Világgazdaság, 1979. július (11. évfolyam, 125/2631-145/2651. szám)

1979-07-03 / 125. (2631.) szám

MAGYAR GAZDASÁG MIRŐL ÍR A TÁRSADALMI iliiiii<iiiiilJiitiiiiiiiiuiiiiii!iiiuiiiiiiiiiiiiiiii;iiiiniiii!iinriimiiiimmiiiniiiiimiiriim;iri’ifi'tiiiiiiii:i)iíiininiininitiiiuft SZEMLE Nyúl Emil: Gazdasági fejlődésünk és az árrendszer A szerző, az MSZMP KB alosz­tályvezetője a pártnak a hosszú tá­vú külgazdasági politikára és a ter­melési szerkezet fejlesztésére vonat­kozó 1977. októberi, illetve az éves népgazdaság-fejlesztési terv fő fel­adatairól szóló 1978. decemberi hatá­rozatából indul ki. A két határozat­ban megfogalmazott feladatok meg­oldása szempontjából nagy jelentő­ségű az árrendszer tökéletesítése. A cikk ezért azokat a legfontosabb ösz­­szefüggéseket taglalja, amelyek az árrendszer továbbfejlesztésének az alapját adják. Ismeretes, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzete döntően a külső feltételek változása következtében bomlott meg. A népgazdaságban megtermelt nemzeti jövedelem 1974- ben és 1975-ben évi mintegy 400 mil­liárd forintra rúgott. Az egyik évről a másikra bekövetkezett külpiaci ár­drágulások a következő években olyan helyzetet teremtettek, mintha nemzeti jövedelmünk mintegy 10 százalékát elvesztettük volna. Ilyen mértékű veszteség bármilyen, a mienknél sokkal fejlettebb népgaz­daságot is súlyosan érintett volna. A gazdasági folyamatokban az áraknak az a szerepük, hogy orien­táljanak, ösztönözzenek, kényszerít­senek a jó munkára, megteremtsék a kereslet-kínálat összhangját és ez­zel általában az egyensúlyt. Az ár akkor tölti be jól funkcióit, ha nem teszi lehetővé, hogy a vállalatok a nem kielégítő gazdálkodásból szár­mazó költséget is megfizettessék ve­vőikkel. A jelen körülmények között leginkább az az ár képes hatékony gazdálkodásra, ösztönözni, amellyel külgazdasági kapcsolatainkban van dolgunk. Célszerű tehát mércének alapvetően a külpiaci árakat elfogad­ni. Az árarányváltozásokat a fogyasz­tási szférában is érvényesíteni kell. A bérrendszer ösztönző szerepe ak­kor erősödik, ha a nomináljövedel­­mek a hatékonyság tényleges növe­kedésével összhangban változnak. Az indokolatlan áremelések csak így ke­rülhetők el. Nélkülözhetetlen a fo­gyasztói árrendszer továbbfejleszté­sében a termelői és a fogyasztói árak közötti összhang növelése. Ez úgy érhető el, hogy csökkentjük a fo­gyasztói árak nagymértékű állami támogatását, a jövőben pedig folya­matosan biztosítjuk a termelői és a fogyasztói árak együttmozgását. Mai árrendszerünk egyik legsúlyo­sabb problémájaként említi a szer­ző, hogy az árrendszer lényegében minden gazdálkodó szervezetnek vagy az árakban vagy áron kívül megtéríti a vállalati ráfordításokat, sőt még jövedelmet is biztosít. Ilyen körülmények között a gaz­dálkodó szervezeteink nem érzéke­lik a megváltozott gazdálkodási feltételeket, de ez a helyzet a gaz­daságirányító szerveket is dezorien­­tálja döntéseik mehozatalakor. Ezt megszüntetendő szükséges, hogy egyszeri, teljes körű árrendezést hajtsunk végre az egész népgazda­ságban, majd ezt követően kö­vetkezetesen érvényesítsük a kül­piaci árelvet. Ily módon mérhetővé válik a különböző termelő tevé­­kenységek tényleges hatékonysága, a gazdaságirányítás megkapja a szükséges információt a termelés szerkezeti problémáinak megoldá­sához a gazdálkodó szervezetek kényszerülnek rugalmasan alkal­mazkodni a gazdálkodás változó feltételeihez, rá vannak szorítva az exportárak emelésére és az import­árak csökkentésére. Mindez végső soron gyarapítja nemzeti jövedel­münket. 1974-től gyakrabban és nagyobb mértékben kellett végrehajtani fo­gyasztói áremeléseket. Eközben mindenesetre sikerült megvalósítani az életszínvonal-politikai célokat is. A gazdálkodás feltételeinek módo­sulásából következő változások azonban a termelői árakban na­gyobb mértékben érvényesültek, mint a fogyasztói árakban. Ennek következtében kiéleződött a két ár­rendszer közötti feszültség. Fo­gyasztói árpolitikánkban célul tűz­tük ki, az „értékarányos” fogyasz­tói árrendszer fokozatos megterem­tését. Jelenleg ugyanis a termékek és a szolgáltatások fogyasztói árki­egészítése már évi 40 milliárd fo­rintot ér el, és ez az összeg meg­haladja a forgalmi adó összegét. A jelenlegi árarányok nem orientál­ják kellően a fogyasztókat sem a gazdaságilag legésszerűbb, sem pe­dig az életmód szempontjából leg­inkább kívánatos fogyasztási szer­kezet kialakítására. A rugalmatlan árak emellett oda vezetnek,­­ hogy a korszerűtlen cikkeknél árcsökke­nés helyett növekszik az eladatlan áru mennyisége vagy a felesleges kapacitás, míg a korszerű cikkek (a hagyományos szabadpiacot ki­véve) hiánycikké válnak. Végül pe­dig a társadalmi preferencia céljá­ból nyújtott ártámogatások nem teljesítik feladatukat, mert egyéb­ként támogatásra semmiképp sem szoruló rétegek is haszonélvezői. A termelői és fogyasztói árrend­szer változtatásakor számolnunk kell nehézségekkel mind a gazdál­kodó szerveknél, mind a lakosság körében. Rövid és hosszú távú ér­dekeink azonban egyaránt indokol­ják, hogy vállaljuk a nehézsége­ket, s ne odázzuk el megvalósítását, mert az árfunkciók erősítése nélkül népgazdasági helyzetünk egyensúlya nem állítható helyre. (1979. júniusi szám) Véget ért a hamburgi IVA Folytatódik a vasúti közlekedés reneszánsza Tudósítónktól: Vasárnap bezárta kapuit Ham­burgban minden idők eddigi legje­lentősebb közlekedési kiállítása, egyébként méreteiben is a legna­gyobb bemutató, amelyet Hamburg­ban valaha is rendeztek. Az NSZK közlekedési ipara a kiállításon Knotenpunkt , azaz, Németország — csomópont címszó alatt mutatko­zott be, kifejezésre juttatva, hogy Európa közlekedése az NSZK körül forog. Hamburg ezen belül is hang­súlyozta a maga központi jellegét mint olyan város, amelyben össze­kapcsolódik a tengeri, a vasúti, a közúti és a légiforgalom, és ily mó­­don Európa egyik legnagyobb tran­zitforgalmú városa. „A síneken még messze a végál­lomás” — hirdette a Hamburger Abendblatt egyik cikke, jelezve ez­zel, hogy a vasút továbbra is ver­senyben áll mind a repülőgéppel, mind az autóval. Sőt mintha a ver­senyfutásban — különös tekintettel az olajválságra — meg is előzte volna vetélytársait. Az IVA nem­csak szavakkal, hanem számos új­donsággal is propagálta a korszerű tömegközlekedési eszközök legré­gebbikét. Hogy ne csak a kiállítás sztárjára, a mágneses vonatra utal­junk: bemutattak itt modern vas­­útirányító berendezéseket, villany- és dízelmotorral egyaránt üzemel­tethető mozdonyokat, nem is beszél­ve a kényelmet fokozó intézkedé­sekről, mint amilyen a bőröndcipe­­lés nélküli utazás (a vasút háztól­­házig viteti a csomagokat). De azért az autóközlekedés is állta a propagandaversenyt. Hadjá­ratát az energia­takarékosság jegyé­ben szervezte meg. Láthattunk amerikai és olasz gyártmányú elektromos kiskocsikat, kisfogyasz­­tású, korszerű autóbuszokat. A Daimler-Benz új autóbuszai — a mozdonyokhoz hasonlóan — kettős üzeműek, hosszabb távokon az elektromos meghajtásról átállítha­tók gázolaj-üzeműre. Ez az autó­busz, amely forgalmas útszakaszo­kon, betonteknőben vezető nélkül is kormányozható, a cég szerint a metróközlekedésben is használha­tó lesz. Az autóközlekedés másik fő mot­tója a biztonság volt. Ennek kere­tében bemutattak olyan ellenőrző tesztet, amely a veszélyhelyzetben való viselkedést vizsgálja, és olyan — amerikai gyártmányú — légtöm­lőt, amely ütközéskor automatiku­san felfúvódik. De voltak olyan autócsodák is, amelyek mindentu­dó műszerfala például azt is meg­mutatja, melyik útvonalon lehet adott helyről valamely másik hely­ségbe a legrövidebben eljutni, és hogy egy-két tucat kilométernyi távolságban közlekedési dugó van. Mindez bizonyítja, hogy a techni­kai fejlődés ezen a téren is szinte beláthatatlan. A légiközlekedés sztárja a heli­kopter volt, amely még a jövő óriásgépeinél is nagyobb sikert aratott. A sztár valójában a közle­kedésüggyel szorosan összefüggő idegenforgalmat szolgálta, fedélzeté­ről ugyanis a magasból is vethet­tünk egy pillantást erre a lüktető kikötővárosra, ahol a 24 napos ki­állítás során a résztvevő 28 ország és az NSZK bemutatói a többi kö­zött meggyőzték a látogatókat, hogy a szoros nemzetközi együttműködés a közlekedés területén is nélkülöz­hetetlen. Magyar—svájci kooperációk I. A HŰTŐGÉPGYÁR A FEJLESZTÉSBEN IS PARTNERE A LIBIRNEK Vajon mi késztethet arra egy svájci vállalatot, hogy termelési együttműködésre lépjen egy magyar vállalattal? Tudását szeretné-e pénzzé tenni, hogy ily módon hozzájáruljon saját fejlesztési költsé­geihez? Vagy egy-egy gyártmány kitelepítésével munkapadját sze­retné-e „meghosszabbítani”, hogy hazai kapacitásait korszerűbb cik­kek termelésével foglalkoztassa? (Egy-két kivételtől eltekintve ugyan­is, valamennyi magyar—svájci kooperáció nyugat—keleti irányú tech­nológia-átadást takar.) A kooperáció kapcsán vajon kevesebb vagy esetleg több embert tud-e foglalkoztatni a svájci vállalat saját üze­meiben? És mit vár a magyar vállalat az együttműködéstől? Elsődle­gesen műszaki fejlődésének meggyorsítását vagy inkább minél gyor­sabb és nagyobb tőkés exportot? Ezekre a kérdésekre kerestük a vá­laszt Schlierenben a Libirnél, Yverdorban a Hermesnél, Emmenbrük­­kében a Webernél, Badenben a Brown Boverinél, illetve Budapesten és Jászberényben néhány, főként a Svájcba irányuló magyar gép­export szempontjából fontos együttműködő partnernél. Először az 1969-ben megkötött és 1981-ben meghosszabbított Sibir—Lehel együtt­működésről lesz szó, amelynek révén ma már évente 170 ezer ab­szorpciós hűtőszekrényt gyárt a magyar vállalat, több millió dol­lárért exportál belőlük, s úgy tűnik, a műszaki fejlődés szerves foly­tatósa is biztosított. A termelékenység vonatkozásában azonban még mindig van mit tanulnia Jászberénynek a Sibirtől. A Sibir különleges helyet foglal el az európai hűtőszekrénygyártók között. A sorozatnagyságot, tőkeere­jét, a foglalkoztatottak számát te­kintve nagyságrendekkel kisebb, mint a legtöbb vetélytársa (Sie­mens, AEG, Elektrolux, stb.), vi­szont a világ egyetlen hűtőszek­rénygyára, amely még foglalkozik az abszorpciós hűtőszekrények fej­lesztésével, miután abban is egye­dülálló, hogy kizárólag abszorpciós hűtőszekrényeket gyárt. élenjáró technika — KISÜZEMI SZERVEZET A Libir a magyar gépipar egyik legrégibb kooperációs partnere, ne­vét a nem szakemberek közül is sokan ismerik nálunk, de egész Európában jól cseng. Pedig a Zü­rich melletti gyár mindössze 340 embert foglalkoztat, évente körül­belül feleannyi hűtőszekrényt gyárt — így a köztük jóval nagyobb típu­sokat is —, mint amennyit a Hűtő­gépgyár az ő licence alapján (ami eleve csupán 40 százaléka Jászbe­rény hűtőszekrény-termelésének), s a cég, — bár a hivatalos statisztika szerint középüzem méretű —, szer­vezeti felépítésében — főleg ami az adminisztrációt illeti —, sok tekin­tetben kisüzem jellegű. A beszerzés, az értékesítés és a könyvelés mindössze három ember feladata. Többek között az ügyin­tézés egyszerűsítése céljából a gyár valamennyi fizikai állományú dol­gozója (az iskolázottságtól és a munka jellegétől függetlenül) egysé­ges — garantált — havi bért kap, és egységes a legyártott mennyi­ségtől függő prémium is. („Hogy mennyit értékesítünk, az már nem a munkásoktól függ, tehát az ő prémiumuk sem függhet ettől.”) így a havi bérelszámolás egyetlen em­ber 8 napi munkája. Nincs a Libiinél raktárellenőr és szerszámkiadó sem. „Kiszámítottuk — mondja a cég egyik vezetője —, hogy az ellenőrzés megszervezése félmillió frankba kerül évente, eny­­nyit pedig biztos, hogy nem lopnak nálunk.” Amennyire — már-már primití­ven — egyszerű a Libir belső ügy­intézése, annyira nagyvonalú a cég kutatásban-fejlesztésben. Csak kuta­tással 16 ember foglalkozik a válla­latnál, egy korszerűen berendezett fejlesztőrészlegben, amelyhez egy prototípusgyártó műhely is csatla­kozik. A fejlesztés ezen a területen egyébként nem igényel különösebb műszaki felfedezéseket, inkább hosszantartó próbálkozásokat, ellen­őrző méréseket. De éppen azért, mert a kutatás-fejlesztés alapvetően empirikus jellegű, rendkívül szoro­san kapcsolódik a gyártási tapasz­talatokhoz — a Sibir fő erőssége a fejlesztésben fölhalmozódott évtize­des előnye. Jellemző egyébként, hogy a Sibirnél az utóbbi évek legválságosabb idő­szakaként nem a máig is tartó re­cesszió mélypontját, s nem is a ma­gasnak vélt energiafogyasztás miatt az abszorpciós technika ellen né­hány évvel ezelőtt folytatott éles kampányt tartják számon, hanem azt a két évvel ezelőtti intermezzót, amikor az Elektroluxnak kis híján sikerült elcsábítania a Sibir teljes fejlesztőgárdáját. ÓVATOS LICENCPOLITIKA A Sibir cég korlátolt felelősségű társaságként, 20 ezer frankos alap­tőkével, néhány munkással, 1944- ben alakult, s jövőjét kezdettől fog­va egy abszorpciós rendszerű hűtő­­szekrény licencére alapozta. Az alaptőkét azóta sem bővítették, de a cég tényleges tőkéje ma már több millió frankra, rúg. A hatvanas években, amikor az ágazatban amúgy is konjunktúra volt, úgy tűnt, hogy az abszorpciós hűtőszekrény óriási jövő előtt áll. A Libir maga is folyamatosan bőví­tette kapacitását, de ennek határt szabott, hogy mindig kínosan ügyelt függetlenségére, s ezért csak saját erejéből ruházott be. Hűtőszekré­nyeinek licencét viszont eladta — jól megválasztott partnereknek, jól megválasztott feltételekkel. A li­­cencvevők — egy francia, egy iz­raeli, egy angol cég (az utóbbi már beszüntette a gyártást) és a Jászbe­rényi Hűtőgépgyár — ugyanis vala­mennyien nagyobbak a Sibirnél. Meg akarta venni a licencet egy nyugatnémet gyártó is (a nyugat­német cégek, amelyek mind a kompresszorra alapozták fejleszté­süket, élen jártak az abszorpciós rendszer elleni kampányban), de fel­tételeit a Sibor — éppen független­sége védelmében — nem fogadta el. A Jászberényi Hűtőgépgyár 1964- ben vette meg a Sibir-licencet és kezdte el gyártani a 60, a 80, majd később a 150 literes hűtőszekrénye­ket. A 80 liter alattiak gyártását Sibir meg is szüntette és saját ve­vőit is jászberényi hűtőszekrények­kel látja el (évente 1—1,5 millió Sfr értékben). A magyarországi gyártás megszer­vezését követő 3—4 évben elég sok probléma volt a jászberényi hűtő­­szekrényekkel, amíg sikerült elérni a svájci gyártótól megszokott minő­ségi színvonalat. Nem sikerült vi­szont elérni — sőt még megközelí­teni sem — a Sibir termelékenységi szintjét. Egy hűtőszekrény előállítá­­tásához Jászberényben ma is két­szer annyi m­unkaórára van szük­ség, mint Schlierenben. Stobheli igazgató szerint — aki évente többször is megfordul Jász­berényben — a különbség első szá­mú oka az eltérő munkamorál („Arbeitsethos”). Abban, hogy a magyarországi munkamorál lénye­gesen alacsonyabb szinten van, mint a svájci, véleménye szerint nagy szerepet játszik­, hogy Jászbe­rényben a munkások sokkal kevésbé ismerik az előttük és utánuk zajló technológiai lépéseket, saját tevé­kenységük funkcióját a végter­mék elkészültében, mint schlie­­rein kollégáik. A hűtőaggregát lelke például egy precízen megmun­kált csőrendszer, amelyet különböző méretű csődarabokból hegesztenek össze. A svájci munkás tudja, hogy az egyik darabnak miért kell rö­­videbbnek lennie, a másiknak miért hosszabbnak, s ha a méretek nem egyeznek, szól a művezetőnek. A magyar munkás viszont — a svájci szakember tapasztalatai szerint —, miután nem ismeri az egyes dara­bok funkcióját, minden további nél­kül összehegeszt nem megfelelő méretű csöveket is. Hozzájárul, persze, az alacsonyabb termelékenységhez a fluktuáció is, ami a svájci üzemben alig van, valamint az alapanyagellátási gon­dok, amikkel a Sibir szintén nem küszködik. Jászberényben az idén előrelát­hatólag 170 ezer hűtőszekrény ké­szül Sibir-licenc alapján. A svájci cég piacpolitikájának alapelve, hogy a licencvevők elsősorban azokon a piacokon kereskedjenek, amelyeken amúgy is otthonosan mozognak. A Hűtőgépgyár tehát Kelet-Európá­­ban. Jászberénynek viszont ahhoz fűző­dik komoly érdekeltsége, hogy a kompresszoros hűtőszekrényeknél gazdaságosabban exportálható ab­szorpciós hűtőszekrényekből jelen­tős mennyiségben szállítson tőkés piacokra is. A Quelle nyugatnémet áruházi konszernt mint az abszorp­ciós Lehel hűtőszekrények­ egyik legnagyobb külföldi vevőjét már tudomásul vette a Libir, s mind­eddig a többi tőkésexport ügyletet is sikerült elfogadtatni vele. AZ ABSZORPCIÓ­­ PERSPEKTÍVÁI [ Az energiaválság nyomán kiala­kult takarékossági pánik majdhogy­nem derékba törte az abszorpciós hűtőmegoldás karrierjét, s ráadá­sul az egész hűtőszekrény-piacon máig is tartó dekonjunktúra ala­kult ki. Időközben bebizonyosodott, hogy összehasonlítható gépek ese­tében az abszorpciós fogyasztása nem nagyobb a kompresszorosoké­nál. Abszorpciós technikával azon­ban csak nagy hűtőteljesítményű három-, négycsillagos hűtőszekré­nyeket érdemes gyártani. Ugyanak­kor ismét előtérbe kerülnek az ab­szorpciós hűtőszekrények speciális előnyei: a hangtalan működés — ami ma már a piac nagyobbik ré­szét jelentő beépített hűtőszekré­nyek esetében különösen fontos — és az ötéves garancia. A Libirnél azt vallják, hogy a kompresszoros technika már elér­kezett lehetőségei csúcsára, az ab­szorpció viszont még mindig a jö­vő technikája. A Libir ,tehát a folytatódó lassú árcsökkenés által kísért hűtőszekrény-piaci recesszió ellenére sem akarja elveszteni a fejlesztésben kivívott monopolhely­zetét. A kutatások most elsősorban a teljesítmény növelését, az ener­gia­fogyasztás csökkenését és új, nagyobb méretű típusok kifejlesz­tését célozzák. Megkülönböztetett partnerként kezeli a Libir­a Hűtőgépgyárat a kutatásban-fejlesztésben is, akár­csak abban, hogy licencvevői kö­zül egyedül Jászberénytől vásárol vissza és forgalmaz saját márka­néven hűtőszekrényeket. (Egyébként a svájci cég nem engedi meg li­­cencvevőinek a Sibir név haszná­latát: „Kis cég vagyunk, ügyelnünk kell rá, hogy nevünk mindig mi­nőséget is takarjon”.) Ami a kutatási együttműködést illeti, a Hűtőgépgyár mérnökei, akik korábban csak tanulás céljá­ból töltöttek hónapokat a Libir fej­lesztőrészlegében, ma is gyakran ellátogatnak oda, de most már a cél a konstrukciók közös tovább­fejlesztése. Belvárosi külkereskedelmi vállalat NÉMETÜL TUDÓ JOGÁSZT KERES iparjogvédelmi, önálló munkakörbe. IK­lI­HI Jelentkezés a 172-941-es telefonszámon. 1979. JÚLIUS 3.W13 Réti Pál Magyar mmgm Kereskedelmi ______Kamara Magyar reklámfilm sikere Cannes-ban A Cannes-ban tegnap befeje­­ött reklámfilm-fesztiválon, a és nem 1900 filmből álló mezőny Ezüst Oroszlán díjat nyert a­­ gyár Kereskedelmi Kamara­­ benevezett Anna-víz című rekl film, amelyet a Borgazdasági Ti készíttetett. A díjnyertes film vezője Sas István,

Next