nemzetgyűlés ülésszakán tartott múlt heti beszédében közölte, hogy a látogatás során a két fél jelentős megállapodások aláírását tervezi. (MTI) NAPRÓL NAPRA + A TECHNOLÓGIA ÁTADÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK fontos kérdés az V. UNCTAD napirendjén. A szocialista országok a manilai konferenciára dokumentumot állítottak össze, amely értékeli a világkereskedelem és a világgazdaság helyzetét (4. és 5—6. oldal) •A CARTER A LEGNAGYOBB KEDVEZMÉNY ELVÉNEK A SZOVJETUNIÓRA ÉS KÍNÁRA VALÓ KITERJESZTÉSÉT JAVASOLJA, mivel ez a lépés az érintett országokkal fennálló kapcsolatokra igen kedvező hatással lenne. (2. oldal) + AZ NDK-BAN A GAZDASÁG TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE A LEGFONTOSABB FELADAT és gyorsítani kell a tudomány eredményeinek ipari alkalmazását — mondotta Honecker, az NSZEP KB legutóbbi ülésén. (2. oldal) ♦ AZ OPEC-ORSZÁGOK JÖVŐBELI OLAJPOLITIKÁJÁRÓL’ tárgyal Szaúd-Arábiában a szervezet egyik bizottsága. (2. oldal) + AZ ÚJ ECUADORI ELNÖK, KOLDOS AGUILERA az állam szerepének növelését és a gazdaság talpraállítását ígéri. (2. oldal) ■¥ TAVALY 683 400 TONNA MÉZET GYŰJTÖTTEK BE A VILÁGON, 5 százalékkal többet, mint 1977-ben. A termelés sorrendjében változatlanul az USA áll az élen Kína és Mexikó előtt. (8. oldal) Budapesti interjú az Osztrák Nemzeti Bank elnökével •A választások után sem változik Bécs gazdaságpolitikája’’ Stephan Korén professzor, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke Tímár Mátyásnak a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására a múlt héten néhány napot Budapesten töltött. Az Osztrák Néppárt vezető gazdaságpolitikusát tavaly év elején nevezte ki Kreisky kancellár a nemzeti bank élére. Végeredményben tehát ellenzéki politikus irányítja a szocialista kormány bankpolitikáját. Már csak ezért is figyelemreméltó a véleménye, amelyet az elutazása előtt munkatársunknak adott interjúban fejtett ki: „Akárhogy alakul is a május 6-i parlamenti választás, az inflációt és a munkanélküliséget egyaránt távoltartó osztrák gazdaságpolitikában aligha várható irányváltás”. — Kikkel és miről tárgyalt Budapesten? — Rendszeres munkakapcsolatban állunk a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel, látogatásom is e kapcsolatok ápolását szolgálta. De Tímár Mátyás bankelnök és munkatársai mellett találkoztam Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel és Marjai József miniszterelnök-helyettessel is. E megbeszéléseken pénzügyi és kereskedelmi kapcsolataink bővítéséről, idegenforgalmi és energetikai együttműködésünk fellendítéséről volt szó. Örömömre szolgált, hogy éppen itt-tartózkodásom idején írták alá az első magyar—osztrák kereskedelmi szerződést, amelyet már a Kontrollbank által nyitott 300 millió dolláros hitelkeretből finanszíroznak. A Duna-parton épülő Forum-Intercontinental Szálloda építésére 600 millió schilling megrendelést kapott két osztrák beruházó cég konzorciuma. Július elején már megkezdődhet az építkezés, amelynek 1981 végére kell elkészülnie. — Néhány nap múlva választ Ausztria. Változik-e az osztrák gazdaságpolitika iránya? — Semmiképpen sem kívánok jósolgatni. Annyit azonban elmondhatok, hogy a választási kampány során az ellenzéki pártok mindeddig nem tudtak hitelt érdemlő alternatív gazdaságpolitikai programot felmutatni. S bár , gazdaságunknak kétségtelenül vannak gyenge pontjai, túlságosan is magas a költségvetés, deficit, az állam eladósodása a belföldi és külföldi hitelezőkkel szemben egyaránt felgyorsult, a Kreisky-kormány eredményeit az ellenzék sem tudja megkérdőjelezni: a 3,5 százalékos infláció, az alig 2 százalékos munkanélküliség mellett tavaly sikerült a fizetési mérleget is rendbehozni, és 6 milliárd schillingre olvadt a folyó mérleg deficitje. Úgy tűnik, hogy idén sem lesz gond a foglalkoztatottsági helyzet vagy a pénzromlás, igaz, a fizetési mérleg rosszabbodni fog, a folyó tételeken 15 milliárd schilling deficit várható. — Minek köszönhetők a kétségtelenül látványos eredmények? — Ismeretes gazdaságunk szoros kötődése a nyugatnémet gazdasághoz. Az NSZK konjunkturális helyzetét jól ki tudtuk használni. De ugyanilyen fontosnak tartom a szakszervezetek és a munkáltatók szociális paktumának jó működését. A szakszervezetek beérik szerényebb béremelésekkel, ha alacsonyabb a pénzromlás üteme. S hogy ilyen alacsony az infláció, abban a schilling magas árfolyama döntő szerepet játszik.— A magas schilling-árfolyamot fenntartó „kemény deviza-politikát” sokan bírálják, mondván, hogy szinte már cél, nem pedig az infláció fékentartásának eszköze. — Az eszköz—cél fogalom ilyen szétválasztásával nem értek egyet. Az osztrák gazdaságpolitika irányítóinak választaniuk kellett, mire helyezzék az inflációellenes harc súlypontját. A magas árfolyamokkal sikerült útját állni az infláció importjának, a külföldről vásárolt nyersanyagok, félkész- és késztermékek árai nem gyűrűztek be anynyira a belföldi árakba, s ezzel elejét vettük a szociális feszültség éleződésének. S noha a schilling tavaly is 1 százalékkal felértékelődött (1977-ben felértékelődési aránya a vezető tőkésvaluták súlyozott átlagával szemben 8,5 százalékos volt. — A szerk.), az exportot csaknem 10 százalékkal még növelni is tudtuk. Ez azt bizonyítja, hogy az exportőröket a kedvezőtlenebb átváltási arány még jobban ösztönöztetermékstruktúrájuk korszerűsítésére, a világpiacon való helytállásra. — S mi lesz az új nyugat-európai valutarendszer, az EMS és a schilling viszonya? — őszintén szólva, ugyanarra törekszünk, mint eddig —, anélkül, hogy kötöttségeket vennénk a nyakunkba —, hogy a schillinget az EMS-ben részt vevő valutákkal együtt mozgassuk, amíg csak lehet, ezt diktálják külkereskedelmünk érdekei is. Tehát valamiféle „megfigyelői státuszra” törekszünk, de már az új rendszer intervenciós mechanizmusában nem veszünk részt. — Ön nemrégen úgy nyilatkozott, hogy Ausztriának nem sikerült a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok legfőbb „átkelőhelyévé” válnia. — Való igaz, külkereskedelmi forgalmunk a szocialista országokkal nem nőtt olyan gyorsan, mint szerettük volna, az NSZK, Franciaország, Anglia külkereskedői számos üzletet „eloroznak” belőlünk. De azért a nyugati államok közül a mi külkereskedelmünkben a legmagasabb a szocialista országok részaránya, s reméljük, hogy a magyar— osztrák idegenforgalmi együttműködéshez hasonló kezdeményezésekkel további lehetőségeket tárhatunk fel. Visszatérve az osztrák gazdasági helyzetre, a szerkezetváltás önöknél is előtérben álló feladat. Hogyan haladnak előre? — Gazdaságunk hozzáigazítása a változó világpiaci feltételekhez folyamatosan történik, nem lehet kampányszerűen megszervezni. Mindamellett az év elején beindítottuk ötéves struktúrajavító programunkat, összesen 8,3 milliárd schilling költségvetéssel. Már idén 3,7 milliárd schillinget áldozunk erre a célra, csupán a vállalatokat eddig sújtó beruházási adó elengedése 2,3 milliárd schillingbe kerül. Többek között átszervezik a textilipart, s az állami iparban előtérbe kerül a mikroelektronika, a járműipar fejlesztése. Nagy szerepet szánunk a kis- és a középvállalatoknak is, amelyek rugalmas alkalmazkodó képességükkel nagyban hozzájárultak exportteljesítményünk tavalyi javulásához. — Végül, hogy ítéli meg a világgazdasági kilátásokat? — Nem vagyok túlságosan derűlátó. Idén még enyhe fellendülést élvezhetnek a nyugat-európai gazdaságok, elsősorban az NSZK. De az infláció újra felgyorsulóban van, s az USA-ban is süllyed a gazdasági konjunktúra barométere. Nem csodálkoznék, ha jövőre ismét megtorpanna a világgazdaság, s enyhe recesszió következne be. Hirschler Richárd