Világgazdaság, 1980. április (12. évfolyam, 64/2818-82/2836. szám)

1980-04-01 / 64. (2818.) szám

KÜLGAZDASÁG ÜZEMANYAG-TAKARÉKOSSÁG A LÉGI KÖZLEKEDÉSBEN A sugárhajtású repülőgépek üzemanyaga 1973-ban még csak 8 pfennigbe került literenként, ma már 60 pfennigbe. Az üzemanyag a légi­közlekedés egyik legjelentősebb költségtényezője lett. Az idén a Lufthansa összes kiadásának egy­negyede üzemanyagköltség lesz. A chartertársaságoknál ez az arány már elérte az 50 százalékot. A fentiek ismeretében érthető, hogy repülőgéptervezők és techni­kusok a megtakarítás lehetőségeit kutatják. A Lufthansa pilótáit már utasí­tották, hogy lassabban repüljenek, már nem az optimális utazósebes­­ségre, hanem az üzemanyagfogyasz­tási minimumnak megfelelő sebes­ségre kell törekedni. Ezért a Luft­hansa DC—10-es gépei már nem 930 kilométer, hanem 910 kilométer óránkénti sebességgel közlekednek. A megtakarítás repülőgép-típuson­ként 2—4,5 százalékos. Üzemanyagmegtakarítás a gépek jobb karbantartásával is elérhető. A Lufthansa ezzel kapcsolatban a következő meglepő adatokkal szol­gált: a Boeing 747 típus esetében például a legkisebb aerodinamikai zavarok megnövelik a légellenál­lást. Ha az oldal kormánylap be­állítása csak egy fél fokkal eltér a megfelelőtől, ez évente 100 ezer márkás többletköltséget jelent re­pülőgépenként. Egy tökéletlen ajtó­tömítés évente 50 ezer márkába kerülhet. Egy helytelenül beállított sebességmérő, amely óránként 11 kilométerrel mutat kevesebbet a va­lóságos sebességnél, 500 ezer már­kával terhelheti meg az üzemanyag­­számlát. A Lufthansa ezért elhatá­rozta, hogy a repülőgépek karban­tartását a biztonsági előírásokat meghaladó mértékben javítja. (Blick durch die Wirtschaft) Sztrájkol a görög pénzügyminisztérium Sztrájkba lépett pénteken a gö­rög pénzügyminisztérium és a pénz­ügyi hatóságok 17 ezer alkalmazott­ja. Követelik, hogy növeljék a pénzügyi dolgozók számát, és hogy a többi állami alkalmazottal azo­nos helyzetbe kerüljenek. Az állami társadalombiztosítás or­vosai és ápolónői 48 órás munka­­beszüntetéssel akarják kiharcolni bérük emelését. Az országúti díjbeszedők jövő csütörtökön ötnapos sztrájkba lép­nek. (APA) Környezetvédelmi társaság alakult az NDK-ban Berlinben megalakult az NDK el­ső környezetvédelmi társasága. Az ADN hírügynökség jelentése szerint az alakuló ülésen a társaság elnö­ke, Thomasius professzor közölte, hogy a szervezet összehangolja a több mint 1600 helyi környezetvédel­mi klub munkáját, hogy sikereseb­ben őrizzék az ökológiai egyensúlyt. A NSZK környezetvédői többíz­ben panaszolták, hogy az NDK ipa­ra környezeti problémákat okoz az NSZK északi területein. (Reuter) Nyugatnémet vízkőtelenítő eljárás Magyarországon Több éves kutatómunka után az Universal Kft. által ajánlott hydro­­gél vegyszer több városban, illetve településen is bevezetik Magyaror­szágon. Az eljárásról, illetve a vegy­szer használatának előnyéről Dar­vas László, az Universal igazgatója a következőket mondotta munka­társunknak: A hyrogel vegyszert egy vízkőte­lenítő eljárás során alkalmazzák (az eljárást az NSZK-beli Hydrogel Chemie cég fejlesztette ki), s hatá­saként az elvízkövesedett hőcserélő­ket tudják tisztítani a felhasználók. Magyarországon eddig elég nagy gondot okozott a vízköves hőcseré­lők tisztítása. Általában 3—6 ha­vonként kellett elvégezni, de 3—4 tisztítás után magát a hőcserélőt is pótolni kellett. Különösen a Táv­­hőszolgáltató Vállalatoknál és az IKV-nál járt ez a munka rendsze­res kiadással. Javaslatunk alapján a Komárom megyei Távhőszolgálta­­tó Vállalat kezdte először alkalmaz­ni a hydrogélt. A városban több mint 10 ezer lakás felszálló­ vezetékei már olyan rossz állapotban voltak, hogy a felsőbb emeletekre alig ju­tott melegvíz, ugyanakkor a vezeték cseréje ilyen sok lakásnál szinte megoldhatatlannak tűnt. A vegy­szeres adagolás kipróbálása teljes mértékben beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Az eljárásnak egyébként az az előnye is megvan, hogy a vegyszer adagolásakor a csövek belsejében Védőfilm keletke­zik, s ez a korróziós károsodás el­len nyújt védelmet. Másik előnye, hogy a vízhőréteg megszüntetésével a csővezetékek hőátadása is tökéle­tessé válik, s ezáltal igen jelentős energiamegtakarítás érhető el. (Az eddigi adatok szerint 10 ezer la­kásnál egy év alatt mintegy 7,5 millió forintos energiamegtakarítás mutatható ki.) Az első példát azóta többen kö­vették: Székesfehérváron, Tatabá­nyán és mintegy 100 kisebb telepü­lésnél most vezetik be az eljárást. Az NSZK-beli cég az Universal Kft-n keresztül folyamatosan gon­doskodik a vegyszerek, valamint az alkalmazásukhoz szükséges berende­zések szállításáról. M. E. Integrált áramkörök III. Merre húz a magyar elektronikai ipar? Az integrált áramkörök újabb és újabb generációinak befogadá­sa elől egyetlen ország elektronikai berendezéseket gyártó ipara sem térhet ki. Mint legutóbbi cikkünkből látható volt, ehhez a fő for­rást az alig néhány országban koncentrálódott élenjáró félvezető­­ipar biztosítja, azaz — ha úgy tetszik — e területen világszerte megnőtt a kiszolgáltatottság. Másfajta, de ugyancsak nem lebe­csülendő veszélyeket rejt magában viszont az is, ha az elektronikus berendezéseket gyártó ipar nem támaszkodhat az alkatrészvilágpiacra, mert ebben az esetben legfőbb éltető elemétől, a modern alkatrész­­ipar húzóhatásától van megfosztva. Az integrált áramkörök megjele­nésével és bonyolultságuk növeke­désével gyökeresen megváltozott az elektronikai iparban az alkatrész­­gyártás és a berendezésgyártás vi­szonya. Korábban kizárólag diszkrét elemekből állították össze a készülé­keket, amelyeknek megtervezése — az utolsó tranzisztorfunkcióig — a berendezésgyártó feladata volt. Ma a készülékeket jórészt különböző feladatok, feladatcsoportok ellátá­sára alkalmas integrált áramkörök­ből, mikroprocesszorokból állítják össze. A konstruktőri feladatok egy részét is az alkatrészgyártó vette át, sőt az úgynevezett berendezés­orientált IC-k némelyike, például a multiméter-chipek, egy készülék va­lamennyi funkcióját ellátják. Mindez nem azt jelenti — bár e tekintetben a szakemberek vélemé­nye megoszlik —, hogy csökkent volna a berendezés-konstruálás je­lentősége, hiszen a berendezések lé­nyegesen bonyolultabbakká váltak, ugrásszerűen megnőttek a pontossá­gukkal, megbízhatóságukkal szem­ben támasztott követelmények. Mégis, az elektronikai iparban meg­határozóvá vált az alkatrészgyártás húzóhatása. Különösen érvényes ez az integrált áramkörök gyártására, ahol a technológiák által megköve­telt sorozatnagyság egyébként is arra kényszeríti a gyártókat, hogy termé­keiknek újabb és újabb alkalmazási területeket találjanak. FORDÍTOTT viszony A magyar elektronikai iparban felemás módon jelentkezik ez a ha­tás. A világpiacon megjelenő integ­rált áramkörök és más alkatrészek természetesen a hazai készülékgyár­tóknak is ösztönzést adnak, de a hazai alkatrészgyártással való kap­csolatukban a fent leírtaknak éppen a fordítottja figyelhető meg. Ebb­en a kapcsolatban hagyományosan, már az ország méreteiből adódóan is a berendezésgyártók a kezdeménye­zők, ami önmagában is jelzi a hazai alkatrészgyártás átlagosan egy gene­­rációnyi elmaradását a világ élvona­lától. A hazai félvezetőgyártás egé­szen a tranzisztorkorszak utolsó előtti fázisáig — a szilícium tranzisztorok elterjedését megelőző időszakig — lépést tudott tartani a fejlődéssel, s a magyar elektroni­kai ipar igényeit alapvetően hazai forrásból ki lehetett elégíteni. Az integrált áramköröknél ez a folya­mat megtorpant, ugyanakkor nyil­vánvalóvá vált, hogy az IC-k alkal­mazása, a generációváltások köve­tése — ha tisztes távolból is — el­engedhetetlen egy olyan elektronikai iparban, amely igényt tart a fenn­maradásra. Ettől kezdve a konst­rukciós tevékenységben meghatározó szerepük lett a vezető nyugati félve­zetőgyártók katalógusainak, az in­tegrált áramkörök vásárlása — első­sorban a dollár elszámolású piacok­ról — néhány év alatt megtöbbszö­röződött. Az alábbi táblázat bázis­évében, 1971-ben a tőkés behozatal 4,6-szer volt nagyobb a szocialistá­nál. MINÉL OLCSÓBB, ANNÁL JOBB Ez a gyors importnövekedés sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy az integrált áramkörök teljes — és a generációváltást követő folyama­tos­­ hazai áttöréséről lehessen be­szélni. A korszerű félvezetőeszközök terjedésének üteme nagy különb­ségeket mutat egyrészt gyártási ágak szerint, másrészt aszerint, hogy mennyi idő telt el az egyes termé­kek kifejlesztése óta. A legszerencsésebb helyzetben a hazai számítástechnikai ipar volt, amely akkor indult fejlődésnek, amikor a félvezetőeszközök már szi­lícium alapú elemek voltak, azaz az ezt megelőző germánium eszkö­zök felhasználása ebben az iparág­ban nem is létezik. Ugyanakkor — mint ismeretes — az integrált áramkörök gyártása a számítástech­nikai iparral szoros kölcsönhatásban fejlődik, a félvezetőeszközök és a számítógépek generációváltása köz­vetlenül kapcsolódik egymáshoz, a viszonylag szoros követésre tehát minden gyártó rákényszerül. A legnagyobb késéssel a hazai közszükségleti elektronikai ipar al­kalmazza gyártmányaiban az integ­rált áramköröket. Az új közszük­ségleti alkalmazások (háztartásigép­­vezérlések, játékok stb.) pedig még meg sem jelentek. A magyar elektronikai iparban — s ez már a színvonalszóródás másik eleme — lényegesen nagyobb az eltérés a fejlesztő mérnök asz­talán lévő legújabb termék és a még gyártásban lévő legkorszerűt­lenebb termék között, mint a fej­lett tőkésországok elektronikai ipa­rában. Ugyanaz a műszergyártó szövetkezet például, amelynek kon­struktőrei az utóbbi egy-két évben a piacon megjelent mikroprocesszo­­­rokkal dolgoznak, export jövedelmé­nek jelentős részét 10—15 éves al­katrészbázisra épült műszerek szov­jetunióbeli eladásából szerzi meg. Hasonló típusú műszerek életgörbéje tőkés piacokon legfeljebb öt évig tart. Miután a magyar elektronikai ipar exportbevételeinek döntő ré­sze — növekvő tőkés importhányad mellett is — a rubelelszámolású értékesítésből származik, egyre erő­teljesebb az a készülékiparral szem­ben támasztott igény, hogy IC-be­­szerzéseit — a hazai mellett terelje át a KGST-forrásokra. (Lásd például a szovjet elektronikai alkatrészek importjáról szóló tudósítást a VILÁGGAZDASÁG március 29-i számának 3. oldalán.) A KGST ÉS AZ IC­K Integrált áramköröket ma már valamennyi európai szocialista or­szágban gyártanak, de kooperáció­ról, szakosodásról vagy akár egyez­tetett igények alapján való gyártás­ról nemigen lehet beszélni. Már csak azért sem, mert a felek még azt sem tudják pontosan, hogy mit gyárt a másik, és mik a legközelebbi tervei. Több hazai vállalat szak­emberei időnként IC-felfedező útra indulnak valamelyik szocialista or­szágba, hogy közvetlenül a gyártótól próbálják megszerezni azokat az információkat, amelyeket más cé­gek katalógusokban, gyártmányis­mertetőkben, szaklapokban szinte rájuk tukmálnak. Valamennyi szocialista ország a könnyebb ellenállás irányában in­dult el a fejlesztéssel, így ma pél­dául egyes kis integráltsági fokú (SSI) IC-ket hat szocialista ország is gyárt és kínál, a bonyolultabb áramkörökből viszont gyakran — még ha gyártják is — mintát is alig lehet szerezni. Kétségtelen, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedel­mének gyakorlata sem éppen az integrált áramkörök forgalmának sajátosságaira van szabva. Ezen a területen például meglehetősen ne­héz — a tervciklusoknak­­megfele­lően — öt-hat évre előre megter­vezni az egyes típusok iránti ke­resletet, különösen, ha még egyálta­lán nem is létező típusról van szó. De a fejlesztés területén még az adott évre szóló pontos igénylistát is nehéz az előző év közepén össze­állítani úgy, ahogy ezt a kontingens­egyeztetések gyakorlata megköveteli. Ha hozzátesszük, hogy a minta elküldése és a szállítókészség ki­­nyilvánítása valamelyik szocialista országbeli gyártó részéről nem je­lenti, hogy az adott integrált áramkört valóban be is lehet — mégpedig folyamatosan — szerezni onnan, akkor érthető az egyik hazai számítástechnikai gyár szakemberé­nek kifakadása. „Az új berendezé­sek fejlesztésében nem lehet szocia­lista integrált áramkörökre alapoz­ni, mert ezzel a termék folyamatos gyárthatóságát kockáztatnánk. Amit tehet a vállalat, az az, hogy igyek­szik olyan elemeket felhasználni, amelyek, információi szerint, a to­vábbiakban szocialista forrásokból is beszerezhetők lesznek ,és — leg­alábbis elvben — csak akkor vált ki egy-egy alkatrészt, ha ezért nem kell műszaki áldozatot hoznia és ha az új beszerzési csatorna már megbízhatóan működik.” Ugyanez a szakember mondotta, hogy konszolidált nemzetközi hely­zetet feltételezve, egyetlen hazai vállalattól sem követelhető meg, hogy készülékeibe „nemzetiszínű pántlikás” IC-ket építsen be, ha ta­lál ennél olcsóbbakat is. E meg­állapítás hátteréről sorozatunk kö­vetkező részében lesz szó. Réti Pál AZ INTEGRÁLT ÁRAMKÖRÖK IMPORTJÁNAK NÖVEKEDÉSE (százalékban) (az ELEKTROMODUL adatai) tőkés szocialista 1971 100 100 1972 122 155 1973 246 141 1974 517 552 1975 588 702 1976 377 208 1977 483 559 1978 580 324 1979 686 588 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN 1980. ÁPRILIS 1-TŐL a) Bankjegyek vétele és eladása csak az illető országban érvényes rendelkezések (bankjegy ki- és beviteli korlátozások, tilalmak stb.) figyelembevételével történik, az azokra külön megállapított árfolyamon. b) A fel nem sorolt clearing devizák elszámolásánál a clearing elszámolás alapjául vett deviza fent fel­tüntetett árfolyama kerül alkalmazásra. c) Államközi megállapodásokon alapuló árfolyamok. d) Csak magyar—szovjet viszonylatban érvényes. Nem-kereskedelmi árfolyam Kereskedelmi árfolyam Egység Devizanem vétel közép eladás vétel közép eladás forintban forintban 100 albán lek c) 156,59 156,59 156,59 — — — 100 angol font 4702,14 4706,85 4711,56 7217,78 7225,01 7232,24 100 ausztrál dollár 2331,15 2333,48 2335,81 3578,31 3581,89 3585,47 100 belga frank 70,56 70,63 70,70 108,31 108,42 108,53 100 bolgár leva c) 1676,14 1676,14 1676,14 — — — 100 csehszlovák korona c) 155,28 155,28 155,28 — — — 100 dán korona 364,52 364,88 365,24 559,53 560,09 560,65 100 francia frank 489,86 490,35 490,84 751,94 752,69 753,44 100 hollandi forint 1039,65 1040,72 1041,76 1595,91 1597,51 1599,11 100 indiai rúpia 264,73 264,99 265,25 406,35 406,76 407,17 1000 japán jen 86,22 86,31 86,40 132,36 132,49 132,62 100 kanadai dollár 1810,93 1812,74 1814,55 2779,78 2782,56 2785,34 100 KNDK von c) 910,42 910,42 910,42 — — — 100 kubai peso c) 1328,80 1328,80 1328,80 — — — 100 kuvaiti dinár 7776,68 7784,46 7792,24 11 937,20 11 949,15 11 961,10 100 lengyel zloty c) 76,42 76,42 76,42 — — — 100 mongol tugrik c) 352,87 352,87 352,87 — •— —• 100 NDK márka c) 484,— 484,— 484,— — — — 100 norvég korona 422,05 422,47 422,89 647,84 648,49 649,14 100 NSZK márka 1139,45 1140,59 1141,73 1749,06 1750,81 1752,56 1000 olasz líra 24,48 24,50 24,52 37,57 37,61 37,65 100 osztrák schilling 159,10 159,26 159,42 244,22 244,46 244,70 100 pakisztáni rúpia 217,27 217,49 217,71 333,52 333,85 334,18 100 portugál escudo 42,62 42,66 42,70 65,41 65,48 65,55 100 román lei­c) 170,— 170,— 170,— — — — 100 spanyol peseta 30,55 30,58 30,61 46,89 46,94 46,99 100 svájci frank 1200,53 1201,73 1202,93 1842,82 1844,66 1846,50 100 svéd korona 488,— 488,49 488,98 749,08 749,83 750,58 100 szovjet rubel c) d) 1622,50 1622,50 1622,50 — — — 100 tr. és cl. rubel — — — 2797,20 2800,— 2802,80 100 USA dollár 2145,58 2147,73 2149,88 3293,47 3296,77 3300,07 100 vietnami dong c) 682,81 682,81 682,81 — —________—______ illllllllillllllllIlllUHM A KGST közlekedési állandó bi­zottsága háromnapos ülést tartott Varsóban. A közlekedés­biztonság­gal foglalkozó bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szakemberek esz­mecserét folytattak a KGST tagál­lamok közti szállítások, valamint a közúti közlekedés elektromos irá­nyításásnak kérdéseiről. •­­ A Balatonon megkezdődött a ha­gyományos előszezon, már megér­keztek az első külföldi turistacso­portok. A húsvéti ünnepeket előre­láthatóan több mint 2 ezer nyugat­német, francia, osztrák, szovjet és spanyol vendég tölti a Balaton mel­lett. illllllllllllllllllllllil RÖVIDEM A Somogy megyei Balatonnagy­­bereki Állami Gazdaság és a MA­VAD 85 millió forintos beruházás­sal öreglakon lőtt nagyvadátvevő és feldolgozó építését kezdte meg. AZ új telepen, amelyet ez év szeptem­berére adnak át, átveszik, feldolgoz­zák és exportra is továbbítják az évi mintegy 800 tonna lőtt vadat. Burgenlandi gasztronómiai napo­kat tartottak Győrött az ÁFÉSZ Tó­vendéglőjében. A 4 napos rendez­vénysorozaton a mattesburgi Flo­rian Hof szakácsai megismertették a győri vendégekkel a jellegzetes burgenlandi ételeket. Ez a rendez­vény a tavalyi győri ÁFÉSZ bur­genlandi gasztronómiai bemutatójá­nak viszonzása volt. 1980. ÁPRILIS 1.

Next