Világgazdaság, 1980. szeptember (12. évfolyam, 166/2920-186/2940. szám)

1980-09-02 / 166. (2920.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1980. SZEPTEMBER 2. KEDD XII. ÉVFOLYAM, 166. (2920.) SZÁM Az iráni kormányalakítás bonyodalmai Movifar bírálja Szaúd-Arábiát és Irakot Hosszas huzavona­­után majdnem megalakult az új iráni kor­mány. Azért csak majdnem, mert Baniszadr államfő nem ért egyet a kabinet összeállításával; attól tart, hogy a pártszempontok fölébe kerekedtek a szakszerűségnek. Az államfő és a kormányfő közötti ellentétek gyökere az ország jövőbeli irányításával kapcsolatos kon­cepciók eltérésében rejlik. Az új kormányban gazdát cserélt a két talán legfontosabb, de külföldön mindenképpen legismertebb tárca, az olajipari miniszteré és a külügyminiszteré. A teheráni rádió vasárnap beje­lentette, hogy Radzsai miniszterel­­elnöknek sikerült hosszas tárgyalá­sok után megalakítani az új kor­mányt. Hétfőn azonban kiderült, hogy Baniszadr államfő nem ért egyet a kormány összetételével. Radzsai, akinek kinevezését ugyan­csak hosszú huzavona előzte meg, az Iszlám Köztársasági Párt támogatá­sát élvezi és „száz százalékig isz­lám” kormányt ígért, de Baniszadr nem egyszer hangsúlyozta, ha óva­tosan is, a szakértelem elengedhe­tetlen követelménye egy tárca ve­zetésének. Khomeini főpap, aki ad­dig nem foglalt állást a kormányala­kítási vitában, szombaton olyan ki­jelentést tett, amely Baniszadr ál­láspontja támogatásának vélhető: „a kormány tagjainak hű moszlimnak, de egyben területük szakértőinek is kell lenniük” — mondotta. Radzsai jelöltjeiről szólva, Bani­szadr azonnal közölte: „a törvény­­hozásban felolvasott neveket én nem hagytam jóvá. Néhány kinevezéssel egyetértek, másokkal nem.” A jelek szerint elsősorban a külügyminiszter személye körül van nézetellentét az államfő és a miniszterelnök között, a hadügyminiszteri tárcára pedig még csak jelöltje sincs Radzsainak. A külügyminiszteri posztra Husszein Musszavi, az Iszlám Köztársasági Párt központi lapjának főszerkesztő­je az esélyes. A teheráni megfigyelőket nem is annyira a kormány összetétele lepte meg, mint inkább az a tény, hogy Baniszadr előzetes jóváhagyása nél­kül ismertették a névsort a parla­mentben. Sokan úgy látják, hogy az államfő újabb vereséget szenvedett a kemény vonalat képviselő iszlám forradalmárokkal szemben, noha az új kabinetben több technokrata és magas képzettségű szakember, is he­lyet kapott. A legjobban ismert nevek­­ közül kettő lekerült a kormánylistáról: Ghotbzadeh külügyminiszteré és Moinfar olaj­ügyi miniszteré. Az olaj­ipari tárca vezetését Ibrahimira, a 27 éves, amerikai neveltetésű olaj­mérnökre bízták. A kabinetből kihagyott Moinfar búcsúzóul keményhangú levelet in­tézett szaúd-arábiai kollégájához. Ja­m­a­ni ugyanis korábban visszautasí­totta az iráni olajipari miniszter ja­vaslatát, hogy még e hónapban hív­ják össze az OPEC rendkívüli köz­gyűlését. Moinfar azzal vádolta Szaúd-Arábiát és Irakot, hogy ők okozták az olajpiac túltelítettségét, szándékosan termelnek a szokásos­nál több olajat, hogy ezzel rákény­­szerítsék árpolitikájukat a többiekre. Rijad és Bagdad politikája a nem­zetközi imperializmus és az óriás olajvállalatok céljait szolgálja — ír­ta Moiifar. A Pars hivatalos hírügynökségnek adott szombati nyilatkozatában Moinfar cáfolta, hogy Iránra ener­giahiány vár a télen. Az olaj-, a gázolaj- és a háztartási fűtőolajtar­talékok jóval nagyobbak, mint ta­valy. Az iszfaháni finomító legna­gyobb blokkja még e héten üzembe lép, napi kapacitása tíz napon belül 80 ezer barrelről 125 ezerre növek­szik. A Bandar Khomeiniben levő iráni—japán petrolkémiai kombinát három egysége dolgozik már, továb­bi tíz egysége negyven napon belül megkezdi a termelést. Moinfar végül közölte, hogy Irak ellenséges maga­tartása miatt az OPEC novemberre tervezett bagdadi csúcsértekezletére Irán — ha egyáltalán jelen lesz — csak alacsony rangú delegátust küld. Ghatbzadeh volt külügyminiszter sem tartózkodott az éles hangú nyi­latkozatoktól az utóbbi napokban. „A következő, kormány sikeres mű­ködése és fennmaradása csupán el­nyomás révén biztosítható, ám ez az elnyomás végső csapást fog mérni a rendszerre” — hangzott keddi nyilat­kozata, amely nyilvánvalóan a vallá­si párt ellen irányult. Felháborodás­sal szólt róla, hogy a képzett szakem­bereknek el kellett menekülniük az országból, és ha bezárják az egyete­meket, külföldről kell szakembereket behívni. „A gazdaság nem működik, nem teszünk mást, mint hogy elad­juk az olajat és az abból szerzett jö­vedelmet elosztjuk a lakosság kö­zött.” A külügyminiszter a túszüg­­gyel kapcsolatban is nyilatkozott. Levelet küldött a parlamentnek s a teheráni televíziónak és a Time cí­mű amerikai folyóiratnak adott hét­végi nyilatkozataiban megerősítette a levélben foglaltakat. Eszerint a túszügy eltéríti az országot a nagyobb céloktól. Lényegében helyteleníti az amerikai túszok fogságban tartását és határozottan fellép bíróság elé ál­lításuk ellen. Mindazonáltal — véli Ghatbzadeh — a fogvatartottak ügyét addig nem lehet megoldani, amíg az Egyesült Államok vissza nem adja Iránnak amit elvett tőle. Washingtonnak azonnal vissza kell szolgáltatni a túszügy nyomán zárolt 8,5 milliárd dollárt. Azt is szükségesnek tartja, hogy az amerikai cégek — szerződé­ses kötelezettségüknek megfelelően — kezdjék meg újra pótalkatrészek szállítását Iránnak. Több, mint 300 nap telt el a tehe­ráni amerikai nagykövetség elfogla­lása és az ott dolgozók túszul ejtése óta, s az iráni vezetés belső ellenté­tei nemegyszer pattannak ki akörül, hogyan lehetne az ügyet rendezni anélkül, hogy Irán veszítene tekin­télyéből. A „galambok” Irán fokoza­tos elszigetelődését és a gazdaságnak okozott károkat emlegetik, a „héják” viszont bírósági tárgyalást követel­nek­­ az Egyesült Államokkal a vádlottak padján. A patthelyzet meg­oldása az egyik csoport szerint az le­hetne, ha Carter elnök alávetné ma­gát az iráni kívánságnak: bocsána­tot kérne a régebben elkövetett bű­nökért (a sah uralmának támogatá­sáért), és visszaadná a befagyasztott 8,5 milliárd dollárnyi vagyont. Mint­hogy azonban az USA-ban idén lesz elnökválasztás, nagyon valószínűt­len, hogy Carter rászánja magát e lé­pésekre. Teheránban többször is ki­tűzték, majd ismételten elhalasztot­ták a túszügy megvitatását, holott a vallási és az állami vezetők állan­dóan kapják az erre felszólító kül­földi felhívásokat. Nemrégiben érke­zett az iráni parlamenthez 187 ame­rikai honatya kérelme, de ez — csak­úgy, mint a Teheránban levő húsz nyugati diplomáciai testület felhívása — elveszett a parlamenti útvesztők­ben. Schmidt nyugatnémet kancellár Radzsai miniszterelnök kinevezése alkalmából küldött üdvözlő táviratá­ban is kifejezte reményét, hogy vé­get ér az egész világ rosszallását ki­vívó túsztartás és ezzel elgördítik Irán és a világ kapcsolatai javulásá­ban álló akadályt. Tegnap Muslae amerikai külügyminiszter küldött üzenetet a teheráni svájci nagykö­vetségen keresztül Radzsainak és jól­lehet a levél tartalmát nem­­ hozták nyilvánosságra, feltételezhető, hogy az is az amerikai foglyokról szól. S. Zs. Húshiány Egyiptomban Szadat egyiptomi elnök egyhóna­pos általános vágási tilalmat rendelt el az országban, további intézkedésig tilos marhát és birkát vágni. Az el­nök azzal indokolta az intézkedést, hogy meg kell fékezni a húsárak „képtelen mértékű” emelkedését. Egy hónap alatt az e célra kijelölt kormánybizottság programot fog ki­dolgozni a helyzet javítására. „Nem fogunk belehalni, ha addig nem eszünk húst — mondta Szadat, de egyben attól is óva intette az egyip­tomi polgárokat, hogy kárpótlásul több csirkét és tojást egyenek. Az ország húsfogyasztása körülbelül­­évi 300 ezer tonna, s ennek hozzávetőleg egyharmada származik importból. Az állami gazdaságokban termelt mar­hahús ára, kilogrammonként­ átszá­mítva, 2 dollár, a szabadpiaci ár vi­szont kilogrammonként 5,75 dollár. Minthogy az egyiptomiak havi átlag­­keresete átszámítva alig több 30 dol­lárnál, a húsfogyasztás luxusnak szá­mít. A hús ára néhány év alatt öt­szörösére emelkedett. (Reuter, DPA) Csökkent a jugoszláv kereskedelmi deficit Kedvező­ fordulatot vett­­. júliusban Jugoszlávia kereskedelmi mérlege: a deficit —­ a központi statisztikai hivatal adatai szerint — az egy évvel korábbi 14,8 milliárd dinár­ral szemben 11,6 milliárdra csök­kent. Megfigyelők szerint a kereske­delmi mérleg deficitjének szűkülé­se nagymértékben a június eleji 30 százalékos dinárleértékelés kö­vetkezménye, s így a devalválás — legalábbis egyelőre — elérte cél­ját: ösztönözte az exportot, vissza­fogta az importot és lelassította a rohanó inflációt. A kedvező jelek ellenére továbbra is lemn iparáét a jugoszláv gazdaság a kereskedelmi és fizetési mérlegdeficit alapvető oka: a jugoszláv ipar elsősorban olyan nyersanyagokra és félkész­termékekre épül, amelyeket a bel­földi erőforrások szűkössége miatt az ország importálni kénytelen. (AP —DJ) * Fiatalítás a kínai vezetésben Je Csien-jing marsall, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke a kínai parlament üléssza­kát megnyitó beszédében állást fog­lalt a rátermett és fiatal káderek vezető posztba helyezése mellett és a funkciók jelenleg tapasztalható halmozása ellen. A­­küldöttek meghallgatták Jao Ji-lien miniszterelnök-helyettes és Vang Ping-csien pénzügyminiszter beszámolóját a kínai gazdaságról. A nagy visszhangot kiváltott beszá­molókból kitűnt, hogy Kína folytat­ja a „gazdasági kiigazítást” és ezzel együtt felgyorsítja a gazdaságirá­nyítás reformját. Lapunk holnapi számában részle­tesen hírt adunk a kínai gazdaság­ról elhangzott gazdasági beszámo­lókról. (Reuter) NAPRÓL NAPRA -! A KÉSZLETALAKULÁS A GAZDASÁGI FOLYAMATOK TÜ­KÖRKÉPE, azokból kiragadva nem is szabályozható hatéko­nyan — mondta Csikós Nagy Béla a tegnap kezdődött Kész­letgazdálkodási Szimpóziumon. (3. oldal) „ A SZOVJETUNIÓBAN A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS CSÖK­KENTHETŐ a hulladék­hasznosító technológiák bevezetésével és a meglevő berendezések korszerűsítésével. (6. oldal) + KÜLÖNBÖZŐK AZ EGYES VEGYIPARI ALÁGAZATOK ÉR­TÉKESÍTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ NSZK-BAN. A kőolajár emelkedése különösen a műanyagokat sújtja. (8. oldal) + AUSZTRIA ÉS ROMÁNIA ELMÉLYÍTI A MEZŐGAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉST, erről írt alá megállapodást a két or­szág mezőgazdasági minisztere. (2. oldal) -­ PORTUGÁLIÁBAN SZÉLES KÖRŰ BÉREMELÉSEKET HIR­DETTEK MEG, a jobboldali kormány attól tart, hogy az élet­­színvonal további romlása esetén a közelgő választásokon nagy vereséget szenved. (2. oldal) •­ KEMÉNYEN TÁMADJÁK A BRIT SZAKSZERVEZETEK A KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJÁT, a TUC kongresszusa a nagy munkanélküliség miatti felháborodás jegyében kezdő­dött. (2. oldal) + NORMALIZÁLÓDIK A HELYZET LENGYELORSZÁGBAN, miután a sztrájkolók és a kormány megbízottai átfogó meg­állapodást kötöttek. (3. oldal) + A KLÖCKNER ALUMÍNIUMKOHÓT ÉPÍT SZIBÉRIÁBAN. A nyugatnémet cég amerikai partnere visszakozása után is ki­tart az 550 millió márkás üzlet mellett. (8. oldal) Meddig tart az olajtúlkínálat? A PIW elemzése Az OPEC-országok csökkenő olaj­­termelése ellenére sem várható, hogy egyhamar megszűnik a nem­zetközi olajpiacokon uralkodó túl­kínálat — jósolja a Petroleum In­­telligence Weekly című szaklap. A mostani olajbőség oka egyrészt a szaúd-arábiai többlettermelés, más­részt a kereslet gyors­­ hanyatlása. A készletek még 1979 végén kezd­tek felduzzadni, amikor sokan attól féltek, hogy az iráni olajtermelés rövidesen visszaesik. A fogyasztás azonban azóta oly radikálisan csök­kent — mutat rá a PIW —, hogy a tartalékok felszívódása még soká­ig eltart. A tőkésországok olajszükségletei 1980-ban napi 50 millió barrelre rúgnak, szemben a tavalyi 52,4 mil­lióval. A kereslet napi egymillió barrellel csökken mind az Egyesült Államokban, mind pedig Nyugat- Európában, míg Japánnak az idén napi 400 ezer barrellel kevesebb olajra lesz szüksége, mint tavaly. Eközben az eladatlan olajtöbblet mennyisége őszre eléri a 400 millió barrelt. S ha Szaúd-Arábia napi egymillió barrellel csökkentené is termelését 8,5 millió barrelre, ak­kor is eltartana a jövő év őszéig, amíg felszívódnának a készletek. A fejlett tőkésországok összes olajtartalékai ez év őszén várhatóan elérik az 5,8 milliárd barrelt. Ez mintegy 110 napra fedezhetné a szükségleteket, de a PSW emlékez­tet rá, hogy e mennyiség jelentős része nem használható fel. 800 mil­lió barrel olaj például állandóan úton van a világ tengerein, 3,8 mil­liárd barrel hozzáférhetetlen helye­ken — csővezetékek belsejében, fi­nomítókban, stratégiai célokra fenn­tartott állami tárolókban vagy az olajcégeknél, kötelezően előírt tar­talékok formájában — rejlik, őszre a hozzáférhető, azonnal felhasznál­ható készletek mennyisége elérheti az 1,1 milliárd barrelt, míg a szok­ványos tartalékállomány azelőtt ál­talában 700 millió barrel volt. A biztató jelek ellenére a PSW óva inti a felhasználókat az elbiza­­­kodástól — az OPEC berkeiben fontolgatott termelésvisszafogások könnyen és gyorsan véget vethetnek az olajbőségnek. Ennek valószínű­ségét csak növeli, hogy mind több arab ország követeli az „olajfegy­­ver” ismételt bevetését és Szaúd- Arábiában a termelés visszafogásá­nak gondolatával foglalkoznak. „Ha egyszer eltűnik a mostani olaj­több­let a piacokon, akkor valószínűleg örökre eltűnik” — jósolja borúsan az egyik nyugat-európai szakértő. (AP—DJ) Svájci vélemény a petrodollárok útjáról Az alphachi gazdasági tanácsko­záson Leutchler, a Svájci Nemzeti Bank elnöke véleményt mondott a petródollárok átirányításával kap­csolatos elképzelésekről. Kétli — mondotta a bankvezető —, hogy az OPEC-országok a közeljövőben nö­velik beruházásaikat a harmadik világban. A nyugati politikusok és banká­rok elképzelései arra irányulnak, hogy az olajexportáló országok dol­lárfölöslegeit fordítsák a harmadik világ országainak fejlesztésére. E felhívásoknak azonban fordított ha­tásuk lehet: az OPEC-országok ha­tásukra csökkenteni fogják terme­lésüket. Nem remélhető ugyanis, hogy az OPEC-országok nagy be­ruházásokat eszközölnek a harma­dik világban mindaddig, amíg a po­litikailag szilárd országokban elhe­lyezett tőkék után ma­gas kamato­kat kapnak. Figyelembe véve ezt a tendenciát, nincs sok logika azokban a ter­vekben, amelyek az europiacok na­gyobb ellenőrzését irányozzák elő. Az OPEC-dollárok visszaforgatása ak­kor lehet hatékonyabb, ha lehe­tővé teszik, hogy az europiacok aka­dálytalanul működjenek. Leutchler nézete szerint az OPEC- országok tovább szélesítik beruhá­zásaik diverzifikálását, és ez továb­bi , valuták „nemzetközi esí­téséhez” vezet. A mesterséges valuták, pél­dául az SDR jelentősége nőhet, de valószínűleg csak lassan, mert ad­dig egyetlen mesterséges pénzegy­ség birtoklása sem járt kisebb koc­kázattal, mint az egyes nemzeti valutáké. Svájc — hangoztatta — Leutch­ler — beletörődött a svájci frank nemzetköziesítésébe és most arra törekszik, hogy befolyásolja a frank szerepét, például a minap hozott intézkedés révén, amely liberalizál­ta a Svájcban elhelyezett külföldi befektetésekre vonatkozó szabályo­kat. (Reuter) Tokiói elképzelések a japán gazdaság fellendítésére A japán kormány serkentő in­tézkedéseket tervez a lassulás je­leit mutató gazdaság fellendítésére — közölte a gazdaságtervezési hi­vatal Tokióban. A kabinet várha­tóan szeptember 5-én ül össze, hogy eldöntse, mi kerüljön a csomagba. A megbeszéléseken részt vesz a gazdasági élet és a kereskedelem számos­­ vezetője, a kormányzó Li­berális Demokrata Párt több kép­viselője, valamint a japán központi bank elnöke is. Az egyelőre még vázlatos elképzelésekről szólva Ta­­naka Rokoszuke külkereskedelmi és iparügyi miniszter elmondta, hogy ösztönözni kívánják a lakás­­építkezéseket és a komplett gyár­berendezések exportját. A japán gazdaság igen ellenálló­képesnek bizonyul a világszerte ta­pasztalható megtorpanással szem­ben, de az ipari termelés júniusban 0,9, júliusban pedig 0,1 százalékkal visszaesett, s csökkent a személyes fogyasztás is. Az év második felé­ben várhatóan lassul a gazdaság növekedési üteme, megfigyelők sze­rint semmi valószínűsége, hogy el­éri az első félévben évi rátán mért, 7,1 százalékot. A megtorpanás úgy látszik, érin­tetlenül hagyja a japán autóipart, amelynek termékeiből júliusban kö­zel 530 ezer autót exportáltak (ez a legmagasabb havi átlagteljesít­mény a japán autógyártás történe­tében). A növekedés az előző hó­naphoz képest 2,8, az egy évvel korábbi júliushoz képest pedig 40,3 százalékos. A legtöbb tőkésország tiltakozása ellenére a japán kor­mány nem tervezi az autóexport korlátozását, így várhatóan tovább élesedik az Egyesült, Államokkal és több nyugat-európai országgal folyó autó­vita. (Reuter, AP—DJ)

Next