Világgazdaság, 1980. március (12. évfolyam, 43/2797-63/2817. szám)
1980-03-01 / 43. (2797.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VII&G6&ZDAS&G 1980. MÁRCIUS 1., SZOMBAT XII. ÉVFOLYAM, 43. (2797.) SZÁM Együttműködés vagy kereskedelmi háború OECD-tanácskozás a tőkés acélipar jövőjéről Tavaly 4,2 százalékos növekedéssel 745,3 millió tonna nyersacélt állítottak ugyan elő a világon, de nehezen lehetne, optimizmussal gyanúsítható szakembert találni bárhol az acélipar berkeiben. A tavaly elért termelésbővüléshez a hagyományos acélhatalmak, az EGK, az USA és Japán negatív „eredményeikkel” tudtak csak hozzájárulni, a fejlődők által produkált 39 százalékos növekedést immár lehetetlen félvállról venni. Természetesen nemcsak az izmosodó ázsiai, latinamerikai országok exportja vet fenyegető árnyékot a nagyok korábbi pozícióira, hanem a kérlelhetetlen energiaköltségek is. A beruházások tavaly 13 milliárd dollárt (az 1976-os invesztíció felét) értek el és nagyrészt a korszerűsítést, költségcsökkentést célozták. Az acélipar inkább attól tart, hogy egy eljövendő dekonjunktúrát kapacitástöbblettel kell átvészelnie, minthogy kapacitáshiánnyal lépjen egy új fellendülési időszakba. A 80-as évek első felében követendő közös stratégia kialakítását célozta az a Párizsban február 27— 28-án megtartott acélszimpózium, amelyen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai acéliparának vezetői, kereskedők és gazdasági szakemberek vettek részt. A közös stratégia kidolgozása helyett ezúttal inkább a még élesebben egymásnak feszülő érdekek képviselői figyelmeztették egymást: a saját ipar védelme mindenest fölött áll a szűkös időben. Az acélipari termelő egységek túlélési taktikáját tekintve, nagyjából egyetértettek a küldöttek: a következő bizonytalan években nem az új nagyberuházásokon, hanem a már működő üzemek korszerűsítésén, a termelés versenyképességének növelésén legyen a hangsúly. A világszínvonalhoz képest elavult üzemek megmentése helyett legolcsóbb ezek bezárása lesz. Kono, a Nippon Steel Corp. kutatórészlegének vezérigazgatója szerint a világ összes acélfogyasztása 850—900 millió tonna lesz 1985-ben, ebből a fejlett tőkésországok 445 millió tonnát, a fejlődők 135 millió tonnát, a szocialista országok 320 millió tonnát használnak majd fel. Kono az acélipari kapacitások stagnálásában bízik. Szerinte a fejlett tőkésországok termelő képessége 5 év múlva is az 1978-as 560 millió tonnás szinten marad, ebből 150 millió tonna az USA-ra, 177 millió tonna az EGK-ra és 144 millió tonna Japánra esik. Csak a fejlődő országok acélipari potenciálja ugrik meg jócskán az 1978-as 68 millió tonnához képest — nekik a japán szakember 144 millió tonnás kapacitást jósol 1985-re. Az első ülésnap elnöke, Luther Hodges amerikai kereskedelmi miniszterhelyettes együttműködésre buzdította a nyugat-európai acéltermelőket. Szerinte a túlélési törekvések megvalósításának egyedüli módja a nemzeti érdekek egyeztetése és az összefogás. Miközben Hodges — talán elnöki megbízatásától indíttatva — szinte pacifista nézeteket hangoztatott az USA, az EGK és Japán közötti általános megértésről és együttműködésről, a többi amerikai küldött sokkal elkeseredettebb hangvételben nyilatkozott országa érdekeiről. Lewis W. Foy, az Amerikai Vas- és Acélintézet (AISI) és a Betlehem Steel Corp. elnöke kijelentette: az amerikai acélvállalatok bármilyen lépésre készek, hogy megvédjék jogosnak vélt érdekeiket. Foy szerint az amerikai acélipar pillanatnyi potencia-zavarainak és csökkent ütőképességének oka az évek óta tartó dömping és a támogatott bevitel. A jövőben bármi áron megszüntetik a versenytársaktól való elmaradást és ehhez a programhoz megszereznek minden támogatást a kormánytól is. Az amerikai acélintézet elnöke az USA korszerűsítési tervének három alapelemére tért ki: — a termelőegységek átlagos életkorának csökkentése és hatékonyságuk ugrásszerű megemelése, ehhez a jelenlegi beruházások kétszeresét, legalább 7 milliárd dollárt vesznek igénybe; — megkísérlik az Amerikában túlságosan szigorú és túl drága környezetvédelmi előírások enyhítését; — biztosítékot kérnek a kormánytól arra nézve, hogy a nagy rekonstrukciós program idején, amikor az iparág sokkal érzékenyebben sebezhető, meggátolják a dömpingáru és a támogatott import beáramlását. A szigorú, majdnem kérlelhetetlen hangú felszólalást Foy mintegy vigasztalásul azzal fejezte be, hogy az amerikai program „nem érinti majd hátrányosan a jelenlegi kereskedelmi partnereket”. E kijelentése csak olaj volt a tűzre, hiszen egy nappal korábban adott sajtónyilatkozatában megerősítette, hogy az amerikai acéltrösztök dömpingellenes intézkedéseket terveznek. Mihelyt az USA kormánya közli a második negyedévre érvényes minimális importárakat, az acélvállalatok azonnal eldöntik, hogy dömpingvádat emelnek-e — elsősorban az európai behozatal ellen. Szakértők szerint az amerikai dömpingeljárás valószínűsége meglehetősen nagy. Ez talán a normális kereskedelmi kapcsolatok helyett újabb szigorításokat provokálna az Atlanti- óceán túlsó partján, de Japánban is. Etienne Davignon, az EGK brüszszeli bizottságának iparügyi megbízottja legalább ilyen határozottsággal ismertette a Közös Piac országainak állásfoglalását a kereskedelem szerintük normális rendje mellett és óvott mindenkit egy EGK— USA—Japán közötti acélháború kirobbantásától. Szerinte éppen a túlzott protekcionizmus áshatja alá az acélipari korszerűsítések világszerte folyó normális végrehajtását. Beszéde közben többször használta a „mesterséges akadályok” és az „egészséges verseny” kifejezéseket. Davignon arra is figyelmeztette hallgatóit, hogy az acélhoz kapcsolódó viszálykodás előbb-utóbb olyan kulcsfontosságú iparágakra is kiterjedhet, mint az autógyártás, a hajóépítés és egyéb fejlett technológiát hasznosító ágazatok, és ezzel a GATT világkereskedelmi körtárgyalásain megkötött kedvezményes vámegyezmények alá tartozó kereskedelem 60 százalékát érheti támadás. * GyL. A tőkésországok devizapiacain tegnap is folytatódott a dollár árfolyamának szilárdulása. Frankfurtban az amerikai valuta jegyzése a Bundesbank beavatkozása ellenére ismét megközelítette az 1,77 márkát, Zürichben pedig 1,68 svájci frank fölé emelkedett. A svájci valuta a többinél is nagyobb mértékben gyengült. A nyugat-európai árfolyamfejlemények kizárólag a kamatok alakulásával magyarázhatók. A dollárt az amerikai kamatszint további emelkedése támogatja. Csütörtökön a Citibank, a Morgan Cuaranty Trust és számos más amerikai nagybank már 16,75 százalékra emelte az irányadó „prime rate” kamattételt az eddigi 16,25, illetve egyeseknél 16,50 százalékról. Svájcban viszont a legutóbbi nyugatnémet kamatemelés után ismét aránytalanul alacsony a betétekért kapható kamat. Az amerikai gazdaságra vonatkozó értesülések egyáltalán nem indokolják a dollár keresettségét. A legújabb hivatalos jelentés szerint az USA külkereskedelmi deficitje januárban (szezonálisan kiigazítva) 4,76 milliárd dollárnak felelt meg. Ez majdnem két év óta a legnagyobb havi importtöbblet. Decemberben 4,07, novemberben 2,73 milliárd volt a deficit. Nagyobbat, 5,2 milliárdot utoljára 1978 februárjában mértek. A kereskedelmi minisztérium szóvivője az iparcikkek (repülőgépek, irodagépek, távközlési berendezések, autók) importjának növekedésével, s a mezőgazdasági export visszaesésével magyarázta a mérleg kedvezőtlen alakulását. Hozzátette, hogy az agrárexport csökkenése „minden valószínűség szerint” a Szovjetunió ellen elrendelt gabonaszállítási tilalomnak tulajdonítható — bár erre vonatkozólag a minisztérium nem rendelkezik adatokkal. Ha a devizapiac nem a kamatok alakulását figyelné elsősorban, akkor bizonyára kedvezőtlenül hatott volna a dollár irányzatára az amerikai szenátus és képviselőház közös gazdasági bizottságának évi jelentése, amely hangsúlyozza, hogy „nem szabad feláldozni a távlati gazdasági célokat a dollár külföldi értékének pillanatnyi védelméért”. Tokióban is erősödött a dollár, jegyzése kezdi elérni a 250 jent, amelyen túl a japán hatóságok állítólag semmiképpen sem akarják engedni. A tokiói devizapiacra az a jelentés hatott, hogy a Petronas malaysiai olajvállalat barrelenként 1,70 dolláros áremelést jelentett be. Az áremelés minden vevőre vonatkozik, de a malaysiai nyersolaj zömét Japán importálja. (Reuter) Tovább erősödik a dollár Nagy deficit az USA külkereskedelmében Matthefer washingtoni tárgyalásai a török segélyprogramról Az NSZK 100 millió márka exporthitelt nyújt Törökországnak egy csütörtökön Bonnban aláírt megállapodásnak megfelelően. Az összeg mintegy megelőlegezése annak a nyugatnémet hozzájárulásnak, amellyel az NSZK részt vesz az OECD közös segélyakciójában. E segélyről egyébként Matthefer pénzügyminiszter vasárnap kezd tárgyalásokat Washingtonban. Az OECD programja, mint ismeretes, az eddig nyújtott támogatások közül az egyik legnagyobbnak ígérkezik (lásd: VILÁGGAZDASÁG 1980. február 27., 1. oldal). A stratégiailag fontos helyen fekvő Törökország a közel- és a közép-keleti fejlemények nyomán nagy segélyekre számíthat NATO-partnereitől, s erre a szétzilált gazdasági helyzet miatt amúgy is nagy szüksége van. Az ország jelentős pénzügyi és energiaproblémákkal küzd és hovatovább a fegyveres erők fenntartása is bizonytalanná válik. Az OECD-országok képviselői hétfőn jóváhagyták a Törökországnak nyújtandó segély tervét, de nem ismeretes, hogy eleget tesznek-e Törökország évente 1,5 milliárd dollárra rúgó hitelátütemezési kérésének. Amennyiben teljesítik a török kérést — amely mintegy öt éven keresztül folyósítandó 1,5 milliárd dolláros új kölcsönt is magában foglal —, ez a segélyprogram az egy országnak nyújtott támogatások közül az eddigi legnagyobbnak ígérkezik. A végleges döntést március 25-én és 26-án hozzák meg Párizsban. Törökország és az NSZK között már hosszabb ideje jó a viszony: a nyugatnémetek a kis-ázsiai ország legnagyobb külkereskedelmi partnerei, és 600 ezer török dolgozik az NSZK-ban. A nyugatnémetek tavaly 380 millió márkára rúgó (mintegy 210 millió dollár) segélyt nyújtottak hasonló OECD-program keretében. (Reuter) Szovjet-jugoszláv gazdasági tárgyalások Moszkvai tudósítónktól: Szovjet—jugoszláv gazdasági tárgyalások kezdődnek a jövő hét elején Moszkvában. Ebből az alkalomból a Szovjetunióba látogat Radoje Kontics, a szövetségi kormány tagja, a szovjet—jugoszláv gazdasági és tudományos-műszaki kormányközi együttműködési bizottság helyettes társelnöke. A küszöbön álló megbeszéléseken megvitatják, miként valósulnak meg azok a vállalkozások, amelyeket az 1973—1984 közötti időszakra szóló hosszú lejáratú együttműködési megállapodás irányoz elő. Szó lesz atomerőművi berendezések gyártási együttműködéséről is. Jugoszlávia egy 1975- ben aláírt megállapodás alapján különféle atomerőművi berendezéseket szállít a Szovjetunióba: eddig 124 millió dollár értékben exportált ilyen berendezéseket és az idén hasonló értékű eladás várható. A vegyesbizottsági ülésen áttekintik a következő ötéves tervidőszak együttműködési kérdéseit is, különös tekintettel arra a mintegy 100 beruházási elképzelést tartalmazó listára, amelyet Jugoszlávia a múlt év végén juttatott el a Szovjetuniónak, felkérve a Szovjetuniót, hogy kapcsolódjék be megvalósításukba. A listán elsősorban energetikai, vas- és színesfémkohászati, valamint gépipari beruházások tervei szerepelnek. + AZ 1980. ÉVI MAGYAR—ROMÁN K COf CSERE-FORGALMI JEGYZŐKÖNYV biztosítja, hogy Magyarország importálhatja a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásban előirányzott alapanyag-mennyiséget. (3. oldal) + A MAGYAR—NDK KERESKEDELEMBEN TAVALY NŐTT A GÉPEK ARÁNYA, ugyanakkor egyéb területeken sikerült teljesíteni az előirányzatokat. (3. oldal) + A SZOVJETUNIÓ GABONÁT VÁSÁROLT ARGENTÍNÁTÓL: 1,5 millió tonna kukoricát és 1 millió tonna búzát. (4. + ROMÁNIÁBAN BE KELLENE VEZETNI A LAKOSOK ÁLLATTARTÁSI JOGÁT ÉS KÖTELESSÉGÉT — javasolta Ceausescu államfő. Várhatóan intézkedéseket vezetnek be az anyagfogyasztás csökkentésére is. (2. oldal) + LEMONDOTT A THAIFÖLDI MINISZTERELNÖK, mert az ellenzék élesen bírálta kormányának gazdaságpolitikáját, elsősorban az energiaárak felemelését. (2. oldal) + PAKISZTÁN TOVÁBBRA IS SÚLYOS GAZDASÁGI GONDOKKAL KÜZD, noha az utóbbi időben a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Az ország talpraállása attól függ, hogy hitelezői hajlandók-e átütemezni a tetemes összegekre rúgó külföldi tartozásokat. (2. oldal) + AZ ÖNFELHASZNÁLÁSBAN A KONZERVIPAR ÉS AZ ELEKTRONIKA A MEGHATÁROZÓ, e két ágazat dolgozza fel az ön 60 százalékát. (4 .oldal) Piac irodát nyit Belgrádban A Közös Tárgyalások Portugáliával és Jugoszlávia között hétfőn parafált új egyezmény „minden területen nagy lehetőségeket teremt a sokoldalú együttműködés fejlesztésére és a kapcsolatokat eddig terhelő nehézségek felszámolására”. A Közös Piac szóvivője Jenkins látogatását követően hangsúlyozta, hogy az egyezmény Jugoszláviának gyakorlatilag szabad kereskedelmet biztosít az EGK-val folytatott kapcsolataiban, lehetővé teszi az iparcikkek és a mezőgazdasági termények exportjának jelentős emelését, s ezáltal az ország nyomasztó, 6,3 milliárd dolláros külkereskedelmi deficitjének felszámolását. Gyuranovics miniszterelnök kifejezte reményét, hogy az EGK-val kötött egyezményt március végén hivatalosan is aláírják és az a terveknek megfelelően július 1-től életbe léphet. A kormányfő rámutatott, hogy az EGK-nak és tagállamainak, valamint Jugoszláviának következetesen érvényre kell juttatniuk az új egyezmény rendelkezéseit, az együttműködés bővítése ugyanis mindkét fél tartós érdeke. A tárgyalások során a jugoszláv kormány kifejezte érdekeltségét, hogy a Közös Piac új tagok felvétele esetén is tartsa szem előtt az új szerződés rendelkezéseit és a tagfelvétel ne akadályozza Jugoszlávia és az EGK együttműködését. Natali, a brüsszeli bizottság alelnöke tárgyalásokat kezdett Lisszabonban Portugália közös piaci csatlakozásáról. Nyilatkozatában elmondta: szeretné, ha felgyorsulnának a csatlakozásról szóló tárgyalások és befejeződnének, még mielőtt lejár a brüsszeli bizottság mandátuma, azaz 1981 januárja előtt. Natali tárgyalópartnere, Freitas de Amaral külügyminiszter közölte: Portugália reméli, hogy 1983 elején a Közös Piac tagországává válhat. (Reuter) A Közös Piac összekötő irodát nyit Belgrádban, s az év őszétől létrehozzák Jugoszlávia és a Közös Piac együttműködési vegyesbizottságát — jelentette be a közlemény, amelyet Jenkins, a brüsszeli bizottság elnöke és Gyuranovics jugoszláv kormányfő tárgyalásait követően tettek közzé. A dokumentum többek között megállapítja, hogy az EGK Nagyarányú termeléscsökkentés az OPEC-ben? Állítólag több OPEC-tag akarja Kuvait példája nyomán a második negyedévben visszafogni az olajbányászatot. A londoni Evening Standard értesülései szerint Szaúd-Arábia, Venezuela, az Egyesült Arab Emírségek, Katar is 25 százalékkal visszafogja április 1-től az olajtermelést. Ha a hír igaznak bizonyul, akkor az OPEC termelése 4—5 millió barrellel esik vissza. A jelenlegi olajpiaci felesleget napi 1—3 millió barrelra becsülik. Hírek szerint az USA szokatlan megállapodást javasol Szaúd-Arábiának: azt akarja, hogy Rijad változatlan magas szinten tartsa olajtermelését, hogy az USA folytathassa stratégiai készletének feltöltését. Ha a szaúdiak belemennek az ügybe, a normálisnak tekintett napi 8,5 millió barrelen felüli 1 milliót ezután az amerikai államnak adják el. Az USA hajlandó lenne elfogadni a feltételt, hogy például a stratégiai készleteket nem használják fel a világpiaci olajárak leszorítására. Egyelőre az USA ilyen tartalékaiban csak 92 millió barrel olaj van, kevesebb, mint 2 heti olajimport. Az eredeti elképzelések szerint 1989-ig a föld alatti olajtárolókat 750 millió—1 milliárd barrelre kellene feltölteni. (AP—DJ)