Világgazdaság, 1980. május (12. évfolyam, 83/2838-102/2856. szám)
1980-05-06 / 84. [83.] (2838. [2837.]) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK MUGGAZDASÁG XII. ÉVFOLYAMAA/(2838.) SZÁM 1980. MÁJUS 6., KEDD Meglepetés és tartózkodó jóváhagyás A nyugatnémet kamatemelés visszhangja Meglepetéssel fogadták és tartózkodó jóváhagyásukról biztosították nyugatnémet gazdasági körökben, hogy a Bundesbank pénteki hatállyal fölemelte a két irányadó kamatlábat: a leszámítolási kamatot és a lombard kamatot. A kamatemelés révén enyhíteni lehet az inflációs nyomást és ösztönözni a külföldi tőke beáramlását, ami deficites időkben fontos. Ám a hitel megdrágulása az év második felétől visszavetheti a nyugatnémet gazdaság fejlődését. A Bundesbank egyre keskenyebb ösvényen lavíroz a stabilitás és a recesszió között — állapítja meg a nyugatnémet iparszövetség. Nyugat-Európában elsőnek a holland jegybank követte a nyugatnémet példát, 9,5 százalékról 10 százalékra emelte a leszámítolási kamatlábat. Nyugatnémet gazdasági körökben úgy értékelik a kamatemelést, hogy a Bundesbank a stabilitást a gazdasági növekedés elé helyezi a prioritások sorában, de rámutatnak, hogy a jegybank igyekezett likviditást bővítő intézkedésekkel ellensúlyozni a kamatdrágítás hatását. A leszámítolási kamatlábat, azaz azt a kamatot, amelyet a jegybank a magánbankok váltóira folyósított hitelek után fölszámít, 7,5 százalékra emelték, a lombard kamatlábat pedig 8,5 százalékról 9,5 százalékra. (A lombard kamatláb a részvénnyel, mint kézizáloggal fedezett hitelek után, fölszámított kamat.) Ezzel szemben 8 százalékkal leszállították a bankok kötelező tartalékrátáját és 3 milliárd márkával bővítették a központi bank leszámítolási keretét. (Ez azt jelenti, hogy a magánbankok összesen ennyivel több névértékű váltó után vehetnek fel kölcsönt a Bundesbanktól.) Az utóbbi két intézkedés eredményeképpen a becslések szerint mintegy 8 milliárd dollárral nő a nyugatnémet pénzpiacok likviditása. Pöhl, a Bundesbank elnöke a döntés meghozatala után sajtóértekezletet tartott, és megmagyarázta, hogy a bankot milyen szempontok vezették. 1. Az amerikai kamatszint csökkenése legfeljebb azt teszi fölöslegessé, hogy a Bundesbank nagyobb mértékben emelje a kamatot, a szigorú pénzpolitikára továbbra is szükség van. 2. A hitel megdrágulása nem fogja veszélyeztetni a nyugatnémet gazdaság növekedését. Az év első két hónapjában erősen fölszökött az ipari megrendelések állománya, márciusban 5,7 százalékkal nőtt az export februárhoz képest, míg az import változatlan maradt. Mindez arra utal, hogy a nyugatnémet gazdaság szilárdabb lábakon áll, mint korábban gondolták. Pohl vitába szállt az öt vezető kutató intézet prognózisával, amely szerint az idén , 2,5 százalék lesz a nyugatnémet nemzeti össztermék növekedése (lásd VILÁGGAZDASÁG, április 29., első oldal.) Úgy vélte, hogy a növekedés közelebb lesz a 3 százalékhoz. 3. A megélhetési költségek az előzetes adatok szerint áprilisban éves szintre kivetítve 5,7 százalékkal emelkedtek. Ez alacsonyabbugyan, mint a márciusi ütem, de magasabb, mint az 5,6 százalékos februári drágulási ráta. Az infláció elleni harc ezért változatlanul fontos. 4. Számolni kell azzal, hogy az NSZK deficites ország lett, a kamatszintet tehát úgy kell megállapítani, hogy ösztönözze a tőkebeáramlást. (Márciusban 900 millió márka volt a fizetési deficit, szemben a februári 200 millió márkával.) 5. A lombard kamatláb 1 százalékos emelését az indokolja, hogy az utóbbi időben a bankok túlzottan igénybe vették ezt a hitellehetőséget, noha a lombardkölcsönök szerepe a rövid lejáratú pénzszűke megszüntetése lenne. A nyugatnémet ipari és bankárköröket meglepetésként érte a központi bank lépése. A vezető kereskedelmi bankok még egy nappal az intézkedés előtt, a múlt kedden is kizárták a kamatlábemelés lehetőségét, elsősorban arra utaltak, hogy az amerikai kamatszint csökkenése fölöslegessé teszi (ide tartozik, hogy az amerikai kamatok tovább csökkennek, a vezető bankok 17,5 százalékra szállították le a prime rate-et). Nyugatnémet bankárkörökben megjegyzik, hogy a Bundesbank valószínűleg túl optimistán ítéli meg a nyugatnémet gazdaság kilátásait. Optimistábban, mint a kormány, amely egyetértett az öt vezető kutató intézet 2,5 százalékos növekedést jósló prognózisával. Bár Matthöfer pénzügyminiszter támogatta a központi bank intézkedését, és utalt rá, hogy a döntés meghozatalát „hosszú konzultáció előzte meg”, több nyugatnémet bankár szerint hamarosan súrlódások keletkezhetnek a kormány és a Bundesbank politikája között. Az év második felére, amúgy is csökken a növekedés üteme és pontosan akkor kezdi éreztetni hatását a kamatemelés is, mégpedig a kormány számára kényelmetlen időpontban, az októberi választások előtt. A kamatemelés nem mutatkozott meg a márka árfolyamán, sőt a dollár tegnap átmenetileg 1,23 márkás, többnapos csúcsot döntött. Pedig az amerikai kamatszint süllyedése és a nyugatnémet kamatok emelése, kettős erővel a dollár gyengülésének irányába kellene, hogy hasson. A devizapiaci szakértők fukarkodnak a magyarázattal. Két érvet hoznak fel: az egyik, hogy a piacok már előre bekalkulálták az amerikai kamatok tartós esését; a másik, hogy a recessziós jelek szaporodtával az amerikai inflációs ráta csökkentésére számítanak. Hozzáfűzik, hogy a devizapiacokon — legalábbis átmenetileg — szélcsend ígérkezik. Utalnak rá, hogy Tito elnök halála az aranypiacon, a nemzetközi bizonytalanság legérzékenyebb fokmérőjén sem okozott lényeges változást. „Néhány spekuláns szinte csak megszokásból vásárolt aranyat” — jelentik Londonból. (flouter, AP— DJ, DPA) Szovjet—amerikai gabonakereskedelem Marad az egyezmény, marad az embargó Washington tartja magát az 1980. október 1-vel kezdődő évben a hoszszú lejáratú szovjet—amerikai gabonaegyezményben vállalt kötelezettségeihez, viszont nem kíván változtatni a január 4-én elrendelt gabonaembargó előírásain sem — jelentette be Bergland, az USA mezőgazdasági minisztere. Az Egyesült Államok gabonaexportőr cégei tehát 8 millió tonna gabonát szállíthatnak a Szovjetuniónak 1980. október 1. és 1981. szeptember 30. között, vagyis a gabonaegyezmény utolsó évében, semmivel sem többet — hangsúlyozta Bergland. Az amerikai kormány bejelentésének hatására a chicagói tőzsdén azonnal estek a jegyzések, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági minisztérium ezzel megbízott szerve, a CCC egyidejűleg 1 millió tonna kukoricát vásárolt föl azokból a készletekből, amelyek a gabonaembargó miatt maradtak vissza az USA-ban. Egyelőre elmaradt az ilyenkor tavasszal szokásos szovjet—amerikai konzultáció. Általában 5—6 hónappal az egyezmény következő évének kezdete előtt a két ország gabonaipari szakértői összeülnek, hogy tisztázzanak néhány függő kérdést, elsősorban a 8 millió tonnán fölüli szállításokat, valamint az elhajózással kapcsolatos teendőket. Hivatalos washingtoni körökben ezzel kapcsolatban rámutattak, hogy erre a gabonapiaci konzultációra a jelenlegi körülmények között végső soron nincs is szükség, a Szovjetunió a 8 millió tonnát automatikusan megrendelhet... Egyesek szerint kérdés, hogy egyáltalán megrendeli-e. A Szovjetunió az embargó miatt kiesett 17 millió tonnából 6 millió tonnát tud a jelenlegi gabonaévben más forrásokból beszerezni — mondta Hjort, a mol-gazdasági minisztérium vezető közgazdásza. Ez döntő részt Argentínából származik. Kanada közvetlenül az embargó bejelentése után kötött búzaüzletet a Szovjetunióval, de mint utóbb ki- derült, ez nagyjából akkora menynyiségre terjed ki, mint a korábbi években szokásos volt. Ettől függetlenül az USA konzultálni kíván Kanadával a további szállítások ügyében. Ausztrália szigorúan tartja magát ahhoz a vállalásához, hogy nem ad el több gabonát a Szovjetuniónak, mint máskor — tette hozzá Hjort. „Megdicsérte” a Közös Piacot is, amiért nem adott teret az amerikai gabona reexportjának a Szovjetunióba. Az amerikai mezőgazdasági szakember végezetül megerősítette azokat a korábbi becsléseket, amelyek szerint a gabonaembargó az USA kormányának valamivel kevesebb, mint 3,2 milliárd dolláros többletkiadást okozott. (Reuter, AP—DJ) Lengyelország olajmegállapodást javasol Iránnak Lengyelország 10 évre szóló, olajszállítási megállapodás megkötését javasolja Iránnak — írja az iráni Pars hírügynökség, hozzátéve, hogy „jelentős mennyiségű” olaj szállításáról lenne szó. A javaslatot az a lengyel kereskedelmi delegáció tette, amely péntek óta tárgyal Teheránban többek között Reza Szadr kekereskedelmi miniszterrel. Az utóbbi két hétben szovjet és román gazdasági küldöttség tárgyalt az iráni fővárosban, míg az iráni kereskedelmi miniszterhelyettes vezette delegáció a közeli napokban fejezte be kelet-európai körútját, amelynek során ellátogatott az NDK-ba és Csehszlovákiába. A teheráni lengyel nagykövetség szóvivője elmondotta: a mostani tárgyalásokon, amelyek ma érnek véget várhatóan nem fognak jelentősebb szerződéseket aláírni, inkább előkészítik a tervezett megállapodásokat. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + TEHERÁNI JELENTÉS SZERINT MAGYARORSZÁG AJÁNLATOT TETT a Bandar Khomeiniben épülő petrolkémiai kombinát befejezésére. (3. oldal) - A CALCUTTAI METRÓ ÉPÍTÉSÉBEN A NIKEX KÖZVETÍTÉSÉVEL három magyar vállalat vesz részt. (3. oldal) + A BRIT EXPORTGARANCIA HIVATAL SZAVATOLJA A LENGYEL GABONAVÁSÁRLÁSOK túlnyomó részét (2. oldal) + AZ ORSZÁGOS MÉRETŰRE DUZZADT SVÉD SZTRÁJKHULLÁM egyelőre folytatódik. (2. oldal) + AZ USA GAZDASÁGI VISSZAESÉSÉNEK várható méreteiről és hatásáról eltérnek a vélemények. (5. oldal) + A FINN GAZDASÁG ERŐTELJES FEJLŐDÉSE szinte egyedülálló jelenség világszerte. (4. oldal) -f A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG ELNÖKE INDIÁBAN TÁRGYAL új gazdasági egyezmény megkötésének feltételeiről (2. oldal) -f AZ ÚJ GÖRÖG ÁLLAMFŐ. KARAMANLISZ legfőbb feladata Görögország közös piaci csatlakozásának zavartalan megvalósításid rssz (2 oldal) -f MEGALAPOZOTT A US STEEL DÖMPINGVÁDJA hét közös piaci ország acélexportőrei ellen — hangzik az amerikai nemzetközi kereskedelmi bizottság (ITC) előzetes állásfoglalása. (3. oldal) ■^*rffAT*ÁN ÓRAEXPORTJA TAVALY 10 év óta először csökkent. Változaalanul gondokkal küzd a svájci óragyártás is. (6. oldal) KI KMN MINISZTERELNÖK és amerikai körútja Tegnap Ottawába, észak-amerikai körútjának utolsó állomására érkezett a japán miniszterelnök. Előtte az Egyesült Államokban és Mexikóban tárgyalt. Mexikóban nem járt olyan szerencsével, mint ahogy remélte: nem jött (vagy még nem jött) létre a megállapodás a kieső iráni olaj egy részének pótlásáról. Ezzel szemben a Carterrel folytatott megbeszélések jelentősek voltak, a két ország még közelebb került egymáshoz, mind politikailag, mind gazdaságilag. Az energiaproblémák egyébként az amerikai vezetővel folytatott megbeszélések alkalmával is fontos szerepet kaptak, s nyilván nem maradnak említetlenül a Trudeauval tartandó tanácskozásokon sem. Chiva határozott úticéllal érkezett Mexikóba: azt akarta elérni, hogy a latin-amerikai ország emelje a háromszorosára olajszállításait, mivel Iránnal minden jel szerint megszakadnak a kapcsolatok. A japán politikusok és üzletemberek kecsegtető ajánlatokkal érkeztek Mexikóba: az ország gazdaságfejlesztési tervéhez jelentős pénzügyi és technikai támogatást helyeztek kilátásba. Mégis a tárgyalások után kiadott közlemény nem tartalmazza az óhajtott bejelentést, vagyis azt, hogy Mexikó 1982-től kezdve napi 300 ezer barrel olajat exportál Japánba, az ősztől szállítardó 100 ezer barrel háromszorosát. Mexikó a jelek szerint még nem döntötte el a követendő olajstratégiát, egyelőre még nem akarja lényegesen emelni a termelést, fél, hogy a beáramló olajdollárok tovább szítják az inflációt. A hírügynökségek azonban sejtetik, hogy a mexikói elnök, Loiez Portillo még nem mondta ki a végső szót, a két partner között a megbeszélések folytatódnak. A washingtoni vizitet megelőző hírverés főként azt erősítgette: Ohira közli Carterrel, hogy Japán határozottan ellenez minden erőszakot az iráni konfliktust, illetően. A japán kormányfő azonban kevésbé volt szókimondóbb a vártnál, diplomatikus célzással inkább az amerikai elnök „államférfire valló türelmességét” méltatta. A jó szóért cserébe jó szót kapott: a sajtó és a hivatalos körök egyaránt „felfedezték”, hogy Japán jó szövetséges, amely jelentős mértékben hozzáigazította külpolitikáját az Egyesült Államok kívánalmaihoz, mind Irán, mind Afganisztán vonatkozásában szolidáris az Egyesült Államokkal, vállalva a szövetségi hűség gazdasági konzekvenciát is. Emellett a kétszeresére emelte a Pakisztánnak folyósítandó segélyt, 100 millió dollárt juttat Törökországnak,és tervbe vették Omán, Szomália és Kenya segélyezését is. A jelek azt mutatják, hogy a legfőbb gazdasági vitatéma: a japán autódömping, illetve az Egyesült Államok gépkocsi- és alkatrész exportjának megnehezítése ugyancsak nem örök időkre szóló probléma. Talán már Askeiwnek, az elnök gazdasági tanácsadójának legközelebbi, május 10-én kezdődő tokiói tárgyalásain sikerül tompítani az érdekellentéteket ebben a kérdésben. Lényegesebbnek látszott, hogy a két ország vezetői össze akarnak fogni azolajárak stabilizálására irányuló rendszabályokat illetően, közös álláspontot kívánnak elfoglalni a nyugati országok állam- és kormányfőinek június végi értekezletén, ahol nyilván újabb átfogó intézkedéseket határoznak el az energiatakarékosság és az alternatív energiaforrások kiterjesztésének kérdésében. Rövid távra a két kormány vezetői elhatározták, hogy országaik olajvállalatait igyekeznek visszatartani attól, hogy az azonnali piacokon fölverjék az árakat. Sőt az amerikai vezető jelezte, hogyaz Egyesült Államok kisegíti Japánt, ha az iráni ellátmány kiesése időleges zavart okoz. Hogy miként történne ez, arra nézve nem árult el részleteket. Mindenesetre figyelmet érdemel a Wall Street Journal kommentárja, amely a „csendes-óceáni szövetség” együttműködésének erősítését ajánlja, és azt javasolja, hogy az Egyesült Államok törvényhozása vonjavissza azt a rendelkezést, amely tiltja, hogy az alaszkai olajat külföldre adják el. Japánt — írja a lap — részeltetni kell az alaszkai olajban, s ennek fejében a japánok fölfejleszthetnék haditengerészetüket. (AP—DJ, Reuter) Az algériai olajügy miniszter a földgáz áráról Algéria kész rá, hogy felfüggeszsze a cseppfolyósított földgáz exportját, ha vásárlói nem hajlandók elfogadni a kért magasabb árat — jelentette ki a párizsi Le Matinnek adott nyilatkozatában Nabi, algériai olajügyi miniszter. Nabi úgy nyilatkozott, hogy Algéria az olajbevételekből is fedezni tudja devizaszükségleteit. „Természetesen folytatni akarjuk a földgázexportot Európának és Franciaországnak is, de korántsem akármilyen áron” — mondta. Az olajügyi miniszter hangsúlyozta, hogy drága dolog a cseppfolyósított gáztermelés fenntartása, részben az üzemi költségek, részben az üzemeltetés külföldi szakember-igénye miatt. Az Algéria és Olaszország között most épülő földgázvezeték üzemeltetése jóval egyszerűbb lesz. Algéria március végén visszavont egy 350 millió frankos megrendelést, amelyért a Technip francia cég gázcseppfolyósító berendezést szállított volna, és ugyancsak felmondta azt a Foster Wheeler amerikai céggel kötött szerződést, amelynek alapján az amerikai cég Arzenben a berendezéseket felhasználó üzemet építette volna meg. Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy az OPEC-országok gázexportőr szervezetet hoznak létre, Nabi azt válaszolta, hogy a gáz ügyében egyelőre még messze nincs olyan egyetértés a tagok között, mint az olajéban. Nabi a bejrúti An-Nahar Arab Report and Memo-nak is nyilatkozott, s azt hangsúlyozta, a földgázszerződésekkel kapcsolatos vita jelentősége messze túlmutat az aktuális ügyleteken. (Ismeretes, hogy Algéria április elején felfüggesztette az amerikai El Pasónak és Franciaországnak menő cseppfolyósított gáz exportját, a vevők nem akarták ugyanis megadni a kért millió BTánként 16,11 dolláros árat.) Algéria azt akarja, hogy érvényesüljön a gyakorlatban az az elv, miszerint a földgáz ára az olaj árához képest ne csökkenjen, különösen nem energiaválság idején — hangsúlyozta Nabi, aki elmondta, hogy az elmúlt 15 év során a földgáz ára az olajéhoz viszonyítva folyamatosan csökkent. (Reuter)