Világgazdaság, 1981. január (13. évfolyam, 1/3002-20/3021. szám)
1981-01-06 / 1. (3002.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JANUÁR 6. KEDD .AM. 1. (3002.) SZÁM Bonn, Párizs és Brüsszel nem fizet Elmérgesedő költségvetési vita az EGK-ban Baljós előjeleikkel indul az idei év az immár tíztagú Közös Piac számára. A közösség három „gazdagja” az NSZK, Franciaország és Belgium „föllázadt”, s nem hajlandó folyósítani a megnövelt tavalyi közös költségvetés teljes összegét. Tulajdonképpen nem arról a néhány százmillió dollárról van szó, hanem az EGK finanszírozására szolgáló mechanizmus egészét érintő nézeteltérésekről, amelyek a brit hozzájárulásról folyó elkeseredett vita után — úgy látszik — csak átmenetileg csillapultak le, de szó van a döntéshozatali mechanizmus értelmezéséről is. Franciaország, Belgium és az NSZK közölte a brüsszeli bizottsággal, hogy nem hajlandó folyósítani az Európai Parlament által a tavalyi évre megszavazott 450 millió dolláros pótköltségvetést. Ezzel újabb vita keződött a Közös Piacon. Az előzmény, hogy az Európai Parlament, a Közös Piac zömmel konzultatív jogokkal felruházott képviselői testülete tavalyi utolsó luxemburgi ülésén megállapította: a közösség még nem használta ki az 1980-as pénzügyi lehetőségeket, ezért 450 millió dolláros pótköltségvetést fogadott el. Az Európai Parlament az előző év költségvetési kiadásainak bizonyos százalékával módosíthatja a miniszteri tanács által elfogadott költségvetést, és a nagyobb tavalyi előirányzatok automatikusan megnövelték a parlamentnek az idei évre vonatkozó módosítási lehetőségeit is: a parlament 1981-re összesen 25 milliárd dolláros költségvetést hagyott jóvá. A döntést a miniszteri tanács kellő többséggel megvétózhatta volna, de Nagy-Britannia, Olaszország és Írország nem volt hajlandó a Párizs által kezdeményezett vétóhoz csatlakozni, így Simone Veil, a parlament elnöke elfogadottnak nyilvánította a tavalyi pótköltségvetést és az idei előirányzatot. A francia kormány igen határozott megfogalmazású nyilatkozatában leszögezi: az EGK két intézménye (azaz a miniszteri tanács és az Európai Parlament) között egyensúlynak kell lenni, s Párizs nem hajlandó beletörődni eme egyensúly megbomlásába. Bonn és Brüsszel kommentár nélkül közölte, hogy nem fizet. A kérdés fel van téve Caston Thomnak, a brüsszeli bizottság most hivatalba lépő új elnökének. A bizottság elsősorban az EGK végrehajtó szerve, és diszponál a költségvetési összegek felett. Feltehető, hogy Brüsszel az EGK bíróságához, a luxemburgi törvényszékhez fog fordulni, foglaljon állást, mi a teendő. A tagországok csetepatéja a közvetlen pénzügyi kérdések mellett két szempontból érdemel figyelmet. Egyrészt tükrözi a gazdag országok növekvő ellenállását, hogy további terheket vállaljanak az EGK finanszírozásában. Vonatkozik ez elsősorban az NSZK-ra, amely az EGK fő teherviselőjévé vált, miután az angolok hozzájárulásának jelentős részét átvállalta. Az EGK költségvetése három forrásból táplálkozik: a tagállamokban beszedett értéknövekedési adóbevételek maximálisan 1 százaléka, továbbá a vámok és a mezőgazdasági lefölözések illetik a közös kasszát. Egy-két éven belül mindez nem lesz elegendő — a kiadások eddigi növekedési ütemét feltételezve — a közösségi alapok feltöltéséhez. A gazdagok mostani állásfoglalása már utal rá, milyen magatartást fognak tanúsítani akkor, ha a hozzájárulás emeléséről lesz szó. A vitának azonban van intézményi vonatkozása is: konkréten az történt, hogy a miniszteri tanácsban nem volt meg a minősített többség az európai parlament döntésének megvétózásához. A Közös Piac alapszerződései részletesen felsorolják a minősített többség alkalmazásának eseteit, a gyakorlat azonban az, hogy a miniszterek mindig az egyhangúságra törekedtek. Különösen Franciaország őrködik féltékenyen szuverenitásán. Görögország január 1-től a Közös Piac teljes jogú tagja, és az évtized közepéig Athént követi Lisszabon és Madrid is. A konszenzus megteremtése egyre nehezebb lesz. Thom bizottsági elnök egy nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az egyhangú döntéshozatal „megbéníti° a közösségi mechanizmust”. Kérdés, hogy ha mégoly kedvére való lenne is, az új bizottság el tudja-e fogadtatni a tagországokkal a szuverenitás egyre nagyobb fokú csorbítását. (Reuter, AP—DJ) A lengyel gazdaság az új év küszöbén Észak-Lengyelországban, Karlino térségében olajat találtak. A szakértők véleménye szerint ez az olaj elsőrangú minőségű és egyáltalán nem tartalmaz ként — írja a PAP hírügynökség. Ugyanakkor a Zycie Warszawy rámutat, hogy az ország 1980-ban mindössze 193 millió tonna szenet termelt, holott a gazdasági terv 202 millió tonna felszínre hozatalát irányozta elő. Az újság egyúttal közli: a lengyel vasutak 1980-ban 473 millió tonna árut fuvaroztak, vagyis 23 millió tonnával kevesebbet a tervezettnél. A Trybuna Ludu a jelentéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy a széntermelés visszaesése kihatott az egész gazdaságra, különösen súlyosan érintette az energiaigényes üzemeket, például a cementgyárak többségét. Az is egészségtelen állapot, hogy a hőerőművek széntartalékai jóval alacsonyabbak a szokásosnál. Szerencse, hogy a tél enyhe, ezért nem kell áramszünetekhez folyamodni. Cikkében a lap utal rá, hogy a széntermelési terv nem teljesítése kihatott a külkereskedelemre, az export visszaesése komoly devizaveszteségeket okozott. Evvel kapcsolatban a nyugatnémet DPA hírügynökség megjegyzi, hogy a közelmúltban konkrét adatok is napvilágot láttak, ezek szerint az előirányzott 43 millió tonna exporttal szemben 1880-ban 32,5 millió tonnát szállítottak ki, ami hozzávetőleg 1,5 milliárd zloty veszteséget jelent. A LEMP központi lapja megjegyzi: az új esztendő nem hoz bőséget. A rendcsinálás folyamata olyan döntéseket és cselekvéseket igényel, amelyeket nem mindenki fog egyforma megelégedéssel üdvözölni. A lap evvel kapcsolatban felszólítja Lengyelország 35,5 millió lakosát, hogy kemény és szívós erőfeszítéssel járuljon hozzá 1981-ben az ország gazdasági, politikai és társadalmi problémáinak megoldásához. Ugyancsak a Trybuna Ludát idézve a hírügynökségek arról írnak, hogy Lengyelországban a lakosság egyhatoda a létminimum alatt él. Egy olyan évtized végén, amelyben szociálpolitikai téren igen sok történt, Lengyelország kénytelen olyan helyzettel szembenézni, amely „fájdalmas ellentétben van a szociális igazságosság elveivel”. A Trybuna Ludu szerint elsősorban az öregek és keresőképtelenek élnek szegénységben. A sokgyerekes családok és az egyedülálló anyák szintúgy gyakorta nem rendelkeznek kellő jövedelemmel. A fejlemény annál sajnálatosabb, mivel az utóbbi tíz évben a szociálpolitikát deklaráltan előnyben részesítették a gazdaságpolitikával szemben, a többi között ismételten emelték a nyugdíjakat és kiépítették az egészségügyi hálózatot. A LEMP lapja olyan programot kíván, amely gondoskodik róla, hogy többé senkinek se kelljen Lengyelországban szegénységben élnie. NAPRÓL NAPRA ♦ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁKAT EXPORTÁL NIGÉRIÁBA a TECHNOIMPEX és a GÉPEXPORT, amelynek neve egyébként ez év január 1-től INDUSTRIALEXPORT-ra változott. (3. oldal) + A HI-FI-TORNYOK GYÁRTÁSA MAGYARORSZÁGON is megindult, méghozzá egyszerre két vállalatnál. (8. oldal) + TÖRÖKORSZÁGBAN KÖNNYÍTIK AZ IMPORTOT annak ellenére, hogy a kereskedelmi mérleg passzívuma még nagyobbnak ígérkezik a tavalyinál. (2. oldal) - ÁREMELÉSEKET RENDELT EL AZ ÜGYVEZETŐ PORTUGÁL KORMÁNY, hogy megkímélje a hivatalba lépő miniszterelnököt a kényelmetlen döntéstől. (2. oldal) ZIMBABWÉBAN ÁLLAMI ELLENŐRZÉS ALÁ VONJÁK a külföldi beruházásokat, közölte Mugabe miniszterelnök. (2. oldal) REAGAN VILLÁMLÁTOGATÁSA MEXIKÓBAN Reagan (a szokásostól eltérően, és korábbi kijelentéseit megcáfolva), még beiktatása előtt külföldre látogat. Ciudad Juarez mexikói határvárosban rövid megbeszélést folytat a mexikói köztársasági elnökkel. A megválasztott elnök az amerikai idő szerint hétfőn esedékes látogatással két célt követ, — hangoztatják a megfigyelők. Az udvariassági látogatással meg akarja puhítani a mexikói vezetőket, rá akarja venni őket, hogy növeljék az Egyesült Államokba irányuló olajszállításokat. A második cél: szorosabb együttműködést alakítva ki a három észak-amerikai ország — Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó között, segítséget akar Mexikótól, vagy ha ez nem megy, legalább semlegességet a forrongó közép-amerikai országok Reagan szájíze szerint történő lecsillapításában. De a mexikói fővárosban nem tartják túl vonzónak az észak-amerikai Közös Piaccal kapcsolatban fölröppentett elképzeléseket. Úgy vélik, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlásához a mexikói ipar még nem elég fejlett, elvérezne az északi versenytárssal folytatott küzdelemben. Reagan Kubával, Nicaraguával, San Salvadorral kapcsolatos felfogását ugyancsak nem osztják Mexikóban, ellenzik az erős kéz politikáját. Ami az olajkivitelt illeti, függetlenül az egyre növekvő termelési kapacitástól, Mexikó a következő évekre napi 1,5 millió barrelben szabta meg az exportlimitet, és irányelvként mondotta ki, hogy a vásárlók egyike sem részesülhet az exportmennyiség több mint 50 százalékában. Más szóval: az Egyesült Államok legföljebb napi 750 000 barrelhez juthat. Mexikó fenntartásait az udvarlással szemben mi sem mutatja jobban, mint az, hogy alig egy héttel az új elnök látogatása előtt felmondta a két ország közötti halászati egyezményt, gyakorlatilag megfosztva az amerikai halászflottát a tonhal-zsákmánytól, amelynek legfőbb lelőhelyei Mexikó csendesóceáni vizein találhatók. A bilaterális kapcsolatok további fogas kérdése a mexikói vendégmunkások illegális beszivárgása az Egyesült Államokba. Ezt az áramlást föltartani aligha lehet, mivel — ahogy a washingtoni külügyminisztériumban megjegyzik — nincs még két olyan egymással határos ország, ahol a jövedelemkülönbségek annyira nagyok lennének, mint az Egyesült Államok és Mexikó között. De épp ez az a tény, amit az Egyesült Államokban reménytkeltőnek tartanak. Azt hiszik, hogy az emigráció liberálisabb kezelése révén sikerül majd Mexikót hajlékonyabbá tenni az olajszállítás kérdésében. V. J. Drágítanak az afrikai olajtermelők felje január 1-től gyakorlatilag 43 dollárba kerül. Drágított Nigéria is, szintén 40 dollárra, és itt is érvényben marad a különböző címen kivetett 22,50 dolláros külön illeték. Olajszakértők arra számítanak, hogy a következő napokban a Perzsa-öböl menti olajexportőrök is drágítást jelentenek be, de ennek mértéke felől egyelőre még eltérőek a vélemények. Az ott termelt olaj árának felső határát a báli árkonferencia 36 dollárban szabta meg, ez azt jelenti, hogy az ottani termelők legfeljebb 4 dollárral vihetik fel áraikat. Eddig többnyire az volt a vélemény, hogy ebből a keretből 3 dollárt használnak fel az érintettek, azaz az öböl olaja nagyjából 35 dollárba fog kerülni, de egyesek azt tartják, hogy a három afrikai termelő áremeléseitől ezek az országok is vérszemet kaphatnak. Nagy áremelésekről számolnak be a hírügynökségek az OPEC-en kívül is, így Egyiptom, amely napi 495 000 barrel olajat termel, január 1-vel egyes olajfajtáinak árát barrelenként 6 dollárral vitte fel. A New York-i Petroleum Intelligence Weekly szerint a legjobb fajta egyiptomi olaj, a Suez Blend ára 40,50 dollárra, a rosszabb fajta olajoké 32—37 dollárra nőtt. Hamarosan új árakat jelent be a Petronas, a malaysiai állami olajvállalat is. Malaysia szintén nem tagja az OPEC-nek, jelenleg napi 225—260 ezer barrelt termel, enek jelentős részét Japánba viszi ki. Nyugatnémet olajszakértők kiszámították, hogy az NSZK-ban a benzin litere 1,50 márka fölé drágulna, ha az olajtermelők 60 dollárra emelnék a nyersolaj árát, amint Jamani szaúdi olajügyi miniszter a közelmúltban tett nyilatkozatában kilátásba helyezte. Jelenleg a nyugatnémet benzinárak 1,22—1,27 márka között mozognak. Buddenberg, a Deutsche BP cég igazgatótanácsának elnöke úgy nyilatkozott, hogy ha az árak valóban hamar elérik a Jamani által jelzett szintet, akkor „az a világgazdaságot összeomlással fenyegeti”. Ha ellenben Jamani úgy értette, hogy 1990-ben az árak 60 dollár körül lesznek, akkor ez ugyan súlyos, de azért legyűrhető nehézséget jelent — nyilatkozta a Bild Zeitung dan Buddenberg. (Reuter, AP—DJ) Líbia után a másik két afrikai olajtermelő, Algéria és Nigéria is áremelést jelentett be. Ismeretes, hogy Líbia, kihasználva a báli OPEC-értekezleten megszabott 41 dolláros plafont, erre a szintre vitte fel kiváló minőségű könnyűolajának árát (VILÁGGAZDASÁG, 1980. december 31., 2. oldal). Algéria úgy határozott, hogy január 1-i hatállyal 40 dolláros árat szab, de egyben fenntartja a még tavaly év elején bevezetett barrelenként 3 dolláros „kutatási illetéket”. Ez azt jelenti, hogy az algériai olaj bar A JEN HIRTELEN ERŐSÖDÉSE Tovább csökken az amerikai kamatszint A dollár gyengülésével köszöntött be az új esztendő a devizapiacokon. Hétfőn az amerikai valuta a legtöbb tőkés valutával szemben veszített árfolyamából, a jenhez képest egyenesen zuhanni kezdett a jegyzése, s a tokiói jegybank nagyszabású dollártámogató intervenciója ellenére 9 hónap óta először 200 jen alatt maradt. Az alkuszok számítottak a dollár gyengülésére, mértéke azonban meglepte őket. A japán valuta elsősorban azért kezdett erősödni — magyarázzák —, mert a devizapiacokon egyre jobban bíznak a japán gazdaságban, alkalmazkodóképességében. Várakozásukat alátámasztja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Párizsiján közzétett jelentése is, amely szerint a távolkeleti ország versenyképessége továbbra is rendkívül erős marad, csökkenni fog a fizetési mérleg hiánya és 1981-ben a kereskedelmi mérleg ismét aktívummal zárul. A dollár árfolyamvesztesége alapvetően két okkal magyarázható: az amerikai kamatszint csökkenésével és az eurodollár-letétek kamatlábának esésével. Január 2-án a legtöbb amerikai nagybank 20,5 százalékra szállította le a prime rateet, a legnagyobb ügyfeleknek felszámított kedvezményes kamatot a korábbi 21,5 százalékról. A kamatcsökkenés nem állt meg, hétfőn a Morgan Guaranty Trust már csak 20 százalékos kamatot kért a legnagyobb ügyfeleitől. Jóllehet az inflációt még mindig nem sikerült megfékezni, az az általános vélemény, hogy a közeljövőben az amerikai kamatszint tovább fog esni. A hétfőn nyilvánosságra hozott adatok szerint ugyanis számottevően lelassult az USA- ban a belföldi pénzellátás növekedési üteme. A Federal Reserve Board számítása szerint az M 1, azaz a készpénzforgalom, valamint a látra szóló betétek összege december végén 2,5 milliárd dollárral csökkent. A pénzügyi szakértők mindamellett nem mernek jóslatokba bocsátkozni. A kamatok mozgása, akárcsak az árfolyamoké, néha a gazdasági tényekre is rácáfolva alakult. Az aranypiacon viszonylag csekély volt a forgalom. A pénteki zárás óta a nemesfém unciánkénti ára 5 dollárral emelkedett, Londonban záráskor 592 dollárral jegyezték. (Reuter, AP,DJ) Carter meghosszabbította az embargót Szilveszter éjszakáján Carter elnök újabb egy évre meghosszabbította az USA szovjetellenes embargóját. Az 1980. január 4-én elrendelt exporttilalom — mint ismeretes — a gabonaféléken kívül más mezőgazdasági termékekre, valamint a nyersfoszfátra, olaj- és gázipari kitermelő berendezésekre és a Káma folyó melletti teherautógyárhoz szükséges szállítmányokra vonatkozik. A döntés azért született az alkalomhoz nem illő órákban, mert december 31-e után a kiviteli tilalom — más rendelkezés híján — automatikusan érvényét vesztette volna, így azonban Reagannek és tanácsadóinak nem hull az ölébe a választási kampány során hangoztatott s állítólag az új elnök által kívánt megoldás — az embargó feloldása. Noha az amerikai embargó így újabb egy esztendőre érvényes, a január 20-tól elnöklő Reagan alkotmányos joga azt bármikor eltörölni. Mint ismeretes (VILÁGGAZDASÁG, 1980. december 30., 8. oldal), Reagan mindeddig azt hangoztatta, hogy az amerikai farmerek érdekeit jobban sérti az embargó, mint a Szovjetunióét. (MTI, Reuter, AP—DJ)