Világgazdaság, 1980. április (12. évfolyam, 64/2818-82/2836. szám)
1980-04-01 / 64. (2818.) szám
KÜLGAZDASÁG ÜZEMANYAG-TAKARÉKOSSÁG A LÉGI KÖZLEKEDÉSBEN A sugárhajtású repülőgépek üzemanyaga 1973-ban még csak 8 pfennigbe került literenként, ma már 60 pfennigbe. Az üzemanyag a légiközlekedés egyik legjelentősebb költségtényezője lett. Az idén a Lufthansa összes kiadásának egynegyede üzemanyagköltség lesz. A chartertársaságoknál ez az arány már elérte az 50 százalékot. A fentiek ismeretében érthető, hogy repülőgéptervezők és technikusok a megtakarítás lehetőségeit kutatják. A Lufthansa pilótáit már utasították, hogy lassabban repüljenek, már nem az optimális utazósebességre, hanem az üzemanyagfogyasztási minimumnak megfelelő sebességre kell törekedni. Ezért a Lufthansa DC—10-es gépei már nem 930 kilométer, hanem 910 kilométer óránkénti sebességgel közlekednek. A megtakarítás repülőgép-típusonként 2—4,5 százalékos. Üzemanyagmegtakarítás a gépek jobb karbantartásával is elérhető. A Lufthansa ezzel kapcsolatban a következő meglepő adatokkal szolgált: a Boeing 747 típus esetében például a legkisebb aerodinamikai zavarok megnövelik a légellenállást. Ha az oldal kormánylap beállítása csak egy fél fokkal eltér a megfelelőtől, ez évente 100 ezer márkás többletköltséget jelent repülőgépenként. Egy tökéletlen ajtótömítés évente 50 ezer márkába kerülhet. Egy helytelenül beállított sebességmérő, amely óránként 11 kilométerrel mutat kevesebbet a valóságos sebességnél, 500 ezer márkával terhelheti meg az üzemanyagszámlát. A Lufthansa ezért elhatározta, hogy a repülőgépek karbantartását a biztonsági előírásokat meghaladó mértékben javítja. (Blick durch die Wirtschaft) Sztrájkol a görög pénzügyminisztérium Sztrájkba lépett pénteken a görög pénzügyminisztérium és a pénzügyi hatóságok 17 ezer alkalmazottja. Követelik, hogy növeljék a pénzügyi dolgozók számát, és hogy a többi állami alkalmazottal azonos helyzetbe kerüljenek. Az állami társadalombiztosítás orvosai és ápolónői 48 órás munkabeszüntetéssel akarják kiharcolni bérük emelését. Az országúti díjbeszedők jövő csütörtökön ötnapos sztrájkba lépnek. (APA) Környezetvédelmi társaság alakult az NDK-ban Berlinben megalakult az NDK első környezetvédelmi társasága. Az ADN hírügynökség jelentése szerint az alakuló ülésen a társaság elnöke, Thomasius professzor közölte, hogy a szervezet összehangolja a több mint 1600 helyi környezetvédelmi klub munkáját, hogy sikeresebben őrizzék az ökológiai egyensúlyt. A NSZK környezetvédői többízben panaszolták, hogy az NDK ipara környezeti problémákat okoz az NSZK északi területein. (Reuter) Nyugatnémet vízkőtelenítő eljárás Magyarországon Több éves kutatómunka után az Universal Kft. által ajánlott hydrogél vegyszer több városban, illetve településen is bevezetik Magyarországon. Az eljárásról, illetve a vegyszer használatának előnyéről Darvas László, az Universal igazgatója a következőket mondotta munkatársunknak: A hyrogel vegyszert egy vízkőtelenítő eljárás során alkalmazzák (az eljárást az NSZK-beli Hydrogel Chemie cég fejlesztette ki), s hatásaként az elvízkövesedett hőcserélőket tudják tisztítani a felhasználók. Magyarországon eddig elég nagy gondot okozott a vízköves hőcserélők tisztítása. Általában 3—6 havonként kellett elvégezni, de 3—4 tisztítás után magát a hőcserélőt is pótolni kellett. Különösen a Távhőszolgáltató Vállalatoknál és az IKV-nál járt ez a munka rendszeres kiadással. Javaslatunk alapján a Komárom megyei Távhőszolgáltató Vállalat kezdte először alkalmazni a hydrogélt. A városban több mint 10 ezer lakás felszálló vezetékei már olyan rossz állapotban voltak, hogy a felsőbb emeletekre alig jutott melegvíz, ugyanakkor a vezeték cseréje ilyen sok lakásnál szinte megoldhatatlannak tűnt. A vegyszeres adagolás kipróbálása teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az eljárásnak egyébként az az előnye is megvan, hogy a vegyszer adagolásakor a csövek belsejében Védőfilm keletkezik, s ez a korróziós károsodás ellen nyújt védelmet. Másik előnye, hogy a vízhőréteg megszüntetésével a csővezetékek hőátadása is tökéletessé válik, s ezáltal igen jelentős energiamegtakarítás érhető el. (Az eddigi adatok szerint 10 ezer lakásnál egy év alatt mintegy 7,5 millió forintos energiamegtakarítás mutatható ki.) Az első példát azóta többen követték: Székesfehérváron, Tatabányán és mintegy 100 kisebb településnél most vezetik be az eljárást. Az NSZK-beli cég az Universal Kft-n keresztül folyamatosan gondoskodik a vegyszerek, valamint az alkalmazásukhoz szükséges berendezések szállításáról. M. E. Integrált áramkörök III. Merre húz a magyar elektronikai ipar? Az integrált áramkörök újabb és újabb generációinak befogadása elől egyetlen ország elektronikai berendezéseket gyártó ipara sem térhet ki. Mint legutóbbi cikkünkből látható volt, ehhez a fő forrást az alig néhány országban koncentrálódott élenjáró félvezetőipar biztosítja, azaz — ha úgy tetszik — e területen világszerte megnőtt a kiszolgáltatottság. Másfajta, de ugyancsak nem lebecsülendő veszélyeket rejt magában viszont az is, ha az elektronikus berendezéseket gyártó ipar nem támaszkodhat az alkatrészvilágpiacra, mert ebben az esetben legfőbb éltető elemétől, a modern alkatrészipar húzóhatásától van megfosztva. Az integrált áramkörök megjelenésével és bonyolultságuk növekedésével gyökeresen megváltozott az elektronikai iparban az alkatrészgyártás és a berendezésgyártás viszonya. Korábban kizárólag diszkrét elemekből állították össze a készülékeket, amelyeknek megtervezése — az utolsó tranzisztorfunkcióig — a berendezésgyártó feladata volt. Ma a készülékeket jórészt különböző feladatok, feladatcsoportok ellátására alkalmas integrált áramkörökből, mikroprocesszorokból állítják össze. A konstruktőri feladatok egy részét is az alkatrészgyártó vette át, sőt az úgynevezett berendezésorientált IC-k némelyike, például a multiméter-chipek, egy készülék valamennyi funkcióját ellátják. Mindez nem azt jelenti — bár e tekintetben a szakemberek véleménye megoszlik —, hogy csökkent volna a berendezés-konstruálás jelentősége, hiszen a berendezések lényegesen bonyolultabbakká váltak, ugrásszerűen megnőttek a pontosságukkal, megbízhatóságukkal szemben támasztott követelmények. Mégis, az elektronikai iparban meghatározóvá vált az alkatrészgyártás húzóhatása. Különösen érvényes ez az integrált áramkörök gyártására, ahol a technológiák által megkövetelt sorozatnagyság egyébként is arra kényszeríti a gyártókat, hogy termékeiknek újabb és újabb alkalmazási területeket találjanak. FORDÍTOTT viszony A magyar elektronikai iparban felemás módon jelentkezik ez a hatás. A világpiacon megjelenő integrált áramkörök és más alkatrészek természetesen a hazai készülékgyártóknak is ösztönzést adnak, de a hazai alkatrészgyártással való kapcsolatukban a fent leírtaknak éppen a fordítottja figyelhető meg. Ebben a kapcsolatban hagyományosan, már az ország méreteiből adódóan is a berendezésgyártók a kezdeményezők, ami önmagában is jelzi a hazai alkatrészgyártás átlagosan egy generációnyi elmaradását a világ élvonalától. A hazai félvezetőgyártás egészen a tranzisztorkorszak utolsó előtti fázisáig — a szilícium tranzisztorok elterjedését megelőző időszakig — lépést tudott tartani a fejlődéssel, s a magyar elektronikai ipar igényeit alapvetően hazai forrásból ki lehetett elégíteni. Az integrált áramköröknél ez a folyamat megtorpant, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az IC-k alkalmazása, a generációváltások követése — ha tisztes távolból is — elengedhetetlen egy olyan elektronikai iparban, amely igényt tart a fennmaradásra. Ettől kezdve a konstrukciós tevékenységben meghatározó szerepük lett a vezető nyugati félvezetőgyártók katalógusainak, az integrált áramkörök vásárlása — elsősorban a dollár elszámolású piacokról — néhány év alatt megtöbbszöröződött. Az alábbi táblázat bázisévében, 1971-ben a tőkés behozatal 4,6-szer volt nagyobb a szocialistánál. MINÉL OLCSÓBB, ANNÁL JOBB Ez a gyors importnövekedés sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy az integrált áramkörök teljes — és a generációváltást követő folyamatos hazai áttöréséről lehessen beszélni. A korszerű félvezetőeszközök terjedésének üteme nagy különbségeket mutat egyrészt gyártási ágak szerint, másrészt aszerint, hogy mennyi idő telt el az egyes termékek kifejlesztése óta. A legszerencsésebb helyzetben a hazai számítástechnikai ipar volt, amely akkor indult fejlődésnek, amikor a félvezetőeszközök már szilícium alapú elemek voltak, azaz az ezt megelőző germánium eszközök felhasználása ebben az iparágban nem is létezik. Ugyanakkor — mint ismeretes — az integrált áramkörök gyártása a számítástechnikai iparral szoros kölcsönhatásban fejlődik, a félvezetőeszközök és a számítógépek generációváltása közvetlenül kapcsolódik egymáshoz, a viszonylag szoros követésre tehát minden gyártó rákényszerül. A legnagyobb késéssel a hazai közszükségleti elektronikai ipar alkalmazza gyártmányaiban az integrált áramköröket. Az új közszükségleti alkalmazások (háztartásigépvezérlések, játékok stb.) pedig még meg sem jelentek. A magyar elektronikai iparban — s ez már a színvonalszóródás másik eleme — lényegesen nagyobb az eltérés a fejlesztő mérnök asztalán lévő legújabb termék és a még gyártásban lévő legkorszerűtlenebb termék között, mint a fejlett tőkésországok elektronikai iparában. Ugyanaz a műszergyártó szövetkezet például, amelynek konstruktőrei az utóbbi egy-két évben a piacon megjelent mikroprocesszorokkal dolgoznak, export jövedelmének jelentős részét 10—15 éves alkatrészbázisra épült műszerek szovjetunióbeli eladásából szerzi meg. Hasonló típusú műszerek életgörbéje tőkés piacokon legfeljebb öt évig tart. Miután a magyar elektronikai ipar exportbevételeinek döntő része — növekvő tőkés importhányad mellett is — a rubelelszámolású értékesítésből származik, egyre erőteljesebb az a készülékiparral szemben támasztott igény, hogy IC-beszerzéseit — a hazai mellett terelje át a KGST-forrásokra. (Lásd például a szovjet elektronikai alkatrészek importjáról szóló tudósítást a VILÁGGAZDASÁG március 29-i számának 3. oldalán.) A KGST ÉS AZ ICK Integrált áramköröket ma már valamennyi európai szocialista országban gyártanak, de kooperációról, szakosodásról vagy akár egyeztetett igények alapján való gyártásról nemigen lehet beszélni. Már csak azért sem, mert a felek még azt sem tudják pontosan, hogy mit gyárt a másik, és mik a legközelebbi tervei. Több hazai vállalat szakemberei időnként IC-felfedező útra indulnak valamelyik szocialista országba, hogy közvetlenül a gyártótól próbálják megszerezni azokat az információkat, amelyeket más cégek katalógusokban, gyártmányismertetőkben, szaklapokban szinte rájuk tukmálnak. Valamennyi szocialista ország a könnyebb ellenállás irányában indult el a fejlesztéssel, így ma például egyes kis integráltsági fokú (SSI) IC-ket hat szocialista ország is gyárt és kínál, a bonyolultabb áramkörökből viszont gyakran — még ha gyártják is — mintát is alig lehet szerezni. Kétségtelen, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedelmének gyakorlata sem éppen az integrált áramkörök forgalmának sajátosságaira van szabva. Ezen a területen például meglehetősen nehéz — a tervciklusoknakmegfelelően — öt-hat évre előre megtervezni az egyes típusok iránti keresletet, különösen, ha még egyáltalán nem is létező típusról van szó. De a fejlesztés területén még az adott évre szóló pontos igénylistát is nehéz az előző év közepén összeállítani úgy, ahogy ezt a kontingensegyeztetések gyakorlata megköveteli. Ha hozzátesszük, hogy a minta elküldése és a szállítókészség kinyilvánítása valamelyik szocialista országbeli gyártó részéről nem jelenti, hogy az adott integrált áramkört valóban be is lehet — mégpedig folyamatosan — szerezni onnan, akkor érthető az egyik hazai számítástechnikai gyár szakemberének kifakadása. „Az új berendezések fejlesztésében nem lehet szocialista integrált áramkörökre alapozni, mert ezzel a termék folyamatos gyárthatóságát kockáztatnánk. Amit tehet a vállalat, az az, hogy igyekszik olyan elemeket felhasználni, amelyek, információi szerint, a továbbiakban szocialista forrásokból is beszerezhetők lesznek ,és — legalábbis elvben — csak akkor vált ki egy-egy alkatrészt, ha ezért nem kell műszaki áldozatot hoznia és ha az új beszerzési csatorna már megbízhatóan működik.” Ugyanez a szakember mondotta, hogy konszolidált nemzetközi helyzetet feltételezve, egyetlen hazai vállalattól sem követelhető meg, hogy készülékeibe „nemzetiszínű pántlikás” IC-ket építsen be, ha talál ennél olcsóbbakat is. E megállapítás hátteréről sorozatunk következő részében lesz szó. Réti Pál AZ INTEGRÁLT ÁRAMKÖRÖK IMPORTJÁNAK NÖVEKEDÉSE (százalékban) (az ELEKTROMODUL adatai) tőkés szocialista 1971 100 100 1972 122 155 1973 246 141 1974 517 552 1975 588 702 1976 377 208 1977 483 559 1978 580 324 1979 686 588 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN 1980. ÁPRILIS 1-TŐL a) Bankjegyek vétele és eladása csak az illető országban érvényes rendelkezések (bankjegy ki- és beviteli korlátozások, tilalmak stb.) figyelembevételével történik, az azokra külön megállapított árfolyamon. b) A fel nem sorolt clearing devizák elszámolásánál a clearing elszámolás alapjául vett deviza fent feltüntetett árfolyama kerül alkalmazásra. c) Államközi megállapodásokon alapuló árfolyamok. d) Csak magyar—szovjet viszonylatban érvényes. Nem-kereskedelmi árfolyam Kereskedelmi árfolyam Egység Devizanem vétel közép eladás vétel közép eladás forintban forintban 100 albán lek c) 156,59 156,59 156,59 — — — 100 angol font 4702,14 4706,85 4711,56 7217,78 7225,01 7232,24 100 ausztrál dollár 2331,15 2333,48 2335,81 3578,31 3581,89 3585,47 100 belga frank 70,56 70,63 70,70 108,31 108,42 108,53 100 bolgár leva c) 1676,14 1676,14 1676,14 — — — 100 csehszlovák korona c) 155,28 155,28 155,28 — — — 100 dán korona 364,52 364,88 365,24 559,53 560,09 560,65 100 francia frank 489,86 490,35 490,84 751,94 752,69 753,44 100 hollandi forint 1039,65 1040,72 1041,76 1595,91 1597,51 1599,11 100 indiai rúpia 264,73 264,99 265,25 406,35 406,76 407,17 1000 japán jen 86,22 86,31 86,40 132,36 132,49 132,62 100 kanadai dollár 1810,93 1812,74 1814,55 2779,78 2782,56 2785,34 100 KNDK von c) 910,42 910,42 910,42 — — — 100 kubai peso c) 1328,80 1328,80 1328,80 — — — 100 kuvaiti dinár 7776,68 7784,46 7792,24 11 937,20 11 949,15 11 961,10 100 lengyel zloty c) 76,42 76,42 76,42 — — — 100 mongol tugrik c) 352,87 352,87 352,87 — •— —• 100 NDK márka c) 484,— 484,— 484,— — — — 100 norvég korona 422,05 422,47 422,89 647,84 648,49 649,14 100 NSZK márka 1139,45 1140,59 1141,73 1749,06 1750,81 1752,56 1000 olasz líra 24,48 24,50 24,52 37,57 37,61 37,65 100 osztrák schilling 159,10 159,26 159,42 244,22 244,46 244,70 100 pakisztáni rúpia 217,27 217,49 217,71 333,52 333,85 334,18 100 portugál escudo 42,62 42,66 42,70 65,41 65,48 65,55 100 román leic) 170,— 170,— 170,— — — — 100 spanyol peseta 30,55 30,58 30,61 46,89 46,94 46,99 100 svájci frank 1200,53 1201,73 1202,93 1842,82 1844,66 1846,50 100 svéd korona 488,— 488,49 488,98 749,08 749,83 750,58 100 szovjet rubel c) d) 1622,50 1622,50 1622,50 — — — 100 tr. és cl. rubel — — — 2797,20 2800,— 2802,80 100 USA dollár 2145,58 2147,73 2149,88 3293,47 3296,77 3300,07 100 vietnami dong c) 682,81 682,81 682,81 — —________—______ illllllllillllllllIlllUHM A KGST közlekedési állandó bizottsága háromnapos ülést tartott Varsóban. A közlekedésbiztonsággal foglalkozó bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szakemberek eszmecserét folytattak a KGST tagállamok közti szállítások, valamint a közúti közlekedés elektromos irányításásnak kérdéseiről. • A Balatonon megkezdődött a hagyományos előszezon, már megérkeztek az első külföldi turistacsoportok. A húsvéti ünnepeket előreláthatóan több mint 2 ezer nyugatnémet, francia, osztrák, szovjet és spanyol vendég tölti a Balaton mellett. illllllllllllllllllllllil RÖVIDEM A Somogy megyei Balatonnagybereki Állami Gazdaság és a MAVAD 85 millió forintos beruházással öreglakon lőtt nagyvadátvevő és feldolgozó építését kezdte meg. AZ új telepen, amelyet ez év szeptemberére adnak át, átveszik, feldolgozzák és exportra is továbbítják az évi mintegy 800 tonna lőtt vadat. Burgenlandi gasztronómiai napokat tartottak Győrött az ÁFÉSZ Tóvendéglőjében. A 4 napos rendezvénysorozaton a mattesburgi Florian Hof szakácsai megismertették a győri vendégekkel a jellegzetes burgenlandi ételeket. Ez a rendezvény a tavalyi győri ÁFÉSZ burgenlandi gasztronómiai bemutatójának viszonzása volt. 1980. ÁPRILIS 1.