Világgazdaság, 1981. március (13. évfolyam, 41/3042-61/3062. szám)
1981-03-03 / 41. (3042.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VIÁGGAZDASÁG 1981. MÁRCIUS 3., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 41. (3042.) SZÁM Tárgyalnak az energia- és iparügyi miniszterek AZ EGK ACÉLIPARI REKONSTRUKCIÓJÁNAK ALAPVETŐ FELADATAI Tovább szigorítja a brüsszeli bizottság az EGK acéltermelésének korlátozására hozott intézkedéseit; az 1981. második negyedévére engedélyezett termelési szint több mint 20 százalékkal lesz alacsonyabb, mint 1979. negyedik negyedévében. A 350 termelőnek kötelező jelleggel előírt válságtervet hosszas vitatkozás után tavaly október 1-vel léptették életbe a Montanunió szabályzatának 58. paragrafusa alapján, a termeléscsökkentés előirányzatait azóta negyedévről negyedévre szigorították. A tavaly októberben deklarált „nyilvánvaló válsághelyzet” (manifest crisis) alapján 1981. június 30-ig írhatják elő az egyes acélgyáraknak, hogy mennyivel fogják vissza termelésüket, a mind szűkebb kvótákat a korábban termelt acélmennyiség alapján termékektől függően állapították meg. Bár az utóbbi öt hónapban néhány gyártmányféleség ára határozottan javult a Közös Piacon, a brüsszeli bizottság úgy ítéli, hogy a válság megnyugtató megoldása még ugyancsak messze van. Ehhez mélyreható szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani az EGK acéliparában, a júniusban lejáró háromnegyed éves periódus csak a gyors elsősegélynyújtás időszaka. A hosszú távon követendő stratégiáról ma kezdenek tárgyalni a Közös Piac iparügyi miniszterei Brüsszelben, ahol további napirendi pontként a közösség energiaprogramjának és a súlyosbodó munkanélküliségi helyzetnek a megvitatása szerepel. Pénteken jelentették be Brüsszelben, hogy 1980. április 1. és június 30. között 20 százalékkal (termékektől függően 18—25 százalékkal) kevesebb acélt gyárthatnak a Közös Piac acélvállalatai, mint 1979. negyedik negyedévében. Egyes termékeknél a korlátozás mértéke még a 25 százalékot is meghaladja, pedig a folyó negyedévben a brüsszeli bizottság előirányzata szerint csak 16 százalékkal lesz kisebb az acéltermelés, mint az 1979-es referenciaidőszakban, a tavalyi év utolsó három hónapjában pedig 13 százalékkal kevesebb acélt gyártottak, mint az egy évvel korábbi utolsó negyedévben. Kétségtelen, hogy 1980 októbere óta némileg javult az EKG piaci egyensúlya, legalábbis ami az árakat illeti. Tavaly az év közepén még átlagosan 30 százalékkal volt olcsóbb a közös piaci acél, mint januárban, de a válságintézkedések egyes termékeknél megfordították ezt az irányzatot,, vagy legalábbis megálljt tudtak parancsolni a hanyatlásnak. A most hozott intézkedések általában szigorítják a korlátozások mértékét azoknál az anyagoknál, amelyeket elsősorban a recesszió által leginkább sújtott ága- zatok (autógyártás, építőipar) használnak. A folyó negyedévre még érvényes 20 százalék helyett április 1- től 25 százalékkal kell csökkenteni az acéltekercsek és -lemezek gyártását, míg a nehézlemezeknél 13 százalékról 18 százalékra, a nagy keresztmetszetű idomacéloknál 15- ről 20 százalékra, a könnyű idomacéloknál pedig 16-ról 21 százalékra növelik a korlátozás mértékét .A brüsszeli bizottság minden esetben 1979 negyedik negyedévét tekinti mértékadó időszaknak.) Az újabb szigorításokat a nyugateurópai termelők egyelőre nem kommentálták, Etienne Davignon, a brüsszeli bizottság iparügyekkel foglalkozó tagja, különleges acélmegbízottja viszont már előre védte őket. Nyilatkozatában ezúttal arra is célzott, hogy hosszú távú átfogó programot dolgoznak ki az EGK acéliparának szerkezeti átalakítására. Valószínű, hogy a Brüsszelben kezdődő tárgyalásokon már a távolabbi jövő teendői is terítékre kerülnek, bár egyelőre a második félévre kidolgozandó acélprogram okozhatja a nagyobb főfájást az iparügyi minisztereknek. A kötelező termeléskorlátozások érvényessége ugyanis június 30-án lejár és egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a brüsszeli bizottság azután csak ajánlásokat tehet az egyes termelőknek, amit azok vagy elfogadnak, vagy nem. Felvetődik természetesen annak lehetősége is,, hogy a „nyilvánvaló válságállapotot” meghosszabbítják, de ez a lényeg szempontjából csak technikai részlet, a hosszú távú teendők bármelyik esetben ugyanazok maradnak. . .. Melyek tehát az EGK acélipari rekontsrukciójának alapvető feladatai? Etienne Davignon nyilatkozatait csokorba gyűjtve többé-kevésbé jól körvonalazódnak a teendők, amelyekhez csak annyit kell, vagy lehet hozzátenni, hogy a nehézségek óriásiak és a megoldáshoz gyakorlatilag semennyi idő sem áll rendelkezésre, hiszen már akkor is elkéstek volna vele, ha öt évvel előbbre, tartanának. Az elsőrendű feladat nyilvánvalóan a 70-es években kialakult felesleges kapacitások visszaszorítása lesz. Erről csak annyit, hogy — EGK becslések szerint — 1983-ban 25 millió tonnával több acélt gyártanak majd saját szükségleteiknél. (Az EGK tavalyi acéltermelése 128 millió tonna volt.) A második, hosszabb távú szükségfeladat a közös piaci acélgyártás termelékenységének közelítése a világpiaci szinthez. (Míg egy átlagos nagyságú, integrált acélkombinát az EGK-ban évi 2,3 millió tonna acélt állít elő, addig egy hasonló japán acélmű 3,8 millió tonnát.) E feladat megoldását két óriási nehézség hátráltatja: egyrészt a korszerűsítő beruházásokhoz szükséges összeg előteremtésének problémái, másrészt a munkaerő-elbocsátások kérdése, öt év alatt 25 százalékkal csökkent az EGK acéliparában foglalkoztatottak száma és tavaly már csak ,600 ezer volt. Az újabb elbocsátások mind nagyobb ellenállásba ütköznek, hiszen ma már összesen 8,5 millió munkanélkülit tartanak számon. A program megvalósításához tulajdonképpen „csak” koordinálni kell 350 acélvállalat termelési és fejlesztési tevékenységét úgy, hogy végeredményként egy világszínvonalon is ütőképes acélnagyhatalom jöjjön létre — derül ki a brüsszeli nyilatkozatból. Davignon szerint, ahol szükséges, bátorítani kell az invesztíciót, más cégeket pedig rá kell bírni növekedésük lefékezésére. Ilyen alapon szinte minden acélgyártó egyedi elbírálás alá esik. Nem létezhet tehát általános gyógyszer, hanem csakis olyan rugalmas tervezés, amely pillanatról pillanatra igazodik a változásokhoz. Ami a dolgok anyagi részét illeti, a brüszszeli bizottságnak egyelőre 150 millió dollárja van arra, hogy, a jótannácsokon és a korlátozásokon kívül kézzelfoghatóan is befolyásolja az acélipar rekonstrukciós programjának alakulását. Gy. L. Tovább erősödött a dollár Hisztériakeltéssel vádolják a Bundesbankot Tegnap ismét erősödött a dollár a legtöbb vezető nyugat-európai valutához képest. Jegyzése a pénteki 2,1295 márkáról 2,1512 márkára nőtt, s a svájci frank árfolyama 1,98 fölé emelkedett. A tőzsdéken egyáltalán nem vették figyelembe, hogy az amerikai kereskedelmi mérleg hiánya januárban 5,44 milliárd dollárra nőtt a decemberi 3,11 milliárdról. A nyugatnémet és a svájci jegybank valutatámogató intézkedéseinek hatása lassan felszívódik. A nyugat-európai valuták közül erőteljesen veszített jegyzéséből a font, mert a tőzsdéken azzal számolnak, hogy március 10-én az új költségvetés előterjesztésekor egyben bejelenti a Bank of England jelenleg 14 százalékos minimális kölcsönkamatának leszállítását, esetleg 2,3 százalékponttal is. A nyugatnémet pénzpiacok rendkívül idegesek, jellemző, hogy a napi pénzek kamatlába tegnap elérte a 25—30 százalékot is, szemben a pénteki 20—21 százalékkal. A Bundesbank a likviditáshiány áthidalására több milliárd márka értékű valutacsere (swap) akciót bonyolított le hétfőn a kereskedelmi bankokkal. A kieli gazdasági kutató intézet nekitámadt a Bundesbanknak: szemére veti, hogy restrikciós hitelpolitikájával tovább mélyíti a recessziót az NSZK-ban. Walter, az intézet vezető közgazdásza, a Der Spiegel magazinnak adott nyilatkozatában kíméletlenül bírálta a jegybankot, amiért „kiszámíthatatlan lépéseivel zűrzavart okoz a nyugatnémet pénzpiacokon”, és „nyilvánvalóan hisztérikus a légkör a Bundesbankon belül is”. A jegybanknak — mondotta — világos és érthető pénzügyi célokat kellene kitűznie, amelyekhez akkor is ragaszkodnia kell, ha ingadozik a márka jegyzése. A pénzpolitikát semmi esetre sem szabad pusztán a márka árfolyamának alakulásától függővé tenni — szögezte le. Az aranypiacon élénk és ideges volt az üzletmenet, a nemesfém unciánkénti ára több mint 20 dollárral csökkent, délután 465 dollár volt az árfolyama Londonban. Az arany gyengülését többnyire a dollár erősödésének tudják be. (Reuter, AP—DJ) ---------------'/n ' NAPRÓL NAPRA + LENGYELORSZÁGBAN CSÖKKENTIK A CUKORADAGOKAT, április 1-én bevezetik a húsjegyrendszert. (2. oldal) + AZ ÚJ CSEHSZLOVÁK ÖTÉVES TERV a nemzeti jövedelem 14—16 százalékos gyarapítását tervezi, s elsőbbséget ad az exportfeladatok teljesítésének. (2. oldal) - ISMÉT NAGY DEFICITET MUTAT AZ AMERIKAI KÜLKERESKEDELEM, a mérleg januárban 5,44 milliárd dolláros passzívumot mutatott. (2. oldal) + A BANÁNTERMELŐ ORSZÁGOK EXPORTKÍNÁLATÁT 9,1 —9,6 millió tonnára becsüli 1985-re a FAO, ezzel szemben az importáló országok kereslete csak 8,3 millió lesz. (8. oldal) - FELBORÍTOTTA AZ OLAJVEGYÉSZET NEMZETKÖZI EGYENSÚLYÁT az olajválság, a termelők a fogyasztó országokból a nyersanyagokkal rendelkező fejlődő országokba települnek át. (4. oldal) - LESZÁLLÍTOTTA A ZAIRE-I LOZACOM A KOBALT TERMELŐI ÁRÁT. Az új ár 44,1 dollár, összhangban van a szabadpiaci árszinttel. (8. oldal) + NIGÉRIA A MEDICOR BÁZISPIACAI KÖZÉ TARTOZIK, eddigi exporttevékenysége alapján a vállalat azt tervezi, hogy vegyesvállalatot létesít az afrikai országban. (6. oldal) - A VÉDJEGYEK HASZNÁLATÁT MAGYARORSZÁGON „világszínvonalú” rendelkezések szabályozzák. A hazai védjegykultúra azonban még elmarad a világszínvonaltól. (3. oldal) SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ MOSZKVÁBAN A SZOVJET KÜLGAZDASÁGI STRATÉGIÁRÓL „A Szovjetunió kész a kapcsolatok fejlesztésére minden országgal” A Szovjetunió külgazdasági stratégiájáról és ezen belül az energiagazdálkodásról és az energiaexportról adott tájékoztatást hétvégi sajtókonferenciáján több mértékadó szovjet politikus. A nyilatkozatok többek közt elmondták, hogy a nyugat-európai országok meg akarják kétszerezni a Szovjetunióból érkező földgázszállításokat. Hozzászólt a kérdéshez egy kívülálló is: Lantzke, az OECD Nemzetközi Ügynökségének főigazgatója, kívánatosnak minősítve a tervezett megállapodást. A Szovjetuniónak sikerült leküzdenie az összes akadályt, amelyet az Egyesült Államok próbált fejlődése útjába állítani, a kereskedelmi kapcsolatok befagyasztásával az USA embargópolitikája végeredményben az amerikai cégeket károsította meg — jelentette ki vasárnapi sajtótájékoztatóján Moszkvában Komarov, a szovjet külkereskedelmi miniszter első helyettese. Moszkvai tudósítónk szerint rámutatott, hogy az amerikai cégek komoly, érdeklődést tanúsítanak, a Szovjetunióval kötendő üzletek iránt, és csalódottak, hogy gölt szerződéstől elesnek. Komarov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió folytatja politikáját, amely szerint kész fejleszteni az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat minden országgal. Aláhúzta, hogy a Szovjetunió és más országok kapcsolatait a dinamizmus, a tartósság és a sokoldalúság jellemzi. Tavaly a szovjet külkereskedelmi vállalatoknak 140 országgal volt kapcsolatuk. A szocialista országokkal bonyolódott le a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának 54 százaléka, a fejlett tőkés országok részesedése 30, a fejlődőké 16 százalék volt. A tervezettnél jóval gyorsabb ütemben nőtt a külkereskedelem az utóbbi öt évben, bővülésének üteme az előirányzott 30—35 százalék helyett 86 százalék volt. 1980-ra a forgalom elérte a 92 milliárd rubelt — fejeződik be moszkvai tudósítónk ■ jelentése. A legnagyobb szerepe jövőben is a szocialista országokkal, ezen belül a KGST-országokkal való együttműködésnek lesz — ismerteti Komarov nyilatkozatát az MTI. Emellett a Szovjetunió bővíteni akarja kapcsolatait a fejlődő országokkal mind az árucsere, mind az ipari kooperáció és a technológia-átadás terén. Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a sajtókonferencián elutasította azokat a nyugati sajtókommentárokat, amelyek Tyihonov miniszterelnök kongresszusi beszámolóját úgy értelmezték, hogy „a Szovjetunió a következő tervidőszakban korlátozni akarja nyugati külgazdasági kapcsolatait”. Zamjatyin ellenpéldaként idézte az utóbbi időben számos tőkés országgal, így Franciaországgal, az NSZK-val és Finnországgal kötött hosszú távú szerződést. Erélyesen cáfolta Dyessnek, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének értelmezését, aki szerint Tyihonov az USA-val szembeni kereskedelmi korlátozások mellett szállt síkra. Zamjatyin leszögezte, hogy a két ország közti kereskedelem hanyatlásáért nem a Szovjetunió a felelős, s a kapcsolatok lazulása valójában nem az afganisztáni eseményekkel, hanem azoknál jóval korábban kezdődött: az 1972-es szovjet—amerikai kereskedelmi egyezményt az USA még mindig nem ratifikálta. Mind Komarov, mind Rizskov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese és Marcsuk akadémikus is, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a Tudományos-Műszaki Állami Bizottság elnöke külön kitért az olaj- és a földgázkereskedelem lehetőségeire. Komarov arról beszélt, hogy a nyugat-európai országok meg szeretnék kétszerezni a Szovjetuniótól érkező földgázszállítmányokat, ezek volumene jelenleg évi 20 milliárd köbméter. Ehhez a növekedéshez mintegy 5 ezer kilométeres új vezetékrendszert kell kiépíteni, az ehhez szükséges új gépeket, berendezéseket és csöveket a Szovjetunió kompenzációs alapon kívánja beszerezni nyugat-európai, mindenekelőtt nyugatnémet cégektől. Rizskov azt emelte ki, hogy a földgázszállítási szerződés megkötése ahitelfeltételektől és a földgázvezeték lefektetéséhez szükségesanyagok és berendezések beszerzési feltételeitől függ. Hangsúlyozta, hogy bár némileg csökkentik a kőolajtermelés ütemét, a Szovjetunió nem importál és a belátható időkben nem is fog importálni olajat, ellenkezőleg, továbbra is olajexportőr marad. Ha a kőolaj ára a világpiacon emelkedni fog, akkor a termelési költségeket mérlegelve a szovjet árakat is felülvizsgálják majd. Elmondta, hogy a Szovjetunióban a jövő év januártól felemelik a szén, a kőolajtermékek és egyéb nyersanyagfajták nagykereskedelmi árát, miután az ezeket kitermelő vállalatok tevékenysége a stabil árak mellett ráfizetésessé vált. Egyben aláhúzta, hogy az intézkedésnek nem lesz inflációs hatása, a fogyasztói árak változatlanok maradnak. A Szovjetunió hatalmas energiakészletei a belső szükségletek maradéktalan fedezése mellett lehetővé teszik a szocialista országok igényei jelentős részének kielégítését, és a tőkés országoknak való energiaszállítást is — hangsúlyozta a kongreszszus gazdasági beszámolóit kommentálva Marcsuk akadémikus. A kőolaj- és földgáztermelés központja továbbra is Nyugat-Szibériában lesz, a tyumenyi lelőhely 1985-ben már napi 1 millió tonna kőolajat ad. A szénhidrogének felhasználásában a hangsúly — a rendelkezésre álló készletek nagysága és a kitermelés olcsósága miatt — fokozatosan áttolódik a földgázra. A következő években ismét gyorsan nő majd a kőolaj és a földgáz megjelenésével háttérbe szorult barna- és feketeszén felhasználása. Ezekből is a Szovjetunió rendelkezik a legnagyobb készletekkel. A közép-szibériai kanszko-acsinszki és az északkelet-kazahsztáni ekibasztuszi lelőhelyen a fűtőanyagként hasznosítható barnaszén rendkívül olcsón, külszíni fejtéssel bányászható. A XI. ötéves terv idején két hatalmas teljesítményű villamos távvezetéket építenek a lelőhelyek mellett épített hőerőművektől a nagy energiafogyasztó ipari központokig. Az egyik, 1,15 millió watt terhelést is elviselő vezeték az ekibasztuszi lelőhelyet köti össze az Urallal, a másik, ugyancsak innen induló, több mint 2000 kilométer hosszú, 1,5 millió wattig terhelhető vezeték az ország központi részeibe szállítja az energiát — írja az MTI tudósítása.