Világgazdaság, 1980. augusztus (12. évfolyam, 146/2900-165/2919. szám)

1980-08-01 / 146. (2900.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAIN VILAGGAZMS&G 1980. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK XII. ÉVFOLYAM, 146. (2900.) SZÁM SZOVJET-OSZTRÁK FÖLDGÁZTARGYALÁSOK Oszipov külkereskedelmi miniszter Bécsben Bonn, Róma és Párizs után most Ausztriában tárgyal Oszipov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes arról a nagyszabású föld­gázüzletről, amelynek révén Nyugat-Európa további évi 40 milliárd köbméter nyugat-szibériai földgázt vásárolhatna 1985 után. Ennek előfeltétele azonban, hogy a szovjet földgáz vásárlásában érdekelt nyugat-európai országok acélcsövet szállítsanak a Szovjetuniónak a földgázvezeték megépítéséhez. Az osztrák földgázimport szinte teljes egészében a Szovjetunióból érkezik jelenleg is, és Bécs már ko­rábban jelezte, hogy a jelenlegi mennyiségnek legalább a kétszere­sét szeretné vásárolni 1983 után. Nyugat-európai látogatásának utol­só állomásaként pénteken Bécsbe ér­kezett Oszipov szovjet külkereske­delmi miniszterhelyettes és küldött­sége, hogy az előkészítés alatt álló szovjet—nyugat-európai óriásföld­gáz-ügyletről tárgyaljon. A Szovjetunió, mint ismeretes, fel­ajánlotta, hogy további 40 milliárd köbméter földgázt szállítana évente Nyugat-Európának. Az eddigi tár­gyalások alapján úgy tűnik, hogy az NSZK-n, Franciaországon, Ausztrián és Belgiumon kívül Hollandia, Svájc, Görögország és Olaszország is vá­sárolna szovjet földgázt. Nyugat- Európa a szóban forgó évi 40 mil­liárd köbmétert a nyugat-szibériai Jamal félszigetről (készleteit 6 ezer milliárd köbméterre becsülik) kap­ná, ehhez azonban egy 5 ezer kilo­méter hosszúságú földgázvezetéket kellene lefektetni. Ausztria jelenleg majdnem teljes földgázszükségletét a Szovjetunióból fedezi: három hosszú lejáratú szer­ződés keretében évi 3 milliárd köb­méter földgáz érkezik Ausztriába. Ausztria már hónapokkal ezelőtt je­lezte Moszkvának, hogy további évi 3—5 milliárd köbmétert szeretne vá­sárolni 1983 után. A mostani szovjet—osztrák meg­beszélések legnehezebb tárgyalási pontjának az árkérdés ígérkezik — állapítja meg az osztrák hírügynök­ség jelentése. A Szovjetunió ugyan­is a kőolajár alakulásához akarja kötni a földgázét. Tény, hogy Auszt­ria számára jelenleg a szovjet föld­gáz a legolcsóbb: 1 köbméter az osztrák határon 1,75 schillingbe ke­rül, míg az idén első ízben vásárolt északi-tengeri földgáz ára több mint 2 schilling köbméterenként. Algéria, amellyel Bécs már majdnem megál­lapodott, egyelőre még ragaszkodik a köbméterenkénti 3 schillinges ár­hoz. A mostani bécsi tárgyalásokon részt vesznek a VÖEST-Alpine ve­zetői is. A cég már 1968-ban óriási földgázcső-üzletet kötött a Szovjet­unióval. Az osztrák nagyvállalat az utóbbi években évi 100—200 ezer tonna acéllemezt szállított a Szov­jetuniónak földgázcsövekhez. Az új földgázegyezmény megkötése után a VÖEST-Alpine feltehetően megsok­szorozhatja szovjet exportját. Bécs­ben is a megépítendő új földgázve­zeték finanszírozása lesz az egyik fő tárgyalási pont. V. K. Tovább esik az olaj szabadpiaci ára Amerikai konszernek árcsökkentései E héten is folytatódott a nyers­olajárak csökkenése a szabadpiaco­kon. New York-i kereskedők „igen borúsnak” ítélik meg a kilátásokat, mert gyenge a kérésiél és nincs re­mény a változásra. A tartóssá vált fölösleg következtében a barrelen­kénti átlagár 35 dollárra csúszott. Az Arabian Light minőségű olajat 33—35 dollárért kínálják sele pari­táson. A kereslet visszaesését különböző okokkal magyarázzák. A sikeres ta­karékossági kampány következtében az USA benzinfogyasztása az idén 7 százalékkal elmarad a tavalyitól , és ősszel megjelenik a piacon a kis­­fogyasztású gépkocsik új sorozata is. A világszerte terjedő recesszió befo­lyásolta a fűtőanyag iránti keresle­tet, egyes amerikai nagyvárosok pe­dig erőműveiket olajról földgázra állították át. A csökkenő belföldi fogyasztás arra késztetett néhány amerikai nagyvállalatot, hogy e héten leen­gedje árait. A Sohio az alaszkai nyersolajat négy dollárral olcsóbban, 29 dollárért kínálja (május 1-i ha­tállyal visszamenőleg), a Gulf ■ Oil, az Atlantic Richfield és a Standard Oil of Indiana 1—1,50 dolláros bar­relenkénti árcsökkentést jelentett be. A 60-as évek dereka óta első ízben fordul elő belföldi olajár-leszállítás az USA-ban és a lépés jelentőségét nem csökkenti, hogy csak a szabad­áras, belföldi termelésű olajról van szó. Annál kevésbé, mert az ameri­kai piac világjelenséget tükröz. Rot­terdamból is hasonló mozgást jelen­tenek. Az olajtermékek azonnali piacán a gázolajat csütörtökön ton­nánként 290—295 dollárért kínálták az egy héttel korábbi 311—313 dol­lárral szemben. A nafta­­ jegyzése egy hét alatt 10 dollárral, 236—290 dollárra esett, a magas oktánszámú nyugatnémet benzin a múlt heti 360—364 dollár helyett 340 dollárért kapható. Fia nem lesz hamarosan válto­zás, egyes kereskedőknek fel kell bontaniuk a szerződéseket és vis maiort kell bejelenteniük, ha nem akarják továbbra is veszteséggel túladni az árut. (Reuter, AP,D) Nehézségek a lengyel eurokölcsön szervezésében A lengyel eurokölcsön­­ szervezésé­ben érdekelt bankárok állítólag újabb feltételeket támasztottak Len­­gyelországb­ak: akkor elégítik ki — részben — Varsó hiteligényeit, je­lenti az AP—DJ Frankfurtból, ha Lengyelország előzetesen 1—1,5 mil­liárd márkás nyugatnémet kölcsönt kap. Lengyelország eredetileg fél mil­liárd dollár eurokölcsönre tartott igényt, de a konzorcium csak 300— 350 millió dollár folyósítására tett ígéretet. A nyugatnémet márka­­kölcsön szervezésében nehézségek merültek fel, mert mint az ügylet szervezője, a Dresdner Bank beje­lentette: több nagybank visszalépett, vagy pedig csökkentette hozzájáru­lását. Lengyelország idei adósság­­szolgálatát 7,6 milliárd dollárra te­szik. A pénzintézetek tartózkodását Lengyelország gazdasági nehézségei­vel, többek között a természeti csa­pások miatti károkkal hozzák össze­függésbe. (AP—DJ) Olasz hitelek Zimbabwéik Üzletemberekből és politikusokból álló olasz delegáció fejezte be hétfő óta tartó zimbabwei látogatását. A megbeszélések eredményeként Olasz­ország 18 millió dollár segélyt és 100 millió dollár hitelt nyújt a nem­rég függetlenné vált afrikai ország­nak. Az olasz küldöttség vezetője, Gumella külügyminiszter-helyettes bejelentette, hogy nemsokára újabb három olasz küldöttség utazik Zim­­babwéba, hogy befejezzék a most megkezdett tárgyalásokat, és több kereskedelmi és pénzügyi megálla­podást írjanak alá. Gumella a látogatásról szólva el­mondotta, hogy az olasz küldöttség részben meg akarta mutatni „po­litikai barátságát” a fekete többségű zimbabwei kormány iránt, részben pedig a felajánlott hitelekkel és se­gélyekkel is ki akarta fejezni törek­vését, hogy szorosabbra fűzze a két ország közötti gazdasági és műszaki kapcsolatokat. Egyébként a mostani látogatás volt az első eset, hogy olasz kormányküldöttség járt Zim­­babwéban. (AP—DJ) ­ NAPRÓL NAPRA A PAPÍRIPARI VÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA SZERINT a nem megfelelő minőségű papír „hiánya” vajmi kevés szerepet játszik az Alföldi Nyomda új gépeinek alacsony kihasználtsági fokában. (3. oldal) ROMÁNIA A KGST-VEL szorosabbra kívánja fűzni energeti­kai együttműködését. (3. oldal) SZÁMOTTEVŐEN MEGCSAPPANTAK JUGOSZLÁVIA DE­VIZATARTALÉKAI. A csökkenés azzal magyarázható, hogy tavaly az ország fizetésimérleg-deficitje több mint a kétszere­se volt a tervezettnek. (2. oldal) REKORD GYAPOTTERMÉS ÍGÉRKEZIK A SZOVJETUNIÓ­BAN. Az Üzbegisztánból, a Tádzsikisztánból és Azerbajdzsán­ból érkező jelentések szerint különösen a jó minőségű gyapot­ból várható igen kedvező termés. (4. oldal) A NICARAGUAI TŐKÉSEK ELÉGEDETLENEK az új mana­­guai kormánnyal, újabb államosításoktól és általános adóeme­lésektől tartanak. (2. oldal) WASHINGTONBAN TÁRGYAL DAVIGNON, a brüsszeli­ bi­zottság iparügyekkel foglalkozó tagja. Megbeszélésein a két térség acél- és műszálipari konfliktusa szerepel. (4. oldal) MÉLYPONTRA ESETT A KÁVÉ ÁRA a tőzsdéken. A kávé­szervezet indikátorára is 3000 dollár alá esett, mintegy 20 szá­zalékkal kevesebb a július eleji árnál. (4. oldal) Javultak Carter és az amerikai gazdaság esélyei A dollár hirtelen erősödésének háttere Júniusban 2,5 százalékkal emelkedett az amerikai kereskedelmi minisztérium havonta közzétett összesített gazdasági indexe. Az Egyesült Államok gazdasági tevékenységének ez a 12 összetevőből kiszámított és a várható fejlődés szempontjából a legáltalánosabban jellemzőnek tekintett mutatószáma egy év­ óta először ment feljebb, sőt havi emelkedése nagyobb, mint bármikor 1975 júniusa óta, ami­kor az 1973-ban kezdődő recesszióból való kilábalást jelezte. Május­ban az index 2,3 százalékkal esett az előző hónaphoz képest. Múlt havi emelkedését elsősorban a foglalkoztatottság alakulása és az építkezési tevékenység élénkülése okozta. A minisztérium szóvivői szerint számítottak az index javulására, de ilyen nagymértékű emelkedésre nem gondoltak. A javulás júliusban — a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint — folytatódott. A kereskedelmi minisztérium je­lentését kitörő örömmel fogadták a Fehér Házban — reményt ad a választási hadjáratban szorult hely­zetbe került Carter elnöknek, hogy novemberig megfordul a gazdasági helyzet, s ezzel igazolást kap inf­lációellenes gazdaságpolitikája, si­kerül az áremelkedést megfékezni a munkanélküliség katasztrofális nö­vekedése, a gazdasági tevékenység általános pangásának előidézése nél­kül. A devizapiacokon a dollár hirte­len erősödése nyugtázta a washing­toni hírt. A piaci jelentések sze­rint „lázas” tevékenység közben emelkedtek az amerikai valuta jegy­zései valamennyi központban. Zü­richben és Frankfurtban a svájci, illetve a nyugatnémet jegybank dol­láreladással avatkozott be, hogy megakadályozza a dollárjegyzés 1,67 svájci frank, illetve 1,79 márka fölé való emelkedését. Amilyen természetes a Fehér Ház öröme, olyan kevéssé érthető a de­vizapiacok — sok szakértő által „túlzottnak” minősített — reagálása. Hiszen a gazdasági konjunktúra ja­vulása a dollár ellen szokott szólni (mert az import, s ezáltal az ame­rikai fizetési deficit növelését való­színűsíti). Az amerikai kamatok alakulása, s minden más jelentés is inkább óvatosságra intene. A washingtoni költségvetési hivatal (lapunkban már idézett) féléves je­lentése például azt jósolja, hogy 1980-ban a külkereskedelmi deficit 33 milliárd dollár lesz az előző évi 24,7 milliárddal szemben. A valószínű magyarázat az, hogy a legfrissebb washingtoni jelentés csak nyomatékosabbá tette a piaci tendenciát, amely már eddig is meg­volt, s megakadályozta, hogy a dol­lár jegyzései olyan mértékben lany­huljanak, amilyet a kamatszint né­hány hónap alatt bekövetkezett, majdnem 10 százalékos esése indo­kolt volna (a legnagyobb bankok által felszámított „prime rate” az áprilisi 20 százalékról 10,50—10,75 százalékra esett). A dollár eddigi stabilitásának és legújabb, hirtelen szilárdulásának hátterében az a feltevés is áll,, hogy a nyár végétől vagy az ősz dereká­tól kezdődően a vezető nyugati gaz­dasági hatalmak sorra át fognak tér­ni a gazdaság élénkítésének politi­kájára, ami bővebb hitelellátást és alacsonyabb kamatokat hoz magá­val. Ami Reagan pénzügyi elgondolá­sait illeti, sokat még nem árult el belőlük, de a devizapiac általában több bizalommal szokott lenni a „konzervatív” címkéjű, mint a „li­berálisnak” minősített politikusok iránt. Ha kormányra kerül, feltehe­tőleg az angol Thatcher-kormány­­ról vesz példát, amely — tekintet nélkül a belgazdasági következmé­nyekre — egy­­dologban maradék­talan sikert könyvelhet el: a font sterlinget a legerősebb tőkés valu­tává tette. A többi tőkésország konjunktúra­­politikájában a piac megítélése sze­rint már nem lehet soká halogatni a fordulatot. A recesszió már elérte Nyugat-Európát (VILÁGGAZDA­SÁG, július 31., 1. oldal), s így egyre nagyobb a politikai kockázata a pénz belső és külföldi szilárdságát min­dennél előbbre helyező pénzpolitiká­nak. A brit kormány­ túlélte ugyan az ellenzék támadását, de előbb­­utóbb mégis csak kénytelen lesz né­mi engedményt tenni a konjunktúra élénkítését követelő tőkéseknek (ha nem is a szakszervezeteknek). Nyu­­gat-Németországban a Bundesbank még csak rövid lejáratú hitelek nyújtásával próbál enyhíteni a pénz­szűkén, de általános a vélemény, hogy augusztus végén rászánja ma­gát a kamatok leszállítására is. Ja­pánban a hivatalos leszámítolási ka­matláb leszállításának már csak az időzítése és mértéke kétséges. Végül Franciaország, amely a Borre-féle szigorú pénzpolitikával a frankot az EMS legerősebb valutájává tette, aligha űzheti tovább ezt a játékot, ahogyan a gazdasági visszaesés eléri az országot, az elnökválasztás ideje pedig (jövő tavasszal lesz) közeledik. A piacokon általános figyelmet keltett Lord Balogh cikke a Lloyds Bank Review legutóbbi számában. A híres magyar származású brit közgazdász szerint a vezető tőkés­országok deflációs gazdaságpolitiká­ja az 1930-as évek válságának m­eg­­ismétlésére vezethet. A tapasztalt kereskedők a deviza­piacok pillanatnyi nyári nyugalmá­ban előre néznek, őszre az amerikai valuta további erősödését várják, s igyekeznek fedezni várható szükség­letüket, amíg még olcsón juthatnak a dollárhoz. -JJAl. — SP — Teherán tárgyalási ajánlata a nyugatnémet gyógyszergyáraknak Az iráni hatóságok tárgyalásokat javasolnak a nyugatnémet gyógy­szergyáraknak a július­­ elején át­vett iráni leányvállalataik ügyé­ben — közli az NSZK gyógyszer­­gyári szövetségének szóvivője. Mint ismeretes, a forradalmi hatóságok, átvették a Bayer, a Hoechst, a Sche­­ring, a Bohringer és más cégek leányvállalatait, egyes esetekben ki­zárták a cégek nyugatnémet alkal­mazottait és zárolták a vállalatok számláját. A nyugatnémet cégeket, a termelés szándékos csökkentésével, az igényeknek meg nem felelő költ­séges termékek előállításával, ár­­manipulációkkal és annak­ a még a sah uralma idején kihirdetett tör­vénynek a megkerülésével vádolták, amely szerint a részvények 9 szá­zalékát el kellett volna adniuk az alkalmazottaknak. Az iráni egészségügyi miniszté­rium azt indítványozza, hogy a cé­geket ideiglenesen (körülbelül 8 hétig) három nyugatnémet és két iráni igazgatóból álló tanács ve­zesse. Az említett időszak alatt az egészségügyi minisztérium ponto­san megfogalmazza a visszaélések­kel kapcsolatos kifogásait. A nyugatnémet szóvivő kifejtet­te: az NSZK-beli cégek be fogják bizonyítani, hogy­­ az utóbbi­­ hóna­pokban is növelték a termelést és az átutalásoknál a forradalmi rend­szer által jóváhagyott árakat számí­tották föl. Ami a részvények szét­osztását illeti, erre azért nem ke­rülhetett sor, mert veszteséges cé­gekről van szó, így „tulajdonkép­pen adósságot kellett volna áthárí­taniuk a dolgozókra”. A szóvivő szerint a nyugatnémet vállalatok évi forgalma Iránban körülbelül 100 millió márka, a nyugatnémet gyógy­szeripari beruházások teljes értékét Iránban, ugyancsak 100 millióra te­szik. A leányvállalatok lefoglalása­kor közölt adatok túl magasak vol­tak, mert nemcsak a gyógyszerfor­­galomra, hanem más, ugyancsak e gyárak által előállított termékekre is vonatkoztak.• A japán olajfinomítók felkérték a tokiói kormányt: tegye lehetővé, hogy ismét iráni olajat vásárolja­nak. A kormányhoz intézett bead­ványukban a kérést azzal indokol­ták hogy Irán tavaly Japán olaj­­szükségletének 10 százalékát fedez­te. Áprilisban az árviták miatt fel­függesztették az iráni szállításokat. Irán 35 dollárt kért egy barrel olajért, s ezt Tokióban túlságosan nagynak vélték. A világpiaci árvál­tozások következtében a 35 dollár ma már nem a legmagasabb a vi­lágon, a kormány ennek ellenére egyelőre elzárkózik a kívánság tel­jesítésétől, mondván, hogy „az im­portált olajat már nem is tudnák hova tenni”. A felhalmozott tarta­lékok jelenleg Japánnak majdnem 97 napi olajszükségletét fedezik. (Reuter, AP—DJ)

Next